Rész

 1  3|        Furcsa kis sötét jelenség, akit a nyári nap alaposan leégetett.
 2  3|          igazgató úr a legjobbat, akit ösmert, a saját unokaöccsét,
 3  3|           a nagyon kevésen kivül, akit közülök őszintén becsült,
 4  3|        Mindenki ugy ösmerte, mint akit semmiben sem lehet hajlitani.
 5  3|        hogy ime, nagy leánya van, akit előbb-utóbb oda kell majd
 6  3|           a magad leányát; ahhoz, akit szeret.~ ~Dengelegi összecsapta
 7  3|       szerető, hanem igaz hitves, akit meg kell becsülni... Az
 8  3|      bármikor is az a Pálma néni, akit én ösmertem? Hisz’ akkor
 9  3|        hisz a vérét szivja annak, akit a lelke széttéphetetlen
10  3|          Magával tehetetlen aggá, akit a feleségem mentett meg
11  3|    kisasszonyt és tudhatták, hogy akit egyszer elkezd kérdezni,
12  3|          szalmával fütött kémény. Akit megölelek, az jajgat.~ ~
13  3|          amit megkövetelek attól, akit magam mellé veszek?~ ~A
14  3| kényszeriti egy férfi karja közé, akit nem szeretnek ugyan, de
15  3|    képzeld el az asszony érzését, akit ölelnek, a saját vágya nélkül!
16  3|         Jót állunk egymásért.~ ~- Akit Márinkó megcsókol, az fizet, -
17  3|     amelyen hozzá lehet férkőzni. Akit akkora gyémánttal sem lehetne
18  3|          tudja isten mi egyébnek. Akit meg sem mert volna hivni
19  3|       előbbre való volt, mint én, akit egyik napról a másikra csak
20  3|     élvező asszony akartam lenni, akit maga imád és akit büszkén
21  3|          lenni, akit maga imád és akit büszkén visz ide-oda, ki