Rész

 1  3|         Kedves bátyám, - irta Nyírő - holnap kezdem a foglyászást,
 2  3| meglehetősen bizalmatlanul.~ ~Nyírő csettintett a vizslájának.~ ~-
 3  3|      tudom, mi a különbség.~ ~Nyírő megemelte a kalapját.~ ~-
 4  3|        menj be! - parancsolta Nyírő.~ ~A more eltünt a magas
 5  3|     Ne siessen, csillapitotta Nyírő; gyerünk oda nyugodtan.
 6  3|          Előre! - parancsolta Nyírő.~ ~A vizsla egy pár lépéssel
 7  3|    fürj tovább repült. Most a Nyírő puskája durrant s a fürj
 8  3|       vizsla meg sem moccant. Nyírő megtöltötte a kilőtt csövet
 9  3|          kiáltotta Jolánka.~ ~Nyírő duplázott és két fogoly
10  3|     elől ebben a pillanatban. Nyírő rálőtt. A fogoly esett,
11  3|       magát és ujra állott.~ ~Nyírő legyintett. - Nyul van előtte,
12  3|      vizsla az enyém volna!~ ~Nyírő mosolygott. - Annál semmi
13  3|       és potyogtak a foglyok. Nyírő minden lövésére nőtt eggyel
14  3|     kukoricába esett foglyot, Nyírő Diánát küldte érte.~ ~Igy
15  3|      fogoly sem veszett el.~ ~Nyírő már unta a lövöldözést.
16  3|      fogoly hátrafelé repült; Nyírő későn vette észre; de azért
17  3|     Segitünk rajtok, - mondta Nyírő. - Gyerünk oda.~ ~- Itt
18  3|   hirest! most mutasd be...~ ~Nyírő intett a vizslájának, amely
19  3|     ezért a kutyáért egy...~ ~Nyírő közbevágott: - borjas tehenet,
20  3|       te is, te szeleburdi.~ ~Nyírő Gábor boldogan sietett leendő