Rész

  1  1|                  Pozsonyban és Budapesten. Volt szabadságolt állományú honvédtiszt.
  2  2|                    ami nekem talán érdekes volt, érdekelheti-e az olvasóközönséget.~ ~
  3  2|                    a képzeleted szüleménye volt: tégy ki most magadért olyasmiben,
  4  2|               nagyapa szerepébe: - Egyszer volt, hol nem volt...~ ~A holdvilág
  5  2|                      Egyszer volt, hol nem volt...~ ~A holdvilág ma is úgy
  6  2|                  az élet szépségét, javát. Volt hozzávaló tüzes lelkünk,
  7  2|                    olyan magától értetendő volt.~ ~Elménk kivirágzott. Szívünk
  8  2|                 megöregedni.~ ~Mindez csak volt.~ ~Nem igaz! - ma is van,
  9  2|                  benne azt, amiért érdemes volt élni. Minden bajunknak magunk
 10  2|                   részegítő gyönyör. Igaza volt Mikszáthnak, aki azt mondta,
 11  2|                 világ végének a problémája volt.~ ~- Hol van a világ vége? -
 12  2|                         Az édesapám típusa volt a férfias férfiaknak. Magas,
 13  2|           férfiaknak. Magas, szikár, izmos volt a külseje. A belső lénye
 14  2|                 népével bajlódó gazdaember volt; de sohasem káromkodott.~ ~
 15  2|                Akkor is fele víz, fele bor volt a poharában.~ ~A dohánymonopólium
 16  2|             tartotta meg; pedig nagy pipás volt.~ ~A vármegye legjobb lövője
 17  2|               pillanatok alatt a konyhában volt, ahonnan a vészhangok hallatszottak.
 18  2|                  férficselédség mind távol volt. A vendégekre nem lehetett
 19  2|                 fejöket.~ ~Az apám egymaga volt gondolkodó és cselekvésre
 20  2|                   ő határozott higgadtsága volt a talizmánom.~ ~Egyáltalában
 21  2|                   A lényének sugalló ereje volt rám. - Azt, hogy a természetet
 22  2|                     A fanatikus magyarsága volt ez.~ ~Pedig nem estek nagy
 23  2|                    ami oly magától értendő volt, mint az, hogy levegő nélkül
 24  2|              példát mutatott nekünk: olyan volt az én lelkem szentélyében,
 25  2|            táplálta, hanem lelki emlőnk is volt.~ ~Ezt a magyar földet művelte
 26  2|              bírtam maradni a bőrömben. Ez volt az első fürjem! Felakasztottam
 27  2|               teste elveszett; csak a feje volt meg az aggatón.~ ~Mély keservemben
 28  2|             aggatón.~ ~Mély keservemben ez volt egyetlen vígaszom.~ ~Így
 29  2|                    ott németül tanulni. Ez volt első eltávolodásom a szülei
 30  2|                 bizony csak három tál étel volt. Akárhányszor csak kettő.
 31  2|         hazakerülhessek.~ ~Akkor még olyan volt a vasúti közlekedés, hogy
 32  2|                   bajomat, amely az övé is volt.~ ~- Szálljunk meg együtt
 33  2|                álmatlanul. Ezért ugyan kár volt közös szállást fizetnünk.~ ~
 34  2|                   fiókjának írtam. Címe ez volt: »Az elmúlt időkből.« Sokáig
 35  2|      lelkiismeretemen kívül más vádlóm nem volt. Azzal pedig szépen megalkudtam.~ ~
 36  2|                    sokáig sajnáltam.~ ~*~ ~Volt az életemnek olyan időszaka
 37  2|                     Ez az egyetlen asszony volt az, aki ezt elbírta és áldott
 38  2|            enyhítette.~ ~Csudálatos érzéke volt az okos, igazságos, elfogulatlan
 39  2|                   ilyesmiknek jelentőségök volt. Minden lap részletesen
 40  2|           Vasárnapi Ujság«-on kívül nem is volt akkor több ilyen tekintélyes
 41  2|                haza. A feleségem kedvetlen volt. Szó esett a pályázatról,
 42  2|               repül az ember szájába.~ ~Ez volt a legérzékenyebb oldalam.
 43  2|                 Éjfél után egy órakor kész volt a kéziratom.~ ~A feleségem
 44  2|                   pályaművemet. Proletárok volt a címe. (Benne van A szabad
 45  2|                 feleségem egyáltalában nem volt meglepve.~ ~Ő bizonyosnak
 46  2|                 voltam a Rubikonon, nyitva volt előttem az írói pálya. Minden
 47  2|                 Minden kéziratomnak rögtön volt helye. Megjelent első természetimádó
 48  2|                könyvemre Singer és Wolfner volt. Azóta is szoros, meleg
 49  2|                          Vagy tíz jelöltje volt akkor a Kisfaludy-Társaságnak,
 50  2|                alelnöke pedig Beöthy Zsolt volt.~ ~Egyszer megbukni a Kisfaludyban,
 51  2|      adminisztráljam magamat. Eszemben sem volt, hogy kijárással érjek el
 52  2|                  Lajos, aki távoli rokonom volt, jött hozzám a jelöltségem
 53  2|                    melynek akkor Jókai Mór volt az elnöke. Jókait Gyulai
 54  2|         megválasztásomnak - talán abban is volt, amit Rákosi Viktor a választás
 55  2|                    az a vadászszenvedélyem volt.~ ~A vadász mindenütt ott
 56  2|               költői hangulatozásnak.~ ~Ez volt az én írói pályafutásom
 57  2|               pályafutásom javarésze.~ ~Ez volt az életem jutalma.~ ~Látni,
 58  3|                    aki még katonasoron sem volt. Sok baja van a bajuszahelyével
 59  3|                     Akkor is ilyen virágos volt. Még a hajában is virágot
 60  3|                  számadó kötekedő kedvében volt; a kisbojtár pártjára kelt. -
 61  3|                    a templomhoz? Azóta se’ volt kend ott, amióta szenteltvizre
 62  3|                   Biz’ az csakugyan behivó volt, rögtönös jelentkezést parancsolt.
 63  3|                  délután. Most is vasárnap volt. Peti oda tartott. Messziről
 64  3|               körül őneki olyan ingoványos volt a világ. Már odanyujtotta
 65  3|               szeme könybe borult.~ ~Ennyi volt az egész bucsuzásuk.~ ~*~ ~
 66  3|                   ami a magyarságnak szent volt: hitünkre, oltárainkra,
 67  3|                föld szinével.~ ~Ami magyar volt, arra rátiportak s a magok
 68  3|                   fel bennünket.~ ~Astarót volt az istenök, nem a keresztre
 69  3|                    A vérivás gyönyörüségök volt. A magyar élet gyilkos ösztönüknek
 70  3|                   élet gyilkos ösztönüknek volt vörös posztója.~ ~Előbb
 71  3|           istenöket is megtagadták.~ ~Elég volt nemzethü magyarnak megmaradni,
 72  3|                  magyar.~ ~Ami valaha nagy volt, szép volt, dicső volt és
 73  3|                 Ami valaha nagy volt, szép volt, dicső volt és emlékeztetett
 74  3|                nagy volt, szép volt, dicső volt és emlékeztetett a magyar
 75  3|              éledni és élni.~ ~Milyen öröm volt az, amikor a magyar hadsereg
 76  3|               Megjelenésök mindenütt ünnep volt. Az ilyen pillanatot soha
 77  3|                része lehetett benne.~ ~Igy volt abban az alföldi magyar
 78  3|                   antantmisszió bevonulása volt soron és csak a város hivatalos
 79  3|                  magyar katonák elé.~ ~Ott volt az öreg Sajtár Dani is a
 80  3|                    birta eloszlatni. Olyan volt szegényke, mint a hervadó
 81  3|                neki szomoru világot.~ ~Igy volt már régóta s az öregek azért
 82  3|                    A zugás, éljenzés olyan volt, hogy a magyar vezérkari
 83  3|                 fejét. Hisz igy lehetetlen volt hallani azt az ütemes, pompás,
 84  3|                  feszesen, rugalmasan. Fel volt virágozva mindenik. Már
 85  3|               puska csövébe egy szál virág volt dugva. Egy sudár fiatal
 86  3|               dugva. Egy sudár fiatal erdő volt az, amely egyszerre virágzik...~ ~-
 87  3|                 katonának. Most is virágos volt, mint mindig. A bokrétás
 88  3|         Bocskay-süveg egy kicsit féloldalt volt a szemére huzva.~ ~Jucika
 89  3|                   volna a szive.~ ~Már nem volt halavány, hanem piros, mint
 90  3|               őrmester mellére.~ ~Peti sem volt rest, magához ölelte a leányt,
 91  3|                 tudhattunk meg róla, annak volt a betege a leányunk. Ládd-e,
 92  3|          Villásnéval.~ ~Csendes nyári este volt s a falusi nyaraló környékére
 93  3|          legfeljebb tizenhétéves virágszál volt. Furcsa kis sötét jelenség,
 94  3|                    még nagyon fiatal ember volt, jóval alul a harmincon.
 95  3|                  megannyi külső kifejezője volt komoly nyugodtságának, amely
 96  3|                    már majdnem két hónapja volt.~ ~Ugy történt a dolog,
 97  3|                    viszontszolgálataképpen volt hajlandó erre a «szivességre».
 98  3|                  az első perctől kezdve úr volt, nem pedig fizetett tanitó.
 99  3|               legkisebb különös igénye sem volt, mégis mindenki kedvezett
100  3|                   kedvezett neki, - hisz ő volt az tulajdonképpen, aki itt
101  3|                    Minthogy egyetlen férfi volt a háznál, ez még külön is
102  3|               asszonynak, amilyen Villásné volt, aki az ő harminchat esztendejével,
103  3|             bizalmasság nem is a témáikban volt, hanem inkább abban, ahogy
104  3|              asszony refrainje minderre ez volt: maga mindent tud! És amikor
105  3|                        Szebb, sokkal szebb volt a leányánál; maga a viruló,
106  3|                 zamatos asszonyi teljesség volt; - és négy esztendő óta
107  3|                   A közelségében pedig itt volt most egy férfi, akin a fia
108  3|                    hangját s még boldogabb volt, ha látta, hogy a fia mennyire
109  3|                   hogy a tanár nem az, aki volt; hogy fölényes nagyszerü
110  3|            hirtelen. Hisz’ már olyan rövid volt az idő, amelyet igy tölthetnek
111  3|               lecsúsztatta magáról a rajta volt könnyü japán kendőt, amelynek
112  3|                 hónapon, oda, ahol azelőtt volt, amikor Vadai Eleket még
113  3|                       A veje érdekes ember volt. Író, neves író, akinek
114  3|                   a dicséretét sok alkalma volt hallani, ami a hiuságának
115  3|          Budapesten lakott, nagyon gyakran volt együtt ezzel az akkoriban
116  3|             ébrentartásával. Igazán boldog volt, amikor Évikét, a leányát,
117  3|                  lesz a világon. Pedig nem volt az.~ ~Ezt az olyan élesszemü
118  3|                 anya, amilyen Juliska-mama volt, egyszer csak megérezte,
119  3|           Tulajdonképpen igen kevés alapja volt a feltevésének, de ami volt,
120  3|                volt a feltevésének, de ami volt, azt annál hitelesebbnek
121  3|                 furcsa!~ ~Az ám, ez furcsa volt; majdnem olyan furcsa, amilyen
122  3|               hallgatott; de a nézése tele volt kérdéssel.~ ~- Hát tudd
123  3|                       De a férfi nem olyan volt, mint aki megőrült. Nagyon
124  3|               jutalmam csak a te tetszésed volt. Emlékezzél rá, Juliska-mama,
125  3|                   életében.~ ~Talán ugy is volt. Hisz az édes jó ura vagy
126  3|                édes jó ura vagy husz évvel volt idősebb nálánál; tőle ugyan
127  3|              miniszternek, majdnem két óra volt. Mára tehát befejezte a
128  3|                  gyülölt. Telivér dzsentri volt, akinek lett volna miből
129  3|               Lelkiösmeretes és megbizható volt a végletekig; korábban bent
130  3|                  végletekig; korábban bent volt a hivatalában, mint a dijnokok
131  3|                  nem ment onnan. Ami dolga volt, azt kifogástalanul elvégezte;
132  3|                     Kényelmes legénylakása volt a Szivárvány-utcában, kint,
133  3|                épületek, amelyek körül nem volt forgalom. Kellemes, nyugalmas
134  3|                   honolt itt.~ ~Háztartása volt s otthon ebédelt. A gazd’
135  3|                  mulva a leves az asztalon volt.~ ~Szeptember elejének nyárias
136  3|               akinek egyetlen életcélja az volt, hogy a gazdáját kényeztesse,
137  3|              szinház, amelyeknek rajongója volt. Az ujdonságoknak, hireknek,
138  3|                   jellegzetesen férfilakás volt. A «szalonja» (ő dohányzónak
139  3|                vaskosság közé; nem is igen volt egyébre való, mint levélirásra...~ ~
140  3|                   s mindig várták. Asszony volt mindenütt. Nőtársaság nélkül
141  3|                  Nőtársaság nélkül hiányos volt a napja, semmit sem ért
142  3|                 deresedett, csak a bajusza volt még barna; de a szeme most
143  3|                   dallamai vannak. Művésze volt ennek a bársonysima nyelvnek.
144  3|                    éppen az asszonyi lélek volt.~ ~...Hová is menjünk ma?!...~ ~
145  3|               fordul hozzá. Ez mindennapos volt. Elkezdte a levelet olvasni,
146  3|                   is napló lesz belőle. Ma volt itt nagy égszakadás-földindulás.
147  3|                 akkor nem lehetett. Valami volt velem, ami még sohasem.
148  3|                 nagy ujságot irok. Még itt volt a kis hugom, amikor egy
149  3|                Tudja-e, hogy nálunk ma köd volt? Szép ám ez. Szereti a ködöt?
150  3|                    szives fogadtatásra nem volt elkészülve; ennyit nem remélt.
151  3|                      aki kedves, figyelmes volt akkor is; nemcsak ő hozzá,
152  3|                    virágokat. De sehol sem volt itt virág. Csak illattalan
153  3|                Csak illattalan zöld növény volt egy pár, bödönökben, két
154  3|                Ettől már csak egy gondolat volt odáig, hogy ártatlan kis
155  3|                szekrény csupa szépirodalom volt. Átszellemült arccal kiáltott
156  3|              immunitást biztositó árnyalat volt, amin maga is mosolygott.
157  3|              fogadta. Csak egy észrevétele volt ellene. Őszinte csudálkozással
158  3|                  haján kivül minden fiatal volt Orgoványin. A szeme égett
159  3|              felkapta a fejét. - Szerelmes volt? - kérdezte szinte féltékenyen.~ ~
160  3|                     Istenem, hát nekem nem volt szabad szerelmesnek lennem
161  3|                 vadászik?~ ~- Nekem muszáj volt, mert a szerelmem bálványát
162  3|                   ottlétemnek az ürügye az volt, hogy vadásszam.~ ~Egyszer
163  3|                  és elviszem - Neki! Olyan volt az a vadrózsa egészen, mint
164  3|                    a két kezemre szükségem volt; a puskámat tehát, féltett
165  3|                másik szobába, ahol még nem volt. Egyszerü berendezésü hálószoba
166  3|             Egyszerü berendezésü hálószoba volt az, ahol csak a sarokban
167  3|                  sóhajtott: Ó!~ ~Egy fülke volt ott a függönytől elrejtve;
168  3|              asztalkán óriási rózsabokréta volt; mögötte széles, hófehér
169  3|                   hazulról. Itt nagyon itt volt most vele valaki, aki elől
170  3|                Jánosnak még hatezer holdja volt a Tisza mentén; a fiának
171  3|                 még igazi autokrata nagyúr volt, aki úgy élt a dominiumán,
172  3|               szakasztott ugyanaz a nagyúr volt, amilyen az apja. Nemcsak
173  3|           bravurozás minden fajtájában. Ha volt valaha jogosultsága annak
174  3|               János» ennek tipikus példája volt. A vége természetesen az
175  3|             számitást, - egészen más ember volt, mint a közvetetlen elődei.
176  3|                   elődei. Ez is telivér úr volt ugyan, de hagyományos családi
177  3|                   de rajta ne muljék; - ez volt egyetlen célja.~ ~Azon kezdte,
178  3|                   szende, virágszál-leánya volt.~ ~Ezzel a lépésével mindjárt
179  3|                 olyan igazi házias feleség volt mellette, aki minden takarékos
180  3|               tagbaszakadt robusztus ember volt harmadik János is, aki az
181  3|             nagyapja. Ugyanolyan sertehaja volt, inkább barna, mint szőke, -
182  3|                    és éppen olyan jó lovas volt, mint akiktől mindent örökölt,
183  3|                 puszta megjelenése is elég volt arra, hogy a környezetét
184  3|      megfélemlitésképen. Neki az semmi sem volt, hogy félkézzel emelgessen
185  3|              hajlitani. Jóindulatu zsarnok volt. Féltek is tőle, szerették
186  3|            közelségéből. Egyiknek-másiknak volt már tapasztalata arról,
187  3|                   elsőt, az bizony nem fiu volt, hanem leányka. Igaz, hogy
188  3|                olyan aranysárga finom haja volt, hogy szinte be lehetett
189  3|            szárnyatlan angyal, annyira nem volt sürgős a dolog negyedik
190  3|              templomba; ez a kis Hófehérke volt körülötte a szép tiszta
191  3|                ahogy neki tetszik. Nem itt volt az esze. Arra gondolt, hogy
192  3|                    és akarata is hiábavaló volt.~ ~Nem is akart most tovább
193  3|         fiatalember az Akadémia szemefénye volt s még sokra fogja vinni;
194  3|                  ki közülök.~ ~Annyira meg volt elégedve, hogy nagy jó érzésében
195  3|                    úrnak otthon más gondja volt, mint a szivarozás. Mindenféle
196  3|                   komoly ügy, ami mind nem volt neki olyan sürgős, mint
197  3|                   rövid feleselésben benne volt a Dengelegi-féle határozottság.
198  3|                    lakik.~ ~János úr odáig volt.~ ~- Nézze meg az ember,
199  3|               élvezhette, attól csordultig volt a szive elégedettséggel.~ ~
200  3|                  hinné, minden csak tegnap volt. Lám, alighogy egy jókorát
201  3|            huszonnegyedik esztendejét, itt volt az ideje, hogy megházasodjék.
202  3|                    jómódu gazdaember lánya volt; de megszeretett és gondolkodás
203  3|             munkával, máról-holnapra élve. Volt ugyan a szülőfalumban egy
204  3|                    törődik senkisem.~ ~Nem volt egyebünk, mint a fiatalságunk,
205  3|                    életünk.~ ~Csak énnekem volt mindig valami titkos lelkifurdalásom
206  3|                   hevitette. Az arca piros volt. A hangja meg, mintha prédikált
207  3|              garast. Amig csak annyink nem volt, hogy bérbe vehettünk egy
208  3|                    részegséget éreztem. Az volt csak az érzés, amikor az
209  3|                  Mert az már egészen olyan volt. Hisz’ senki sem parancsolt
210  3|              parancsolt többet velünk. Nem volt más urunk, csak a magunk
211  3|                 Meg a jó Isten, aki velünk volt.~ ~A föld a telekkönyvben
212  3|                föld a telekkönyvben a másé volt; de én dajkáltam, én gondoztam,
213  3|                    meg kell becsülni... Az volt a boldogság, amikor a pitymallattal
214  3|                  fogadott szót. Nagyobb ur volt a királynál, mert az, szegény,
215  3|                éjjelünk, sem nappalunk nem volt, amig annyira nem jutottunk,
216  3|                  fiatal kar.~ ~De még tele volt azzal a nagy akarattal,
217  3|                 Még nem adta fel a harcot. Volt még egy nagy ágyuja.~ ~-
218  3|                 sohasem járt. Jó ürügye is volt erre abban, hogy kint lakott
219  3|                 leánya. S ez még szerencse volt, mert máskülönben a rabiátus
220  3|               Julcsa hajlik hozzá, ami nem volt csuda, mert Sándornál delibb
221  3|                  ágynak esett. Olyan tüzes volt szegénynek a feje, mint
222  3|                menet közben, akihez hivták volt. Sándor leesdekelte a doktort
223  3|                 fohászkodott, (jókora domb volt az, de siksági emberek hegynek
224  3|           elkáromkodta magát. Ez már benne volt a természetében és akárhányszor
225  3|                    egy vastag oszlopra fel volt szegezve egy bádogra festett,
226  3|                   Valami fogadalmi alkotás volt az, de már senki sem tudta,
227  3|                 ahogy birta.~ ~Hamar odaát volt. A patikában szerencsésen
228  3|             elnyelte; hisz már igazán este volt.~ ~Ment csak, botorkálva,
229  3|                   Nagybátyámnak magának is volt egy párszázholdas birtoka;
230  3|           mulatságaimon kivül egyéb oka is volt, amin változtatni ugy sem
231  3|                   vénleány, - vagy asszony volt az istenadta; tele himlőhellyel;
232  3|                illatos levegőt, amely tele volt a kakukfü, a ménta, meg
233  3|                  egész világ a képzeletemé volt a messze kéklő álomszerü
234  3|                   otthonukba. Azok közt is volt néhány, akinek a szülei
235  3|            levelében pedig mindössze ennyi volt: most már bátran jöhetsz.~ ~
236  3|            nézegetett.~ ~Abban az albumban volt egy ragyogó szépségü nőnek
237  3|                 Hisz’ ő is fülig szerelmes volt belé valaha. Ma már nincs
238  3|                   virágában annyira büszke volt.~ ~Szentnek éreztem a nagynéném
239  3|                  bácsihoz.~ ~Annyira rajta volt az arcomon a tiltakozó kérdés,
240  3|                Igen, ez Pálma nénéd. Ilyen volt valamikor.~ ~- De bácsi,
241  3|                  fül- és szemtanuja nem is volt más csak én. Nagyon különös,
242  3|            belefogott a történetébe.~ ~*~ ~Volt nekem valamikor egy nagyon
243  3|                  hivták.~ ~Ő is gazdaember volt, mint magam. A saját birtokán
244  3|                 kell csudálni. Feri különb volt mindnyájunknál. Ha leány
245  3|                 volna. Nagyszerü tehetsége volt rá, hogy mindenkit megnyerjen.
246  3|                Csak egy olyan tulajdonsága volt, amiből valamivel kevesebb
247  3|                  nélkül. Született udvarló volt. Azt hiszem, minden napját
248  3|                  ujabb kedvéért. Ebben nem volt igazi hitele, s a felesége,
249  3|                    aki nagyon okos asszony volt, tudta ezt. Nem érezte magát
250  3|          szerencsétlennek. Különben is meg volt rá a módja és a rátermettsége,
251  3|                  kötni.~ ~Mindaddig nem is volt megzavarva legteljesebb
252  3|                      Elvált fiatal asszony volt. Az első uráról senki sem
253  3|                 másolat. Az igaziban benne volt a legcsudálatosabb meleg
254  3|           vadrózsán láthatsz, amilyen neki volt. Leányos szendesége, asszonyos
255  3|              voltam. És Feri barátom is az volt.~ ~Én csak megszabadultam
256  3|                   biz’ ez gyalázatos dolog volt a barátom részéről; hisz
257  3|                    szép és jó asszony maga volt a kirobbanó vulkán. Nem
258  3|                  abból is lábbadozott, nem volt haja, a félszemére megvakult,
259  3|                 Kutba ugrott, amikor kevés volt benne a viz. Mindössze náthás
260  3|                lett. Élnie kellett. Muszáj volt.~ ~Feri csak egyszer látta
261  3|            játszott a napsugár. Keze össze volt téve a mellén, keresztben.
262  3|                Szent béke, édes megnyugvás volt az arcán, amelyet egy pillanatra
263  3|               akinek az a szép nagy kertje volt a megyéje székhelyén, a
264  3|                 Kinizsi-utcában?~ ~Háza is volt, de az csak olyan egyszerü
265  3|                   olyan egyszerü polgárház volt, amilyenek a félreeső utcákban
266  3|              kertje annál nagyobb és szebb volt; éppen azért, mert ott kint
267  3|                 amire a családnak szüksége volt.~ ~A kis Szabó maga ugyan
268  3|             dinnyéken. Még csemegeszőlő is volt ott. A hasznos dolgokon
269  3|                 asszony egyetlen ambiciója volt; de a kis Szabó megelégedett
270  3|                megyeházán, ahol a levéltár volt rábizva. Ott pipázhatott
271  3|                   volna vele a baja; hiába volt olyan kistermetü, hogy emiatt
272  3|                    mellékneve. Csak a feje volt olyan, mint más rendes emberé;
273  3|               ékeskedett rajta. Ugyanilyen volt a szemöldöke is; a szeme
274  3|           emlitettem, hogy feleséges ember volt.~ ~A házasságát gyerekekkel
275  3|                  Három pompás kis cselédje volt: két fiu, meg egy leány.
276  3|                  éves mulhatott; a leányka volt a közbülső gyerek, olyan
277  3|         nyolcéveske; a harmadik megint fiu volt, - hatéves - és éppen beadták
278  3|               számukra. Aki valaha gyermek volt (Istenem, hány ember nem
279  3|                    Istenem, hány ember nem volt sohasem igazán gyermek),
280  3|                     Jenő, mint legidősebb, volt a mama dédelgetett kedveltje.
281  3|            kedvéért. Jenőnek minden szabad volt és a közös játékokat nemcsak
282  3|         büntetéseket is.~ ~Minden játék jó volt a két kisebbiknek, amelyet
283  3|                       Csudálatos tehetsége volt a mesélésre. Egyáltalában
284  3|                Egyáltalában a képzelőereje volt az elméjének legkifejlettebb
285  3|             egyetlen öröme a regényolvasás volt.~ ~Amikor a három gyermek
286  3|               Lencsi néni még a gyerekekre volt kiváncsi. Hol vannak azok
287  3|              apjáról, aki hires rablóvezér volt valaha...~ ~- Persze, hogy
288  3|                      Hát azt, hogy édesapa volt annak a rablóbandának a
289  3|                   vezére, amelyikben benne volt az öreg rab bácsi is...
290  3|                     És apukának olyan lova volt, mint a szélvész; utól nem
291  3|                  ujra a kisleány.~ ~- Hogy volt még azután?! - követelte
292  3|                  Azután egyszer nagy csata volt a rablók közt, meg a pandurok
293  3|                elibe. Apukának fekete lova volt, mint az éjszaka, bizony!
294  3|               gyerekek mamája is kénytelen volt nevetni, ámbár bosszankodott
295  3|                  sanyargat, bizony! Muszáj volt neki kacagnia erre a gondolatra.~ ~
296  3|                   rajta, hogy ő rablóvezér volt. Hisz’ a saját fiának már
297  3|           csipkedni akarták.~ ~Kevés hijja volt, hogy a merész mesemondó
298  3|                         Akkor már négy éve volt doktor és rám azt a hatást
299  3|             született. Hatalmas szál leány volt; junói termet, gránátoshoz
300  3|               doktor Mariska rendkivüliség volt a maga nemében. Először
301  3|                    Először is remek figura volt, olyan idomokkal, amelyek
302  3|                    nőstény párduc ime arra volt hivatva, hogy az én karom
303  3|                    vagyok, de ő egy fejjel volt nálamnál magasabb. Minden
304  3|                   hivták és cirkuszcsillag volt Rencznél. Szépnek találtam;
305  3|              asszonynak még nem hallottam. Volt benne valami férfias és
306  3|               karját; a vállán ócska kendő volt panyókára vetve. Szöszke
307  3|                  észre sem vette azt. Maga volt a szeplőtlen ártatlanság.~ ~
308  3|          félbenmaradt tizenötéves legényke volt; alig mutatott tizenhármat.
309  3|                 Gyurica!~ ~Egy darabig nem volt más mondanivalójuk. A legényke
310  3|                csak ugy lötyögött.~ ~Csend volt. Hallgattak. Csak egy nagyon
311  3|                   nagyon vidám pacsirtának volt odafent a magasban sok-sok
312  3|             napfényben. Az ég szeme kékebb volt még az Erzsikéénél is. Pedig
313  3|             felhőmagasságban. A teste erős volt és sötét; a szárnya szélesen
314  3|                    a „Gyurka lelkem” olyan volt a fiunak, mint a telivér-csikónak
315  3|                 össze a gondolataiban. Ugy volt, mintha Árgirus királyfi
316  3|                 járhat a fészek táján. Nem volt kétsége abban, hogy rá is
317  3|             ahonnan a sas elől felszállott volt az imént.~ ~Minden olyan
318  3|                   olyan csendes és nyugodt volt, amilyen csak a teljes eseménytelenség
319  3|            süvegből ki ne essék, ami benne volt. Abban biz’ egy nagy vadludtojás
320  3|                    korában még legényember volt. Gazdálkodott a birtokán,
321  3|                 csak: «az úr». Ebben benne volt minden, amivel a vasakaratu,
322  3|                    lehetett.~ ~Hajnalban ő volt az első, aki talpon volt
323  3|                   volt az első, aki talpon volt a gazdaságban. Torzonborz
324  3|                  alhatta ki magát és olyan volt pislogó, vérbeborult szemével „
325  3|                   álmos majom.~ ~Az úr ott volt az etetésnél; ott volt a
326  3|                 ott volt az etetésnél; ott volt a fejesnél; mindig és mindenütt
327  3|                    mindig és mindenütt ott volt, ahol szükség lehetett a
328  3|                   élesre a kaszájokat. Jaj volt annak, aki valamit másképen
329  3|                  egyszer megmutatta.~ ~Nem volt rossz ember, csak nagyon
330  3|                 sem türt el; de akivel meg volt elégedve, azzal jól bánt.~ ~
331  3|                   utánra esett. Akinek nem volt mulhatatlan dolga a pusztán,
332  3|                      Fellebbezés pedig nem volt.~ ~Akinek az itélet nem
333  3|                  feleségét. Az asszony ott volt a vasárnapi rapporton és
334  3|               nélkül verekedőt, éppen elég volt csillapitónak. Tudták már,
335  3|                    szokta.~ ~Mindaddig igy volt, amig a Közművelődési hangversenyen
336  3|                    Kamillával, aki már tul volt a harmincon, és minthogy
337  3|                   eleven, nevető, beszédes volt, hogy csak a nyelve lehetett
338  3|               Gömbölyded, kistermetü leány volt; végig egyforma széles;
339  3|                mozgékony, hogy amig fiatal volt, a legjobb táncosnak tartották.
340  3|                    egyetlen nagy bánata az volt a világon, hogy nem birt
341  3|              Hangverseny után aféle bál is volt.~ ~Amikor a táncnak hajnal
342  3|                   táncnak hajnal felé vége volt s a hölgyek hazamentek,
343  3|                    sőt még az is, hogy nem volt valami szépség, akinek tudja
344  3|                  kicsit gyenge, mert kevés volt az eső, - de a szőlő annál
345  3|                magát.~ ~Hanem másnap már ő volt az, aki az urát felkeltette.~ ~-
346  3|                   embernek (ez szavajárása volt) ilyen hitvány kis felesíge
347  3|                  ez a nagy felfordulás? Jó volt ez igy eddig.~ ~- Nem lesz
348  3|              szokta meg. Elég nagy templom volt neki a puszta.~ ~- Jó példával
349  3|                    tüzes, rabiátus ménlova volt, a saját használatára.)~ ~-
350  3|                került haza.~ ~Kamilla fent volt és olvasott.~ ~A vacsora
351  3|                  olvasott.~ ~A vacsora ott volt az asztalon, érintetlenül.~ ~
352  3|         restelkedett. Csakugyan azt igérte volt, hogy vacsorára megjön és
353  3|              Olyanná vált, amilyen sohasem volt.~ ~Elkezdte az asszonyt
354  3|           engesztelni.~ ~A felelet csak ez volt rá: ma nem!~ ~Egy kicsit
355  3|                Körtvélyesy Sándornak akkor volt nevenapja azelőtt, amikor
356  3|                   Persze a háziasszony ott volt velök, amig csak el nem
357  3|                  csak akkor irt, ha muszáj volt. Azután ment a levéllel
358  3|                   végéig nyargal. Nekem is volt életemben néhány szedátus
359  3|                       Remek augusztusi nap volt. A füves rétszalagon, ahol
360  3|                   Ma egy hete. Olyan régen volt az?~ ~- Nekem egész örökkévalóság.
361  3|                    a szájából.~ ~- Ez szép volt, - lelkendezett a leány. -
362  3|                       A fiatal ember odáig volt.~ ~- Mindig? - kérdezte
363  3|                    nyul után.~ ~Jolánka el volt ragadtatva.~ ~- Ha ez a
364  3|                  gondolata nem a foglyokon volt. Alá-alá kukucskált a kisleány
365  3|             neveti-e ki.~ ~Annak több esze volt, semhogy a Jolánka apját
366  3|                     Különben is Jolánkával volt nagyon elfoglalva. Biztatta,
367  3|                     aki csinos fiatalember volt és szerényen állott előtte,
368  3|               együtt ebédelt.~ ~Kis család volt. Az öreg úron kivül a mama,
369  3|               akinek mindig jóságos mosoly volt az arcán. A leány szende,
370  3|                     Amikor az ebédnek vége volt és a segéd a mamának kezet
371  3|                 legközelebbi pár napon sok volt a gazdasági dolog; de azt
372  3|              gondolta magában, - a fiu nem volt kint. Majd megpróbálom magam.~ ~
373  3|                    akácfákig. Azon a tájon volt a vadszőlővel befuttatott
374  3|                dolgát és olyan szerencséje volt, hogy nem is kellett a lugasig
375  3|                felett. Fiatal, idei költés volt, tehát tapasztalatlan. Nem
376  3|            embereket, akiknek eszökben sem volt, hogy vele törődjenek. Az
377  3| rózsaszál-kisasszonyka.~ ~Az urfinál puska volt, és ugy meg volt illetődve,
378  3|             urfinál puska volt, és ugy meg volt illetődve, mintha őt lőtték
379  3|                lőni?... mi ez?~ ~Gáti tele volt meghatározhatatlan indulattal
380  3|                 Hogy hozzánk kerülhess? Mi volt erre olyan nagy okod, hékás?!~ ~-
381  3|            kurgatni az ágyból, ő maga rest volt azért a kis tisztálkodásért
382  3|                  mi teszi még vakabbá. Köd volt, késő őszi köd, amely olyan
383  3|                    szára. Mindenütt könnyü volt rajtok átlábolni. A rengeteg
384  3|                    szomszéd»-nak a tanyája volt.~ ~Ment-mendegélt és találgatta,
385  3|                látta. Az egész világ olyan volt, mintha füsttengerben usznék.
386  3|                  aminek az ideje máris itt volt, csak a köd nem engedte,
387  3|               gyanakodott, mert másnak nem volt puskája ezeken a pusztákon.~ ~
388  3|                   csak egy nagyobb göröngy volt biz’ az.~ ~Hányszor térült
389  3|                 ugy hűtőzött.~ ~Hiába, nem volt vadlud sehol sem ott, ahol
390  3|             irányitó tó, balról, sehol sem volt. Attól elszaladt, amikor
391  3|               Sehonnan sem fujt. Szélcsend volt. A ködöket a saját sulyuk
392  3|                 még éjjeli sötétségben sem volt.~ ~Még egyszer megpróbálja
393  3|                 első cseléded, akinek alig volt más igazi joga, mint az,
394  3|        tisztességesen «eltartottál» engem; volt melletted mit ennem; volt
395  3|                  volt melletted mit ennem; volt lakásom; volt ruhám; még
396  3|                   mit ennem; volt lakásom; volt ruhám; még szórakozásom
397  3|                    az, valaminthogy az sem volt nagy dolog, amikor az egyik
398  3|            amelyben nekem semmi részem sem volt.~ ~Hisz te mégis csak okos,
399  3|               neked, ami nincsen. Mert nem volt más módom rá, hogy védekezzem
400  3|                    nyomott, emésztett, nem volt nekem való, nem volt hozzám
401  3|                   nem volt nekem való, nem volt hozzám méltó. Hisz nem arra
402  3|             alaposan ösmerő vadőr és hajtó volt a készültségünk.~ ~A meghajtandó
403  3|               sziklapárkány bokros tetején volt, ahonnan, a vadászszékemen
404  3|               vannak. Nagy zajt ütniök nem volt szabad. A moszatoló, lassan
405  3|                    néma erdő szemlélésébe. Volt rá időm, hogy hallgassam
406  3|                   élvezetem már biztositva volt az erdei magányban a hangulatozással.
407  3|                 dzsungelszerü bükkfiatalos volt, embernek járhatatlan; ott
408  3|                   Most már egyéb gondom is volt, minthogy az erdő kis mozdulásait
409  3|               közül elém kerül valami: itt volt az ideje, hogy teljes készenléttel
410  3|                 ment rá. Másra ugyanis nem volt szabad lőni.~ ~Alig pár
411  3|                     a parancs szerint, nem volt szabad. Pedig, ugy látszik,
412  3|                   Aki kiabált, az a hegyen volt.~ ~Ej, majd megtudom odalent.
413  3|               őrzésére kirendelt tót hajtó volt. Azzal meg ugy sem tudtam
414  3|               házigazdánk is jöjjön már. Ő volt a Kopaszhegy oldalán.~ ~
415  3|           megjelent a tisztás szélén.~ ~Ki volt kelve magából.~ ~Odasiettünk
416  3|                   nem tréfál. Hibáznom nem volt szabad. Oda kellett hát
417  3|                      Amikor tiz lépésnyire volt tőlem, célba vettem.~ ~„
418  3|                   már elnyütt fehérszemély volt; afféle nagyon kinyilt rózsa,
419  3|               voltak finnyásak, nem nagyon volt miben válogatniok, hát csak
420  3|                    legelők füvén kivül nem volt más növényzet, sem fa, sem
421  3|                    a legény és már lent is volt a lováról, amelyet hamarosan
422  3|                  egymást. Egyikök derekabb volt, mint a másik; de hogy melyik
423  3|                  az ura felé, amiben benne volt, hogy ne bolondozzon, ne
424  3|              egyhangu unalomban egyebe sem volt, mint ha olyan vendég akadt,
425  3|                   Kesze Feri olyan jókedvü volt, hogy alig fért a bőrébe. -
426  3|                  Kesze Ferkó előtt még ott volt a tele üveg, el volt rá
427  3|                   ott volt a tele üveg, el volt rá szánva, hogyha Gányó
428  3|                    az üveg bort.~ ~- Ez jó volt - mondta szeliden és mindjárt
429  3|                    vén csárdás is kiváncsi volt és biztatta a legényeket:~ ~-
430  3|                    csárdás. Azt már muszáj volt megtartani.~ ~- Az is gazember,
431  3|                     Bangola» tulsó oldalán volt az ősi kastély, az innenső
432  3|                vadászház ezer mérföldnyire volt egymástól - lélekben.~ ~
433  3|             vételárat, pedig ő maga nem is volt vadászember. Hanem a százféle
434  3|                  ahol még más csalogató is volt a finom konyhán és uri kényelmen
435  3|                   uri kényelmen kivül. Ott volt tudniillik a bankár úr felesége,
436  3|              bontatott fel Félix ur.~ ~Nem volt féltékeny, nem! Sokkal jobban
437  3|                   sem lehetett nálánál. De volt is vendége mindig, amikor
438  3|                erdészházban. Annak sohasem volt több vendége egynél.~ ~Valami
439  3|               fővadőre, aki már régi ember volt itt, azt mondta: egy szarvasbikával
440  3|                   pompásan festett. Karcsu volt, mint az előtte szálldosó
441  3|           megirigyelhette volna. Szép arca volt az egyetlen, ami szinte
442  3|             tarkaság közt. De a hajával is volt egy kis baj. Rengeteg fekete
443  3|                  baj. Rengeteg fekete haja volt, amelyet már azért is kellett
444  3|                szineit mutatta. Még a zöld volt a tulnyomó, de már jelentkezett
445  3|                naposabb foltjára; az olyan volt, mintha ezer meg ezer kanárimadár
446  3|               tovább és tovább haladt, ugy volt, mintha a bokrok egymásnak
447  3|                   gyepre. Már most nyugodt volt. Ha utána jönne, sem érhetne
448  3|              amelynek az elején régi cölöp volt rozsdás táblácskával. A
449  3|                     Még egy lépés és odaát volt az idegen területen.~ ~Ott
450  3|              eszemet, mire eszméltem, késő volt...~ ~A férfi ajka rátapadt
451  3|                   gyömöszölte. Most már az volt a gondja, hogy itt ne érjék.~ ~
452  3|              eltünt. Bizonyosan a szarvasa volt neki most az első.~ ~Hüvös
453  3|                   a földjök egymás mellett volt a határban, innen a szomszédság),
454  3|                  Derék fiu. A háboruban is volt, medáliája is van és itthon
455  3|                   István.~ ~- Az pedig úgy volt, mondok, hogy az apám is
456  3|                 gazdának egy kicsit furcsa volt ez a sarokba szoritó kérdés.
457  3|                 lába az egyik hegy tetején volt, a másik meg a másikon,
458  3|                Tamást. Ármális nemes ember volt, minthogy az ükapja Rákóczi
459  3|              kezéből; pedig nagy csábitása volt abban az irányban, hogy
460  3|                 Hisz’ megyebeli kurtanemes volt, akinek jussa lehetett hozzá,
461  3|                 amilyennek mindig bolondja volt Sárfy Tamás. A ló volt az
462  3|            bolondja volt Sárfy Tamás. A ló volt az egyetlen igazi szenvedélye
463  3|                  maradt meg, akkor is neki volt mindig a két legjobb ügetője
464  3|                nagyszerü tüzes két sárkány volt, az aranysárgáknak abból
465  3|                   bizony elnyütt és rozoga volt; a szerszámja pedig kopott
466  3|                    is elnyütt betyárlegény volt, olyanforma, mint agglegénygazdája.
467  3|               kellett neki; ez az úr dolga volt. De egy igen keserves kötelesség
468  3|                  mulatott, akkor őneki nem volt szabad inni. Hisz’ valakinek
469  3|      visszaszállingóztak a patikába.~ ~Tél volt és a hó eleintén szép csendesen
470  3|                 olyan szinjózan maradt. Mi volt az őneki!...~ ~Már régen
471  3|                  beleszólott. A patikárius volt az egyetlen, aki hallgatott.
472  3|                   ámbár Korondy Gáspár nem volt itt. De a fülébe juthat
473  3|             parancsolta: húzd le! az annyi volt, hogy akárki fia, elibé!
474  3|               mellett.~ ~A havas út széles volt, elfértek rajta egymás mellett.
475  3|                   volna minden pénzét (nem volt sok), ha ő ült volna a bakon
476  3|                 Onnan csak egy rugaszkodás volt a piac túlsó széle, ahol
477  3|         szabályszerü versenynek tehát vége volt és Sárfy csak annak örült,
478  3|                    kocsisnak hirehamva sem volt, a gyeplő meg a havon kigyódzott
479  3|                    Az ut mellett mély árok volt. Ha abba bedőlnek, nem marad
480  3|               ütötte meg magát. Gyakorlata volt már az ilyesmiben.~ ~Ugy
481  3|             kezdett kocogni. Nekik is elég volt mára a mulatságból.~ ~Sárfy
482  3|           ütött-kopott öltözeten kivül nem volt egyebe, csak a karikás ostora,
483  3|                   pislogószemü zömök ember volt, akinek széles válla s tagbaszakadt
484  3|                   sejttetett. Kevésbeszédü volt és nem szokott annak a szemébe
485  3|                Egyetlen szenvedélye a pipa volt, amely állandóan az agyarán
486  3|                orra miatt Vasadynak gyanus volt kissé, hogy talán iszik;
487  3|                  kitünő hegyi forrásvizünk volt. Jobb az minden tokaji aszubornál.~ ~
488  3|                     El is mondta, hogy hol volt; de az Vasadyt nem nagyon
489  3|               tudományát. Egyelőre csak az volt lényeges, hogy megbizható,
490  3|                     amely az iroda mellett volt egy külön épületben. Az
491  3|                    Az a szoba inkább fülke volt, egyablakos lyuk, amelybe
492  3|                 egyéb. Diván meg ruhafogas volt az irodában. Több nem kellett
493  3|                    töltötte. Mindig talpon volt; nem volt olyan szaka a
494  3|                    Mindig talpon volt; nem volt olyan szaka a nappalnak,
495  3|                    be a lábukat; hisz’ ott volt - a medveölőpuska, mindig
496  3|                   falon, sem a sarokba nem volt odaállitva. Annak vagy a
497  3|                 tudtad, hogy veszett kutya volt? - kérdezte tőle másnap
498  3|                  csatangol. - Nem sok időm volt a gondolkozásra. Szerencse,
499  3|                     hogy csakugyan veszett volt.~ ~Az intéző tekintélye
500  3|                 azután efajta tolvajnép.~ ~Volt Vasadynak két kamaszodó
501  3|            szemökben Miska bácsi már olyan volt, mint a Cooper Vadölője. -
502  3|                  eseteit.~ ~Az még hagyján volt, amikor a lelőtt medvékről
503  3|         medveölőpuskát.~ ~- Majd máskor, - volt az állandó felelet. - Majd
504  3|              dolgom van.~ ~De mindig dolga volt.~ ~A fiuk pedig már nem
505  3|                    kinyithatták volna. Nem volt benne más, mint egy ócska
506  3|                 kacagott egyet, amióta itt volt a pusztán.~ ~- Ugyan, kérlek,
507  3|            erdőkerülőház a felső faluvégen volt. Onnan az erdő széle már
508  3|               Onnan az erdő széle már alig volt negyedórányira. Arra hegynek
509  3|              ellenségei. Akkoriban hirhedt volt Szatmárnak, Szilágyságnak
510  3|              kerülőn kivül, akinek puskája volt, mindenki félt tőlök. A
511  3|                hajtóvadászat is sikertelen volt rájok. Kevés volt a nagy
512  3|               sikertelen volt rájok. Kevés volt a nagy erdőkhöz mérten a
513  3|               semmitől meg nem riadó ember volt. Az első feleségével csendes
514  3|                      Farkasordittató hideg volt, amikor Pados estefelé elindult
515  3|                    urából. Kacagott. Olyan volt a kacagása, mint a gerlicéé.
516  3|                 lovat - még reggel kitette volt. Kivitte szekerén s a megfelelő
517  3|                Pestről. Más nántüi egy sem volt, aki Pesten járt volna.
518  3|              valamennyi szinésznőt ösmerte volt; vagy csak füllentette;
519  3|                    dolog magyarázata abban volt, hogy szinpadi dámáknál
520  3|               nevelődött mellettök. Nem is volt olyan bizonyos, hogy végig
521  3|                     hogy férjhez ment, itt volt; itt is lesz, amig meg nem
522  3|                   meg nem unja.~ ~Padosnak volt valami homályos sejtelme
523  3|             asztalos jóval fiatalabb ember volt, mint ő; elég formás ember
524  3|                    ő; elég formás ember is volt, nem olyan zömök, totyakos,
525  3|                    Hallja-e szomszéd, elég volt; nem kell már figyelni az
526  3|                    nagyon. Azzal békessége volt. Ez a második pedig csupa
527  3|                    itt ujra rágyujtani nem volt szabad. A füst áruló. A
528  3|             sötétlett.~ ~Borzasztóan hideg volt. A csalétek mégis éreztette
529  3|                  csillag még talán sohasem volt. Ha volt, sem ragyogott
530  3|                 még talán sohasem volt. Ha volt, sem ragyogott igy. Mintha
531  3|            megfagyott volna, olyan dermedt volt minden, a levegő is, amikor
532  3|                    irodának tágas előrésze volt az ott dolgozók számára
533  3|                    boritott nagy iróasztal volt a szoba közepén, tele iratokkal,
534  3|             irótéka előtt díszes állólámpa volt, sugárvetitő ernyővel. Barnóty
535  3|                 nyaka és karja köré. Olyan volt, mint valami bűbájos titkos
536  3|                  meghódolt rabszolgát; nem volt más gondolatom, csak maga;
537  3|              minden más dolga előbbre való volt, mint én, akit egyik napról
538  3|             nap-nap után csak a hült helye volt. Hova futkoshattam volna
539  3|                   nagyon egymáshoz. De nem volt rosszabb az arány köztünk,
540  3|                     Félpercnyi olyan csend volt, amilyen a földrengéseket
541  3|                   az a nő, aki a feleségem volt. De most már semmit sem
542  3|                  olvasott.~ ~Nyári délután volt s a szellős és árnyékos
543  3|            árnyékos folyosó nagyon jó hely volt ilyen sziesztázásra. Az
544  3|             átböngészni.~ ~Szombat délután volt, amikor a diákoknak nem
545  3|               szerdán és szombaton délután volt a szünetjök. Én akkor a
546  3|                szombati szabad délutánokon volt, mert akkor nem kellett
547  3|               tanulni.~ ~A folyosónk azért volt olyan árnyékos még a legnagyobb
548  3|                  és édes-zamatosak voltak. Volt fehér, meg lilaszürke, meg
549  3|              némileg elbizakodottá tett.~ ~Volt az édesapámnak egy kis madarászó
550  3|            rendszerét sem tudom. Nem olyan volt, mint a későbbi Flaubertek;
551  3|                    belesrófolt piramidlije volt, amelyre egy szem kapszlit
552  3|             haláltól.~ ~A kis pisztoly ott volt egy asztalkán az apám mellett,
553  3|                   magát.~ ~Különös malőröm volt. A verebek jöttek, ittak,
554  3|                 érezni. Ez nagyon is hamar volt. Ezt a tempót én aligha
555  3|                 Megint egy madárral többje volt az apámnak. Mindig csak
556  3|               megboxoltam.~ ~Nekem csak az volt a lényeges, hogy az apám
557  3|                kert néhány holdas belsőség volt, sok gyümölcsfával, ribizke-
558  3|                    erre a célra éppen elég volt a mi nagy kertünk is. Ha
559  3|                     De mibe?~ ~Ez délelőtt volt, tehát a multkori vacsoravesztéssel
560  3|             gondoltam.~ ~Gyönyörü őszi nap volt. A nagy diófánk alatt lévő
561  3|                 már vagy egy tucat madaram volt. S éppen jött még egy csapat
562  3|               dörrenést az udvar felől. Mi volt ez?!...~ ~Lelkendezve kapkodom
563  3|                 mellett és vár rám.~ ~- Mi volt az? - kérdezem tőle szemmeresztve.~ ~-
564  3|                     Ott vagy harminc veréb volt egy rakáson. Az apám egyetlen
565  3|         hivogatóiddal. Különben énnekem is volt «hivogatóm».~ ~- Hol? mi? -