Rész

 1  2|         perceiben mindig eszembe jutott az apám. Az ő határozott
 2  3|   tanárral, hogy akkor is eszébe jutott, amikor a tükre előtt rendezgette
 3  3| nagyszerü emberbe... Aztán a fia jutott eszébe. Soha többet nem
 4  3|      furcsán még csak eszébe sem jutott. Arra gondolt, hogy: - nini,
 5  3|    méltóságos uram... csak akkor jutott eszébe. Félbeszakitotta: -
 6  3|     boszorkánynézésétől.~ ~Idáig jutott Boros uram az elmélkedésével,
 7  3|             Boros uramnak eszébe jutott, hogy a minap már mondott
 8  3|         vette, már a keresztutig jutott, ahol egy vastag oszlopra
 9  3|     kijutni az erdőből.~ ~De nem jutott ki belőle. Fák, bokrok,
10  3|       elé nézett egy darabig. Az jutott eszébe, amikor az az áldott
11  3|         ez a lókörmü martilapu - jutott. Julius Cäzár annyi mint „
12  3|       egész világ. Hisz’ először jutott a tudatára annak, hogy ő
13  3|       ösmer: de még jókor eszébe jutott, hogy azzal csak ronthatna.
14  3|         Az asszonynak meg eszébe jutott, hogy az a vén szamár még
15  3|      amikor az első «magaslesig» jutott, arra hirtelen fellépegetett
16  3|          az idők folyása Tamásig jutott, nagy, hosszu utat tett
17  3|          az uton is, mert eszébe jutott a segédjegyző. Minden eszébe
18  3|       segédjegyző. Minden eszébe jutott. A régi jó csendes élete
19  3|       ragacsos lépből.~ ~Eszembe jutott a nyári fogadásom az apámmal.~ ~