Rész

 1  3|            kend a templomhoz? Azóta se’ volt kend ott, amióta szenteltvizre
 2  3|        utolsó szuronyunkat is, hogy se égen, se földön ne találjunk
 3  3|      szuronyunkat is, hogy se égen, se földön ne találjunk védelmet
 4  3|         kezünket-lábunkat, hogy meg se mozdulhassunk, amikor honi
 5  3|           rá, hogy egy pillanatatig se’ titkolódzam tovább; - megvallom,
 6  3|             mindebből egy árva szót se árulj el. Hiábavaló volna
 7  3|         Köszönöm, köszönöm... ámbár se névnapom, se’ születésnapom,
 8  3|      köszönöm... ámbár se névnapom, se’ születésnapom, tán annak
 9  3|         engedte.~ ~- Ma nem. Ma meg se érintsen. Haragszom magára.~ ~
10  3|            komolysággal. - Most már se galamb, se vizsla.~ ~Diána
11  3| komolysággal. - Most már se galamb, se vizsla.~ ~Diána a gazdájához
12  3|    visszajött?~ ~- Meggondoltam, el se’ mentem, - motyogja András
13  3|          pedig egy üveggel tán elég se lesz - mondta szives hangon
14  3|             a két gyereket ásó-kapa se’ választja el egymástól,
15  3|    tarvölgyi pusztának még közelébe se mert menni azután efajta
16  3|           fene sem járt; még ő maga se’ nagyon. Azzal békessége
17  3|             Meg sem moccan; a szeme se’ rebben; csak néz, vár és
18  3|      vacsora még hagyján, annak oda se. Hanem a restelkedés! -