Rész

 1  2|             Első szentimentális rossz novellámat, első éves jogászkoromban,
 2  2|     való kéziratom. Egyszer egy rossz pillanatomban halálra ítéltem
 3  3|     anyák ezzel fogják rémiteni rossz gyermekeiket. Az apák pedig
 4  3|       portól, sem azért, mintha rossz lett volna a szeme, hanem
 5  3|          Mert ez még álomnak is rossz.~ ~A kis hugom már elment;
 6  3|  csináljon vele? Irjon neki? Az rossz lehetne; veszedelmes; -
 7  3|         valaki. Azután szedte a rossz lábát, ahogy birta.~ ~Hamar
 8  3|        azalatt ő valami egészen rossz irányban, mind messzebbre
 9  3|         Ugy bántam vele, mint a rossz gyermekkel. Meg akartam
10  3|     neked; mint nekem a bátyáim rossz gunyáját.~ ~A leányka bólintott.
11  3|  egyszer megmutatta.~ ~Nem volt rossz ember, csak nagyon kemény.
12  3|       időben a szabad ég alatt, rossz időben pedig a hosszu ambituson,
13  3|        bácsi hümmögött.~ ~- Nem rossz, - nem rossz... - mondta
14  3| hümmögött.~ ~- Nem rossz, - nem rossz... - mondta és féloldalt
15  3|      könnyü eltévedni; pedig ha rossz irányban indul, órákig barangolhat
16  3|     elváljunk és minél kevesebb rossz emlékezéssel kezdjük uj
17  3|    menti meg a sárgákat attól a rossz hiröktől, hogy lusták és
18  3|    Velem nem törődött tovább.~ ~Rossz előérzettel siettem a kúthoz,