Rész

 1  3|        bukfenceznek a levegőben. Fehér hasok meg-megvillan eközben.~ ~
 2  3|           Ott legel a ménes.~ ~A fehér gulyák eltünedeznek innen
 3  3|          rétség tündérmadarai, a fehér kócsagok. Az ősi magyar
 4  3|      közepén álló ernyős lámpa a fehér abrosz fölé csalogatta azokat
 5  3|          még egy darabig nézte a fehér abroszra hulló kis szörnyeket
 6  3|      mondta s eközben megvillant fehér fogsora; sima piros arcán
 7  3|        napernyő résein.~ ~Mintha fehér bárányfelhők ereszkedtek
 8  3|       gondolataimmal kergettem a fehér nyájat. Barátkoztam a bokron
 9  3| mozdulatokkal rángatta le; izmos fehér kezével beleturkált a fejét
10  3|   anyalud, meg a hatalmastermetü fehér gunár, amely magasra nyujtott
11  3|        más nádasok felé. Az égen fehér kis felhők sodródtak arrább-arrább.~ ~
12  3|   sárgazöld libuskák, meg a nagy fehér ludak mind ugy nézték őket
13  3|       egymást...~ ~Az égboltozat fehér felhőin kalandozott a szemem...
14  3|        pedig a jellegzetes nagy, fehér szeplők foltosodtak. A rigók
15  3|          lótetem ott sötétlett a fehér havon, vagy negyven lépésnyire
16  3|   toalettje divatos keretet vont fehér arca, nyaka és karja köré.
17  3|    székébe. Fekete haja ráomlott fehér karjára, amelyre zokogva
18  3|      édes-zamatosak voltak. Volt fehér, meg lilaszürke, meg fekete