Rész

 1  2|            Mindannyiszor éreztem a szemét. A drága csillogó fekete
 2  3|            megtörölgetné véle öreg szemét, amellyel látott is, nem
 3  3|         ösmerte.~ ~Lassan emelte a szemét a fiatalemberre.~ ~Azt fürkészte
 4  3|        kész lett volna kikaparni a szemét annak, aki az ő Dezsőkéjét
 5  3|      Hallgass!...~ ~És lesütötte a szemét, mintha most szólott volna
 6  3| végigborzongott valami. Lehunyta a szemét, ugy élvezte a mesét.~ ~-
 7  3|      szerencsére - ő is behunyta a szemét: a fiára, harmadik Jánosra,
 8  3|     leányka bólintott. Lesütötte a szemét. Egy pillantást vetett aközben
 9  3|         van.~ ~Jolánka lesütötte a szemét. Beszédesen hallgatott.~ ~
10  3|       gazdasági segéd alig merte a szemét ráemelni s az egész ebéd
11  3|              Gáti tágra nyitotta a szemét.~ ~- Hogy hozzánk kerülhess?
12  3|           Majd hogy ki nem nézte a szemét, de nem birta meglelni.
13  3|           és ösztönösen jártatja a szemét, pedig egyelőre mély csend
14  3|           Ha nagyon forgatta már a szemét valamelyik befolyásos nagyúri
15  3|  csillapodott a láza. Bágyadtan, a szemét lehunyva suttogta: mondj
16  3|            mereszti foszforeszkáló szemét, azután megfordul, az erdő
17  3|        kikaparom annak a birónak a szemét, aki engem az én fiacskámtól