Rész

  1  2|           megtisztelő kívánsággal lepett meg, hogy írjak kitünő hetilapjának
  2  2|                  hogy az urak egy kicsit meg akartak tréfálni. Mintha
  3  2|                 tudtál összeirkálni száz meg száz novelládban, ami mind
  4  2|               égi kalandoron nem látszik meg, hogy vénül. Minden más,
  5  2|        kitartásunk győzte a küzdelmeket. Meg sem éreztük ezt, olyan magától
  6  2|         vállalnunk kell a felelősséget s meg kell találnunk benne azt,
  7  2|                 élhetetlenségünk adja is meg ennek a magyarázatát.~ ~
  8  2|                  művemet kezdtem én újra meg újra megírni, amíg végre
  9  2|             elbeszélésemet hatszor írtam meg elejétől végig. A Dinamit-ot
 10  2|            tétlenül, a lelke akkor telik meg alkotó feszültséggel. Tündérvilágokon
 11  2|           Határtalanul szerettem Jókait, meg Tompát. A lelkem apját éreztem
 12  2|                  bort sem ivott az ebéd, meg a vacsora idején kívül.
 13  2|             harminckettedmagával fogadta meg, hogy nem dohányozik többet.
 14  2|               többet. Egyedül ő tartotta meg; pedig nagy pipás volt.~ ~
 15  2|                  is csudálom, hogy akkor meg bírtam maradni a bőrömben.
 16  2|              elveszett; csak a feje volt meg az aggatón.~ ~Mély keservemben
 17  2|             Pozsonyból jövet, Budapesten meg kellett szállani, mert közvetlen
 18  2|               övé is volt.~ ~- Szálljunk meg együtt valahol, - indítványozta. -
 19  2|                nyolc folytatásban jelent meg és olyan hatást tett rám,
 20  2|                 Szó esett a pályázatról, meg arról, hogy mégis csak meg
 21  2|               meg arról, hogy mégis csak meg kellett volna kísérlenem
 22  2|                 az íróasztalon születtem meg íróvá.) Éjfél után egy órakor
 23  2|                  ahol hét könyvem jelent meg, többnyire díszkiadásban
 24  2|                  hírével és őtőle tudtam meg, nem kis meglepetésemre
 25  2|               Illő reverenciával mondtam meg, hogy egyedüli célom a bemutatkozás
 26  2|                 egyedül engem választott meg tagjává, ami óriási feltűnést
 27  2|                  amelynek az igazságáról meg nem győződtem volna. Pedig
 28  2|              ezernyi ilytárgyú, könyvben meg nem jelent írásomról. Csak
 29  2|                  s olyan helyeken fordul meg, ahova senki más sem követi,
 30  2|                szép a természetben, csak meg kell látni tudni a szépségeit.~ ~
 31  2|                 eget villámok szaggatják meg, s eközben felharsan a vihar
 32  2|          érzésvilágunk boldogan remeghet meg tőle.~ ~Hogy ezzel az érzéssel
 33  3|                csak lóháton egész ember; meg Pöszörke Peti, a „virágos”
 34  3|                  titkos irigységgel akad meg a szeme a társa ostorcsapóformára
 35  3|                 ösmerik. Ő a manipuláns, meg a szakács. A rend az ő gondja;
 36  3|                 a mezőt valamennyi, hogy meg sem áll, amig szusszal birja.~ ~
 37  3|                  csikós ilyenkor mutatja meg, hogy ki a legény a lovon.
 38  3|                  távolság a szökő ménes, meg a nyomában száguldó csikósok
 39  3|                 lehet a ménes mellől; ez meg örökké faluzik. Nem ám a
 40  3|                   Addig mondogatja, amig meg nem lékelem kendet.~ ~-
 41  3|          Köszönöm az eddigi szolgálatot; meg a hozzám való jóságát; Isten
 42  3|                való jóságát; Isten áldja meg minden lépését. Énnekem
 43  3|                   Hisz’ ki tilthatja azt meg, hogy a pásztorcsillag éppen
 44  3|               ragyogjon? S az a csillag, meg minden csillag együtt, fényes
 45  3|        szorongatod ezt a szemetet?... Te meg (itt Petihez fordult) hordd
 46  3|                 százszor ezer évet ér is meg ez a porig alázott, minden
 47  3|              harcok tették véresekké, és meg kellett érnünk, hogy az
 48  3|               kigyóöleléssel ropogtatták meg csontjait.~ ~Világszégyenévé,
 49  3|                  kezünket-lábunkat, hogy meg se mozdulhassunk, amikor
 50  3|         fellélegzés boldogságát szerezte meg az önvédelmi jogától is
 51  3|            serege virágzáporral hintette meg a mi hadseregünk első fecskéjét,
 52  3|               átvételénél; hisz mindenki meg akart bizonyosodni róla,
 53  3|        csodálatos harmoniáját zenditette meg. A részeg kábulat indulatszavai
 54  3|            Sajtár Dani is a feleségével, meg a lányával, akinek a halványságát
 55  3|            Mindhárman egyszerre ösmerték meg.~ ~Ott állott virágos Pöszörke
 56  3|             régóta semmit sem tudhattunk meg róla, annak volt a betege
 57  3|       őrmesternek!...~ ~A század kürtje, meg a katonákat kisérő néptömeg
 58  3|              szépen köszönt a mamájának, meg a tanár úrnak, azután a
 59  3|              nappal láthatatlanul bujnak meg a bokrokon, a füvek közt,
 60  3|        észrevette ezt és nem is állhatta meg szó nélkül.~ ~- Csudálatos,
 61  3|              férfiakkal érintkezett. Ezt meg kellett látnia az olyan
 62  3|                      Különös, - vallotta meg magának egyszer, még az
 63  3|            művészetben, sem szivósságban meg sem közeliti a rovart. Már
 64  3|          cossus-hernyóban, amely egymaga meg bir ölni egy ötvenesztendős
 65  3|               satyrusokon, a papiliókon, meg az esti szfinkszeken és
 66  3|           deilephiákon figyeli az ember; meg hogy milyen remekül pikkelyezettek
 67  3|       szárnyahegye; és mind a többi száz meg ezer, mennyire érdekes,
 68  3|      Mindannyiszor, ahányszor a tanár uj meg uj világok felé ragadta
 69  3|             termelik a föld méhében, hol meg a csillagok félelmes távolságába,
 70  3|                harmadrendüvé erősbödve s meg ujra visszacsökkenve fokonkint
 71  3|                   ha lett volna kit, tán meg is ölelte volna...~ ~Szebb,
 72  3|            lebegne az ajkán valami, amit meg szeretne mondani, de még
 73  3|               legyen bizalommal; mondjon meg nekem mindent.~ ~Ugy a szivére
 74  3|            pillanatig ugy érezte, mintha meg akarna szakadni benne valami. -
 75  3|             megkönnyebbüléssel nyugtatta meg magát. Hisz’ ez az ember
 76  3|            eszébe. Soha többet nem bukik meg a fiu, ha ez az ember bekerül
 77  3|                élvezve a szabad levegőt, meg a teljes függetlenséget.~ ~
 78  3|              megszokta a falusi magányt, meg a független gazdálkodással
 79  3|                  Budapestre a leányához, meg a kis unokáihoz; - no meg
 80  3|                meg a kis unokáihoz; - no meg a vejéhez is.~ ~A veje érdekes
 81  3|          Dezsőkéjét szigoruan kritizálta meg őelőtte. A leányát is azért
 82  3|          puhatolódzni kezdett, csakhamar meg is bizonyosodott róla, hogy
 83  3|               titkos ösztöne, nem csalta meg.~ ~Tulajdonképpen igen kevés
 84  3|                és falusi magányában ujra meg ujra mélyen elgondolkodva
 85  3|                    itt valami baj lehet; meg kell tudnom...~ ~S egyszer
 86  3|               kissé restelkedve kérdezte meg a leányát:~ ~- Mondd, Éva,
 87  3|                gyere csak, hadd nézzelek meg jól.~ ~Mosolyogva mondta
 88  3|                  gondolattal állapitotta meg hirtelenében: - Igazán szép
 89  3|                  kérdéssel.~ ~- Hát tudd meg, hogy ha nekem lehetne „
 90  3|               közelségéből.~ ~- Ne ijedj meg úgy, édes Juliska-mama; -
 91  3|           Hiábavaló volna az; nem értené meg; vagy, ami sokkal rosszabb,
 92  3|              most hallgass ide. Hát tudd meg, hogy én tebeléd halálosan
 93  3|         gagyogásomtól kezdve addig, amig meg nem jött a diadalmas hangom.
 94  3|                    a te szépséged ejtett meg és gyullasztott első szerelemre.
 95  3|              sugta az Isten, hogy kérjem meg tőled a leányodat, aki olyan
 96  3|               amióta téged szeretlek. Az meg nem számit, hogy van „valakim!” -
 97  3|                 vivókardok, plasztronok, meg néhány tájkép... kényelmes
 98  3|              gavallér, magát itt ösmerte meg nálunk; bizonyosan szivesen
 99  3|              tudja, ezzel nem változik-e meg a helyzet; nem gombolkozik-e
100  3|               másforma sziklákat másztam meg én már életemben, de itt
101  3|             olyan, hogy ha a föld billió meg billió évekig forog: nem
102  3|                  a kendőm; - Isten áldja meg.~ ~A szeme révedezve siklott
103  3|                találta”.~ ~- Isten áldja meg; Isten áldja meg!~ ~Ment
104  3|             Isten áldja meg; Isten áldja meg!~ ~Ment sietve; ha birt
105  3|               levélben válaszolni. Pedig meg akarta nyugtatni szegénykét; -
106  3|                   a maga képével tölteni meg az álmát?~ ~Ej! De hisz’
107  3|                 Azután fogta a kalapját, meg a botját. - Menjünk ez egyszer
108  3|                 csak négy, az unokájának meg éppen csak kettő. Az öreg
109  3|       dominiumnak egyharmadrészét szépen meg is ették. Többet is megettek
110  3|               akaraterejét azzal mutatta meg, hogy komolyan szándékozott
111  3|             nyáron drága fürdőzés, télen meg drága budapesti élet kellett
112  3|           vendégjárás a kúriáján. Azután meg azt, hogy olyan igazi házias
113  3|          harmadik János is, aki az apja, meg a nagyapja. Ugyanolyan sertehaja
114  3|                 dobta, a nagy dromedárló meg sem moccant többet. János
115  3|              Erre is a gazdája tanitotta meg.~ ~Igy azután nem is kellett
116  3|                   Még a tanyai kuvaszok, meg a nyájőrző komondorok is
117  3| megváltoztathatatlanba.~ ~A leánya közt, meg a gazdasága közt oszlott
118  3|                 a gazdasága közt oszlott meg az élete.~ ~Ha Pardont elfárasztotta
119  3|              ráadásul még zongorázni is, meg nyelveket is és a kis leányba
120  3|           látszott ki közülök.~ ~Annyira meg volt elégedve, hogy nagy
121  3|                  Pardonnal.~ ~- Próbálja meg - biztatta gonoszul.~ ~-
122  3|           elmondta, hogy járt Pardonnal, meg Ferkóval. - Az ebadta kölyke
123  3|                  felváltva invitálgatott meg.~ ~Fiatalemberek voltak
124  3|                 elmult, azután a tél is, meg az uj tavasz is, és ahányszor
125  3|           nyilvánvalóan egyik sem nyerte meg a szivét. De ezt János ur
126  3|                 már a leánya nem találja meg köztök az igazit.~ ~Egy
127  3|             vitatkozzál? Ezt nem szoktam meg.~ ~- Nem is vitatkozom én
128  3|               van. És hogy te tanitottál meg engem arra, hogy minden
129  3|                 úr odáig volt.~ ~- Nézze meg az ember, ezek a saját fegyvereimmel
130  3|           kacagott. Erre is ő „tanitotta meg” a leányát. Hogy milyen
131  3|             drágám, - felelt a mama.~ ~- Meg egy kicsit féltünk is, -
132  3|                  ám, te fruska, különben meg nem köszönitek...~ ~- Beszéljen
133  3|                  hát mi van abban! Ferkó meg Erzsike szereti egymást,
134  3|            vártunk volna még, amig Ferkó meg nem kapja a tanári állását
135  3|                 Kivülem az egyetlen, aki meg birja ülni Pardont; és még
136  3|                                  AZ ALMA MEG A FÁJA.~ ~Boros Gáspár gazd’
137  3|      gyümölcsöskertjében.~ ~A fű zöldje, meg az ég kékje átkukucskált
138  3|            rajtok.~ ~Az almavirág vérrel meg tejjel festett ajkáról vadrózsaillat
139  3|                  engedékenység szállotta meg.~ ~Mialatt a pipáját tömögette,
140  3|                leányok körül s talán már meg is pörkölődött a szive valamelyik
141  3|    virágostáblának s a tarka tulipánokat meg a szemérmes árvácskákat
142  3|           templomnak lesz, - állapitotta meg gazd’uram, és magában morfondirozva
143  3|            pajtás.~ ~A legény nem szokta meg, hogy az apjával feleseljen,
144  3|                  akivel szivesen áldalak meg.~ ~A legény arca elborult,
145  3|                   A legény hevesen rázta meg a fejét; de nem szólhatott,
146  3|                 ház odafent, az udvaron, meg ez a kert a méhessel, meg
147  3|                meg ez a kert a méhessel, meg a határban az egész telek,
148  3|             elkezdtem, attól nem ijedtem meg többet.~ ~Olyanok voltunk,
149  3|            fiatalságunk, az egészségünk, meg a két erős munkás kezünk.~ ~
150  3|              vagy bérbe adja a birtokát. Meg is mondta, hogy az az uraság
151  3|                 uraság mennyit vesztett; meg hogy ki akarja a földjét
152  3|              szeretik a kártyát, a bort, meg a cigányt, mint az istenáldotta
153  3|                   amelytől olyan könnyen meg birnak válni, és nem szakad
154  3|                szakad utána a szivök. Én meg, aki földhözragadt semmi
155  3|                   Ezek a mi földesuraink meg, ha rosszul jár a kártyájok,
156  3|          beszélhetnek nekem, hogy ezért, meg azért; hisz magam vagyok
157  3|                arca piros volt. A hangja meg, mintha prédikált volna,
158  3|               vigyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre; de akkor
159  3|            magunk szabta kötelességeink. Meg a jó Isten, aki velünk volt.~ ~
160  3|                  hanem igaz hitves, akit meg kell becsülni... Az volt
161  3|          Hallod-e Gáspár, ma ezt végzed, meg azt végzed; lekaszálod a
162  3|           mosáshoz, gondozod a tehénkét, meg a malacot; most egy, kettő,
163  3|              lódulj!~ ~És Gáspár lódult. Meg nem állott, amig a nap le
164  3|                  nyomja; Boros Gáspárnak meg csak Boros Gáspár parancsolt.
165  3|                 föld hátát a körmünkkel. Meg nem pihentünk teljes husz
166  3|                  a sor. Szeliden szólalt meg:~ ~- Nem is kivánom, édesapám.~ ~-
167  3|                       Csak azt gondoltam meg, hogy elveszem Kovács Anicát.
168  3|                amit akartok! Próbáljátok meg a nehéz életet minden hercehurcájával.~ ~
169  3|                példát adott apámuram. Én meg a fia vagyok. Az alma, amelyik
170  3|                  tőle. Hisz’ azzal verte meg magamagát, amivel győzni
171  3|                  tapodtat sem! Na, nézze meg az ember!~ ~És hogy nagy
172  3|                  hogy vajjon megtenné-e. Meg aztán azt is mindenki láthatta,
173  3|                   mint a parázs, a szeme meg csak lecsukódott, mert nyitva
174  3|                  vele paprikás pálinkát, meg bodza-teát, nem használt
175  3|           Istennek édes anyja, könyörülj meg rajtam... könyörögj érettem!...
176  3|              Csak most az egyszer segits meg!... Szüz Mária, irgalmas
177  3|             Istennek szent anyja, segits meg!...”~ ~És amint félrevert
178  3|                  derengő fényesség hinti meg az erdőt, s a széthulló
179  3|       nagybátyámat diákkoromban évenkint meg szoktam látogatni a nagy
180  3|          szemrehányásait. Nem mondhattam meg neki, hogy örökös kintlétemnek
181  3|               fejcsóválással sem dorgált meg. Egyszer hallottam félfüllel,
182  3|                 volt a kakukfü, a ménta, meg a vadborsó lélegzetvételével.
183  3|              járt arra, csak a sirályok, meg a vadgerlicék. Azoknak a
184  3|                nézegettem. Sohasem untam meg. A vadvirágos mezőkön kóboroltam;
185  3|              csak Pálma néni keseritette meg; de annyira, hogy egyszer, -
186  3|                mindenütt lehetett. Ezzel meg is voltam mentve.~ ~A rákövetkező
187  3|            neheztelésem.~ ~Éreztem, hogy meg kell vele békülnöm.~ ~Magam
188  3|                amelyen csudálkozva akadt meg a szemem.~ ~Gyönyörü teremtést
189  3|           szelidségével, amellyel jobban meg tudott győzni, mintha esküdözött
190  3|              esküdözött volna. - Kérdezd meg a nagybátyádat; ő jobban
191  3|         nagybátyám mindjárt kitalálta és meg sem várva, hogy szóljak,
192  3|               csak a keresztnevét mondom meg, de azt is felejtsd el minél
193  3|            szerencsétlennek. Különben is meg volt rá a módja és a rátermettsége,
194  3|              boldogságuk, amig a barátom meg nem ösmerkedett Debrőy Pálmával,
195  3|                 aki egyszerre ugy jelent meg a társaságban, mint a csillagok
196  3|             olyan vegyülékével telitette meg az ellenállhatatlanságnak,
197  3|                  éppen a barátom mentett meg.~ ~Mert amikor láttam, hogy
198  3|                  egész világ. Feri miatt meg akár az egész mindenség
199  3|                 mint a rossz gyermekkel. Meg akartam vele fogadtatni,
200  3|                átkozódni:~ ~«Hogy verjen meg az igazságos Isten, te bübájos
201  3|                kárhozatával, hogy vakulj meg, légy ragyás, árasszon el
202  3|                emberek; sohase bocsásson meg teneked az Isten! Hordozd
203  3|              Hogy verjen, verjen, verjen meg az Isten!»...~ ~Az őrület
204  3|         egyszerre tört ki rajta a himlő, meg a megtébolyodás.~ ~Mire
205  3|                 akit a feleségem mentett meg attól, hogy koldulnia ne
206  3|                   Esztendők mulva tudtuk meg, hogy elzüllötten pusztult
207  3|                  minden konyhai zöldség, meg gyümölcs bőségesen megtermett,
208  3|              salátából, korai krumpliból meg tengeriből és a sok mindenféle
209  3|                 végezve az őszibarackon, meg a nagyszerü dinnyéken. Még
210  3|                  cselédje volt: két fiu, meg egy leány. A nagyobbik fiu
211  3|                 egymásután Jenő, Margit, meg Lacika.~ ~Ez a három gyermek
212  3|                  csemeték? hadd puszilja meg őket.~ ~Az édesanyjok sejtette,
213  3|                  lett.~ ~- Ejnye, lepjük meg őket; lopódzzunk oda és
214  3|              csak egy öreg rabtól tudtam meg, aki fát vág a megyeházán;
215  3|               magának semmit sem tartott meg, mert ő neki csak a rablóbecsület
216  3|                csata volt a rablók közt, meg a pandurok közt. A rablók
217  3|                 tizen voltak, a pandurok meg százan. Fujt a szél és a
218  3|                 leesett a lováról, apuka meg leugrott a magáéról s a
219  3|                  hogy a merész mesemondó meg nem kapta a pipaszárjutalmat
220  3|               nem, mert ugysem hallgatja meg az embert; de azért sem,
221  3|                 kissé megenyhülve pihent meg rajtam. Egy darabig jóindulattal
222  3|                kellettem. Bennem találta meg az „ideált”. Elhitettem
223  3|               voltam.~ ~- Igy házasodtam meg; és azután hamar megtudtam
224  3|         emlékezőtehetséget, amely igy uj meg uj munkára serken. A maga
225  3|                én erről husz év mulva is meg tudom mondani, hogy ma milyen
226  3|               ugymint a hármas, a hatos, meg a kilences, mindegyik a
227  3|              amely nem osztható; de arra meg annyiban vonatkozik a domináns
228  3|                 egy állat-, egy növény-, meg egy ásványnevet s amikor
229  3|                éjjeli halálfejü pille -, meg a „tussilago farfara” -
230  3|      Arteriosclerozisos tünet - jegyezte meg doktor Mariska fölényesen. -
231  3|                 vonult előre az anyalud, meg a hatalmastermetü fehér
232  3|                szabadon hagyta a nyakát, meg a karját; a vállán ócska
233  3|         eleresztette, hadd legeljen. Igy meg nem szökhetett. A borju
234  3|                anyja tőgyét. A kis leány meg a libuskáinak hizelgett;
235  3|               nefelejcsnek látta.~ ~- Én meg aszondom neked, - szólalt
236  3|                aszondom neked, - szólalt meg a fiu - hogy szebb pirostojásaid
237  3|                ott maradt a libuskáival, meg a tehénkével és szivetdobogtató
238  3|            sohasem.~ ~Ösztönösen sejtett meg valamit abból, amit a paradicsomi
239  3|            először a süvegét, ugy hajtva meg eközben a fejét, hogy a
240  3|             nagyon is sok; hadd maradjon meg a fészek. Jól tetted, hogy
241  3|                  lett volna.~ ~A tehénke meg a borja, meg a sárgazöld
242  3|                   A tehénke meg a borja, meg a sárgazöld libuskák, meg
243  3|                meg a sárgazöld libuskák, meg a nagy fehér ludak mind
244  3|                  A béreseket ő tanitotta meg arra, hogy hogy kell az
245  3|           ekeszarvát fogni; a kaszásokat meg arra, hogy hogy kalapálják
246  3|        mulasztást sem türt el; de akivel meg volt elégedve, azzal jól
247  3|                   valami nyelveskedésért meg találta verni incifinci
248  3|                álmodok azóta; hogy verje meg az Isten a nagy marha mihaszna
249  3|               terelgeti. Ő csak pipázik, meg köpköd, hogy csapjon belé
250  3|              nyelveskedik, az ura megint meg fogja verni, érti? Téged
251  3|             juhásznak mondta - én verlek meg, ha ok nélkül vered a feleségedet.
252  3|           biztatás, hogy az úr maga veri meg az ok nélkül verekedőt,
253  3|                  jelent az, ha az úr ver meg valakit.~ ~Az egész verés
254  3|              Közművelődési hangversenyen meg nem ösmerkedett Kertész
255  3|                abból áll az udvarlás, ha meg tudnak nevettetni valakit
256  3|           tehenek simmentháliak; a kocák meg tiszta fajtáju yorkshiriak;
257  3|                  hivják; az álmos ispánt meg Cserepes Miskának; van a
258  3|                  félszerek, az istállók, meg a gránárium; az a ménló,
259  3|                   ahol maga van. Mindent meg akarok tanulni.~ ~Az úr
260  3|                van. Hát legyen ott. Amig meg nem unja és bele nem fárad.~ ~
261  3|                  asszonnyal együtt látta meg az istállókban, meg mindenütt
262  3|                látta meg az istállókban, meg mindenütt máshol is.~ ~A
263  3|              felesége kedvét. - Próbálja meg az önálló háziasszonykodást.
264  3|                  menni, pedig nem szokta meg. Elég nagy templom volt
265  3|                parasztlegény hogy pördül meg maga körül az úr simogatásától.~ ~-
266  3|                 értek jobban, - jegyezte meg az úr, megint csak kacagva.~ ~-
267  3|           asszony olyan hangon, mint aki meg is akarja tenni.~ ~Az úr
268  3|                  engedte.~ ~- Ma nem. Ma meg se érintsen. Haragszom magára.~ ~
269  3|              érték. Éppen a felesége!... Meg az is szörnyen rosszul esett
270  3|           magában, hogy többet nem szegi meg a szavát. Ezt az asszonyt
271  3|                hogy nevenapja lesz ekkor meg ekkor, - ahogy régente szokták.~ ~
272  3|                  jóizüen.~ ~- Házasodjál meg te is, te vén medve, addig
273  3|               aznap, - másodszor történt meg, hogy délben kászolódott
274  3|           odakinálta Nyírőnek.~ ~- Szopd meg öcsém. Ilyet még nem nyeltél.
275  3|                 balra indult, a fiatalok meg jobbra a kukoricások felé,
276  3|           Jolánka.~ ~- Nahát csak töltse meg a kis puskáját; mindjárt
277  3|                 fürj leesett.~ ~A vizsla meg sem moccant. Nyírő megtöltötte
278  3|           folyvást csak engem nézzen. Én meg magát. Örökké csak magát.~ ~
279  3|                 cigánygyerek nem találta meg a sürü kukoricába esett
280  3|                   Drága kis apám, engedd meg, hogy neked adjam Diánál -
281  3|              kell, arra ugyis én tanitom meg az embereimet, a magam módszere
282  3|       studiumaimban, az ornithológiában, meg a botanikában, ami nélkül
283  3|                hogy van a világon veréb, meg varju, meg gólya, meg vércse;
284  3|                világon veréb, meg varju, meg gólya, meg vércse; meg hogy
285  3|             veréb, meg varju, meg gólya, meg vércse; meg hogy a gazda
286  3|                   meg gólya, meg vércse; meg hogy a gazda a gabonaféléket,
287  3|                gabonaféléket, kapásokat, meg lucernát, lóherét, kölest,
288  3|                 gyomot, amely a rétemen, meg a földemen nő. Aki ezt a
289  3|                  kis vizsgálatot. Mondja meg nekem, hányféle sólyom van;
290  3|                  az «astur palumbarius», meg a karvaly, az «accipiter
291  3|           karvaly, az «accipiter nisus»; meg idetartoznak a különben
292  3|                coracias garrula»? mondja meg.~ ~- Az kérem alássan a
293  3|                 aznap már az öreg úrral, meg a családjával együtt ebédelt.~ ~
294  3|                  öreg úron kivül a mama, meg a leánya. A mama csendes,
295  3|            hallgatott. Ha nem kérdezték, meg sem mukkant.~ ~Amikor az
296  3|               iratott vele. Hadd tanulja meg azt is.~ ~Harmadnap reggel
297  3|     kószálásukban most minket tiszteltek meg egy darab időre. Ez a legveszedelmesebb
298  3|                  puskájától sohasem vált meg; azt is vitte magával. Az
299  3|                  az embertől. A kertben, meg a majorságban láthatott
300  3|                 lehet az óvatos túzokot, meg a vadlibát ökrösszekérrel
301  3|            vadszőlő-sátorból.~ ~A segéd, meg a nyiló rózsaszál-kisasszonyka.~ ~
302  3|               urfinál puska volt, és ugy meg volt illetődve, mintha őt
303  3|                   mintha őt lőtték volna meg. A leányzó pedig kétségbeesetten
304  3|               idekerülhetnék... De előbb meg kellett tanulnom az egész
305  3|                 tudnád, hogy mit tanulsz meg? Te talán a többi madarat
306  3|                Én, kérem alássan, ha már meg kell vallani, művész vagyok.
307  3|        mindenesetre tetszik nekem. Mondd meg, ebadta kölyke, mi az «upupa
308  3|                  egyik kezét a másikhoz, meg mind a kettőt az arcához
309  3|                amely olyan sűrűn feküdte meg a környéket, hogy az ember
310  3|               pontjokon sem merült volna meg bennök a csizma szára. Mindenütt
311  3|                 ilyenkor ki a vetésekre, meg onnan a vizekre, mind ezeket
312  3|                  Keszeg megértette, hogy meg van lőve és már nem birja
313  3|                  mert ha nem jól figyeli meg, hova esik a szürke szántáson,
314  3|             amely nem lehetett messzire; meg kellett találnia.~ ~Majd
315  3|                  hányszor fordult hátra, meg előre, azt az Isten tudhatná.
316  3|                  azok a vetésekre; vetés meg százfelé is van itt vagy
317  3|                 birja szedni az eszét és meg is csillapodjék.~ ~- Ojjé! -
318  3|                  Csunya dolog, állapitja meg keservesen és elkezd sietni
319  3|                megérts és ne is kiséreld meg a szándékom megváltoztatását.~ ~
320  3|          tapasztalom, hogy nem érthetjük meg egymást soha, - soha.~ ~
321  3|                Ahán! ez az! már megint a meg nem értett asszony!» pedig
322  3|                   hogy vajjon nem volt-e meg az a sóvárgott önállóságom
323  3|          cselédre bizom, hogy ott lopjon meg, ahol tud; ha megengedem
324  3|                 pénzedet» is ugy utáltam meg Károly, és valami egészen
325  3|                  hát megteszem, hallgasd meg...~ ~Károly, én betege,
326  3|                  a maga erejében találja meg a boldogság jogát; - de
327  3|          amelyben sem el nem szárad, sem meg nem fagy.~ ~Te jóravaló
328  3|                eljutni melletted. Azt te meg sem próbáltad, hogy törődjél
329  3|                 bánni tudjon velem; hogy meg tudjon nyerni; hogy szeszélynek
330  3|                  engedelmeddel vonhassam meg tőled a saját énemet, hanem
331  3|            vivódástól, még pedig örökre. Meg kell válttatnom tőle.~ ~
332  3|               férjhez megyek. Házasodjál meg te is minél előbb”.~ ~ ~ ~
333  3|              káptalani, a bélaudvarnoki, meg a lelóci gyönyörü hegyi
334  3|                mindössze négy-öt vadász, meg néhány, a területeket alaposan
335  3|                  keresnyei kapaszkodókig meg kellett tenniök.~ ~Az én
336  3|                 fülem körül, lecsap rám, meg ujra felzúg; szörnyen alkalmatlankodik,
337  3|              izgatottságában feledkezett meg a barátom arról, hogy gyülekezőt
338  3|               hegyen dördült el; a másik meg nemsokára azután jóval lentebb.
339  3|          kirendelt tót hajtó volt. Azzal meg ugy sem tudtam beszélni.~ ~-
340  3|               vadőr csak azt állapitotta meg, hogy a Kopaszhegyen történt
341  3|               innen a nyitraszegi répást meg kukoricást tisztelte meg
342  3|                 meg kukoricást tisztelte meg látogatásával. Mostanában
343  3|          felküldtem a kasznáromat, magam meg a hegyoldalon egy meredek
344  3|          elkezdett kiabálni a kasznár: - Meg van lőve!... tessék vigyázni!
345  3|           segitség. Éppen akkor érkezett meg Pajtás. Amint a vadkant
346  3|                 saját élete árán mentett meg.~ ~*~ ~Odalent a kastélyban
347  3|                 kergették egymást, akkor meg kellett jönni az esőnek.~ ~
348  3|               legfeljebb gilicetüske, az meg nem fogja el a határt a
349  3|                jól mondja kend - szólalt meg kisvártatva. - Már jön is
350  3|                   Jön ám, a nyila csapja meg, az ott az a lókötő Kesze
351  3|                  több hitele nálam, amig meg nem hozza az árát.~ ~Nem
352  3|                 villant hol Ferkére, hol meg Pistára.~ ~A vén csárdás
353  3|             kezet fogott az emberrel is, meg az asszonnyal is, akire
354  3|                bolondozzon, ne haragitsa meg a legényeket. Nem jó ezekkel
355  3|                  a borért. Az asszonynak meg eszébe jutott, hogy az a
356  3|                 finom borral, az asszony meg a poharakkal, már ott ültek
357  3|                 még egyet!~ ~- Ki fizeti meg? - kérdezte a csárdás kedvetlenül.~ ~-
358  3|                  két tenyerét.~ ~A sárga meg a pejkó abban a pillanatban
359  3|                 melyik a vesztes? mondja meg kend.~ ~- Az is igaz, -
360  3|                 Fogd azokat az üvegeket, meg a poharakat s hozzad!~ ~
361  3|                 utat nagyon ritkán tette meg valaki. Mert máskülönben
362  3|               Mert máskülönben a kastély meg a vadászház ezer mérföldnyire
363  3|               belebolondult a kastélyba, meg a Bangolába, amely körülötte
364  3|         Istenházában csak a csend lakik, meg a szarvasok. Vannak benne
365  3|                ez a rész esett a kastély meg a vadászház közé. A vágás
366  3|                  isten mi egyébnek. Akit meg sem mert volna hivni a budapesti
367  3|               előbb oda kellett menni és meg kellett szállani a kastélyban,
368  3|               felesége, Lea asszony. Aki meg nem puhult a remek vadászattól,
369  3|                 vonalat» - a maga erdeje meg a bankárék erdeje közt -
370  3|           Érdekes ember lehet - jegyezte meg Lea asszony és feltette
371  3|                  a lorgnonját, ugy nézte meg azon keresztül az urát,
372  3|               azt mondta: - mégsem hivom meg, mert csak ellőné a szarvasaimat
373  3|               fején, mint valami turbán. Meg nem állhatta, hogy legalább
374  3|                 Otthon lesz jó borocska, meg szivaaar!...~ ~Vontatva,
375  3|                  olyan volt, mintha ezer meg ezer kanárimadár szállott
376  3|        mosolyogva és gyöngéden simogatta meg az asszony fejét.~ ~- Ne
377  3|            paroláztak és István mindjárt meg is kérdezte Menyust, hogy
378  3|              hogy az apám is korán rakta meg a maga tüzhelyét és amikor
379  3|             kombinálom, hogy kelmed most meg alkalmasint a fiát szeretné
380  3|               tanácskozni, - állapitotta meg János elégülten; érezte,
381  3|      leereszkedéssel.~ ~- Akkor mindjárt meg is kérdezem, szomszéd, hogy
382  3|              János ravaszul adta, hogy ő meg ezt nem érti.~ ~- Hát hogy?! -
383  3|                  és másik hurt penditett meg.~ ~- Mert az én fiam olyan
384  3|             dolgozna, hun a másikon, hun meg akár mindkettőn is egyszerre.~ ~-
385  3|               hegy tetején volt, a másik meg a másikon, úgy kergette
386  3|                  magamét.~ ~- Azt mondja meg kend éppen, amit gondol! -
387  3|                  szomszédom legközelebb; meg hogy ki a magáé: odakint
388  3|                 a szomszédom, ezt mondja meg.~ ~- Ejnye, mit kérdi? Tudja! -
389  3|                Megegyeztek? Kik egyeztek meg? Mire egyeztek meg?~ ~-
390  3|              egyeztek meg? Mire egyeztek meg?~ ~- Hát az én fiam, meg
391  3|                 meg?~ ~- Hát az én fiam, meg a maga Bözsike-leánya, ha
392  3|                  rám, az rájok tartozik, meg az anyjukomra. Én ebbe nem
393  3|                 a csiziót! Ugy egyeztünk meg az anyjukommal, hogy én
394  3|           anyjukommal, hogy én a borjut, meg a malacot adom el, ő meg
395  3|                 meg a malacot adom el, ő meg a csibéit.~ ~- Értem, dünnyögte
396  3|                   nagy, hosszu utat tett meg. Eközben az egyik Sárfy
397  3|              vadászatokat, a piknikeket, meg a kártyapartíkat és elhatározza,
398  3|                  a hét szilvafája maradt meg, akkor is neki volt mindig
399  3|          fajtájából, amely játszva menti meg a sárgákat attól a rossz
400  3|                  tehette.~ ~Mogorván ült meg a bakon a kocsis, amikor
401  3|           mindjártból lett két mindjárt, meg három, és a vigasztaló kupicák
402  3|                  kijelentést kockáztatta meg, hogy ’iszen nagyszerü lovak
403  3|                  fia, elibé! csak elibé! meg kell mutatni neki, milyenek
404  3|              jöttek valahonnan, a sárgák meg mostanig pihentek.~ ~Sárfy
405  3|            jobbra fog fordulni, Tamás úr meg balra.~ ~- Szorritsd! -
406  3|             hirehamva sem volt, a gyeplő meg a havon kigyódzott a fergetegesen
407  3|                csinálta, hogy nem ütötte meg magát. Gyakorlata volt már
408  3|                   csak a karikás ostora, meg egy szokatlanul hosszu ládája,
409  3|                mosdón, egy kis asztalon, meg két széken - no meg a ládáján -
410  3|            asztalon, meg két széken - no meg a ládáján - kivül nem is
411  3|                  is fért el egyéb. Diván meg ruhafogas volt az irodában.
412  3|              korán felkelni, hogy Mihály meg ne előzte volna. Ki tudja,
413  3|                 medvét lőtt vele; hármat meg ugy fojtott meg a puszta
414  3|                   hármat meg ugy fojtott meg a puszta kezével. Rettentő
415  3|               Azt a hepciáskodó Parajdit meg ugy kupán legyintette, hogy
416  3|             hinni, hogy medvéket fojtott meg a kezével, mert lefogta
417  3|                     A béresek, kocsisok, meg egyéb munkások félve léptek
418  3|                emberek a cselédházakból, meg az istállókból, ott látták
419  3|                Most upre, fussatok, amig meg nem gondolom magamat.~ ~
420  3|               voltak nagyvakáción. Feri, meg Gyuri. Egyik nagyobb imposztor,
421  3|             másik végigkarmolta a hátát. Meg is mutogatta a sebeit. Félmeztelenre
422  3|                Könyörögtek, hogy mutassa meg nekik a medveölőpuskát.~ ~-
423  3|                  valamelyik a szekrényt, meg a ládát.~ ~A szekrénnyel
424  3|                nagyon fakó fekete kabát, meg egy katonai Frommer-revolver.
425  3|                 A fiuk pirulva vallottak meg mindent.~ ~Elmondták a medvéskalandokat
426  3|                valami medvéket fojtottál meg...~ ~Az intéző először kacagott
427  3|                   amelyet az őszi sarak, meg a téli hóolvadások járhatatlanná
428  3|                 néhány fahordó szekeren, meg szánkán kivül, amelyek itt
429  3|                erdőkhöz mérten a vadász; meg a hajtó is. Az óvatos farkas
430  3|            mindenre vállalkozó, semmitől meg nem riadó ember volt. Az
431  3|                  kamaszt, aki a tehenet, meg a malacot etesse, fát vágjon,
432  3|               Majd csak éjfél után jövök meg. Miskával rakass a bubosba,
433  3|               Addig is világit már a hó. Meg lehet látni a farkast, ha
434  3|                  volt; itt is lesz, amig meg nem unja.~ ~Padosnak volt
435  3|                  a házatájékát; figyelje meg, jön-e valaki az asszonyhoz
436  3|              valaki az asszonyhoz és ki. Meg hogy az asszony hová jár,
437  3|                 szék lába, azt reparálta meg. Igaz volt-e, azt a megigazitott
438  3|                 is? Ugy-e bizony?~ ~Most meg a segédjegyzőtől zugott
439  3|                Teljesen fedték a bokrok, meg az a hósánc, amelyet még
440  3|                 szalmás bokrok köré. Itt meg nem láthatják a bestiák,
441  3|          néha-néha felnyögő szél rezditi meg a bokrokat.~ ~Pados egyet
442  3|               kinyúlik; - jön, - megáll, meg ujra indul...~ ~A farkas!~ ~
443  3|      segédjegyzőre. Csak a farkast lesi. Meg sem moccan; a szeme se’
444  3|              várja. Hadd bizonyosodjanak meg azok a csalétek ártatlanságáról,
445  3|            farkast, hogy embert támadjon meg. Hát még fegyveres embert,
446  3|            nagyon óvatosak. Napról-napra meg kell előbb bizonyosodni
447  3|           mozgatja valami, hogy ne várja meg az éjfélt. Ki tudja, mire
448  3|                  asszony jár az eszében; meg a segédjegyző... meg a szomszéd;
449  3|            eszében; meg a segédjegyző... meg a szomszéd; meg az ördög,
450  3|           segédjegyző... meg a szomszéd; meg az ördög, aki hogy elvigye
451  3|           kinyitja, hogy ne csikorogjon; meg ujra beteszi, bereteszeli.
452  3|                 felnyitja a pitvarajtót, meg ujra bezárja. Már csak az
453  3|              bajuszáról a jégkölöncöket; meg sem gyujtja a lámpást; csak
454  3|                               ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET...~ ~- Kéretem
455  3|               nagyságos asszonyt; mondja meg neki, hogy az irodában várom! -
456  3|                  lesz. Kérem, hallgasson meg nyugodtan, megértéssel.
457  3|                  a másikra csak az ebéd, meg a vacsora idején láttam,
458  3|                 Maga ma harminc éves, én meg negyvennyolc vagyok. - Maga
459  3|                az eszét vesztette. Értse meg, hogy nem válok el magától.
460  3|                   mint a bunda. Nem hall meg semmit sem, ami körülötte
461  3|                el akar választani. Magát meg, ha erőszakoskodik, megölöm,
462  3|              Alig akart hinni a szemének meg a fülének.~ ~A dobozt átvette.
463  3|              hálásan köszönöm. Bocsásson meg nekem. Kérem, térden állva
464  3|            térden állva kérem, bocsásson meg. És engedje meg, hogy a
465  3|                bocsásson meg. És engedje meg, hogy a doktorral én beszéljek;
466  3|               leveleimet. Az Isten áldja meg magát, Ernő. Áldja meg mindkét
467  3|             áldja meg magát, Ernő. Áldja meg mindkét kezével...~ ~Megint
468  3|       édes-zamatosak voltak. Volt fehér, meg lilaszürke, meg fekete eprünk.
469  3|              Volt fehér, meg lilaszürke, meg fekete eprünk. Magam is
470  3|          seregélyekkel, a sárgarigókkal, meg a magtörő pintyekkel, amelyek
471  3|                 vastőrrel, cinkét tökkel meg bodzakalitkával, és mindent,
472  3|             ráfogta, az ritkán szabadult meg a haláltól.~ ~A kis pisztoly
473  3|         verebésszem.~ ~Néztem az apámat, meg a kis pisztolyt és megszállott
474  3|                lásd, apád megengedi.~ ~- Meg ám, - gondoltam magamban, -
475  3|              jött, félrehivott; titokban meg akart vacsoráztatni. Ekkor
476  3|                  gyümölcsfával, ribizke- meg köszmétesorokkal, veteményes
477  3|                bubos pacsirták, a varjak meg a szarkák.~ ~Ilyenkor van
478  3|                pompásan hivogató csízeim meg stigliceim voltak. A suszterünk
479  3|       káposztafőzelékünk lesz dagadóval, meg tepertős turóscsuszánk,
480  3|         bizonyosan megnyerem a fogadást, meg lesz az erkölcsi elégtételem, -