Rész

 1  3|               AZ ALMA MEG A FÁJA.~ ~Boros Gáspár gazd’uram gyümölcsöskertjében
 2  3|           nemzetiszinü napernyővé a Boros uram gyümölcsöskertjében.~ ~
 3  3|       pihegett szét a kerten.~ ~*~ ~Boros uramnak ebben az almavirágos
 4  3|          legtöbb dolga van velök.~ ~Boros uram legalább igy vélte
 5  3| boszorkánynézésétől.~ ~Idáig jutott Boros uram az elmélkedésével,
 6  3|             itthon van, apámuram?~ ~Boros hallatlanná tette a gyanus
 7  3|              hát Kovács Anicának.~ ~Boros uramnak eszébe jutott, hogy
 8  3|                 nyujtotta el a szót Boros gazda. Talán csak szeretnéd.
 9  3|          szereti egyetlen fiát...~ ~Boros közbevágott s eközben rántott
10  3|           lenni, törik-szakad!...~ ~Boros Gáspár itt rövid szünetet
11  3|         egész ország gondja nyomja; Boros Gáspárnak meg csak Boros
12  3|            Boros Gáspárnak meg csak Boros Gáspár parancsolt. Fiam,
13  3|         most, - kezdte ujra az öreg Boros, - amikor telkes gazda vagyok,
14  3|            harangszó ugy csendült a Boros Gáspár fülébe, mintha azt
15  3|          volna ki erre a világra.~ ~Boros Gáspár tágra meredt szemmel
16  3|       Nekimegyünk a nagyvilágnak.~ ~Boros Gáspár szemére olyan ködöt
17  3|       szaladt a kosarakhoz, hozta a boros üveget. A barátunk nagyot