Rész

 1  3|        köszönt a mamájának, meg a tanár úrnak, azután a nénjébe
 2  3|   kapaszkodva, elment aludni.~ ~A tanár úr, mint az utóbbi időkben
 3  3|   sugárzástól elvakultan.~ ~Vadai tanár úr sebtében vetett egy oldalpillantást
 4  3|          felé vándoroltatott.~ ~A tanár úr nagyot szippantott a
 5  3|        árulta el, hogy tudja.~ ~A tanár úr még nagyon fiatal ember
 6  3|       jobban összemelegedtek.~ ~A tanár mindenhez értett. Nagyszerüen
 7  3|         maradjanak kettesben és a tanár beszéljen.~ ~- Különös, -
 8  3| alkalommal jelentkeztek s akkor a tanár sorra vette őket és elmagyarázta
 9  3|        Mindannyiszor, ahányszor a tanár uj meg uj világok felé ragadta
10  3|          is sokáig hallotta még a tanár hangját s ismételgette magában,
11  3|     láttára elpirulva, minthogy a tanár járt az eszében!... Hamar
12  3|      kezdve még jobban szerette a tanár hangját s még boldogabb
13  3|      valamit: - már tudta, hogy a tanár nem az, aki volt; hogy fölényes
14  3|           a döntő perc itt van. A tanár, aki eddig még soha egy
15  3|          lelkével, hogy sejti-e a tanár, ami itt most történt.~ ~
16  3|    elnyeri. S ahogy te elvetted a tanár leányát, tanárnak adod te