Rész

 1  3|             hogy elriassza őket.~ ~Pados Péteren, az uradalmi kerülőn
 2  3|          csikaját, kecskéjét. Csak Pados Péter nem félt. Sőt a krasznabélteki
 3  3|          kicsuszott köztök.~ ~Ez a Pados olyan negyvenes, tagbaszakadt,
 4  3|          élete lesz majd mellette. Pados, hogy kedvében járjon, tartott
 5  3| Farkasordittató hideg volt, amikor Pados estefelé elindult hazulról
 6  3|         kacagása, mint a gerlicéé. Pados hümmögött és megcsóválta
 7  3|         asztalos elment, mondta is Pados az asszonynak: te, ez akar
 8  3|     riszálta a derekát, dacosan.~ ~Pados majd hogy a föld alá nem
 9  3|       kinálta magát a bokor alatt. Pados vigyázva tekintett körül;
10  3|             felvágta, megnyitotta. Pados alig birta megállani, hogy
11  3|          rezditi meg a bokrokat.~ ~Pados egyet gondol. Óvatosan hajtja
12  3|            közönyösen hallgatni.~ ~Pados még a száját is kitátja,
13  3|       szökik a gyanus hang elől.~ ~Pados vár, vár; a hold megvilágitja
14  3|          De jöhet utána több is.~ ~Pados megelevenedik. Most már
15  3|   vissza-visszatekintve eközben.~ ~Pados féltérdre emelkedve látja
16  3|           az Isten hidege! Brrr!~ ~Pados reszket a fázástól; ezer