Rész

 1  2|    újra meg újra megírni, amíg végre ki mertem adni a kezemből!
 2  2|       hol van a világ vége?!~ ~Végre is késő este kimerülten
 3  2|        akkor kezdődött, amikor végre megfeledkeztem róla.~ ~Lassanként
 4  3|       amikor a magyar hadsereg végre a fellélegzés boldogságát
 5  3|     egészen elgyengült bele.~ ~Végre megszólalt:~ ~- Ó, drága
 6  3|     harangos méhzsongás közben végre megjött a szava, ezt kérdezte
 7  3|       jóságu nagynénédet, hogy végre megbocsátott és elhitte,
 8  3| darabig jóindulattal szemlélt, végre azt mondta: maga tetszik
 9  3|       tapsolt és kacagott.~ ~- Végre valahára!... Most már azután
10  3|    megaláztatásunk ellen, amig végre is el nem jutunk oda, hogy
11  3| mindnyájan találkozunk; amikor végre felcsendült a várt kürtjel.~ ~
12  3|     Félóra is beletelt, amikor végre kezdtek a társaim szállingózni.
13  3|     bort!~ ~Várakozásos csend. Végre megszólalt.~ ~- Már régóta
14  3|       láncán; nem birtak vele; végre is el kellett ereszteni.~ ~
15  3|        darabig a buvóhelyemen. Végre megszólalt az apám: folytassuk?~ ~