Rész

 1  3|   édes uram lelkem.~ ~Dániel gazda megemberelte magát. Kihuzta
 2  3|    nyujtotta el a szót Boros gazda. Talán csak szeretnéd. Hát
 3  3| látok földet, amelyen a régi gazda az úr. Fogy a magyar a magyar
 4  3|  öreg Boros, - amikor telkes gazda vagyok, s ha az Isten tovább
 5  3|      ahol szükség lehetett a gazda szemére, amely tudvalevően
 6  3|    botanikában, ami nélkül a gazda csak félgazda. Hisz’ nem
 7  3|       meg vércse; meg hogy a gazda a gabonaféléket, kapásokat,
 8  3|      azt egyelőre még maga a gazda végezte. A segédnek az irodában
 9  3|    segitségnek.~ ~*~ ~András gazda már tuljárt a tanyája napraforgókeritésén,
10  3|    mentem, - motyogja András gazda. Restelli az igazat megmondani.~ ~
11  3|                       MENYUS GAZDA TAPOGATÓDZIK.~ ~Fodor István
12  3|  adta vissza a jó szót János gazda, néminemü kis leereszkedéssel.~ ~-
13  3|     már megegyeztek!~ ~János gazda majdhogy ki nem ejtette
14  3|     viskójában szorongó oláh gazda az ablakából nézte az udvarára
15  3| Vigyázva, óvatosan nyit be a gazda, hogy fel ne keltse az édesdeden