Rész

 1  2|         meg Tompát. A lelkem apját éreztem bennök. Nyári délutánokon
 2  2|          is, mert a mozgolódásából éreztem, hogy ő sem alszik.~ ~Így
 3  2|           és befűtöttem velök. Úgy éreztem, mintha gyilkos lettem volna.
 4  2|           tekintett. Mindannyiszor éreztem a szemét. A drága csillogó
 5  3| becsületemre; de akkor részegséget éreztem. Az volt csak az érzés,
 6  3|      iránta minden neheztelésem.~ ~Éreztem, hogy meg kell vele békülnöm.~ ~
 7  3|            büszke volt.~ ~Szentnek éreztem a nagynéném minden szavát,
 8  3|       szerelmes vagyok. Én sohasem éreztem még azt, amit most érzek.
 9  3|           Keresztet vetettem rá.~ ~Éreztem, hogy megbocsátott neki
10  3|         véleményem ő róla.~ ~- Ugy éreztem, barátom, mintha szigoru
11  3|            az analizálásomat, mert éreztem, hogy az ujjaim egymáshoz
12  3|           erre a riasztó kérdésre. Éreztem, hogy szédülök és közel
13  3|            nyiladozni kezdett, már éreztem, hogy valami nagy tévedés
14  3|               Gondolhatjátok, hogy éreztem magamat. Ugy rémlett, hogy
15  3|         voltam a bűnrecsábitással. Éreztem, tudtam, megértettem, hogy