Rész

 1  3|     magán a lelke legmélyén. Szerelmes vagyok! suttogta gondolatban,
 2  3|    Hisz’ ez az ember annyira szerelmes, hogy vak, - teljesen vak.~ ~
 3  3|   kisleányára gondolt. Az is szerelmes. Szerelmes ebbe a nagyszerü
 4  3|    gondolt. Az is szerelmes. Szerelmes ebbe a nagyszerü emberbe...
 5  3|    hogy én tebeléd halálosan szerelmes voltam valamikor és - még
 6  3| hozzá idegen, tüzes, fiatal, szerelmes férfi, először életében.~ ~
 7  3|   elibé. Oszt’ meséljen.~ ~- Szerelmes voltam akkor, - kezdte a -
 8  3|    leány felkapta a fejét. - Szerelmes volt? - kérdezte szinte
 9  3|    el semmit sem.~ ~- Nagyon szerelmes voltam és elmentem vadászni
10  3|   leány felkacagott. - Hát a szerelmes ember vadászik?~ ~- Nekem
11  3|      elindult, de gyengéd és szerelmes szavakkal bucsuzott el előbb
12  3|    mint én. Hisz’ ő is fülig szerelmes volt belé valaha. Ma már
13  3|   gazember vagyok, de nagyon szerelmes vagyok. Én sohasem éreztem
14  3|   Panama-kalap körül, mint a szerelmes fajdkakas.~ ~Ekkor szerencsére