Rész

  1  1|        napsütötte férfi, Súgok valamit, Egy darab élet, Élőképek, Délibáb,
  2  2|              gondolhatnám, hogy az urak egy kicsit meg akartak tréfálni.
  3  2|               sem a sorsnak, sem velünk egy hajóban evező embertársainknak.
  4  2|             haza, hogy rögtön megírjam. Egy szót sem kellett az első
  5  2|            Vendégszerető házat vitt; de egy korty bort sem ivott az
  6  2|         becipelte a konyhába; előkapott egy fejszét s a hosszú lajtorja
  7  2|          puskámmal, amíg fel nem vertem egy fürjecskét, amelyet, Isten
  8  2|                     Odasompolyog hozzám egy velem egysorson lévő nyájas
  9  2|               ajánlatát. Megszállottunk egy zugvendégfogadóban. Nemcsak
 10  2|                   Lassanként összegyűlt egy kis útitáskára való kéziratom.
 11  2|                 való kéziratom. Egyszer egy rossz pillanatomban halálra
 12  2|               olyan időszaka is, amikor egy asszony tartotta bennem
 13  2|                   először és utoljára - egy irodalmi pályázaton. Akkor
 14  2|                 is pályázom! Még van rá egy éjszakám...~ ~Leültem az
 15  2|        születtem meg íróvá.) Éjfél után egy órakor kész volt a kéziratom.~ ~
 16  2|                mint negyven esztendeje. Egy kis emberöltő telt el azóta.
 17  2|                 a Petőfi-Társaságot; de egy kicsit diplomata is voltam.
 18  2|               mondtam, hogy szükség van egy emelkedési fokozatra, mielőtt
 19  3|             étheri magasságban. Idelent egy pusztai kútgém kapaszkodik
 20  3|                át a rónaságon.”~ ~Kandó egy sánta csikóval bajlódik
 21  3|          fecskét is utolérné, ugy repül egy kis biztatásra.~ ~A két
 22  3|                sem tart sokáig.~ ~- Még egy kicsit! No még egy kicsit,
 23  3|                  Még egy kicsit! No még egy kicsit, édes lovam Ráró!~ ~
 24  3|          lépését. Énnekem most még csak egy szép kérésem volna.~ ~-
 25  3|           belenyilalt a fényes levegőbe egy messzezengő kürt. A közeledő
 26  3|                lehet.~ ~A tengernyi nép egy szempillantás alatt vulkánná
 27  3|              magnifique! - nagyszerü!~ ~Egy szoknyás skóttiszt odahajolt
 28  3|               mondta neki angolul: - Ez egy kicsit másképen fest, mint
 29  3|            került. Minden puska csövébe egy szál virág volt dugva. Egy
 30  3|              egy szál virág volt dugva. Egy sudár fiatal erdő volt az,
 31  3|                A bokrétás Bocskay-süveg egy kicsit féloldalt volt a
 32  3|              vont egyet a vállán. Ezzel egy csapásra el is intézett
 33  3|               Virágos Peti megsimogatta egy pillantással Jucikát, azután
 34  3|                tanár úr sebtében vetett egy oldalpillantást az üveges
 35  3|               csak annyi időre, ameddig egy rövidke gondolat tart. Tizenhat-,
 36  3|                 jóval alul a harmincon. Egy kicsit feszes, egy kicsit
 37  3|           harmincon. Egy kicsit feszes, egy kicsit zárkózott, mintha
 38  3|               Milyen csudálatos erő van egy cossus-hernyóban, amely
 39  3|              amely egymaga meg bir ölni egy ötvenesztendős fát!... Zömöktestü,
 40  3|         rendezgette éjjeli pongyoláját. Egy pillanatra ott állott habfehér
 41  3|                   és a karja megmozdult egy vágyó mozdulattal; ha lett
 42  3|        közelségében pedig itt volt most egy férfi, akin a fia ugy csüggött
 43  3|          tanitója, hanem az apja volna. Egy férfi; - de akinek nincs
 44  3|                  mint a többi mind, aki egy valamirevaló asszonyra nyomban
 45  3|                 veranda üvegajtaja, még egy darabig nézte a fehér abroszra
 46  3|               tanár, aki eddig még soha egy pillanatra sem vesztette
 47  3|                 igazán kötelez rá, hogy egy pillanatatig se’ titkolódzam
 48  3|         árkádiai boldogság mindössze is egy pár rövid esztendeig tartott. -
 49  3|            lilabársony; vehetnél belőle egy kosztümre valót - nekem.~ ~
 50  3|               hogy jössz, mamácska; van egy kitünő novellatémám és a
 51  3|                csillogott. Juliska-mama egy futó gondolattal állapitotta
 52  3|              csak ide szépen; mindössze egy feltételem van; az, hogy
 53  3|               az, hogy Évának mindebből egy árva szót se árulj el. Hiábavaló
 54  3|                   még most is az vagyok egy kicsit...~ ~- Megőrültél? -
 55  3|                 ő; - mert a vején ugyan egy arcvonás sem változott.
 56  3|        hazamehetett. A köteles időn túl egy pillanatra sem maradt volna
 57  3|             Ezzel elég hamar elkészült. Egy szál virágot nem adott volna
 58  3|      könyvszekrény; - az egyik sarokban egy kis régi iróasztal, amely
 59  3|              karcsu, a lába rugalmas... egy cseppet sem érezte magát
 60  3|                Képzelje csak, mindössze egy napig tanithattam; az iskolát
 61  3|                volt a kis hugom, amikor egy reggel, korán (még ágyban
 62  3|             beköszöntött az istenáldása egy egész kenyér alakjában.
 63  3|                  Tudja Maga, mi az itt: egy egész kenyér?! - Örömrivalgásban
 64  3|              hivatkozás történt.~ ~Vagy egy hónapja lehet. Akkor is
 65  3|                 A gazdasszonya behozott egy névjegyet. Akkor sem tudta
 66  3|             illattalan zöld növény volt egy pár, bödönökben, két haragoszöld,
 67  3|                szokta.~ ~Ettől már csak egy gondolat volt odáig, hogy
 68  3|              Megengedi, hogy szétnézzek egy kicsit? - kérdezte a kis
 69  3|            bókot és el is fogadta. Csak egy észrevétele volt ellene.
 70  3|                    mondja, mi ez itt?~ ~Egy mufflon-szarv kunkorodott
 71  3|                 éppen arra kiváncsi. Az egy vadjuhnak a trofeája.~ ~-
 72  3|               hogy vadásszam.~ ~Egyszer egy hajnali cserkészetemről
 73  3|              hazafelé indulva, meglátok egy kiálló szirten egy felséges
 74  3|             meglátok egy kiálló szirten egy felséges valamit, aminek
 75  3|             párja sem égen; sem földön. Egy kései vadrózsa nyilt azon
 76  3|             csak ennyit sóhajtott: Ó!~ ~Egy fülke volt ott a függönytől
 77  3|              ott a függönytől elrejtve; egy csecsebecsés, gyönyörü kis
 78  3|             csakugy áradt a rózsaillat. Egy finom faragványu rokokó
 79  3|          függönyös bejárattal szemközt, egy a megszólalásig élő festmény;
 80  3|             megszólalásig élő festmény; egy fekvő, ruhátlan Vénusz,
 81  3|                 fekvő, ruhátlan Vénusz, egy aranyhaju szirén, aki szemérmes
 82  3|             haja illatát. Az egész csak egy pillanatig tartott; azután
 83  3|              hallgatta, hogy duruzsolja egy forró, mély férfihang: kelj
 84  3|        szerelmem. - És lám, lehetne még egy legutolsó - ...De hisz’
 85  3|              sietett s megirt hamarosan egy táviratot: - „ügyében eljárok”, -
 86  3|                    Ej! De hisz’ ez csak egy ártatlan kis leány!...~ ~
 87  3|             mindig őrá gondol és akinek egy egész kenyér a legnagyobb
 88  3|              úgy élt a dominiumán, mint egy kiskirály. A saját akaratán
 89  3|           otthon vannak; - hanem elvett egy egyszerü polgárleányt, akibe
 90  3|            indulóban a leányát kereste, egy hosszuruhás gyönyörüséges
 91  3|                     János úr felmarkolt egy csomó friss szénát és elkezdte
 92  3|        szivartárcámat. Nincs véletlenül egy szivarja, öcsém?~ ~- Munkaközben
 93  3|               ispán illedelmesen kivett egy szivart az odakinált tárcából
 94  3|        következni, amikor nemcsak ez az egy megszokott vendég ült az
 95  3|                 meg köztök az igazit.~ ~Egy vendégjáró vasárnapon, amikor
 96  3|                  felelt a mama.~ ~- Meg egy kicsit féltünk is, - folytatta
 97  3|            folytatta a leány.~ ~- Ó, ó, egy Dengelegi, aki fél! - szörnyüködött
 98  3|      Istenházába, ahol megpihentethette egy kicsit a nyelvét. Templom
 99  3|              tegnap volt. Lám, alighogy egy jókorát rugaszkodott idáig
100  3|                a legényre: - Gyere csak egy kicsit!~ ~Bandi egy-kettőre
101  3|                 az eszem; beszélgessünk egy kicsit. - Nahát, kinek szántad?~ ~
102  3|      szükségesnek.~ ~- Kinek? - felelte egy kicsit dacosan, - hát Kovács
103  3|              Volt ugyan a szülőfalumban egy szélütött rokonom, akinek
104  3|              Fiam, én szolgáltam valaha egy olyan földesurnál, akinek
105  3|              volt, hogy bérbe vehettünk egy ötholdas árvatelket.~ ~-
106  3|          árvatelket.~ ~- Fiam! öt hold! egy világ! amelyen mink voltunk
107  3|           tehénkét, meg a malacot; most egy, kettő, lódulj!~ ~És Gáspár
108  3|                belsőséget, amelyen csak egy leégett viskó állott.~ ~
109  3|                Nem gondoltunk mink arra egy percig sem, hogy apámuramék
110  3|             adta fel a harcot. Volt még egy nagy ágyuja.~ ~- Hát akkor
111  3|              menykőbe! Nem mentek innen egy tapodtat sem! Na, nézze
112  3|           odarántotta magához a fiát.~ ~Egy darabig némán birkózott
113  3|            fiatalság között. Igy azután egy pár lett belőlök, és minthogy
114  3|              Mást gondolt hát az ember, egy pár cifra káromkodás között.
115  3|                keresztutig jutott, ahol egy vastag oszlopra fel volt
116  3|              oszlopra fel volt szegezve egy bádogra festett, megfakult
117  3|            sötétséget illeti.~ ~Először egy nagy füstoszlop vette körül,
118  3|             céljától.~ ~Megállott. Fujt egy nagyot. Izzadt fejéről levette
119  3|               kalapját. Maga elé nézett egy darabig. Az jutott eszébe,
120  3|      sugás-bugás támadt körülötte: jött egy hirtelen feltámadó szélroham,
121  3|                 ködön áttörő hold rásüt egy oszlopra, amely előtte alig
122  3|           Nagybátyámnak magának is volt egy párszázholdas birtoka; de
123  3|                Magam szedtem össze neki egy koszorura való vadvirágot
124  3|          rendezésében találtam.~ ~Éppen egy ócska albumot nézegetett.~ ~
125  3|                  Abban az albumban volt egy ragyogó szépségü nőnek az
126  3|  ősgesztenyefája alatt ült Guszti bácsi egy lécpadon. Melléje telepedtem.
127  3|                    Volt nekem valamikor egy nagyon kedves jó barátom,
128  3|             korán megházasodott. Elvett egy mindenképen hozzáillő kedves,
129  3|             miatt vonzódtam hozzá. Csak egy olyan tulajdonsága volt,
130  3|             tartotta, amely legalább is egy ici-pici asszonyozás nélkül
131  3|               megszöktem a feleségemmel egy második nászutazásra. Olyan
132  3|              földi pokloktól! Ne legyen egy pillanatod sem, amikor rám
133  3|       megnyugvás volt az arcán, amelyet egy pillanatra olyan szépnek
134  3|           megszünt.~ ~A kis lélekharang egy szegény mártirnak csengett-kongott...~ ~ ~
135  3|             cselédje volt: két fiu, meg egy leány. A nagyobbik fiu már
136  3|            lopódzzunk oda és hallgassuk egy kicsit, - biztatta a gyerekek
137  3|                sem tudja, és én is csak egy öreg rabtól tudtam meg,
138  3|              mondta: - urficska, ha hoz egy rövidszivart, elmondok valamit
139  3|            vagyok és nem voltam atléta. Egy fiatal leányrokonunkat kellett
140  3|                világosszőke konty, mint egy kis boglya; és erős kézfogás,
141  3|          megenyhülve pihent meg rajtam. Egy darabig jóindulattal szemlélt,
142  3|             alatt. Olyan férjet, akinek egy szava sincs, hanem vakon
143  3|                szál legény vagyok, de ő egy fejjel volt nálamnál magasabb.
144  3|                 könnyed, rugalmas; csak egy nőt láttam még ilyet életemben;
145  3|             Ledobta a kalapját kabátját egy székre; a keztyüjét határozott
146  3|                 kék nyakkendője például egy gyermekkori hajszalagommal
147  3|                telefonkönyv, ha egyszer egy telefonszámot hallok; mert
148  3|             jegyezni arról is, hogy van egy barátném, aki az Andrássy-ut
149  3|                történelmieknek is, adok egy állat-, egy növény-, meg
150  3|    történelmieknek is, adok egy állat-, egy növény-, meg egy ásványnevet
151  3|                állat-, egy növény-, meg egy ásványnevet s amikor valamelyikre
152  3|              Semmi, kérem alássan, csak egy kis szivdobogásom van, amely
153  3| törvényszerüségére...~ ~- Kérek alássan egy kis vizet - motyogtam haldokolva.~ ~
154  3|                    A Kárász-tanya felől egy libapásztor-leányka terelgette
155  3|                    Neked is, Gyurica!~ ~Egy darabig nem volt más mondanivalójuk.
156  3|         Dünnyögő hangon mondta: - Mához egy hétre husvét hétfője lesz:
157  3|          tojásom, - felelt a kis leány, egy kicsit elpirulva. - Semmilyen
158  3|          bólintott. Lesütötte a szemét. Egy pillantást vetett aközben
159  3|            Csend volt. Hallgattak. Csak egy nagyon vidám pacsirtának
160  3|            tengerén, a vadludak fölött, egy hatalmas orvmadár keringett,
161  3|                szétteritett és hófehér. Egy vén halászsas körözött ott,
162  3|         történhetnek; akinek a kedvéért egy „legény” kész nekimenni
163  3|              ami benne volt. Abban biz’ egy nagy vadludtojás rejtőzött.
164  3|               az arcát elöntötte a vér. Egy helyben állott, mégis lihegett.
165  3|            kivánt.~ ~Egyszer a juhásza, egy nagy melák ember, valami
166  3|         agyonütni.~ ~Az úr magába nyelt egy csendes mosolygást. Az asszonyhoz
167  3|          valakit.~ ~Az egész verés csak egy pofonból szokott kitelni,
168  3|               kitelni, de attól egyszer egy béres keresztül esett a
169  3|                keresztül esett a fején; egy részegeskedő kocsis pedig,
170  3|             Pedig rég megérdemelt volna egy jóravaló férjet, mert jobb
171  3|             valaki» Körtvélyesy Sándor, egy kicsit megszeppent ugyan,
172  3|               hazamentek, a férfiak még egy pohár kvaterkára együtt
173  3|        elhúzatta velök azt, hogy: «Csak egy kislány van a világon»...~ ~
174  3|               fognak eladni; a kukorica egy kicsit gyenge, mert kevés
175  3|               az ő hátilova; de van itt egy pompás, nyugodt, sárga kanca,
176  3|              csak ez volt rá: ma nem!~ ~Egy kicsit erőszakoskodott.
177  3|               eljöttek hozzá a pajtásai egy kis dáridóra.~ ~Bejelentették
178  3|               amikor a barátai akarták. Egy évben akárhányszor.~ ~Megkérdezte
179  3|              danoltak egész éjjel, hogy egy sem veszitette el közülök
180  3|                         ALKU DIÁNÁRA.~ ~Egy parasztfiu levelet hozott
181  3|               szinte megölelte. Mögötte egy kávébarnafoltos szép vizsla
182  3|                 előtt. Nem messze tőlök egy méltóságosan lépkedő gólya
183  3|          medence sással benőtt foltján. Egy bokron sordély serregett.
184  3|                szeme megvillant.~ ~- Ma egy hete. Olyan régen volt az?~ ~-
185  3|           parancsolta Nyírő.~ ~A vizsla egy pár lépéssel előre csúszott
186  3|                 barázdából felberregett egy fürj.~ ~Jolánka ráfogta
187  3|                csak felrobajlott előtte egy falka fogoly és keresztben
188  3|               ha ezt apa látta volna!~ ~Egy elmaradt fiatal fogoly rebbent
189  3|              fogoly esett, de azért még egy lövést kapott. Arra ronggyá
190  3|               nem hibázni.~ ~- Azt csak egy módon tehetem.~ ~- Ugyan
191  3|          közeledtek, az elől felpattant egy nyul és pattogva bakfittyelt
192  3|               Megveszem! Mi az ára?~ ~- Egy galamb az ára. Csak egy
193  3|                 Egy galamb az ára. Csak egy galamb.~ ~- Van minekünk
194  3|             hallgatott.~ ~Nem állhattak egy helyben; Gida bácsi jól
195  3|             szive az ajkára dobogott.~ ~Egy fogoly hátrafelé repült;
196  3|                  Adnék ezért a kutyáért egy...~ ~Nyírő közbevágott: -
197  3|              kettő. Mindjárt tarthatunk egy kis vizsgálatot. Mondja
198  3|              most minket tiszteltek meg egy darab időre. Ez a legveszedelmesebb
199  3|              kínos meglepetésében, hogy egy ornithológus, egy madarásztudós,
200  3|                  hogy egy ornithológus, egy madarásztudós, ilyet kérdezhet
201  3|                  Ki vagy te, ember, aki egy leányért bevágsz egy egész
202  3|                aki egy leányért bevágsz egy egész tudományt, anélkül,
203  3|           Festőművész. El tudok tartani egy asszonyt. De hallottam Ilonkától,
204  3|           novemberi hajnalban csak ugy, egy szál ümögben kiszaladni;
205  3|               fejőstehénke elvárhat még egy félórát.~ ~Keszeg András
206  3|            megállott, ugy hallgatta ezt egy darabig; tanakodott magában,
207  3|                pedig jött a lövés felől egy csapat vadliba, éppen a
208  3|                   ahun van a’!» de csak egy nagyobb göröngy volt biz’
209  3|                  Valami átdereng rajtok egy kicsit. Az már a kelő nap
210  3|             ködben előtte; akkora, mint egy borju; egyenest feléje tart,...
211  3|                egyenest feléje tart,... egy nagy farkas!~ ~Keszeg Andrásban
212  3|           csalja, csábitja, kényszeriti egy férfi karja közé, akit nem
213  3|                és eszedbe sem jut, hogy egy árva garast sem tehettél
214  3|          kellett volna adnunk; - és még egy sereg ilyen ha - amelyekkel
215  3|          halálos megalázottságnak, hogy egy férfi, még ha az uram is,
216  3|          óhajtását. Ha ugy szeretnék is egy férfit, mint a fanatikus
217  3|                    Mindössze azóta vagy egy kicsit nyugtalan, amióta
218  3|                 van szükségem, hogy még egy ferde szóval, vagy egy merész
219  3|              még egy ferde szóval, vagy egy merész tekintettel sem kivánta
220  3|                 Nyitraszeg felett, s az egy kézben levő vadászterület
221  3|                tenniök.~ ~Az én állásom egy kiugró szürke sziklapárkány
222  3|                 tarkálló őszi szineken. Egy vörösen hervadó vadkörtefa
223  3|             birta keresztültörni magát. Egy csapat fenyőrigó szállott
224  3|             mindig történik eközben is. Egy száraz galy leválik és halk
225  3|          csendbe. A bozót közt elvillan egy ökörszem és pörcögve tünik
226  3|            figyelmessé. Hátranézek, hát egy vörhenyesbarna, lihegő,
227  3|                amikor a hegyoldalon még egy lövés dörrent.~ ~Rögtön
228  3|                tették azt a két lövést. Egy ember nem tehette. Az egyik
229  3|             felszabadultan, megállottam egy vadszederbokor mellett és
230  3|           társaim szállingózni. Elsőnek egy vadőr jött két vadásszal.
231  3|               komoran. Pazsiczky, hamar egy pohár bort.~ ~A tót vadőr
232  3|                 társunkat.~ ~- Várjatok egy kicsit: hadd szedjem össze
233  3|                 bestiája sohasem maradt egy helyen három napnál tovább.~ ~
234  3|                 magam meg a hegyoldalon egy meredek nyiláson állottam
235  3|                amikor a tetőn eldördült egy puska. Nyomban rá elkezdett
236  3|            ketten elibém hemperedtek.~ ~Egy pillanatot nyertem. A lélekjelenlétem
237  3|                az esőnek.~ ~A csárdásné egy kicsit már elnyütt fehérszemély
238  3|               minden jót kivánok! Hamar egy üveg bort, mert olyan száraz
239  3|         Csillagos-majorból, akkor pedig egy üveggel tán elég se lesz -
240  3|              feleségét is leparancsolta egy sokatmondó kemény tekintettel.~ ~
241  3|               akadt, akivel el lehetett egy kicsit mulatozni, évődni;
242  3|            csinálta a pajtása virtusát. Egy hajtásra beszivta magába
243  3|                Amig odavolt, a legények egy kicsit megcsiklandozták
244  3|                 a bőréből örömében.~ ~- Egy! kettő! há-rom! - kiáltotta
245  3|                                         EGY ASSZONY HAZASIET.~ ~A «Bangola»
246  3|        vadászház. Egyiktől a másikig jó egy órát kellett gyalogolni
247  3|                    A Bangola tudniillik egy gyönyörü erdőség, hegyes-völgyes,
248  3|       hegyes-völgyes, felséges tájékon. Egy része ősbükkös, fehérszeplős
249  3|                szerezte, nagyon kellett egy ilyen pompás madárfogó kalitka,
250  3|             szép asszony szemének, vagy egy jó vadászatnak, vagy tudja
251  3|               kezére lehetett játszania egy szép szarvasbikát a bangolai
252  3|         innensőn csak ritkán dördült el egy lövés. De olyankor a Dornstein
253  3|             ember volt itt, azt mondta: egy szarvasbikával kevesebb
254  3|              közt. De a hajával is volt egy kis baj. Rengeteg fekete
255  3|           októberben válik tökéletessé. Egy magányos nyirfa tévedt ide
256  3| vadászmesszelátójával meggyőződött róla egy alkalmas nyiláson átkukucskálva,
257  3|            riadoztak arrább az utjából. Egy fordulónál szarvasok ugrottak
258  3|            nyult a puskájához.~ ~Rátért egy kereszt-ösvényre, amelynek
259  3|             irányban az ura erdeje. Még egy lépés és odaát volt az idegen
260  3|           idegen területen.~ ~Ott pedig egy vastag bükkfa mögül abban
261  3|            nyomban eléje lépett valaki. Egy férfi. A kapitány.~ ~Amikor
262  3|              betakaródzott vele. Azután egy görbén nőtt ikerfához vezette
263  3|              suhogó nesszel szállott le egy örvösgalamb. Észrevette
264  3|              csak az a szarvas. Eközben egy kicsit megmozdult. A férfi
265  3|             élesen csattanó hang jött - Egy szarvasbikával kevesebb
266  3|             kapuja elé, hogy szétnézzen egy kicsit a «nagy világban».~ ~
267  3|              merthogy szeretnék magával egy kicsit tanácskozni.~ ~-
268  3|                 vendégét, aki szabódott egy kicsit, mondván, hogy itt
269  3|               mondókáját:~ ~- Nekem van egy fiam, azt tudja kelmed.~ ~-
270  3|            annál jobb.~ ~János gazdának egy kicsit furcsa volt ez a
271  3|            volna, azt várta volna, hogy egy kicsit elibe jöjjön Fodor
272  3|                 ez az úr dolga volt. De egy igen keserves kötelesség
273  3|            kiküldött neki a laboránssal egy kupica gyomorerősitőt, azzal
274  3|              mulat, csak szokás szerint egy kicsit nehezen mozdul. Nem
275  3|       Királydarócra a sógorához, akihez egy esztendő óta folyvást készült;
276  3|                erősitette Hajdu Manó. - Egy darabig csak birták a remek
277  3|          szélvész, elrobogott mellettök egy fogat, két koromfekete lóval.~ ~
278  3|               orosz ügetőit. A kocsiban egy alak ült, fülig bujva a
279  3|                szélben megfázott sárgák egy szempillantás alatt kirúgják
280  3|      odaszökkentek a feketék mellé, még egy orrhossznyi előnyt sem birtak
281  3|              mostanig pihentek.~ ~Sárfy egy ezredrész másodpercig odagondolt
282  3|                 cédulaházat. Onnan csak egy rugaszkodás volt a piac
283  3|                abba bedőlnek, nem marad egy ép porcikája sem, ha ugyan
284  3|                és gombóccá gömbölyödve, egy lódulással kigurult a kocsiból.~ ~
285  3|             sántitott, mint akin nem is egy könnyü kocsi, hanem egy
286  3|                 egy könnyü kocsi, hanem egy cséplőgép ment volna keresztül.~ ~
287  3|                   A kocsis magába nyelt egy hálaistent; hisz a mennykő
288  3|              csak a karikás ostora, meg egy szokatlanul hosszu ládája,
289  3|             amely az iroda mellett volt egy külön épületben. Az a szoba
290  3|                egyablakos lyuk, amelybe egy ágyon, egy szekrényen, a
291  3|                lyuk, amelybe egy ágyon, egy szekrényen, a mosdón, egy
292  3|               egy szekrényen, a mosdón, egy kis asztalon, meg két széken -
293  3|                 az, csak ugy odasuhint. Egy szót sem szól; de amikor
294  3|        nagyságos úr nem tudja? Van neki egy medveölőpuskája, hat medvét
295  3|               De igenis, kérem alássan. Egy szénásszekeret egymaga emelt
296  3|                bikát a szarvánál fogva; egy nagy komondort pedig, amelyik
297  3|                pajtába a szalma közé és egy huszonnégy óráig ki nem
298  3|      istállókból, ott látták az intézőt egy kóbor kutya teteme mellett,
299  3|           könnyen boldogultak. Azt akár egy szeggel is kinyithatták
300  3|                Nem volt benne más, mint egy ócska köpönyeg, egy pár
301  3|                mint egy ócska köpönyeg, egy pár foszlott fehérnemüdarab,
302  3|                foszlott fehérnemüdarab, egy nagyon fakó fekete kabát,
303  3|           nagyon fakó fekete kabát, meg egy katonai Frommer-revolver.
304  3|             ujra. Annyira sietett, hogy egy Pestről hazakerült világlátott
305  3|                 is a háznál attól fogva egy szolgalegényt, olyan tizennégy-tizenötéves
306  3|              alá, ahová a «csalétket» - egy kimult kehes lovat - még
307  3|                 helyet csinált magának. Egy kéve szalmát tett a hóra,
308  3|              meséit Pestről. Más nántüi egy sem volt, aki Pesten járt
309  3|                 a bekecse surlódásától, egy korán kiszemtelenkedő róka
310  3|         világitásban ragyogott. Az erdő egy pár száz lépésnyiről sötétlett.~ ~
311  3|                    Oldalvást is rákezdi egy szólista, s most már azok
312  3|             ujra indul...~ ~A farkas!~ ~Egy farkas. De jöhet utána több
313  3|                rebben; csak néz, vár és egy kicsit gyorsabban lélegzik.~ ~
314  3|               akkor forditja el a lóról egy pillanatra, amikor megáll,
315  3|               farkát a lába közé huzza; egy másodpercig a gyanus bokor
316  3|               Jó messzire megáll, ráles egy darabig a bokorra; azután
317  3|             szórakozottan vett a kezébe egy ujságot, amelynek a főcimeit
318  3|                 belibbent az asszony.~ ~Egy pillanat alatt megtelt a
319  3|             kezem közt vannak. A doktor egy gyöngyházkaszettában őrizte
320  3|              mellettem mindenesetre van egy nálamnál becsesebb, a lelkéhez
321  3|                 sirt-sirt.~ ~A férfi is egy nehéz könnycseppet dörzsölt
322  3|             ebédután, hanem csak pihent egy kicsit és ilyenkor szokta
323  3|             tett.~ ~Volt az édesapámnak egy kis madarászó pisztolya,
324  3|               piramidlije volt, amelyre egy szem kapszlit kellett rátenni.
325  3|               Az igen kis nyilásu csőbe egy szem nyolcas serét illett
326  3|            kapszli lökte ki a csőből az egy szem serétet, amellyel tiz-tizenöt
327  3|                 A kis pisztoly ott volt egy asztalkán az apám mellett,
328  3|                 de mibe?~ ~Gondolkoztam egy kicsit.~ ~- A mai vacsoránkba! -
329  3|                Éppen akkor repült eléje egy veréb az eperfa alsó lombjára.
330  3|                fáról.~ ~- Nekem már van egy, - mondta s azzal letette
331  3|         csemegét találtak.~ ~Nagysokára egy ostoba fiókveréb mégis beleugrott
332  3|                kiáltottam: Nekem is van egy! S a verebet beletettem
333  3|      felcsettent a kis pisztoly. Megint egy madárral többje volt az
334  3|            Vigasztalanul ácsorogtam még egy darabig a buvóhelyemen.
335  3|                  Az apám vállat vont. - Egy szót sem szólott.~ ~- Na,
336  3|                szószegő, pipogyának lát egy rongyos vacsora miatt!~ ~-
337  3|                Másnap vártam az apámtól egy dicsérő, jutalmazó szót.
338  3|               jutalmazó szót. Nem szólt egy árva szót sem. Nem is emlitette
339  3|                 kereshetnek, akkor csak egy jó «hivogatóra» van szükség
340  3|       sárgászöld, ragadós, nyúlós pépet egy darab olajos disznóbőr közé
341  3|                 a hivogatós kalitkákat, egy üressel (a fogandó madarak
342  3|       valamelyik nyilt táblára leszúrok egy ágas-bogas bogáncskórót
343  3|               magokat. Délfelé már vagy egy tucat madaram volt. S éppen
344  3|          madaram volt. S éppen jött még egy csapat tengelice, amely
345  3|          harangszó, de rögtön rá hallok egy erős dörrenést az udvar
346  3|                 vagy harminc veréb volt egy rakáson. Az apám egyetlen
347  3|                Hol? mi? - dadogtam.~ ~- Egy pár villára való pelyva,