Rész

 1  3|           mint a lemenő nap.~ ~Most aztán vitte őket az áradat. Ha
 2  3|         ebbe a nagyszerü emberbe... Aztán a fia jutott eszébe. Soha
 3  3|            le a görcsös almafákra s aztán a hajnal piros sugarai ott
 4  3|         hogy vajjon megtenné-e. Meg aztán azt is mindenki láthatta,
 5  3|      magamról a könnyü nyári ruhát, aztán neki a szőke Tiszának, amelynek
 6  3|             szembeszállani vele! És aztán: mindenesetre történt velem
 7  3|             néhányszor nekivágott s aztán tovább nyilalt.~ ~A leány
 8  3|         ösmerkedéssel, este lett.~ ~Aztán megtörtént az a csuda, hogy
 9  3|            tarlósávok huzódtak.~ ~- Aztán ne vesszetek el a szemem
10  3|             nagyot huzott belőle.~ ~Aztán ledőlt a köpenyegére a füvön.~ ~-
11  3|           kell, egyik sem kell.~ ~- Aztán miért nem? - csudálkozott
12  3|             kezdett hulldogálni; de aztán közbe suhintott a szél korbácsa
13  3|      szemügyre vették a gyerekek és aztán nekiestek a ládának.~ ~Azzal
14  3| kalitkáikkal a kórók alá helyeztem. Aztán a buvóhelyemen vártam.~ ~