Rész

 1  2|      szerettem Jókait, meg Tompát. A lelkem apját éreztem bennök. Nyári
 2  2|             nekünk: olyan volt az én lelkem szentélyében, mint a magyarságom
 3  2|         belemerülök a természetbe, a lelkem a legcsodálatosabb dallamokat
 4  3| elragadtatásával:~ ~- Nézd csak édes lelkem uram, nézd, mennyi medáliája
 5  3|         egyszerre, ládd-e, édes uram lelkem.~ ~Dániel gazda megemberelte
 6  3|       gyönyörködöm magában; inkább a lelkem nevet; lássa, milyen kis
 7  3|        akartam.~ ~- Dehogy tehetted, lelkem. Ha én nem akartam volna
 8  3|                  Ne haragudjál, édes lelkem jó uram; nem akarunk mi
 9  3|            neked a másvilágra induló lelkem minden kárhozatával, hogy
10  3|           Gyurka! maradj itt, Gyurka lelkem!~ ~Ez a „Gyurka lelkem”
11  3|        Gyurka lelkem!~ ~Ez a „Gyurka lelkem” olyan volt a fiunak, mint
12  3|            máshol, aki itthon. Az én lelkem ebbe a földbe gyökeredzik.
13  3|           van! Itthon van! Szuszog a lelkem, hogy horkolásnak is beillik.