Rész

 1  3|        feleségét, a másikkal a leányát szorongatta, hogy el ne
 2  3|     megvallom, hogy szeretem a leányát és hogy ő is szeret engem.
 3  3|      kritizálta meg őelőtte. A leányát is azért adta hozzá - persze
 4  3|  boldog volt, amikor Évikét, a leányát, ennek a nagyszerü embernek
 5  3|     restelkedve kérdezte meg a leányát:~ ~- Mondd, Éva, annyira
 6  3|    maradt és egyedül engedte a leányát valami zsúrra. Amikor Éva
 7  3|          Ő! - ne akarhassa Éva leányát megzavarni, nyugtalanná
 8  3|   vasárnapi misére indulóban a leányát kereste, egy hosszuruhás
 9  3| leányom? - kérdezte János úr a leányát, nem minden csipősség nélkül.~ ~-
10  3|    Erre is ő „tanitotta meg” a leányát. Hogy milyen jól emlékeznek
11  3| felugrott és lerázta magáról a leányát.~ ~- Megbolondultatok? -
12  3|      ahogy te elvetted a tanár leányát, tanárnak adod te is a magad
13  3|    tanárnak adod te is a magad leányát; ahhoz, akit szeret.~ ~Dengelegi