Rész

 1  3|         is, ugy is sokalta Nagy Sándor, hivatkozván a főtisztelendő
 2  3|            Nosza, megijedt Nagy Sándor és a szomszéd tanyások asszonyait
 3  3|     közben, akihez hivták volt. Sándor leesdekelte a doktort a
 4  3|     tovább ment a dolgára. Nagy Sándor most már megkönnyebbülten
 5  3|        vizes borogatást.~ ~Nagy Sándor sietett s amikor a „hegynek”
 6  3| fatörzs-e vagy mi egyéb.~ ~Nagy Sándor cifrát káromkodott. Hogyne,
 7  3|         bizonykodott előtte: - „Sándor, ne káromkodj! Van Isten,
 8  3|       eltüntek mellőlük.~ ~Nagy Sándor arra eszmélt, hogy derengő
 9  3|            AZ ÚR.~ ~Körtvélyesy Sándor negyvenötéves korában még
10  3|       az a «valaki» Körtvélyesy Sándor, egy kicsit megszeppent
11  3|   barátjának: - Nagy kujon vagy Sándor, - ugyancsak legyeskedtél
12  3|     magától ment.~ ~Körtvélyesy Sándor csakugyan elvette Kertész