Rész

 1  3|          magához a fiam.~ ~Vadai mosolygott. Nem elbizakodottan, csak
 2  3|           A fiatalember folyvást mosolygott; de a mosoly hovatovább
 3  3| rózsaligetben volnánk.~ ~A férfi mosolygott.~ ~- Csak azóta érzem, amióta
 4  3|      árnyalat volt, amin maga is mosolygott. A kis leány észrevette.
 5  3|    leszek a tárcával.~ ~János ur mosolygott. Tetszett neki a „lecke”,
 6  3|  ringó-rengő almavirágról édesen mosolygott a diadalmas élet.~ ~A kicsattanó
 7  3|        mást remélt...~ ~A legény mosolygott.~ ~- Mondja, édesapám, kedvetlenkedett
 8  3|          szemével aludt. A szája mosolygott. Ősz hajával játszott a
 9  3|          haragját. Félt és mégis mosolygott. Csendben imádkozott, miközben
10  3|          az enyém volna!~ ~Nyírő mosolygott. - Annál semmi sem könnyebb, -
11  3|         Lea asszony bólintott és mosolygott. Azután keztyüs kis kezével
12  3|           Menyus arca felderült. Mosolygott.~ ~- Nem téved, nem tagadom,