Rész

  1  2|                 kell kiverekednünk s ez már magában véve is nagyszerű
  2  2|              hogy rajtam kifogjon, mert már nem harcolok vele. Önmagamért
  3  2|                 mint arról, ami belőlem már úgyis a nagy nyilvánosságé,
  4  2|               bírálnak bennünket, akkor már elkéstünk a hibánk helyrehozásával.
  5  2|                a világ vége.~ ~Az anyám már kerestetett. Aggódott értem,
  6  2|                 Kis gimnázista koromban már mutatkozott bennem az írói
  7  2|              Kész ember voltam.~ ~Ennek már több mint negyven esztendeje.
  8  2|              tennem a korifeusoknál. Ez már etikett dolga. Ez elől nem
  9  3|              vannak; a többit elkivánta már a háboru. Kandó Marci maradt
 10  3|              hegyek vannak, az Marcinak már „külország”. Mogorva vén
 11  3|           virágos” Petinek csufolgatja. Már a falujában is igy ösmerik.
 12  3|                kisértetlátásnak. Ezután már gyerekjáték a csikós többi
 13  3|             virág is, a lyány is. Neked már csak a bagó való.~ ~A vén
 14  3|                    Számadó uram, én ezt már alig vártam. Köszönöm az
 15  3|                ingoványos volt a világ. Már odanyujtotta a bokrétáját;
 16  3|               mondott:~ ~- Iszen megyek már, megyek!~ ~De hogy hova,
 17  3|              hoztak a nyakunkra, amikor már teljességgel le voltunk
 18  3|               Eszméletre térésünk előtt már ott hevert Magyarország
 19  3|                     ott jönnek!... azok már a mieink!... az Isten hozta
 20  3|               kis madár, amelynek nincs már dalos hangja s csak búsan
 21  3|             szomoru világot.~ ~Igy volt már régóta s az öregek azért
 22  3|               kezével «azok» felé, akik már elmentek.~ ~A magyarok pedig
 23  3|                volt virágozva mindenik. Már az állomáson valamennyi
 24  3|                le a század eleje. Akkor már a fehérnép szeme is ráesett
 25  3|                készült volna a szive.~ ~Már nem volt halavány, hanem
 26  3|                  gondolta magában; ezen már nem lehet többet segiteni.~ ~
 27  3|                templomot Jucika; - most már megmondhatom, bizony irogattak
 28  3|                 háboru alatt; - de hogy már régóta semmit sem tudhattunk
 29  3|                 százados.~ ~Jucika most már az édes anyja keblén folytatta
 30  3|               falusi nyaraló környékére már ráborult a kezdődő éjszaka
 31  3|            rajta. Ahhoz a világossághoz már másforma lepkék kivánkozhattak,
 32  3|              idekerült a házhoz, aminek már majdnem két hónapja volt.~ ~
 33  3|                 hogy a pajkos kis lurkó már az első héten kezes báránnyá
 34  3|          esztendejével, amelyből négyet már özvegységben töltött, eléggé
 35  3|                 ugy megszokta ezt, hogy már várta az estét; sőt még
 36  3|              meg sem közeliti a rovart. Már csak magában véve az, hogy
 37  3|                  amiket tőle hallott.~ ~Már annyit foglalkozott a tanárral,
 38  3|                 akin a fia ugy csüggött már, mintha nem is a tanitója,
 39  3|             Villásné az utóbbi hetekben már állandóan erre gondolt,
 40  3|                Ádámot, akinek a számára már készen tartotta titokban
 41  3|           Villásné észrevett valamit: - már tudta, hogy a tanár nem
 42  3|            határozta el hirtelen. Hisz’ már olyan rövid volt az idő,
 43  3|               homlokáig elpirulva, - én már hetek óta figyelem magát
 44  3|          birtokukra. Egyetlen leányukat már férjhez adták Budapesten,
 45  3|                nagy vágyának, hogy most már a magokéban éljenek, szerényen
 46  3|                 özvegy lett; de akkorra már ugy megszokta a falusi magányt,
 47  3|                esztendő mulva -, amikor már büszkélkedhetett országos
 48  3|                olyan nagyon hasonlitott már hozzád a külsejével, hogy
 49  3|                   Juliska-mama ezekután már másnap sietett vissza falusi
 50  3|                ebédelt. A gazd’asszonya már tudta, hogy a méltóságos
 51  3|          Elkezdte a levelet olvasni, de már az első sorok után felpattant
 52  3|          Magának, hát én irok. Este van már, meggyujtottam a lámpát
 53  3|                 is rossz.~ ~A kis hugom már elment; nekem pedig majd
 54  3|                 ügyet a minisztériumba. Már el is mentek az akták. És
 55  3|                  inkább megmondom, hogy már meghozták a fát is; a télen
 56  3|               néha? Mái késő van, talán már alszik. Itt olyan sötét
 57  3|                 igy szokta elszivni. De már nem a mai programmjára gondolt.~ ~
 58  3|            programmjára gondolt.~ ~Most már tudta, hogy ki irt neki.
 59  3|                a kis leányt. - Üljön le már.~ ~Szót kellett fogadni.
 60  3|                amit tőle hallott, akkor már nem is érezte többé olyan
 61  3|             bizalmasait szokta.~ ~Ettől már csak egy gondolat volt odáig,
 62  3|             atléták is.~ ~Fél óra mulva már régi ösmerősök - nem is:
 63  3|                sziklákat másztam meg én már életemben, de itt az történt
 64  3|           nyögte: Istenem - Istenem! én már megyek; nekem már mennem
 65  3|           Istenem! én már megyek; nekem már mennem kell.~ ~A férfi csak
 66  3|             vagy nem; - én nem is tudom már, hogy mit beszélek; hol
 67  3|     Visszakérezkedett. Alig is várhatta már, hogy megint itt legyen.~ ~
 68  3|         valakinek a fülébe: lássa, most már magára pazarolok mindent,
 69  3|                a Tisza mentén; a fiának már csak négy, az unokájának
 70  3|            kivéve pazarlási hajlamukat. Már a puszta megjelenése is
 71  3|               mindennap megtörtént, ott már mindenkit a helyén talált.
 72  3|                  Egyiknek-másiknak volt már tapasztalata arról, hogy
 73  3|             ment a kaszások felé.~ ~Ott már megelőzte valaki. A fiatal
 74  3|               csinálni” tetszik. Pardon már engem is megszokott.~ ~-
 75  3|                 ki ezzel, de lassanként már maga is szivesen látta az
 76  3|            választani a kérők közül, ha már a leánya nem találja meg
 77  3|                 vasárnapon, amikor este már mindenki elment s a kis
 78  3|               utolsó szó.~ ~- Fiaim (ez már a feleségének is szólt,
 79  3|              mert ebben a dologban mink már határoztunk.~ ~János úr
 80  3|            nagykoru leszek?~ ~Dengelegi már csak kacagott. Erre is ő „
 81  3|         elkezdte ölelgetni.~ ~- De most már beszélj ám, te fruska, különben
 82  3|              beszélni.~ ~Dengelegi most már felugrott és lerázta magáról
 83  3|                 a saját fülének.~ ~Most már anyus is felkelt s ráfolyondárkodott
 84  3| gyümölcsöskertjében a fehérbokrétás fák már kezdtek elvirulni.~ ~Virághólepte
 85  3|        alkonyatra fordulását lassankint már érezni kezdte.~ ~Visszafelé
 86  3|     rugaszkodott idáig legénykora óta s már neki magának is nagy legényfia
 87  3|             tehát a legjobb is.~ ~A fia már betöltötte a huszonnegyedik
 88  3|                 a leányok körül s talán már meg is pörkölődött a szive
 89  3|            morfondirozva tette hozzá: - Már csak rászólok, különben
 90  3|             eszébe jutott, hogy a minap már mondott neki az anyjuk valamit;
 91  3|            szeretnéd. Hát igy mondd, ha már mondod, hékás, pajtás.~ ~
 92  3|         Megesküdtem magamban, hogy most már nem nyugszom addig, amig
 93  3|            tettük - a magunkén! Mert az már egészen olyan volt. Hisz’
 94  3|            áldását. S azon az öt holdon már a mi verejtékünk pótolta
 95  3|                  Alig telt egypár év és már nagyobb fába vághattuk a
 96  3|                 holdat béreltünk. Ahhoz már cselédet kellett tartani.
 97  3|                tanyát, - iszen erről te már magad is tudsz.~ ~A legény
 98  3|              erős kar, amelynek a nyoma már mindenütt rajta van, ott
 99  3|                majd nem birja, (bizony, már sem birta!) akkor a nehezét
100  3|                mást”, aki az ő mátkája (már csak igy hirdette) körül
101  3|                szegény teremtés. Az ura már éppen elhatározta, hogy
102  3|               dolgára. Nagy Sándor most már megkönnyebbülten ment volna
103  3|           meggyulladó asszonytól, akire már rakták az ápolói a doktortól
104  3|             csak elkáromkodta magát. Ez már benne volt a természetében
105  3|       igyekezett, hogy észre sem vette, már a keresztutig jutott, ahol
106  3|           fogadalmi alkotás volt az, de már senki sem tudta, hogy ki,
107  3|          mindjárt éjszaka akarna lenni, már ami tudniillik a sötétséget
108  3|            alóla a nagy ködben, amelyet már harapni lehetett.~ ~Hogy
109  3|     tájékozódást. Az egyforma homályban már sehogysem tudta bizonyossággal,
110  3|                a kétségbeejtésig. Pedig már ugy rémlett neki, hogy két
111  3|              gyermekkora óta nem tudott már. A rémület, a feleségéért
112  3|            amely nyomban elnyelte; hisz már igazán este volt.~ ~Ment
113  3|              Isten, van!...~ ~És amikor már ez sem használt, mert a
114  3|            megcsókolta a földet.~ ~Most már tudta, hogy hol van. Innen
115  3|              tudta, hogy hol van. Innen már vakon is hazatalált volna.~ ~
116  3|                Széki-pusztán! Hajnalban már lóháton nyargalásztam és
117  3|                annyira, hogy egyszer, - már jogászkoromban, amikor egyáltalában
118  3|              mindössze ennyi volt: most már bátran jöhetsz.~ ~Másnap
119  3|                bátran jöhetsz.~ ~Másnap már ott is voltam.~ ~Pálma néni
120  3|              voltam.~ ~Pálma néni akkor már a szomszédos kis falu sirkertjében
121  3|          szerelmes volt belé valaha. Ma már nincs abban kegyeletlenség,
122  3|            veszedelmesnek. Hisz’ amikor már majd lement a bőr a könyökéről,
123  3|               rabjává váltunk. Pedig én már házas ember voltam. És Feri
124  3|              sem lehetett.~ ~Az emberek már válásról beszéltek. Mindenki
125  3|        szerencsétlen ember nem törődött már senkivel sem ezen a világon,
126  3|            bünöm édességétől. Nem bánom már akármi történik is; viszem
127  3|             felesége.~ ~Fiam, én láttam már életemben egynehány fergeteget,
128  3|              éppen azért, mert ott kint már nem lehetett útjában a terjeszkedésnek.
129  3|                 különös eset.~ ~*~ ~Azt már emlitettem, hogy feleséges
130  3|              egy leány. A nagyobbik fiu már az első gimnáziumba járt,
131  3|                 sok-sok kincsét. Amikor már minden uj látnivaló elfogyott,
132  3|                 megyeházán; de édesapát már régóta ösmeri.~ ~- Amikor
133  3|             bizony!...~ ~A lugas mögött már nem birtak magokkal a hallgatódzó
134  3|               hogy miért nem rablóvezér már? Szabó Lajos majd leesett
135  3|              volt. Hisz’ a saját fiának már csak tudni lehetett azt -
136  3|                 azon a bálon.~ ~- Akkor már négy éve volt doktor és
137  3|           mellettem s rám pislogtak. Ők már ösmerhették doktor Mariska
138  3|           vissza a bókokat, hogy amikor már beteltnek vélte a mértékemet,
139  3|            amikor a bálból hazamentünk, már a vőlegénye voltam.~ ~-
140  3|               alázatosan szólt közbe: - Már az igaz...~ ~A csiptetős
141  3|               és én ezt a telefonszámot már sohasem felejteném el többet.
142  3|                 náddal szegett földeken már bokrosodni kezdett a vetés.
143  3|              husvét hétfője lesz: van-e már piros tojásod? Mert én meglocsollak
144  3|                husvétra mindene; mert ő már nagy leány és neki Eszti
145  3|      reménységgel élénk tekintetét.~ ~- Már hogy lehetne az, Gyurka?
146  3|               te kis libáidra. - Látod, már mennek is...~ ~A vadludak,
147  3|    vadludtojásokat, onnan a fészkökből. Már van benne tojás.~ ~- Azt
148  3|           vigyázz a tehenemre. Tudom én már az utat a fészekhez.~ ~A
149  3|             hiába minden, az a „legény” már végrehajtja, amit a fejébe
150  3|               hangversenyezzenek. A sas már régóta elvonult más nádasok
151  3|            Abból kitalálta, hogy Gyurka már ott járhat a fészek táján.
152  3|           visszatérés a gyermekkorba.~ ~Már nem a vadludtojásokra vágyott,
153  3|               kis legény a mezőre, ahol már semmi baj sem érhette. Akkor
154  3|                 hagyják a fészköket. De már csak hadd hagyják el.~ ~
155  3|               azt jelentette, hogy most már védekezhetik, ha tud.~ ~
156  3|                 érti? Téged pedig - ezt már a juhásznak mondta - én
157  3|           Pusztuljatok.~ ~Juhászék most már elgondolkodhattak azon,
158  3|              volt csillapitónak. Tudták már, mit jelent az, ha az úr
159  3|                érte.~ ~Hiréből ösmerték már az egész környéken és ha
160  3|                 Kertész Kamillával, aki már tul volt a harmincon, és
161  3|                mondtam, mama?~ ~A többi már szinte magától ment.~ ~Körtvélyesy
162  3|           mutatta magát.~ ~Hanem másnap már ő volt az, aki az urát felkeltette.~ ~-
163  3|               szükség. Magának sem való már az, kedves uram.~ ~Az úr
164  3|              nem mondta. Inkább te vagy már az uram és parancsolóm,
165  3|                Ferenc, vigyázzon! ahogy már megmondtam: a répatáblában
166  3|                 egész örökkévalóság. Én már nem birom tovább. Ha apuska
167  3|                 lövök hazárdul. De most már maga mulasson, édes Jolánka.~ ~-
168  3|                 hinné apus. De hibázzon már el egyet; arra azután mondhatjuk,
169  3|                 Ma nem szabad hibáznom. Már babonából sem. Hogy maga
170  3|                 sem veszett el.~ ~Nyírő már unta a lövöldözést. A gondolata
171  3|                 Végre valahára!... Most már azután megtanit engem...~ ~-
172  3|      összevissza keverve hetet-havat.~ ~Már kezdett a dolog aggasztóvá
173  3|              szárnyazott foglyot, amely már idáig futott. - Hozta is
174  3|            Nevetett.~ ~- Apuskám, Diána már az enyém, arra nem kell
175  3|                 az enyém, arra nem kell már alkudni.~ ~- Igen-igen, -
176  3|          tettetett komolysággal. - Most már se galamb, se vizsla.~ ~
177  3|              magam módszere szerint. Én már olyan konzervativnak csufolt
178  3|                       Beke Károly aznap már az öreg úrral, meg a családjával
179  3|             téged is kiviszlek.~ ~Ezzel már indult is. Felült a könnyü
180  3|       hazakerült az őszi szántás felől, már messziről hallotta, hogy
181  3|                   Én, kérem alássan, ha már meg kell vallani, művész
182  3|                 diadallal.~ ~- Láttál-e már?~ ~- Kérem alássan, nem!~ ~-
183  3|         felmordult:~ ~- Na, asszony, én már megyek! Bagiéknál várnak. -
184  3|         segitségnek.~ ~*~ ~András gazda már tuljárt a tanyája napraforgókeritésén,
185  3|               sem lehetett látni. Pedig már hajnalodott, amit nemcsak
186  3|        megértette, hogy meg van lőve és már nem birja tovább a repülést.~ ~
187  3|            dörmögött bosszusan. De most már csak azért is utána vetette
188  3|              izzadt, lihegett. A bekecs már nagyon rámelegedett. A kalapját
189  3|           felelt. Aki lőtt, vagy elment már onnan, vagy nem hallotta
190  3|          átdereng rajtok egy kicsit. Az már a kelő nap lehet; de még
191  3|            Bagiék ugyan várhatnak. Azok már rég megölték a disznót azóta.~ ~
192  3|                méreg. Mérgében kacag is már; de ez sem használ. A köd
193  3|               Csudálkozik:~ ~- Hát kend már visszajött?~ ~- Meggondoltam,
194  3|                 KÁROLYHOZ.~ ~Károly, én már nem tudlak téged az uramnak
195  3|              még a feleséged vagyok; de már nem érzem annak magamat,
196  3|    elviselhetetlenné, hogy téged ezután már nemcsak sehogysem szerethetnélek,
197  3|             mosolyogsz: - «Ahán! ez az! már megint a meg nem értett
198  3|                 el nem jutunk oda, hogy már utálni kezdjük az életünket,
199  3|                róla, hogy: «a pénzem», (már mint a tied), és én még
200  3|                   Át kell esnem egyszer már ezen a vallomáson, hát megteszem,
201  3|                visszacsókolja őket. Ezt már igazán nem lehet jogok kaptafájára
202  3|              amikor nyiladozni kezdett, már éreztem, hogy valami nagy
203  3|                Te a jó férj voltál, aki már kényelemszeretetből is eleget
204  3|                  jogod!” ellen, amelyet már nem viselhettem el. De ez
205  3|                 az én feladatom.~ ~Most már tudod, mit tarts felőlem,
206  3|                 hanem szivesen keresi a már kitaposott vadforgókat (
207  3|         elemózsiázás.~ ~Az én élvezetem már biztositva volt az erdei
208  3|          Kezdődött a hajtás.~ ~*~ ~Most már egyéb gondom is volt, minthogy
209  3|            elárulhatnám magamat a talán már közeledő szemfüles vadnak.
210  3|      felcsendült a várt kürtjel.~ ~Most már bátran indulhattam lefelé.~ ~
211  3|                 a házigazdánk is jöjjön már. Ő volt a Kopaszhegy oldalán.~ ~
212  3|            csend. Végre megszólalt.~ ~- Már régóta ösmertük ezt a vén
213  3|        találkozást az öreg remetével.~ ~Már jó ideje tartott a hajtás,
214  3|                  Látott-e, nem-e, azzal már nem sokat törődhettem.~ ~
215  3|                amikor a fülem zúgásától már harangkongást hallottam,
216  3|             feküdt előttem, felhasitva. Már nem lehetett rajta segiteni...~ ~
217  3|                  A csárdásné egy kicsit már elnyütt fehérszemély volt;
218  3|              szólalt meg kisvártatva. - Már jön is valamelyik.~ ~A csárdás
219  3|                 lókötő Kesze Ferkó, aki már vagy tiz liter borommal
220  3|         hallatszott és mire megfordult, már ott prüszkölt előtte a meghajszolt
221  3|                   kiáltotta a legény és már lent is volt a lováról,
222  3|               rá erre a müveletre, mert már porzott a homok a csárda
223  3|               asszony meg a poharakkal, már ott ültek a lócán, keresztben,
224  3|             reménykedett a csárdás. Azt már muszáj volt megtartani.~ ~-
225  3|  nyugtalankodott a csárdás, forduljatok már! mi az istencsudáját futtok
226  3|           körülötte. Ha nagyon forgatta már a szemét valamelyik befolyásos
227  3|              Dornstein úr fővadőre, aki már régi ember volt itt, azt
228  3|                 asszony is ugy rákapott már a vadászatra, hogy nem kellett
229  3|               fekete haja volt, amelyet már azért is kellett takarni,
230  3|                iszen tudja;... az erdőt már ösmerem; - maga itt megvár
231  3|                  Pár pillanattal később már eltakarták a lombok.~ ~*~ ~
232  3|                zöld volt a tulnyomó, de már jelentkezett a hervadás
233  3|                 is heveredett a gyepre. Már most nyugodt volt. Ha utána
234  3|                  sokára - magához tért, már csillapodott a láza. Bágyadtan,
235  3|                a száján, amit gondolt: «már mindent elmondtam», - de
236  3|                és a puskája után nyult. Már semmi egyébbel sem törődött.~ ~
237  3|               neki: ne moccanj!~ ~Azzal már emelte is a puskáját.~ ~
238  3|          turbánja alá gyömöszölte. Most már az volt a gondja, hogy itt
239  3|           Senkit nem látott. A kapitány már eltünt. Bizonyosan a szarvasa
240  3|               bólintott Menyus, és most már uj biztatás nélkül is beljebb
241  3|                 katonasággal akkoriban, már mint az én időmben, végeztem,
242  3|                csak ránéz az emberre és már belelát a veséjébe. Nagyon
243  3|            sarokba szoritó kérdés. Most már kezdett tisztábban, világosabban
244  3|                fiam potenciáját.~ ~- Az már más, csillapodott le János,
245  3|         rákiáltott Jánosra:~ ~- Mondjon már kelmed is valamit, szomszéd!~ ~-
246  3|                is tehetném máskép, mert már ugy is késő; - ezt a két
247  3|            választja el egymástól, azok már megegyeztek!~ ~János gazda
248  3|           kiváncsi lett egyszerre. Azok már régen szeretik egymást!~ ~-
249  3|                No, mit szól hozzá? most már maga is beszélhet.~ ~- Mihez
250  3|         gazdálkodott, hogy az unokájára már csak a hét szilvafa maradt.
251  3|             igazi szenvedélye és amikor már csak a hét szilvafája maradt
252  3|              kettő, mert négyes fogatra már sehogysem futotta. De még
253  3|          elvétve akad köztök madárlábu, már tudniillik a gyorsaságukra
254  3|                 látták az emberek, akik már messziről megösmerték a
255  3|       felhőanyja ölébe.~ ~Akkor az urak már javában angolkeserüztek
256  3|                  Mi volt az őneki!...~ ~Már régen megunta ezt is és
257  3|            lemaradtak. Bizony!~ ~Na, ha már esküdött is, el kellett
258  3|               kocsis beüzent, hogy most már tessék ám jönni, mert a
259  3|       valamennyien ugy határoztak, hogy már illik hazamenni.~ ~Együtt
260  3|                Húzd le! - kiáltott rá a már induló kocsisra Sárfy Tamás.~ ~
261  3|                 Sárfy Tamás.~ ~Ösmerték már a szavajárását. A kocsis
262  3|                 De ettől elkésett. Most már csak a kocsisát biztathatta.
263  3|                 nyerni. Pedig a feketék már jöttek valahonnan, a sárgák
264  3|               jobban megriadtak és most már - gyeplő nélkül - igazán
265  3|              sem Korondy, sem a kocsisa már nem láthatta.~ ~Hanem a
266  3|             vágtató lovak közt.~ ~Sárfy már csak azt nézhette, hogy
267  3|              meg magát. Gyakorlata volt már az ilyesmiben.~ ~Ugy pattant
268  3|                 gummilabda.~ ~A kocsija már messze robogott; hátul pedig
269  3|               Akkor nekem sincsen!~ ~De már erre csattant az ábrázatja.
270  3|                a fergetegnek. A nagyján már tul van.~ ~Neheztelés nélkül
271  3|              él-e, vagy régen meghalt-e már. Vasady Péter ugy találkozott
272  3|             volna. Ki tudja, merre járt már akkor az intéző.~ ~Még vacsora
273  3|               száz percentet nőtt. Most már senkisem mert kételkedni
274  3|                Azok, honnan-honnan nem, már hallották a hirét.~ ~- Jáj!
275  3|                 ő szemökben Miska bácsi már olyan volt, mint a Cooper
276  3|           megfojtott medve történetétől már aludni sem tudtak. Az intéző
277  3|              dolga volt.~ ~A fiuk pedig már nem birtak magokkal.~ ~Egyszer,
278  3|            nekiestek a ládának.~ ~Azzal már nehezen boldogultak. Sőt
279  3|               volt. Onnan az erdő széle már alig volt negyedórányira.
280  3|           kóborló fenevadakat, minthogy már két hajtóvadászat is sikertelen
281  3|          világos lesz. Addig is világit már a hó. Meg lehet látni a
282  3|           szomszéd, elég volt; nem kell már figyelni az asszonyt. Hagyjon
283  3|              hallgatódzott.~ ~A pipáját már kiszivta; itt ujra rágyujtani
284  3|        koponyalékelő fokos is.~ ~A hold már feljött. A hómező egyszerre
285  3|                éreztette a szagát, mert már oszlásnak indult, s a kerülő,
286  3|            rákezdi egy szólista, s most már azok ketten hivják, bolonditják
287  3|               Pados megelevenedik. Most már nem gondol haza; nem gondol
288  3|                 kerülő tapasztalt szeme már látja, hogy a bestefajzat
289  3|                 bizonyosodni róla, hogy már kikezdték a csalétket, s
290  3|                 váratlanul haza siet!~ ~Már megint az asszony jár az
291  3|                  lassudik. A keritéshez már lopódzva sunyit. Leskelődik.
292  3|          pitvarajtót, meg ujra bezárja. Már csak az utolsó van hátra,
293  3|             külön helyiségétől. Hat óra már elmult s a segédek elmentek.
294  3|       betöltötte a hetedik évét és most már semmi sem akadályozza többé,
295  3|                mert az én mértékem most már tökéletesen betelt és minthogy
296  3|                 a mézesheteink óta, sőt már akkor is, minden más dolga
297  3|           kárpótolt a fiunk. Nem voltam már fiatal ember, amikor magát
298  3|                 közelebb álló valakije. Már ez is elég lehetne arra,
299  3|                  amely hajszálon mulott már? - Maga jó apa, jókereső,
300  3|               el azokat a leveleket, ha már ellopatta. Hálálkodom bennök
301  3|                 feleségem volt. De most már semmit sem akarok. Elválni
302  3|                 ugysem adhatnék többet. Már nem birom magokat egymástól
303  3|                 a cső alsó végéig, ahol már a piramidli következett.
304  3|              leesett a fáról.~ ~- Nekem már van egy, - mondta s azzal
305  3|                apám hangját is: - Nekem már kettő van.~ ~Kezdtem magamat
306  3|           eltüntek a tőröm környékéről; már megtanulták, hogy ott veszedelem
307  3|          tettetett komolysággal.~ ~Erre már nem birtam a szót magamba
308  3|              akart vacsoráztatni. Ekkor már torkig voltam a bűnrecsábitással.
309  3|               az ősz, a mezőket odakint már letarolták s a sok mindenféle
310  3|                 is megkopárodott. A fák már nagyon hullatták a lombjaikat.
311  3|        mulandóság szineit. A kertünkben már jóformán senki sem járt
312  3|                 vándormadarak legtöbbje már elment; itt csak az állandók
313  3|                Amikor az éneklő madarak már csapatokba verődve szálldosnak
314  3|               viselték magokat. Délfelé már vagy egy tucat madaram volt.
315  3|            vághattam, hogy az apám most már hangosan kacagott.~ ~- Mikor