Rész

 1  3|            felhők a magyart!...~ ~ ~Messze a legelőn csikósszárnyék
 2  3| közmondásnak, hogy az alma nem esik messze a fájától, hát «második
 3  3|          azt, hogy a nemes familiák messze földön megnehezteltek rá
 4  3|        mostanig hallgatott), Várday messze környéken a leggazdagabb
 5  3|           Az alma, amelyik nem esik messze a fájától! Ugyis mindig
 6  3|          világ a képzeletemé volt a messze kéklő álomszerü hegyekig.
 7  3|         szöcskék a lábok előtt. Nem messze tőlök egy méltóságosan lépkedő
 8  3|       hallotta az orditozást, olyan messze lehetett.~ ~- Miháj!...
 9  3|       felütötte a fejét. Elnézett a messze sikságra, ahol a legelők
10  3|              vigy el engem valahova messze, ahol csak az enyém lehetsz
11  3|         gummilabda.~ ~A kocsija már messze robogott; hátul pedig rettentő