Rész

 1  2|               volt. Akárhányszor csak kettő. Nagyon lehangolt nyomorult
 2  2|             egész férfit nevel mind a kettő.~ ~Az ember a legfelségesebb
 3  3| toillettetükör ezüst keretben; mind a kettő olyan, hogy csak nő számára
 4  3|             unokájának meg éppen csak kettő. Az öreg még igazi autokrata
 5  3|              meg a malacot; most egy, kettő, lódulj!~ ~És Gáspár lódult.
 6  3|             sem tudja, mi fán terem a kettő. Mindjárt tarthatunk egy
 7  3|            bőréből örömében.~ ~- Egy! kettő! há-rom! - kiáltotta és
 8  3|         ügetője a vármegyéjében. Csak kettő, mert négyes fogatra már
 9  3|          rántotta a társát is. Mind a kettő ott vergődött a földön.~ ~
10  3|               hangját is: - Nekem már kettő van.~ ~Kezdtem magamat nem
11  3|        turóscsuszánk, felajánlottam a kettő közül az egyiket. Én a dagadós