Rész

 1  2|           bennök. Nyári délutánokon késő estig ültem valamelyik nagy
 2  2|             világ vége?!~ ~Végre is késő este kimerülten futottam
 3  2| szerkesztőségbe, mert postára adnom késő lett volna. A pályázati
 4  3|           Gondol-e rám is néha? Mái késő van, talán már alszik. Itt
 5  3|         belesoványodott.~ ~Egyszer, késő ősszel, megfázott a kikoplalt
 6  3|            át az én gyötrelmemet és késő vénségedig ne birj meghalni,
 7  3|        teszi még vakabbá. Köd volt, késő őszi köd, amely olyan sűrűn
 8  3|           addig megérteni, amig nem késő.~ ~Erre azt mondanád, -
 9  3|            Ugy rémlett, hogy minden késő. Bucsuztam a világtól.~ ~
10  3|            eszemet, mire eszméltem, késő volt...~ ~A férfi ajka rátapadt
11  3|             máskép, mert már ugy is késő; - ezt a két gyereket ásó-kapa