Rész

 1  2|          rám talált s a kérdésemet hallotta, jól elagyabugyált.~ ~-
 2  3|        éjjeli magányában is sokáig hallotta még a tanár hangját s ismételgette
 3  3|            mögött. Megriadtában is hallotta, hogyan szivja magába az
 4  3|         kifutott. - Ó!...~ ~Azt is hallotta az emlékezetével, amikor
 5  3|         oda, ahonnan a füttyentést hallotta. Az ispán előtt megállott.~ ~
 6  3|            haza.~ ~Azóta senki sem hallotta káromkodni.~ ~ ~ ~
 7  3| vadludtojás!~ ~A fiu mintha nem is hallotta volna. Indult egyenesen
 8  3|       szántás felől, már messziről hallotta, hogy visonganak a sólymok
 9  3|         elment már onnan, vagy nem hallotta az orditozást, olyan messze
10  3|           öreg házsártos ember jól hallotta ugyan, de azért a világért
11  3|           mindig ugyanezt ugyanigy hallotta. Jelezte is a jóindulatát. -