Rész

  1  2|           alig ösmernek. De még itt sem tolakodtam előre. Mindenüvé
  2  2|           győzte a küzdelmeket. Meg sem éreztük ezt, olyan magától
  3  2|          nem tenni szemrehányásokat sem a sorsnak, sem velünk egy
  4  2|     szemrehányásokat sem a sorsnak, sem velünk egy hajóban evező
  5  2|           rögtön megírjam. Egy szót sem kellett az első kéziratomon
  6  2|           repül a képzeletem, sehol sem talál kerítésre, falra,
  7  2|       kellett nyugodnom. Pedig máig sem tudom, hol van a világ vége.~ ~*~ ~
  8  2|           Legtitkosabb kritikáimmal sem bírtam elérni.~ ~A föld
  9  2|             vitt; de egy korty bort sem ivott az ebéd, meg a vacsora
 10  2|      mozgolódásából éreztem, hogy ő sem alszik.~ ~Így telt el az
 11  2|             kaptam.~ ~Soha semmiért sem kilincseltem. Nem értettem
 12  2|   adminisztráljam magamat. Eszemben sem volt, hogy kijárással érjek
 13  2|          érdememnek.~ ~Még az iránt sem érdeklődtem, hogy jelöltek-e.
 14  2|          igazat ír.~ ~Egyetlen sort sem írtam le a természetről,
 15  2|           készenlétben van és semmi sem sok neki. A napnak, az évnek
 16  2|         fordul meg, ahova senki más sem követi, hacsak a vadásztársa
 17  2|           szín, nincs határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben,
 18  2|          határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben, amit a természet
 19  3|         legény, aki még katonasoron sem volt. Sok baja van a bajuszahelyével
 20  3|          mezőt valamennyi, hogy meg sem áll, amig szusszal birja.~ ~
 21  3|           szorosan összetart; egyik sem akar a másiknak engedni.
 22  3|             ugy látná, hogy a lábok sem éri a földet, csak suhannak
 23  3|           pusztát. De a verseny igy sem tart sokáig.~ ~- Még egy
 24  3|       valamire való csikóst elverni sem lehet a ménes mellől; ez
 25  3|           fel a vállát.)~ ~A legény sem állhatta tovább szó nélkül.~ ~-
 26  3|    odanyujtotta a bokrétáját; de el sem kezdhetett bucsuzni, mert
 27  3|         megzavarodott, hogy szólani sem tudott. Majd hogy a föld
 28  3|      amilyenről még a gonosz őrület sem álmodhatott. A háboruvesztést
 29  3|        döntötték, akik nem ösmernek sem Istent, sem Hazát, sem nemzetet.~ ~
 30  3|            nem ösmernek sem Istent, sem Hazát, sem nemzetet.~ ~Haldoklásunk
 31  3|     ösmernek sem Istent, sem Hazát, sem nemzetet.~ ~Haldoklásunk
 32  3|            azelőtt, még hangot adni sem birt.~ ~Látnunk kellett,
 33  3|         ilyen pillanatot soha senki sem feledheti el, akinek része
 34  3|      illatos felhőszakadás közt azt sem tudta, merre forduljon,
 35  3|           Ami erre következett, azt sem leirni, sem elmondani nem
 36  3|        következett, azt sem leirni, sem elmondani nem lehet.~ ~A
 37  3| halványságát még ez a mai nagy öröm sem birta eloszlatni. Olyan
 38  3|          nem is; - de nem a portól, sem azért, mintha rossz lett
 39  3|             hogy szalad és semmivel sem törődve, dobja magát az
 40  3|            őrmester mellére.~ ~Peti sem volt rest, magához ölelte
 41  3|           de hogy már régóta semmit sem tudhattunk meg róla, annak
 42  3|            legkisebb különös igénye sem volt, mégis mindenki kedvezett
 43  3|         Nagyszerüen tanitott, észre sem lehetett venni, hogy tulajdonképpen
 44  3|          zoológia, hisz’ ez például sem művészetben, sem szivósságban
 45  3|            például sem művészetben, sem szivósságban meg sem közeliti
 46  3|   művészetben, sem szivósságban meg sem közeliti a rovart. Már csak
 47  3|             nincs olyan tündérmese, sem dráma, sem tizkötetes regény,
 48  3|        olyan tündérmese, sem dráma, sem tizkötetes regény, amelynek
 49  3|             gyanut keltő pillantása sem, amely azt árulná el, hogy
 50  3|          hallgat; és még a szemével sem mond olyat, amit a vére
 51  3|             még soha egy pillanatra sem vesztette el a teljes önuralmát,
 52  3|       Juliska-mama addig a világért sem költözött volna el, amig
 53  3|     gondolta boldogan és a világért sem árulta volna el, hogy tulajdonképen
 54  3|             furcsán még csak eszébe sem jutott. Arra gondolt, hogy: -
 55  3|         valami nincs rendben”, azon sem én, sem te nem birunk segiteni;
 56  3|        nincs rendben”, azon sem én, sem te nem birunk segiteni;
 57  3|           ugyan még a mézeshetekben sem hallott olyat, ami a szivét
 58  3|            vején ugyan egy arcvonás sem változott. Egyszerüen csak
 59  3|             időn túl egy pillanatra sem maradt volna aktaszagu irodájában,
 60  3|       számára semmi, de semmi öröme sem lehetett.~ ~Szinte megfiatalodva
 61  3|             országgyülési beszédért sem. Ösmerte a szereplő politikus
 62  3|              Ma éppen semmi ilyenre sem akadt. A lapok szürkék voltak.
 63  3|     összelőtt, háromszor annyi hely sem lett volna elég.~ ~A lakása
 64  3|        hiányos volt a napja, semmit sem ért volna az élete. A feje
 65  3|             rugalmas... egy cseppet sem érezte magát öregnek. És
 66  3|             tapasztalta, hogy mások sem tartják annak. Minden egyeben
 67  3|         szép leszek végül, hogy rám sem ösmer, ha ujra betoppanok.~ ~
 68  3|            olyan sötét van, hogy ki sem merek mozdulni. Tudja-e,
 69  3|       behozott egy névjegyet. Akkor sem tudta mindjárt, hogy ki
 70  3|       Kereste a virágokat. De sehol sem volt itt virág. Csak illattalan
 71  3|            fegyvereket s a világért sem ment közel hozzájok. A könyvszekrényeknek
 72  3|             ne hallgasson el semmit sem.~ ~- Nagyon szerelmes voltam
 73  3|       valamit, aminek nincsen párja sem égen; sem földön. Egy kései
 74  3|             nincsen párja sem égen; sem földön. Egy kései vadrózsa
 75  3|          volna öröme telni senkiben sem azok közül, akik mindig
 76  3|   megfélemlitésképen. Neki az semmi sem volt, hogy félkézzel emelgessen
 77  3|         ösmerte, mint akit semmiben sem lehet hajlitani. Jóindulatu
 78  3|    mindenkit a helyén talált. Senki sem mert volna indokolatlan
 79  3|        dobta, a nagy dromedárló meg sem moccant többet. János úr
 80  3|             férfinál. Maga János úr sem látszott ki közülök.~ ~Annyira
 81  3|      Erzsikének nyilvánvalóan egyik sem nyerte meg a szivét. De
 82  3|          akarunk te nélküled semmit sem. De az a te „kérőd” nyilt
 83  3|             Pardont; és még magamat sem véve ki, az egyetlen, aki
 84  3|            Ilyenkor még a templomba sem lehetett elcsalni vasárnap
 85  3|        dézsmálgatni.~ ~- No lám, ez sem a templomnak lesz, - állapitotta
 86  3|          nagy aratásnak, s most azt sem tudta zavarában, hogy melyik
 87  3|         mint az ég madarai. Azokkal sem törődik senkisem.~ ~Nem
 88  3|        apjok örökségét; s ha még az sem elég, akkor elmennek hivatalt
 89  3|          oda nem tért közülök egyik sem. Ha végignézek ma ezen a
 90  3|             törődtünk mink semmivel sem. Dolgoztunk, dolgoztunk,
 91  3|             olyan volt. Hisz’ senki sem parancsolt többet velünk.
 92  3|             leégett viskó állott.~ ~Sem éjjelünk, sem nappalunk
 93  3|             állott.~ ~Sem éjjelünk, sem nappalunk nem volt, amig
 94  3|       nézett az apjára.~ ~- Egyebet sem akarunk, édesapám. Nem gondoltunk
 95  3|     gondoltunk mink arra egy percig sem, hogy apámuramék tartsanak
 96  3|             nem birja, (bizony, már sem birta!) akkor a nehezét
 97  3|           amelynek nem látná többet sem célját, sem értelmét. Csak
 98  3|            látná többet sem célját, sem értelmét. Csak most tudta
 99  3|           mentek innen egy tapodtat sem! Na, nézze meg az ember!~ ~
100  3|             lesz az övé, akkor másé sem lesz, mert azt a „mást”,
101  3|         erejét, elszántságát; senki sem merte próbára tenni, hogy
102  3|              nem használt az semmit sem; csak még rosszabbul lett
103  3|          Ugy igyekezett, hogy észre sem vette, már a keresztutig
104  3|       alkotás volt az, de már senki sem tudta, hogy ki, hogyan,
105  3|           elég ritkán történt, - rá sem nézett a képre. Elment mellette
106  3|             megeshetik, hogy vissza sem talál rá. ’Iszen az sem
107  3|             sem talál rá. ’Iszen az sem lenne éppen olyan borzasztóság;
108  3|          van!...~ ~És amikor már ez sem használt, mert a köd nem
109  3|            mert a köd nem engedett, sem az ösvény nem került elő,
110  3|     orvossággal haza.~ ~Azóta senki sem hallotta káromkodni.~ ~ ~ ~
111  3|          volt, amin változtatni ugy sem lehetett volna.~ ~Nem birtam
112  3| visszataszitóbb emberlény életemben sem került a szemem elé. Töpörödött,
113  3|            hideg. A nyálkás békától sem iszonyodtam jobban.~ ~Én
114  3|             még csak fejcsóválással sem dorgált meg. Egyszer hallottam
115  3|            a kis kakaskodást; magam sem voltam különb.~ ~A nagynénémet
116  3|          megválni.~ ~Olyankor senki sem járt arra, csak a sirályok,
117  3|           ugy-e?~ ~- Én soha senkit sem teszek bolonddá, édes fiam, -
118  3|           mindjárt kitalálta és meg sem várva, hogy szóljak, bólintott.~ ~-
119  3|      Istenért! Hisz’ még csak nyoma sem látszott rajta...~ ~Nagybátyám
120  3|          volt. Az első uráról senki sem tudott hiteleset. Azzal
121  3|        elhitte, hogy soha életemben sem gondoltam másra, csak őrá.~ ~
122  3|          tudjuk, hogy soha életében sem gondolt kivülünk más emberre.~ ~
123  3|           hogy annak jó vége sehogy sem lehetett.~ ~Az emberek már
124  3|           nem törődött már senkivel sem ezen a világon, csak az
125  3|          nem tépheti mellőlem semmi sem. Te nem ösmerheted ezt az
126  3|         vére lüktetését nem érezted sem a szivedben, sem az agyadban.
127  3|            érezted sem a szivedben, sem az agyadban. Én elkárhoztam
128  3|          elkárhoztam miatta, de azt sem bánom, semmit sem bánok.
129  3|            de azt sem bánom, semmit sem bánok. A poklot sem. Én
130  3|          semmit sem bánok. A poklot sem. Én erről az asszonyról
131  3|    fergeteget, de olyat még álmodni sem birtam.~ ~Az a szelid, áldott,
132  3|             Nem kérdezett az semmit sem; nem is várt feleletet,
133  3|            Ne legyen egy pillanatod sem, amikor rám nem gondolsz
134  3|             Ugy rohant el, hogy rám sem nézett.~ ~Még aznap este
135  3|           beleolvadt. Igazi kerités sem határolta; csak olyan régi
136  3|         Mindjárt gondoltam. Mert én sem ösmertem és csak hallomásból
137  3|             tőlök függött volna, ki sem mentek volna belőle. Elfogyhatatlan
138  3|           amelyet elárulni senkinek sem szabad, még édesmamának
139  3|             szabad, még édesmamának sem, mert ő sem tudja, és én
140  3|             édesmamának sem, mert ő sem tudja, és én is csak egy
141  3|     szegényeknek, és magának semmit sem tartott meg, mert ő neki
142  3|           Az asszony kacagott. Maga sem tehetett róla, hogy elképzelte
143  3|     meséjével a várost.~ ~Három nap sem telt el és mindenki tudott
144  3|         történt, azt jóformán magam sem tudom. Ugy cseppentem bele,
145  3|         beszélgethetünk. Azután ugy sem lehet.~ ~Nagyon elcsudálkozva
146  3|             meg az embert; de azért sem, mert mindent jobban tud,
147  3|          Nem felejtettem el. Semmit sem felejtek el, amit egyszer
148  3|       feszült a tagjain, de ő észre sem vette azt. Maga volt a szeplőtlen
149  3|           és nézett-nézett - oda.~ ~Sem a tehénke a borjával, sem
150  3|           Sem a tehénke a borjával, sem a kis libák nem tudtak erről
151  3|       semmitsem. De még a pacsirták sem, amelyek felváltva emelkedtek
152  3|         olyat, amit másnak senkinek sem. Öröm, vágy és boldogság
153  3|          mezőre, ahol már semmi baj sem érhette. Akkor eléje szaladt.~ ~-
154  3|          Semmi legkisebb mulasztást sem türt el; de akivel meg volt
155  3|           hogy egyetlenegy panaszos sem akadt.~ ~Ennek megvolt a
156  3|                Az úr még felmondást sem kivánt.~ ~Egyszer a juhásza,
157  3|            orditok. Csendesen lépni sem tudok. Jó kedvemben is káromkodom.
158  3|              mi tagadás - a szépnem sem igen rajongott érte.~ ~Hiréből
159  3|          előle. Hisz’ még udvarolni sem tudott. De az udvarlókat
160  3| jelenlétével is elriasztotta. Senki sem akart vele összetűzni. Pedig
161  3|             háziasszonyt elképzelni sem lehetett; a szeme pedig
162  3|         nekem ezek a piperkőcök ugy sem kellenének. Olyan ostobák,
163  3|          Ezt csak bizza rám.~ ~Több sem kellett a mamájának.~ ~Amikor
164  3|             jobb termést igér, mert sem filloxera, sem peronospora
165  3|           igér, mert sem filloxera, sem peronospora nem pusztitotta.
166  3|       mondta magában. De a világért sem akarta elrontani a felesége
167  3|   szemleutról megjött, mintha semmi sem történt volna. Még csak
168  3|            is arra szükség. Magának sem való már az, kedves uram.~ ~
169  3|      danoltak egész éjjel, hogy egy sem veszitette el közülök az
170  3|            Nyírőnek még az öregapja sem evett.~ ~*~ ~Másnap kilenc
171  3|             leesett.~ ~A vizsla meg sem moccant. Nyírő megtöltötte
172  3|           mosolygott. - Annál semmi sem könnyebb, - mondta mohón.~ ~-
173  3|       Jolánka kacagott.~ ~- Azt ugy sem hinné apus. De hibázzon
174  3|           én lőttem.~ ~- Csak azért sem. Ma nem szabad hibáznom.
175  3|             hibáznom. Már babonából sem. Hogy maga folyvást csak
176  3|          Igy azután egyetlen fogoly sem veszett el.~ ~Nyírő már
177  3|          aggasztóvá válni, mert azt sem tudta, mit beszél. Ugy tipegett
178  3|             csarappal; vagy még azt sem tudja, mi fán terem a kettő.
179  3|   hallgatott. Ha nem kérdezték, meg sem mukkant.~ ~Amikor az ebédnek
180  3|        próbáld lelőni; ha elhibázod sem baj, legalább elriadnak
181  3|         embereket, akiknek eszökben sem volt, hogy vele törődjenek.
182  3|            Te talán a többi madarat sem ösmered? Mi?!~ ~- Nem én’
183  3|          még a legmélyebb pontjokon sem merült volna meg bennök
184  3|      lépésnyinél tovább még a vizet sem lehetett látni. Pedig már
185  3|        Hiába, nem volt vadlud sehol sem ott, ahol kereste. Csak
186  3|          irányitó tó, balról, sehol sem volt. Attól elszaladt, amikor
187  3|         hisz’ itt most nincs ember, sem tanya, sem pásztor; senki,
188  3|             nincs ember, sem tanya, sem pásztor; senki, aki és ami
189  3|           birta kitalálni. Sehonnan sem fujt. Szélcsend volt. A
190  3|           kelő nap lehet; de még az sem bir velök. Sárgásfakó füstoszlopokként
191  3|        Mérgében kacag is már; de ez sem használ. A köd nem tágit;
192  3|       András még éjjeli sötétségben sem volt.~ ~Még egyszer megpróbálja
193  3|           szerethetnélek, hanem azt sem tűrném el tovább, hogy magamat
194  3|             nem zavarsz s akkor azt sem tudom, hogy mit is akartam
195  3|            ez neked semmi egyebedbe sem került, mint annyi pénzedbe -
196  3|            mint nők, neked semmivel sem tartoznak.~ ~De vajjon,
197  3|         mint a tied), és én még azt sem igen tudhatom, hogy mennyi
198  3|       lehetne, ha tudom, és eszedbe sem jut, hogy egy árva garast
199  3|           jut, hogy egy árva garast sem tehettél volna félre, ha
200  3|          nem is az, valaminthogy az sem volt nagy dolog, amikor
201  3|         amelyben nekem semmi részem sem volt.~ ~Hisz te mégis csak
202  3|         Hozzád adtak, amikor még ki sem nyilt az eszem - és amikor
203  3|        történt, aminek én semmi oka sem vagyok. Engem eladtak, odaadtak,
204  3|        odaadtak, vittek, - és senki sem kereste, hogy oda kerülök-e,
205  3|             olyan klimába, amelyben sem el nem szárad, sem meg nem
206  3|         amelyben sem el nem szárad, sem meg nem fagy.~ ~Te jóravaló
207  3|       eljutni melletted. Azt te meg sem próbáltad, hogy törődjél
208  3|     lakásban ide-oda és három napig sem borotválkoztál; s amikor
209  3|   hálószobám magányára vágytam: ott sem lehettem benne bizonyos,
210  3|           még inkább. És soha semmi sem történt, ami ebből a beteg
211  3|         vagy egy merész tekintettel sem kivánta el tőlem a te becsületedet.
212  3|         nyugalmát. Sőt még ilyenkor sem vadásztunk nagy erővel,
213  3|            szemfüles vadnak. Semmit sem szabad kockáztatnom.~ ~Az
214  3|             hozzánk.~ ~Pajtás ügyet sem vetve rám, tovább loholt
215  3|           hajtó volt. Azzal meg ugy sem tudtam beszélni.~ ~- Ki
216  3|            jött két vadásszal. Azok sem tudtak semmit sem. A vadőr
217  3|              Azok sem tudtak semmit sem. A vadőr csak azt állapitotta
218  3|             nem volt más növényzet, sem fa, sem bokor, legfeljebb
219  3|         volt más növényzet, sem fa, sem bokor, legfeljebb gilicetüske,
220  3|           csaplárosné szeme egyiken sem birt tartósan megakadni
221  3|           egyhangu unalomban egyebe sem volt, mint ha olyan vendég
222  3|             maradt az üvegben semmi sem. Hanem utána olyat kurjantott
223  3|          ugyan, de azért a világért sem sietett volna.~ ~- Jut is,
224  3|           lovam neve Madár; a madár sem éri utól, nemhogy az ilyen
225  3|             repülésök, hogy egyikre sem lehetett volna kockázat
226  3|              Akit akkora gyémánttal sem lehetne megvesztegetni,
227  3|         isten mi egyébnek. Akit meg sem mert volna hivni a budapesti
228  3|          járóbb házigazdát képzelni sem lehetett nálánál. De volt
229  3|             hogy az öreg cseléd azt sem tudta, melyik lábára álljon.
230  3|       nyugodt volt. Ha utána jönne, sem érhetne többet a nyomába;
231  3|           nyult. Már semmi egyébbel sem törődött.~ ~Az asszony a
232  3|             jó lesz, legalább senki sem hallja őket, minthogy az
233  3|            fejét: - Nem kell, egyik sem kell.~ ~- Aztán miért nem? -
234  3|    viaskodott János, - az talán még sem igen lehetne.~ ~- Dehogy
235  3|            egyéb uri rekvizitumokra sem. A két lova nagyszerü tüzes
236  3|            voltak a tempóban, senki sem nézte rozogának a kocsit,
237  3|           nézte rozogának a kocsit, sem elnyüttnek a sallangos szerszámukat;
238  3|           összevissza, mintha egyik sem akart volna lejutni a földre,
239  3|            amelyet eldönteni sehogy sem lehetett. De azért csak
240  3|          még egy orrhossznyi előnyt sem birtak nyerni. Pedig a feketék
241  3|            katasztrófa történt. Ezt sem Korondy, sem a kocsisa már
242  3|           történt. Ezt sem Korondy, sem a kocsisa már nem láthatta.~ ~
243  3|               A kocsisnak hirehamva sem volt, a gyeplő meg a havon
244  3|          nem marad egy ép porcikája sem, ha ugyan a nyakát nem szegi.~ ~
245  3|          bajuk sincsen, sőt a kocsi sem tört össze. Örömében még
246  3|            hallatott magáról és azt sem tudták róla, él-e, vagy
247  3|          nevetni, de még mosolyogni sem látta senki sem. Egyetlen
248  3|          mosolyogni sem látta senki sem. Egyetlen szenvedélye a
249  3|      érdekelte. «Referenciákat» ugy sem szerezhetett róla. Nem is
250  3|             légy; ne nézz el semmit sem, - utasitotta a rokont a
251  3|             ugy odasuhint. Egy szót sem szól; de amikor kezdi kibontogatni
252  3|              A szobájába a világért sem tették volna be a lábukat;
253  3|                A puskát ugyan senki sem látta, mert nem lógott kint
254  3|            nem lógott kint a falon, sem a sarokba nem volt odaállitva.
255  3|      szavaiban, amelyekkel különben sem sok vizet zavart.~ ~A környéken
256  3|             történetétől már aludni sem tudtak. Az intéző elmutogatta
257  3|       medveölő puska még szétszedve sem lehet.~ ~Felemelték, megrázták,
258  3|    megrázták, felforditották, semmi sem koppant; nem zörgött benne
259  3|          medve, az más, mert azt ők sem láttak. Persze, hogy medveölő
260  3|             Pestről. Más nántüi egy sem volt, aki Pesten járt volna.
261  3|    füllentette; de megcáfolni senki sem tudta. A dolog magyarázata
262  3|       nyelves asszony. Ő a világért sem folytatta volna.~ ~Az asztalosnak
263  3|    feleségével, akihez ugyan a fene sem járt; még ő maga se’ nagyon.
264  3|        talán sohasem volt. Ha volt, sem ragyogott igy. Mintha az
265  3|            nem gondol az asszonyra, sem a segédjegyzőre. Csak a
266  3|            Csak a farkast lesi. Meg sem moccan; a szeme se’ rebben;
267  3|            körülnézzen. Magamagának sem hisz. Talán a társait várja.
268  3|            fázástól; ezer farkasért sem maradna itt tovább. Különben
269  3|             Akármelyik kölyökfarkas sem morogna különben a társára.~ ~
270  3|     bajuszáról a jégkölöncöket; meg sem gyujtja a lámpást; csak
271  3|             Barnóty ilyenkor senkit sem fogadott. Az esti csendben
272  3|      hetedik évét és most már semmi sem akadályozza többé, hogy
273  3|          bunda. Nem hall meg semmit sem, ami körülötte történik.
274  3|        Szavamat adom rá, hogy egyet sem olvastam el közülök. Azt
275  3|            volt. De most már semmit sem akarok. Elválni sem. Maradjon
276  3|          semmit sem akarok. Elválni sem. Maradjon minden a régiben;
277  3|           amelynek még a rendszerét sem tudom. Nem olyan volt, mint
278  3|      beleépitettem, ugy, hogy semmi sem látszott ki belőle, azután
279  3|             A hazai citrommal egyik sem törődött. Visszaszállottak
280  3|  legrosszabb. Hisz arra még felelni sem lehet.~ ~A szerencse ugy,
281  3|             csufolt ki; még csak el sem mondta a fogadásunkat. Ugy
282  3|            vacsorához, mintha semmi sem történt volna.~ ~Mindenki
283  3|             Nincs nekem semmi bajom sem, - kiáltottam, hanem apával
284  3|             vállat vont. - Egy szót sem szólott.~ ~- Na, fiacskám,
285  3|        álljak. Nem tilt el semmitől sem, csak vár és majd itél.~ ~
286  3|        mannával kináltak volna, azt sem fogadtam volna el. Vacsora
287  3|             Nem szólt egy árva szót sem. Nem is emlitette a fogadást.
288  3|       kertünkben már jóformán senki sem járt rajtam kivül. Én ekkor
289  3|           nem a pisztoly!...~ ~- Te sem a vastőröddel fogtad a madaraidat;