Rész

  1  2|                 köszönettel nem fogadnom. S most magamról kell beszélnem,
  2  2|                  nekem teljesen szokatlan s ami - megvallom - nem kis
  3  2|               ablakomon besüt a holdvilág s rám bámul. Lesi, hogy mit
  4  2|            méltóknak tarthatjuk magunkat. S ez olyan szomorú, csüggesztő,
  5  2|            vállalnunk kell a felelősséget s meg kell találnunk benne
  6  2|                   még ha tehetetlenségünk s az élhetetlenségünk adja
  7  2|              magunknak kell kiverekednünk s ez már magában véve is nagyszerű
  8  2|                  Aki tele van életkedvvel s hozzáillő erővel, azt a
  9  2|          tökéletesítésnek alig van határa s aki ambiciós költő, az nem
 10  2|                akik fantáziával dolgoznak s meséket szőnek; írók: akiknek
 11  2|            Elbujtam a kertünk bokrai közé s ott emésztődtem ezen a megoldhatatlan
 12  2|                 úgy el. Amikor rám talált s a kérdésemet hallotta, jól
 13  2|        hallatszottak. A kémény kigyulladt s a szikrazápor csakúgy hullott
 14  2|           konyhába; előkapott egy fejszét s a hosszú lajtorja végét
 15  2|                   elalszom, - gondoltam - s akkor kis holmimmal odébbáll.
 16  2| szerencsétlenségemre az egyik üveg eltört s az egri bor illata szétterjedt.
 17  2|                   kint van a természetben s olyan helyeken fordul meg,
 18  2|          változnak. Ezeket megismerhetem, s minél jobban ismerem, annál
 19  2|             citeráznának a levegő húrjain s a felhők csillanó üstökén.~ ~
 20  2|                  villámok szaggatják meg, s eközben felharsan a vihar
 21  3|                  multat álmodtatja velünk s a mi ezer esztendőkről regél.~ ~
 22  3|                baja van a bajuszahelyével s titkos irigységgel akad
 23  3|                  a szerszámot tisztogatja s aközben csengő hangon dalolja
 24  3|                   sánta csikóval bajlódik s eközben rug egyet a lába
 25  3|              hirtelen elhallgat a nótával s oldalvást sanditva szól
 26  3|                 vissza hevenyében az öreg s bütyök ujjával az elsompolygó
 27  3|                   isten mitől, megriadnak s összeszaladnak, mintha farkast
 28  3|                 deli kanca horkant, kirug s ugy kapkodja a fejét, mintha
 29  3|                most nem rajzik a „féreg”, s a nagy izgalom mégis egyik
 30  3|                  göthösen is talpra ugrik s felrikkant: lóra bojtárok!
 31  3|               Élesen fordul a ménes eléje s ezzel a mögötte rohanók
 32  3|                   a kutyák ugatni kezdtek s oda kellett figyelni. Lovas
 33  3|                 nézte végig a vén bojtárt s a számadó elé toppant.~ ~-
 34  3|                   kisbojtár egyet perdült s felpattant a hókára.~ ~Utközben
 35  3|                  pásztornak ne ragyogjon? S az a csillag, meg minden
 36  3|                valamirevaló legény katona s lám, az ilyen vasgyuró itthon
 37  3|              legnemzetibb népét.~ ~Istent s Hazát tagadva, kezet emeltek
 38  3|               mételyt.~ ~Vérbe boritották s szennyel árasztották el
 39  3|                      Raboltak, gyilkoltak s eszményeink templomait egyenlővé
 40  3|              magyar volt, arra rátiportak s a magok telhetetlen alvilági
 41  3|               István elárult birodalmának s Mária országának korlátlan
 42  3|                 ragályát terjeszthetné?~ ~S hogy tulcsorduljon a pohár,
 43  3|            megkivánja vesénket, májunkat, s mindnyájunkat béklyóba verve
 44  3|            szégyenre boritunk, meggyullad s elhamvad; nincs ami ezt
 45  3|          megjelent. Tehát: előre colonel! S a magyar vezérkar daliás
 46  3|                  ezernyi ezer magyar sziv s ahány torok, az mind harsonává
 47  3|                  nem birt uralkodni magán s elbüvölten kiabált az anyanyelvén:
 48  3|               galambszárnyakként libegtek s a mámoros elragadtatás szünetlen
 49  3|            medvebocsok; egyre távolodtak; s amikor eltüntek a szemhatárról,
 50  3|                  alatt vulkánná változott s az égig robbantotta ki lelkesedése
 51  3|            indulatszavai keveredtek össze s tulkiabálták egymást. - „
 52  3|           amelynek nincs már dalos hangja s csak búsan nézi a neki szomoru
 53  3|            világot.~ ~Igy volt már régóta s az öregek azért is hozták
 54  3|            megmozgassa a szivét, a vérét, s amitől meggyógyuljon. Egyre
 55  3|                 harctereken, ki tudja hol s merre verekedett össze,
 56  3|                rózsa. Visszatért az ereje s ugy kirántotta a karját
 57  3|                  odalépett az őrmesterhez s kezet nyujtott neki.~ ~-
 58  3|                   Csendes nyári este volt s a falusi nyaraló környékére
 59  3|              arcát, mintha megsimogatnák, s ha valahol világosság támad,
 60  3|                 ad. Pompásan tenniszezett s ilyenkor Micikét «nevelgette»
 61  3|                   alkalommal jelentkeztek s akkor a tanár sorra vette
 62  3|                   ahova a petéit lerakja. S micsoda művészi árnyalata
 63  3|                  leplezetlen csudálattal. S ugyanezt még sokszor ismételte.
 64  3|                   harmadrendüvé erősbödve s meg ujra visszacsökkenve
 65  3|              hallotta még a tanár hangját s ismételgette magában, amiket
 66  3|                    üde, hamvas arca égett s a szeme csillogott; - és
 67  3|              asszonyra nyomban megéhezik, s ahogy ezt akarva, nem akarva,
 68  3|                  szerette a tanár hangját s még boldogabb volt, ha látta,
 69  3|             abroszra hulló kis szörnyeket s az éjjeli lepkéket; azt
 70  3|               minden sorát elhozta őhozzá s őneki olvasta fel először;
 71  3|               lehet; meg kell tudnom...~ ~S egyszer csak felszedelődzködött
 72  3|                  jól.~ ~Mosolyogva mondta s eközben megvillant fehér
 73  3|                  ha ugy van, ahogy mondod s ahogy sejted, hogy „valami
 74  3|                  velem; aki velem érzett; s aki megajándékozott a legodaadóbb
 75  3|                    szólt közbe az asszony s a kezét a férfi szájára
 76  3|             honolt itt.~ ~Háztartása volt s otthon ebédelt. A gazd’asszonya
 77  3|          háromnegyed háromkor itthon lesz s amikor Orgoványi majdnem
 78  3|                   ebédlő nagy bőrdivánján s a szivarját sziva, átengedte
 79  3|            mehetett volna, ahol mindenütt s mindig várták. Asszony volt
 80  3|             mesterien közeledhetett vele. S az ő külön studiuma éppen
 81  3|                     A gazd’asszony bejött s kis ezüst tálcán levelet
 82  3|            Orgoványi feltépte a boritékot s megnézte az aláirást: ...
 83  3|               Hisz megengedte, hogy irjak s én csak azt irhatom, amivel
 84  3|               máris felröppent a székéről s ide is kukucskált, oda is.
 85  3|          tisztelettel nézte a fegyvereket s a világért sem ment közel
 86  3|                 Orgoványin. A szeme égett s a tartását megirigyelhették
 87  3|             bálványát éppen ott láthattam s ott találkozhattam vele,
 88  3|              puskámat, el kellett dobnom. S ami akkor történt, az olyan,
 89  3|                  kiváncsiságát. Odafutott s szétvonta. És akkor megállott,
 90  3|                   a szivére tette a kezét s csak ennyit sóhajtott: Ó!~ ~
 91  3|                 az egész fülke padlózatán s a szőnyegen egymásra dobált
 92  3|                  a földön heverészne itt. S a falon, éppen a függönyös
 93  3|            megmozdul a függönylibbenéstől s attól a rózsaillatnak tengerdagálya
 94  3|                  kis iróasztalhoz sietett s megirt hamarosan egy táviratot: - „
 95  3|                    Becsöngette a cselédet s elküldte vele a táviratot.~ ~
 96  3|                elől pedig szinte szökött. S akire mégis annyira vágyott
 97  3|                  mindig nagy A-val irta), s amikor onnan hazakerült,
 98  3|              budapesti élet kellett volna s akinek minden naplopó ijafia-atyafia
 99  3|                 ott szeretett bele Óváron s aki éppen az egyik professzorának
100  3|       engedelmességre. Ha leszállott róla s a kantárszárat a nyakába
101  3|             akaratos ló annak nekifordult s visszájáról olyat rugott
102  3|                  akáclombok tüskéi között s lovaglókorbácsát suhogtatva
103  3|                  Akadémia szemefénye volt s még sokra fogja vinni; az
104  3|              virágok illatos keveredésébe s nagy lélegzettel szivta
105  3|            Sarkantyuba kapta a nagy lovat s elvágtatott.~ ~- Fene jól
106  3|             szivart az odakinált tárcából s az oldalzsebébe dugta.~ ~-
107  3|                   Anyus mindent megértett s hallgatott. Ugy tett, mintha
108  3|                  este már mindenki elment s a kis család egyedül maradt,
109  3|                 megkérték tőlem a kezedet s én odaigértelek.~ ~- Tudom, -
110  3|                   János úr feléje fordult s meglepetten csodálkozott.~ ~-
111  3|                 Most már anyus is felkelt s ráfolyondárkodott az urára.~ ~-
112  3|                biztat vele, hogy elnyeri. S ahogy te elvetted a tanár
113  3|        menyasszonyi köntösében diszlettek s a világ szépségversenyén
114  3|                 tavasz gyönyörüt álmodott s amikor valóságnak akarta
115  3|                  beleszeretett a liliomba s ahányszor egymást megcsókolták,
116  3|                  almavirág lett belőle.~ ~S ez a temérdek almavirág
117  3|              volna le a görcsös almafákra s aztán a hajnal piros sugarai
118  3|           tavaszban telt legnagyobb öröme s hogy a saját telkén élvezhette,
119  3|                 ott letelepedett a lócára s széles hátát a deszkafalnak
120  3|                 az elképzelt harangszónak s ettől az érzéstől minden
121  3|         rugaszkodott idáig legénykora óta s már neki magának is nagy
122  3|             mindennel. Az öregek elmennek s az utódaik a nyomdokaikba
123  3|                lépnek. Ez a dolgok rendje s mert Istentől való rend,
124  3|            illegeti magát a leányok körül s talán már meg is pörkölődött
125  3|            sarkába ágyalt virágostáblának s a tarka tulipánokat meg
126  3|             feküdt neki a nagy aratásnak, s most azt sem tudta zavarában,
127  3|                  ösmert hang felé fordult s a markában szorongatott
128  3|              helyet szoritott a legénynek s biztatta: - Ülj le fiam;
129  3|                   Nincstelen ember leánya s még arra is rászorulhat,
130  3|               fiát...~ ~Boros közbevágott s eközben rántott egyet a
131  3|          Mindenáron fészket akartam rakni s éjjel-nappal azon törtem
132  3|             fogytáig boldogok lehetnének, s ők jobban szeretik a kártyát,
133  3|              odaadják az apjok örökségét; s ha még az sem elég, akkor
134  3|                    arra ontja az áldását. S azon az öt holdon már a
135  3|                    Hütlenek lesznek hozzá s akkor a földet elveszitik.
136  3|               amikor telkes gazda vagyok, s ha az Isten tovább is megsegit,
137  3|                 gazd’uram Juliska leánya. S ez még szerencse volt, mert
138  3|                tetejét leszaggató szélben s ágynak esett. Olyan tüzes
139  3|          leesdekelte a doktort a kocsiról s vitte lázas feleségéhez.~ ~
140  3|                  zsebébe dugta a receptet s elindult, de gyengéd és
141  3|         borogatást.~ ~Nagy Sándor sietett s amikor a „hegynek” neki
142  3|        oldalgással pislantott fel a képre s morgott valami „dicsértessék”-
143  3|               eltévedt a ködös erdőben.~ ~S a szegény beteg asszony
144  3|                 átölelt fákat és bokrokat s eltüntek mellőlük.~ ~Nagy
145  3|             fényesség hinti meg az erdőt, s a széthulló ködön áttörő
146  3|          pusztákat-tanyákat-mezőket bujom s a pásztorokkal barátkozom.~ ~
147  3|                   seprünyélen lovagolnak, s akiknek a szeme megveri
148  3|                  Leste, hogy mit csinálok s azután a legjelentéktelenebb
149  3|               adta tudtomra a rosszalását s a leányokat eltiltotta attól,
150  3|              Ebben nem volt igazi hitele, s a felesége, aki nagyon okos
151  3|                  Elnyúlt a mezei földekig s azokba szinte beleolvadt.
152  3|                   terjedelme vagy öt hold s azon minden konyhai zöldség,
153  3|                    kezdve az ananászepren s végezve az őszibarackon,
154  3|                   meg leugrott a magáéról s a pisztolyát ráfogta az
155  3|                   majd leesett a székéről s a forró leves megakadt a
156  3|              amikor eltáncoltak mellettem s rám pislogtak. Ők már ösmerhették
157  3|              legszebb élőszobrot takarja; s ez a nőstény párduc ime
158  3|             egyenesmetszésü orratövén ült s az üvegen keresztül világoskék,
159  3|                megszólalt: - Isten hozta! S a kezét nyujtotta.~ ~Olyan
160  3|                ragadnak a kézszoritásától s alig birtam a felszisszenésemet
161  3|              elboritó selymes hajboglyába s közénk telepedett.~ ~- Emlékszem
162  3|              mindig felszinre törekszenek s ezzel izgatják az emlékezőtehetséget,
163  3|                 kapcsolódik össze előttem s én erről husz év mulva is
164  3|            eszembe jutna az a hajszalagom s akkor ezt is tudnám. Nekem
165  3|              egyszerese, vagy többszöröse s igy mindegyik osztható hárommal.
166  3|              növény-, meg egy ásványnevet s amikor valamelyikre ezek
167  3|       kötélpányvát kötött az első lábaira s azzal eleresztette, hadd
168  3|               amely néhányszor nekivágott s aztán tovább nyilalt.~ ~
169  3|                  a nád fölött a környéket s azután leereszkedett a széleken
170  3|            boldogság költözött a szivébe, s mindebbe a szokatlan érzésbe
171  3|                 ne essék, le ne csusszék, s ezzel kárt ne tegyen valamiben,
172  3|             táncnak hajnal felé vége volt s a hölgyek hazamentek, a
173  3|                kvaterkára együtt maradtak s a cigányt is ott tartották.~ ~
174  3|                    hogy nem nagyon fiatal s igy még összeillenek; de
175  3|              Előbb-utóbb ugyis csak ráun. S ha nem, talán annál jobb.
176  3|             Jolánka kis kaliberü puskáját s nagy dicséretek közt kezdte
177  3|     tarisznyájából a kis pálinkásbutykost s odakinálta Nyírőnek.~ ~-
178  3|                  remegett, a szeme tüzelt s az egész teste festeni való
179  3|                   lépéssel előre csúszott s akkor a barázdából felberregett
180  3|                   a Nyírő puskája durrant s a fürj leesett.~ ~A vizsla
181  3|               megtöltötte a kilőtt csövet s csak akkor parancsolta neki: -
182  3|              kukoricatáblától a másikhoz. S eközben folyvást repültek
183  3|                   merte a szemét ráemelni s az egész ebéd alatt szerényen
184  3|                   Leszállott a bricskáról s a kocsist eleresztette.
185  3|             lugasban:~ ~- Jézus, Mária!~ ~S a következő pillanatban
186  3|                  kivette a pálinkásüveget s abból jót húzott. A torkát
187  3|           megriszálta; a pipáját megtömte s rágyujtott. A felpuposodó
188  3|            féllábon ácsorgott egész éjjel s a lábát váltogatva pihent.~ ~
189  3|               tulsó partján lövés dörrent s arra veszekedett zsivajjal
190  3|             vadliba, éppen a feje felett, s az egyik közüle hirtelen
191  3|                 lép, megbotlott, elesett, s mire feltápászkodott, a
192  3|                egyszer mégis csak kibujik s akkor muszáj a ködnek engedni,
193  3|          hangjának hallatára elébe futott s örömében a nyakába ugrott.~ ~
194  3|                    amig össze nem zavarsz s akkor azt sem tudom, hogy
195  3|          közbeszólás nélkül rám figyelni, s én tudom, hogy végighallgatsz,
196  3|                 ugy, mint más asszonynak? s nem gondoskodtál-e a jövőmről,
197  3|       testem-lelkem mindenségével lázadok s tiltakozom.~ ~Át kell esnem
198  3|                 napig sem borotválkoztál; s amikor pedig ilyen borostásan
199  3|                   kell válttatnom tőle.~ ~S a megváltásom abban van,
200  3|                   van, Nyitraszeg felett, s az egy kézben levő vadászterület
201  3|                   nehezen járható terepen s a sűrü bozótosokban a hajtók
202  3|         vadforgókat (vadjárta ösvényeket) s azokon próbál szökni, csendben.
203  3|             gyenge szél megrázza a lombot s arrább suhantában lassan
204  3|              girhes lovát az istállójából s azoknak az árából ugy kifizetem
205  3|                 még a lőréből talál hozni s akkor nem jókedv lesz itt,
206  3|              vegye, utánafutott az urának s olyan pattogósan kapkodta
207  3|            keresztben, szemközt egymással s az üvegeket, poharakat oda
208  3|         elindulunk; aki megkerüli a kutat s előbb jut ide vissza, az
209  3|                 üvegeket, meg a poharakat s hozzad!~ ~Márinkó asszony
210  3|               nesz hallatszott az erdőben s most odafigyelt.~ ~- Szarvas! -
211  3|              összecsavarta leomlott haját s a turbánja alá gyömöszölte.
212  3|             délcegebben tartották magokat s ha benne voltak a tempóban,
213  3|                Tamás ur leugrott a bakról s odadobta a gyeplőt a kocsisának,
214  3|                    ha ő ült volna a bakon s az ő kezében lett volna
215  3|             züllött, állástalan emberrel, s mert tudta, hogy vagy harminc
216  3|             intézőt Tóth Mihálynak hivták s a rajta levő ütött-kopott
217  3|                 volt, akinek széles válla s tagbaszakadt alakja nagy
218  3|                   a földre, az fuldokolva s a farkát a lába közé kapva
219  3|          Faggatták, kérdezték, zaklatták, s mert máskülönben kedves,
220  3|                 Feri az ajtóban megállott s félénken visszafordult.~ ~-
221  3|             lőttem agyon, két lépésnyiről s a revolvert rögtön eldugtam
222  3|           zsebembe. Nem látták az emberek s elhitték, hogy az ablakból
223  3|              munkát elvégzett a ház körül s Péter bátran járhatta tőle
224  3|                  az asszony a falut járta s hol itt pletykált, hol amott,
225  3|            kitette volt. Kivitte szekerén s a megfelelő helyen ráforditotta
226  3|                mert már oszlásnak indult, s a kerülő, amikor itt kitette,
227  3|                 sötét árnyak ácsorognának s erre figyelnének. Teljesen
228  3|                  amikor a hazájából kilép s a sikságra merészkedik.~ ~
229  3|                  is rákezdi egy szólista, s most már azok ketten hivják,
230  3|                  gixert is rögtön megérti s akkor szökik a gyanus hang
231  3|                már kikezdték a csalétket, s akkor kell ujra próbálkozni.
232  3|                   az ott dolgozók számára s ezt tejüveges ajtó választotta
233  3|          helyiségétől. Hat óra már elmult s a segédek elmentek. Barnóty
234  3|            felpattantotta a villanykörtét s a lámpát ugy szabályozta,
235  3|               irogatott a háziorvosunknak s amelyek ma egytől-egyig,
236  3|               hogy mindene meglehessen, - s a vége az lett...~ ~- A
237  3|             világba, ahol élhet az ember, s ahol magát irigyelték volna
238  3|                  ahol az életet élvezheti s ahol látják, csudálják,
239  3|                másoknak, akik körülvették s akiknek tetszeni vágyott.
240  3|                  Felkelt az asztal mellől s odament a feleségéhez.~ ~-
241  3|            olvasott.~ ~Nyári délután volt s a szellős és árnyékos folyosó
242  3|                rácsapódó kakas sütötte el s ez az elsült kapszli lökte
243  3|               Nekem már van egy, - mondta s azzal letette a kis pisztolyt
244  3|              belelépjen, vagy belecsipjen s ezzel megfogassa magát.~ ~
245  3|             kiáltottam: Nekem is van egy! S a verebet beletettem a madárhálómba.~ ~
246  3|            feleltem: - Megadom magamat. - S felszedtem a tőrömet.~ ~
247  3|                   fogadkozzék könnyelmüen s ha veszit, fizessen.~ ~*~ ~
248  3|            mezőket odakint már letarolták s a sok mindenféle madár kezdett
249  3|            csapatokba verődve szálldosnak s rajokban lepik el a bogáncskórókat,
250  3|                   hivogatóra» van szükség s a lépvesszőre ugy száll
251  3|              számára) a hónunk alá kaptuk s uccu neki, siettünk a vadászterületünkre.~ ~
252  3|                   ágas-bogas bogáncskórót s azt megtüzdelem lépvesszővel,
253  3|                   egy tucat madaram volt. S éppen jött még egy csapat