Rész

1  3| lecsúsztatta magáról a rajta volt könnyü japán kendőt, amelynek áttetsző
2  3|         egymásnak; de nekem mégis könnyü; mert én azért szerethetem
3  3|          kényeztesse, hozta az úr könnyü nyári kabátját, amelybe
4  3|  egy-kettőre lehánytam magamról a könnyü nyári ruhát, aztán neki
5  3|           már indult is. Felült a könnyü bricskára, amely várta,
6  3|           csizma szára. Mindenütt könnyü volt rajtok átlábolni. A
7  3|       hogy a pusztán ilyen ködben könnyü eltévedni; pedig ha rossz
8  3|   sántitott, mint akin nem is egy könnyü kocsi, hanem egy cséplőgép
9  3|         vették, hogy ’iszen olyan könnyü, hogy abban ugyan medveölő