Rész

  1  1|            született 1855. november 15-én Keresztes (ma Sárkeresztes)
  2  1|          könyve, A róna és az erdő, Az én világom, A rabkirály szabadon (
  3  2|                szaka is olyan, amilyen én vagyok.~ ~Este van odakint
  4  2|              Azzal dicsekedjem-e, hogy én is voltam az Élet »zsákhordozója«,
  5  2|                  De miért disszertálok én itt költőkről, amikor verseim
  6  2|             okos emberek. Így kerültem én annak idején a költők közé,
  7  2|              Hány kész művemet kezdtem én újra meg újra megírni, amíg
  8  2|         mutatott nekünk: olyan volt az én lelkem szentélyében, mint
  9  2|             hogy az ilyen feladatokban én legyek az első.~ ~Azután
 10  2|           tőlem szökött volna el, vagy én őtőle.~ ~A szabadság vágya
 11  2|              Kisfaludyban, tisztesség. Én is buktam egyszer, amikor
 12  2|              bennem a magyar virtus.~ ~Én most szembeszállok Gyulaival
 13  2|                Nincs ellenséged.~ ~(Ha én ezt magamról ma is elmondhatnám!)~ ~*~ ~
 14  2|          hallani is, érezni is kell.~ ~Én az egész lényemben érzem,
 15  2|                tarkítva.~ ~De ezzel az én számomra még nem merül ki
 16  2|          hangulatozásnak.~ ~Ez volt az én írói pályafutásom javarésze.~ ~
 17  3|           Ugratta a legényt.~ ~- Tudom én, amit tudok, hogy ki hordogatja
 18  3|             toppant.~ ~- Számadó uram, én ezt már alig vártam. Köszönöm
 19  3|             csak tudni kell a nyelvén. Én szeretem és azt hiszem,
 20  3|         magamagát: istenem, mi történt én velem? El kellett következnie
 21  3|               a homlokáig elpirulva, - én már hetek óta figyelem magát
 22  3|                  Azt hiszem, dolgozik; én különben nem tudom; de sokat
 23  3|               szivemen van a sorsotok. Én láttam, hogy itt valami
 24  3|               nincs rendben”, azon sem én, sem te nem birunk segiteni;
 25  3|           lehetnél ezen a világon.~ ~- Én?! - kiáltotta az asszony
 26  3|         szelidebben. - Neked megmondok én mindent, ha akarod. Hallgass
 27  3|                ide. Hát tudd meg, hogy én tebeléd halálosan szerelmes
 28  3|                 hogy mi van bennem. És én inkább ezer halált haltam
 29  3|                A te érdeklődésedet: az én másik szerelmem, a munkám
 30  3|                a munkám iránt. Tehetek én arról, hogy csalódtam? hogy
 31  3|               nekem mégis könnyü; mert én azért szerethetem az én
 32  3|                én azért szerethetem az én titkos szerelmemet a lelkemmel,
 33  3|          alkotok; akinek ünnepe, ha az én lelki lakomáimban részesülhet,
 34  3|                lelkünket összekötötte. Én a feleségemnek nem vagyok
 35  3|                  Méltóságos Uram!~ ~És én itthon vagyok. Az idő ujra
 36  3|                megirhatok Magának, hát én irok. Este van már, meggyujtottam
 37  3|             Megjött a tanfelügyelő. Az én ügyemben jött. Most megmondom,
 38  3|              mindig csak ugyanegyre. - Én még most is érzem azt a
 39  3|               megengedte, hogy irjak s én csak azt irhatom, amivel
 40  3|              annyit gondolna rám, mint én Magára, akkor boldog lennék.~ ~
 41  3|             mit nevet?~ ~- Nem nevetek én, csak gyönyörködöm magában;
 42  3|                 Maga ide ül a divánra, én ide kuporodom a szőnyegre
 43  3|             minthogy ott lakott, ahová én vadászni mentem és az ottlétemnek
 44  3|               sziklarepedés erezetébe. Én ezt letépem, gondoltam és
 45  3|         másforma sziklákat másztam meg én már életemben, de itt az
 46  3|           alacsony fenyőbokrok közt az én zuhanásomra. - Nem is akartam,
 47  3|             nyögte: Istenem - Istenem! én már megyek; nekem már mennem
 48  3|              ha maga is... vagy nem; - én nem is tudom már, hogy mit
 49  3|             maga egészen bizonyosan az én utolsó szerelmem. - És lám,
 50  3|            megkérték tőlem a kezedet s én odaigértelek.~ ~- Tudom, -
 51  3|             meg.~ ~- Nem is vitatkozom én veled, édes uram. Te vitatkozol
 52  3|           tette rá az ura vállára.~ ~- Én!... Én, az talán más. Én
 53  3|                ura vállára.~ ~- Én!... Én, az talán más. Én férfi
 54  3|               Én!... Én, az talán más. Én férfi voltam és azt tehettem,
 55  3|            Dehogy tehetted, lelkem. Ha én nem akartam volna hozzád
 56  3|                  Hanem most mit mondok én annak a Várdaynak?... Jól
 57  3|                az egész telek, mind az én kezem munkájából került.
 58  3|             Nehéz idők voltak. De amit én egyszer elkezdtem, attól
 59  3|           miatt. Ezért a cigányéletért én voltam felelős. Ezen változtatni
 60  3|                nyomban el is aludt, de én nem birtam a szememet lehunyni.
 61  3|             nem szakad utána a szivök. Én meg, aki földhözragadt semmi
 62  3|            arra a gondolatra, hogy: ha én is bérelhetnék valahol egypár
 63  3|                rugdossák őket.~ ~Fiam, én szolgáltam valaha egy olyan
 64  3|                égetett a földért. Csak én is bérelhetnék legalább!
 65  3|             düllesztve, kiáltotta:~ ~- Én sohasem voltam részeg, fiam;
 66  3|          telekkönyvben a másé volt; de én dajkáltam, én gondoztam,
 67  3|            másé volt; de én dajkáltam, én gondoztam, én foglalkoztam
 68  3|               dajkáltam, én gondoztam, én foglalkoztam vele, - és
 69  3|                foglalkoztam vele, - és én borultam le rá, mintha az
 70  3|              termett; és a termés apja én voltam, aki a földet turtam
 71  3|           dacosan pattant fel: - Hátha én akkor leveszem rólatok a
 72  3|              jó példát adott apámuram. Én meg a fia vagyok. Az alma,
 73  3|              sem iszonyodtam jobban.~ ~Én bizony még éjjelre is szivesebben
 74  3|             mentem el nagybátyámékhoz. Én biz’ nem lesetem magamat
 75  3|              bolonddá tesz, ugy-e?~ ~- Én soha senkit sem teszek bolonddá,
 76  3|           Pálma nénéd történetét, mint én. Hisz’ ő is fülig szerelmes
 77  3|               is az a Pálma néni, akit én ösmertem? Hisz’ akkor nincs
 78  3|                olyan részletesen, mint én. Akik hallottak róla, azok
 79  3|        szemtanuja nem is volt más csak én. Nagyon különös, nagyon
 80  3|       szépségéről hiába beszélnék, azt én neked nem tudnám elmondani.
 81  3|            mind rabjává váltunk. Pedig én már házas ember voltam.
 82  3|             Feri barátom is az volt.~ ~Én csak megszabadultam a nagyobb
 83  3|            szivedben, sem az agyadban. Én elkárhoztam miatta, de azt
 84  3|               sem bánok. A poklot sem. Én erről az asszonyról nem
 85  3|            angyali, tündéri asszonynak én kellek. Egyesegyedül csak
 86  3|              kellek. Egyesegyedül csak én.~ ~Lásd, elárulom neked, -
 87  3|           haldokló szeme ragyogását.~ ~Én gonosztevő vagyok, aljas
 88  3|               nagyon szerelmes vagyok. Én sohasem éreztem még azt,
 89  3|              barátom felesége.~ ~Fiam, én láttam már életemben egynehány
 90  3|           Hordozd egész életeden át az én gyötrelmemet és késő vénségedig
 91  3|               őrület beszélt belőle és én nem birtam lecsillapitani.
 92  3|               Mindjárt gondoltam. Mert én sem ösmertem és csak hallomásból
 93  3|         történetét mondták el nekem és én most tovább mondom, mert
 94  3|                Odasompolyogtak.~ ~* ~- Én most olyat mondok el nektek -
 95  3|              sem, mert ő sem tudja, és én is csak egy öreg rabtól
 96  3|              mint Pilátus a Credoba és én is csak azt mondhatom, amit
 97  3|                kényelmem van mellette. Én lelki életet élek az irói
 98  3|                 ha beteg van a háznál. Én ilyen tudós nőt még sohasem
 99  3|                 igazán nem tudom, mert én nem vagyok és nem voltam
100  3|          egyszóval szeret! És minthogy én magában látom a férjideált,
101  3|             arra volt hivatva, hogy az én karom közt változzék doromboló
102  3|               is, amelynek, lám, éppen én kellettem. Bennem találta
103  3|            kapcsolódik össze előttem s én erről husz év mulva is meg
104  3|         telefonszámot hallok; mert azt én mnemotechnikával a legtökéletesebben
105  3|               maga telefonszáma 36-89, én erre abban a pillanatban,
106  3|                 Ime, mily egyszerü; és én ezt a telefonszámot már
107  3|                göböt, hanem az eszére. Én, lássa, minden növénynek,
108  3|                 Mereven nézhettem biz’ én Basedov nélkül is, még pedig
109  3|              elég fegyelmezett esze az én studiumaim iránt. Ő a halhatatlanság
110  3|                már piros tojásod? Mert én meglocsollak ám.~ ~- Nekem
111  3|               Semmilyen tojásom sincs. Én csak az árva rokon vagyok
112  3|                nefelejcsnek látta.~ ~- Én meg aszondom neked, - szólalt
113  3|                Gyurka? Hogy akarhassam én azt!~ ~- Mondom, ha akarod;
114  3|         örvendezve mondta: - kell.~ ~- Én tudom, hol van a fészkök;
115  3|             libáidra vigyázz, hanem az én tehenemre is. Mindjárt visszajövök,
116  3|               van benne tojás.~ ~- Azt én nem engedem! - kiáltotta
117  3|             olyan zsombikjáró, amilyen én vagyok; te csak várj itt
118  3|             vigyázz a tehenemre. Tudom én már az utat a fészekhez.~ ~
119  3|               már a juhásznak mondta - én verlek meg, ha ok nélkül
120  3|                Melyik asszony birná ki én mellettem? - szokta mondani. -
121  3|              szokta mondani. - Hisz ha én sugni akarok, akkor is orditok.
122  3|            férjhezmenetelt? Nem késtem én még el. Akkor mehetnék férjhez,
123  3|             Tessék a dolga után látni. Én is magával tartok.~ ~És
124  3|               a szalon, a szalonból az én nappalim; szalon ezután
125  3|                Maga ehhez nem ért; ezt én jobban tudom. Maga parancsoljon
126  3|             Maga parancsoljon odakint; én parancsolok idebent.~ ~Az
127  3| visszacsinálunk mindent.~ ~- Hogy amit én intézek el, azt vissza kelljen
128  3|          Drágám, ehhez az egyhez mégis én értek jobban, - jegyezte
129  3|          Mindegy. - A rapportot ezután én tartom. Ha majd ütni kell,
130  3|            gondolta:~ ~- Szépen jártam én ezzel a bolondos, édes kis
131  3|              Csak egyet kötök ki. Hogy én is magokkal leszek végig.
132  3|                egyet.~ ~Macskát vagyok én a te „urad”, gondolta; de
133  3|        elemózsiával, mint rendesen. Az én gyenge gyomromnak nem akármi
134  3|        csattant fel az öreg úr, - hogy én külön vadászom. Nekem az
135  3|             Nekem egész örökkévalóság. Én már nem birom tovább. Ha
136  3|                Ha apuska jókedvü lesz, én ma szólok neki.~ ~- Jaj,
137  3|             lelkendezett a leány. - Ha én igy tudnék lőni!... De ha
138  3|             repül, ne várjon rám, mert én bizonyosan elhibázom! Tudja,
139  3|                Jolánka.~ ~- Nem - nem! Én csak nézem magát. Ugy szeretem
140  3|                azután mondhatjuk, hogy én lőttem.~ ~- Csak azért sem.
141  3|            folyvást csak engem nézzen. Én meg magát. Örökké csak magát.~ ~
142  3|          gazdasági szakiskolában, amit én nem tudok. Amit a gazdának
143  3|                tudnia kell, arra ugyis én tanitom meg az embereimet,
144  3|                magam módszere szerint. Én már olyan konzervativnak
145  3|            Ahány ház, annyi szokás. Az én rendszerem itt nálam bevált
146  3|                kell gazdálkodni, ahogy én szoktam. Az nem baj, ha
147  3|              Hanem olyan fiatalemberre én még nem akadtam, aki kedvem
148  3|                hozott volna magával az én studiumaimban, az ornithológiában,
149  3|           kölest, muhart termel, hanem én azt akarom, hogy ösmerje
150  3|       tudományt nem hozza magával, azt én erre megtanitani nem érek
151  3|         legalább elriadnak a lövéstől. Én most kimegyek a gazdaságba.
152  3|           hamar ám!~ ~- Kérem alássan, én az egész természetrajzot
153  3|               ugy eszeltük ki, hogy ha én idekerülhetnék... De előbb
154  3|              sem ösmered? Mi?!~ ~- Nem én’ kérem alássan... a verebet
155  3|           aggasztóan elkomolyodva.~ ~- Én, kérem alássan, ha már meg
156  3|           felmordult:~ ~- Na, asszony, én már megyek! Bagiéknál várnak. -
157  3|             LEVÉL KÁROLYHOZ.~ ~Károly, én már nem tudlak téged az
158  3|         Ilyenkor minden abban marad és én csak uj keserüséggel tapasztalom,
159  3|                ide, Károly, ez egyszer én beszélek és most ugy sincs
160  3|     közbeszólás nélkül rám figyelni, s én tudom, hogy végighallgatsz,
161  3|             azt, hogy: és nem lettem-e én ebben az «önálló» helyzetemben
162  3|                Vagy a te pénzedért nem én gondoskodtam-e arról, hogy
163  3|              kellett, hogy legyen, nem én tettem-e széppé, meleggé,
164  3|                   már mint a tied), és én még azt sem igen tudhatom,
165  3|               tehettél volna félre, ha én ugy akartam volna költeni
166  3|       pénzedről» beszélhess, amelyet - én nekem köszönhetsz.~ ~Ez
167  3|                piszének» szólitott, és én lassankint mégis meggyülöltem
168  3|     megállapitottál.~ ~Bántam volna is én mindezeket, ha nem lett
169  3|         rettentőbbé váló érzésem, hogy én tulajdonképpen minden egyéb
170  3|              hallgasd meg...~ ~Károly, én betege, nyomorultja, szerencsétlenje
171  3|        ugynevezett jogokat gyakorol az én érzésemen kivül.~ ~Én megértem
172  3|               az én érzésemen kivül.~ ~Én megértem a szerelem mindent
173  3|            értetődően van kötelezve.~ ~Én láttam a galambokat, hogyan
174  3|      kaptafájára húzni édes Károly, és én nem hallgathatom el tovább
175  3|           annál jobban megcsömörlöttem én attól a szerelemtől, amelyben
176  3|         riadozik.~ ~Sokat gondolkodtam én erről Károly, mert sokat
177  3|                tévedés történt, aminek én semmi oka sem vagyok. Engem
178  3|               törődjél vele: ki vagyok én; mire van nélkülözhetetlenül
179  3|             magaddal törődtél, sohasem én velem is. Amit asszonyi
180  3|         vigyázni ugyis egyedül csak az én feladatom.~ ~Most már tudod,
181  3|              meg kellett tenniök.~ ~Az én állásom egy kiugró szürke
182  3|             lesz az elemózsiázás.~ ~Az én élvezetem már biztositva
183  3|              bajt jelenthetett. De oda én nem tudtam az utat. Hátha
184  3|           Ámbár ezzel is késtem, mégis én voltam a gyülekezőhelyünkön
185  3|              Ezt a kiabálást hallottam én; de messziről nem birtam
186  3|                 Pál bátyó?!~ ~- Hol az én tiz liter borom ára? - morgott
187  3|              el a feleségét, mert arra én vigyázok.~ ~Márinkó asszony
188  3|               a pipáját tömögette.~ ~- Én nem bánom, ha ketten is
189  3|             erre a dicsekvésre:~ ~- Az én lovam neve Madár; a madár
190  3|           tudom; tessen csak rámbizni; én hallgatok; a nagyságos ur
191  3|               csak az enyém lehetsz és én a tied. Szökjünk Amerikába!~ ~-
192  3|               Megbánnád. Nem az lennék én máshol, aki itthon. Az én
193  3|              én máshol, aki itthon. Az én lelkem ebbe a földbe gyökeredzik.
194  3|                Máshol nem élhetek.~ ~- Én elfeledtetnék veled mindent.
195  3|          kertté varázsolná számodra az én szerelmem.~ ~Átcsuszott
196  3|                 majdnem annyi, amennyi én voltam, amikor megházasodtam.~ ~-
197  3|               maga tüzhelyét és amikor én a katonasággal akkoriban,
198  3|    katonasággal akkoriban, már mint az én időmben, végeztem, elővett,
199  3|          István a bizonyitást.~ ~- Hát én biz hamar megházasodtam
200  3|           közel van.~ ~- Nem ugy értem én a közelséget.~ ~János ravaszul
201  3|             penditett meg.~ ~- Mert az én fiam olyan legény, aki egymaga
202  3|               nem, dehogy nem! amit az én fiam egyszer feltett magában!...
203  3|           szomszéd fiából.~ ~- Dehogy: én gondolom! mert ösmerem a
204  3|                 Én-e?! Mit mondhassak? Én csak ugy gondolom a magamét.~ ~-
205  3|             tudni?~ ~- Azt, hogy ki az én szomszédom legközelebb;
206  3|             Ejnye, mit kérdi? Tudja! - én vagyok.~ ~- No lássa! Valahára!...
207  3|               egyeztek meg?~ ~- Hát az én fiam, meg a maga Bözsike-leánya,
208  3|             nevetett.~ ~- Azért mondom én, hogy maga okos ember; -
209  3|           beszélhet.~ ~- Mihez szóljak én hozzá?~ ~- Az esethez! a
210  3|           tartozik, meg az anyjukomra. Én ebbe nem ártom bele magamat,
211  3|               meg az anyjukommal, hogy én a borjut, meg a malacot
212  3|               ért a lovakhoz.~ ~- Mert én láttam, amikor azok a feketék
213  3|            avatkozzál bele. Nem lőttem én medvét sohasem; a szabadban
214  3|               szólt az asszonyhoz:~ ~- Én most elmegyek farkast lesni;
215  3|         mindenki olyan, mint kend?~ ~- Én ugyan milyen ember vagyok? -
216  3|                  Azért, Bella, mert az én mértékem most már tökéletesen
217  3|                előbbre való volt, mint én, akit egyik napról a másikra
218  3|       dolgokról tudott beszélni. Pedig én játszani, mulatni, nevetni,
219  3|            ahol magát irigyelték volna én miattam. Mit váltott be
220  3|               Miről mondott le maga az én kedvemért valaha? Várt-e
221  3|                 nekem adja magát? Mire én a robotomból szabadulhattam,
222  3|          életök. Maga ma harminc éves, én meg negyvennyolc vagyok. -
223  3|               van az élete tetején; az én életem alkonyatra fordult.
224  3|              leveleket. - Mit tudhatom én, hogyha elolvasnám, nem
225  3|            akarom magammal vinni, hogy én neveljek belőle férfit,
226  3|               neki, ahhoz képest, hogy én az anyja vagyok? - Ki szülte
227  3|           nekem! Hol volna őnélküle az én drága, egyetlen, gyönyörü,
228  3|               akar mitőlünk?! Bánom is én, olvassa el azokat a leveleket,
229  3|         birónak a szemét, aki engem az én fiacskámtól el akar választani.
230  3|          engedje meg, hogy a doktorral én beszéljek; én intézzek el
231  3|                doktorral én beszéljek; én intézzek el vele mindent.
232  3|              délután volt a szünetjök. Én akkor a gimnázium harmadik
233  3|                az apám mellett, amikor én, verébtőrrel a kezemben,
234  3|              lő annyi verebet, ahányat én a tőrömmel fogok, - vágtam
235  3|               hamar volt. Ezt a tempót én aligha fogom győzni. A vacsora
236  3|              jóizüen vacsorázott, csak én nem nyultam az ételhez.~ ~-
237  3|           senki sem járt rajtam kivül. Én ekkor is olyan szépnek -
238  3|                kettő közül az egyiket. Én a dagadós káposztát, az