Rész

1  3|      már a mieink!... az Isten hozta őket!...”~ ~Akik sohasem
2  3|      el, hogy tulajdonképen mi hozta most ide. Az első napokban
3  3| szobába. Az Isten a legjobbkor hozta őket. Az egyiket felkapta
4  3|        a gazdáját kényeztesse, hozta az úr könnyü nyári kabátját,
5  3|      Ekkor megszólalt: - Isten hozta! S a kezét nyujtotta.~ ~
6  3|     rohant, felkapta a fürjet, hozta és leült vele gazdája elé,
7  3|        nem fogta a nyakát. Ugy hozta a két foglyot, egyszerre.~ ~
8  3|      amely már idáig futott. - Hozta is szépen, vágtatva, és
9  3|    vadőr szaladt a kosarakhoz, hozta a boros üveget. A barátunk