Rész

1  2|  lehetetlen. De az érzésvilágunk boldogan remeghet meg tőle.~ ~Hogy
2  3| megnyugodott. Tévedtem, gondolta boldogan és a világért sem árulta
3  3|        hisz te nem vagy itt, aki boldogan hallgatja-élvezi, amit alkotok;
4  3|      hozzá mosolygó jókedvvel.~ ~Boldogan ölelkeztek össze mind a
5  3|        munkás kezünk.~ ~És mégis boldogan folyt az életünk.~ ~Csak
6  3|         a parancsolatnak szokás. Boldogan döcögött a páváskodó kis
7  3|        szeleburdi.~ ~Nyírő Gábor boldogan sietett leendő apósa karja
8  3|     kacagott hozzá.~ ~A kisleány boldogan csókolgatta a kezét, rebegte:~ ~-