Rész

  1  2|          csupa jóbarátom van, szinte azt gondolhatnám, hogy az urak
  2  2|              életemen. Keresem benne azt, amiről számot lehetne adnom.
  3  2|             meg kell találnunk benne azt, amiért érdemes volt élni.
  4  2|      életkedvvel s hozzáillő erővel, azt a sors nem bírja a két vállára
  5  2|          Igaza volt Mikszáthnak, aki azt mondta, hogy ő sohasem dolgozott,
  6  2|              képzeletem. Megint csak azt kellett kérdeznem önmagamtól:
  7  2|         Kirohant a tűzi lajtorjáért; azt két ember erejével becipelte
  8  2|            sugalló ereje volt rám. - Azt, hogy a természetet annyira
  9  2|          kicsit diplomata is voltam. Azt mondtam, hogy szükség van
 10  3|              évről. Fájó gyönyörüség azt hallgatni.~ ~Be’ sokszor
 11  3|              Csiba kölyök! teszed el azt a békanyuzót? - mordult
 12  3|             rábámult Kandóra, mintha azt mondta volna vele: na hékás,
 13  3|         utoljára. Hisz’ ki tilthatja azt meg, hogy a pásztorcsillag
 14  3|              megyek!~ ~De hogy hova, azt minek mondta volna? Kinek
 15  3|       emlékeztetett a magyar multra, azt pusztulásra itélték, a féktelen
 16  3|        kipusztitott csonka Hazánknak azt a részét, amelynek a határán
 17  3|           illatos felhőszakadás közt azt sem tudta, merre forduljon,
 18  3|                Ami erre következett, azt sem leirni, sem elmondani
 19  3|            nem tudták, mi leli; csak azt látták, hogy sorvad, fonnyad,
 20  3|              lehetetlen volt hallani azt az ütemes, pompás, földetrengető,
 21  3|          elcsendesedett minden.~ ~De azt a kürtöt most is halljuk.~ ~
 22  3|              nyelvén. Én szeretem és azt hiszem, ő is szeret engem.~ ~
 23  3|          neki. Egyébiránt minden jel azt mutatta, hogy egész ember.
 24  3|          keltő pillantása sem, amely azt árulná el, hogy ő is csak
 25  3|     szörnyeket s az éjjeli lepkéket; azt kereste, hogyan kezdje,
 26  3|            szemét a fiatalemberre.~ ~Azt fürkészte a lelkével, hogy
 27  3|             hirnevü vejével, akiből, azt lehetne mondani, tulajdonképpen
 28  3|           feltevésének, de ami volt, azt annál hitelesebbnek látta.
 29  3|        fiatal asszony vállat vont. - Azt hiszem, dolgozik; én különben
 30  3|      dolgozik; gyakran még éjjel is. Azt hiszem, van valami társasága,
 31  3|            Soha! Juliska-mama; soha! Azt, aki te voltál énhozzám,
 32  3|      dolgunkat; majd elintézzük mink azt simán. No de most hallgass
 33  3|         halált haltam volna, semhogy azt eláruljam. De a lelkemet
 34  3|   elveszithetnélek valahogyan, akkor azt a gondolatot sugta az Isten,
 35  3|            hozzád a külsejével, hogy azt reméltem: hátha a lelkével
 36  3|          megkapni tovább is, mindig, azt, amit csak te birhattál
 37  3|          asszony este magára maradt, azt mondja Juliska-mama a leányának: -
 38  3|          ment onnan. Ami dolga volt, azt kifogástalanul elvégezte;
 39  3|             pedig szeretett tanulni, azt a külön studiumot élvezte
 40  3|           minden. Majd kétségbeesem. Azt mondta, mindent megirhatok
 41  3|                 Én még most is érzem azt a csudálatos rózsaillatot,
 42  3|     megengedte, hogy irjak s én csak azt irhatom, amivel tele van
 43  3|       divánra. Még égett a szivarja, azt ebéd után igy szokta elszivni.
 44  3|              szivében. Végiggondolta azt az akkort, amelyre a levélben
 45  3|         főbiróék is üzentek valamit, azt most nagyon jó volna elmondani;
 46  3|             Hát most mondja el nekem azt az esetet szépen, hamar.
 47  3|              diván mellé a földre és azt a festett Vénuszt látta,
 48  3|              amely nem engedte, hogy azt tegye, amire minden porcikája
 49  3|         Orgoványi mindent megértett. Azt is, hogy ennek semmi értelme
 50  3|        fészekből kifutott. - Ó!...~ ~Azt is hallotta az emlékezetével,
 51  3|            dolgot ért el. Először is azt, hogy a nemes familiák messze
 52  3|   vendégjárás a kúriáján. Azután meg azt, hogy olyan igazi házias
 53  3|              a hangját kieresztette, azt lehetett volna hinni, hogy
 54  3|             egyet János úr, miközben azt gondolta: fene legény ez
 55  3|        kacagott az eseten legjobban. Azt bizony nem látta, hogy Erzsike
 56  3|              más. Én férfi voltam és azt tehettem, amit akartam.~ ~-
 57  3|         minden csipősség nélkül.~ ~- Azt apuskám, hogy édesmamának
 58  3|        lélekzeni a karja között.~ ~- Azt mondom nektek, - robbant
 59  3|             élet utja, hogy az ember azt hinné, minden csak tegnap
 60  3|             a nagy aratásnak, s most azt sem tudta zavarában, hogy
 61  3|            volna. Bátran mondta:~ ~- Azt akarom, hogy el akarom venni,
 62  3| nyugtalanságát.~ ~- Majd meggondolja azt még édes apám. Tudom, hogy
 63  3|         engedelmesen hallgatott.~ ~- Azt tudod fiam, ugy-e, hogy
 64  3|          szalmavackunkra, félálomban azt kérdi tőlem a feleségem:
 65  3|           Gáspár, ma ezt végzed, meg azt végzed; lekaszálod a lucernát,
 66  3|             kitörő örömmel.~ ~- Csak azt gondoltam meg, hogy elveszem
 67  3|          Boros Gáspár fülébe, mintha azt a sok-sok harangot valamennyit
 68  3|           semmitsem adok nektek?! Ha azt mondom: le is ut, fel is
 69  3|              a fájától! Ugyis mindig azt mondja édesanyám, hogy szakasztott
 70  3|              a munkáját? Pedig éppen azt remélte, abban bizakodott,
 71  3|     Méltatlankodva fortyant fel:~ ~- Azt ugyan nem tette. De mink
 72  3|             mikorra gondolnád, fiam, azt a lakodalmat?~ ~ ~ ~
 73  3|            akkor másé sem lesz, mert azt a „mást”, aki az ő mátkája (
 74  3|         vajjon megtenné-e. Meg aztán azt is mindenki láthatta, hogy ’
 75  3|             cifra káromkodás között. Azt, hogy elfut gyalog a patikába
 76  3|         találta magát. Ott egyszerre azt vette észre, hogy olyan
 77  3|       parasztfruskával legyeskedtem, azt rögtön megmondta a nagynénémnek,
 78  3|          hallottam félfüllel, amikor azt mondta: ugyan, ne fujjátok
 79  3|              ne fujjátok fel annyira azt a kis kakaskodást; magam
 80  3|          keresztnevét mondom meg, de azt is felejtsd el minél előbb.~ ~
 81  3|              Született udvarló volt. Azt hiszem, minden napját elveszettnek
 82  3|         szépségéről hiába beszélnék, azt én neked nem tudnám elmondani.
 83  3|            Én elkárhoztam miatta, de azt sem bánom, semmit sem bánok.
 84  3|               Én sohasem éreztem még azt, amit most érzek. Az égő
 85  3|              tökéletességre vitte.~ ~Azt kérdeztem, hogy ösmerték-e
 86  3|            tudok róla. Tudom például azt, hogy a bizalmasai csak
 87  3|             elég különös eset.~ ~*~ ~Azt már emlitettem, hogy feleséges
 88  3|           közt összezörrenés támadt, azt a saját privilegizált hatáskörében
 89  3|              de legjobban mégis csak azt szerették, ha valamelyik
 90  3|        rabbal. Oda intett magához és azt mondta: - urficska, ha hoz
 91  3|        Lacika türelmetlenül.~ ~- Hát azt, hogy édesapa volt annak
 92  3|              bántották egymást, csak azt nézték, hogy a lovuk mit
 93  3|       csendbiztos elterült a földön. Azt hitték, vége van, bizony!...~ ~
 94  3|              már csak tudni lehetett azt - mondogatták neki, amikor
 95  3|              De hogy hogyan történt, azt jóformán magam sem tudom.
 96  3|              a Credoba és én is csak azt mondhatom, amit Pilátus
 97  3|          négy éve volt doktor és rám azt a hatást tette, hogy kész
 98  3|         jóindulattal szemlélt, végre azt mondta: maga tetszik nekem.~ ~-
 99  3|            ezennel igent mondok.~ ~- Azt kérded, hogy miért nem tiltakoztam?
100  3|            és azután hamar megtudtam azt is, mit értett a feleségem
101  3|           telefonszámot hallok; mert azt én mnemotechnikával a legtökéletesebben
102  3|             szükségem van, előrántom azt a bizonyos embert és arról
103  3|        tagjain, de ő észre sem vette azt. Maga volt a szeplőtlen
104  3|         amelyik elmaradt a többitől, azt hangosabban hivta: libulibulibu.~ ~
105  3|               csak amit Anica elnyű, azt adják neked; mint nekem
106  3|             az Erzsikéénél is. Pedig azt Gyurka két kék nefelejcsnek
107  3|           Gyurka? Hogy akarhassam én azt!~ ~- Mondom, ha akarod;
108  3|             Már van benne tojás.~ ~- Azt én nem engedem! - kiáltotta
109  3|     végrehajtja, amit a fejébe vett. Azt pedig megérezte, hogy a
110  3|           őket elcsudálkozva, mintha azt kérdezték volna: hát ezekkel
111  3|              juhász felé fordult. Ez azt jelentette, hogy most már
112  3|                mit akar? Mit sürgeti azt a férjhezmenetelt? Nem késtem
113  3|            buta viccel ütik el. Ezek azt hiszik, abból áll az udvarlás,
114  3|            suttogva, elhúzatta velök azt, hogy: «Csak egy kislány
115  3|             Hogy amit én intézek el, azt vissza kelljen csinálni?
116  3|            megteszi.~ ~Magában pedig azt gondolta:~ ~- Szépen jártam
117  3|                   Nem. Magát vártam. Azt igérte, hogy vacsorára itthon
118  3|              restelkedett. Csakugyan azt igérte volt, hogy vacsorára
119  3|               A tilalom csak fokozta azt a vágyát, hogy megölelje.~ ~
120  3|   ráköszöntötte Jolánkára.~ ~- Hanem azt megmondom, - csattant fel
121  3|      megtanit engem nem hibázni.~ ~- Azt csak egy módon tehetem.~ ~-
122  3|             Nyul van előtte, mondta; azt most még nem lövünk.~ ~-
123  3|              az imádottja előtt.~ ~- Azt fogjuk mondani, hogy felét
124  3|                Jolánka kacagott.~ ~- Azt ugy sem hinné apus. De hibázzon
125  3|         dolog aggasztóvá válni, mert azt sem tudta, mit beszél. Ugy
126  3|               ugy esett le; - lássuk azt a hirest! most mutasd be...~ ~
127  3|             félgazda. Hisz’ nem elég azt tudni, hogy van a világon
128  3|              muhart termel, hanem én azt akarom, hogy ösmerje az
129  3|         tudományt nem hozza magával, azt én erre megtanitani nem
130  3|             valaki a kányára, ölyvre azt mondja, hogy sas; ha a pacsirtát
131  3|   összezavarja a csarappal; vagy még azt sem tudja, mi fán terem
132  3|           volt a gazdasági dolog; de azt egyelőre még maga a gazda
133  3|       iratott vele. Hadd tanulja meg azt is.~ ~Harmadnap reggel azt
134  3|           azt is.~ ~Harmadnap reggel azt mondja Gáti a legénynek:~ ~-
135  3|         puskájától sohasem vált meg; azt is vitte magával. Az ember
136  3|           kérem alássan... a verebet azt ösmerem.~ ~Az öregúr ugy
137  3|            száll a pipája füstje; de azt alig látta. Az egész világ
138  3|            fordult hátra, meg előre, azt az Isten tudhatná. Bosszankodott,
139  3|                 Ojjé! - nincs gyufa. Azt a szaladgálásban, vagy amikor
140  3|         pusztába. Ha valaki hallaná, azt hihetne, hogy farkas ordit.~ ~-
141  3|      sehogysem szerethetnélek, hanem azt sem tűrném el tovább, hogy
142  3|            össze nem zavarsz s akkor azt sem tudom, hogy mit is akartam
143  3|     megérteni, amig nem késő.~ ~Erre azt mondanád, - hallom! - hogy
144  3|          megfeledkeztek: arról, hogy azt az étheri valamit, azt a
145  3|          hogy azt az étheri valamit, azt a láthatatlant, azt a szerintetek
146  3|         valamit, azt a láthatatlant, azt a szerintetek semmit, amit
147  3|              sőt, - Isten bocsásd! - azt is, aki ezt a nyomorult
148  3|             nem tenném a folytatást, azt, hogy: és nem lettem-e én
149  3|        alárendelt kreatúrád? Majdnem azt mondhatnám, az első cseléded,
150  3|            el a cselédeidet is, akik azt eszik, amit mink; akik majdnem
151  3|              mint a tied), és én még azt sem igen tudhatom, hogy
152  3|             ha - amelyekkel végül is azt értem el, hogy te a «pénzedről»
153  3|              a boldogság jogát; - de azt is tudom, hogy nincs állat
154  3|            birtam eljutni melletted. Azt te meg sem próbáltad, hogy
155  3|            kellett volna megnyerned, azt zsarnokjogon követelted;
156  3|            Ha a hajtásnak vége lesz, azt a katonai «gyülekező» kürtjelével
157  3|              kiabáltak és kik tették azt a két lövést. Egy ember
158  3|             semmit sem. A vadőr csak azt állapitotta meg, hogy a
159  3|              határt a szem elől.~ ~- Azt bizony jól mondja kend -
160  3|             de hogy melyik a különb, azt nem lehetett volna igy szemre
161  3|             danolni a Pista nótáját, azt, hogy: «csikós vagyok az
162  3|             csárdás. - Birkozzatok! (Azt forgatta a fejében, hogy
163  3|        borügyet.~ ~- Csak hozni kell azt a bort, azután mondok valamit.
164  3|            két üveg bort is.~ ~Akkor azt mondja Gányó Pista nagy
165  3|         tudomisén micsoda.~ ~- Nahát azt mindjárt meglátjuk, te kétpofára
166  3|              reménykedett a csárdás. Azt már muszáj volt megtartani.~ ~-
167  3|         lehetett. Nagyon jól tudta ő azt, hogy a legtöbb embernek
168  3|             már régi ember volt itt, azt mondta: egy szarvasbikával
169  3|             urát, aki vállat vont és azt mondta: - mégsem hivom meg,
170  3|           megállottak.~ ~Lea asszony azt mondta Keszegnek:~ ~- Maga,
171  3|        Keszegre, hogy az öreg cseléd azt sem tudta, melyik lábára
172  3|            feldarabolta a félszerben azt a néhány hasáb fát, amely
173  3|                  Nekem van egy fiam, azt tudja kelmed.~ ~- Tudom,
174  3|            van a szomszédnak, amikor azt mondja róla, hogy ő okos
175  3|          egészen nyiltan megmondani. Azt szerette volna, azt várta
176  3|      megmondani. Azt szerette volna, azt várta volna, hogy egy kicsit
177  3|              gondolom a magamét.~ ~- Azt mondja meg kend éppen, amit
178  3|             Mit akar kend tudni?~ ~- Azt, hogy ki az én szomszédom
179  3|          csak a hét szilvafa maradt. Azt azután Tamás görcsösen védte
180  3|              ült a bakon.~ ~Hajtani, azt tudott. Amikor a sárgái
181  3|             vastag bajusza alatt. Ez azt jelentette, hogy Tamás ur
182  3|            Manó, a telekkönyvvezető, azt a vakmerő kijelentést kockáztatta
183  3|             kocsis legjobban ösmerte azt. Amikor Tamás úr azt parancsolta:
184  3|         ösmerte azt. Amikor Tamás úr azt parancsolta: húzd le! az
185  3|       faképnél hagyott társaság csak azt látta, hogy a csipős szélben
186  3|           kocsisa megérzett valamit; azt, hogy miről van itt most
187  3|         lovak közt.~ ~Sárfy már csak azt nézhette, hogy hogyan szabaduljon
188  3|            sanditó kocsisra. - Hanem azt mondom, hogy vigyázz! azt
189  3|            azt mondom, hogy vigyázz! azt mondom!~ ~A két táltos lassan
190  3|             nem hallatott magáról és azt sem tudták róla, él-e, vagy
191  3|              nem kiméli a karikását. Azt mondja, azzal nem tör csontot.~ ~-
192  3|         minap a kátyuból a vállával. Azt a hepciáskodó Parajdit meg
193  3|             mellett, fegyver nélkül. Azt mondta, hogy a szobája ablakából
194  3|              titokban mégis megnézik azt a puskát.~ ~Elcsenték az
195  3|     szekrénnyel könnyen boldogultak. Azt akár egy szeggel is kinyithatták
196  3|         ennek a sok félbetyárnak! Ha azt akarod, hogy féljenek tőlem
197  3|          Hanem a medve, az más, mert azt ők sem láttak. Persze, hogy
198  3|             medveölő puskám sincsen. Azt a veszett kutyát a revolveremmel
199  3|      falusiak keresztet vetettek, ha azt hallották, hogy a «lupuj»
200  3|      Zavartan hebegett valamit, hogy azt mondja: mozgott a szék lába,
201  3|         mondja: mozgott a szék lába, azt reparálta meg. Igaz volt-e,
202  3|          reparálta meg. Igaz volt-e, azt a megigazitott székláb nem
203  3|             El hát. Mit gondol kend? Azt hiszi, mindenki olyan, mint
204  3|             káromkodás van abban. Ez azt jelenti, hogy: vége! Ha
205  3|           lóversenyekre is? A haját, azt a gyönyörü haját, amelyet
206  3|            fiókjába és kivette onnan azt a gyöngyházdobozt, amely
207  3|             sem olvastam el közülök. Azt akartam, hogy ha szépen
208  3|        eperfák borultak, besátorozva azt a lombjaikkal.~ ~Nagyon
209  3|               Mindig csak eggyel, de azt rendületlenül tartotta.~ ~
210  3|             mannával kináltak volna, azt sem fogadtam volna el. Vacsora
211  3|       szépnek - csak másnak - láttam azt, mint a legbujább pompájában.~ ~
212  3|            ágas-bogas bogáncskórót s azt megtüzdelem lépvesszővel,