Rész

  1  2|      nyilvánosságé, tehát nem követek el az emlegetésével indiszkréciót?~ ~
  2  2|           értem, hogy hova tűntem úgy el. Amikor rám talált s a kérdésemet
  3  2|         imádságom.~ ~Az apám vezetett el mindenfelé. Rajta keresztül
  4  2|              ő sem alszik.~ ~Így telt el az éjszaka, álmatlanul.
  5  2|              vagy tőlem szökött volna el, vagy én őtőle.~ ~A szabadság
  6  2|              reggel hordárral küldtem el a kéziratot a szerkesztőségbe,
  7  2|                Egy kis emberöltő telt el azóta. Első kiadóm erre
  8  2|           volt, hogy kijárással érjek el valamit. Nem tartottam volna
  9  3|               a lovon. A szökő ménest el kell fogni, vissza kell
 10  3|                  Csiba kölyök! teszed el azt a békanyuzót? - mordult
 11  3|         odanyujtotta a bokrétáját; de el sem kezdhetett bucsuzni,
 12  3|            itt Petihez fordult) hordd el magadat innen, amig jól
 13  3|     boritották s szennyel árasztották el a magyar földet.~ ~Raboltak,
 14  3|             megszállás” gyalázatát is el kellett miattok szenvednünk.~ ~
 15  3|       kártevés brutális ösztönével.~ ~El kellett türnünk mindent.
 16  3|              soha senki sem feledheti el, akinek része lehetett benne.~ ~
 17  3|             leányát szorongatta, hogy el ne veszitsék egymást: nem
 18  3|            vállán. Ezzel egy csapásra el is intézett mindent.~ ~*~ ~
 19  3|          szeme közé, ugy diszmenetelt el előtte.~ ~- Magnifique’ -
 20  3|            megérezte, csak nem árulta el, hogy tudja.~ ~A tanár úr
 21  3|      pillantása sem, amely azt árulná el, hogy ő is csak olyan, mint
 22  3|         istenem, mi történt én velem? El kellett következnie annak
 23  3|             Segitek neki! - határozta el hirtelen. Hisz’ már olyan
 24  3|              pillanatra sem vesztette el a teljes önuralmát, ettől
 25  3|               gondolni.~ ~Minél előbb el akart felejteni valamit.~ ~
 26  3|          világért sem költözött volna el, amig a minden mamák legnagyobb
 27  3|             csak néha-néha látogatott el Budapestre a leányához,
 28  3|             világért sem árulta volna el, hogy tulajdonképen mi hozta
 29  3|            vannak és Dezső nem kiséri el őket. De furcsa!~ ~Az ám,
 30  3|                   Mondd, Éva, annyira el van foglalva az urad? Mit
 31  3|           valami nincs rendben. Mondj el nekem mindent, édes fiam.~ ~
 32  3|             talán még nem felejtetted el.~ ~- Soha! Juliska-mama;
 33  3|       megrettenve és hevesen huzódott el a veje nagy közelségéből.~ ~-
 34  3|      mindebből egy árva szót se árulj el. Hiábavaló volna az; nem
 35  3|               gyöngédséggel halmozott el. Teneked köszönhettem mindent,
 36  3|             De mikor tebenned veszett el a szemem világa! - És te
 37  3|          szeretem; - becsülöm és soha el nem hagynám. Hisz’ akkor
 38  3|      Juliska-mama; ezt az egyet pedig el nem birnám. - Nahát most
 39  3|             dijnokok és két óra előtt el nem ment onnan. Ami dolga
 40  3|          jobbára csak a címét olvasta el. De ha valamelyik kedvelt
 41  3|             Magától nem. Azzal jöttem el, hogy majd megirom. És most
 42  3|        megirom. És most megirom, hogy el akarok innen menni minden
 43  3|           ügyet a minisztériumba. Már el is mentek az akták. És most
 44  3|    rendbenlevőnek tartotta a bókot és el is fogadta. Csak egy észrevétele
 45  3|         trofeája.~ ~- Hát most mondja el nekem azt az esetet szépen,
 46  3|           folytassa. És ne hallgasson el semmit sem.~ ~- Nagyon szerelmes
 47  3|     támasztéka és abban a pillanatban el is vágódtam, mint a lisztes
 48  3|         féltett drága remek puskámat, el kellett dobnom. S ami akkor
 49  3|       torkában dobog. Ijedten ejtette el a függöny szárnyát, mire
 50  3|                hisz még nem is mondta el, miért jött.~ ~- Majd!...
 51  3|        mindjárt három nagy dolgot ért el. Először is azt, hogy a
 52  3|            uram legalább igy vélte és el is küldte hűséges életpárját
 53  3|           Gazd’uram csudálkozva vette el a virágot.~ ~- Köszönöm,
 54  3|          mondta:~ ~- Azt akarom, hogy el akarom venni, édesapám.~ ~-
 55  3|             hogy akarod?! - nyujtotta el a szót Boros gazda. Talán
 56  3|                te Bandi! Hadd mondjak el neked valamit. Azután jobban
 57  3|     meghuzhattuk magunkat: de munkára el kellett járnunk mindenfelé,
 58  3|              ezt a célomat hogy érjem el.~ ~Egyszer, amikor holtra
 59  3|               anyjukom azután nyomban el is aludt, de én nem birtam
 60  3|              azok, akiket a föld tart el, a föld tesz urrá, és ők
 61  3|             hogy apámuramék tartsanak el bennünket. Van nekem két
 62  3|               édesanyám maga mellett? El akarta hagyni valamikor?~ ~
 63  3|             csodaképpen ott hajtatott el a bárándi doktor a tanyája
 64  3|         szerelmes szavakkal bucsuzott el előbb a forróságtól szinte
 65  3|            Isten, édes Sándorom; hidd el, hogy van!” - Még a könnye
 66  3|              sebeire kérlek, ne hagyj el, mert különben meghal a
 67  3|            aratókra, a cséplőkre; ugy el voltam foglalva napestig,
 68  3|            szünet alatt nem is mentem el nagybátyámékhoz. Én biz’
 69  3|               legtökéletesebb, aminőt el lehet képzelni. A szemében
 70  3|              a nagybátyádat; ő jobban el tudja mondani szegény Pálma
 71  3|               meg, de azt is felejtsd el minél előbb.~ ~Ferinek hivták.~ ~
 72  3|               asszonyozás nélkül telt el.~ ~Ösmerték; tudták róla,
 73  3|           amint hogy nincs, de Pálmát el nem tépheti mellőlem semmi
 74  3|              könyörögtem neki: eressz el, Pálma, mert ebbe bele fog
 75  3|            meg, légy ragyás, árasszon el a himlő, vesszen ki belőled
 76  3|            lecsillapitani. Ugy rohant el, hogy rám sem nézett.~ ~
 77  3|             hogy elzüllötten pusztult el.~ ~Hanem amikor meghalt
 78  3|              és nemcsak a házat látta el belőle, hanem szép kis pénzecskét
 79  3|            Ennek a történetét mondták el nekem és én most tovább
 80  3|             hatáskörében maga intézte el, kiróva, sőt a saját kezével
 81  3|                  Én most olyat mondok el nektek - kezdte Jenő éppen -,
 82  3|          várost.~ ~Három nap sem telt el és mindenki tudott róla.
 83  3|               általa. De hadd mondjam el a házasságunk történetét,
 84  3|          rámparancsolt, hogy kisérjem el őket. Akkor láttam doktor
 85  3|            emlitette. Nem felejtettem el. Semmit sem felejtek el,
 86  3|               el. Semmit sem felejtek el, amit egyszer hallok vagy
 87  3|        szórakozottnak lenni és rögtön el kell raktározni az emlékezetünkbe
 88  3| összefüggésben maradnak; nem eresztik el egymást; mindig felszinre
 89  3|  telefonszámot már sohasem felejteném el többet. De megtudnám jegyezni
 90  3|               aki nagyon vigyáz, hogy el ne essék, le ne csusszék,
 91  3|              még kettőt, hogy a ludak el ne hagyják a fészköket.
 92  3|              De már csak hadd hagyják el.~ ~Erzsike kacagott. - Nem,
 93  3|            tojásokat és vigyázz, hogy el ne törjenek. Nagyszerü legény
 94  3|         legkisebb mulasztást sem türt el; de akivel meg volt elégedve,
 95  3|       halaszthatatlan ügyeket intézte el velök.~ ~A rapport ideje
 96  3|    férjhezmenetelt? Nem késtem én még el. Akkor mehetnék férjhez,
 97  3|               valami buta viccel ütik el. Ezek azt hiszik, abból
 98  3|                 Az egész nap ugy telt el, ahogy a mézeshetek első
 99  3|                  Hogy amit én intézek el, azt vissza kelljen csinálni?
100  3|          vasárnapi misére az úrnak is el kellett menni, pedig nem
101  3|              csengő hangon utasitotta el.~ ~- Akkor soha többet! -
102  3|               hogy egy sem veszitette el közülök az emberi formáját.
103  3|             ott volt velök, amig csak el nem mentek.~ ~Pásztor Jancsi
104  3|         sarkán. Jolánkát okvetetlenül el tessék ám hozni. Bátyámuramat
105  3|           Minden hajtógyereket vigyen el magával; csak Ürgét, a cigányt,
106  3|                    Aztán ne vesszetek el a szemem elől! - szólt vissza
107  3|              parancsolta neki: - hozd el!~ ~Diána rohant, felkapta
108  3|       lekalimpált a tarlóra.~ ~- Hozd el Diána!~ ~Diána rohant; felvette
109  3|         nézett a nyul után.~ ~Jolánka el volt ragadtatva.~ ~- Ha
110  3|           hinné apus. De hibázzon már el egyet; arra azután mondhatjuk,
111  3|           egyetlen fogoly sem veszett el.~ ~Nyírő már unta a lövöldözést.
112  3|            foglya, Gida bácsi. - Hozd el Diána!~ ~A vizsla egyet
113  3|                Biztatta, hogy ő vegye el a foglyot a vizslától. És
114  3|              a leánya zavartan fordul el. Kitalált valamit.~ ~- Kérdés, -
115  3|            vagy te? Most rögtön mondj el mindent, - követelte az
116  3|           művész vagyok. Festőművész. El tudok tartani egy asszonyt.
117  3|              pihent.~ ~Ezzel valahogy el lehetett szórakozni. A megzavart
118  3|               ludak alacsonyan huztak el a ködben a vetésekre, ahova
119  3|            biz’ az.~ ~Hányszor térült el eközbe jobbra is, balra
120  3|               ugy veszi körül, mintha el akarná nyelni.~ ~Indul...
121  3|         visszajött?~ ~- Meggondoltam, el se’ mentem, - motyogja András
122  3|                minél előbb átesünk.~ ~El kell mondanom neked az előzményeket,
123  3|  szerethetnélek, hanem azt sem tűrném el tovább, hogy magamat tőled
124  3|              ezt mink nem intézhetnők el, azért irok.~ ~Te türelmetlen
125  3|  megaláztatásunk ellen, amig végre is el nem jutunk oda, hogy már
126  3|       eltartást» illeti, nem tartod-e el a cselédeidet is, akik azt
127  3|         amelyekkel végül is azt értem el, hogy te a «pénzedről» beszélhess,
128  3|                és én nem hallgathatom el tovább előtted, hogy minél
129  3|              tudó ember vagy, képzeld el az asszony érzését, akit
130  3|           olyan klimába, amelyben sem el nem szárad, sem meg nem
131  3|                mire vágyom, mi riaszt el, mi aggaszt, mit nem birhatok
132  3|               Ha elfulladva fordultam el ettől az illattól, még neked
133  3|           amelyet már nem viselhettem el. De ez a hazugság is csak
134  3|               tekintettel sem kivánta el tőlem a te becsületedet.
135  3|           hogy szét ne szakadozzanak, el ne tévedjenek. Halk füttyögetéssel,
136  3|            neszt kerülve helyezkedtem el és belemerültem a néma erdő
137  3|            ökörszem és pörcögve tünik el a palotája titkos fülkéiben.
138  3|               Már-már arra határoztam el magamat, hogy lemegyek a
139  3|          egyik lövés a hegyen dördült el; a másik meg nemsokára azután
140  3|           láttátok volna...~ ~- Mondd el, kértük.~ ~- Pazsiczky!
141  3|             meredek nyiláson állottam el, ahol a legvalószinübbnek
142  3|             nem birtak vele; végre is el kellett ereszteni.~ ~A derék „
143  3|         gilicetüske, az meg nem fogja el a határt a szem elől.~ ~-
144  3|            olyan vendég akadt, akivel el lehetett egy kicsit mulatozni,
145  3|            Gányó Pista nem szeretheti el a feleségét, mert arra én
146  3|             még ott volt a tele üveg, el volt rá szánva, hogyha Gányó
147  3|          innensőn csak ritkán dördült el egy lövés. De olyankor a
148  3|              kapitány ur sohasem süti el a puskáját hiába.~ ~- Érdekes
149  3|            annyi itt a gyepes, semmit el nem áruló cserkészút, amelynek
150  3|                amelynek a labirintján el lehet tévedni.~ ~Sietett.
151  3|         fordulónál szarvasok ugrottak el előle. Nem törődött velök,
152  3|               vizszintesen nyujtózott el, lócát kinálva nekik. Arra
153  3|            Veled akarok maradni, vigy el engem magaddal valahova,
154  3|           fejét.~ ~- Ne tréfálj; vigy el engem valahova messze, ahol
155  3|              ajkára, ugy hallgattatta el.~ ~A bükk lombja közé suhogó
156  3|            őket és riadtan csattogott el onnan. A nap fénye rézsutosan
157  3|      asszonynak: - Szivem, neked most el kell tünnöd; a vadőreim
158  3|             alig jár valaki. Mindjárt el is kezdte a mondókáját:~ ~-
159  3|                    Elég korán követte el, szomszéd, - vélekedett
160  3|               sejteni. - Ördög vigyen el engem, gondolta, hogyha
161  3|       gyereket ásó-kapa se’ választja el egymástól, azok már megegyeztek!~ ~
162  3|            borjut, meg a malacot adom el, ő meg a csibéit.~ ~- Értem,
163  3|             ezalatt egymásután tüntek el a fagyoskodó kocsis vastag
164  3|             oroszok; sohasem fáradnak el és mintha szárnyok volna,
165  3|               Na, ha már esküdött is, el kellett neki hinni. Tamás
166  3|          hazamenni.~ ~Együtt indultak el. Odakint megcsudálták még
167  3|                Mit óbégatsz? Mid tört el? - kérdezte nyugtalanul.~ ~
168  3|           minden tokaji aszubornál.~ ~El is mondta, hogy hol volt;
169  3|               igazságos légy; ne nézz el semmit sem, - utasitotta
170  3|           ládáján - kivül nem is fért el egyéb. Diván meg ruhafogas
171  3|             és eszerint respektálták. El kellett neki hinni, hogy
172  3|              puskádat pedig csak dugd el jól.~ ~ ~ ~
173  3|          vendégszereplésre látogatott el hol ide, hol oda, ahol vadat
174  3|              lesni; te pedig hazulról el ne mozdulj, mert még megtalál
175  3|       megigazitott székláb nem árulta el.~ ~Amikor az asztalos elment,
176  3|       hüledezett bambán a kerülő.~ ~- El hát. Mit gondol kend? Azt
177  3|           kiszemtelenkedő róka ugrott el a dög mellől. Arra most
178  3|             fejét csak akkor forditja el a lóról egy pillanatra,
179  3|            tejüveges ajtó választotta el a főnök külön helyiségétől.
180  3|     történhessék, arra kérem, váljunk el békességben, minden botrány
181  3|           szigoru. Ezért nem olvastam el azokat a leveleket. - Mit
182  3|             Értse meg, hogy nem válok el magától. Soha, soha! A fiammal
183  3|       mitőlünk?! Bánom is én, olvassa el azokat a leveleket, ha már
184  3|               engem az én fiacskámtól el akar választani. Magát meg,
185  3|               hogy egyet sem olvastam el közülök. Azt akartam, hogy
186  3|               majd beszélek; ővele is el kell intézni mindent.~ ~
187  3|             én beszéljek; én intézzek el vele mindent. Higyje el,
188  3|               el vele mindent. Higyje el, jobb lesz igy. Őneki nem
189  3|               rácsapódó kakas sütötte el s ez az elsült kapszli lökte
190  3|         vacsoránkba! - hirtelenkedtem el az inditványt, hevesen-merészen.~ ~-
191  3|              nem csufolt ki; még csak el sem mondta a fogadásunkat.
192  3|                    Ha beteg, hivjátok el az orvost, - mondta az apám
193  3|            szavamnak álljak. Nem tilt el semmitől sem, csak vár és
194  3|                azt sem fogadtam volna el. Vacsora nélkül feküdtem
195  3|          szálldosnak s rajokban lepik el a bogáncskórókat, a gazosokat,