Rész

  1  2|           Éppen ebben van a bökkenő. Ez az, ami nyugtalanít. Hisz’
  2  2|          mutatja. Még az esztendőnek ez a kései szaka is olyan,
  3  2|     méltóknak tarthatjuk magunkat. S ez olyan szomorú, csüggesztő,
  4  2|       magunknak kell kiverekednünk s ez már magában véve is nagyszerű
  5  2|          csak magyarázatszámba megy. Ez elől egészen kitérni nem
  6  2|   állandósítja a lelki élet hiányát. Ez a bizonyos halál.~ ~A harc,
  7  2|             mindig csak játszott. De ez a játék isteneknek való.~ ~*~ ~
  8  2|              Hol van a világ vége? - Ez a gondolat nem hagyott nyugodnom.
  9  2|            fanatikus magyarsága volt ez.~ ~Pedig nem estek nagy
 10  2|          Álmomban is odakint voltam. Ez lett az elemem, az életem,
 11  2|           bírtam maradni a bőrömben. Ez volt az első fürjem! Felakasztottam
 12  2|          aggatón.~ ~Mély keservemben ez volt egyetlen vígaszom.~ ~
 13  2|        lehetett ott németül tanulni. Ez volt első eltávolodásom
 14  2|       asztalom fiókjának írtam. Címe ez volt: »Az elmúlt időkből.«
 15  2|         féktelenül tombolt bennem.~ ~Ez az egyetlen asszony volt
 16  2|            repül az ember szájába.~ ~Ez volt a legérzékenyebb oldalam.
 17  2|              tennem a korifeusoknál. Ez már etikett dolga. Ez elől
 18  2| korifeusoknál. Ez már etikett dolga. Ez elől nem térhettem ki. Be
 19  2|          lélekből sugárzik.~ ~De még ez a nagyszerű látás is hiányos
 20  2|        akarva költővé kell lennem.~ ~Ez a természet zenéje, amelynek
 21  2|            költői hangulatozásnak.~ ~Ez volt az én írói pályafutásom
 22  2|            pályafutásom javarésze.~ ~Ez volt az életem jutalma.~ ~
 23  2|               élvezni a természetet: ez az életem programmja mindvégig.~ ~
 24  3|           kendnek!~ ~- Néked kontráz ez hékás! - vág vissza hevenyében
 25  3|    Kisértetet látott” a ménes!~ ~Más ez, mint a „bogárzás”, amit
 26  3|         kancát lesi, annak szól most ez a nagy versenyfutás. Csakhogy
 27  3|        számadó:~ ~- Hallod-e, Kandó, ez a kölyök még a nyakadra
 28  3|            sem lehet a ménes mellől; ez meg örökké faluzik. Nem
 29  3|         százszor ezer évet ér is meg ez a porig alázott, minden
 30  3|            akinek a halványságát még ez a mai nagy öröm sem birta
 31  3|            leplezze.~ ~- Derék dolog ez! - mondogatta magamagának -
 32  3|     csendesen mondta neki angolul: - Ez egy kicsit másképen fest,
 33  3|            be az arcát azalatt, amig ez a kis összenézés történt.
 34  3|        egyetlen férfi volt a háznál, ez még külön is tekintélyt
 35  3|         felsőbbrendü zoológia, hisz’ ez például sem művészetben,
 36  3|           asszony refrainje minderre ez volt: maga mindent tud!
 37  3|  nevetségessé, sőt utálatossá válik. Ez nem ilyen! Ó nem. Ez hallgat;
 38  3|          válik. Ez nem ilyen! Ó nem. Ez hallgat; és még a szemével
 39  3|           nyugtatta meg magát. Hisz’ ez az ember annyira szerelmes,
 40  3|              nem bukik meg a fiu, ha ez az ember bekerül a családba.~ ~
 41  3|             teljes függetlenséget.~ ~Ez az árkádiai boldogság mindössze
 42  3|              kedvesnek találta, hogy ez a serdülő poétácska minden
 43  3|             adta. Ugy képzelte, hogy ez a legszerencsésebb házasság
 44  3|          közönyösen szólt róla. - Mi ez? - kérdezte magamagát Juliska-mama,
 45  3|     elgondolkodva ismételgette: - mi ez? Azután hozzátette: nem
 46  3|            őket. De furcsa!~ ~Az ám, ez furcsa volt; majdnem olyan
 47  3|              nézd, mama, milyen szép ez a lilabársony; vehetnél
 48  3|              száját.~ ~- Igen, igen, ez az! van «valakim»... - Felkacagott.
 49  3|          hogy mennyire nem neki való ez az egyhangu, szinte gépies
 50  3|             tálcán levelet hozott. - Ez még reggel jött, de elfelejtettem
 51  3|          aláirást: ...Erzsébet.~ ~Ki ez? - A névre egyáltalában
 52  3|           protekcióért fordul hozzá. Ez mindennapos volt. Elkezdte
 53  3|              mindent - mindent! Mert ez még álomnak is rossz.~ ~
 54  3|          nálunk ma köd volt? Szép ám ez. Szereti a ködöt? Ha köd
 55  3|              de furcsa... mondja, mi ez itt?~ ~Egy mufflon-szarv
 56  3|              legutolsó - ...De hisz’ ez - leány! - Mit csináljon
 57  3|             az álmát?~ ~Ej! De hisz’ ez csak egy ártatlan kis leány!...~ ~
 58  3|              meg a botját. - Menjünk ez egyszer férfiak közé; jót
 59  3|              több kétezer holdnál.~ ~Ez a harmadik János, - aki
 60  3|           mint a közvetetlen elődei. Ez is telivér úr volt ugyan,
 61  3|           bir; de rajta ne muljék; - ez volt egyetlen célja.~ ~Azon
 62  3|             hamar lelibbent az égből ez az első kis szárnyatlan
 63  3|           ráncolgatta is a homlokát. Ez bizony megtépázta a bajuszát
 64  3|         rengett bele a ház.~ ~Később ez a kis leány lovagolt a térdén;
 65  3|        lovagolt a térdén; még később ez hordta neki a virágokat
 66  3|             ur vasárnap a templomba; ez a kis Hófehérke volt körülötte
 67  3|   köszöntötte.~ ~- Adj Isten Ferkó! (Ez a bizalmas hang onnan eredt,
 68  3|           biztositotta a vejét, hogy ez a fiatalember az Akadémia
 69  3|            azt gondolta: fene legény ez mégis.~ ~Az ispán illedelmesen
 70  3|           következni, amikor nemcsak ez az egy megszokott vendég
 71  3|           próbált a hölgyeknél, hogy ez vagy amaz a legény hogy
 72  3| határozottság. János úr érezte, hogy ez ellen nincsen apelláta.
 73  3|            az utolsó szó.~ ~- Fiaim (ez már a feleségének is szólt,
 74  3|              való. Szép jövő vár rá. Ez a házasság máris annyi volna,
 75  3|       belerekedt az ellenmondás.~ ~- Ez igaz, - dörmögte a vállát
 76  3|              magam is nem tudnám, ki ez a ti megbűvölőtök. Kivülem
 77  3|           almavirág lett belőle.~ ~S ez a temérdek almavirág most
 78  3|         élete folytatását.~ ~Igy van ez emberrel, állattal, növénnyel
 79  3|       utódaik a nyomdokaikba lépnek. Ez a dolgok rendje s mert Istentől
 80  3|            dézsmálgatni.~ ~- No lám, ez sem a templomnak lesz, -
 81  3|             odafent, az udvaron, meg ez a kert a méhessel, meg a
 82  3|              Roppantul tetszett neki ez a beszéd; de valami furcsa
 83  3|          gazd’uram Juliska leánya. S ez még szerencse volt, mert
 84  3|             csak elkáromkodta magát. Ez már benne volt a természetében
 85  3|            attól a gondolattól, hogy ez még órákig tarthat igy,
 86  3|              van!...~ ~És amikor már ez sem használt, mert a köd
 87  3|        belebolondultam volna.~ ~- Ki ez? - kérdeztem a nagynénémet,
 88  3|                Nem láttad még? Hisz’ ez Pálma néni.~ ~Forgott velem
 89  3|           Forgott velem a világ.~ ~- Ez Pálma néni legyen? - dadogtam
 90  3|    érthetetlen tévedésben ne legyen. Ez a megbolonditó Isten-remeke
 91  3|        szóljak, bólintott.~ ~- Igen, ez Pálma nénéd. Ilyen volt
 92  3|              nagyon szomoru történet ez; pedig a lényege elég mindennapi.
 93  3|          Ösmerték; tudták róla, hogy ez a „hibája” javithatatlan, -
 94  3|          neked nem tudnám elmondani. Ez az arcképe is csak gyarló
 95  3|       hányhatott.~ ~Mi tagadás, biz’ ez gyalázatos dolog volt a
 96  3|          Jenő, Margit, meg Lacika.~ ~Ez a három gyermek mindig a
 97  3|           kezöket.~ ~- Képzeld csak, ez a nagyszerü teremtés az
 98  3|       legszebb élőszobrot takarja; s ez a nőstény párduc ime arra
 99  3|               az első szám a hármas; ez a magyar igazság száma; „
100  3|            ösmerősömnek, de minthogy ez még nagyon kevés volna,
101  3|            az „acherontia atropos” - ez az éjjeli halálfejü pille -,
102  3|              a „tussilago farfara” - ez a lókörmü martilapu - jutott.
103  3|              nézett Ferire. - Látod? Ez megért engem! - kiáltotta
104  3|         maradj itt, Gyurka lelkem!~ ~Ez a „Gyurka lelkem” olyan
105  3|             kacagott. - Nem, Gyurka, ez elég; nagyon is sok; hadd
106  3|         mihaszna emberit; hiába eszi ez a kenyeret, mert egész nap
107  3|            úr a juhász felé fordult. Ez azt jelentette, hogy most
108  3|          tartotta valószinünek, hogy ez a megcsontosodott agglegény
109  3|          ilyet! micsoda asszony lesz ez!~ ~Szörnyen tetszett neki
110  3|          annak a nagymarha embernek (ez szavajárása volt) ilyen
111  3|           elkezdett rendezkedni.~ ~- Ez igy nem jól van... Az irodát
112  3|            De szivem, angyalom, mire ez a nagy felfordulás? Jó volt
113  3|            nagy felfordulás? Jó volt ez igy eddig.~ ~- Nem lesz
114  3|       Valahogy furcsán tetszett neki ez a fölényeskedő akaratosság,
115  3|           mára eltiltotta magától.~ ~Ez mégis csak sok. Ez nem járja.
116  3|        magától.~ ~Ez mégis csak sok. Ez nem járja. Éppen ma találta
117  3|        engesztelni.~ ~A felelet csak ez volt rá: ma nem!~ ~Egy kicsit
118  3|             leányához.~ ~- Jolánkám, ez a hosszu epistola nekem
119  3|              maga módja szerint.~ ~- Ez az a hires? - kérdezte az
120  3|           mindjárt meglátja, mit tud ez a - «dög.»~ ~Jolánka kapkodva
121  3|              kivette a szájából.~ ~- Ez szép volt, - lelkendezett
122  3|              át mellettem lesz; mert ez a tanitás sokáig tart. És
123  3|              volt ragadtatva.~ ~- Ha ez a vizsla az enyém volna!~ ~
124  3|             ezek mind. Versenyparipa ez, nem vizsla.~ ~A versenyparipa
125  3|          felhuzta a szemöldökét.~ ~- Ez drága foglyászat, - morogta
126  3|         károsak. Van kerecsensólyom, ez a «falco lanarius»; van
127  3|      tiszteltek meg egy darab időre. Ez a legveszedelmesebb fajta
128  3|             Mit tetszett lőni?... mi ez?~ ~Gáti tele volt meghatározhatatlan
129  3|          restelkedik is. Meddig tart ez még?... Hisz’ örökké nem
130  3|            Mérgében kacag is már; de ez sem használ. A köd nem tágit;
131  3|        gunyosan mosolyogsz: - «Ahán! ez az! már megint a meg nem
132  3|           nem értett asszony!» pedig ez a sokszor kifigurázott asszony
133  3|                Hallgass ide, Károly, ez egyszer én beszélek és most
134  3|              még szórakozásom is: és ez neked semmi egyebedbe sem
135  3|              én nekem köszönhetsz.~ ~Ez bizony nem látszik nagy
136  3|     meggyőződésed szerint mégis csak ez a rend és ugy van helyesen,
137  3|           már nem viselhettem el. De ez a hazugság is csak nyomott,
138  3|      puskavégre kapni. Becsatangolta ez állandóan valamennyi területemet.
139  3|              hogy mozduljon.~ ~- Még ez is adósság? - pattant fel
140  3|                amig engem lát, addig ez a betyár Gányó Pista nem
141  3|             magába az üveg bort.~ ~- Ez jó volt - mondta szeliden
142  3|     tömjénfüst a templomokban. Éppen ez a rész esett a kastély meg
143  3|             közül, akiket megrontott ez a világfelfordulás.~ ~-
144  3|      gazdának egy kicsit furcsa volt ez a sarokba szoritó kérdés.
145  3|              engem, gondolta, hogyha ez a példálódzás a nagy közelségre,
146  3|       harmadik szomszédai a faluban. Ez csak elég közel van.~ ~-
147  3|         Hajtani ritkán kellett neki; ez az úr dolga volt. De egy
148  3|         kocsis vastag bajusza alatt. Ez azt jelentette, hogy Tamás
149  3|            bátorságu, regényes alak. Ez a két fiu mindig ott settenkedett
150  3|            Szatmárnak, Szilágyságnak ez az összeszögellése arról,
151  3|         könnyen kicsuszott köztök.~ ~Ez a Pados olyan negyvenes,
152  3|             Pados az asszonynak: te, ez akar itt valamit.~ ~- Mi
153  3|        nagyon. Azzal békessége volt. Ez a második pedig csupa nyugtalanitás.
154  3|           völgye felé; kietlen világ ez most. Egyik negyedóra telik
155  3|          ráér; és különben is, éppen ez a halotti csendü helyzet
156  3|            csendü helyzet aggasztja, ez teszi a legnagyobb mértékben
157  3|       megérti, hogy fel van fedezve. Ez a farkas ma vissza nem jön
158  3|      Elfojtott káromkodás van abban. Ez azt jelenti, hogy: vége!
159  3|          miért, ha szabad kérdeznem? Ez igazán különös! Nem értem!~ ~-
160  3|           tesz. Tudnom kellett, hogy ez a korkülönbség az esztendőkkel
161  3|          közelebb álló valakije. Már ez is elég lehetne arra, hogy
162  3|         rácsapódó kakas sütötte el s ez az elsült kapszli lökte
163  3|              magamat nem jól érezni. Ez nagyon is hamar volt. Ezt
164  3|             tudomást a dologról.~ ~- Ez a fiu beteg - mondta az
165  3|            Ahogy tetszik. De mibe?~ ~Ez délelőtt volt, tehát a multkori
166  3|              az udvar felől. Mi volt ez?!...~ ~Lelkendezve kapkodom
167  3|       puskával! - hebegtem - de hisz ez nem a pisztoly!...~ ~- Te