Rész

  1  2|         köszönettel nem fogadnom. S most magamról kell beszélnem,
  2  2|            szüleménye volt: tégy ki most magadért olyasmiben, amiben
  3  2|        bennem a magyar virtus.~ ~Én most szembeszállok Gyulaival
  4  3|            pásztorcsillagot lesi.~ ~Most éppen a szerszámot tisztogatja
  5  3|        vakon menekül a jószág; - de most nem rajzik a „féreg”, s
  6  3|             kancát lesi, annak szól most ez a nagy versenyfutás.
  7  3|             minden lépését. Énnekem most még csak egy szép kérésem
  8  3|             Jucikának vihette. Csak most az egyszer még oda is adhatná!...
  9  3|            minden vasárnap délután. Most is vasárnap volt. Peti oda
 10  3|             látták egymást azelőtt, most összeölelkeztek, csókolództak.
 11  3|    lassankint, mint a lemenő nap.~ ~Most aztán vitte őket az áradat.
 12  3|    megsebzetten beállott katonának. Most is virágos volt, mint mindig.
 13  3|              nem törődve vele, hogy most mindenki őket nézi.~ ~Sajtár
 14  3|        annyit a templomot Jucika; - most már megmondhatom, bizony
 15  3|      vezényelt a százados.~ ~Jucika most már az édes anyja keblén
 16  3|           minden.~ ~De azt a kürtöt most is halljuk.~ ~És hallani
 17  3|         közelségében pedig itt volt most egy férfi, akin a fia ugy
 18  3|            sejti-e a tanár, ami itt most történt.~ ~Nagy megkönnyebbüléssel
 19  3|             ura nagy vágyának, hogy most már a magokéban éljenek,
 20  3|         hogy tulajdonképen mi hozta most ide. Az első napokban sokat
 21  3| megfenyegette pajkoskodó vejét.~ ~- Most nincs kedvem tréfálni, vőmuram;
 22  3|    elintézzük mink azt simán. No de most hallgass ide. Hát tudd meg,
 23  3|           voltam valamikor és - még most is az vagyok egy kicsit...~ ~-
 24  3|        pedig el nem birnám. - Nahát most mindent tudsz; mit gondolsz,
 25  3|          lesütötte a szemét, mintha most szólott volna hozzá idegen,
 26  3|         Egyszerüen csak meggyónt és most megkönnyebbült.~ ~*~ ~Amikor
 27  3|          volt még barna; de a szeme most is ugy csillogott, mint
 28  3|          Magára gondoltam. Jó lenne most oda bekopogni, lekuporodni
 29  3|              Nagyon helyes ember.~ ~Most másodszor ülök az iráshoz,
 30  3|  tanfelügyelő. Az én ügyemben jött. Most megmondom, amit akkor nem
 31  3|           el, hogy majd megirom. És most megirom, hogy el akarok
 32  3|           el is mentek az akták. És most csak Magában bizom. Ugy-e
 33  3| visszazökkenni a sivár földre.~ ~És most nagy ujságot irok. Még itt
 34  3|         ágyban szeretek olvasni; de most nem tudok; másra gondolok,
 35  3|           csak ugyanegyre. - Én még most is érzem azt a csudálatos
 36  3|            csudálatos rózsaillatot, most is látok valamit, - ó! -
 37  3|             is.~ ~Vajjon mit csinál most? Gondol-e rám is néha? Mái
 38  3|           az olyan, mint a mesében. Most de jó volna, ha mesélne
 39  3|             programmjára gondolt.~ ~Most már tudta, hogy ki irt neki.
 40  3|         hanghoz szoktatta mindenki. Most egyszerre belenyilalt a
 41  3|     átengedte magát a jó érzésének. Most nem akart kis tanitónő lenni,
 42  3|             is üzentek valamit, azt most nagyon jó volna elmondani;
 43  3|       vadjuhnak a trofeája.~ ~- Hát most mondja el nekem azt az esetet
 44  3|     megengedi... ugy-e megengedi? - Most nem lehet; nem birnám;...
 45  3|            birt volna, repült volna most innen; megszállotta valami
 46  3|     vőlegénye...~ ~Elment.~ ~*~ ~És most visszajött a levelével.
 47  3|          valakinek a fülébe: lássa, most már magára pazarolok mindent,
 48  3|            átöltözött. Sietni akart most hazulról. Itt nagyon itt
 49  3|       hazulról. Itt nagyon itt volt most vele valaki, aki elől pedig
 50  3|           ettől maga is megijedt.~ ~Most nem birt volna öröme telni
 51  3|      hiábavaló volt.~ ~Nem is akart most tovább foglalkozni ezzel
 52  3|    nagyasszony szelid elszántsággal most először hallatta a hangját:~ ~-
 53  3|           nem akarnak!~ ~- Egyelőre most arról beszéljünk, hogy más
 54  3|          elkezdte ölelgetni.~ ~- De most már beszélj ám, te fruska,
 55  3|         sokat beszélni.~ ~Dengelegi most már felugrott és lerázta
 56  3|            hinne a saját fülének.~ ~Most már anyus is felkelt s ráfolyondárkodott
 57  3|    munkaközben nem pipázik... Hanem most mit mondok én annak a Várdaynak?...
 58  3|             ez a temérdek almavirág most mind itt szövődött magyar
 59  3|             Bizonyos, hogy a legény most is ott illegeti magát a
 60  3|            neki a nagy aratásnak, s most azt sem tudta zavarában,
 61  3|          sokat vesztett kártyán, és most vagy eladja, vagy bérbe
 62  3|          Megesküdtem magamban, hogy most már nem nyugszom addig,
 63  3|            tehénkét, meg a malacot; most egy, kettő, lódulj!~ ~És
 64  3|              Szótlanul várt.~ ~- És most, - kezdte ujra az öreg Boros, -
 65  3|               Bandi megérezte, hogy most ő rajta van a sor. Szeliden
 66  3|          célját, sem értelmét. Csak most tudta igazán, hogy mennyire
 67  3|         ment a dolgára. Nagy Sándor most már megkönnyebbülten ment
 68  3|          paraszti neveletlenséggel. Most olyasmit érzett, hogy nem
 69  3|    káromkodás a torkán akadt. Ezzel most bizonyosan nem segit magán.
 70  3|         erős ember ugy érezte, hogy most az ő arcán kezd lefelé folyni
 71  3|          nem fogok káromkodni! Csak most az egyszer segits meg!...
 72  3|          Jézussal a bádogtáblán. De most nem fakó, nem elmosódott
 73  3|             megcsókolta a földet.~ ~Most már tudta, hogy hol van.
 74  3|         pedig mindössze ennyi volt: most már bátran jöhetsz.~ ~Másnap
 75  3|       lehetetlennek tartottam, hogy most az egyszer valami érthetetlen
 76  3|       sohasem éreztem még azt, amit most érzek. Az égő tenger száguld
 77  3|              hogy megbocsátott neki most valaki, aki odaát van.~ ~
 78  3|   történetét mondták el nekem és én most tovább mondom, mert elég
 79  3|          Odasompolyogtak.~ ~* ~- Én most olyat mondok el nektek -
 80  3|            szempár odafordult. - Te most hallgass, Feri!~ ~Feri hallgatott.
 81  3|          doktor Mariskára gondolok, most is megyek.~ ~Akárhova, csak
 82  3|            héjja; az másra vadászik most, nem a te kis libáidra. -
 83  3|      fészkök; mindennap lesem őket; most annyi az egész, hogy te
 84  3|            a távolodó emberkét, aki most őmiatta megy neki a veszedelmeket
 85  3|         Árgirus királyfi ment volna most nekik a sárkányoknak, hogy
 86  3|         pásztorleánynak az életében most robbant ki az első nagy
 87  3|            a nádas szélén.~ ~Gyurka most nem sietett, mint az imént.
 88  3|          nem fosztottad ki egészen. Most csak hozd utánam a tojásokat
 89  3|             Ez azt jelentette, hogy most már védekezhetik, ha tud.~ ~
 90  3|        ennyit mondott:~ ~- Tetszett most hallani. Ennek a nyelvét
 91  3|            Pusztuljatok.~ ~Juhászék most már elgondolkodhattak azon,
 92  3|      gránárium; az a ménló, amelyet most jártat a kis kocsis, az
 93  3|             rögtönzött névnaphoz.~ ~Most az egyszer az asszony nevetett.
 94  3|   gratulálok hozzá.~ ~- Egészen uj, most kaptam apuskától. Ma vadászom
 95  3|         lőtt. A fürj tovább repült. Most a Nyírő puskája durrant
 96  3|              Nem lövök hazárdul. De most már maga mulasson, édes
 97  3|             van előtte, mondta; azt most még nem lövünk.~ ~- Honnan
 98  3|            minden vadat máskép áll. Most szinte lehasal, amit szárnyas
 99  3|                  Végre valahára!... Most már azután megtanit engem...~ ~-
100  3|      valamit és nem találja. Diána, most tégy ki magadért!... Segitünk
101  3|                lássuk azt a hirest! most mutasd be...~ ~Nyírő intett
102  3|             rá, ugy mondta:~ ~- Hát most szóljon, beszéljen.~ ~A
103  3|           tettetett komolysággal. - Most már se galamb, se vizsla.~ ~
104  3|          Ugy látszik, kószálásukban most minket tiszteltek meg egy
105  3|            elriadnak a lövéstől. Én most kimegyek a gazdaságba. Délután
106  3|       nyögdicsélte.~ ~- Ki vagy te? Most rögtön mondj el mindent, -
107  3|            hogy ezt a beteg ludat ő most megkaphatja, mert mindjárt
108  3|             dörmögött bosszusan. De most már csak azért is utána
109  3|  barangolhat összevissza; hisz’ itt most nincs ember, sem tanya,
110  3|          Merre huznak a ludak. Azok most a vizről jönnek. Ahonnan
111  3|           ez egyszer én beszélek és most ugy sincs hatalmadban, hogy
112  3|        szóbőségeddel elhallgattass. Most az egyszer kénytelen vagy
113  3|       pénzedre».~ ~Hogy csóválhatod most a fejedet és miket gondolhatsz
114  3|             csak az én feladatom.~ ~Most már tudod, mit tarts felőlem,
115  3|           Kezdődött a hajtás.~ ~*~ ~Most már egyéb gondom is volt,
116  3|               Zavarban voltam, hogy most mit csináljak. A gyülekezőre
117  3|       felcsendült a várt kürtjel.~ ~Most már bátran indulhattam lefelé.~ ~
118  3|          falhoz repiti a féllitrát. Most utána csinálta a pajtása
119  3|            heveredett a gyepre. Már most nyugodt volt. Ha utána jönne,
120  3|        kinálva nekik. Arra ültek le most is.~ ~- Borzasztó, - kezdte
121  3|         véremet, a vámpirom voltál, most hát szeress. Szeress engem
122  3|             éppen betelt a csókkal. Most csak diadalmasan hallgatni
123  3|            hallatszott az erdőben s most odafigyelt.~ ~- Szarvas! -
124  3|         asszonynak: - Szivem, neked most el kell tünnöd; a vadőreim
125  3|           turbánja alá gyömöszölte. Most már az volt a gondja, hogy
126  3|     Bizonyosan a szarvasa volt neki most az első.~ ~Hüvös szél kerekedett
127  3|        kelmed, bólintott Menyus, és most már uj biztatás nélkül is
128  3|         csak ugy véletlenül. A fiam most huszonkét esztendős, folytatta;
129  3|             kombinálom, hogy kelmed most meg alkalmasint a fiát szeretné
130  3|             sarokba szoritó kérdés. Most már kezdett tisztábban,
131  3|                 No, mit szól hozzá? most már maga is beszélhet.~ ~-
132  3|         mert a kocsis beüzent, hogy most már tessék ám jönni, mert
133  3|             azt, hogy miről van itt most szó, - és cuppantott egyet
134  3|          gyeplő. De ettől elkésett. Most már csak a kocsisát biztathatta.
135  3|      feketéket. De nem ért rá, hogy most Hajdu Manóval vitatkozzék: -
136  3|            még jobban megriadtak és most már - gyeplő nélkül - igazán
137  3|            hogy az az ő kocsisa; de most inkább agyonütni lett volna
138  3|     tekintélye száz percentet nőtt. Most már senkisem mert kételkedni
139  3|      csókoljuk kezsit-lábát!...~ ~- Most upre, fussatok, amig meg
140  3|            Majd egyszer, ha ráérek. Most dolgom van.~ ~De mindig
141  3|         szólt az asszonyhoz:~ ~- Én most elmegyek farkast lesni;
142  3|         hogy végig megmarad itthon; most éppen, hogy férjhez ment,
143  3|       akármihez is? Ugy-e bizony?~ ~Most meg a segédjegyzőtől zugott
144  3|          szemrevaló is, takaros is; most is a pesti ruháiban jár;
145  3|        ugrott el a dög mellől. Arra most kár lett volna a lövés.
146  3|       völgye felé; kietlen világ ez most. Egyik negyedóra telik a
147  3|             rákezdi egy szólista, s most már azok ketten hivják,
148  3|                Pados megelevenedik. Most már nem gondol haza; nem
149  3|        felébredt. Tudni lehet, hogy most mi következik... A farkas
150  3|  verekednének érte.~ ~A havas mezőn most odaér a körben járó, kémszemlét
151  3|            ujra próbálkozni. De itt most megveszi az embert az Isten
152  3|             tudja, mire érkezik, ha most váratlanul haza siet!~ ~
153  3|          van. Még az is huncut, aki most farkast les odakint.~ ~A
154  3|        betöltötte a hetedik évét és most már semmi sem akadályozza
155  3|          Bella, mert az én mértékem most már tökéletesen betelt és
156  3|    esztendeig? Miféle - férfi maga? Most rögtön adja ide nekem azokat
157  3|         negyvennyolc vagyok. - Maga most van az élete tetején; az
158  3|            aki a feleségem volt. De most már semmit sem akarok. Elválni
159  3|            arról tudni, ami köztünk most történt. A levelek ügyét,
160  3|       veteményes táblákkal, amelyek most mind a téli nagy álomra
161  3|             fogadásom az apámmal.~ ~Most visszaadhatom neki a kölcsönt.
162  3|        állottam az édesapámnak.~ ~- Most tessék velem mégegyszer
163  3|           vacsoravesztéssel szemben most az ebédről lehetett szó.
164  3|           össze a zsákmányomat.~ ~- Most bizonyosan megnyerem a fogadást,
165  3|             vághattam, hogy az apám most már hangosan kacagott.~ ~-