Rész

  1  2|             s ami - megvallom - nem kis zavarba is hoz. De megkísérlem.~ ~*~ ~
  2  2|  megoldhatatlan kérdésen.~ ~Szegény kis agyam majd szétpattant.
  3  2|           végig tanuja voltam, mint kis gimnazista.~ ~Az életem
  4  2|           hogy fürjet lőttem.~ ~*~ ~Kis gimnázista koromban már
  5  2|     elalszom, - gondoltam - s akkor kis holmimmal odébbáll. Ugyanígy
  6  2|           Lassanként összegyűlt egy kis útitáskára való kéziratom.
  7  2|             negyven esztendeje. Egy kis emberöltő telt el azóta.
  8  2|            és őtőle tudtam meg, nem kis meglepetésemre és aggodalmamra,
  9  3|         húznak a nádas közt rejtőző kis tavakra; a viz tükre szikrát
 10  3|          járása okoz. A milliárdnyi kis hóhér elől is vakon menekül
 11  3|             utolérné, ugy repül egy kis biztatásra.~ ~A két bojtár
 12  3|       hervadó virág: - mint a beteg kis madár, amelynek nincs már
 13  3|      valamennyi Bocskay-süveg mellé kis bokréta került. Minden puska
 14  3|     MÁSODVIRÁGZÁS.~ ~Vacsora után a kis diák szépen köszönt a mamájának,
 15  3|            fölé csalogatta azokat a kis csodaszörnyeket, amelyek
 16  3| tizenhétéves virágszál volt. Furcsa kis sötét jelenség, akit a nyári
 17  3|            arcát azalatt, amig ez a kis összenézés történt. Villásné
 18  3|      őslények embrióihoz hasonlatos kis szörnyek iránt érdeklődött
 19  3|         rövid haja, angolosan nyirt kis bajusza, hideg kék szeme,
 20  3|         tudott bánni, hogy a pajkos kis lurkó már az első héten
 21  3|          Élvezetes a társasága.~ ~A kis szörnyfigurák, mindenféle
 22  3|            remekül pikkelyezettek a kis gyöngyházas arginniszok,
 23  3|        nézte a fehér abroszra hulló kis szörnyeket s az éjjeli lepkéket;
 24  3|       visszavonultak akkoriban vett kis birtokukra. Egyetlen leányukat
 25  3|       Budapestre a leányához, meg a kis unokáihoz; - no meg a vejéhez
 26  3|     megszerzem neki. Szeretem a két kis bubámat, az aranyosokat;
 27  3|           Odakint zaj támadt; a két kis buba rontott be a szobába.
 28  3|               az egyik sarokban egy kis régi iróasztal, amely a
 29  3|             A gazd’asszony bejött s kis ezüst tálcán levelet hozott. -
 30  3|           még álomnak is rossz.~ ~A kis hugom már elment; nekem
 31  3|        ujságot irok. Még itt volt a kis hugom, amikor egy reggel,
 32  3|            menjen csak.~ ~A szegény kis falusi tanitónőt a főbiróéknál
 33  3|           érzésének. Most nem akart kis tanitónő lenni, hanem csak
 34  3|       tekintetével végigsimogatta a kis leányt. - Üljön le már.~ ~
 35  3|             Szót kellett fogadni. A kis tanitónő megértette, hogy
 36  3|           volt odáig, hogy ártatlan kis leány lelkével egészen ugy
 37  3|            egy kicsit? - kérdezte a kis leány és máris felröppent
 38  3|          reális itélettel. - Pompás kis leány, gondolta magában
 39  3|          amin maga is mosolygott. A kis leány észrevette. Zavartan
 40  3|         lelkem nevet; lássa, milyen kis napsugár maga, hogy az ilyen
 41  3|       belemelegszik a nézésébe.~ ~A kis tanitónő teljesen rendbenlevőnek
 42  3|          nem is: pajtások voltak. A kis leány olvadozva hallgatta
 43  3|          egy csecsebecsés, gyönyörü kis fészek, ahonnan csakugy
 44  3| tengerdagálya hömpölyög szét...~ ~A kis tanitónő ugy érezte, hogy
 45  3|            mély férfihang: kelj fel kis leány, kelj fel...~ ~Felugrott
 46  3|           belehencseregjen azokba a kis szines párnákba ott a vastag
 47  3|      megteszi érte, amit lehet.~ ~A kis iróasztalhoz sietett s megirt
 48  3|       eláruló felkiáltás, amelyet a kis leány akkor hallatott, amikor
 49  3|        váratlanul felfedezett büvös kis fészekből kifutott. - Ó!...~ ~
 50  3|          hisz’ ez csak egy ártatlan kis leány!...~ ~Becsöngette
 51  3|            bolondul vágyott volna a kis leányra; a szegény kis tanitónőre,
 52  3|            a kis leányra; a szegény kis tanitónőre, aki mindig őrá
 53  3|        leányka. Igaz, hogy gyönyörü kis tündérleányka, akinek olyan
 54  3|       lelibbent az égből ez az első kis szárnyatlan angyal, annyira
 55  3|           ahonnan a gólyák az ilyen kis emberporontyokat kihalászni
 56  3|          gólyát. Be kellett érnie a kis leányával, az egyetlennel,
 57  3|           bele a ház.~ ~Később ez a kis leány lovagolt a térdén;
 58  3|          vasárnap a templomba; ez a kis Hófehérke volt körülötte
 59  3|          akkor sietett haza, hogy a kis leányával mulatozzék.~ ~
 60  3|           is, meg nyelveket is és a kis leányba tölcsérrel öntötte
 61  3|       mielőbb megölelje hosszuruhás kis nagyleányát.~ ~Ebédközben
 62  3|             már mindenki elment s a kis család egyedül maradt, megszólalt
 63  3|      szólott a nagyasszony és finom kis kezét gyöngéden, tette rá
 64  3|           Mit szólasz te mindehhez, kis leányom? - kérdezte János
 65  3|        harcolnak ellenem!... De te, kis béka, hisz neked, mint leánynak
 66  3|          szent kép: a Szüz Mária, a kis Jézussal. Valami fogadalmi
 67  3|          olyan melegség, amilyenről kis gyermekkora óta nem tudott
 68  3|         Boldogságos Szűz képe van a kis Jézussal a bádogtáblán.
 69  3|          fujjátok fel annyira azt a kis kakaskodást; magam sem voltam
 70  3|         néni akkor már a szomszédos kis falu sirkertjében pihent.~ ~
 71  3|            nagynénémet a Pálma néni kis hagyatékának a rendezésében
 72  3|         ereje elmult, megszünt.~ ~A kis lélekharang egy szegény
 73  3|       Ösmerték önök Szabó Lajost, a kis Szabó Lajost, akinek az
 74  3|        családnak szüksége volt.~ ~A kis Szabó maga ugyan keveset
 75  3|         látta el belőle, hanem szép kis pénzecskét is összeárulgatott
 76  3|       egyetlen ambiciója volt; de a kis Szabó megelégedett azzal,
 77  3|    kérdeztem, hogy ösmerték-e ezt a kis Szabó Lajost?~ ~Nem, ugy-e.
 78  3|   megáldotta az Isten. Három pompás kis cselédje volt: két fiu,
 79  3|            kert a szabadságra vágyó kis madaraknak.~ ~Jenő, mint
 80  3|          vannak azok az édes, drága kis csemeték? hadd puszilja
 81  3|         várta, hogy végigszaladja a kis Szabó-fiu meséjével a várost.~ ~
 82  3|        világosszőke konty, mint egy kis boglya; és erős kézfogás,
 83  3|             kérem alássan, csak egy kis szivdobogásom van, amely
 84  3|                   Kérek alássan egy kis vizet - motyogtam haldokolva.~ ~
 85  3|      libuskáit a legelő felé. A sok kis zöldessárga liba közt sziszegve
 86  3|           őrzését. Jött, szemközt a kis libapásztorral és amikor
 87  3| pásztorkodás.~ ~Gyurka rákiáltott a kis leányra: - Jóreggelt adj’
 88  3|         döfködje az anyja tőgyét. A kis leány meg a libuskáinak
 89  3|           piros tojásom, - felelt a kis leány, egy kicsit elpirulva. -
 90  3|             vadászik most, nem a te kis libáidra. - Látod, már mennek
 91  3|          sincs, - biztatta Gyurka a kis libapásztort és hamarosan
 92  3|           tehénke a borjával, sem a kis libák nem tudtak erről semmitsem.
 93  3|         nádasok felé. Az égen fehér kis felhők sodródtak arrább-arrább.~ ~
 94  3|        sodródtak arrább-arrább.~ ~A kis pásztorleány várt-várt sokáig,
 95  3|       Elfeledkezett a tehénkéről, a kis libákról, mindenről; csak
 96  3|      eseménytelenség lehet. Pedig a kis pásztorleánynak az életében
 97  3|         Alig várta, hogy kijusson a kis legény a mezőre, ahol már
 98  3|       Boldogan döcögött a páváskodó kis pásztorleány után, aki ugy
 99  3|             Amikor a rapportra hivó kis harang - ezzel jelezték
100  3|             találta verni incifinci kis feleségét. Az asszony ott
101  3|        ménló, amelyet most jártat a kis kocsis, az ő hátilova; de
102  3|     szavajárása volt) ilyen hitvány kis felesíge legyik!~ ~Reggelizésre
103  3|           én ezzel a bolondos, édes kis zsarnokommal.~ ~Egyszer
104  3|             azzal csak ronthatna. A kis bajból nagy lenne.~ ~Olyanná
105  3|       eljöttek hozzá a pajtásai egy kis dáridóra.~ ~Bejelentették
106  3|             uram és parancsolóm, te kis zsarnok.~ ~A vendégek a
107  3|        levette a kocsiról a Jolánka kis kaliberü puskáját s nagy
108  3|        kezdte nézegetni. - Gyönyörü kis jószág! gratulálok hozzá.~ ~-
109  3|         elővette a tarisznyájából a kis pálinkásbutykost s odakinálta
110  3|           ijedezett a füléig piruló kis leány.~ ~- De mikor olyan
111  3|             Nahát csak töltse meg a kis puskáját; mindjárt meglátja,
112  3|        Tudja, nem ismerem még ezt a kis puskát, - mondta bájos komolysággal.~ ~
113  3|           apjához simult.~ ~- Drága kis apám, engedd meg, hogy neked
114  3|             Mindjárt tarthatunk egy kis vizsgálatot. Mondja meg
115  3|       családjával együtt ebédelt.~ ~Kis család volt. Az öreg úron
116  3|            ő maga rest volt azért a kis tisztálkodásért a hüvös
117  3|               De vajjon, ha arról a kis tőkéről esik szó nagy ritkán,
118  3|    kislánykoromban tréfásan mindig «kis piszének» szólitott, és
119  3|       szinte égni látszott az egyik kis tisztáson. A gyertyánbokrok
120  3|           is volt, minthogy az erdő kis mozdulásait és halk neszeit
121  3|            pusztán alkonyodott és a kis akácerdő sarkán gubbaszkodó
122  3|            De a hajával is volt egy kis baj. Rengeteg fekete haja
123  3|          mosolygott. Azután keztyüs kis kezével bucsut intett a
124  3|          szót János gazda, néminemü kis leereszkedéssel.~ ~- Akkor
125  3|           szekrényen, a mosdón, egy kis asztalon, meg két széken -
126  3|      Istenem, édes jó Istenem! Édes kis Lacikám!~ ~Lerogyott a székébe.
127  3|             Volt az édesapámnak egy kis madarászó pisztolya, amelynek
128  3|            kellett rátenni. Az igen kis nyilásu csőbe egy szem nyolcas
129  3|       kitünően tudott bánni ezzel a kis pisztollyal. Amelyik madárra
130  3|       szabadult meg a haláltól.~ ~A kis pisztoly ott volt egy asztalkán
131  3|             Néztem az apámat, meg a kis pisztolyt és megszállott
132  3|         lombjára. Az apám ráfogta a kis pisztolyt. Csett! a veréb
133  3|            mondta s azzal letette a kis pisztolyt a helyére és tovább
134  3|         ujra rendbehoztam, hallom a kis pisztoly csettenését a folyosón.
135  3|  diadalkiáltásom után felcsettent a kis pisztoly. Megint egy madárral
136  3|        anyám sajnálkozott. A huncut kis hugaim kacagtak. Simogattak. -