IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 1| született 1855. november 15-én Keresztes (ma Sárkeresztes) 2 1| szerkesztője, született 1855. november 15-én Keresztes ( 3 1| előbbinek 1894, az utóbbinak 1898 óta. Nevezetesebb művei 4 3| tiszteletből mindig nagy A-val irta), s amikor onnan hazakerült, 5 3| ideálja» körül; egyszerre abbanhagyta a még ujabb kedvéért. Ebben 6 3| nagyobb baját elfelejtette abbeli kínos meglepetésében, hogy 7 3| Vitte a cigányokat a Kamilla ablaka alá és ott halkan, lágyan, 8 3| emberek s elhitték, hogy az ablakból lőttem ki a medveölő puskával. 9 2| nyári pirkadáskor írtam az ablakom párkányán, derengő világosság 10 2| őszinteségre kötelez.~ ~Nyitott ablakomon besüt a holdvilág s rám 11 3| dolgukat. A kocsis pontosan abrakolt és nem lopta a zabot. A 12 3| De már erre csattant az ábrázatja. És következett olyan adtateremtette, 13 3| Kérdés, - mondta furfangos ábrázattal, - hogy az a galamb mit 14 3| szemem.~ ~Gyönyörü teremtést ábrázolt.~ ~A szőke tündérek legszőkébb 15 3| álló ernyős lámpa a fehér abrosz fölé csalogatta azokat a 16 3| történt. Villásné ugyan az abroszon országgyülésező parányi 17 3| egy darabig nézte a fehér abroszra hulló kis szörnyeket s az 18 3| palumbarius», meg a karvaly, az «accipiter nisus»; meg idetartoznak 19 3| növénynév. Ferinek például az „acherontia atropos” - ez az éjjeli 20 3| legtöbb embernek megvan a maga Achilles-sarka, amelyen hozzá lehet férkőzni. 21 3| kalandozásuk közben a szabadban ácsorgó, álmodozó ember arcát, mintha 22 3| dörmögi. Tanácstalanul ácsorog; hallgatódzik, nem hall-e 23 3| erdő szélén sötét árnyak ácsorognának s erre figyelnének. Teljesen 24 3| nagy szürke vadlibapárok ácsorogtak.~ ~A Kárász-tanya felől 25 2| zenekarába. Micsoda andanték, adagiók, staccatók, allegrók, fortisszimók, 26 3| találhatott ki először, amikor az Ádámja őmiatta vonta magára az 27 3| vette körül a paradicsomi Ádámot, akinek a számára már készen 28 3| legérzékenyebb hőmérőjének adatott az, hogy olyan hevületeket 29 3| nekem udvarolni és addig adatta velem magának vissza a bókokat, 30 3| jelentette Trézsinek:~ ~- Adhatja a reggelit, felkelt az úr.~ ~ ~ ~ 31 3| most az egyszer még oda is adhatná!... Csak beszélhetne vele 32 3| akinek igazibb anyát ugysem adhatnék többet. Már nem birom magokat 33 3| csak amit Anica elnyű, azt adják neked; mint nekem a bátyáim 34 3| engedd meg, hogy neked adjam Diánál - nászajándéknak. 35 2| Nem értettem hozzá, hogy adminisztráljam magamat. Eszemben sem volt, 36 3| születésnapom, tán annak adnád inkább, akinek összeszedted. - 37 3| pedig attól véres tejet adnak. Ha véletlenül hozzám ért, 38 3| kiszeretnék belőle és oda nem adnám magamat neki, ha önző tolakodásnak 39 3| parancsolni, Gida bácsi.~ ~- Adnék ezért a kutyáért egy...~ ~ 40 3| előbb-utóbb oda kell majd adnia valami tolakodó fráternek, 41 3| vissza is kellett volna adnunk; - és még egy sereg ilyen 42 3| tanár leányát, tanárnak adod te is a magad leányát; ahhoz, 43 3| mintha a bokrok egymásnak adogatnák, végigsimogatnák, utána 44 2| pályabírák közt pedig Ágai Adolf neve is ékeskedett.~ ~A 45 3| vagy tiz liter borommal adósom. Pedig nincs több hitele 46 3| mozduljon.~ ~- Még ez is adósság? - pattant fel Kesze Ferkó. 47 3| ő fütyölt. Éppen csak az adósságainak nem tudott kedvére fütyölni. 48 3| hangja a Kárpátoktól az Adriáig hallatszott azelőtt, még 49 3| gyötrődtem miatta.~ ~Hozzád adtak, amikor még ki sem nyilt 50 3| ábrázatja. És következett olyan adtateremtette, hogy attól a lovak is kapálódzni 51 3| a «falco merillus, vagy aesalon»; sólyom a botfarku galambászó 52 3| Onnan, hogy az anyjukom is affélét nyafogott a minap, hogy 53 2| A pályabírák közt pedig Ágai Adolf neve is ékeskedett.~ ~ 54 3| elvirulni.~ ~Virághólepte ágaikról egyre hulldogált a bársonyos 55 3| Mindent akart tudni. - Mennyi agancs! de furcsa... mondja, mi 56 3| nekinyujtódzik, mint a nyulat üző agár.~ ~Kandó Marci lemarad mellőle; 57 3| nyilt táblára leszúrok egy ágas-bogas bogáncskórót s azt megtüzdelem 58 3| odakötött a kantárral a cserepes ágasfához.~ ~Márinkó asszony ugy felpattant 59 3| sorvadt. Magával tehetetlen aggá, akit a feleségem mentett 60 3| vágyom, mi riaszt el, mi aggaszt, mit nem birhatok megszokni 61 3| a halotti csendü helyzet aggasztja, ez teszi a legnagyobb mértékben 62 3| elkeveredik; ami specialitás az aggasztó „illatok” közt.~ ~A farkas 63 3| az öreg a fiutól, megint aggasztóan elkomolyodva.~ ~- Én, kérem 64 3| hetet-havat.~ ~Már kezdett a dolog aggasztóvá válni, mert azt sem tudta, 65 2| csak a feje volt meg az aggatón.~ ~Mély keservemben ez volt 66 3| hogy ez a megcsontosodott agglegény kapható legyen még holmi 67 3| betyárlegény volt, olyanforma, mint agglegénygazdája. Hajtani ritkán kellett 68 2| nem kis meglepetésemre és aggodalmamra, hogy illemlátogatásokat 69 2| kettőnket nyugtalanított az az aggodalom, hogy ugyan ki fia, mi fia 70 3| utóbbi időkben valamit, amit aggodalommal nélkülözött. Nagyon keveset 71 3| rémület, a feleségéért érzett aggódása, könnyet sajtolt ki a szeméből.~ ~ 72 3| tehénkével és szivetdobogtató aggódással nézett a fiu után, amig 73 2| Az anyám már kerestetett. Aggódott értem, hogy hova tűntem 74 3| akarsz, Gyurka? - kérdezte aggódva.~ ~- Megyek, elhozom neked 75 3| Másodpercek alatt zakatoló aggyal éli végig az egész életét. 76 3| nemzetet.~ ~Haldoklásunk agóniájában azután ránk vetette magát 77 2| benne. Először fejjel az ágy két másik végére fekve; 78 3| repülést.~ ~Nosza, belenyilalt agyába az a gondolat, hogy ezt 79 3| A csárdásnak kezdett az agyában valami derengeni.~ ~Hanem 80 3| virrasztott betegségében az ágyacskája mellett? Ki imádkozott térdencsuszva, 81 3| sem a szivedben, sem az agyadban. Én elkárhoztam miatta, 82 3| nekiszaladt a gyümölcsös sarkába ágyalt virágostáblának s a tarka 83 2| kérdésen.~ ~Szegény kis agyam majd szétpattant. Elképpedtem 84 3| volt, amely állandóan az agyarán fityegett.~ ~A vörös orra 85 3| régóta ösmertük ezt a vén agyarast. De sohasem birtuk puskavégre 86 3| akarta a kutra kurgatni az ágyból, ő maga rest volt azért 87 3| kutyát a revolveremmel lőttem agyon, két lépésnyiről s a revolvert 88 3| egyablakos lyuk, amelybe egy ágyon, egy szekrényen, a mosdón, 89 3| Tudták, hogy jó étvágyam van. Agyonkérdeztek. Mindenki velem törődött. 90 3| mondta a rapport után. - Még agyonüt egyszer valakit. Borzasztó, 91 3| mer forgolódni, szó nélkül agyonüti, akárki légyen is az.~ ~ 92 3| kék foltjait.~ ~- Egészen agyonütött az uram, tekintetes úr, 93 3| harcot. Volt még egy nagy ágyuja.~ ~- Hát akkor mi történik, 94 3| gunyosan mosolyogsz: - «Ahán! ez az! már megint a meg 95 3| hogy nem lő annyi verebet, ahányat én a tőrömmel fogok, - vágtam 96 3| karonfogva! Hogy bámultak az áhitatos népek! Nagyon tetszett a 97 3| után nem következett több ajándéka a jó Istennek. Egyik esztendő 98 3| majd megörülnek a váratlan ajándéknak. Elkezdett hát futni a lefelé 99 3| kérdezem, szomszéd, hogy kit ajánlana itt a faluban? mert messzebb 100 2| olcsóbb lesz.~ ~Elfogadtam az ajánlatát. Megszállottunk egy zugvendégfogadóban. 101 3| Hajh, mert nincs rosszabb ajánlólevél a nincsnél és szegény embernek 102 3| nagy vakációra. Mindjárt ajánlotta is az igazgató úr a legjobbat, 103 3| ösmerheted ezt az asszonyt. A te ajkadon nem csüggött; a lélegzetét 104 3| és mintha ott lebegne az ajkán valami, amit meg szeretne 105 3| vérrel meg tejjel festett ajkáról vadrózsaillat pihegett szét 106 3| közeledtek; a főnöki szoba ajtaja halk nesszel tárult fel 107 3| lendült bele a szekrény ajtajába a fejével, hogy az ajtó 108 3| Iszen csak nem ronthattam be ajtófélfástól a házába! Előbb tapogatódznom 109 3| oldalpillantást az üveges ajtón át eltünő két testvér felé. 110 3| nélkül is, még pedig az ajtóra. Adtam a szédülőset, aki 111 3| a pisztolyát ráfogta az ájult csendbiztosra, de nem lőtt. 112 3| idő ujra tavaszt mutat; az akác ujra virágzik az udvarban, 113 3| pusztán alkonyodott és a kis akácerdő sarkán gubbaszkodó csárda 114 3| Mindegyik mellett csupasz akácfák barnállottak. Szarkafészkek 115 3| észrevétlenül eljuthatott a nagy akácfákig. Azon a tájon volt a vadszőlővel 116 3| kert sarkában lévő nagy akácfákon.~ ~- Ejnye, - gondolta magában, - 117 3| alatt, a major végén, a nagy akácfasorban falco peregrinust láttam. 118 3| kelljen átbujkálniok az akáclombok tüskéi között s lovaglókorbácsát 119 3| látta, hogy Pardon áttör az akácsoron és vágtatva fut oda, ahonnan 120 2| mertem adni a kezemből! Az Akácvirág című elbeszélésemet hatszor 121 2| szárnyat növeszt, akkor nincs akadály. Az utcán virágzott ki bennem 122 2| világnak vége volna. Minden akadályon átsegített a képzeletem. 123 3| sopánkodtam - hogy a rosszullétem akadályoz ennek a remek fejtegetésnek 124 3| kerültek sorra, akik legutóbb akadályozva voltak.~ ~Amikor a rapportra 125 3| évét és most már semmi sem akadályozza többé, hogy elváljunk, Bella, - 126 2| sorsának és bírkózik vele. Az akadályt legyőzi. Csak elpuhulni, 127 3| hogy ez a fiatalember az Akadémia szemefénye volt s még sokra 128 3| kapja a tanári állását az Akadémián, amelyre pályázott. Az édesapám 129 3| Elvégezte az óvári gazdasági Akadémiát (csupa tiszteletből mindig 130 2| tudott, mint a legnyelvtudóbb akadémikus, ahogy magyar erkölcsben, 131 3| sirjon, Bella, - mondta akadozva. - Itt vannak a levelei; 132 3| takarni, hogy a galyak bele ne akadozzanak. Erre a célra saját találmányu 133 3| meggyülöltem érte, mert akadtak azután mások is, akik utánozni 134 3| fiatalemberre én még nem akadtam, aki kedvem szerint való 135 3| ellen még az ő nagy ereje és akarata is hiábavaló volt.~ ~Nem 136 3| nem ment. De csak a saját akaratának fogadott szót. Nagyobb ur 137 3| de hagyományos családi akaraterejét azzal mutatta meg, hogy 138 3| lehet az apáddal szemben akaratod!~ ~- Hát ha fiusitottál 139 3| közben nyuljon Pardonhoz, az akaratos ló annak nekifordult s visszájáról 140 3| tetszett neki ez a fölényeskedő akaratosság, amelyet roppantul élvezett.~ ~- 141 3| még tele volt azzal a nagy akarattal, amelynek minden eddigi 142 2| éjszakákat. Lehet visszaidézni az akaratunk nekiszilajodását, amikor 143 3| igazán, hogy ő, - Ő! - ne akarhassa Éva leányát megzavarni, 144 3| lehetne az, Gyurka? Hogy akarhassam én azt!~ ~- Mondom, ha akarod; 145 3| egyetlennel, aki nem félt tőle, akárhogy ráncolgatta is a homlokát. 146 3| maradtam volna kint, valahol akárhol, a szérüskertben, vagy az 147 3| gondolok, most is megyek.~ ~Akárhova, csak valahova máshova.~ ~- 148 3| de minden áron, máshová, akárhová. Ha lehet, - ó, ha lehet! - 149 3| és a megalázkodásod árán akarj visszakapni engem. Az, hogy 150 3| lehetne arra, hogy szabadulni akarjunk egymástól. De ha még más 151 3| sincs jobb dolgod, mint hogy akárkifiával szóba állj?!... ha virág 152 3| férjhez, amikor akarok, - ha akárkihez mennék. De nekem ezek a 153 3| pirostojásaid lehetnek, mint akárkinek, hogyha akarod.~ ~A leányka 154 2| Elképpedtem attól, hogy akármeddig repül a képzeletem, sehol 155 3| sincsen köze. Mi köze neki akármihez is? Ugy-e bizony?~ ~Most 156 3| egész csak chiméra. Hisz’ akármilyen nagyszerü dolgokat irkálna 157 3| arra, amit elfelejteni nem akarnak!~ ~- Egyelőre most arról 158 3| morgott az öreg és nem igen akaródzott neki, hogy mozduljon.~ ~- 159 3| volna hozzád menni, hiába akartál volna engem elvenni.~ ~János 160 3| hasonlitani fog. A leányodban akartalak imádni téged. És a leányodtól 161 3| rendelkeztek; csináljatok, amit akartok! Próbáljátok meg a nehéz 162 3| egész vonalon.~ ~Mindent akartunk tudni. Körülvettük szomoru 163 3| egy egyszerü polgárleányt, akibe ott szeretett bele Óváron 164 3| elvette Kertész Kamillát, akiben az is tetszett neki, hogy 165 3| országos hirnevü vejével, akiből, azt lehetne mondani, tulajdonképpen 166 3| templomba az asszonyok, akikkel sohasem tudja az ember, 167 3| becsalogassa azokat a gimpliket, akikre a tervei érdekében szüksége 168 3| olyan jó lovas volt, mint akiktől mindent örökölt, kivéve 169 3| termettek ezeken az eperfákon. Akkorák, mint a bütyökujjam felső 170 2| nyögni és ebből felséges akkordok keletkeznének.~ ~Mintha 171 3| szivében. Végiggondolta azt az akkort, amelyre a levélben több 172 3| valamit; emlegette, hogy a fiu akörül a zsellérleány körül legyeskedik. 173 3| unatkozva, elintézte hivatalos aktáit, és mire elreferálta a miniszternek, 174 3| minisztériumba. Már el is mentek az akták. És most csak Magában bizom. 175 3| pillanatra sem maradt volna aktaszagu irodájában, amelyet gyülölt. 176 3| Jolánkának majd bemutatom uj akviziciómat, Diánát, a vizslák gyöngyét. ( 177 3| gondolata nem a foglyokon volt. Alá-alá kukucskált a kisleány Panama-kalapjának 178 3| hófehér farkasfogakkal; alabástrom vállak, amelyeknek játék 179 3| tulsó oldalán ugrott fel az alacsony fenyőbokrok közt az én zuhanásomra. - 180 3| boritékot s megnézte az aláirást: ...Erzsébet.~ ~Ki ez? - 181 3| ügyében eljárok”, - punktum. Aláirta a neve kezdőbetüjével.~ ~ 182 3| tenyerén hordja őket; földet ad alájok; életök fogytáig boldogok 183 3| széles válla s tagbaszakadt alakja nagy testi erőt sejttetett. 184 3| istenáldása egy egész kenyér alakjában. Tudja Maga, mi az itt: 185 3| elrutit és kivesz az emberi alakodból. Kivánom neked a másvilágra 186 2| édes gyümölcsöt termő nemes alannyá fejleszteni csak szívós 187 3| felkerekedtek és nehézkes, alantjáró repüléssel huzódtak be a 188 3| szerzett a kedves apósában alapos tudásu inspektort, gazdasági 189 3| idegen söpredék, magyar álarc alatt, tiporta sárba nemzeti 190 3| tulajdonképpen a te igen alárendelt kreatúrád? Majdnem azt mondhatnám, 191 3| helyén.~ ~Leste az erdőt; az alatta elterülő lankás pusztát; 192 3| Lesben állott?!... Alattomban várt két esztendeig? Miféle - 193 3| görnyedt; a járása sunyi, alattomos; a nézése bizonytalanul 194 3| Szegény; még maga vádol engem alattomossággal? Engem, aki előtt térdre 195 3| a környezetét engedelmes alattvalóivá tegye. Ha a hangját kieresztette, 196 3| vágódott. - Az ott, kérem alázattal, a kapitány úr területe, 197 3| évet ér is meg ez a porig alázott, minden nemzeti gyalázatot 198 3| albumot nézegetett.~ ~Abban az albumban volt egy ragyogó szépségü 199 3| találtam.~ ~Éppen egy ócska albumot nézegetett.~ ~Abban az albumban 200 3| különb leány, akivel szivesen áldalak meg.~ ~A legény arca elborult, 201 3| sugárzott a „papucskormány” áldásos hatása, mert nem is várta 202 3| Istenének, ontja a föld az áldást...~ ~János úr felmarkolt 203 3| élő, amint mind a ketten áldó, megbocsátó tekintettel 204 3| borultak az emberek és sirva áldották az Istent, hogy ezt megérhették.~ ~ 205 3| kerültem be a házba, ahol áldottlelkü szelid nagynéném mindig 206 3| hozna a házhoz! - Ezt az áldozatot nem kivánhatod tőlünk édes 207 3| telhetetlen alvilági bálványának áldoztak fel bennünket.~ ~Astarót 208 2| amelynek az elnöke Gyulai Pál, alelnöke pedig Beöthy Zsolt volt.~ ~ 209 3| skóttiszt odahajolt a magyar alezredeshez és csendesen mondta neki 210 3| VIRÁGOS PETI.~ ~A magyar Alföldön végigsuhan az enyhe nyári 211 3| Torzonborz ispánja sohasem alhatta ki magát és olyan volt pislogó, 212 3| hogy a szarvasállományt alig-alig nyugtalanitottuk.~ ~Amikor 213 3| meleg pihe, amelytől a fák alja ugy megfehéredett, mintha 214 3| Én gonosztevő vagyok, aljas vagyok, gazember vagyok, 215 3| elkövettek, hogy nemzetközivé aljasitsák az Uristen legnemzetibb 216 3| kikaparták a disznóólak alját, ugy garázdálkodtak; a házi 217 3| akinek a dicséretét sok alkalma volt hallani, ami a hiuságának 218 3| meg ujra felzúg; szörnyen alkalmatlankodik, de türnöm kell a szemtelenkedését, 219 2| szerkesztősége »hetvenkedő« esztendőm alkalmával azzal a megtisztelő kívánsággal 220 3| kedvében jártok; ha - ti alkalmazkodtok hozzá, az igazi erőben rejlő 221 3| ember vagy. Véglegesen alkalmazlak. A medveölő puskádat pedig 222 2| éjjel-nappal, hajnalban, alkonyatkor, forró kánikulában, étlen-szomjan, 223 3| FIZET.~ ~A homoki pusztán alkonyodott és a kis akácerdő sarkán 224 3| Jézussal. Valami fogadalmi alkotás volt az, de már senki sem 225 2| érzésnek, tudatnak, hogy alkotásuk csak halvány mása, gyenge 226 2| a lelke akkor telik meg alkotó feszültséggel. Tündérvilágokon 227 3| boldogan hallgatja-élvezi, amit alkotok; akinek ünnepe, ha az én 228 3| Mindig utánad vágytam. Neked alkottam mindent. Minden jutalmam 229 3| ALKU DIÁNÁRA.~ ~Egy parasztfiu 230 3| enyém, arra nem kell már alkudni.~ ~- Igen-igen, - hadarta 231 3| már elment; itt csak az állandók maradtak, a cinkék, a pintyfélék, 232 2| szüntelen igavonás, amely állandósítja a lelki élet hiányát. Ez 233 3| vasárnap reggel elibe kellett állaniok azoknak, akiknek egymással 234 3| ordit.~ ~- Csunya dolog, állapitja meg keservesen és elkezd 235 3| Ferkó meg nem kapja a tanári állását az Akadémián, amelyre pályázott. 236 3| misszió parancsnoka, merev állásban fogadta a tisztelgést és 237 3| fergeteg, nyilegyenest az állásomnak. Látott-e, nem-e, azzal 238 3| véletlenül, mint félig züllött, állástalan emberrel, s mert tudta, 239 2| százféle nyelven beszél. Ahány állatja, kivált madara van, de még 240 3| minden növénynek, minden állatnak, minden ásványnak a latin 241 3| aki még az időjárást is az állatok viselkedéséből tudta előre.~ ~ 242 1| az egyetlen igazi magyar állatregény), Magyar Földön, Magányos 243 3| Igy van ez emberrel, állattal, növénnyel mindennel. Az 244 2| andanték, adagiók, staccatók, allegrók, fortisszimók, crescendók 245 3| hisz egyhelyben csak nem állhat.~ ~Megint megtorpan. - Hátha 246 3| határozottan gyülölt. Ki nem állhatott. Ahol csak tehette, nyugtalanitott. 247 3| Beszédesen hallgatott.~ ~Nem állhattak egy helyben; Gida bácsi 248 3| hogyan, miért és mikor állitotta oda az oszlopot ezzel a 249 2| lajtorját a kéménylyukba állította, felkapta a vizes pokrócokat; 250 3| hogy akárkifiával szóba állj?!... ha virág kell, ott 251 3| tőlem, hogy a szavamnak álljak. Nem tilt el semmitől sem, 252 3| jönni, mert a lovak nem állják a havas szelet: Tamás ur 253 3| attól, hogy velem szóba álljanak. Lehet, hogy a nagybátyám 254 3| Abban a nyomban éppen «álljt» vezényelt a százados. Előttök, 255 3| városi gyerek, szivesen szóba állogat a menyecskékkel.~ ~*~ ~Péter 256 3| ahhoz hozzámegyek; - jót állok róla, hogy hozzámegyek. 257 3| Az irótéka előtt díszes állólámpa volt, sugárvetitő ernyővel. 258 1| Budapesten. Volt szabadságolt állományú honvédtiszt. Eddig megjelent 259 3| virágozva mindenik. Már az állomáson valamennyi Bocskay-süveg 260 3| magyar katonaság vonata az állomásra.~ ~Amikor a misszió megérkezett, 261 3| pattant fel Gányó Pista. - Jót állunk egymásért.~ ~- Akit Márinkó 262 3| meg nekem. Kérem, térden állva kérem, bocsásson meg. És 263 3| fegyverek a falakon és az állványokon; vivókardok, plasztronok, 264 3| ereszkedtek volna le a görcsös almafákra s aztán a hajnal piros sugarai 265 2| Így telt el az éjszaka, álmatlanul. Ezért ugyan kár volt közös 266 3| mellett a sok ringó-rengő almavirágról édesen mosolygott a diadalmas 267 3| lesz zavartalan, - hogy az álmodásomról ne is szóljak. Mindig csak 268 3| még a gonosz őrület sem álmodhatott. A háboruvesztést nyomon 269 3| bizonyosodni róla, hogy nem álmodik.~ ~Azután az idegen csapatok 270 3| fergeteget, de olyat még álmodni sem birtam.~ ~Az a szelid, 271 3| karomat azóta; boszorkányokkal álmodok azóta; hogy verje meg az 272 3| dijat.~ ~A tavasz gyönyörüt álmodott s amikor valóságnak akarta 273 3| közben a szabadban ácsorgó, álmodozó ember arcát, mintha megsimogatnák, 274 3| szivére. A magyar multat álmodtatja velünk s a mi ezer esztendőkről 275 3| bizonyos, hogy legalább az álmom, az alvásom, lesz zavartalan, - 276 2| az ég összeér a földdel. Álmomban is odakint voltam. Ez lett 277 3| ki ne ránthassák többet alólam! Ezek a mi földesuraink 278 3| egyszerre eltünt, mintha álom lett volna.~ ~- Ki lakik 279 3| mindent - mindent! Mert ez még álomnak is rossz.~ ~A kis hugom 280 3| amelyek most mind a téli nagy álomra készültek. A vándormadarak 281 3| képzeletemé volt a messze kéklő álomszerü hegyekig. Boldog voltam.~ ~ 282 3| történeteket mesélt a rovarvilág alsóbbrendünek hirdetett társadalma életéből, 283 2| természet dalába.~ ~Hallok altató dallamokat, amelyek lágyan 284 3| fiatal ember volt, jóval alul a harmincon. Egy kicsit 285 3| hogy legalább az álmom, az alvásom, lesz zavartalan, - hogy 286 3| rátiportak s a magok telhetetlen alvilági bálványának áldoztak fel 287 3| fel ne keltse az édesdeden alvó asszonyt.~ ~A bubos csakugy 288 3| hölgyeknél, hogy ez vagy amaz a legény hogy tetszik nekik, 289 3| amely az asszony egyetlen ambiciója volt; de a kis Szabó megelégedett 290 3| buzditásával, lelkesitésével, ambiciójának folytonos ébrentartásával. 291 2| arattam. Ettől kezdve szívósan ambicionáltam, hogy az ilyen feladatokban 292 2| tökéletesítésnek alig van határa s aki ambiciós költő, az nem ún bele a 293 3| rossz időben pedig a hosszu ambituson, vagy az irodájában tett 294 3| vissza, csak annyi időre, ameddig egy rövidke gondolat tart. 295 3| lehetne megvesztegetni, amekkora a hires Kohinor, az «bedől» 296 3| harminchat esztendejével, amelyből négyet már özvegységben 297 3| Bangola rejtelmes sürüségeibe, amelyeken kanyargós cserkészutak vezettek 298 3| rablóbandának a vezére, amelyikben benne volt az öreg rab bácsi 299 3| lehetsz és én a tied. Szökjünk Amerikába!~ ~- Megbánnád. Nem az lennék 300 3| döggel; a napszámosok nem amerikáztak.~ ~- Ennek ördöge van, - 301 3| fogadott vezeklő bőjtökkel, amibe egészen belesoványodott.~ ~ 302 2| kell találnunk benne azt, amiért érdemes volt élni. Minden 303 3| ne beszélj olyasmiről, amihez nem értesz, - mondta neki 304 3| s ismételgette magában, amiket tőle hallott.~ ~Már annyit 305 3| egyszerü polgárház volt, amilyenek a félreeső utcákban is tucatjával 306 3| olyan «fergeteg-vizslákat», amilyeneknek az enyémeket csufolja; Jolánkának 307 3| füttyentést hallott, éppen olyat, amilyennel ő szokta Pardont hivni.~ ~ 308 3| való. Olyan pogácsát pedig, amilyet te sütsz, Nyírőnek még az 309 3| magára pazarolok mindent, amim még van; hisz maga egészen 310 3| mert messzebb nem keresünk. Amink van, tegyük össze, ha lehet; 311 3| Különös érzései támadtak, aminők eddig még sohasem.~ ~Ösztönösen 312 3| termete a legtökéletesebb, aminőt el lehet képzelni. A szemében 313 2| életemen. Keresem benne azt, amiről számot lehetne adnom. Bele 314 3| megmozgassa a szivét, a vérét, s amitől meggyógyuljon. Egyre keresték 315 3| is tépett rajtunk egyet, amonnan is. Nem törődtünk mink semmivel 316 3| többet segiteni.~ ~Nagy ámulatából az anyjuk téritette magához, 317 3| értem rá, hogy folytassam az analizálásomat, mert éreztem, hogy az ujjaim 318 3| mindenféle gyümölcsből; kezdve az ananászepren s végezve az őszibarackon, 319 2| roppant zenekarába. Micsoda andanték, adagiók, staccatók, allegrók, 320 3| egy nagy farkas!~ ~Keszeg Andrásban meghül a vér. Emberemlékezet 321 3| van egy barátném, aki az Andrássy-ut 36. szám alatt lakik; az 322 3| Akkor az urak már javában angolkeserüztek a patika főnöki szobájában. 323 3| Hátrafésült rövid haja, angolosan nyirt kis bajusza, hideg 324 3| és csendesen mondta neki angolul: - Ez egy kicsit másképen 325 3| ennek az egyetlen démoni, angyali, tündéri asszonynak én kellek. 326 3| megannyi nyugtalanul repeső angyalszárny. A határtalan öröm a lelkek 327 3| is igazi ruhád; csak amit Anica elnyű, azt adják neked; 328 3| kicsit dacosan, - hát Kovács Anicának.~ ~Boros uramnak eszébe 329 3| akarsz te azzal a Kovács Anicával?~ ~Bandiból egyszerre olyan 330 3| vagyok Esztinéniéknél. De Annának lesz husvétra mindene; mert 331 3| nem osztható; de arra meg annyiban vonatkozik a domináns hármas 332 3| minden garast. Amig csak annyink nem volt, hogy bérbe vehettünk 333 3| Nem untatlak azzal az annyiszor hallott és elcsépelt történettel, 334 3| kiváltképpen azzal a jóságos szent Antallal, akinek valamennyi szent 335 3| bátran a szemébe nézve az antant-missziónak, és azon keresztül az egész 336 3| március végével.~ ~Elsőnek az antantmisszió bevonulása volt soron és 337 3| voltam a templom egerénél. Az anyád jómódu gazdaember lánya 338 3| magyar lesz a világon, az anyák ezzel fogják rémiteni rossz 339 3| sziszegve vonult előre az anyalud, meg a hatalmastermetü fehér 340 2| este kimerülten futottam az anyámhoz, hogy megtudakoljam tőle: 341 3| megköszöntem a vacsorát. Anyámnak, apámnak kezet csókoltam. 342 3| Szüz Mária, irgalmas anyánk, Jézus szent sebeire kérlek, 343 3| s elbüvölten kiabált az anyanyelvén: colonel! colonel! - de 344 3| fiunkért, akinek igazibb anyát ugysem adhatnék többet. 345 3| ott ült szemközt a vonagló anyával és ugy érezte, mintha az 346 3| sietett; hisz’ nem akarta az anyját kizsebelni.~ ~*~ ~Aznap 347 3| ugysem megy messzire az anyjától. Nem sok gondot adott ilyenformán 348 3| nyilt verandán a fiucska anyjával, özvegy Villásnéval.~ ~Csendes 349 3| csiziót! Ugy egyeztünk meg az anyjukommal, hogy én a borjut, meg a 350 3| az rájok tartozik, meg az anyjukomra. Én ebbe nem ártom bele 351 3| ajka körül. Megcsókolta az anyósa gyöngéd, meleg kezet.~ ~- 352 3| neki kezet, mint a leendő anyósának.~ ~ ~ ~ 353 3| hallani, ami a hiuságának és anyósi büszkeségének ugyancsak 354 3| köszönitek...~ ~- Beszéljen anyuska, - biztatta a mamáját Erzsike.~ ~- 355 3| kiskorunak, nem lehet az apáddal szemben akaratod!~ ~- Hát 356 3| akart. Feltört belőle az apai érzés mellett az okos önzés 357 3| rémiteni rossz gyermekeiket. Az apák pedig szégyelni fogják azokat, 358 3| verebésszem.~ ~Néztem az apámat, meg a kis pisztolyt és 359 2| nélkül nem lehet élni. De az apámból sugárzott a tiszta nagy 360 3| feküdtem le.~ ~Másnap vártam az apámtól egy dicsérő, jutalmazó szót. 361 3| arra egy percig sem, hogy apámuramék tartsanak el bennünket. 362 3| régóta ösmeri.~ ~- Amikor apának bevittem tegnap a délelőtti 363 3| mondogatták.~ ~Elkezdték apánkat kérlelni, engedjen vacsoráznom. 364 3| nem vacsorázom!~ ~Mindenki apára nézett. Ő csak vállat vont. 365 3| nappaliakon: a vanessákon, az apaturákon, a satyrusokon, a papiliókon, 366 3| sem, - kiáltottam, hanem apával fogadtunk; azért nem vacsorázom!~ ~ 367 3| érezte, hogy ez ellen nincsen apelláta. Mégis megpróbálta, hogy 368 3| hétéves fiu válás esetén az apjáé.~ ~- Ó!!...~ ~Félpercnyi 369 3| ugy kirántotta a karját az apjáéból, hogy a kemény ember csak 370 3| elmondok valamit magának az apjáról, aki hires rablóvezér volt 371 3| nem szokta meg, hogy az apjával feleseljen, hallgatott.~ ~- 372 3| asszonytól, akire már rakták az ápolói a doktortól rendelt vizes 373 3| pedig szerzett a kedves apósában alapos tudásu inspektort, 374 3| ahogy a városi ficsurokat aposztrofálni szokta.~ ~Mindaddig igy 375 3| Az ilyen órák tele vannak apró élményekkel, amelyek a cselekvés 376 3| kezdte az udvarlást, hogy apróra megmutogatott a menyecskének 377 3| aznap délben megkérdezte apukától, hogy miért nem rablóvezér 378 3| kacagott.~ ~- Azt ugy sem hinné apus. De hibázzon már el egyet; 379 3| már nem birom tovább. Ha apuska jókedvü lesz, én ma szólok 380 3| Egészen uj, most kaptam apuskától. Ma vadászom vele először, - 381 3| Julius Cäzár annyi mint „aquila imperialis”, vagyis királysas; 382 3| istállójából s azoknak az árából ugy kifizetem kendet, hogy 383 3| drága! mindenre; örökké, - áradozott a legény összevissza keverve 384 3| De nem volt rosszabb az arány köztünk, mint a legtöbb 385 3| fekvő, ruhátlan Vénusz, egy aranyhaju szirén, aki szemérmes megriadtsággal 386 3| okvetetlenül ott legyen az aranyhal, akire Kamilla kivesse a 387 3| A meghajtandó területek aránylag nagyok voltak; a hajtásokat 388 3| mellettem a verőfényben. Aranylégy dong a fülem körül, lecsap 389 3| kiszoritja a tarka. A ménesek aranynapjai is elmultak; fogynak a nagy 390 3| biztatták: - Menjen csak bátran; aranyos ember az, talpig gavallér, 391 3| arginniszok, milyen tüzesen aranyosak a chrisophanusok; milyen 392 3| Szeretem a két kis bubámat, az aranyosokat; sőt a feleségemet is szeretem; - 393 3| csufolódhatják az irigyeim, hogy «aranyparaszt»: te keresztül huznád minden 394 3| tündérleányka, akinek olyan aranysárga finom haja volt, hogy szinte 395 3| tüzes két sárkány volt, az aranysárgáknak abból a fajtájából, amely 396 3| besütött és a sugárkéve aranysávján milliárdnyi porszemecske 397 3| vakulj meg, légy ragyás, árasszon el a himlő, vesszen ki belőled 398 3| közé kentük, a belevaló arasznyi hosszuságu, vékony vesszőcskéket 399 3| mesterszövők; milyen mimikrisek az araszoló geometridák hernyói, amelyek 400 3| Vérbe boritották s szennyel árasztották el a magyar földet.~ ~Raboltak, 401 3| nálam, amig meg nem hozza az árát.~ ~Nem folytathatta, mert 402 3| nélkül feküdt neki a nagy aratásnak, s most azt sem tudta zavarában, 403 3| rozstábla felé, amely már-már az aratást várta. Rengeteg kalászai 404 3| munkásaira; a kaszásokra, az aratókra, a cséplőkre; ugy el voltam 405 3| uraság, akinél a mult évben aratómunkán voltunk, sokat vesztett 406 3| szenvednünk.~ ~Soha diadalt nem aratott hordát hoztak a nyakunkra, 407 2| Szüret« című dolgozatommal arattam. Ettől kezdve szívósan ambicionáltam, 408 3| férfira. Belemélyedt az arcába, mintha a gondolatát akarná 409 3| másikhoz, meg mind a kettőt az arcához dörzsölgette. Ezt megismételte 410 2| rögtön felolvastam neki. Az arcáról olvashattam le a kritikáját. 411 3| halálfej vigyorogjon feléd az ő arcával. Hogy verjen, verjen, verjen 412 3| isosaurusok, iguanodonok, archeopterixek és más őslények embrióihoz 413 3| Annyira rajta volt az arcomon a tiltakozó kérdés, hogy 414 3| Évák tipusában lehet. Olyan arcszint csak a vadrózsán láthatsz, 415 3| mérgöket. Meggyaláztak, arculköptek, mindenünkből kifosztottak 416 3| okáról... lestem a természet arcváltozásait; a mosolyát, a felhő árnyékában 417 3| mert a vején ugyan egy arcvonás sem változott. Egyszerüen 418 3| magasság; éles, határozott arcvonások, hideg, szuró szem, amely 419 3| pikkelyezettek a kis gyöngyházas arginniszok, milyen tüzesen aranyosak 420 3| gondolataiban. Ugy volt, mintha Árgirus királyfi ment volna most 421 3| becsületszóra hát, az Árgyilusát.~ ~- Arra! becsületszóra! - 422 3| vagyis királysas; illetve „aristolochia clematitis”, azaz farkasalma. 423 3| függetlenséget.~ ~Ez az árkádiai boldogság mindössze is egy 424 3| határolta; csak olyan régi árkolás, amely felett fák és bokrok 425 3| füttyentett, akkor Pardon árkon-bokron ott termett mellette.~ ~ 426 3| mindenütt ösmerték Sárfy Tamást. Ármális nemes ember volt, minthogy 427 3| fegyverezve.~ ~Előbb ördögi ármánnyal játszott bennünket a kezökre 428 3| vételajánlat az idei termésre, az ármentesitőgyűlés bejelentése; csupa komoly 429 3| mintha az erdő szélén sötét árnyak ácsorognának s erre figyelnének. 430 3| valami immunitást biztositó árnyalat volt, amin maga is mosolygott. 431 3| lerakja. S micsoda művészi árnyalata a barna és szürke szinnek 432 3| Vigyázat! amott valami árnyék suhan át a havon... erre 433 3| arcváltozásait; a mosolyát, a felhő árnyékában elborulását. Javában futottam 434 3| lustálkodik odakint. Az árnyékba hasal és belebámul a világba. 435 3| bajtól. Az ut mellett mély árok volt. Ha abba bedőlnek, 436 3| fehér kis felhők sodródtak arrább-arrább.~ ~A kis pásztorleány várt-várt 437 3| döghöz, hogy ott lesse az arravetődő rablófajzatot. Báránybőrös 438 3| olyasmit érzett, hogy nem fog ártani, ha megbillenti a kalapját, 439 3| Maga volt a szeplőtlen ártatlanság.~ ~A másik oldalról ugyancsak 440 3| bizonyosodjanak meg azok a csalétek ártatlanságáról, mielőtt verekednének érte.~ ~ 441 3| elővesz, - bocsánat...~ ~- Arteriosclerozisos tünet - jegyezte meg doktor 442 3| anyjukomra. Én ebbe nem ártom bele magamat, menjen kend, 443 3| világtörténelem legpéldátlanabb árulása; azután elszedték utolsó 444 3| mindebből egy árva szót se árulj el. Hiábavaló volna az; 445 3| mással nem, azzal, hogy árulkodott rám. Leste, hogy mit csinálok 446 3| pillantása sem, amely azt árulná el, hogy ő is csak olyan, 447 3| tulipánokat meg a szemérmes árvácskákat ugyancsak szaporán kezdte 448 3| bérbe vehettünk egy ötholdas árvatelket.~ ~- Fiam! öt hold! egy 449 3| dohányzónak nevezte) valóságos arzenál; puskák, pisztolyok, régi 450 3| késő; - ezt a két gyereket ásó-kapa se’ választja el egymástól, 451 3| első kapavágást, az első ásónyomot tettük - a magunkén! Mert 452 3| magyar (!) városok olyan asszonyai és leányai, akik nem rettentek 453 3| Sándor és a szomszéd tanyások asszonyait mind összecsőditette, hátha 454 3| kötelessége az ilyesmi, hanem az asszonyé, akinek feladata és sorsa 455 3| hatalmával, a szépsége és asszonyisága egész varázslatával vette 456 3| földjét kibérelni. Ezek az asszonynépek mindenről szoktak tudni. 457 3| Gratulálok, nagyságos asszonyom! Alaposan megszeliditette 458 3| volt. Leányos szendesége, asszonyos ereje a megrészegitésre 459 3| legalább is egy ici-pici asszonyozás nélkül telt el.~ ~Ösmerték; 460 3| poklot sem. Én erről az asszonyról nem birok lemondani. Mert 461 3| forróságtól szinte meggyulladó asszonytól, akire már rakták az ápolói 462 3| áldoztak fel bennünket.~ ~Astarót volt az istenök, nem a keresztre 463 3| galambászó héjja is, az «astur palumbarius», meg a karvaly, 464 3| minden állatnak, minden ásványnak a latin nevét is tudom. 465 3| állat-, egy növény-, meg egy ásványnevet s amikor valamelyikre ezek 466 3| végeztem, elővett, hogy aszongya, rendes életet csak a feleséges 467 3| zöldje összekeveredett az aszott avas régi sásszalaggal. 468 3| baráti kompániába a poharazó asztalhoz; vagy a patikába, ahol a « 469 3| megszokott vendég ült az asztalnál, hanem mások is, akiket 470 3| falatjaid kerüljenek az asztalodra? vagy a lakásodat, amely 471 2| egypár esztendeig csak az asztalom fiókjának írtam. Címe ez 472 3| mellett. Természetesen az asztalomnál kosztolsz. Költözzél ide 473 3| sem folytatta volna.~ ~Az asztalosnak csak annyit mondott:~ ~- 474 3| megkérte a szomszédját, az asztalost - Kerezsinek hivták -, hogy 475 3| a szájamat; felkeltem az asztaltól és szokás szerint szépen 476 3| volt. Jobb az minden tokaji aszubornál.~ ~El is mondta, hogy hol 477 3| és csak a város hivatalos átadása után roboghatott be a magyar 478 3| ilyenkor szokta az ujságját átböngészni.~ ~Szombat délután volt, 479 3| asszony az esztendő felét átbőjtölte az ura káromkodásai miatt 480 3| lováról, hogy ne kelljen átbujkálniok az akáclombok tüskéi között 481 3| a tó is csak éppenhogy átcsillant a ködön; de tiz lépésnyinél 482 3| számodra az én szerelmem.~ ~Átcsuszott a kapitány ölébe, ugy gügyögte: 483 3| sulyuk huzta lefelé.~ ~Valami átdereng rajtok egy kicsit. Az már 484 2| visszamenni a multba.~ ~Átélni régi örömöket, gyönyörűségeket. 485 3| a fiu hőstelte lefolyt, átélte az örök Éva első nagyszerü 486 3| táncoltak tehát és engem átengedtek a sorsomnak.~ ~- Éjfélkor 487 3| egyetértve, minél előbb átesünk.~ ~El kell mondanom neked 488 3| reggeli kismise alatt is átfuthattam a feladatomat. Tudniillik 489 3| amelynek a főcimeit sebtében átfutotta.~ ~Nemsokára hallani lehetett 490 3| prüszkölő, vagy a havas mezőn áthaladó lovat rögtön megtámadná. 491 3| rétszalagon, ahol a fiatalok áthaladtak, pattogtak a szöcskék a 492 2| könyvemet ők adták ki. Utánuk az Athenaeum következik, ahol hét könyvem 493 3| mennydörgését. Elkezdett átkozódni:~ ~«Hogy verjen meg az igazságos 494 3| bensőnkben tehetetlenségünket átkozva, folyvást tiltakozunk megaláztatásunk 495 3| zöldje, meg az ég kékje átkukucskált egymáshoz az almavirágos 496 3| róla egy alkalmas nyiláson átkukucskálva, hogy Keszeg csakugyan ott 497 3| Mindenütt könnyü volt rajtok átlábolni. A rengeteg vadliba, amely 498 3| aki mellett az «asszony» átlagos önállóságát reménylik, nyugodt 499 3| előadással? Ugyis mindjárt átláttam a szitán; ugyis mindjárt 500 3| csupa fül vagyok.~ ~* ~- Az atléta-bálon találkoztam vele - kezdte 501 3| megirigyelhették volna a huszéves atléták is.~ ~Fél óra mulva már 502 3| még ilyet életemben; miss Atletának hivták és cirkuszcsillag 503 3| szakadtak; eleresztették az átölelt fákat és bokrokat s eltüntek 504 3| táviratot.~ ~Azután hamar átöltözött. Sietni akart most hazulról. 505 3| Ferinek például az „acherontia atropos” - ez az éjjeli halálfejü 506 2| volna. Minden akadályon átsegített a képzeletem. Megint csak 507 3| rónaság. A zsombikos erekkel átszeldelt és fakó tavalyi náddal szegett 508 2| felém, és keresztül jár, átszellemít, lenyűgöz; előkészít rá, 509 3| csupa szépirodalom volt. Átszellemült arccal kiáltott fel: ezt 510 3| könnyü japán kendőt, amelynek áttetsző szines selymén keresztül 511 3| kikukucskálva látta, hogy Pardon áttör az akácsoron és vágtatva 512 3| erdőt, s a széthulló ködön áttörő hold rásüt egy oszlopra, 513 3| zárkozott ember lehetett, aki attólfogva, hogy megérkezett, örökké 514 3| neki való talajba szabad átültetni, olyan klimába, amelyben 515 3| nyilásait. Azokon az ott átváltó vad elém ötölhetett.~ ~Tudtam, 516 3| ott akart lenni a város átvételénél; hisz mindenki meg akart 517 3| meg a fülének.~ ~A dobozt átvette. Nézte-nézte. Azután az 518 3| 89-ben született. Stimmt auffallend, nicht war? Mindig mondom 519 3| ott leszünk.~ ~*~ ~Remek augusztusi nap volt. A füves rétszalagon, 520 3| kettő. Az öreg még igazi autokrata nagyúr volt, aki úgy élt 521 3| összekeveredett az aszott avas régi sásszalaggal. Ott nagy 522 3| köztök tartani, akkor ne avatkozzál bele. Nem lőttem én medvét 523 3| feleseljen, hallgatott.~ ~- Avval pedig mindenképen baj van, - 524 3| aristolochia clematitis”, azaz farkasalma. És igy tovább. - 525 3| seregélyek számára, mert azokból a szakácsnénk pompás pörköltet 526 3| voltunk, mint az ég madarai. Azokkal sem törődik senkisem.~ ~ 527 3| Vagy nem vágytál-e te is azokra a szórakozásokra, amelyeket 528 3| miféle levelekről beszél?~ ~- Azokról, amelyeket két év óta irogatott 529 2| kánikulában, étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel szembeszállva, 530 3| joe! (teringettét) de szép babája van annak a pörgebajuszu 531 3| magamat azzal a vasorru bábával. Inkább végiglátogatom azokat 532 3| nem szabad hibáznom. Már babonából sem. Hogy maga folyvást 533 3| képet és siettem vele Guszti bácsihoz.~ ~Annyira rajta volt az 534 3| a kisasszonynak! - Gida bácsira pedig ne neheztelj; ő még 535 3| eleven fiuk voltak, Miska bácsit is levették a lábáról. Megszerette 536 3| Apuka megfuvatta az öreg rab bácsival a kürtöt és bevágtatott 537 3| oszlopra fel volt szegezve egy bádogra festett, megfakult szent 538 3| képe van a kis Jézussal a bádogtáblán. De most nem fakó, nem elmosódott 539 3| vonalon, amelynek a végén Bagi Pál «szomszéd»-nak a tanyája 540 3| balra hagyva a tavat, elérne Bagiékig. De viz sehol sincs. Elkezd 541 3| asszony, én már megyek! Bagiéknál várnak. - Ezzel indult is 542 3| lyány is. Neked már csak a bagó való.~ ~A vén bojtár bozontos 543 3| meglátjuk, te kétpofára bagós, hangoskodott a sárga csődör 544 3| már csillapodott a láza. Bágyadtan, a szemét lehunyva suttogta: 545 3| meggyógyuljon. Egyre keresték a bajára az orvosságot; de nem tudták, 546 3| azzal csak ronthatna. A kis bajból nagy lenne.~ ~Olyanná vált, 547 3| Kandó egy sánta csikóval bajlódik s eközben rug egyet a lába 548 2| elérni.~ ~A föld népével bajlódó gazdaember volt; de sohasem 549 3| fojtani.~ ~- Nincs nekem semmi bajom sem, - kiáltottam, hanem 550 2| nyájas idegen. Kitalálta a bajomat, amely az övé is volt.~ ~- 551 3| szépen megkérjem, segitsen a bajomon. De akkor nem lehetett. 552 3| összecsőditette, hátha segithetne a bajon valamelyik. De hiába raktak 553 3| A számadó ráeszmél a bajra, göthösen is talpra ugrik 554 3| futólépés kürtjele valami bajt jelenthetett. De oda én 555 3| kellett ereszteni.~ ~A derék „bajtárs” éppen jókor érkezett a 556 3| Megállapitotta, hogy semmi különös bajuk sincsen, sőt a kocsi sem 557 2| érdemes volt élni. Minden bajunknak magunk vagyunk az okai, 558 3| kivül roppant nagy bozontos bajusz is ékeskedett rajta. Ugyanilyen 559 3| sem volt. Sok baja van a bajuszahelyével s titkos irigységgel akad 560 3| jégcsapos ember leszedegeti a bajuszáról a jégkölöncöket; meg sem 561 3| Ez bizony megtépázta a bajuszát és cuclinak nézte az orrát, 562 3| megcsókoltál, éreznem kellett a bajuszodon is, a ruhádon is a pipaszagot.~ ~ 563 3| felpattant egy nyul és pattogva bakfittyelt elfelé.~ ~Diána levágta 564 3| Neheztelés nélkül ugrott fel a bakra.~ ~Sárfy is felmászott a 565 3| táltosokban.~ ~Tamás ur leugrott a bakról s odadobta a gyeplőt a kocsisának, 566 3| komondoron. A lompos pusztai bakter nagyot vakkan erre a személyeskedésre.~ ~ 567 3| Hangverseny után aféle bál is volt.~ ~Amikor a táncnak 568 3| ternót csináltam és amikor a bálból hazamentünk, már a vőlegénye 569 2| magam is iszkoltam ám a baleset színhelyéről.~ ~Első kétségbeesett 570 3| rohantak; vakon, de ösztönösen balfelé, a hazavezető uton.~ ~A 571 3| amelyek sejttették, hogy a báli toilettje a legszebb élőszobrot 572 3| pásztorsubába bujva addig ballagni feléje a nyájjal, amig lövésnyire 573 3| Mariskát először, azon a bálon.~ ~- Akkor már négy éve 574 3| istenadta; tele himlőhellyel; a balszemére vak; a haja meghatározhatatlan 575 3| magok telhetetlen alvilági bálványának áldoztak fel bennünket.~ ~ 576 3| muszáj volt, mert a szerelmem bálványát éppen ott láthattam s ott 577 3| ezen a világon, csak az ő bálványával. Debrőy Pálma pedig kockára 578 3| És te ezt csak olyan bambaságnak láttad, mert nem is sejtetted, 579 2| besüt a holdvilág s rám bámul. Lesi, hogy mit csinálok. 580 3| büszkén, karonfogva! Hogy bámultak az áhitatos népek! Nagyon 581 3| édesanyjával, akinek egyetlen nagy bánata az volt a világon, hogy 582 3| végkép kidőlt, rászólott a bandára:~ ~- Utánam, füstösök!~ ~ 583 3| azzal a Kovács Anicával?~ ~Bandiból egyszerre olyan más ember 584 3| belebolondult a kastélyba, meg a Bangolába, amely körülötte terült 585 3| egy szép szarvasbikát a bangolai erdőben; de azért előbb 586 3| döreje végig visszhangzott a Bangolán. Az asszony látta, hogy 587 3| csak nagyon is bátortalan. Bánjatok vele jól, - mondta a két 588 3| kivül. Ott volt tudniillik a bankár úr felesége, Lea asszony. 589 3| vonalat» - a maga erdeje meg a bankárék erdeje közt - át nem lépte, 590 3| Dornstein Félixnek, a dúsgazdag bankárnak, aki hirdetések útján keresett 591 3| azt sem bánom, semmit sem bánok. A poklot sem. Én erről 592 3| szerelméért a hirnevét is; nem bánta, akármit mond a világ; mutatta 593 3| vacsorára megjön és nagyon bántotta, hogy szószegésen érték. 594 3| tátva maradt a szája és nem bántották egymást, csak azt nézték, 595 3| rossz irányban indul, órákig barangolhat összevissza; hisz’ itt most 596 3| tudja,... szeretek magamban barangolni, iszen tudja;... az erdőt 597 2| dolgait végezte, magamban barangoltam a virágos pusztán.~ ~Zsongott 598 3| már az első héten kezes báránnyá változott a keze közt. Villásné 599 3| arravetődő rablófajzatot. Báránybőrös bekecsét összegombolta magán; 600 2| kortársaim, a régi ösmerőseim, a barátaim, az immár kevésszámú hozzámtartozóim!... 601 3| mennie a városba és a régi barátaival ugy eltelt az ideje, hogy 602 3| pályázni; beülni hivatal után a baráti kompániába a poharazó asztalhoz; 603 3| bizalmaskodással dünnyögte oda a barátjának: - Nagy kujon vagy Sándor, - 604 3| csókolództak. Egymás testvérévé, barátjává vált mindenki. Sietett a 605 3| figuráira mosolyognak, velök barátkoznak magyar (!) városok olyan 606 3| pusztákat-tanyákat-mezőket bujom s a pásztorokkal barátkozom.~ ~Némán hallgattam jóságos 607 3| kergettem a fehér nyájat. Barátkoztam a bokron serregő sordéllyal. 608 3| jegyezni arról is, hogy van egy barátném, aki az Andrássy-ut 36. 609 3| hozta a boros üveget. A barátunk nagyot huzott belőle.~ ~ 610 3| a vadliba is valamelyik barázda közé zuhant.~ ~- Aunye! - 611 3| előre csúszott s akkor a barázdából felberregett egy fürj.~ ~ 612 3| pusztitson itt, csupán csak a barbár kártevés brutális ösztönével.~ ~ 613 3| mint olyan vendég, amilyen bárki más, aki látogató lehet 614 3| Isten-remeke lett volna bármikor is az a Pálma néni, akit 615 3| sárga csődör, amelyen a Barnafy-uraság csikósbojtárja szokott erre 616 3| a legelőn csikósszárnyék barnállik. Ott legel a ménes.~ ~A 617 3| mellett csupasz akácfák barnállottak. Szarkafészkek sötét gömbjei 618 3| idején szivesen hozzáment a Baróti Pál gazd’uram Juliska leánya. 619 3| ágaikról egyre hulldogált a bársonyos meleg pihe, amelytől a fák 620 3| vannak. Művésze volt ennek a bársonysima nyelvnek. A nők lelkéhez-szivéhez 621 2| érdeklődtem, hogy jelöltek-e. Bartók Lajos, aki távoli rokonom 622 3| Mereven nézhettem biz’ én Basedov nélkül is, még pedig az 623 3| Olyan mereven néz, mintha basedovos volna.~ ~Mereven nézhettem 624 3| elriad. Nem igaz az, hogy a bátor emberre is veszedelmes. 625 3| jóságos nagyasszonyom, a bátoritása a világ legboldogabb emberévé 626 3| először; szinte az ő anyai bátoritására vágyott a munkájában. Annyira 627 3| szava, minden mozdulata bátoritotta erre.~ ~- Megengedi, hogy 628 3| öntsön belé elhatározást és bátorságot.~ ~Lassan, csak úgy véletlenül 629 3| Vadölője. - Rettenthetetlen bátorságu, regényes alak. Ez a két 630 3| Jónevelésü fiu, csak nagyon is bátortalan. Bánjatok vele jól, - mondta 631 3| adják neked; mint nekem a bátyáim rossz gunyáját.~ ~A leányka 632 3| szomszédos pusztáról.~ ~«Kedves bátyám, - irta Nyírő - holnap kezdem 633 3| okvetetlenül el tessék ám hozni. Bátyámuramat sokszor üdvözlöm, Jolánkának 634 3| természetrajzot bebüfláztam, csakhogy bátyámuramékhoz kerülhessek, - hadarta a 635 3| hangon: - Hol a borom, Pál bátyó?!~ ~- Hol az én tiz liter 636 3| megmagyarázta, hogy kell beadni a porokat ostyában, azután 637 3| volt, - hatéves - és éppen beadták az elemi iskolába. Igy következett 638 3| szigoru szavaitól megsebzetten beállott katonának. Most is virágos 639 3| Szavamon fognál és elkezdenéd bebizonyitani, hogy vajjon nem volt-e 640 2| szembeszállok Gyulaival és bebizonyítom neki, hogy nem vagyok opportunus.~ ~ 641 3| hogy hátha ugy összekapnak beborozva, hogy megeszik egymást.)~ ~ 642 3| az egész természetrajzot bebüfláztam, csakhogy bátyámuramékhoz 643 2| azt két ember erejével becipelte a konyhába; előkapott egy 644 3| madárfogó kalitka, ahova becsalogassa azokat a gimpliket, akikre 645 3| a felesége felé.~ ~Ezek becsaptak bennünket. Eszökben sincs 646 3| birtuk puskavégre kapni. Becsatangolta ez állandóan valamennyi 647 3| ellőné a szarvasaimat a becses vendégeim elől.~ ~Másnap 648 3| mindenesetre van egy nálamnál becsesebb, a lelkéhez közelebb álló 649 3| ártatlan kis leány!...~ ~Becsöngette a cselédet s elküldte vele 650 3| megsemmisitését jelentette, ami becsület, erkölcs, emberi tisztesség 651 3| vigyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre; de akkor részegséget éreztem. 652 3| visszajöjjenek. De hát a becsületszó?!... lám, a gazemberek!~ ~- 653 3| igaz hitves, akit meg kell becsülni... Az volt a boldogság, 654 3| feleségemet is szeretem; - becsülöm és soha el nem hagynám. 655 3| kivül, akit közülök őszintén becsült, miatta ugyan beszélhettek « 656 3| tanithattam; az iskolát becsuktuk, járvány van a gyerekek 657 3| amekkora a hires Kohinor, az «bedől» valami másnak; például 658 3| mély árok volt. Ha abba bedőlnek, nem marad egy ép porcikája 659 3| egyenletesen megsürüsödött és ugy befedte, amire rászállott, hogy 660 3| két óra volt. Mára tehát befejezte a munkáját és hazamehetett. 661 3| éppen elhatározta, hogy befog és megyen a doktorért, amikor 662 3| az orvossággal. De amikor befogni készült, észrevette, hogy 663 3| már a szemét valamelyik befolyásos nagyúri vendége, ő inkább 664 3| mind rajtunk kacagtak.~ ~Befurakodtak közénk és mérges gázként 665 2| halálra ítéltem valamennyit és befűtöttem velök. Úgy éreztem, mintha 666 3| Azután hirtelen felugrott és befutott a másik szobába, ahol még 667 3| tájon volt a vadszőlővel befuttatott lugas. Ha abba besurranhat, 668 3| és nézegeti a pruszlikos begyes kacarászó pávagalambokat, 669 3| üveggyöngyfüzér tarkállott.~ ~Bimbós begyeskedéssel indult neki a szűzi fejlődésnek, 670 3| Hátulról folyvást közeledett a behemót bömbölés: - jahajj! jaaajj!~ ~ 671 3| amikor az intéző megjött, behivta az irodába és ott megkérdezte 672 3| sziesztázott itthon. A gazdasszonya behozott egy névjegyet. Akkor sem 673 3| szobaleánynak.~ ~A vizet behozták. Megittam. De azért nem 674 3| a kedvetekért a szememet behunyjam?~ ~A legény hevesen rázta 675 3| amikor - szerencsére - ő is behunyta a szemét: a fiára, harmadik 676 3| a veszett kutya a farkát behuzva tántorog, ugy egészséges 677 3| megrázza magát; a nyakát behúzza a suba gallérjába; a süveget 678 3| kanyaritotta; fejszének is beillő fokosát a hóna alá kapta; 679 3| levegőből, éppen a sűrü lugas bejárata elé.~ ~Hanem a dörejnek 680 3| falon, éppen a függönyös bejárattal szemközt, egy a megszólalásig 681 3| szobaleánnyal, vagy valamelyik bejáró parasztfruskával legyeskedtem, 682 2| egészen kitérni nem lehet.~ ~Bejelentem teljes igénytelenségemet. 683 3| termésre, az ármentesitőgyűlés bejelentése; csupa komoly ügy, ami mind 684 3| pajtásai egy kis dáridóra.~ ~Bejelentették neki, hogy nevenapja lesz 685 3| ma?!...~ ~A gazd’asszony bejött s kis ezüst tálcán levelet 686 3| órakor a vendégek fogata bekanyarodott a füzesfasor sarkához, ahol 687 3| kölyök! teszed el azt a békanyuzót? - mordult a bicskáját szorongató 688 3| Ha nem szégyeltem volna, bekaptam volna összepréselt ujjaimat. 689 3| rajtam a hideg. A nyálkás békától sem iszonyodtam jobban.~ ~ 690 3| mellén, keresztben. Szent béke, édes megnyugvás volt az 691 3| káromkodott, izzadt, lihegett. A bekecs már nagyon rámelegedett. 692 3| meg a fiu, ha ez az ember bekerül a családba.~ ~Csak magára 693 3| a majorságban láthatott békés embereket, akiknek eszökben 694 3| farkas, a kertben.~ ~Csend és békesség mindenütt.~ ~A kapuajtót 695 3| ő maga se’ nagyon. Azzal békessége volt. Ez a második pedig 696 3| az asszonyt. Hagyjon neki békét!~ ~Ezt olyan nyomatékosan 697 3| májunkat, s mindnyájunkat béklyóba verve rugdosson, kinozzon; 698 3| kiszabaditotta a remegő állatot a béklyójából és talpraállitotta egyiket 699 3| szopogatta a diópálinkát; «beköpött» egy-egy pohárkával, csak 700 3| korán (még ágyban voltam) beköszöntött az istenáldása egy egész 701 3| gondoltam. Jó lenne most oda bekopogni, lekuporodni a napsütéses 702 3| lelőttem.~ ~A kutya fejét beküldték a Pasteur-intézethez. Ott 703 2| lakott, a saját házában.~ ~Beküldtem hozzá a névjegyemet, fogadott.~ ~ 704 3| Éreztem, hogy meg kell vele békülnöm.~ ~Magam szedtem össze neki 705 2| A szabad ég alatt. Tóth Béla tárcát írt róla a Budapesti 706 3| lovát; visszahozom estére. Belátogatnék még a faluba utoljára.~ ~ 707 3| odakint. Az árnyékba hasal és belebámul a világba. Még a nyájat 708 3| vadvirágos mezőkön kóboroltam; belebámultam a végtelenbe; az égi kékségbe, 709 3| Ebbe azután lépten-nyomon belebetegedett, mert Tamás ur mindig mulatott, 710 3| geggenést. Nekifohászkodik és belebőg a pusztába. Ha valaki hallaná, 711 3| amikor itt szétnézett, belebolondult a kastélyba, meg a Bangolába, 712 3| került volna, bizonyosan belebolondultam volna.~ ~- Ki ez? - kérdeztem 713 3| A fel-feltámadó fuvalom beleciterázik a csendbe. A bozót közt 714 3| nem látták, - gondolta.~ ~Belecsendült a fülébe az előtte ülő nagy 715 3| féltettem mindig. Ráugrott és belecsimpaszkodott a fülébe... A kan hozzávágott. 716 3| hogy abba belelépjen, vagy belecsipjen s ezzel megfogassa magát.~ ~ 717 3| belelépjen a hurokba, vagy beledugja a fejét; hanem fogtam verebet 718 3| és elkezdte szagolgatni. Beledugta a fejét a füvek és virágok 719 3| varázslatnak, amelyet a saját beleegyező engedékenységem folytán 720 3| vastőrömet ebbe a masszába beleépitettem, ugy, hogy semmi sem látszott 721 3| az asszony megdöbbenve és beleereszkedett a megvilágitott székbe. - 722 3| hogy a Kopaszhegy sűrüségei beleessenek. A tetőre felküldtem a kasznáromat, 723 3| megsimogatta Kossuth-szakállát és belefogott a történetébe.~ ~*~ ~Volt 724 3| ha a vadászat rendezője belefuj a kürtjébe. Ha a hajtásnak 725 3| másvilágra küldte. Az egyik beleharapott a vállába; a másik végigkarmolta 726 3| porcikája vágyott: hogy belehencseregjen azokba a kis szines párnákba 727 2| de még a rovarai is, mind beleilleszkedik a természet roppant zenekarába. 728 3| Hogy megszaggassa vonagló beleinket; megkivánja vesénket, májunkat, 729 3| tudja, hogy birt a gyökere belekapaszkodni a keskeny sziklarepedés 730 3| az egyik szikestó; abba belekapcsolódott a másik, a harmadik; jó 731 3| köztök voltam. Magam is belekozmásodtam. A szépségéről hiába beszélnék, 732 3| ránéz az emberre és már belelát a veséjébe. Nagyon tisztelem 733 3| hogy az ilyen vén ember is belemelegszik a nézésébe.~ ~A kis tanitónő 734 3| fájdalmasan nézett a férfira. Belemélyedt az arcába, mintha a gondolatát 735 3| dologba, a munkába kell belemerülnöm. Tizennyolc év bizony számot 736 2| Ha magányos tünődéseimkor belemerülök a természetbe, a lelkem 737 3| kerülve helyezkedtem el és belemerültem a néma erdő szemlélésébe. 738 3| beleturkált sürü szőke hajába, belenézett a szemébe; megsimogatta 739 3| amikor honi viperák marják belénk mérgöket. Meggyaláztak, 740 3| János úr kezdett lassankint belenyugodni a megváltoztathatatlanba.~ ~ 741 3| tojással együtt a füre, azután belenyult jobbról is, balról is a 742 3| földekig s azokba szinte beleolvadt. Igazi kerités sem határolta; 743 3| elszakitani. Mind a hárman belepusztulnának abba. Itt van, fogja, vigye 744 3| tojást. Azokat is szépen belerakta a süvegbe.~ ~- Nesze, három - 745 3| elsompolygó bundás felé bök. De beléreked a szó, mert valami különös 746 3| engem elvenni.~ ~János urba belerekedt az ellenmondás.~ ~- Ez igaz, - 747 3| csipejére, hogy a szegény állat belesántult. A közvádlót az ispán képviselte.~ ~ 748 3| megcsókolta.~ ~Gyurka először belesápadt; azután az arcát elöntötte 749 3| bőjtökkel, amibe egészen belesoványodott.~ ~Egyszer, késő ősszel, 750 3| Flaubertek; a csővel vizszintesen belesrófolt piramidlije volt, amelyre 751 3| meglepődött ezen, hogy majdnem belesült a Miatyánkba.~ ~Mise után 752 3| szokatlan érzésbe szinte beleszédült.~ ~Felkiáltott örömében, 753 3| leány lettem volna, magam is beleszerettem volna. Nagyszerü tehetsége 754 3| beszélgettek róla és mindenki beleszólott. A patikárius volt az egyetlen, 755 3| földhözragadt semmi és senki vagyok, beletenném a földbe az egész lelkemet. 756 3| munkásnak rosszul fizet. De aki beleteszi a lelkét, az erejét, arra 757 3| is van egy! S a verebet beletettem a madárhálómba.~ ~Alighogy 758 3| lesz földem. Nem birtam beletörődni abba, hogy egész életünkön 759 3| vityillójában hajnali kakasszóra és beletopogva vastag tehénbőrcsizmájába, 760 3| karosszékre essék.~ ~Azután beleült forgólábon nyugvó kényelmes 761 3| egy ostoba fiókveréb mégis beleugrott a tőrömbe. Ujjongva kiáltottam: 762 3| csak megfordul és elkezd belevágtatni a világba, minden érthető 763 3| disznóbőr közé kentük, a belevaló arasznyi hosszuságu, vékony 764 3| halk nesszel tárult fel és belibbent az asszony.~ ~Egy pillanat 765 3| nem sok érzéke van; sőt a belletrisztikát lenézi. Gondolhatod, milyen 766 3| árasszon el a himlő, vesszen ki belőled minden melegség és légy 767 2| szívesebben, mint arról, ami belőlem már úgyis a nagy nyilvánosságé, 768 3| Igy azután egy pár lett belőlök, és minthogy az istentelen 769 2| a szívünk vére, máskor a belőlünk fakadó könnytenger. A költő 770 2| izmos volt a külseje. A belső lénye határozott, erélyes, 771 3| A kert néhány holdas belsőség volt, sok gyümölcsfával, 772 3| akkor megvettem itt ezt a belsőséget, amelyen csak egy leégett 773 3| hogy ha mindenét bérbeadná, bemehetne Nagykárolyba és hivatalt 774 3| lépestáskámmal. Az édesapám pedig bement az irodájába. - Bizonyosan 775 3| toportyánféreg». Télen bemerészkedtek a bestiák a faluba is, kikaparták 776 3| hogy ezt a sorsot, ezt a bemocskoltatást a magyar történelem nem 777 3| verseny, inditványoztam. Akkor bemutatjuk egymásnak a zsákmányunkat.~ ~ 778 2| meg, hogy egyedüli célom a bemutatkozás és hogy nem kérem pártfogását.~ ~ 779 3| csufolja; Jolánkának majd bemutatom uj akviziciómat, Diánát, 780 2| szépirodalmi közlönyünk. Benedek Elek szerkesztette. A pályabírák 781 3| repkedni, szálldosni és benépesitik az éjszakát; észrevétlenül 782 3| kerestem, hogy mit is lehetne benned és rajtad megszeretnem! - 783 3| jelenteni. Erre hivtalak össze benneteket. Mert az ebadta bestiája 784 3| tocsogott a lapos medence sással benőtt foltján. Egy bokron sordély 785 3| nyugodtságának, amely a bensejében is jellemezte. Villásné 786 3| tesszük szivesen? és ha bensőnkben tehetetlenségünket átkozva, 787 2| Gyulai Pál, alelnöke pedig Beöthy Zsolt volt.~ ~Egyszer megbukni 788 2| öregeknek.~ ~Elmentem Gyulaihoz, Beöthyhez, Szász Károlyhoz és Szigeti 789 3| irányban, hogy ha mindenét bérbeadná, bemehetne Nagykárolyba 790 3| Szilágyban, Szabolcsban, de még Beregben is mindenütt ösmerték Sárfy 791 3| emellett vagy ezerötszáz holdat bérelt is a tőszomszédságában, 792 3| fejszénket. Husz holdat béreltünk. Ahhoz már cselédet kellett 793 3| ahol még nem volt. Egyszerü berendezésü hálószoba volt az, ahol 794 3| rohanást és elkezdett uj életre berendezkedni.~ ~Először is tanult, amit 795 3| hizlalja a jószágot.~ ~A béreseket ő tanitotta meg arra, hogy 796 3| titkának.~ ~Megkérdezte a béresgazdát: - Sinkó, hogy van kend? 797 3| következett a rapport.~ ~Az egyik béreslegény ugy rávágott a vasvillával 798 3| csikorogjon; meg ujra beteszi, bereteszeli. A csekélyke neszre felvakkan 799 3| megengedem magamnak, hogy itt-ott bérkocsiba üljek; ha páholyt kivántam 800 3| belőle, hogy a husz holdas bérletből hamarosan negyven holdas 801 3| kell.~ ~Akkor este az a bérlethistória egészen megzavart. Nem birtam 802 3| csak lassan a testtel - berzenkedett a csárdás. - Több nap, mint 803 3| ereszére nagy eperfák borultak, besátorozva azt a lombjaikkal.~ ~Nagyon 804 3| ámbár bosszankodott is. Besietett a lugasba.~ ~- Te! te bolond 805 3| szeme már látja, hogy a bestefajzat észrevette a csalétket. 806 3| benneteket. Mert az ebadta bestiája sohasem maradt egy helyen 807 2| kötelez.~ ~Nyitott ablakomon besüt a holdvilág s rám bámul. 808 3| A délutáni nap rézsut besütött és a sugárkéve aranysávján 809 3| legjelentéktelenebb csinyemet is besugta. Ha a szobaleánnyal, vagy 810 3| befuttatott lugas. Ha abba besurranhat, akkor a fel-felcsapó, erre-arra 811 3| Roppantul tetszett neki ez a beszéd; de valami furcsa megszeppenésféle 812 3| leghosszabb országgyülési beszédért sem. Ösmerte a szereplő 813 3| pedig olyan eleven, nevető, beszédes volt, hogy csak a nyelve 814 3| csak a nyelve lehetett még beszédesebb.~ ~Gömbölyded, kistermetü 815 3| Jolánka lesütötte a szemét. Beszédesen hallgatott.~ ~Nem állhattak 816 3| a szőnyegre, hallgatni a beszédjét; közben elfelejteni ezeket 817 3| neked apád, ha megtudja. Mit beszéled tele a testvéreid fejét 818 3| terajtad járt az eszem; beszélgessünk egy kicsit. - Nahát, kinek 819 3| láthatta őket; éppen csak a beszélgetésök válhatott bizalmassá, ha 820 3| szemközt velem. Komoly beszélgetésünk lesz. Kérem, hallgasson 821 2| Leültetett.~ ~Nagyon szívesen beszélgetett velem. Rákerült a sor a 822 2| Nyugalomba vonulok.~ ~Miről beszélgethetnék könnyebben és szívesebben, 823 3| késni fog, tehát egyelőre beszélgethetünk. Azután ugy sem lehet.~ ~ 824 3| lehetett. De azért csak beszélgettek róla és mindenki beleszólott. 825 3| el, hogy te a «pénzedről» beszélhess, amelyet - én nekem köszönhetsz.~ ~ 826 3| hozzá? most már maga is beszélhet.~ ~- Mihez szóljak én hozzá?~ ~- 827 3| oda is adhatná!... Csak beszélhetne vele még egyszer utoljára. 828 3| magyar a magyar földön; pedig beszélhetnek nekem, hogy ezért, meg azért; 829 3| robbant ki belőle, - hogy beszélhetnétek akármit, ha magam is nem 830 3| őszintén becsült, miatta ugyan beszélhettek «haza», akármennyit. Jobban 831 3| meg, hogy a doktorral én beszéljek; én intézzek el vele mindent. 832 3| Egyelőre most arról beszéljünk, hogy más kérőd van-e talán, 833 3| belekozmásodtam. A szépségéről hiába beszélnék, azt én neked nem tudnám 834 3| tudsz is vele bánni. Addig beszélsz, amig össze nem zavarsz 835 3| félreteszegettél, akkor nem ugy beszélsz-e róla, hogy: «a pénzem», ( 836 2| Akkor még az elbeszélést »beszély«-nek mondták.)~ ~Ebből sejthettem, 837 3| pajtása virtusát. Egy hajtásra beszivta magába az üveg bort.~ ~- 838 3| saját vállára, hogy szinte betakaródzott vele. Azután egy görbén 839 3| körülötte és lassan-lassan betakart minden fát, minden bokrot. 840 3| lóra!~ ~Minthogy a számadó beteges, a lakos nem sokat kérdezi; 841 3| szomszédasszonyok vigyáznak addig a betegre.~ ~A bekecse zsebébe dugta 842 3| hogy érjen utól minden betegség, amely elrutit és kivesz 843 3| Feri csak egyszer látta a betegsége után; akkor ugy megborzadt 844 3| szoptatta? Ki virrasztott betegségében az ágyacskája mellett? Ki 845 3| nyugtalan, amióta olyan betegséget komédiáztam melletted és 846 3| lopódzva sunyit. Leskelődik. Betekint az udvarba; figyeli, nincs-e 847 3| bókokat, hogy amikor már beteltnek vélte a mértékemet, hirtelen 848 3| ne csikorogjon; meg ujra beteszi, bereteszeli. A csekélyke 849 3| hogy rám sem ösmer, ha ujra betoppanok.~ ~Este az ágyban szeretek 850 3| táblácskával. A táblán elmosódott betük látszottak, de még ki lehetett 851 3| kocsisának, aki maga is elnyütt betyárlegény volt, olyanforma, mint agglegénygazdája. 852 3| és megvárták, hogy Sárfy beüljön a kocsiba, mert ebben a 853 3| éppen követségre pályázni; beülni hivatal után a baráti kompániába 854 3| szokott lenni és mert a kocsis beüzent, hogy most már tessék ám 855 3| ember, aki egy leányért bevágsz egy egész tudományt, anélkül, 856 3| meglássuk. A kitartása, hogy bevágta az egész természetrajzot, 857 3| rab bácsival a kürtöt és bevágtatott szilaj lovával a pandurok 858 3| én rendszerem itt nálam bevált és igy nem vagyok hajlandó 859 3| Minden kötelességemet beváltottam maga iránt, Bella. Az egész 860 3| rögtön mindenre, amelyek bevésődnek a gondolatvilágunkba és 861 3| tovább. Emberem vagy. Rögtön beveszlek a gazdaságomba. A szobád 862 3| Márinkó asszony pedig minden bevezetés nélkül elkezdte danolni 863 3| ösmeri.~ ~- Amikor apának bevittem tegnap a délelőtti uzsonnáját, 864 3| összefogta magán a bekecsét, bevonta a nyakát a gallérjába, a 865 3| Elsőnek az antantmisszió bevonulása volt soron és csak a város 866 3| a pitvarajtót, meg ujra bezárja. Már csak az utolsó van 867 3| Amikor a két gyermek után bezárult a veranda üvegajtaja, még 868 3| volna.~ ~A rét laposa felett bíbicek csapongnak, jajongnak, bukfenceznek 869 3| a rokkant ember oda nem bicegett hozzá. Ennek valami nagy 870 3| békanyuzót? - mordult a bicskáját szorongató fiura a számadó. 871 3| srapnellsebek; de ilyenek ezeknek a bicskásoknak is vannak; az efélét nem 872 3| Dezső!~ ~Váraljai fitymálva biggyesztette félre a száját.~ ~- Igen, 873 3| ki magából, mint a fujó bika. Az asztalos megint hebegett, 874 2| mérges természetű svájci bikánk hátára.~ ~Szultán a meglepetésében 875 3| Keszeg, ki lövöldözi ott a mi bikánkat? - kérdezte Félix ur ilyen 876 3| kezével, mert lefogta a dühös bikát a szarvánál fogva; egy nagy 877 3| csináltassa, kacérul, féloldalt billenően. Az enyhe zöldváltozatu 878 3| diadalmas élet.~ ~A kicsattanó bimbók mintha ici-pici tündér-gyerekek 879 3| üveggyöngyfüzér tarkállott.~ ~Bimbós begyeskedéssel indult neki 880 3| adja. A föld számonkérő birája annak, aki élni akar belőle. 881 2| elégedetteknek lennünk. Amikor mások bírálnak bennünket, akkor már elkéstünk 882 3| ejtett halálos sérelmet le bird nyelni, és a megalázkodásod 883 3| szerelem legnagyobb hatalmával birhassa magához kötni.~ ~Mindaddig 884 3| el, mi aggaszt, mit nem birhatok megszokni sohasem. Te csak 885 3| mindig, azt, amit csak te birhattál adni a lelkemnek. A te nagy 886 3| gyötrelmemet és késő vénségedig ne birj meghalni, szabadulni a földi 887 3| féljenek tőlem és rendet birjak köztök tartani, akkor ne 888 3| hatalmatokba ejteni nem birjátok, csakis azzal, ha simogatjátok, 889 2| finomak, halkak, hogy alig bírjuk felfogni.~ ~A természet 890 3| van a pusztán százötven birka; a kertben kétszáz gyümölcsfa; 891 2| Elibe toppan a sorsának és bírkózik vele. Az akadályt legyőzi. 892 3| gondolatát kajánul a csárdás. - Birkozzatok! (Azt forgatta a fejében, 893 3| szóra. - Melyik asszony birná ki én mellettem? - szokta 894 3| Szent István elárult birodalmának s Mária országának korlátlan 895 3| érti? És kikaparom annak a birónak a szemét, aki engem az én 896 3| is volt egy párszázholdas birtoka; de emellett vagy ezerötszáz 897 3| is, akkor vegyen engem a birtokába, amikor éppen eszébe jut, 898 3| ugy tönkrejutni, hogy a birtokából kiment mindegyik, de vissza 899 3| nyomoruságában és elvitte magával a birtokára, afféle felügyelőnek, akinek, 900 3| eladja, vagy bérbe adja a birtokát. Meg is mondta, hogy az 901 3| törekvésre, hogy az ősi birtokból hiányzó négyezer holdat 902 3| prakszisom van abban, hogy a birtokomon mit hogyan kell termelni. 903 3| az apja. Nemcsak az ősi birtokot örökölte, hanem az ősi virtusokat 904 3| visszavonultak akkoriban vett kis birtokukra. Egyetlen leányukat már 905 3| világnak. Fészket rakni nem birtunk; megpróbáltuk a kezdetet 906 3| azon sem én, sem te nem birunk segiteni; kár is arról beszélni.~ ~ 907 3| éppen azt remélte, abban bizakodott, hogy ha ő majd nem birja, ( 908 3| Adj Isten Ferkó! (Ez a bizalmas hang onnan eredt, hogy a 909 3| Tudom például azt, hogy a bizalmasai csak igy szólitották: te 910 3| elkezdte magázni. Ahogy a bizalmasait szokta.~ ~Ettől már csak 911 3| nyitott ablakon, és a jószivü, bizalmaskodó nőszemély, akinek egyetlen 912 3| beszélgetésök válhatott bizalmassá, ha akarták. A bizalmasság 913 3| bizalmassá, ha akarták. A bizalmasság nem is a témáikban volt, 914 3| hogy mindenkit megnyerjen. Bizalmat gerjesztőbb embert nem ösmertem 915 3| mintha az egész világ iránt bizalmatlan lett volna.~ ~Hátrafésült 916 3| az öreg úr, meglehetősen bizalmatlanul.~ ~Nyírő csettintett a vizslájának.~ ~- 917 3| valaki máshoz fordult a bizalmával, a szive kiöntésének a vágyával. 918 3| felhatalmazom rá, hogy legyen bizalommal; mondjon meg nekem mindent.~ ~ 919 3| a rokont a földesur.~ ~- Bizd rám - mormogott Tóth Miska. - 920 3| várnának? - tetézte István a bizonyitást.~ ~- Hát én biz hamar megházasodtam 921 2| egyetlen vígaszom.~ ~Így mégis bizonyíthattam, hogy fürjet lőttem.~ ~*~ ~ 922 3| szeretek valakit, aki azzal bizonyitja legjobban, hogy megbir érteni 923 3| könnye is kicsordult, ugy bizonyitotta.~ ~A nagy erős ember ugy 924 3| nyüzsgött-mozgott-hullámzott, bizonyitva, hogy mennyire nem lehet 925 3| Nem nagyon bánom, mert igy bizonyosfajta kényelmem van mellette. 926 2| egyáltalában nem volt meglepve.~ ~Ő bizonyosnak tartotta, hogy így lesz.~ ~*~ ~ 927 3| Talán a társait várja. Hadd bizonyosodjanak meg azok a csalétek ártatlanságáról, 928 3| kezdett, csakhamar meg is bizonyosodott róla, hogy a sejtelme, a 929 3| jöjjön Fodor szomszéd; csakis bizonyosra mert volna szint vallani. 930 2| feljegyezni való: mégis elfog a bizonytalanság érzete, hogy ami nekem talán 931 2| a kísérletezéseknek, a bizonytalanságoknak; annak a lehangoló, megbénító 932 3| homályos sejtelme erről a bizonytalanságról; de alaposan kikérdezni 933 3| meghivás a közigazgatási bizottságba; vételajánlat az idei termésre, 934 3| felpattantak a lovukra és Márinkóra bizták az inditást. Amikor tapsol, 935 3| pályázott. Az édesapám nagyon biztat vele, hogy elnyeri. S ahogy 936 3| Most már csak a kocsisát biztathatta. Annak a fülébe üvöltötte 937 3| Elibé! Csak elibé! - biztatja a legényt. A hangja elvész 938 3| áldóját!...~ ~Azokat nem kell biztatni. Lóra csikós, lóra!~ ~Minthogy 939 2| mondat végére pontot tettem, biztató mosollyal kért: olvasd fel.~ ~ 940 3| remélt. Pedig a főbiróék biztatták: - Menjen csak bátran; aranyos 941 3| várnom magamhoz, hogy mennél biztosabb lövéssel buktassam fel.~ ~ 942 3| hogy komolyan szándékozott biztositani az eljövendő negyedik János 943 3| Ebben valami immunitást biztositó árnyalat volt, amin maga 944 3| is tekintélyt és poziciót biztositott neki. Egyébiránt minden 945 3| protekciójával, aki arról biztositotta a vejét, hogy ez a fiatalember 946 3| elemózsiázás.~ ~Az én élvezetem már biztositva volt az erdei magányban 947 3| vadászsapkát szerkesztett, amely bő-buggyosan ült a fején, mint valami 948 3| alszik, amennyit a lován bóbiskolhat. Éjjel is folytonosan szortyog 949 3| amely gyakran elővesz, - bocsánat...~ ~- Arteriosclerozisos 950 3| ujra felharsant, ahol a Bocskay-süvegek tolldiszére esett a magyar 951 3| simogatta-ölelgette a magyar ezredest. Bocskay-süveges kisasszonyok serege virágzáporral 952 3| libapásztort és hamarosan lerugta a bocskorát, feltürte a gatyáját, végig 953 3| pusztitotta. Itt van a cséplőgép bódéja; amott vannak a félszerek, 954 3| vele paprikás pálinkát, meg bodza-teát, nem használt az semmit 955 3| lépéseit. A kerités mentén sűrű bodzabokrok voltak; azoknak a fedezete 956 3| vastőrrel, cinkét tökkel meg bodzakalitkával, és mindent, amit csak birtam, 957 3| zöld növény volt egy pár, bödönökben, két haragoszöld, fényes 958 3| elsompolygó bundás felé bök. De beléreked a szó, mert 959 2| mondani.~ ~Éppen ebben van a bökkenő. Ez az, ami nyugtalanít. 960 3| tündér-gyerekek ici-pici bölcsői lettek volna.~ ~Felettök 961 3| Alaposan megszeliditette ezt a bölényt.~ ~Még az úr is kacagott. 962 3| kalangyavarju.~ ~- Hát a bölömbika?~ ~- Az kérem alássan a « 963 3| folyvást közeledett a behemót bömbölés: - jahajj! jaaajj!~ ~Jött 964 3| Ebédközben Orgoványi a lapokat böngészte végig. Ilyenkor ért rá a 965 3| mindenünkből kifosztottak és börtönök csőcselékét szabaditották 966 3| Hát az én fiam, meg a maga Bözsike-leánya, ha olyan kiváncsi lett 967 3| vadrózsa egészen, mint maga.~ ~Bözsin végigborzongott valami. 968 3| nagy közelségre, nem a mi Bözsinket környékezi. Nagyot fujt 969 3| minap, hogy jó lenne a mi Bözsinknek a maga fia. Talán megértik 970 3| Erzsébet”-ről nem ösmert rá. Ha Bözsit irt volna, akkor mindjárt 971 3| szálldosnak s rajokban lepik el a bogáncskórókat, a gazosokat, a kint maradt 972 3| leszúrok egy ágas-bogas bogáncskórót s azt megtüzdelem lépvesszővel, 973 3| vergődik; ráereszkednek a bogáncson vagy bokron, napraforgón 974 3| ménes!~ ~Más ez, mint a „bogárzás”, amit a kolumbácsi légy 975 3| erősödő, mély vonitással bőgni, mint a társait szólongató 976 3| balra.~ ~- Szorritsd! - bőgte Sárfy még egyszer, torokhangon, 977 3| mulatni, nevetni, kacagni, bohóskodni, szerelmeskedni vágytam; 978 3| pedig holmi tejfelesszáju bojtárinasnak onnan kint tágasabb.~ ~Peti 979 3| hangoskodott a sárga csődör bojtárja. Ahun van a gulyakut, ötszáz 980 3| Mogorva vén csont; de két más bojtárral ér fel. Annyit alszik, amennyit 981 3| büszkén nézte végig a vén bojtárt s a számadó elé toppant.~ ~- 982 3| káromkodásai miatt fogadott vezeklő bőjtökkel, amibe egészen belesoványodott.~ ~ 983 3| adatta velem magának vissza a bókokat, hogy amikor már beteltnek 984 3| lehetett meglátni mi az: bokor-e, kő-e, ledöntött fatörzs-e 985 3| ahova a szél a ló felől a bokorban rejtőző ember szagát is 986 3| tudná ám ugratni a nyulat a bokorból.~ ~Menyus nevetett. - Nyula 987 3| megáll, ráles egy darabig a bokorra; azután megint kanyarodik, 988 3| rendbenlevőnek tartotta a bókot és el is fogadta. Csak egy 989 3| virágos volt, mint mindig. A bokrétás Bocskay-süveg egy kicsit 990 3| láthatatlanul bujnak meg a bokrokon, a füvek közt, a növényzet 991 3| kiugró szürke sziklapárkány bokros tetején volt, ahonnan, a 992 3| náddal szegett földeken már bokrosodni kezdett a vetés. A mocsaras 993 3| betakart minden fát, minden bokrot. Azután a nehéz párázat 994 3| szerette a tanár hangját s még boldogabb volt, ha látta, hogy a fia 995 3| hogy mi történik a Haza boldogitása körül. Ezzel elég hamar 996 2| sikerülne lőnöm. Egyszer lenézek boldogító zsákmányomra, hát - nincs! 997 3| alájok; életök fogytáig boldogok lehetnének, s ők jobban 998 3| egész kenyér a legnagyobb boldogsága.~ ~Még érzelgőssé válok, - 999 3| hadsereg végre a fellélegzés boldogságát szerezte meg az önvédelmi 1000 3| megzavarva legteljesebb boldogságuk, amig a barátom meg nem 1001 3| nyomorultja, szerencsétlenje és boldogtalanja vagyok annak a halálos megalázottságnak, 1002 3| lehet elpusztulni; annak boldogulnia kell.~ ~Akkor este az a 1003 3| szerint megelégedésemre boldogulok. Negyvenéves prakszisom