IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1004 3| már azok ketten hivják, bolonditják egymást. Kétszer-háromszor 1005 3| tőle:~ ~- Te, Miska, mivel bolonditod te itt az embereket, még 1006 3| lovat, amilyennek mindig bolondja volt Sárfy Tamás. A ló volt 1007 3| amiben benne volt, hogy ne bolondozzon, ne haragitsa meg a legényeket. 1008 3| hajlandóságu embertől minden bolondság kitelhetett volna az erőszakoskodásban. 1009 3| kapható legyen még holmi bolondságra; de ugy ügyeskedett, felhasználva 1010 3| levélre gondolt volna. És bolondul vágyott volna a kis leányra; 1011 3| menyecske-lányával a városban; járta a boltokat; meglátogatta a régi ösmerősök 1012 3| hogy két annyi ideje is bolyong, mint amennyi alatt jövet 1013 3| nemében; hogy mit tudnak a bombyxok, mint mesterszövők; milyen 1014 3| sátoroscigány éjjel ki akarta bontani a kukoricagóré léces oldalát. 1015 3| számlálatlan üvegszámra bontatott fel Félix ur.~ ~Nem volt 1016 3| érteni, érezni; a te szived bontogatta ki a szárnyamat; és - mit 1017 3| házasságukat a férj hibájából bontotta fel a biróság. A gyönyörüséges 1018 3| közt van, Bella. Még nem bontottam fel a csomagot. Nem okvetetlenül 1019 3| végigheveredett az ebédlő nagy bőrdivánján s a szivarját sziva, átengedte 1020 3| jókedvü volt, hogy alig fért a bőrébe. - Ne féljen csárdás bácsi - 1021 3| Márinkó majd kibujt a bőréből örömében.~ ~- Egy! kettő! 1022 3| megfehéredett, mintha lágy hó boritaná.~ ~A havas fonnyadás közt 1023 3| Orgoványi feltépte a boritékot s megnézte az aláirást: ... 1024 3| terjesztették a mételyt.~ ~Vérbe boritották s szennyel árasztották el 1025 3| erre a lángoló szégyenre boritunk, meggyullad s elhamvad; 1026 3| volna.~ ~A tehénke meg a borja, meg a sárgazöld libuskák, 1027 3| vagy annak a gazdának a borját, csikaját, kecskéjét. Csak 1028 3| oda.~ ~Sem a tehénke a borjával, sem a kis libák nem tudtak 1029 3| az anyjukommal, hogy én a borjut, meg a malacot adom el, 1030 3| néhány tájkép... kényelmes bőrkarosszékek, üveglappal fedett kerek 1031 3| értette?... Otthon lesz jó borocska, meg szivaaar!...~ ~Vontatva, 1032 2| akkor meg bírtam maradni a bőrömben. Ez volt az első fürjem! 1033 3| hugaim.~ ~Majd kiugrottam a bőrömből.~ ~- Ha beteg, hivjátok 1034 3| doktortól rendelt vizes borogatást.~ ~Nagy Sándor sietett s 1035 3| nagy magabizással:~ ~- A borokat az fogja megfizetni, akinek 1036 3| aki már vagy tiz liter borommal adósom. Pedig nincs több 1037 3| borotválkoztál; s amikor pedig ilyen borostásan megcsókoltál, éreznem kellett 1038 3| ide-oda és három napig sem borotválkoztál; s amikor pedig ilyen borostásan 1039 3| csárdás jött a két üveg finom borral, az asszony meg a poharakkal, 1040 3| káposztából, paszulyból, borsóból, salátából, korai krumpliból 1041 3| szó nélkül fizette le a borsos vételárat, pedig ő maga 1042 3| hibás vágányra terelni a borügyet.~ ~- Csak hozni kell azt 1043 3| aki előtt térdre kellene borulnia!... De hagyjuk ezt. Ne csináljunk 1044 3| öreg ur megölelte a keblére boruló virágszálat.~ ~- Isten neki, - 1045 3| foglalkoztam vele, - és én borultam le rá, mintha az anyám ölébe 1046 3| az sem lenne éppen olyan borzasztóság; akkor csak menne egyenest 1047 3| pillanatnak, amikor titkos borzongásos vallomással könnyitett magán 1048 3| vágya nélkül! aki a maga borzongó hidegségében még százszorta 1049 3| véletlenül hozzám ért, végig borzongott rajtam a hideg. A nyálkás 1050 3| konyhai zöldség, meg gyümölcs bőségesen megtermett, amire a családnak 1051 2| nagyon elszomorított. Otthon bőséghez voltam szokva. Négy tál 1052 3| látná. Forog vele a világ. Bosszankodik is, restelkedik is. Meddig 1053 1| veszedelmek, Este, Dinamit, A boszorkány, Ingovány, Szelek útján, 1054 3| valamelyik tüzesszemü fruska boszorkánynézésétől.~ ~Idáig jutott Boros uram 1055 3| Mindig ilyeneknek képzeltem a boszorkányokat, akik éjfélkor seprünyélen 1056 3| nem birom a karomat azóta; boszorkányokkal álmodok azóta; hogy verje 1057 3| Az kérem alássan a «botaurus stellaris».~ ~- A sordély?~ ~- « 1058 3| vagy aesalon»; sólyom a botfarku galambászó héjja is, az « 1059 3| kérdezi magamagát. A botjával közé csapkod a ködnek, mintha 1060 3| Ment csak, botorkálva, botladozva, erőszakkal, csak azért 1061 3| pillanatban két megrémült alak botorkált elő a vadszőlő-sátorból.~ ~ 1062 3| este volt.~ ~Ment csak, botorkálva, botladozva, erőszakkal, 1063 3| váljunk el békességben, minden botrány és feltünés nélkül.~ ~Az 1064 3| beleciterázik a csendbe. A bozót közt elvillan egy ökörszem 1065 3| járható terepen s a sűrü bozótosokban a hajtók csak lassan haladhattak. 1066 3| udvartartásban, vendéglátásban, a bravurozás minden fajtájában. Ha volt 1067 3| indult is. Felült a könnyü bricskára, amely várta, és elhajttatott. 1068 3| megpróbálom magam.~ ~Leszállott a bricskáról s a kocsist eleresztette. 1069 3| tisztáson. A gyertyánbokrok bronzosan-sárga fonnyadt csoportjai tarkálltak 1070 3| embert az Isten hidege! Brrr!~ ~Pados reszket a fázástól; 1071 3| csupán csak a barbár kártevés brutális ösztönével.~ ~El kellett 1072 3| Odakint zaj támadt; a két kis buba rontott be a szobába. Az 1073 3| Olyan volt, mint valami bűbájos titkos éjjeli pille.~ ~- 1074 3| neki. Szeretem a két kis bubámat, az aranyosokat; sőt a feleségemet 1075 3| jövök meg. Miskával rakass a bubosba, mert félig hótt ember leszek, 1076 3| Azután keztyüs kis kezével bucsut intett a vadőrnek. Pár pillanattal 1077 3| mentek.~ ~Pásztor Jancsi a bucsuzáskor alázatosan csókolt neki 1078 3| borult.~ ~Ennyi volt az egész bucsuzásuk.~ ~*~ ~Esztendők teltek 1079 3| gyengéd és szerelmes szavakkal bucsuzott el előbb a forróságtól szinte 1080 3| gondja, hogy itt ne érjék.~ ~Búcsuztak.~ ~Sietve indult a határcölöp 1081 3| rémlett, hogy minden késő. Bucsuztam a világtól.~ ~De amikor 1082 2| disztinkcióm«.~ ~Azzal búcsúztunk egymástól, hogy felírta 1083 3| meg az igazságos Isten, te bübájos pokolfajzatja te; hogy érjen 1084 3| mi az «upupa epops»?~ ~- Büdösbanka! - vágta ki a legény diadallal.~ ~- 1085 3| ugy hallgattatta el.~ ~A bükk lombja közé suhogó nesszel 1086 3| magányos nyirfa tévedt ide a bükkerdő egyik naposabb foltjára; 1087 3| Ott pedig egy vastag bükkfa mögül abban a nyomban eléje 1088 3| Elmaradoztak mellette a Bangola vén bükkfái, amelyek tövét csudás mohgallér 1089 3| várhattam, dzsungelszerü bükkfiatalos volt, embernek járhatatlan; 1090 3| rá; hol a bélaudvarnoki bükkmakkra, ha pedig a keresnyei erdőben 1091 3| része ősbükkös, fehérszeplős bükkóriásokkal, amelyeknek embercomb vastagságu 1092 3| sötétzöld moh fedi.~ ~Ebben a bükkoszlopokkal diszelgő Istenházában csak 1093 3| megfulladok kétségbeejtő bünöm édességétől. Nem bánom már 1094 3| könyörögj érettem!... Minden bünömet szánom-bánom!... Megigérem, 1095 3| szégyelni fogják azokat, akik bünösek voltak abban, hogy ezt a 1096 3| repedésein.~ ~Szövetségeseik, büntársaik, mindent elkövettek, hogy 1097 3| kezével kiosztva a megfelelő büntetéseket is.~ ~Minden játék jó volt 1098 3| Ezt az asszonyt nem lehet büntetlenül megsérteni.~ ~Egyszer eljöttek 1099 3| élete virágában annyira büszke volt.~ ~Szentnek éreztem 1100 3| az, hogy mást szeretek. Büszkébb vagy, semhogy ezt a hiuságodon 1101 3| vizben.~ ~- Magam is, - büszkélkedett István. - Mindenki, akinek 1102 3| esztendő mulva -, amikor már büszkélkedhetett országos hirnevü vejével, 1103 2| természettudósnak.~ ~Egyik nagy büszkeségem, hogy a Magyar Királyi Madártani 1104 3| ami a hiuságának és anyósi büszkeségének ugyancsak hízelgett.~ ~Váraljai 1105 3| kései vadrózsa nyilt azon a bütykös, komor szirten. Isten tudja, 1106 3| vissza hevenyében az öreg s bütyök ujjával az elsompolygó bundás 1107 3| eperfákon. Akkorák, mint a bütyökujjam felső izülete, és édes-zamatosak 1108 3| felpuposodó égő dohányt a bütyökujjával visszanyomkodta a pipába; 1109 3| a váratlanul felfedezett büvös kis fészekből kifutott. - 1110 3| száraz a torkom, mint a bugaci sivóhomok, amikor hetekig 1111 3| fohászkodik és nyomban rá elkezd búgó, egyre erősödő, mély vonitással 1112 3| felorditott. Erős mély hangja ugy búgott a kietlen, ködös erdőben, 1113 3| Panama-kalapjának és örökké búgta neki, amit a szive az ajkára 1114 3| De iszen mind itt laknak, Bugyiék magának éppen a harmadik 1115 3| megszólalt:~ ~- Hajagoséknak, Bugyiéknak, Kormoséknak tudok eladó 1116 3| Tündérmeséket sugdos a bujdosó szél erről az ezer évről. 1117 3| amelyek nappal láthatatlanul bujnak meg a bokrokon, a füvek 1118 3| Azok egymás alá igyekeztek bujni a nadrágszabás művelete 1119 3| pusztákat-tanyákat-mezőket bujom s a pásztorokkal barátkozom.~ ~ 1120 3| amelybe hamarosan bele is bujtatta.~ ~Ebédközben Orgoványi 1121 3| farkát a lába közé kapva bukdácsolt be a pajtába a szalma közé 1122 3| Felettök részeg lepkék bukdácsoltak a levegőben.~ ~A girbe-görbe 1123 3| bíbicek csapongnak, jajongnak, bukfenceznek a levegőben. Fehér hasok 1124 3| eszébe. Soha többet nem bukik meg a fiu, ha ez az ember 1125 2| Kisfaludyban, tisztesség. Én is buktam egyszer, amikor öt vagy 1126 3| mennél biztosabb lövéssel buktassam fel.~ ~Amikor tiz lépésnyire 1127 3| felkapta a puskáját és - bumm! a sólyom lekalimpált a 1128 3| alak ült, fülig bujva a bundájába. Az csak maga Korondy lehetett.~ ~- 1129 3| megkönnyebbülten és megsimogatja Bundást.~ ~- Bagiék is várhatnak 1130 3| Ekkor már torkig voltam a bűnrecsábitással. Éreztem, tudtam, megértettem, 1131 3| nyomában száguld a porfelhőbe burkolt ménes után.~ ~A hóka ugy 1132 3| felhős füstje éppen jókor burkolta be az arcát azalatt, amig 1133 3| meresztik a szemöket és valami buta viccel ütik el. Ezek azt 1134 3| sűrü labirintjai a legjobb buvóhelyeket kinálták a mogorva «feketéknek».~ ~ 1135 3| páratlan érdeklődésével, buzditásával, lelkesitésével, ambiciójának 1136 2| igazságos, elfogulatlan és mégis buzdító kritikára.~ ~Magától értendő, 1137 3| és lelkesen sugta neki:~ ~By joe! (teringettét) de szép 1138 3| martilapu - jutott. Julius Cäzár annyi mint „aquila imperialis”, 1139 3| A sordély?~ ~- «Emberiza caladra.»~ ~- Hát a «calluna vulgaris» 1140 3| Emberiza caladra.»~ ~- Hát a «calluna vulgaris» micsoda madár?~ ~- 1141 2| mindennapiság, a sárban cammogás, a szüntelen igavonás, amely 1142 3| eldefiliroztak a misszió előtt.~ ~Cammogtak a nehézkes medvebocsok; 1143 3| nagypiacon szinte elsodorták a cédulaházat. Onnan csak egy rugaszkodás 1144 3| hanem valamelyik jónevü cégnél varratom; ha nem magam járok 1145 3| muljék; - ez volt egyetlen célja.~ ~Azon kezdte, hogy nem 1146 3| amelynek nem látná többet sem célját, sem értelmét. Csak most 1147 3| mind messzebbre távolodik a céljától.~ ~Megállott. Fujt egy nagyot. 1148 2| magyarázatát.~ ~Örömöket, célokat, magunknak kell kiverekednünk 1149 2| mondtam meg, hogy egyedüli célom a bemutatkozás és hogy nem 1150 3| törtem a fejemet, hogy ezt a célomat hogy érjem el.~ ~Egyszer, 1151 3| kinozzon; önmagának is céltalanul pusztitson itt, csupán csak 1152 3| barátom, mintha szigoru cenzor előtt ülnék, aki tökéletesen 1153 3| ahol a «Mira ceti», a «cet csudája», nyolchónaponként 1154 3| távolságába, ahol a «Mira ceti», a «cet csudája», nyolchónaponként 1155 3| neki, hogy az egész csak chiméra. Hisz’ akármilyen nagyszerü 1156 3| milyen tüzesen aranyosak a chrisophanusok; milyen vérbemártott a sárga 1157 3| közt változzék doromboló cicává. Azután szörnyen imponált 1158 3| gondolt hát az ember, egy pár cifra káromkodás között. Azt, 1159 3| mi egyéb.~ ~Nagy Sándor cifrát káromkodott. Hogyne, mikor 1160 3| másikhoz ütögetni. A két cigány jajgatott, ahogy a torkán 1161 3| édesanyád miatt. Ezért a cigányéletért én voltam felelős. Ezen 1162 3| Utánam, füstösök!~ ~Vitte a cigányokat a Kamilla ablaka alá és 1163 3| kivilágos kivirradtig tartó cigányozással, hétországra szóló hejehujával.~ ~ 1164 3| De olyan szépen mulattak, cigányoztak, danoltak egész éjjel, hogy 1165 3| bátran indulhattam lefelé.~ ~Cigarettára gyujtva, találgattam magamban, 1166 3| tehettem mást, minthogy cigarettázva vártam - vártam.~ ~Félóra 1167 3| serregett. A réten alacsonyan cikáztak a fecskék. A tarló felett 1168 3| Mindjárt szemlét tartott a címeken. Az egyik szekrény csupa 1169 3| kócsagok. Az ősi magyar címeres jószágot kiszoritja a tarka. 1170 3| nemzeti lobogónkat! A magyar cimert megcsonkitották, meggyalázták! 1171 3| kedvéért, megadta az intézői cimet.~ ~Az uj intézőt Tóth Mihálynak 1172 3| hireknek, jobbára csak a címét olvasta el. De ha valamelyik 1173 3| epistola nekem van ugyan cimezve, de sokkal inkább neked 1174 3| az állandók maradtak, a cinkék, a pintyfélék, a harkályok, 1175 3| lett volna a liszteszsák cipelése. Biztos fellépés; akkora 1176 3| miss Atletának hivták és cirkuszcsillag volt Rencznél. Szépnek találtam; 1177 3| csutka-földeket, a napraforgó- és cirokszárakat, mindent, ahol valami nekik 1178 2| sóhajtása.~ ~Mintha napsugarak citeráznának a levegő húrjain s a felhők 1179 3| ittak, elmentek. A hazai citrommal egyik sem törődött. Visszaszállottak 1180 3| királysas; illetve „aristolochia clematitis”, azaz farkasalma. És igy 1181 3| amelynek az elején régi cölöp volt rozsdás táblácskával. 1182 3| nyujtódzó legelő. Gyepszőnyegén cövekegyenest csücsülgetnek-figyelgetnek 1183 3| megint odahajolt a magyar «colonelhez» és lelkesen sugta neki:~ ~ 1184 3| bácsi már olyan volt, mint a Cooper Vadölője. - Rettenthetetlen 1185 3| Simon. - Brávó! - Hát mi a «coracias garrula»? mondja meg.~ ~- 1186 3| Milyen csudálatos erő van egy cossus-hernyóban, amely egymaga meg bir ölni 1187 3| cseppentem bele, mint Pilátus a Credoba és én is csak azt mondhatom, 1188 2| allegrók, fortisszimók, crescendók és pianisszimók vannak ebben 1189 3| ki a kezéből; pedig nagy csábitása volt abban az irányban, 1190 3| minden dobja, viszi, csalja, csábitja, kényszeriti egy férfi karja 1191 3| ami Tamás urat még jobban csábitotta, mint a reménybeli hivatal, 1192 3| szeplők foltosodtak. A rigók csacsogva riadoztak arrább az utjából. 1193 3| óvatosan puhatolódzni kezdett, csakhamar meg is bizonyosodott róla, 1194 2| kigyulladt s a szikrazápor csakúgy hullott a tűzhelyre.~ ~A 1195 3| ha ez az ember bekerül a családba.~ ~Csak magára nem akart 1196 3| volt ugyan, de hagyományos családi akaraterejét azzal mutatta 1197 3| de mert annak idején a családja úgy kivánta, belépett abba 1198 2| szét mindnyájunkra, akik a családjához tartoztunk.~ ~A fanatikus 1199 3| már az öreg úrral, meg a családjával együtt ebédelt.~ ~Kis család 1200 3| bőségesen megtermett, amire a családnak szüksége volt.~ ~A kis Szabó 1201 3| asszonyt hoznál közénk? Két családra kerestetnél velünk? visszaejtenél 1202 2| nem estek nagy szavak a családunkban hazafiságról, ami oly magától 1203 3| mi minden dobja, viszi, csalja, csábitja, kényszeriti egy 1204 3| a hivogatóim seregestül csalják oda az ő fajtájokbeli madarakat, 1205 3| jó erre emlékezni és nem csalódni az ilyen emlékben.~ ~Bözsi 1206 3| Tehetek én arról, hogy csalódtam? hogy ő egészen más, mint 1207 3| óráig ki nem lehetett onnan csalogatni. Ha azután a karikás pattogását 1208 3| kastélyban, ahol még más csalogató is volt a finom konyhán 1209 3| amely a verébnek kedvelt csalogatója. A vastőrömet ebbe a masszába 1210 3| lámpa a fehér abrosz fölé csalogatta azokat a kis csodaszörnyeket, 1211 3| sejtelme, a titkos ösztöne, nem csalta meg.~ ~Tulajdonképpen igen 1212 2| Tündérvilágokon suhan végig. Úgy csap le egy-egy gondolatra, mint 1213 2| kellett lennem.~ ~Az első csapás a korparéti kaszálón ért.~ ~ 1214 2| lelkek számára még a sors csapásai is lehetnek »szerencsés 1215 3| egyet a vállán. Ezzel egy csapásra el is intézett mindent.~ ~*~ ~ 1216 2| lajtorja végét egypár hatalmas csapással megkurtította. Eközben pokrócokat 1217 3| Amikor az éneklő madarak már csapatokba verődve szálldosnak s rajokban 1218 3| nekifordult.~ ~- Jön ám, a nyila csapja meg, az ott az a lókötő 1219 3| magamagát. A botjával közé csapkod a ködnek, mintha oszlatni 1220 3| szél és a menykő csak ugy csapkodott. A jó Isten nagyon haragudott. 1221 3| tartósan megakadni hanem csapodáran villant hol Ferkére, hol 1222 3| és a rátermettsége, hogy csapodárkodó urát éppen a szerelem legnagyobb 1223 3| elkezdte üzni, hajtani, csápolni, szétverni a ködöt; a kisértetszárnyu 1224 3| A legényke a borju felé csápolt az ostorával, hogy ne döfködje 1225 2| kacag először. A képzelete csapongásait hihetetlenül tudja élvezni. 1226 3| rét laposa felett bíbicek csapongnak, jajongnak, bukfenceznek 1227 3| pipaszárjutalmat ezért a csapongó képzelődéséért; de a mamája 1228 3| csattogó, éles hivásra ugy csapott le a lépvesszős kóróra, 1229 3| akkor hirtelen, mintha fejbe csapták volna, térdre rogyott és 1230 3| a növények közül: a réti csarap.~ ~Az öreg ember felugrott. 1231 3| a füzényt összezavarja a csarappal; vagy még azt sem tudja, 1232 3| Megfordult és indult befelé a csárdába. Hirtelen ráförmedt az asszonyra:~ ~- 1233 3| futottak egyenesen.~ ~A csárdásnak kezdett az agyában valami 1234 3| a «Kujtorgóba», ahogy a csárdát az oda kujtorgók elnevezték.~ ~ 1235 3| Azután egyszer nagy csata volt a rablók közt, meg 1236 3| ugy egészséges kutya nem csatangol. - Nem sok időm volt a gondolkozásra. 1237 3| szepegte.~ ~Gyuri félig sirva csatlakozott ehhez a kéréshez.~ ~- Magam 1238 3| irányt, ahonnan az élesen csattanó hang jött - Egy szarvasbikával 1239 2| kíséri a fülemüle melodrámái csattogását.~ ~A felhős eget villámok 1240 3| csapat tengelice, amely a csattogó, éles hivásra ugy csapott 1241 3| Észrevette őket és riadtan csattogott el onnan. A nap fénye rézsutosan 1242 3| függönytől elrejtve; egy csecsebecsés, gyönyörü kis fészek, ahonnan 1243 3| beteszi, bereteszeli. A csekélyke neszre felvakkan a kuvasz 1244 3| elveszitik. Mert a föld nem csélcsap szerető, hanem igaz hitves, 1245 3| azt mondhatnám, az első cseléded, akinek alig volt más igazi 1246 3| illeti, nem tartod-e el a cselédeidet is, akik azt eszik, amit 1247 3| kirohantak az emberek a cselédházakból, meg az istállókból, ott 1248 3| mert az a jó asszony minden cselédi munkát elvégzett a ház körül 1249 3| Isten. Három pompás kis cselédje volt: két fiu, meg egy leány. 1250 3| hogy szinpadi dámáknál cselédkedett. Tudhatott rólok egyetmást. 1251 3| járok a piacra, hanem a cselédre bizom, hogy ott lopjon meg, 1252 3| unja és bele nem fárad.~ ~A cselédség nagy szemet meresztett, 1253 3| tartott rendben, hogy a cselédsége rettegett tőle. Nem is beszéltek 1254 3| apró élményekkel, amelyek a cselekvés pillanatáig az idő mulását 1255 2| egymaga volt gondolkodó és cselekvésre alkalmas élőlény. Pillanatok 1256 3| nagyszerü dinnyéken. Még csemegeszőlő is volt ott. A hasznos dolgokon 1257 3| Visszaszállottak az eperfára. Ott jobb csemegét találtak.~ ~Nagysokára egy 1258 3| azok az édes, drága kis csemeték? hadd puszilja meg őket.~ ~ 1259 2| illata szétterjedt. Kisült a csempészkedésem. Fizettem mint a köles.~ ~*~ ~ 1260 3| fuvalom beleciterázik a csendbe. A bozót közt elvillan egy 1261 3| pisztolyát ráfogta az ájult csendbiztosra, de nem lőtt. Mert védtelen 1262 3| időm, hogy hallgassam a csendet és lessem az erdő szivének 1263 3| különben is, éppen ez a halotti csendü helyzet aggasztja, ez teszi 1264 3| amelyre a szivemben dal csendülhet és virágos érzés fakadhat. 1265 3| mintha millió pici harang csendülne folytonos zúgással: a millió 1266 2| misztikus szólamok; váltakozva csendülnek fuvolás dallamba, sohasem 1267 3| kiáltott a barátom; igy csak ő csenget.~ ~Félperc mulva doktor 1268 3| felugrott. Doktor Mariska csengetett a szobaleánynak.~ ~A vizet 1269 3| mintha prédikált volna, ugy csengett.~ ~- Csak a föld! a föld! - 1270 3| lélekharang egy szegény mártirnak csengett-kongott...~ ~ ~ 1271 3| odakint hosszasan és hevesen csengettek.~ ~- Jön! - kiáltott a barátom; 1272 3| kaszásokra, az aratókra, a cséplőkre; ugy el voltam foglalva 1273 3| jóformán magam sem tudom. Ugy cseppentem bele, mint Pilátus a Credoba 1274 3| a lába rugalmas... egy cseppet sem érezte magát öregnek. 1275 3| amelyek sohasem hagyták cserben és mindig szórakoztatták.~ ~ 1276 3| vadásszam.~ ~Egyszer egy hajnali cserkészetemről hazafelé indulva, meglátok 1277 3| az alattam kigyódzó régi cserkészösvényen a völgybe, ahol mindnyájan 1278 3| gyepes, semmit el nem áruló cserkészút, amelynek a labirintján 1279 3| sürüségeibe, amelyeken kanyargós cserkészutak vezettek végig minden égtájék 1280 3| dunna alól kivánt neki ’csés jóreggelt; azután a másik 1281 3| rendbehoztam, hallom a kis pisztoly csettenését a folyosón. Mindjárt utána 1282 3| meglehetősen bizalmatlanul.~ ~Nyírő csettintett a vizslájának.~ ~- Ide gyere 1283 3| nem lékelem kendet.~ ~- Csiba kölyök! teszed el azt a 1284 3| malacot adom el, ő meg a csibéit.~ ~- Értem, dünnyögte Menyus 1285 3| annak a gazdának a borját, csikaját, kecskéjét. Csak Pados Péter 1286 3| közel vannak egymáshoz. A csikók zászlósan lengetik a farkokat. 1287 3| halkan kinyitja, hogy ne csikorogjon; meg ujra beteszi, bereteszeli. 1288 3| amelyen a Barnafy-uraság csikósbojtárja szokott erre vetődni.~ ~- 1289 3| staféta jött és Pöszörke Peti csikósbojtárt kereste.~ ~A számadó megsejtett 1290 3| Messze a legelőn csikósszárnyék barnállik. Ott legel a ménes.~ ~ 1291 3| igaz, hogy a valamire való csikóst elverni sem lehet a ménes 1292 3| virágos” kisbojtár, aki a csikóstanya mindenese, a „lakos”.~ ~ 1293 3| rónaságon.”~ ~Kandó egy sánta csikóval bajlódik s eközben rug egyet 1294 3| társaságban, mint a csillagok csillaga.~ ~Elvált fiatal asszony 1295 3| mindjárt itt lesz a pajtásod a Csillagos-majorból, akkor pedig egy üveggel 1296 2| levegő húrjain s a felhők csillanó üstökén.~ ~Mintha az erdő 1297 3| verekedőt, éppen elég volt csillapitónak. Tudták már, mit jelent 1298 3| tarisznyájában.~ ~- Ne siessen, csillapitotta Nyírő; gyerünk oda nyugodtan. 1299 3| nagy indulatát valahogy csillapitsa, odarántotta magához a fiát.~ ~ 1300 3| szedni az eszét és meg is csillapodjék.~ ~- Ojjé! - nincs gyufa. 1301 2| éreztem a szemét. A drága csillogó fekete szeme tüzelte a lelkemet.~ ~ 1302 3| engedhetem, hogy bolondot csinálj. Hová gondolsz?! - pattant 1303 3| Zavarban voltam, hogy most mit csináljak. A gyülekezőre hivó kürtjel 1304 3| esztek, itt nem rendelkeztek; csináljatok, amit akartok! Próbáljátok 1305 3| hisz’ ez - leány! - Mit csináljon vele? Irjon neki? Az rossz 1306 3| borulnia!... De hagyjuk ezt. Ne csináljunk jelenetet. Annak a varázslatnak, 1307 3| Elhitettem magammal, hogy ternót csináltam és amikor a bálból hazamentünk, 1308 3| legalább ezt selyemből ne csináltassa, kacérul, féloldalt billenően. 1309 3| két tenyeréből tölcsért csinálva ordit.~ ~- Bizonyosan lelőtt 1310 3| mellett a látogatójának, aki csinos fiatalember volt és szerényen 1311 3| azután a legjelentéktelenebb csinyemet is besugta. Ha a szobaleánnyal, 1312 3| rávágott a vasvillával az ökre csipejére, hogy a szegény állat belesántult. 1313 3| lovára, amely felkantározva csipkedi a gyepet a szárnyék mellett. 1314 3| mondogatták neki, amikor csipkedni akarták.~ ~Kevés hijja volt, 1315 3| társaság csak azt látta, hogy a csipős szélben megfázott sárgák 1316 3| úr a leányát, nem minden csipősség nélkül.~ ~- Azt apuskám, 1317 3| jó hivogató kétségbeesett csippangatásainak, messzehangzó hivásának 1318 3| Érezte, hogy valamin rajt’csipték. Nem birt védekezni. Alig 1319 3| de nagyon szabályosak. A csiptetője egyenesmetszésü orratövén 1320 3| hideg, szuró szem, amely csiptetőn keresztül nézett a vesékbe. 1321 3| közbe: - Már az igaz...~ ~A csiptetős szempár odafordult. - Te 1322 3| Nekem pompásan hivogató csízeim meg stigliceim voltak. A 1323 3| az?~ ~- Nem érti kend a csiziót! Ugy egyeztünk meg az anyjukommal, 1324 3| merült volna meg bennök a csizma szára. Mindenütt könnyü 1325 3| csak a süvegét, ködmönét, csizmáját dobja le, azután ráveti 1326 3| kellett nyomni, leverni, a cső alsó végéig, ahol már a 1327 3| rátenni. Az igen kis nyilásu csőbe egy szem nyolcas serét illett 1328 3| elsült kapszli lökte ki a csőből az egy szem serétet, amellyel 1329 3| kifosztottak és börtönök csőcselékét szabaditották ránk.~ ~Eszméletre 1330 3| szive zakatolt. A Szűz Mária csodájára gondolt, hogy lám, a kétségbeesett 1331 3| doktorért, amikor isteni csodaképpen ott hajtatott el a bárándi 1332 3| határtalan öröm a lelkek csodálatos harmoniáját zenditette meg. 1333 3| dörmögte János úr, nem birva a csodálkozásával. Még akkor is egyhelyben 1334 3| szeretem!~ ~Jolánka hamis csodálkozással kérdezte:~ ~- Mióta?~ ~- 1335 2| jobban ismerem, annál jobban csodálom, annál fanatikusabb hívévé 1336 3| férfiasságnak, amelyért annyira csodáltam, irigyeltem.~ ~Egyszer elcsaltam 1337 3| csalogatta azokat a kis csodaszörnyeket, amelyek nappal láthatatlanul 1338 3| édes mámora helyett valami csömört sugalltál belém minden iránt, 1339 3| nyugdijazása után kettecskén szép csöndesen visszavonultak akkoriban 1340 3| csendes magánya körül nagy csörgést müveltek az egymással veszekedő 1341 3| tudta előre.~ ~Ha a szarka csörög, az vendéget jelent. Ha 1342 3| előle kitérni. Ilyenkor nem csörtet keresztül vakon mindenen, 1343 3| hogy az erdőben felénktartó csörtetés közeledik. Néhány perc mulva 1344 3| bokréta került. Minden puska csövébe egy szál virág volt dugva. 1345 3| Nyírő megtöltötte a kilőtt csövet s csak akkor parancsolta 1346 3| amikor érezte annak szomjas csókját, megint csak elrántotta. - 1347 3| szikrát hány a nap tüzes csókjától.~ ~Emberhang sehol sincs. 1348 3| A férfi éppen betelt a csókkal. Most csak diadalmasan hallgatni 1349 3| hozzá.~ ~A kisleány boldogan csókolgatta a kezét, rebegte:~ ~- Apuskám, 1350 3| gyere Diána! ülj le szépen! csókolj kezet a kisasszonynak! - 1351 3| hogy a fiatalember ugy csókoljon neki kezet, mint a leendő 1352 3| hirét.~ ~- Jáj! a medveélé! csókoljuk kezsit-lábát!...~ ~- Most 1353 3| azelőtt, most összeölelkeztek, csókolództak. Egymás testvérévé, barátjává 1354 3| Jolánkának pedig kezét csókolom és őt különösen kérem, hogy 1355 3| a bucsuzáskor alázatosan csókolt neki kezet.~ ~- Gratulálok, 1356 3| megcsókolta. Olyan sokáig csókolta, hogy az asszony egészen 1357 3| Anyámnak, apámnak kezet csókoltam. A hugaimat pedig odakint 1358 3| a segéd a mamának kezet csókolva elment, az öreg Simon jóindulattal 1359 3| hogyan szivja magába az a csókos száj a haja illatát. Az 1360 3| Attól a hosszu-hosszu csóktól nem birt többet szóhoz jutni 1361 3| Még nem bontottam fel a csomagot. Nem okvetetlenül szükséges, 1362 3| János úr felmarkolt egy csomó friss szénát és elkezdte 1363 3| követve, elhagyta kipusztitott csonka Hazánknak azt a részét, 1364 3| külország”. Mogorva vén csont; de két más bojtárral ér 1365 3| kigyóöleléssel ropogtatták meg csontjait.~ ~Világszégyenévé, világnyomorultjaivá 1366 3| Azt mondja, azzal nem tör csontot.~ ~- Megvert valakit? - 1367 3| hármas szám dominál, a két csoportba osztott négy számjegy közül 1368 3| bronzosan-sárga fonnyadt csoportjai tarkálltak körülöttem. A 1369 3| szentélyek az elszórtan csoportos, örökzöld fenyőfák alatt. 1370 3| Odasiettünk hozzá. Köréje csoportosultunk.~ ~- Te lőttél? - mi történt? - 1371 2| Kisfaludy-Társaság a tagjait két csoportra osztja: költőkre és írókra. 1372 3| telkén élvezhette, attól csordultig volt a szive elégedettséggel.~ ~ 1373 3| mintha mesebeli nagy madár csőre volna.~ ~A rét laposa felett 1374 3| Elkezdett a lövöldöző csősznek kiabálni.~ ~- Miháj bácsiii!~ ~ 1375 3| kényelemszeretetből ócska papucsban csoszogtál a lakásban ide-oda és három 1376 3| lőhetett. Csakis az urasági csőszre gyanakodott, mert másnak 1377 3| odaszólt az ajtóban a farkát csóválgató kuvasznak:~ ~- Vigyázz a 1378 3| a te «pénzedre».~ ~Hogy csóválhatod most a fejedet és miket 1379 3| vezérkari ezredes nem győzte csóválni a fejét. Hisz igy lehetetlen 1380 3| Ümmögött-dünnyögött, a fejét csóválta. Kereste emlékezetében, 1381 3| lohogva-hehegve, farkát csóválva jön és körülhizelgi a félig 1382 3| a későbbi Flaubertek; a csővel vizszintesen belesrófolt 1383 3| ahol a «Mira ceti», a «cet csudája», nyolchónaponként eljátssza 1384 3| tud, - mondta leplezetlen csudálattal. S ugyanezt még sokszor 1385 3| élvezheti s ahol látják, csudálják, ahol érvényesülhet. Miről 1386 3| észrevétele volt ellene. Őszinte csudálkozással nézett a férfira, és mint 1387 3| asszony éppen kilép a házból. Csudálkozik:~ ~- Hát kend már visszajött?~ ~- 1388 3| a latin nevét is tudom. Csudálkoznék, ha megmagyaráznám, hogy 1389 3| csüggött rajta, amit nem kell csudálni. Feri különb volt mindnyájunknál. 1390 2| hogyan, lelőttem.~ ~Magam is csudálom, hogy akkor meg bírtam maradni 1391 3| hátát a deszkafalnak vetve, csudálta az előtte pompázó remekséget.~ ~ 1392 2| tette. De a lélekjelenlétét csudáltam legjobban. A sok eset közül 1393 3| Gyepszőnyegén cövekegyenest csücsülgetnek-figyelgetnek az ürgék.~ ~Vércse libeg 1394 3| látta, hogy a fia mennyire csügg rajta.~ ~Nagyon különös 1395 3| volna.~ ~- Te bolond, te! - csüggedezett, és dacosan pattant fel: - 1396 2| magunkat. S ez olyan szomorú, csüggesztő, és annyira - nem igaz.~ ~ 1397 3| kapaszkodik az ég felé. Ugy csüng le róla a kútostor, mintha 1398 3| vettem.~ ~„Csett!” - a puskám csütörtököt mondott.~ ~Gondolhatjátok, 1399 3| bojtár „virágos” Petinek csufolgatja. Már a falujában is igy 1400 3| amilyeneknek az enyémeket csufolja; Jolánkának majd bemutatom 1401 3| hányszor szóltál rám kedves csufolódással: - Ne nézzen olyan bambán! - 1402 3| is megsegit, maholnap rám csufolódhatják az irigyeim, hogy «aranyparaszt»: 1403 3| hogy farkas ordit.~ ~- Csunya dolog, állapitja meg keservesen 1404 3| házánál élő nőrokonát, akinél csunyább, visszataszitóbb emberlény 1405 3| vele a jó Isten.~ ~Minden csunyasága elmult a ravatalon. A ráncai 1406 3| szépséged változzék olyan csunyasággá, hogy ne merj tükörbe nézni; 1407 3| messziről. Mindegyik mellett csupasz akácfák barnállottak. Szarkafészkek 1408 3| kortyonként vette a szájába: onnan csurgatta öblös tenyerébe. Aközben 1409 3| hogy el ne essék, le ne csusszék, s ezzel kárt ne tegyen 1410 3| vizsla egy pár lépéssel előre csúszott s akkor a barázdából felberregett 1411 3| gazosokat, a kint maradt csutka-földeket, a napraforgó- és cirokszárakat, 1412 3| megtépázta a bajuszát és cuclinak nézte az orrát, amelyet 1413 3| miről van itt most szó, - és cuppantott egyet a lovainak. Azok még 1414 3| kihivó támadása, amely dacos védekezésre késztet minden 1415 3| győzte legtovább, de annak is dadogott a nyelve, amikor bamba bizalmaskodással 1416 3| Sose’ láttam még, - dadogta a legény.~ ~- Te nem ösmered 1417 3| káposztafőzelékünk lesz dagadóval, meg tepertős turóscsuszánk, 1418 2| fanyarul vigyorog rám. Olyan dagadt, mintha a foga fájna.~ ~ 1419 3| telekkönyvben a másé volt; de én dajkáltam, én gondoztam, én foglalkoztam 1420 3| hangot, amelyre a szivemben dal csendülhet és virágos érzés 1421 2| pizzicatót keverne a természet dalába.~ ~Hallok altató dallamokat, 1422 3| colonel! S a magyar vezérkar daliás ezredese leugrott a perronra.~ ~ 1423 3| amelynek titkos szólamai és dallamai vannak. Művésze volt ennek 1424 2| váltakozva csendülnek fuvolás dallamba, sohasem hallott zenekíséret 1425 3| valami férfias és mégis lágy, dallamos. Nem értem rá, hogy folytassam 1426 3| s aközben csengő hangon dalolja a kedves nótáját:~ ~„Csikós 1427 3| madár, amelynek nincs már dalos hangja s csak búsan nézi 1428 3| hosszuruhás gyönyörüséges uri dáma röppent a nyakába.~ ~Vitte, 1429 3| abban volt, hogy szinpadi dámáknál cselédkedett. Tudhatott 1430 3| mindenki őket nézi.~ ~Sajtár Dánielben meghült a vér.~ ~- Ezt az 1431 3| kicsit mulatozni, évődni; danolgatni is, ha megnőtt bennök az 1432 3| bevezetés nélkül elkezdte danolni a Pista nótáját, azt, hogy: « 1433 3| szépen mulattak, cigányoztak, danoltak egész éjjel, hogy egy sem 1434 3| hozzá a pajtásai egy kis dáridóra.~ ~Bejelentették neki, hogy 1435 3| Franklin, Newton, Galilei, Darwin, Linné, Edison élni fog, 1436 2| közvetlen vonat nem indult Debrecen és Nagykároly felé. A pályaudvaron 1437 3| legidősebb, volt a mama dédelgetett kedveltje. A mamák majdnem 1438 3| koronája fölé tolakodott.~ ~Degenerált és a saját fajuktól is megvetett 1439 3| az esti szfinkszeken és deilephiákon figyeli az ember; meg hogy 1440 3| őt érezték a bakon, még délcegebben tartották magokat s ha benne 1441 3| parancsnok jelt adott a magyar delegáltnak: „előre colonel!”~ ~A magyaré 1442 3| ugy száll a madár, mintha delej vonzaná.~ ~Nekem pompásan 1443 3| Ahogy tetszik. De mibe?~ ~Ez délelőtt volt, tehát a multkori vacsoravesztéssel 1444 3| apának bevittem tegnap a délelőtti uzsonnáját, akkor beszéltem 1445 3| farkast éreznének; az egyik deli kanca horkant, kirug s ugy 1446 3| vesztes porcióját is.~ ~- Déli harangozáskor lejár a verseny, 1447 3| volt csuda, mert Sándornál delibb legény nem igen akadt a 1448 3| mint levélirásra...~ ~A délutáni nap rézsut besütött és a 1449 3| valami társasága, ahová délutánonkint eljár. Felolvassa az irásait... 1450 3| vitt magával kisérőt, - a «demarkációs vonalat» - a maga erdeje 1451 3| világon és ennek az egyetlen démoni, angyali, tündéri asszonynak 1452 3| máris annyi volna, mint a Dengelegi-birtok elszakadt részeinek a visszakapcsolása...~ ~ 1453 3| feleselésben benne volt a Dengelegi-féle határozottság. János úr 1454 3| engem arra, hogy minden Dengelegiben hajthatatlan akarat lakik.~ ~ 1455 3| János, (minden elsőszülött Dengelegit Jánosnak kereszteltek,) 1456 3| köszöntötte egymást. Egyikök derekabb volt, mint a másik; de hogy 1457 3| csudás mohgallér födte, a derekokon pedig a jellegzetes nagy, 1458 3| túlsó széle, ahol éppen derékszögben vált kétfelé az országút, 1459 3| kezdett az agyában valami derengeni.~ ~Hanem Márinkó megelőzte. 1460 3| hogy ebben a pillanatban a deres haján kivül minden fiatal 1461 3| ért volna az élete. A feje deresedett, csak a bajusza volt még 1462 3| megfagyott volna, olyan dermedt volt minden, a levegő is, 1463 3| annak hamarosan ki kellett derülni. Ettől függött a további 1464 3| lócára s széles hátát a deszkafalnak vetve, csudálta az előtte 1465 2| pokrócokat dobatott a vizes dézsába. A lajtorját a kéménylyukba 1466 3| ugyancsak szaporán kezdte dézsmálgatni.~ ~- No lám, ez sem a templomnak 1467 3| a szemét annak, aki az ő Dezsőkéjét szigoruan kritizálta meg 1468 3| ugyancsak hízelgett.~ ~Váraljai Dezsőnek hivták, és amikor Juliska-mama 1469 3| olvashatom mindig Váraljai Dezsőt?!” És amióta mondta, azóta 1470 3| a leányának: - Beszéltem Dezsővel; elmondott nekem mindent. 1471 2| a szerelem ujjongását, a diadal himnuszát, a vereség gyászindulóját, 1472 2| tapasztalatok és kifejlett erőnk diadalai, amikor szívós kitartásunk 1473 3| szerelmeskedni vágytam; a diadalát élvező asszony akartam lenni, 1474 3| vagy hármat.~ ~De minden diadalkiáltásom után felcsettent a kis pisztoly. 1475 3| betelt a csókkal. Most csak diadalmasan hallgatni vágyott inkább. 1476 3| miattok szenvednünk.~ ~Soha diadalt nem aratott hordát hoztak 1477 3| Vidéken lakó nagybátyámat diákkoromban évenkint meg szoktam látogatni 1478 3| Szombat délután volt, amikor a diákoknak nem kellett iskolába menniök, 1479 3| várják valahol. A többi Diana istenasszony kegyétől függ.~ ~ 1480 3| borjas tehenet, ugy-e, de Diánáért még az egész gulya is kevés 1481 3| engedd meg, hogy neked adjam Diánál - nászajándéknak. Akkor 1482 2| önmagammal szemben?~ ~Azzal dicsekedjem-e, hogy én is voltam az Élet » 1483 3| járta végig a kertet és dicsekedve mutogatta neki az ő sok-sok 1484 3| Ferkó felpattant erre a dicsekvésre:~ ~- Az én lovam neve Madár; 1485 3| kaliberü puskáját s nagy dicséretek közt kezdte nézegetni. - 1486 3| Író, neves író, akinek a dicséretét sok alkalma volt hallani, 1487 3| Hisz’ örülni illett ennek a dicséretnek.~ ~- Lacika jó fiu, - szólott, - 1488 3| Másnap vártam az apámtól egy dicsérő, jutalmazó szót. Nem szólt 1489 3| képre s morgott valami „dicsértessék”-félét, de olyan félhangon, 1490 3| valaha nagy volt, szép volt, dicső volt és emlékeztetett a 1491 3| nyitva tartani nem birta. Didergett-vacogott, lelte a hideg szörnyen.~ ~ 1492 3| szépségversenyén elvitték volna az első dijat.~ ~A tavasz gyönyörüt álmodott 1493 3| volt a hivatalában, mint a dijnokok és két óra előtt el nem 1494 1| Titkos veszedelmek, Este, Dinamit, A boszorkány, Ingovány, 1495 2| írtam meg elejétől végig. A Dinamit-ot háromszor. De ha az »ihlet« 1496 3| őszibarackon, meg a nagyszerü dinnyéken. Még csemegeszőlő is volt 1497 3| Gyönyörü őszi nap volt. A nagy diófánk alatt lévő padon ütöttem 1498 3| muszájból szopogatta a diópálinkát; «beköpött» egy-egy pohárkával, 1499 2| Petőfi-Társaságot; de egy kicsit diplomata is voltam. Azt mondtam, 1500 2| kijavításába.~ ~De miért disszertálok én itt költőkről, amikor 1501 3| Ebben a bükkoszlopokkal diszelgő Istenházában csak a csend 1502 3| nagy álló tükör, a másikban diszes forgó toillettetükör ezüst 1503 3| hirlapokkal. Az irótéka előtt díszes állólámpa volt, sugárvetitő 1504 2| könyvem jelent meg, többnyire díszkiadásban és illusztrálva.~ ~Az első 1505 3| szemében néma kérdés égett. Diszkréten pirositott száját keskenyre 1506 3| menyasszonyi köntösében diszlettek s a világ szépségversenyén 1507 3| egyszerre-ledobbanást, ahogy a mieink diszmenetben jöttek, századosuk vezényszavára « 1508 3| ezredes szeme közé, ugy diszmenetelt el előtte.~ ~- Magnifique’ - 1509 3| hogy kinek lehetett olyan «disznaja», hogy vaddisznó ment rá. 1510 3| nyúlós pépet egy darab olajos disznóbőr közé kentük, a belevaló 1511 3| szomszédos pusztán, akik ma disznóölésre hivták Keszeget segitségnek.~ ~*~ ~ 1512 3| faluba is, kikaparták a disznóólak alját, ugy garázdálkodtak; 1513 3| Azok már rég megölték a disznót azóta.~ ~Megyen az ember 1514 3| vérét szivó ellenségnek diszperditáivá sülyedjenek.~ ~A fátyol, 1515 1| egyetlen. Szülőfalujának díszpolgára. Mint elbeszélő író igen 1516 2| megenyhült. Tetszett neki a »disztinkcióm«.~ ~Azzal búcsúztunk egymástól, 1517 3| filagóriában, a gyékényből font divánon; csak ehhez a nekem annyira 1518 3| szerettem, ellenemre odadobta a divatnak és fius fejével provokálta 1519 3| össze. Fekete toalettje divatos keretet vont fehér arca, 1520 3| élhessen». Hogy követhesse a divatot, amelynek a hóbortjai iránt 1521 3| padlózatán s a szőnyegen egymásra dobált süppedő szines párnácskák, 1522 2| megkurtította. Eközben pokrócokat dobatott a vizes dézsába. A lajtorját 1523 3| lessem az erdő szivének a dobbanását.~ ~A rendelkezés ugy szólott, 1524 3| mindenütt ott bir lenni! A Doberdón is valahol az egyik lába 1525 3| remek puskámat, el kellett dobnom. S ami akkor történt, az 1526 3| hogy a szive a torkában dobog. Ijedten ejtette el a függöny 1527 1| Igaz mesék, Magyar élet, Dobogó szívek, A szerelem könyve, 1528 3| amit a szive az ajkára dobogott.~ ~Egy fogoly hátrafelé 1529 3| történt. A levelek ügyét, a doboz nálam létét, magamra vállalom. 1530 3| földesurnál, akinek mindenét dobra verték. Tudom, mi folyik 1531 3| parancsolatnak szokás. Boldogan döcögött a páváskodó kis pásztorleány 1532 3| csápolt az ostorával, hogy ne döfködje az anyja tőgyét. A kis leány 1533 3| szokott vadászni; fogoly dögivel van. Bátyámuram nem szereti 1534 3| farkas körül fogja kémlelni a dögöt; egyenesen hozzámenni nem 1535 3| kiszökik a föld. A ménes döngeti a pusztát. De a verseny 1536 3| zúgnak a kaptárok, hogy döngicsélnek a méhecskék, miközben a 1537 3| megbizonyosodott arról, hogy a döntő perc itt van. A tanár, aki 1538 3| förtelmek iszapjában, ahova azok döntötték, akik nem ösmernek sem Istent, 1539 3| is a puskáját.~ ~A lövés döreje végig visszhangzott a Bangolán. 1540 3| bejárata elé.~ ~Hanem a dörejnek furcsa visszhangja támadt.~ ~ 1541 3| Diána a gazdájához akart dörgölődzeni, de az elkergette.~ ~- Mars 1542 3| Itt vannak a magyarok!... Dörgött, zugott az „éljen!”.~ ~Az 1543 3| zsebéből.~ ~- Nem jól van! - dörmögi. Tanácstalanul ácsorog; 1544 3| közé zuhant.~ ~- Aunye! - dörmögött bosszusan. De most már csak 1545 3| rögtön rá hallok egy erős dörrenést az udvar felől. Mi volt 1546 3| mind a kettőt az arcához dörzsölgette. Ezt megismételte néhányszor; 1547 3| is egy nehéz könnycseppet dörzsölt szét az arcán.~ ~ ~ ~ 1548 2| bor volt a poharában.~ ~A dohánymonopólium kezdetén harminckettedmagával 1549 2| harminckettedmagával fogadta meg, hogy nem dohányozik többet. Egyedül ő tartotta 1550 3| rágyujtott. A felpuposodó égő dohányt a bütyökujjával visszanyomkodta 1551 3| amelyet a legénytől kapott a dohányzás dolgában; de még jobban 1552 3| is kukucskált, oda is. A „dohányzó” szárnyajtai nyitva voltak, 1553 3| Munkaközben sohasem dohányzom; a cseléd az úrról veszi 1554 3| férfilakás volt. A «szalonja» (ő dohányzónak nevezte) valóságos arzenál; 1555 3| amióta kibujt a tojásból, - dohogta. - Libapásztornak indult; 1556 3| hogy befog és megyen a doktorért, amikor isteni csodaképpen 1557 3| hatást tette, hogy kész doktornak született. Hatalmas szál 1558 3| volt. Sándor leesdekelte a doktort a kocsiról s vitte lázas 1559 3| akire már rakták az ápolói a doktortól rendelt vizes borogatást.~ ~ 1560 3| köti magát perchez. Ahogy a dolgaim engedik.~ ~- Ezentul pontban 1561 2| természetre.~ ~Amíg ő a dolgait végezte, magamban barangoltam 1562 3| ostyában, azután tovább ment a dolgára. Nagy Sándor most már megkönnyebbülten 1563 3| leányára:~ ~- Neked sincs jobb dolgod, mint hogy akárkifiával 1564 3| Hisz’ akármilyen nagyszerü dolgokat irkálna is össze magyarul, 1565 3| csemegeszőlő is volt ott. A hasznos dolgokon kivül pompás ligetesei és 1566 3| egyszer, ha ráérek. Most dolgom van.~ ~De mindig dolga volt.~ ~ 1567 3| kellene. Csak még ezen a nagy dolgon segitse át a gyerekét okosan; 1568 2| hajlandóság.~ ~A magyar dolgozataim a legjobbak voltak az osztályomban. 1569 2| sikeremet »Szüret« című dolgozatommal arattam. Ettől kezdve szívósan 1570 3| a földek; hun az egyiken dolgozna, hun a másikon, hun meg 1571 2| Költők: akik fantáziával dolgoznak s meséket szőnek; írók: 1572 3| csendben legjobban tudott dolgozni. Háboritatlanul merülhetett 1573 3| tágas előrésze volt az ott dolgozók számára s ezt tejüveges 1574 3| minden vágyát; éjjel-nappal dolgoztam, hogy mindene meglehessen, - 1575 3| etettek és elvégezték a dolgukat. A kocsis pontosan abrakolt 1576 3| félreértené. Hagyd te a mi dolgunkat; majd elintézzük mink azt 1577 3| élni, amennyire énnekem a dologba, a munkába kell belemerülnöm. 1578 3| tovább foglalkozni ezzel a dologgal. A fasorban leszállott a 1579 3| bizony nem látszik nagy dolognak, Károly, és talán nem is 1580 3| A méltóságos ur lassan dőlt vissza a divánra. Még égett 1581 3| nyálasokat», akik egymásután dőltek ki mellőle.~ ~Pásztor Jancsi 1582 3| amikor holtra fáradtan dőltünk le este a pokrócpaplanos 1583 3| sövénye mellett, subájára dőlve, gunnyaszt a számadó. Jól 1584 3| neki fohászkodott, (jókora domb volt az, de siksági emberek 1585 3| Az egészben a hármas szám dominál, a két csoportba osztott 1586 3| meg annyiban vonatkozik a domináns hármas szám, hogy a két 1587 3| nagyúr volt, aki úgy élt a dominiumán, mint egy kiskirály. A saját 1588 3| nyakára nem nőttek, hogy a dominiumnak egyharmadrészét szépen meg 1589 3| a verőfényben. Aranylégy dong a fülem körül, lecsap rám, 1590 3| férfisereg, mint a méz körül a dongó. Magam is köztök voltam. 1591 3| csak fejcsóválással sem dorgált meg. Egyszer hallottam félfüllel, 1592 3| számadó. Nem folytathatta a dorgatóriumot, mert a kutyák ugatni kezdtek 1593 3| én karom közt változzék doromboló cicává. Azután szörnyen 1594 3| miközben a nektáros kelyhekben dőzsölnek. Az egybeolvadó zümmögés 1595 3| volna-e az neked sokkal drágább is, mint a feleséged? - 1596 3| feleséged? - pénzben értve a drágát. - Ami az «eltartást» illeti, 1597 3| nincs olyan tündérmese, sem dráma, sem tizkötetes regény, 1598 3| a nyakába dobta, a nagy dromedárló meg sem moccant többet. 1599 2| ahogy régi magyar nótáit dúdolta, ahogy magyarul tudott, 1600 3| négylábu sárkány és fergeteges dübörgéssel rohan tüskön-bokron át a 1601 3| vágott közbe az öreg dühösen.~ ~- Művészeket! - igazitotta 1602 3| a szeme, amikor a mellét düllesztve, kiáltotta:~ ~- Én sohasem 1603 3| jött; errébb settenkedett. Dünnyögő hangon mondta: - Mához egy 1604 3| medveölő puskádat pedig csak dugd el jól.~ ~ ~ ~ 1605 1| fehérvármegyei községben, a Dunántúl. Középiskoláit Nagykárolyban 1606 3| is kifelé.~ ~Az asszony a dunna alól kivánt neki ’csés jóreggelt; 1607 3| patikába, ahol a «honorácior» dupla-keserüvel javitgatja a gyomrát és 1608 3| második szám a hatos, ennek a duplája; a nyolcas a legnagyobb 1609 3| kiáltotta Jolánka.~ ~Nyírő duplázott és két fogoly lekalimpált 1610 3| teteje felől, visszhangos durranás sistergett végig az erdőn. 1611 3| amikor egyszer éjszaka nagy durranásra riadt fel az egész puszta 1612 3| repült. Most a Nyírő puskája durrant s a fürj leesett.~ ~A vizsla 1613 3| vette észre; de azért rá durrantott. Hibázott.~ ~Jolánka tapsolt 1614 3| szédülve hallgatta, hogy duruzsolja egy forró, mély férfihang: 1615 3| térdig meztelenül látszott; durva vászoninge szabadon hagyta 1616 3| eladták Dornstein Félixnek, a dúsgazdag bankárnak, aki hirdetések 1617 3| legjobban mégis az izgatta, hogy duzzogó felesége mára eltiltotta 1618 3| amelyet gyülölt. Telivér dzsentri volt, akinek lett volna 1619 3| ahonnan a vadat várhattam, dzsungelszerü bükkfiatalos volt, embernek 1620 3| Ezentul pontban félegykor ebédelünk. Mutassa az óráját. Ahhoz 1621 2| ebből az életemből.~ ~Első ebédem a kosztadóimnál nagyon elszomorított. 1622 3| este, vacsora idején. Az ebédjét levitte a szobájába, amely 1623 3| uriszobából lesz az ebédlő, az ebédlőből a szalon, a szalonból az 1624 3| sem mukkant.~ ~Amikor az ebédnek vége volt és a segéd a mamának 1625 3| hivatalos szokott lenni ebédre az uraságnál. János úr eleinte 1626 3| vacsoravesztéssel szemben most az ebédről lehetett szó. Az egészet 1627 3| sziesztázásra. Az apám sohasem aludt ebédután, hanem csak pihent egy kicsit 1628 3| kommandirozta Gida bácsi a távolodó ebet. - Na látod, - fordult Gábor 1629 3| amikor a pitymallattal ébredve elkezdtem magamnak parancsolni: - 1630 3| ambiciójának folytonos ébrentartásával. Igazán boldog volt, amikor 1631 3| legboldogabb óráinak az emlékét ébresztették fel benne. Mindig látta 1632 1| elbeszélők közül: Négyszemközt, Ecce homo, A kaméleon-leány, 1633 3| bütyökujjam felső izülete, és édes-zamatosak voltak. Volt fehér, meg 1634 3| titkos lelkifurdalásom az édesanyád miatt. Ezért a cigányéletért 1635 3| leányrokonunkat kellett az édesanyámnak gardiroznia és az édesanyám 1636 3| legkifejlettebb része. Ezt az édesanyjától örökölte, akinek a napidolgok 1637 3| tartották. Szerényen élt özvegy édesanyjával, akinek egyetlen nagy bánata 1638 3| fát vág a megyeházán; de édesapát már régóta ösmeri.~ ~- Amikor 1639 3| megfeledkeztek magokról, hogy az édesapjok rájok nyitott.~ ~- Mit csináltok 1640 3| gazda, hogy fel ne keltse az édesdeden alvó asszonyt.~ ~A bubos 1641 3| Az úr elképedt. - Mi az, édesem? az Istenért, miért nem 1642 3| ringó-rengő almavirágról édesen mosolygott a diadalmas élet.~ ~ 1643 3| lugasban voltak, amikor az édesmamájok Lencsi nénivel járta végig 1644 3| megfulladok kétségbeejtő bünöm édességétől. Nem bánom már akármi történik 1645 3| Galilei, Darwin, Linné, Edison élni fog, amig ember lesz; 1646 3| közelébe se mert menni azután efajta tolvajnép.~ ~Volt Vasadynak 1647 3| nagybátyám is tudott az efelé dolgokról; de ő még csak 1648 3| csak nem is érdeklődtél efélék iránt, Károly.~ ~Mindössze 1649 3| bicskásoknak is vannak; az efélét nem respektálják. Hanem 1650 3| Amilyen hamar lelibbent az égből ez az első kis szárnyatlan 1651 3| kergette egymást...~ ~Az égboltozat fehér felhőin kalandozott 1652 3| jólesett. Sőt vadászhatott is egerekre, amiben művészi tökéletességre 1653 3| szegényebb voltam a templom egerénél. Az anyád jómódu gazdaember 1654 3| számának a háromszorosa. Az egészben a hármas szám dominál, a 1655 2| életnek: a legtökéletesebb egészséggel. Ezzel elbírtam mindent. 1656 3| mint a fiatalságunk, az egészségünk, meg a két erős munkás kezünk.~ ~ 1657 3| elintézni valójok a türelmes égiekkel; kiváltképpen azzal a jóságos 1658 3| hogy ezt megérhették.~ ~Az égigzengő öröm virágesővel fogadta 1659 3| belőle. Ma volt itt nagy égszakadás-földindulás. Megjött a tanfelügyelő. 1660 3| cserkészutak vezettek végig minden égtájék felé. Tetőtől-talpig szürkészöld 1661 2| támadt odakint: Tűz van! égünk!~ ~Az apám pillanatok alatt 1662 3| szoba inkább fülke volt, egyablakos lyuk, amelybe egy ágyon, 1663 3| pompás pörköltet csinált. De egyáltalán szenvedélyes madarász voltam. 1664 3| és hogyan él; ugy szőtte egybe a sorsukat, mintha regényhősök 1665 3| természetimádó pantheizmus mindent egybefoglaló törvényszerüségére...~ ~- 1666 2| mozdulatuk zenehang; az egész egybefolyik és másvilági érzések közé 1667 3| kelyhekben dőzsölnek. Az egybeolvadó zümmögés mintha messziről 1668 3| puskája után nyult. Már semmi egyébbel sem törődött.~ ~Az asszony 1669 3| nem lesz sok; de ha minden egyebed van, akkor elég lesz. Isten 1670 3| szórakozásom is: és ez neked semmi egyebedbe sem került, mint annyi pénzedbe - 1671 3| sem tartják annak. Minden egyeben kivül, amit életében tanult, 1672 3| volna a szeme, hanem valami egyébért.~ ~A zugás, éljenzés olyan 1673 3| melletted, ha az együttélésünket egyébként elbirnám; de a helyzetemet 1674 3| vadászatnak, vagy tudja isten mi egyébnek. Akit meg sem mert volna 1675 3| törődik senkisem.~ ~Nem volt egyebünk, mint a fiatalságunk, az 1676 2| reverenciával mondtam meg, hogy egyedüli célom a bemutatkozás és 1677 3| merülve - eluntam az ilyen egyedüllétet, és a hálószobám magányára 1678 3| hosszu ideig tartó teljes egyedüllétre lehettek elkészülve. Ráértek, 1679 3| szólott.~ ~- Na, fiacskám, egyél, - gügyögött az anyám - 1680 3| van, angyalom. Csak rajta. Egyem a mindenét a kardos menyecskéjének. 1681 3| szabályosak. A csiptetője egyenesmetszésü orratövén ült s az üvegen 1682 3| Azután a nehéz párázat egyenletesen megsürüsödött és ugy befedte, 1683 3| s eszményeink templomait egyenlővé igyekeztek tenni a föld 1684 3| utánakapott, elvesztette az egyensulyt és előrebukott a lovak közé. 1685 3| legnagyobb páros szám az egyes számsorozatban; a kilences 1686 2| Ebből foglalok össze egyet-mást. Ha eközben másfelé is elkalandozom, 1687 3| legjobb, ha ezen, egymással egyetértve, minél előbb átesünk.~ ~ 1688 3| érnie a kis leányával, az egyetlennel, aki nem félt tőle, akárhogy 1689 3| cselédkedett. Tudhatott rólok egyetmást. Kisasszonnyá nevelődött 1690 3| érti kend a csiziót! Ugy egyeztünk meg az anyjukommal, hogy 1691 3| megsarkantyuzott sárkány és olyan egyformának látszott a repülésök, hogy 1692 2| gépies rabszolgasors, az egyhangú mindennapiság, a sárban 1693 3| nőttek, hogy a dominiumnak egyharmadrészét szépen meg is ették. Többet 1694 3| van.~ ~- Drágám, ehhez az egyhez mégis én értek jobban, - 1695 3| meglátogatta a régi ösmerősök egyikét-másikát; voltak egypárszor szinházban, 1696 3| eloldalogtak a közelségéből. Egyiknek-másiknak volt már tapasztalata arról, 1697 3| legény köszöntötte egymást. Egyikök derekabb volt, mint a másik; 1698 3| látszott a repülésök, hogy egyikre sem lehetett volna kockázat 1699 3| pedig a perneszi vadászház. Egyiktől a másikig jó egy órát kellett 1700 3| azokat a barátaimat, velem egyivásu társaimat, akik mindig hivtak 1701 3| Bella, - mondta a férfi egykedvü komolysággal.~ ~Az asszony 1702 3| mondta volna vele: na hékás, egykettőre magunk maradunk a ménes 1703 3| foltozott. A kocsisán az egykor kék libéria megfakult és 1704 3| szél ostorcsapásai elől; egymásba sodródtak, összetépődtek, 1705 3| Vastag, sűrű ködök feküdtek egymáson, szinte rétegesen; a tó 1706 3| én láttam már életemben egynehány fergeteget, de olyat még 1707 3| sohasem volt több vendége egynél.~ ~Valami nagyon magánakvaló, 1708 2| hogy lehessen az életemben egynémely feljegyezni való: mégis 1709 2| kilenc vagy tíz jelölt közül egypáran visszaléptek. A társaság 1710 3| egyikét-másikát; voltak egypárszor szinházban, moziban; megnézték 1711 2| tanárom fel is olvasott egypárt a magyar óra alatt, példaképpen.~ ~ 1712 2| Odasompolyog hozzám egy velem egysorson lévő nyájas idegen. Kitalálta 1713 3| vizet hordjon, az udvart egyszer-máskor végigsepregesse; egyszóval: 1714 3| mindegyik a háromnak vagy egyszerese, vagy többszöröse s igy 1715 3| pompás, földetrengető, egyszerre-ledobbanást, ahogy a mieink diszmenetben 1716 3| amelyhez külön nyelv kell egyszersmind: a nők nyelve, amelynek 1717 3| legtökéletesebben megjegyzem egyszersmindenkorra. Mondjuk például, hogy a 1718 3| szál ümögben kiszaladni; egyszerüsitette tehát a mosdást és nem a 1719 3| mártirja melletted, ha az együttélésünket egyébként elbirnám; de a 1720 3| perronra.~ ~Ebben a pillanatban együvé dobbant az ezernyi ezer 1721 3| menekül. Csak a legmardosóbb éhség birja rá a farkast, hogy 1722 3| valami, hogy ne várja meg az éjfélt. Ki tudja, mire érkezik, 1723 3| jobban.~ ~Én bizony még éjjelre is szivesebben maradtam 1724 3| leégett viskó állott.~ ~Sem éjjelünk, sem nappalunk nem volt, 1725 3| fekete lovon száguld az éjszakában és gonosz grófokat sanyargat, 1726 3| Magyarország legsötétebb éjszakája, amilyenről még a gonosz 1727 2| Felséges hajnalokat. Bús éjszakákat. Lehet visszaidézni az akaratunk 1728 2| pályázom! Még van rá egy éjszakám...~ ~Leültem az íróasztalomhoz. ( 1729 3| parancsára még dögre is leste éjszakának évadján a kóborló fenevadakat, 1730 3| ezeket a tavakat keresi éjszakára.~ ~Keszeg szerencsésen elérte 1731 3| megnyerni, hatalmatokba ejteni nem birjátok, csakis azzal, 1732 3| arra, hogy hogy kell az ekeszarvát fogni; a kaszásokat meg 1733 3| az.~ ~Hányszor térült el eközbe jobbra is, balra is, hányszor 1734 3| és azt sem tudták róla, él-e, vagy régen meghalt-e már. 1735 3| miben válogatniok, hát csak el-ellátogattak a «Kujtorgóba», ahogy a 1736 3| Amikor magokra maradtak, el-elmondogatta: - Ebből még lesz valami; 1737 3| aféle ridegbetyár, aki itt él-hal a pusztán. A szomszéd vármegyén 1738 3| idén két mázsa mézet fognak eladni; a kukorica egy kicsit gyenge, 1739 3| Bugyiéknak, Kormoséknak tudok eladó leányokat. Derék leányok 1740 3| Nemcsak a vevőn, hanem az eladón is.~ ~- Mit szólasz te mindehhez, 1741 3| semmi oka sem vagyok. Engem eladtak, odaadtak, vittek, - és 1742 3| sohasem is kerülő örökösei eladták Dornstein Félixnek, a dúsgazdag 1743 3| asszonyt, amelynek egyik elágazása alacsonyan, majdnem vizszintesen 1744 2| kérdésemet hallotta, jól elagyabugyált.~ ~- Itt van a világ vége, - 1745 3| a pofont.~ ~Kamilla majd elájult, amikor látta, hogy az erős 1746 3| amikor a kóválygó szél elállott.~ ~A kerülőnek ugy rémlett, 1747 2| hálótársunk. Megvárja, amíg elalszom, - gondoltam - s akkor kis 1748 3| egészen megzavart. Nem birtam elaludni. Valami rettentő szomjuság 1749 3| meggondolatlan mozgolódással elárulhatnám magamat a talán már közeledő 1750 3| haltam volna, semhogy azt eláruljam. De a lelkemet elébed tettem 1751 3| titokról van szó, amelyet elárulni senkinek sem szabad, még 1752 3| csudálkozó, meglepetést eláruló felkiáltás, amelyet a kis 1753 3| DÉLIBÁB~ ~ ELBESZÉLÉSEK~ ~ 1754 2| kezemből! Az Akácvirág című elbeszélésemet hatszor írtam meg elejétől 1755 2| Vannak esélyei. (Akkor még az elbeszélést »beszély«-nek mondták.)~ ~ 1756 3| Kár. Kár! Pedig milyen jól elbeszélgethettünk volna. Ma este éppen szabadabb 1757 1| Vadásztáska; továbbá az elbeszélők közül: Négyszemközt, Ecce 1758 3| együttélésünket egyébként elbirnám; de a helyzetemet az teszi 1759 2| asszony volt az, aki ezt elbírta és áldott szelídségével 1760 2| legtökéletesebb egészséggel. Ezzel elbírtam mindent. A sok jót is, a 1761 3| tettem szert, ami némileg elbizakodottá tett.~ ~Volt az édesapámnak 1762 3| kezével beleturkált a fejét elboritó selymes hajboglyába s közénk 1763 3| mosolyát, a felhő árnyékában elborulását. Javában futottam a képzeletem 1764 3| áldalak meg.~ ~A legény arca elborult, de türtőztette a nyugtalanságát.~ ~- 1765 3| Tamás ur felkerekedett és elbucsuzott a társaságtól. Erre valamennyien 1766 3| kiáltotta a tekintete.~ ~Elbucsuztam. Elmentem.~ ~Ha doktor Mariskára 1767 3| nem birt uralkodni magán s elbüvölten kiabált az anyanyelvén: 1768 2| nem szabad. Mert a gyenge elbukik. Minden sikernek ára van. 1769 2| szellő megrészegített. Az ég elbűvölt. Odáig szerettem volna futni, 1770 3| a templomba sem lehetett elcsalni vasárnap délután, amikor 1771 3| csodáltam, irigyeltem.~ ~Egyszer elcsaltam magamhoz és szörnyen megmostam 1772 3| Azután lassan elmorajlott, elcsendesedett minden.~ ~De azt a kürtöt 1773 3| megnézik azt a puskát.~ ~Elcsenték az édesanyjok kulcscsomóját, 1774 3| az annyiszor hallott és elcsépelt történettel, amely lépten-nyomon 1775 3| léces oldalát. Az intéző elcsipte őket. Elkezdte egyiket a 1776 3| kutyámnak vége van, kezdte, - és elcsuklott a hangja. - A vadkan felhasitotta.~ ~ 1777 3| Azután az idegen csapatok eldefiliroztak a misszió előtt.~ ~Cammogtak 1778 3| a hajtás, amikor a tetőn eldördült egy puska. Nyomban rá elkezdett 1779 3| jobbra-balra. Addig kell eldőlni a versenynek; mert ott Korondy 1780 3| lépésnyiről s a revolvert rögtön eldugtam a hátulsó zsebembe. Nem 1781 3| eláruljam. De a lelkemet elébed tettem folytonosan. Végtelen 1782 3| ide erre a nagy napra; had éledjen, hadd lásson valamit, ami 1783 2| küzdelem, a háborgás, az elégedetlenség, a lázadás: megannyi forradalmasítója 1784 2| szabad önmagunkkal hamar elégedetteknek lennünk. Amikor mások bírálnak 1785 3| csordultig volt a szive elégedettséggel.~ ~Ilyenkor még a templomba 1786 3| már kényelemszeretetből is eleget ültél otthon; aki ugyancsak 1787 3| már özvegységben töltött, eléggé végigjárta az emberösmeret 1788 3| fogadást, meg lesz az erkölcsi elégtételem, - gondoltam.~ ~Ebben a 1789 3| állapitotta meg János elégülten; érezte, hogy milyen igaza 1790 3| patikába.~ ~Tél volt és a hó eleintén szép csendesen kezdett hulldogálni; 1791 3| velök, dobbant le a század eleje. Akkor már a fehérnép szeme 1792 3| asztalon volt.~ ~Szeptember elejének nyárias melege ömlött be 1793 3| lesz itt, hanem egyéb. Hogy elejét vegye, utánafutott az urának 1794 3| házigazda lelkendezve sietett eléjök.~ ~Amikor a kisasszonyt 1795 2| szépirodalmi közlönyünk. Benedek Elek szerkesztette. A pályabírák 1796 2| odakint voltam. Ez lett az elemem, az életem, a vágyaim vágya, 1797 3| hatéves - és éppen beadták az elemi iskolába. Igy következett 1798 3| Jolánkára, aki ne fáradjon elemózsia-készitéssel, mert itt minden lesz; de 1799 3| csak a tüzrakásra és az elemózsiás kosarak őrzésére kirendelt 1800 3| szeleburdira és csak készülj az elemózsiával, mint rendesen. Az én gyenge 1801 3| találkozunk. Ott lesz az elemózsiázás.~ ~Az én élvezetem már biztositva 1802 3| gödröcskék támadtak; a szeme élénken csillogott. Juliska-mama 1803 3| foszlányokra szakadtak; eleresztették az átölelt fákat és bokrokat 1804 3| másnak turok, nekem olyan elérhetetlen, mint a csillagok az égen. 1805 2| fokozatra, mielőtt valaki elérheti a Kisfaludy-Társaságot. 1806 3| mert balra hagyva a tavat, elérne Bagiékig. De viz sehol sincs. 1807 2| kritikáimmal sem bírtam elérni.~ ~A föld népével bajlódó 1808 2| legyőzi. Csak elpuhulni, elernyedni nem szabad. Mert a gyenge 1809 3| ámbár a vonásai csakugyan élesek és kemények voltak; de nagyon 1810 3| arra, hogy hogy kalapálják élesre a kaszájokat. Jaj volt annak, 1811 3| volt az.~ ~Ezt az olyan élesszemü és titkos hatodik érzékkel 1812 3| nőszemély, akinek egyetlen életcélja az volt, hogy a gazdáját 1813 3| alsóbbrendünek hirdetett társadalma életéből, amely hasonlithatatlanul 1814 3| az Isten! Hordozd egész életeden át az én gyötrelmemet és 1815 3| zugolódik; megkeseriti az életedet; talán itt is hagy? mert 1816 2| Képzeletem végigszalad az egész életemen. Keresem benne azt, amiről 1817 2| indiszkréciót?~ ~Az irodalmi életemet, az irói pályafutásomat 1818 2| sajnáltam.~ ~*~ ~Volt az életemnek olyan időszaka is, amikor 1819 2| akarat megacélosodik; az életerő megduzzad. Az ember érzi 1820 2| örömöket, gyönyörűségeket. Zord életharcokat. Felséges hajnalokat. Bús 1821 2| hátralépni. Aki tele van életkedvvel s hozzáillő erővel, azt 1822 2| örökséggel indultam neki az életnek: a legtökéletesebb egészséggel. 1823 3| és el is küldte hűséges életpárját az Istenházába, ahol megpihentethette 1824 3| rohanást és elkezdett uj életre berendezkedni.~ ~Először 1825 3| szakaszában, mennyivel gazdagabb életsorozatot jelent, mint a minőt a gerinceset 1826 3| kellett látnia az olyan önálló életü asszonynak, amilyen Villásné 1827 2| annyira - nem igaz.~ ~Az életünkért vállalnunk kell a felelősséget 1828 3| beletörődni abba, hogy egész életünkön át robotosok legyünk. A 1829 3| restelte mutatni, hogy az elevenén találták.~ ~- Esmérem, amióta 1830 3| maga is szivesen látta az eleveneszü fiatalembert a társaságában. 1831 3| tetszett minden egyéb is; az elevensége, a jó gazdaasszony hire, 1832 3| polgár; de ha a munkában elfárad, lefekszik és ugy alszik, 1833 3| megtörünk, és mindjobban elfáradva, akár bele is nyugszunk 1834 3| meg az élete.~ ~Ha Pardont elfárasztotta az órák hosszat tartó lovaglással, 1835 3| nekimenni még a halálnak is.~ ~Elfeledkezett a tehénkéről, a kis libákról, 1836 3| hallottak róla, azok is régen elfeledték; fül- és szemtanuja nem 1837 3| Máshol nem élhetek.~ ~- Én elfeledtetnék veled mindent. Még a fjordok 1838 3| de ezt a nagyobb baját elfelejtette abbeli kínos meglepetésében, 1839 3| Ez még reggel jött, de elfelejtettem a tányérja mellé tenni, 1840 3| A havas út széles volt, elfértek rajta egymás mellett. A 1841 2| feljegyezni való: mégis elfog a bizonytalanság érzete, 1842 2| indítványozta. - Így olcsóbb lesz.~ ~Elfogadtam az ajánlatát. Megszállottunk 1843 3| használ. A köd nem tágit; elfogja a szeme elől az egész világot. 1844 3| is Jolánkával volt nagyon elfoglalva. Biztatta, hogy ő vegye 1845 2| volt az okos, igazságos, elfogulatlan és mégis buzdító kritikára.~ ~ 1846 3| Amikor a vontatott orditás elfogy a torkából, elhallgat.~ ~ 1847 3| már minden uj látnivaló elfogyott, Lencsi néni még a gyerekekre 1848 3| féltékenyen.~ ~Orgoványi elfojtotta a gyönge mosolyt, amely 1849 3| engednie, mert akkor hamar elfulladhatnak. Tartotta velök a lélekzetelállitó 1850 3| ruhádon is a pipaszagot.~ ~Ha elfulladva fordultam el ettől az illattól, 1851 3| káromkodás között. Azt, hogy elfut gyalog a patikába az erdőn 1852 3| rajtad, meglásd.~ ~Marcit elfutotta a pulykaméreg; de restelte 1853 3| kukorikolt ki a tanyán, hanem elgágogtak a mozgolódni kezdő vadludak 1854 3| Pusztuljatok.~ ~Juhászék most már elgondolkodhattak azon, hogy meddig tart az « 1855 3| összeráncolta a homlokát. Elgondolkodott. Nézte a leányt és meglátta, 1856 3| magányában ujra meg ujra mélyen elgondolkodva ismételgette: - mi ez? Azután 1857 3| Mindenki tudott róla, hogy Feri elhagyja a feleségét, és előbb-utóbb 1858 3| hagynám. Hisz’ akkor téged is elhagynálak, Juliska-mama; ezt az egyet 1859 3| lakott, hanem beljebb, az elhagyott világban, Rákoson, és csak 1860 3| hadseregtől nyomon követve, elhagyta kipusztitott csonka Hazánknak 1861 3| hangulatos vadvárást, ahol elhagytam.~ ~Egyszer csak, messziről, 1862 3| jókedvemet csinálja kend, elhajtom reggelre a két girhes lovát 1863 3| bricskára, amely várta, és elhajttatott. A puskájától sohasem vált 1864 3| arrább suhantában lassan elhal. A fel-feltámadó fuvalom 1865 3| utbaigazitaná.~ ~Még a ludak is elhallgatnak. Alig hallani egy-egy távoli 1866 3| hogy nagy szóbőségeddel elhallgattass. Most az egyszer kénytelen 1867 3| de a mosoly hovatovább elhalt az ajka körül. Megcsókolta 1868 3| szégyenre boritunk, meggyullad s elhamvad; nincs ami ezt az égő gyalázatot 1869 2| megalkudtam.~ ~Hanem a sok elhamvadt témát sokáig sajnáltam.~ ~*~ ~ 1870 3| fájdalom láttára.~ ~Nagy elhatározással nyult a fiókjába és kivette 1871 3| tanárt, hogy öntsön belé elhatározást és bátorságot.~ ~Lassan, 1872 3| meg a kártyapartíkat és elhatározza, hogy kinek legyen legközelebb 1873 3| bokron, napraforgón stb. elhelyezett lépvesszőkre; az, amint 1874 3| hogy maga - amint mondja - «élhessen». Hogy követhesse a divatot, 1875 3| gyökeredzik. Máshol nem élhetek.~ ~- Én elfeledtetnék veled 1876 2| ha tehetetlenségünk s az élhetetlenségünk adja is meg ennek a magyarázatát.~ ~ 1877 3| után és próbáld lelőni; ha elhibázod sem baj, legalább elriadnak 1878 3| rám, mert én bizonyosan elhibázom! Tudja, nem ismerem még 1879 2| önérzettel.~ ~Már-már sikerült elhitetnem, hogy mint diák, hat üveg 1880 3| találta meg az „ideált”. Elhitettem magammal, hogy ternót csináltam 1881 3| Nem látták az emberek s elhitték, hogy az ablakból lőttem 1882 3| serdülő poétácska minden sorát elhozta őhozzá s őneki olvasta fel 1883 3| hogy rá is akad és hogy elhozza neki a tojásokat.~ ~A vadlud-pár 1884 3| kuvaszokat megfojtották, elhurcolták, felfalták; a viskójában 1885 3| lágyan, gyöngéden, suttogva, elhúzatta velök azt, hogy: «Csak egy 1886 3| Másodpercek alatt zakatoló aggyal éli végig az egész életét. Felordit, 1887 3| hozzávágott. Mind a ketten elibém hemperedtek.~ ~Egy pillanatot 1888 3| felrobajlott az ajtó és elibénk toppant a Feri barátom felesége.~ ~ 1889 3| És amikor sötét éjszaka elindultak rabolni a grófhoz, a kastélyba, 1890 3| bólintott. - Rendben van.~ ~Elindultam a nagy kertünkbe a felszerelésemmel: 1891 3| lépésnyire sincsen innen, ahonnan elindulunk; aki megkerüli a kutat s 1892 3| tele van a szivem.~ ~Ugy-e elintézi az ügyemet?~ ~Ugy-e elmehetek 1893 3| mindig akad ügyes-bajos elintézni valójok a türelmes égiekkel; 1894 3| eközben végtelenül unatkozva, elintézte hivatalos aktáit, és mire 1895 2| első nyilvános irodalmi elismerés akkor ért, amikor a Petőfi-Társaság 1896 3| egy táviratot: - „ügyében eljárok”, - punktum. Aláirta a neve 1897 3| csudája», nyolchónaponként eljátssza önmagát, nyolcadrendü csillag 1898 3| Dörgött, zugott az „éljen!”.~ ~Az emberek zokogtak. 1899 3| hogy most már a magokéban éljenek, szerényen gazdálkodva, 1900 3| valami egyébért.~ ~A zugás, éljenzés olyan volt, hogy a magyar 1901 3| kérem, hogy feltétlenül eljöjjön. Szerető öccse, Gábor.»~ ~ 1902 3| büntetlenül megsérteni.~ ~Egyszer eljöttek hozzá a pajtásai egy kis 1903 3| szándékozott biztositani az eljövendő negyedik János sorsát. Hisz 1904 3| sárkányoknak, hogy tüzönvizen eljusson az ő tündér Ilonájához. 1905 3| fedezete alatt észrevétlenül eljuthatott a nagy akácfákig. Azon a 1906 3| szürkeségein tul nem birtam eljutni melletted. Azt te meg sem 1907 2| egyet-mást. Ha eközben másfelé is elkalandozom, az csak magyarázatszámba 1908 3| Mialatt a pipáját tömögette, elkalandozott az egész életén, amelynek 1909 3| egyet ugrott a répa közé és elkapta a felrebbenni próbáló szárnyazott 1910 3| ha felakasztanak is, ha elkárhozom is! Ó, Istenem, édes jó 1911 3| szivedben, sem az agyadban. Én elkárhoztam miatta, de azt sem bánom, 1912 3| hegynek mondták) megint csak elkáromkodta magát. Ez már benne volt 1913 3| lövéssel lőtte valamennyit.~ ~Elképedtem. - A nagy puskával! - hebegtem - 1914 2| agyam majd szétpattant. Elképpedtem attól, hogy akármeddig repül 1915 3| micsoda szörnyeteg maga, aki elképzel ilyen retteneteset?... Mi 1916 3| szorongásából, amit az eset élénk elképzelésére érzett. - „Nem is akarta, 1917 3| hogy a rablóvezérségét elképzelje az ember.~ ~Ennek a történetét 1918 3| mert jobb háziasszonyt elképzelni sem lehetett; a szeme pedig 1919 3| lelkében visszhangja támadt az elképzelt harangszónak s ettől az 1920 3| sem tehetett róla, hogy elképzelte szelid, jó urát rablóvezérnek, 1921 3| akart dörgölődzeni, de az elkergette.~ ~- Mars az úrnődhöz! Semmi 1922 3| lehetetlenség a világon.~ ~Elkértem a képet és siettem vele 1923 3| magyar történelem nem birta elkerülni. A mi történelmünk lapjait 1924 2| legyek az első.~ ~Azután elkerültem Pozsonyba, német szóra. 1925 2| bírálnak bennünket, akkor már elkéstünk a hibánk helyrehozásával. 1926 3| mulasztást elköveti, az ő.~ ~Elkésve, kissé restelkedve kérdezte 1927 3| ráértem vasárnap este is, hogy elkészüljek a hétfői leckékkel... Különben 1928 3| körül. Ezzel elég hamar elkészült. Egy szál virágot nem adott 1929 3| bátran lovagolhat... Mire elkészültek az ösmerkedéssel, este lett.~ ~ 1930 3| embert, akivel a puskaszag is elkeveredik; ami specialitás az aggasztó „ 1931 3| megirására. Szavamon fognál és elkezdenéd bebizonyitani, hogy vajjon 1932 3| zugaiban, de amint sötétedik, elkezdenek éledni, mozogni, repkedni, 1933 2| üstökén.~ ~Mintha az erdő fái elkezdenének búsan, mélyen nyögni és 1934 3| Szegény! - mondogatták.~ ~Elkezdték apánkat kérlelni, engedjen 1935 3| ketten vannak; a többit elkivánta már a háboru. Kandó Marci 1936 3| tartani attól, hogy Pardont „elköti” valaki. Vigyázott ő magára. 1937 3| aki az első mulasztást elköveti, az ő.~ ~Elkésve, kissé 1938 3| Esztendők teltek és elkövetkezett Magyarország legsötétebb 1939 3| Szövetségeseik, büntársaik, mindent elkövettek, hogy nemzetközivé aljasitsák 1940 3| fiutól, megint aggasztóan elkomolyodva.~ ~- Én, kérem alássan, 1941 3| Becsöngette a cselédet s elküldte vele a táviratot.~ ~Azután 1942 3| aki csupán csak az úri ellátásért, falusi nyaralása viszontszolgálataképpen 1943 2| német tanítóbácsinál, ahova ellátásra adott az édesapám, bizony 1944 3| lett a világ. Az úr ugy ellátta a baját, hogy máskor kétszer 1945 3| messzehangzó hivásának nem birnak ellenállani: jönnek, pittyegve-csipogva; 1946 3| erőszakoskodott. Vadult az ellenállástól.~ ~Az asszony élesen csengő 1947 3| részeg lehetett a háziasszony ellenállhatatlan kedvességétől, mint a francia 1948 3| vegyülékével telitette meg az ellenállhatatlanságnak, hogy akik akkor fiatalemberek 1949 3| Csak egy észrevétele volt ellene. Őszinte csudálkozással 1950 3| amelyet ugy szerettem, ellenemre odadobta a divatnak és fius 1951 3| János urba belerekedt az ellenmondás.~ ~- Ez igaz, - dörmögte 1952 3| részéről; hisz teljesen ellenmondott vele annak a nagyszerü férfiasságnak, 1953 3| földön ne találjunk védelmet ellenök.~ ~Guzsba engedtük kötni 1954 3| nincs-e a levegőben valahol ellenség, szárnyas rabló, réti héjja, 1955 3| vigyáznia és hogy ki-mi az ellensége. Azért lehet az óvatos túzokot, 1956 2| mondott nekem:~ ~- Nincs ellenséged.~ ~(Ha én ezt magamról ma 1957 3| a farkasok voltak az élő ellenségei. Akkoriban hirhedt volt 1958 3| tulcsorduljon a pohár, még az ellenséges „megszállás” gyalázatát 1959 3| hogy a nemzet vérét szivó ellenségnek diszperditáivá sülyedjenek.~ ~ 1960 3| is magával tartok.~ ~És ellentmondást nem türő határozottsággal 1961 3| végképen kimerült, élősdiektől ellepett magyar oroszlán, amelynek 1962 3| huzódtak a pusztai vizek; ellepték a laposokat, de még a legmélyebb 1963 3| mintha a gondolatát akarná ellesni.~ ~- Kifaggattam Évát, - 1964 3| mégsem hivom meg, mert csak ellőné a szarvasaimat a becses 1965 3| azokat a leveleket, ha már ellopatta. Hálálkodom bennök és kiöntöm 1966 3| bunda. Akár őt magát is ellophatnák. De a hü házőrző rögtön 1967 3| egyet minden lépésével. Elmaradoztak mellette a Bangola vén bükkfái, 1968 3| asszonyhoz:~ ~- Én most elmegyek farkast lesni; te pedig 1969 3| bizom. Ugy-e elvégzi, hogy elmehessek innen? Ezt akartam kérni 1970 3| elintézi az ügyemet?~ ~Ugy-e elmehetek innen?~ ~Ugy-e, - oda?~ ~ 1971 3| moccant többet. János úr elmehetett akármerre. Hanem amikor 1972 3| Egyáltalában a képzelőereje volt az elméjének legkifejlettebb része. Ezt 1973 3| volna kifejteni magának uj elméletemet a Leibniz-féle monászrendszer 1974 3| Idáig jutott Boros uram az elmélkedésével, amikor hirtelen megpillantotta 1975 2| magától értetendő volt.~ ~Elménk kivirágzott. Szívünk érzéseinek 1976 3| ilyen órák tele vannak apró élményekkel, amelyek a cselekvés pillanatáig 1977 3| visszakerültünk, Feriék dolga egészen elmérgesedett.~ ~Borzasztóan nagy baj 1978 3| faggatásra töviről-hegyire elmondanom az egész esetet.~ ~Az anyám 1979 2| Ha én ezt magamról ma is elmondhatnám!)~ ~*~ ~Az elbeszélő irodalom 1980 2| programmja mindvégig.~ ~Ennyit elmondhatok magamról az »Uj Idők« velem 1981 3| vallottak meg mindent.~ ~Elmondták a medvéskalandokat és hogy 1982 3| amit gondolt: «már mindent elmondtam», - de halk nesz hallatszott 1983 3| hallatszott.~ ~Azután lassan elmorajlott, elcsendesedett minden.~ ~ 1984 3| simogató hangon.~ ~A leány elmosolyodott. Pajkos szeme megvillant.~ ~- 1985 3| hivó kürtjel előtt innen elmozdulnom, a parancs szerint, nem 1986 2| írtam. Címe ez volt: »Az elmúlt időkből.« Sokáig úgy voltam 1987 3| A ménesek aranynapjai is elmultak; fogynak a nagy legelők.~ ~ 1988 3| aludni sem tudtak. Az intéző elmutogatta nekik a fogásait, amelyekkel 1989 3| gyanut keltőbb, mint ha élne az állat. A legelő, prüszkölő, 1990 3| mint a minőt a gerinceset élnek. Milyen csudálatos erő van 1991 2| adnom. Bele kell magamat élnem a mesélő nagyapa szerepébe: - 1992 3| csárdát az oda kujtorgók elnevezték.~ ~Márinkó asszony az ura 1993 3| szavára felütötte a fejét. Elnézett a messze sikságra, ahol 1994 3| a ködnek, amely nyomban elnyelte; hisz már igazán este volt.~ ~ 1995 3| nagyon biztat vele, hogy elnyeri. S ahogy te elvetted a tanár 1996 3| igazi ruhád; csak amit Anica elnyű, azt adják neked; mint nekem 1997 3| rozogának a kocsit, sem elnyüttnek a sallangos szerszámukat; 1998 3| megpróbálja hanggal. Felbődül; elnyujtja a hangot: - Hahóóó! Hahóóó!!...~ ~ 1999 3| a kisérteties, hosszasan elnyujtott pokoli hangot nem lehet 2000 3| kunéroz itt engem ezzel a sok előadással? Ugyis mindjárt átláttam 2001 3| visszacsökkenve fokonkint előbbi jelentéktelenségébe. Az 2002 1| Kisfaludy-Társaságnak. Az előbbinek 1894, az utóbbinak 1898 2003 3| akkor is, minden más dolga előbbre való volt, mint én, akit