IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2004 2| kikívánkozik; de amelynek az előcsalogatására, kifejezésére nincs elég 2005 3| volt, mint a közvetetlen elődei. Ez is telivér úr volt ugyan, 2006 3| iskolákat végzett; de itt elölről kell kezdenie mindent. Majd 2007 3| vannak a tavak!... Hirtelen elönti a méreg. Mérgében kacag 2008 3| belesápadt; azután az arcát elöntötte a vér. Egy helyben állott, 2009 3| törődött tovább.~ ~Rossz előérzettel siettem a kúthoz, ahol összemarkolásztam 2010 3| Nagyot fujt a pipáján és elösmeréssel mondta:~ ~- Lám, kend is 2011 3| boglya mögött.~ ~- Ne tessék előjönni, - szólt rá a legény - mert 2012 2| erejével becipelte a konyhába; előkapott egy fejszét s a hosszú lajtorja 2013 3| visszanyomkodta a pipába; a sarokból előkapta a botját és akkor felmordult:~ ~- 2014 1| valamit, Egy darab élet, Élőképek, Délibáb, Tréfás történetek.~ ~ ~ ~ 2015 2| átszellemít, lenyűgöz; előkészít rá, hogy magával ragadhasson.~ ~ 2016 3| a nyájőrző komondorok is eloldalogtak a közelségéből. Egyiknek-másiknak 2017 3| az a «pénzed», mert még előlem is rejtegeted, titkolod; 2018 2| és cselekvésre alkalmas élőlény. Pillanatok alatt cselekedett.~ ~ 2019 3| puszta.~ ~- Jó példával kell előljárni, - mondta az asszony, azzal 2020 2| is zord viharok teljesen elolthatják. Legsenyvesztőbb a szürke, 2021 2| lajtorján a kéménybe, ott eloltotta a tüzet; azután lejött, 2022 3| leveleit sértetlenül és elolvasatlanul visszakapja tőlem.~ ~- Megőrült?... - 2023 3| kiváncsi vagy, hogy az irásomat elolvasd, ami az egyetlen lehetősége 2024 3| Mit tudhatom én, hogyha elolvasnám, nem ölnék-e embert? De 2025 3| mellé, még egy orrhossznyi előnyt sem birtak nyerni. Pedig 2026 3| ezek közül szükségem van, előrántom azt a bizonyos embert és 2027 3| elvesztette az egyensulyt és előrebukott a lovak közé. Azok erre 2028 3| emberek zokogtak. A tömeg előrerohant, mint az áradat, amely hömpölygő 2029 3| felsőkabátját.~ ~Az irodának tágas előrésze volt az ott dolgozók számára 2030 3| megcsonkitották, meggyalázták! Előrohantak a rég lesbenálló hivatásos 2031 3| mindent. A végképen kimerült, élősdiektől ellepett magyar oroszlán, 2032 3| muszáj a ködnek engedni, eloszlani.~ ~Megint megpróbálkozik 2033 3| mai nagy öröm sem birta eloszlatni. Olyan volt szegényke, mint 2034 3| Nemsokára hallani lehetett az előszobába vezető külső ajtó nyilását; 2035 3| amikor hazajövet levetette az előszobában a felsőkabátját.~ ~Az irodának 2036 3| báli toilettje a legszebb élőszobrot takarja; s ez a nőstény 2037 3| tehát miköztünk mindennek.~ ~Élőszóval ezt mink nem intézhetnők 2038 3| kastélyából, és apuka mindent elosztogatott a szegényeknek, és magának 2039 2| végtelen perspektívája nyílik előttünk az új meglátásoknak.~ ~Az 2040 3| veszitsék egymást: nem birta elővenni lepedőnyi zsebbevalóját, 2041 3| szivdobogásom van, amely gyakran elővesz, - bocsánat...~ ~- Arteriosclerozisos 2042 3| az én időmben, végeztem, elővett, hogy aszongya, rendes életet 2043 3| a zsebébe dugta; azután elővette a tarisznyájából a kis pálinkásbutykost 2044 3| vendége, ő inkább elfordult. Előzékenyebb, a vendégeinek kedvében 2045 3| El kell mondanom neked az előzményeket, hogy tökéletesen megérts 2046 3| felkelni, hogy Mihály meg ne előzte volna. Ki tudja, merre járt 2047 3| maga tetszik nekem.~ ~- Ugy elpirultam, mint az iskolás gyermek. 2048 2| Az akadályt legyőzi. Csak elpuhulni, elernyedni nem szabad. 2049 3| annak nem muszáj, nem lehet elpusztulni; annak boldogulnia kell.~ ~ 2050 3| pedig olyan vadul, hogy elragadásnak is beillett. A gyeplőszárat 2051 3| gyeplő nélkül - igazán elragadtak.~ ~A szabályszerü versenynek 2052 3| galambszárnyakként libegtek s a mámoros elragadtatás szünetlen nyilvánulása közt 2053 3| téritette magához, érzékeny elragadtatásával:~ ~- Nézd csak édes lelkem 2054 3| hivatalos aktáit, és mire elreferálta a miniszternek, majdnem 2055 3| fülke volt ott a függönytől elrejtve; egy csecsebecsés, gyönyörü 2056 3| Minden szokatlantól elriad. Nem igaz az, hogy a bátor 2057 3| elhibázod sem baj, legalább elriadnak a lövéstől. Én most kimegyek 2058 3| de nem mert kimenni, hogy elriassza őket.~ ~Pados Péteren, az 2059 3| a puszta jelenlétével is elriasztotta. Senki sem akart vele összetűzni. 2060 3| amikor, mint a szélvész, elrobogott mellettök egy fogat, két 2061 3| legyen pontos, mert különben elromolhatik a jó ebéd.~ ~Az ur csak 2062 3| De a világért sem akarta elrontani a felesége kedvét. - Próbálja 2063 3| utól minden betegség, amely elrutit és kivesz az emberi alakodból. 2064 3| bizonyosan tudja.~ ~Az asszony elsáppadt. Torkából a számum forró 2065 3| miközben hevesen vert a szive. Elsimitotta a homlokáról a ráhulló szőke 2066 3| elmult a ravatalon. A ráncai elsimultak. A himlőhelyeiből alig látszott 2067 3| hogy a nagypiacon szinte elsodorták a cédulaházat. Onnan csak 2068 3| ide-oda, amig a nyerges elsőlábára nem tekerődzött; a ló erre 2069 3| öreg s bütyök ujjával az elsompolygó bundás felé bök. De beléreked 2070 3| A magyaré legyen az elsőség. Aminek az oka abban rejlett, 2071 3| Ővele nem lehel vitatkozni; elsősorban azért nem, mert ugysem hallgatja 2072 3| igy a fia, János, (minden elsőszülött Dengelegit Jánosnak kereszteltek,) 2073 3| megértette a helyzetet.~ ~Az elszabadult gyeplő addig rángott ide-oda, 2074 3| birom magokat egymástól elszakitani. Mind a hárman belepusztulnának 2075 3| balról, sehol sem volt. Attól elszaladt, amikor a sebzett lud után 2076 3| gólyafészekből egyszerre elszállott mind a két gólya, magokra 2077 3| legpéldátlanabb árulása; azután elszedték utolsó szuronyunkat is, 2078 3| minden nemzeti gyalázatot elszenvedett ország, akkor is ott fog 2079 3| azt ebéd után igy szokta elszivni. De már nem a mai programmjára 2080 3| farkasüvöltés lett volna. Elszörnyedt attól a gondolattól, hogy 2081 2| ebédem a kosztadóimnál nagyon elszomorított. Otthon bőséghez voltam 2082 3| igaz, - dörmögte a csárdás elszontyolodva.~ ~Megfordult és indult 2083 3| csudálatos szentélyek az elszórtan csoportos, örökzöld fenyőfák 2084 3| ami ezt az égő gyalázatot eltakarja.~ ~Átok erre a sötét emlékre! 2085 3| járt az eszében!... Hamar eltakart magán ilyenkor mindent; 2086 3| Pár pillanattal később már eltakarták a lombok.~ ~*~ ~Az erdő 2087 3| Na, Gányó Pista, jókor eltaláltad, mindjárt itt lesz a pajtásod 2088 3| hogy mosolyognak, amikor eltáncoltak mellettem s rám pislogtak. 2089 3| értve a drágát. - Ami az «eltartást» illeti, nem tartod-e el 2090 3| még órákig tarthat igy, de eltarthat akár reggelig is és azalatt 2091 3| még az erdőn keresztül is eltartott az ut vagy ötnegyed órát; 2092 3| csakugyan elég tisztességesen «eltartottál» engem; volt melletted mit 2093 3| lehetett hozzá, hogy a megyéje eltartsa.~ ~De a megye nem adott 2094 2| németül tanulni. Ez volt első eltávolodásom a szülei háztól. Egypár 2095 3| és a régi barátaival ugy eltelt az ideje, hogy csak éjfél 2096 3| felejthetetlenül szép időket éltem a Széki-pusztán! Hajnalban 2097 3| nem vagyok hajlandó attól eltérni. Valami nagyon tudományos 2098 3| Leste az erdőt; az alatta elterülő lankás pusztát; várta a 2099 3| szét, amikor a csendbiztos elterült a földön. Azt hitték, vége 2100 3| pusztán ilyen ködben könnyü eltévedni; pedig ha rossz irányban 2101 3| de akinek nincs egyetlen eltévedő szava, egyetlen gyanut keltő 2102 3| utat megtette. Végképen eltévedt a ködös erdőben.~ ~S a szegény 2103 2| érdekesnek látszanom. De ettől eltilt megbizatásom etikája. Magamról 2104 3| honvédő harcok után hazát eltipró hazátlanok ülhessék itt 2105 2| meglátásoknak.~ ~Az emberi költészet eltörpül a természet költészete mellett. 2106 2| szerencsétlenségemre az egyik üveg eltört s az egri bor illata szétterjedt. 2107 3| ménes.~ ~A fehér gulyák eltünedeznek innen lassankint, mint valamikor 2108 3| Ott a homályban végképen eltünik.~ ~A kerülő morgó nyögést 2109 3| nagyon szerettük egymást; éltünk-haltunk egymásért...~ ~Bandi bátorságra 2110 3| oldalpillantást az üveges ajtón át eltünő két testvér felé. A leány 2111 2| borul.~ ~Ilyenkor lehet eltünődni, visszamenni a multba.~ ~ 2112 3| sziven találta”, mormolta eltünődve. És sokáig nézte a fekete 2113 3| más gondolatom, csak maga; eltűrtem a szeszélyeit; kielégitettem 2114 3| maga könyvébe merülve - eluntam az ilyen egyedüllétet, és 2115 3| huszonöt esztendő alatt megint eluszott kétezer holdja, és amikor - 2116 3| Sarkantyuba kapta a nagy lovat s elvágtatott.~ ~- Fene jól ül rajta - 2117 3| sötétségbe nyilaló sugárzástól elvakultan.~ ~Vadai tanár úr sebtében 2118 3| akkor engem két év fog elválasztani a hatvan esztendőnek sok 2119 3| maga mindent tud! És amikor elváltak, éjjeli magányában is sokáig 2120 3| akartam, hogy ha szépen elválunk, ne legyen megalázva előttem 2121 3| fordult. A fejőstehénke elvárhat még egy félórát.~ ~Keszeg 2122 3| megértettem, hogy az apám elvárja tőlem, hogy a szavamnak 2123 3| béresek idejében etettek és elvégezték a dolgukat. A kocsis pontosan 2124 3| végigsepregesse; egyszóval: elvégezze a házi dolgok nehezét, amig 2125 3| örökölte, akinek a napidolgok elvégzése után egyetlen öröme a regényolvasás 2126 3| asszony minden cselédi munkát elvégzett a ház körül s Péter bátran 2127 3| a valamire való csikóst elverni sem lehet a ménes mellől; 2128 3| biztatja a legényt. A hangja elvész ebben a lélekzetfojtó rohanásban.~ ~ 2129 3| azt gondoltam meg, hogy elveszem Kovács Anicát. Nagykoru 2130 2| nyaka leszakadt, a teste elveszett; csak a feje volt meg az 2131 3| Azt hiszem, minden napját elveszettnek tartotta, amely legalább 2132 3| lehetett rettegnem, hogy elveszithetnélek valahogyan, akkor azt a 2133 3| lesznek hozzá s akkor a földet elveszitik. Mert a föld nem csélcsap 2134 3| rónaságra: kezdődik a szemnek elveszően nyujtódzó legelő. Gyepszőnyegén 2135 2| lehetett számítani, azok elvesztették a fejöket.~ ~Az apám egymaga 2136 3| Körtvélyesy Sándor csakugyan elvette Kertész Kamillát, akiben 2137 3| hiröktől, hogy lusták és csak elvétve akad köztök madárlábu, már 2138 2| emészti is a költőt, mindig élvez mellette. Hisz’ az írásaiban 2139 3| a remek fejtegetésnek az élvezetében.~ ~Doktor Mariska diadallal 2140 3| volna belőle. Elfogyhatatlan élvezetek kinálkoztak ott számukra. 2141 3| az elemózsiázás.~ ~Az én élvezetem már biztositva volt az erdei 2142 3| igazán értékes, tanult ember. Élvezetes a társasága.~ ~A kis szörnyfigurák, 2143 3| akaratosság, amelyet roppantul élvezett.~ ~- Hát jól van, galambom; 2144 3| mindenütt, ahol az életet élvezheti s ahol látják, csudálják, 2145 3| öröme s hogy a saját telkén élvezhette, attól csordultig volt a 2146 3| szerelmeskedni vágytam; a diadalát élvező asszony akartam lenni, akit 2147 3| amelyeket velem közösen élveztél? És ha, mint legényember, 2148 3| kertészkedve, úszva tejben-vajban, élvezve a szabad levegőt, meg a 2149 3| hogy gyönyörködjék benne és élvezze. Ő csak a hivatalában foglalatoskodott, 2150 3| meg az ördög, aki hogy elvigye valamennyit!~ ~Felpattan, 2151 3| a csendbe. A bozót közt elvillan egy ökörszem és pörcögve 2152 3| fehérbokrétás fák már kezdtek elvirulni.~ ~Virághólepte ágaikról 2153 3| de a helyzetemet az teszi elviselhetetlenné, hogy téged ezután már nemcsak 2154 3| ezt letépem, gondoltam és elviszem - Neki! Olyan volt az a 2155 3| fog esni. Ő biz’ felveszi, elviszi Bagiékhoz, akik majd megörülnek 2156 3| nem bánom, ha ketten is elviszitek, csak azután vissza ne hozzátok, - 2157 3| megsajnálta a nyomoruságában és elvitte magával a birtokára, afféle 2158 3| a világ szépségversenyén elvitték volna az első dijat.~ ~A 2159 3| azután keményen nézett az elvonulásban gyönyörködő francia ezredes 2160 3| hangversenyezzenek. A sas már régóta elvonult más nádasok felé. Az égen 2161 2| nyilvánosság elől mindig elvonultam. Szerepelni, feltűnni sohasem 2162 3| Esztendők mulva tudtuk meg, hogy elzüllötten pusztult el.~ ~Hanem amikor 2163 3| Szerelmes ebbe a nagyszerü emberbe... Aztán a fia jutott eszébe. 2164 3| bükkóriásokkal, amelyeknek embercomb vastagságu gyökérujjait 2165 3| a világ legfeledékenyebb embere, hogy ne a zsebkendőjére 2166 3| törvénykezést is ő tartott az emberei között. Azok őnélküle nem 2167 3| ugyis én tanitom meg az embereimet, a magam módszere szerint. 2168 3| van. Nem faggatlak tovább. Emberem vagy. Rögtön beveszlek a 2169 3| Andrásban meghül a vér. Emberemlékezet óta nem járt itt farkas; 2170 3| bátoritása a világ legboldogabb emberévé teszen; - ennyi jóság igazán 2171 3| a nap tüzes csókjától.~ ~Emberhang sehol sincs. Csend borul 2172 3| Isten a nagy marha mihaszna emberit; hiába eszi ez a kenyeret, 2173 3| stellaris».~ ~- A sordély?~ ~- «Emberiza caladra.»~ ~- Hát a «calluna 2174 3| hogy milyen félbenmaradt emberke.~ ~Mindezt tudni kell róla, 2175 3| és nézte-nézte a távolodó emberkét, aki most őmiatta megy neki 2176 3| csunyább, visszataszitóbb emberlény életemben sem került a szemem 2177 2| negyven esztendeje. Egy kis emberöltő telt el azóta. Első kiadóm 2178 3| töltött, eléggé végigjárta az emberösmeret iskoláját.~ ~Minthogy jó 2179 3| ahonnan a gólyák az ilyen kis emberporontyokat kihalászni szokták.~ ~A 2180 3| nem ösmer a vadállat. Az emberszagtól minden vad menekül. Csak 2181 2| velünk egy hajóban evező embertársainknak. Ha ezen kezdjük, mindnyájan 2182 3| archeopterixek és más őslények embrióihoz hasonlatos kis szörnyek 2183 3| plymuthok, a libák félvér emdeniek; a gazdaasszonyt Trézsinek 2184 2| és másvilági érzések közé emel.~ ~Mindezt érezve, látva, 2185 3| sem volt, hogy félkézzel emelgessen szekérrudakat, mintha sétapálcákkal 2186 3| Hanem addig forgatták, emelgették, amig észre nem vették, 2187 3| sompolyog; - szimatolva emeli a fejét; kinyúlik; - jön, - 2188 2| mondtam, hogy szükség van egy emelkedési fokozatra, mielőtt valaki 2189 3| pacsirták sem, amelyek felváltva emelkedtek a magasba, hogy ott hangversenyezzenek. 2190 3| eközben.~ ~Pados féltérdre emelkedve látja az egész manővert 2191 3| Egy szénásszekeret egymaga emelt ki a minap a kátyuból a 2192 3| Istent s Hazát tagadva, kezet emeltek mindenre, ami a magyarságnak 2193 3| hazugság is csak nyomott, emésztett, nem volt nekem való, nem 2194 2| gyönyörűség. Bármennyire emészti is a költőt, mindig élvez 2195 2| kertünk bokrai közé s ott emésztődtem ezen a megoldhatatlan kérdésen.~ ~ 2196 3| volt olyan kistermetü, hogy emiatt rajtaragadt a mellékneve. 2197 2| tehát nem követek el az emlegetésével indiszkréciót?~ ~Az irodalmi 2198 3| rugott rajta, hogy holtáig emlegethette. Erre is a gazdája tanitotta 2199 3| ha diadalmas szépségét emlegetjük, amelyre az élete virágában 2200 3| medveölő puskáját kezdi emlegetni.~ ~- Mi a csudát? - kérdezte 2201 3| neki az anyjuk valamit; emlegette, hogy a fiu akörül a zsellérleány 2202 3| és nem csalódni az ilyen emlékben.~ ~Bözsi fellélegzett. Egyszerre 2203 2| igazságos. Ma is ideálom az emléke.~ ~Legtitkosabb kritikáimmal 2204 3| legboldogabb óráinak az emlékét ébresztették fel benne. 2205 2| mind a másé.~ ~Enyém az emlékezés. Enyém a multba tévelygő 2206 3| és minél kevesebb rossz emlékezéssel kezdjük uj életünket...~ ~„ 2207 3| fejét csóválta. Kereste emlékezetében, hogy honnan is fujt a szél, 2208 3| kombinációt vésem bele az emlékezetembe: az első szám a hármas; 2209 2| pártfogást kérni.)~ ~Mindig emlékezetes maradt számomra Gyulai Pálnál 2210 3| Azt is hallotta az emlékezetével, amikor olyan rejtelmesen 2211 3| A névre egyáltalában nem emlékezett. Valaki bizonyosan protekcióért 2212 3| rögtön el kell raktározni az emlékezetünkbe a legjelentéktelenebb dolgot 2213 3| leányát. Hogy milyen jól emlékeznek ezek a nők arra, amit elfelejteni 2214 3| mindenkihez. Olyan jó erre emlékezni és nem csalódni az ilyen 2215 3| törekszenek s ezzel izgatják az emlékezőtehetséget, amely igy uj meg uj munkára 2216 3| szép volt, dicső volt és emlékeztetett a magyar multra, azt pusztulásra 2217 3| eltakarja.~ ~Átok erre a sötét emlékre! És áldás, ezer áldás a 2218 3| hanem amit az előbb tetszett emliteni a növények közül: a réti 2219 2| azóta. Első kiadóm erre az említett könyvemre Singer és Wolfner 2220 3| különös eset.~ ~*~ ~Azt már emlitettem, hogy feleséges ember volt.~ ~ 2221 2| testünket táplálta, hanem lelki emlőnk is volt.~ ~Ezt a magyar 2222 3| is valamit, szomszéd!~ ~- Én-e?! Mit mondhassak? Én csak 2223 3| amit a szent házasságban énáltalam és énmellettem kaptál. - 2224 3| nagyon értettem. Amikor az éneklő madarak már csapatokba verődve 2225 3| feleséges ember élhet, mert aki enélkül van, az mind elkurafisodik; 2226 3| vonhassam meg tőled a saját énemet, hanem hogy nyiltan, fennem 2227 2| kevesli, tálán kicsinyli az energiámat...~ ~Csak azért is pályázom! 2228 3| igazitotta ki a legény szelid energiával. - Mert hogy azok «cigányok».~ ~- 2229 3| simult.~ ~- Drága kis apám, engedd meg, hogy neked adjam Diánál - 2230 3| minden földi dolog iránt engedékenység szállotta meg.~ ~Mialatt 2231 3| amelyet a saját beleegyező engedékenységem folytán gyakorolt valaha 2232 3| szükségem, hogy igazolt engedelmeddel vonhassam meg tőled a saját 2233 3| arra, hogy a környezetét engedelmes alattvalóivá tegye. Ha a 2234 3| magunkra is.~ ~A legény engedelmesen hallgatott.~ ~- Azt tudod 2235 3| szava sincs, hanem vakon engedelmeskedik az ő nagyeszü, nagyenergiáju 2236 3| rajta. De rá is szoktatta az engedelmességre. Ha leszállott róla s a 2237 3| benne tojás.~ ~- Azt én nem engedem! - kiáltotta a leány ijedten. - 2238 3| szeretlek; de éppen ezért nem engedhetem, hogy bolondot csinálj. 2239 3| perchez. Ahogy a dolgaim engedik.~ ~- Ezentul pontban félegykor 2240 3| feleségem. A gyilkosai leszünk. Engedj menekülnöm.~ ~Nem is felelt, 2241 3| kérem, bocsásson meg. És engedje meg, hogy a doktorral én 2242 3| hogy magamat tőled szeretni engedjem. Végének kell lenni tehát 2243 3| Elkezdték apánkat kérlelni, engedjen vacsoráznom. Az apám vállat 2244 2| igazságaiban gyönyörködve, át kell engednünk magunkat a költői hangulatozásnak.~ ~ 2245 3| védelmet ellenök.~ ~Guzsba engedtük kötni kezünket-lábunkat, 2246 3| Elkezdte az asszonyt kérlelni, engesztelni.~ ~A felelet csak ez volt 2247 3| soha! Azt, aki te voltál énhozzám, nem lehet elfeledni, - 2248 3| házasságban énáltalam és énmellettem kaptál. - Vagy a te pénzedért 2249 3| engem; volt melletted mit ennem; volt lakásom; volt ruhám; 2250 3| mozdulj, mert még megtalál enni a farkas. Majd csak éjfél 2251 3| mert kend rákapatta, hogy énrám vigyázzon.~ ~- Megmondta? 2252 3| fergeteg-vizslákat», amilyeneknek az enyémeket csufolja; Jolánkának majd 2253 2| látom. Megváltozásuk az enyémet is mutatja. Még az esztendőnek 2254 2| körülöttem van, kopik, nyüvődik, enyészik lassan-lassan. Hát még az 2255 2| és áldott szelídségével enyhítette.~ ~Csudálatos érzéke volt 2256 2| rágondoltam megborzongtam. Enyhülésem akkor kezdődött, amikor 2257 3| lova van. Az pedig nem az enyim.~ ~Kesze Ferkó felpattant 2258 3| bedőlnek, nem marad egy ép porcikája sem, ha ugyan 2259 3| tekintet. A szája az édes epedés. Ha a kép eredetije elém 2260 3| is a fákon lógtam értök eperérés évadján. Versenyt eprésztem 2261 3| repült eléje egy veréb az eperfa alsó lombjára. Az apám ráfogta 2262 3| mert a házunk ereszére nagy eperfák borultak, besátorozva azt 2263 3| eprező társaim voltak.~ ~Az eperfákat rendszerint teleraktam lószőrhurkokkal 2264 3| eperfélék termettek ezeken az eperfákon. Akkorák, mint a bütyökujjam 2265 2| estig ültem valamelyik nagy eperfánk tetején, mohón merülve bele 2266 3| törődött. Visszaszállottak az eperfára. Ott jobb csemegét találtak.~ ~ 2267 3| lombjaikkal.~ ~Nagyon finom eperfélék termettek ezeken az eperfákon. 2268 3| véletlenre, hogy valamelyik epertolvaj-madár belelépjen a hurokba, vagy 2269 3| Jolánkám, ez a hosszu epistola nekem van ugyan cimezve, 2270 3| hósánc, amelyet még reggel épitett a szalmás bokrok köré. Itt 2271 2| háztól. Egypár mulatságos epizódra ma is jól emlékszem ebből 2272 3| ebadta kölyke, mi az «upupa epops»?~ ~- Büdösbanka! - vágta 2273 3| irkálna is össze magyarul, épp ugy nem tudna arról a világ 2274 3| rétegesen; a tó is csak éppenhogy átcsillant a ködön; de tiz 2275 3| volna való. Valaki, akinek éppugy jók az állandó hétköznapok, 2276 3| eperérés évadján. Versenyt eprésztem a verebekkel, a seregélyekkel, 2277 3| és külön-külön állandóan eprező társaim voltak.~ ~Az eperfákat 2278 3| meg lilaszürke, meg fekete eprünk. Magam is a fákon lógtam 2279 3| iroda mellett volt egy külön épületben. Az a szoba inkább fülke 2280 3| ház; jobbára villaszerü épületek, amelyek körül nem volt 2281 3| félreeső utcákban is tucatjával épültek. Hanem a kertje annál nagyobb 2282 3| erős bajusza nőtt; a szeme épugy tudott villámlani bozontos 2283 3| gimpliket, akikre a tervei érdekében szüksége lehetett. Nagyon 2284 3| hogy mindent megtudj, ami érdekelhet.~ ~Nem untatlak azzal az 2285 2| nekem talán érdekes volt, érdekelheti-e az olvasóközönséget.~ ~A 2286 2| tehát a multról.~ ~Kit érdekelnének az életem intimitásai? Nem 2287 2| füllentsek, könnyű volna elég érdekesnek látszanom. De ettől eltilt 2288 3| Mindenki velem törődött. Az érdeklődés középpontjává váltam. Csak 2289 3| reméltem, őtőle is. A te érdeklődésedet: az én másik szerelmem, 2290 2| irodalmi pályázatok milyen érdeklődést keltettek!~ ~Ezt a pályázatot 2291 3| hasonlatos kis szörnyek iránt érdeklődött ebben a pillanatban; de 2292 3| volna. Te még csak nem is érdeklődtél efélék iránt, Károly.~ ~ 2293 2| érdememnek.~ ~Még az iránt sem érdeklődtem, hogy jelöltek-e. Bartók 2294 2| tartottam volna a sikert írói érdememnek.~ ~Még az iránt sem érdeklődtem, 2295 2| találnunk benne azt, amiért érdemes volt élni. Minden bajunknak 2296 3| őrmester úr, tele a melle érdemrenddel, amelyet a harctereken, 2297 3| félt. Sőt a krasznabélteki erdész ur parancsára még dögre 2298 3| abban az egyszerü, szerény erdészházban. Annak sohasem volt több 2299 3| titkos utakon lopództak az erdőbe. Az egyetlen orvvadász pedig, 2300 3| után felszabadultak ezek az erdők a vaddisznóvadászatra is. 2301 3| FARKASLES.~ ~Az uradalmi erdőkerülőház a felső faluvégen volt. 2302 3| rájok. Kevés volt a nagy erdőkhöz mérten a vadász; meg a hajtó 2303 1| Nevezetesebb művei kötetben: Erdőn-mezőn, Csend, Víg világ, Magyar 2304 3| tudniillik egy gyönyörü erdőség, hegyes-völgyes, felséges 2305 3| összeszögellése arról, hogy az erdőségeiben sok a «toportyánféreg». 2306 3| az édes epedés. Ha a kép eredetije elém került volna, bizonyosan 2307 3| követő hatalmát, amely a maga erejében találja meg a boldogság 2308 3| negyvenes, tagbaszakadt, az erejéről hires, mindenre vállalkozó, 2309 2| lajtorjáért; azt két ember erejével becipelte a konyhába; előkapott 2310 2| kifejezésére nincs elég erejök.~ ~Sohasem szabad megelégednünk 2311 3| én erre megtanitani nem érek rá. Pedig idegessé tesz, 2312 3| fürdött a rónaság. A zsombikos erekkel átszeldelt és fakó tavalyi 2313 3| lelkifurdalás és könyörögtem neki: eressz el, Pálma, mert ebbe bele 2314 3| nyárban is, mert a házunk ereszére nagy eperfák borultak, besátorozva 2315 3| kinek szántad?~ ~Bandi ugy ereszkedett le a lóca végére, hogy minél 2316 3| vette észre, hogy olyan köd ereszkedik, mintha mindjárt éjszaka 2317 3| társaitól; elkezdett rohamosan ereszkedni, lefelé igyekezni, amiből 2318 3| Mintha fehér bárányfelhők ereszkedtek volna le a görcsös almafákra 2319 3| vele; végre is el kellett ereszteni.~ ~A derék „bajtárs” éppen 2320 3| társa ostorcsapóformára eresztett harcsabajuszán. A kalapja 2321 3| Tamás görcsösen védte és nem eresztette ki a kezéből; pedig nagy 2322 3| összefüggésben maradnak; nem eresztik el egymást; mindig felszinre 2323 3| lélekzetelállitó tempót, annyira eresztve őket, amennyire merte.~ ~ 2324 3| vadszederbokor mellett és jóllaktam érett fekete szederrel.~ ~Ámbár 2325 3| meg rajtam... könyörögj érettem!... Minden bünömet szánom-bánom!... 2326 3| mint amit a föld iránt érez az ember. De a földet máskép 2327 3| a keskeny sziklarepedés erezetébe. Én ezt letépem, gondoltam 2328 3| nem birok élni, ha nem érezlek... Megleptél, elvetted az 2329 3| borostásan megcsókoltál, éreznem kellett a bajuszodon is, 2330 3| neki, ha önző tolakodásnak érezném a közeledését, amellyel 2331 3| összeszaladnak, mintha farkast éreznének; az egyik deli kanca horkant, 2332 3| magadba; a vére lüktetését nem érezted sem a szivedben, sem az 2333 3| tudott. Amikor a sárgái őt érezték a bakon, még délcegebben 2334 3| hideg volt. A csalétek mégis éreztette a szagát, mert már oszlásnak 2335 2| győzte a küzdelmeket. Meg sem éreztük ezt, olyan magától értetendő 2336 2| érzések közé emel.~ ~Mindezt érezve, látva, hallva: akarva, 2337 3| lelkével egészen ugy ne érezze magát, mint olyan vendég, 2338 2| itt engem csalódás sosem érhet. Az igazságai nem változnak. 2339 3| volt. Ha utána jönne, sem érhetne többet a nyomába; annyi 2340 3| ahol már semmi baj sem érhette. Akkor eléje szaladt.~ ~- 2341 3| vacsora ott volt az asztalon, érintetlenül.~ ~Az úr elképedt. - Mi 2342 3| sürögnek-forognak a homályban; finoman érintik zeg-zugos kalandozásuk közben 2343 3| megfigyelni, ha férfiakkal érintkezett. Ezt meg kellett látnia 2344 3| engedte.~ ~- Ma nem. Ma meg se érintsen. Haragszom magára.~ ~Az 2345 2| sem volt, hogy kijárással érjek el valamit. Nem tartottam 2346 3| volt a gondja, hogy itt ne érjék.~ ~Búcsuztak.~ ~Sietve indult 2347 3| hogy ezt a célomat hogy érjem el.~ ~Egyszer, amikor holtra 2348 3| bübájos pokolfajzatja te; hogy érjen utól minden betegség, amely 2349 3| az éjfélt. Ki tudja, mire érkezik, ha most váratlanul haza 2350 3| gyönyörü tavaszi verőfényben érkeztek a mieink, március végével.~ ~ 2351 3| jelentette, ami becsület, erkölcs, emberi tisztesség és főképen 2352 2| akadémikus, ahogy magyar erkölcsben, puritánságban példát mutatott 2353 3| a fogadást, meg lesz az erkölcsi elégtételem, - gondoltam.~ ~ 2354 3| szélvész; utól nem birták érni a pandurok; ahány lövést 2355 3| hütlen gólyát. Be kellett érnie a kis leányával, az egyetlennel, 2356 3| Az Isten áldja meg magát, Ernő. Áldja meg mindkét kezével...~ ~ 2357 3| véresekké, és meg kellett érnünk, hogy az évezredes honvédő 2358 3| Az asztal közepén álló ernyős lámpa a fehér abrosz fölé 2359 3| állólámpa volt, sugárvetitő ernyővel. Barnóty felpattantotta 2360 3| élnek. Milyen csudálatos erő van egy cossus-hernyóban, 2361 2| talál kerítésre, falra, égig érő hegyre, óperenciás tengerre, 2362 3| alkalmazkodtok hozzá, az igazi erőben rejlő gyengédséggel. Mert 2363 3| nagyszerü nyugalma néha erőltetett; hogy gyakran szórakozott; 2364 3| ha nekem volna is rá erőm, amint hogy nincs, de Pálmát 2365 3| csendes tüntetéssel szeretett erőmutatványokat produkálni, lehet, hogy 2366 2| tapasztalatok és kifejlett erőnk diadalai, amikor szívós 2367 3| csillag fényéből harmadrendüvé erősbödve s meg ujra visszacsökkenve 2368 3| összeráncolta a homlokát, mint aki erősen gondolkodik. Egyszerre csak 2369 3| nyomban rá elkezd búgó, egyre erősödő, mély vonitással bőgni, 2370 2| fanatikusabb hívévé válom, erősödöm.~ ~Minden lépésünk után, 2371 3| botorkálva, botladozva, erőszakkal, csak azért is, mintha perbe 2372 3| bolondság kitelhetett volna az erőszakoskodásban. Előre megmondta, hogy: 2373 3| Menyus, felülkerekedve az erőszakoskodással.~ ~- Mit mondjak? Mit akar 2374 3| választani. Magát meg, ha erőszakoskodik, megölöm, ledöföm!... kést 2375 3| rá: ma nem!~ ~Egy kicsit erőszakoskodott. Vadult az ellenállástól.~ ~ 2376 3| tetszett neki az a kedves erőszakosság, amellyel a felesége kijelentette, 2377 3| besurranhat, akkor a fel-felcsapó, erre-arra kóválygó sólymokra jól rájok 2378 3| A legény közelebb jött; errébb settenkedett. Dünnyögő hangon 2379 3| tulsó végéről ballagott errefelé. Minthogy jóemberei voltak 2380 3| kétségbeejtesz, megtanulok te érted ördög lenni... Szivtad a 2381 3| gyönyörködnek abban, amit mindjárt értékelnek is és felbecsülnek reális 2382 3| amelyek közé tartozott a pénz értékének nem ösmerésével járó szertelenség, 2383 3| Azt is, hogy ennek semmi értelme sincsen, bármennyire simogatta 2384 3| Károly, te a szó közönséges értelmében csakugyan elég tisztességesen « 2385 3| látná többet sem célját, sem értelmét. Csak most tudta igazán, 2386 3| Hiábavaló volna az; nem értené meg; vagy, ami sokkal rosszabb, 2387 3| beszélj olyasmiről, amihez nem értesz, - mondta neki az úr.~ ~ 2388 2| éreztük ezt, olyan magától értetendő volt.~ ~Elménk kivirágzott. 2389 3| Értem, dünnyögte Menyus értetlenül. És hozzátette: - no mindegy; 2390 3| szebbik fele» szinte magától értetődően van kötelezve.~ ~Én láttam 2391 3| hogy most az egyszer valami érthetetlen tévedésben ne legyen. Ez 2392 3| keserüséggel tapasztalom, hogy nem érthetjük meg egymást soha, - soha.~ ~ 2393 3| belevágtatni a világba, minden érthető ok nélkül.~ ~Abban a nyomban 2394 3| Magam is a fákon lógtam értök eperérés évadján. Versenyt 2395 3| egyszerüen az eszét vesztette. Értse meg, hogy nem válok el magától. 2396 2| vetettem rá, hogy félre ne értsen és ne lásson bennem - kéregetőt.~ ~ 2397 3| mint a feleséged? - pénzben értve a drágát. - Ami az «eltartást» 2398 3| idő alatt kijött.~ ~Közel érve a házához, lassudik. A keritéshez 2399 3| látják, csudálják, ahol érvényesülhet. Miről mondott le maga az 2400 3| nemzetgyilkosságot.~ ~Az Erynniszek vad furiái mind rajtunk 2401 3| éreztem még azt, amit most érzek. Az égő tenger száguld végig 2402 3| hóbortjai iránt nekem semmi érzékem sincs; hogy ott lehessen 2403 3| anyjuk téritette magához, érzékeny elragadtatásával:~ ~- Nézd 2404 3| élesszemü és titkos hatodik érzékkel megáldott anya, amilyen 2405 3| legnagyobb boldogsága.~ ~Még érzelgőssé válok, - dörmögte restelkedve. 2406 3| s mindebbe a szokatlan érzésbe szinte beleszédült.~ ~Felkiáltott 2407 3| volt elégedve, hogy nagy jó érzésében rá akart gyujtani. A zsebéhez 2408 3| rejtő ingoványnak.~ ~Különös érzései támadtak, aminők eddig még 2409 2| Elménk kivirágzott. Szívünk érzéseinek uraivá váltunk. Képzeletünk 2410 2| egybefolyik és másvilági érzések közé emel.~ ~Mindezt érezve, 2411 3| ugynevezett jogokat gyakorol az én érzésemen kivül.~ ~Én megértem a szerelem 2412 3| Előbb átengedte magát a jó érzésének. Most nem akart kis tanitónő 2413 3| vagy, képzeld el az asszony érzését, akit ölelnek, a saját vágya 2414 2| annak a lehangoló, megbénító érzésnek, tudatnak, hogy alkotásuk 2415 2| meg tőle.~ ~Hogy ezzel az érzéssel megteljünk, ki kell mennünk 2416 3| harangszónak s ettől az érzéstől minden földi dolog iránt 2417 2| szavakkal lehetetlen. De az érzésvilágunk boldogan remeghet meg tőle.~ ~ 2418 2| mégis elfog a bizonytalanság érzete, hogy ami nekem talán érdekes 2419 2| életerő megduzzad. Az ember érzi magát. Elibe toppan a sorsának 2420 3| mindenképen az urainknak érzitek magatokat; de egyről, a 2421 2| magamról az »Uj Idők« velem érző nagy közönségének.~ ~ ~ ~ 2422 3| szeme kékebb volt még az Erzsikéénél is. Pedig azt Gyurka két 2423 3| megszólalt János úr.~ ~- Erzsikém, ma megkérték tőlem a kezedet 2424 3| langyos választ kapott.~ ~Erzsikének nyilvánvalóan egyik sem 2425 3| Apuskám, apuskám, - esdekelt a kisleány szorosan az apjához 2426 3| is szeret engem. Kérem, esdve kérem, adja ránk áldását.~ ~ 2427 2| kérdeztem volna:~ ~- Vannak esélyei. (Akkor még az elbeszélést » 2428 2| Legsenyvesztőbb a szürke, eseménytelen, gépies rabszolgasors, az 2429 3| volt, amilyen csak a teljes eseménytelenség lehet. Pedig a kis pásztorleánynak 2430 3| nagyakaratu feleségének, ebben az esetben „doktor Mariskának”.~ ~*~ ~ 2431 3| hümmögött. - Lássa, annak az esete a legérdekesebb, legbolondabb 2432 3| Az esethez! a két gyerek esetéhez.~ ~- Az nem tartozik rám, 2433 3| Elmondta nekik a medvés eseteit.~ ~Az még hagyján volt, 2434 3| kérdezte Félix ur ilyen esetekben.~ ~A fővadőr haptákba vágódott. - 2435 3| lefőzött!~ ~Maga kacagott az eseten legjobban. Azt bizony nem 2436 3| hogy a hétéves fiu válás esetén az apjáé.~ ~- Ó!!...~ ~Félpercnyi 2437 3| meg tudott győzni, mintha esküdözött volna. - Kérdezd meg a nagybátyádat; 2438 3| nekem azokat a leveleket. Esküszöm, hogy semmi sincs bennök; 2439 3| az elevenén találták.~ ~- Esmérem, amióta kibujt a tojásból, - 2440 3| világfelfordulás.~ ~- Látom, jól esméri kelmed, bólintott Menyus, 2441 3| s tiltakozom.~ ~Át kell esnem egyszer már ezen a vallomáson, 2442 3| megkaphatja, mert mindjárt le fog esni. Ő biz’ felveszi, elviszi 2443 3| akkor meg kellett jönni az esőnek.~ ~A csárdásné egy kicsit 2444 2| esztétizálnak, kritizálnak, essayt írnak, tehát okos emberek. 2445 2| magyarsága volt ez.~ ~Pedig nem estek nagy szavak a családunkban 2446 3| finnyás is vagyok! Ha szótlan esték után - ki-ki a maga könyvébe 2447 2| lepiszkálni onnan. Egyszer le is estem, éppen a fa alatt kérődző 2448 3| kölcsön a lovát; visszahozom estére. Belátogatnék még a faluba 2449 3| Mi bajod? Miért nem eszel? - faggatott az anyám. A 2450 3| télen a pesti pikniken ugy eszeltük ki, hogy ha én idekerülhetnék... 2451 2| adminisztráljam magamat. Eszemben sem volt, hogy kijárással 2452 3| mindig vigyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre; de 2453 3| zsebkendőjére kössön göböt, hanem az eszére. Én, lássa, minden növénynek, 2454 3| emlitette a fogadást. A magam eszével okulhattam rajta. Okultam 2455 3| mihaszna emberit; hiába eszi ez a kenyeret, mert egész 2456 3| cselédeidet is, akik azt eszik, amit mink; akik majdnem 2457 3| a féktelen terror minden eszközével.~ ~Lehet-e ezt valaha elfeledni? 2458 3| csőcselékét szabaditották ránk.~ ~Eszméletre térésünk előtt már ott hevert 2459 3| Raboltak, gyilkoltak s eszményeink templomait egyenlővé igyekeztek 2460 3| el is fogadta. Csak egy észrevétele volt ellene. Őszinte csudálkozással 2461 3| gondolhatsz a «hosszu haj, rövid észről», de abban szinte bizonyos 2462 3| nálam nem lesztek, velem nem esztek, itt nem rendelkeztek; csináljatok, 2463 2| Ennek már több mint negyven esztendeje. Egy kis emberöltő telt 2464 3| betöltötte a huszonnegyedik esztendejét, itt volt az ideje, hogy 2465 3| volt, aki az ő harminchat esztendejével, amelyből négyet már özvegységben 2466 3| mentve.~ ~A rákövetkező esztendőben éppen azon törtem a fejemet 2467 3| hogy ez a korkülönbség az esztendőkkel csak növekszik majd. Amikor 2468 3| álmodtatja velünk s a mi ezer esztendőkről regél.~ ~Tündérmeséket sugdos 2469 2| szerkesztősége »hetvenkedő« esztendőm alkalmával azzal a megtisztelő 2470 3| utazunk és akkor erre az esztendőre vége!... Nem akarom! Veled 2471 3| véletlenül. A fiam most huszonkét esztendős, folytatta; majdnem annyi, 2472 2| úgy fénylik, mint hetven esztendővel ezelőtt. Ezen az égi kalandoron 2473 2| főfoglalkozásuk, hanem akik esztétizálnak, kritizálnak, essayt írnak, 2474 3| ő már nagy leány és neki Eszti néni a mamája, bizony.~ ~ 2475 3| csak az árva rokon vagyok Esztinéniéknél. De Annának lesz husvétra 2476 3| csak én nem nyultam az ételhez.~ ~- Mi bajod? Miért nem 2477 3| a tehenet, meg a malacot etesse, fát vágjon, vizet hordjon, 2478 3| majom.~ ~Az úr ott volt az etetésnél; ott volt a fejesnél; mindig 2479 3| lenni. A béresek idejében etettek és elvégezték a dolgukat. 2480 2| ettől eltilt megbizatásom etikája. Magamról csak az igazat 2481 2| a korifeusoknál. Ez már etikett dolga. Ez elől nem térhettem 2482 2| alkonyatkor, forró kánikulában, étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel 2483 3| egyharmadrészét szépen meg is ették. Többet is megettek volna 2484 3| voltak. Tudták, hogy jó étvágyam van. Agyonkérdeztek. Mindenki 2485 3| milyen vérbemártott a sárga euchloëk legszebbjeinek a szárnyahegye; 2486 3| erdőket.~ ~Szarvasbőgés évadja után felszabadultak ezek 2487 3| amilyen csak a paradicsombeli Évák tipusában lehet. Olyan arcszint 2488 3| feltételem van; az, hogy Évának mindebből egy árva szót 2489 3| ellesni.~ ~- Kifaggattam Évát, - mondta lassan, felajzott 2490 3| bálon.~ ~- Akkor már négy éve volt doktor és rám azt a 2491 3| a föld billió meg billió évekig forog: nem igen fog még 2492 3| nem pihentünk teljes husz éven át. És eközben megszereztük 2493 3| árulás.~ ~Ha százszor ezer évet ér is meg ez a porig alázott, 2494 3| Nyírőnek még az öregapja sem evett.~ ~*~ ~Másnap kilenc órakor 2495 2| sem velünk egy hajóban evező embertársainknak. Ha ezen 2496 3| kellett érnünk, hogy az évezredes honvédő harcok után hazát 2497 3| utoljára voltam, vagy tizenkét évig - ezidőszerint megszállott 2498 3| Igazán boldog volt, amikor Évikét, a leányát, ennek a nagyszerü 2499 2| sem sok neki. A napnak, az évnek minden szakában: éjjel-nappal, 2500 3| lehetett egy kicsit mulatozni, évődni; danolgatni is, ha megnőtt 2501 3| bujdosó szél erről az ezer évről. Fájó gyönyörüség azt hallgatni.~ ~ 2502 3| minisztériumba, amelynek azután pár évtized alatt magasrangu tisztviselője 2503 3| valami távoli rokona, aki évtizedekig nem hallatott magáról és 2504 3| harmadik gimnáziumi osztály évzáró vizsgálatán és az igazgatója 2505 3| egyszer elkezd kérdezni, examinálni, az jobban megizzad, mintha 2506 3| nyugodt.~ ~Juliska-mama ezekután már másnap sietett vissza 2507 2| is, a sok rosszat is.~ ~Ezentúl pedig a sors elkésett attól, 2508 3| százmillió ember tud, még marad ezernégyszázmillió, vagy talán ezerötszázmillió, 2509 3| birtoka; de emellett vagy ezerötszáz holdat bérelt is a tőszomszédságában, 2510 3| ezernégyszázmillió, vagy talán ezerötszázmillió, aki nem tud. A tudomány 2511 3| utánozni merték; pedig ha ezerszer pisze voltam is, ahhoz senkinek 2512 3| voltam, vagy tizenkét évig - ezidőszerint megszállott területen - 2513 3| a magyar vezérkar daliás ezredese leugrott a perronra.~ ~Ebben 2514 3| simogatta-ölelgette a magyar ezredest. Bocskay-süveges kisasszonyok 2515 3| mostanig pihentek.~ ~Sárfy egy ezredrész másodpercig odagondolt a 2516 2| Mintha a harmatcsepp ezüstös pendüléssel gyöngyöznék 2517 3| Pedig azért jött, hogy ezuttal alaposan megfigyeljen mindent 2518 3| egypár év és már nagyobb fába vághattuk a fejszénket. 2519 3| Bangola tulsó oldala felé, a fácánosban, csakugy ropogott néha a 2520 3| vadászház közé. A vágás a fácánossal a sikföldi ligeterdő alatt 2521 3| vont. Nekem kellett a nagy faggatásra töviről-hegyire elmondanom 2522 3| Fiam, nagyon jól van. Nem faggatlak tovább. Emberem vagy. Rögtön 2523 3| bajod? Miért nem eszel? - faggatott az anyám. A hugaim odáig 2524 3| settenkedett az intéző körül. Faggatták, kérdezték, zaklatták, s 2525 3| lőttél? - mi történt? - faggattuk.~ ~- Majd elmondom, mondta 2526 3| nem szárad, sem meg nem fagy.~ ~Te jóravaló derék ember 2527 3| tudott madárlépet főzni fagyöngyből. A sárgászöld, ragadós, 2528 3| üvegen keresztül világoskék, fagyos tekintet mélyedt belém.~ ~ 2529 3| időben nem akart a bakon fagyoskodni.~ ~Éppen oszladoztak volna; 2530 3| ezalatt egymásután tüntek el a fagyoskodó kocsis vastag bajusza alatt. 2531 3| járhatatlanná tettek. Azon a néhány fahordó szekeren, meg szánkán kivül, 2532 2| üstökén.~ ~Mintha az erdő fái elkezdenének búsan, mélyen 2533 3| hallgatott. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Minek haragitsa magára 2534 3| AZ ALMA MEG A FÁJA.~ ~Boros Gáspár gazd’uram 2535 3| arról beszélni.~ ~Az asszony fájdalmasan nézett a férfira. Belemélyedt 2536 3| körül, mint a szerelmes fajdkakas.~ ~Ekkor szerencsére történt 2537 2| Olyan dagadt, mintha a foga fájna.~ ~Csend van körülöttem. 2538 3| szél erről az ezer évről. Fájó gyönyörüség azt hallgatni.~ ~ 2539 3| főtisztelendő ur előtt a fájós lábára, amelyen a háboru 2540 3| Ez a legveszedelmesebb fajta valamennyi közt. Menj ki 2541 3| vendéglátásban, a bravurozás minden fajtájában. Ha volt valaha jogosultsága 2542 3| az aranysárgáknak abból a fajtájából, amely játszva menti meg 2543 3| seregestül csalják oda az ő fajtájokbeli madarakat, amelyek a jó 2544 3| simmentháliak; a kocák meg tiszta fajtáju yorkshiriak; a tyukok plymuthok, 2545 3| Degenerált és a saját fajuktól is megvetett sehonnaiak 2546 3| kifizetem kendet, hogy sirva fakad.~ ~A csaplárosné kacagott, 2547 3| csendülhet és virágos érzés fakadhat. Te a jó férj voltál, aki 2548 2| vére, máskor a belőlünk fakadó könnytenger. A költő születik 2549 3| Sárfy Tamás sárgái.~ ~A faképnél hagyott társaság csak azt 2550 3| hegyeket mutatnak, nagy lombos fáknak látszanak, pedig csak köd-köd-köd 2551 3| fekete eprünk. Magam is a fákon lógtam értök eperérés évadján. 2552 3| pintyfélék, a harkályok, a fakopáncsok, a bubos pacsirták, a varjak 2553 3| mennyezet borult misztikusan. A fal kárpitján végig: rózsa - 2554 3| szórakoztatták.~ ~A szoba falai tele voltak mindenféle vadásztrofeával, 2555 3| a fejem fölött, a füstös falakat, a ridegséget, mindent - 2556 3| pisztolyok, régi fegyverek a falakon és az állványokon; vivókardok, 2557 3| gondoskodtam-e arról, hogy kedvelt falatjaid kerüljenek az asztalodra? 2558 3| gyanuperrel -, akkor menten a falhoz repiti a féllitrát. Most 2559 3| mufflon-szarv kunkorodott azon a falitáblán. Orgoványi hümmögött. - 2560 3| felrobajlott előtte egy falka fogoly és keresztben repült 2561 3| fel-felsuhogott előle a falkásan odaszállt vadlud, amely 2562 2| sehol sem talál kerítésre, falra, égig érő hegyre, óperenciás 2563 3| A legény csak ugy falta a lelkes mondásokat, amelyek 2564 3| Petinek csufolgatja. Már a falujában is igy ösmerik. Ő a manipuláns, 2565 3| mindenki félt tőlök. A jámbor falusiak keresztet vetettek, ha azt 2566 3| nehezét, amig az asszony a falut járta s hol itt pletykált, 2567 3| uradalmi erdőkerülőház a felső faluvégen volt. Onnan az erdő széle 2568 3| ménes mellől; ez meg örökké faluzik. Nem ám a templom kedvéért; 2569 3| beljebb szorulni tanyák, falvak, ligetek, városi kertek 2570 3| Először is azt, hogy a nemes familiák messze földön megnehezteltek 2571 3| hogy nem a nagyigényü nemes familiákból választott feleséget, akinek 2572 3| vagy még azt sem tudja, mi fán terem a kettő. Mindjárt 2573 2| annál jobban csodálom, annál fanatikusabb hívévé válom, erősödöm.~ ~ 2574 2| és írókra. Költők: akik fantáziával dolgoznak s meséket szőnek; 2575 2| A hold pufók félarca fanyarul vigyorog rám. Olyan dagadt, 2576 3| meg nem unja és bele nem fárad.~ ~A cselédség nagy szemet 2577 2| benne a tanulni való. Ami fáradhatlanná tett, az a vadászszenvedélyem 2578 3| számitok Jolánkára, aki ne fáradjon elemózsia-készitéssel, mert 2579 3| valami oroszok; sohasem fáradnak el és mintha szárnyok volna, 2580 2| csak szívós és önfeláldozó fáradsággal lehet.~ ~Ritka az olyan 2581 3| nyelével, amig bele nem fáradt. Amikor a hörgő nagy kutyát 2582 3| a rózsaillat. Egy finom faragványu rokokó asztalkán óriási 2583 3| kiterjedő figyelés nem hogy fárasztó volna, sőt legkellemesebb 2584 3| csak a férj voltál, aki nem fárasztotta magát azzal, hogy bánni 2585 3| pille -, meg a „tussilago farfara” - ez a lókörmü martilapu - 2586 3| és szinte mozdulatlan; a farka pedig legyezősen szétteritett 2587 3| aristolochia clematitis”, azaz farkasalma. És igy tovább. - Mi leli 2588 3| reszket a fázástól; ezer farkasért sem maradna itt tovább. 2589 3| Szép metszésü száj, hófehér farkasfogakkal; alabástrom vállak, amelyeknek 2590 3| FARKASLES.~ ~Az uradalmi erdőkerülőház 2591 3| lankás pusztát; várta a farkasokat. Nézte az eget, amelyen 2592 3| amott, ugy lopta a napot.~ ~Farkasordittató hideg volt, amikor Pados 2593 3| csikók zászlósan lengetik a farkokat. Aki ezt messziről nézné, 2594 3| Csett! a veréb leesett a fáról.~ ~- Nekem már van egy, - 2595 3| foglalkozni ezzel a dologgal. A fasorban leszállott a lováról, hogy 2596 3| bokor-e, kő-e, ledöntött fatörzs-e vagy mi egyéb.~ ~Nagy Sándor 2597 3| a kerülőn kivül, mert a fatolvajok titkos utakon lopództak 2598 3| diszperditáivá sülyedjenek.~ ~A fátyol, amelyet erre a lángoló 2599 3| szivárvánnyal volna telehintve.~ ~Fátyolfelhők pókhálói úsznak odafent 2600 2| tündérkék libegnek körül; színes fátyolszárnyok olyan, mint a szitakötőé... 2601 3| Brrr!~ ~Pados reszket a fázástól; ezer farkasért sem maradna 2602 3| fát is; a télen nem fogok fázni; szeretem a meleget. És 2603 3| szél - susogta az asszony fázósan.~ ~Azután még jobban sietett 2604 3| lángolását, amelytől rettegve, fázva riadozik.~ ~Sokat gondolkodtam 2605 3| Te! te bolond te! Miket fecsegsz itt összevissza? Majd ad 2606 3| meg a mi hadseregünk első fecskéjét, aki az illatos felhőszakadás 2607 3| réten alacsonyan cikáztak a fecskék. A tarló felett vércse libegett. 2608 3| éjjel is világit. Tán még a fecskét is utolérné, ugy repül egy 2609 3| bőrkarosszékek, üveglappal fedett kerek kártyaasztal; három 2610 3| bodzabokrok voltak; azoknak a fedezete alatt észrevétlenül eljuthatott 2611 3| és megérti, hogy fel van fedezve. Ez a farkas ma vissza nem 2612 3| selyembársonyos, sötétzöld moh fedi.~ ~Ebben a bükkoszlopokkal 2613 3| valamelyik. De hiába raktak meleg fedőt a beteg hasára, - hiába 2614 3| erre figyelnének. Teljesen fedték a bokrok, meg az a hósánc, 2615 3| rendet tartson és komoly fegyelmet gyakoroljon köztök. Hogy 2616 3| lehet; ennek nincs elég fegyelmezett esze az én studiumaim iránt. 2617 3| odalent. Egyelőre, a nagy fegyelmezettségtől felszabadultan, megállottam 2618 3| kóbor kutya teteme mellett, fegyver nélkül. Azt mondta, hogy 2619 3| meg az ember, ezek a saját fegyvereimmel harcolnak ellenem!... De 2620 3| puskák, pisztolyok, régi fegyverek a falakon és az állványokon; 2621 3| Komoly tisztelettel nézte a fegyvereket s a világért sem ment közel 2622 3| és az örök asszony örök fegyverének minden hatalmával, a szépsége 2623 3| embert támadjon meg. Hát még fegyveres embert, akivel a puskaszag 2624 3| teljességgel le voltunk fegyverezve.~ ~Előbb ördögi ármánnyal 2625 3| uram gyümölcsöskertjében a fehérbokrétás fák már kezdtek elvirulni.~ ~ 2626 3| Széles, sima, erős homloka fehéren világitott barna arca fölött.~ ~- 2627 3| terültek. Egy-egy pusztai tanya fehérlett messziről. Mindegyik mellett 2628 3| köpönyeg, egy pár foszlott fehérnemüdarab, egy nagyon fakó fekete 2629 3| század eleje. Akkor már a fehérnép szeme is ráesett a században 2630 3| libegett. Az ég mezőjén fehérrózsafelhők nyiltak.~ ~- Rég nem láttam, 2631 3| keresztül világitott a karja fehérsége; kinyujtotta a kezét és 2632 3| veszedelmesen világitott a fehérségével az erdei őszi tarkaság közt. 2633 3| csárdásné egy kicsit már elnyütt fehérszemély volt; afféle nagyon kinyilt 2634 3| tájékon. Egy része ősbükkös, fehérszeplős bükkóriásokkal, amelyeknek 2635 1| Keresztes (ma Sárkeresztes) fehérvármegyei községben, a Dunántúl. Középiskoláit 2636 3| szólt István, helybenhagyó fejbólintással.~ ~- Még az ég madarai is 2637 2| készen pattan ki Juppiter fejéből. A legtöbben keserves Golgotáját 2638 3| Hogy csóválhatod most a fejedet és miket gondolhatsz a « 2639 3| az etetésnél; ott volt a fejesnél; mindig és mindenütt ott 2640 3| mindennapi. Éppen csak a fejleményei olyanok, hogy alig lehet 2641 2| gyümölcsöt termő nemes alannyá fejleszteni csak szívós és önfeláldozó 2642 2| vadászat örömével. Egyik fejleszti a másikat. Együtt és külön-külön: 2643 3| három külön élete van a fejlődés három szakaszában, mennyivel 2644 3| begyeskedéssel indult neki a szűzi fejlődésnek, anélkül, hogy sejtette 2645 2| számítani, azok elvesztették a fejöket.~ ~Az apám egymaga volt 2646 3| másik oldalára fordult. A fejőstehénke elvárhat még egy félórát.~ ~ 2647 3| a nyakába kanyaritotta; fejszének is beillő fokosát a hóna 2648 3| nagyobb fába vághattuk a fejszénket. Husz holdat béreltünk. 2649 2| konyhába; előkapott egy fejszét s a hosszú lajtorja végét 2650 3| vezényszavára «jobbra nézz» fejtartással, bátran a szemébe nézve 2651 3| akadályoz ennek a remek fejtegetésnek az élvezetében.~ ~Doktor 2652 2| színhelyéről.~ ~Első kétségbeesett fejtörésem, alig nyolcéves koromban, 2653 3| sárgák, de a Korondy Gáspár feketéi mégis csak különbek. Azok 2654 3| ugyis kiül majd a többi feketekendős öregasszony közé, a házak 2655 3| sárgák mindjárt lehúzzák a feketéket. De nem ért rá, hogy most 2656 3| buvóhelyeket kinálták a mogorva «feketéknek».~ ~A keresnyei határ a 2657 3| lefelé zuhogni az oda rejtett feketetenger.~ ~A kapitány elfogta a 2658 3| első sorok után felpattant fektéből. Érdekelte a levél, amely 2659 3| azt pusztulásra itélték, a féktelen terror minden eszközével.~ ~ 2660 2| A szabadság vágya mindig féktelenül tombolt bennem.~ ~Ez az 2661 2| nem bírja a két vállára fektetni.~ ~Magam a legjobb örökséggel 2662 3| őszi köd, amely olyan sűrűn feküdte meg a környéket, hogy az 2663 3| usznék. Vastag, sűrű ködök feküdtek egymáson, szinte rétegesen; 2664 3| az Istenért, miért nem feküdtél le? Talán még nem is vacsoráztál?~ ~- 2665 3| volna el. Vacsora nélkül feküdtem le.~ ~Másnap vártam az apámtól 2666 2| az ágy két másik végére fekve; de így nem sokáig állottam 2667 3| megszólalásig élő festmény; egy fekvő, ruhátlan Vénusz, egy aranyhaju 2668 3| abba besurranhat, akkor a fel-felcsapó, erre-arra kóválygó sólymokra 2669 3| szélén ballagott, minduntalan fel-felsuhogott előle a falkásan odaszállt 2670 3| suhantában lassan elhal. A fel-feltámadó fuvalom beleciterázik a 2671 2| magában véve is nagyszerű feladat.~ ~Csak nem kell megállani; 2672 3| hanem az asszonyé, akinek feladata és sorsa az «erős tölgyhöz» 2673 2| ambicionáltam, hogy az ilyen feladatokban én legyek az első.~ ~Azután 2674 3| ugyis egyedül csak az én feladatom.~ ~Most már tudod, mit tarts 2675 3| kismise alatt is átfuthattam a feladatomat. Tudniillik minden nap kellett 2676 2| van, amikor nekikészülök a feladatomnak. Ha nem tudnám, hogy az » 2677 3| tepertős turóscsuszánk, felajánlottam a kettő közül az egyiket. 2678 3| Kifaggattam Évát, - mondta lassan, felajzott figyelemmel; - tudom, hogy 2679 3| kést mártok a szivébe, ha felakasztanak is, ha elkárhozom is! Ó, 2680 3| Ürge a harmadik foglyot is felakasztotta, ő a tarlón produkálta magát 2681 2| Ez volt az első fürjem! Felakasztottam a madáraggatómra.~ ~Vágtatok 2682 3| bácsinak látszott; csak ha felállott, akkor sült ki, hogy milyen 2683 3| tett köztök igazságot.~ ~Felállottak szépen sorjában, ha többen 2684 3| pokrócpaplanos szalmavackunkra, félálomban azt kérdi tőlem a feleségem: 2685 3| hogy futásnak is beillik. Félannyi idő alatt otthon van, mint 2686 2| életemben is.~ ~A hold pufók félarca fanyarul vigyorog rám. Olyan 2687 3| mindjárt értékelnek is és felbecsülnek reális itélettel. - Pompás 2688 3| csúszott s akkor a barázdából felberregett egy fürj.~ ~Jolánka ráfogta 2689 3| csak akkor jutott eszébe. Félbeszakitotta: - Ugyan, Bözsike, ne méltóságoljon 2690 3| valamivel imponálni ennek a sok félbetyárnak! Ha azt akarod, hogy féljenek 2691 3| egyszer megpróbálja hanggal. Felbődül; elnyujtja a hangot: - Hahóóó! 2692 3| megállott. Az egyik ló ugyanis felbukott és magával rántotta a társát 2693 3| KÖD.~ ~Keszeg András felcihelődött tanyai vityillójában hajnali 2694 3| viszontlátásunk örömére felcipelt magával a lakására - megházasodtam. 2695 3| kövér lábát, hogy térdig felcsapkodott lenge viganója.~ ~Amikor 2696 3| minden diadalkiáltásom után felcsettent a kis pisztoly. Megint egy 2697 3| Fodor István gazduram feldarabolta a félszerben azt a néhány 2698 3| nagyon tévedek.~ ~Menyus arca felderült. Mosolygott.~ ~- Nem téved, 2699 3| PAJTÁS.~ ~Október második felében vaddisznóra hajttattunk 2700 3| csalétket. A kiváncsisága felébredt. Tudni lehet, hogy most 2701 3| szemedet, halálfej vigyorogjon feléd az ő arcával. Hogy verjen, 2702 3| pillanatot soha senki sem feledheti el, akinek része lehetett 2703 3| utat. Hátha izgatottságában feledkezett meg a barátom arról, hogy 2704 3| hajnal piros sugarai ott feledkeztek volna rajtok.~ ~Az almavirág 2705 3| Istenének, hogy szétzuzzon és felégessen mindent, ami ezeknek a fertőzötteknek 2706 3| engedik.~ ~- Ezentul pontban félegykor ebédelünk. Mutassa az óráját. 2707 3| felejtettem el. Semmit sem felejtek el, amit egyszer hallok 2708 3| telefonszámot már sohasem felejteném el többet. De megtudnám 2709 3| Minél előbb el akart felejteni valamit.~ ~Bólintott és 2710 3| mint a vőm, talán még nem felejtetted el.~ ~- Soha! Juliska-mama; 2711 3| valamikor emlitette. Nem felejtettem el. Semmit sem felejtek 2712 3| türjem.~ ~Hej! pedig milyen felejthetetlenül szép időket éltem a Széki-pusztán! 2713 3| hallgatnak, akkor is rajta felejti a tekintetét; és mintha 2714 3| keresztnevét mondom meg, de azt is felejtsd el minél előbb.~ ~Ferinek 2715 3| Egyszer csak az erdő felől felel neki a másik, az igazi. 2716 3| megszállotta valami különös félelem, amely nem engedte, hogy 2717 3| semmit sem; nem is várt feleletet, csak mint aki teljes tökéletességgel 2718 3| mormolni, mintha a feleségének felelne: - Van Isten Juliska, van! - 2719 3| egymást. Kétszer-háromszor felelnek egymásnak, azután ujra csend. 2720 3| legrosszabb. Hisz arra még felelni sem lehet.~ ~A szerencse 2721 3| cigányéletért én voltam felelős. Ezen változtatni kellett. 2722 2| életünkért vállalnunk kell a felelősséget s meg kell találnunk benne 2723 3| üvöltözött Keszeg.~ ~Nem feleltek neki.~ ~Ümmögött-dünnyögött, 2724 3| folytassuk?~ ~Röstelkedve feleltem: - Megadom magamat. - S 2725 3| Látta, amikor a nádasból felemelkedett a két nagy szürke vadlud. 2726 3| szétszedve sem lehet.~ ~Felemelték, megrázták, felforditották, 2727 3| erdő szeptember második felének a szineit mutatta. Még a 2728 3| Feri az ajtóban megállott s félénken visszafordult.~ ~- Édesapa 2729 3| hallottuk, hogy az erdőben felénktartó csörtetés közeledik. Néhány 2730 3| annyira nem jutottunk, hogy felépitettük a házunkat. Kapartuk a föld 2731 3| hogy olyan igazi házias feleség volt mellette, aki minden 2732 3| Sokkal jobban bizott a feleségében, semhogy ilyesmivel izetlenkedett 2733 3| meg, ha ok nélkül vered a feleségedet. Pusztuljatok.~ ~Juhászék 2734 3| tudott már. A rémület, a feleségéért érzett aggódása, könnyet 2735 3| bubámat, az aranyosokat; sőt a feleségemet is szeretem; - becsülöm 2736 3| magamat és hamar megszöktem a feleségemmel egy második nászutazásra. 2737 3| lelkünket összekötötte. Én a feleségemnek nem vagyok többet író. Csak 2738 3| nyeldeklőjén. Rábámult a feleségére, akitől ennek a különös 2739 3| nemes familiákból választott feleséget, akinek nyáron drága fürdőzés, 2740 3| csak ezért.~ ~Ebben a rövid feleselésben benne volt a Dengelegi-féle 2741 3| szokta meg, hogy az apjával feleseljen, hallgatott.~ ~- Avval pedig 2742 3| volt) ilyen hitvány kis felesíge legyik!~ ~Reggelizésre visszakerültek 2743 3| morgott valami „dicsértessék”-félét, de olyan félhangon, hogy 2744 3| a földet, csak suhannak felette.~ ~Egyre fogy a távolság 2745 3| bölcsői lettek volna.~ ~Felettök részeg lepkék bukdácsoltak 2746 3| hogy látni lehessen.~ ~Feleuton lehetett Keszeg Bagiékhoz, 2747 3| megfojtották, elhurcolták, felfalták; a viskójában szorongó oláh 2748 2| simításába, szépítésébe, hibái felfedezésébe és kijavításába.~ ~De miért 2749 3| hallatott, amikor a váratlanul felfedezett büvös kis fészekből kifutott. - 2750 2| halkak, hogy alig bírjuk felfogni.~ ~A természet százféle 2751 3| Felemelték, megrázták, felforditották, semmi sem koppant; nem 2752 3| angyalom, mire ez a nagy felfordulás? Jó volt ez igy eddig.~ ~- 2753 3| felesége akar lenni. Miatta felfordulhatott az egész világ. Feri miatt 2754 3| imposztor, mint a másik. - felforgatták a pusztát. Az ő szemökben 2755 3| szivét megdobogtatta, a vérét felforralhatta volna.~ ~*~ ~Odakint zaj 2756 3| dorgált meg. Egyszer hallottam félfüllel, amikor azt mondta: ugyan, 2757 3| ami nélkül a gazda csak félgazda. Hisz’ nem elég azt tudni, 2758 3| amilyennek ösmerted.~ ~A himlőből felgyógyult és akkor megkapta a legádázabb 2759 3| sokáig tarthatott, amig a felhajtott vad közül elém kerül valami: 2760 3| dicsértessék”-félét, de olyan félhangon, hogy le is tagadhassa, 2761 3| lövés dörrent.~ ~Rögtön rá felhangzott a kürtszó; de nem a gyülekezőt 2762 2| szaggatják meg, s eközben felharsan a vihar vadászkürtje. Az 2763 2| zeneműben! A szenvedelmek minden felharsanását, a kétségbeesés és a fájdalom 2764 3| elcsuklott a hangja. - A vadkan felhasitotta.~ ~Szörnyüködés, sajnálkozás, 2765 3| kutyám is ott feküdt előttem, felhasitva. Már nem lehetett rajta 2766 3| bolondságra; de ugy ügyeskedett, felhasználva az összeköttetéseit, hogy 2767 3| nyomja a szivét valami; felhatalmazom rá, hogy legyen bizalommal; 2768 3| ősembernek, akitől csak a rosszak félhettek.~ ~Vagy husz esztendő óta 2769 3| arcváltozásait; a mosolyát, a felhő árnyékában elborulását. 2770 3| mind visszatörekedett volna felhőanyja ölébe.~ ~Akkor az urak már 2771 3| Az égboltozat fehér felhőin kalandozott a szemem... 2772 3| hatalmas orvmadár keringett, felhőmagasságban. A teste erős volt és sötét; 2773 3| Ment-ment-ment... és egyszerre megint felhorkant, megtorpant, kezdte a „fennfütyörgőt”, 2774 3| fecskéjét, aki az illatos felhőszakadás közt azt sem tudta, merre 2775 3| mellé ugrott.~ ~Az öreg úr felhuzta a szemöldökét.~ ~- Ez drága 2776 2| lesz, hanem születik. - Féligazság! - Szerencsés körülmények 2777 2| búcsúztunk egymástól, hogy felírta a lakásomat, a látogatásom 2778 3| örökösei eladták Dornstein Félixnek, a dúsgazdag bankárnak, 2779 3| illattól, még neked állott feljebb, hogy no, de finnyás is 2780 2| lehessen az életemben egynémely feljegyezni való: mégis elfog a bizonytalanság 2781 3| alig fért a bőrébe. - Ne féljen csárdás bácsi - kiáltotta -, 2782 3| félbetyárnak! Ha azt akarod, hogy féljenek tőlem és rendet birjak köztök 2783 3| koponyalékelő fokos is.~ ~A hold már feljött. A hómező egyszerre tündéri 2784 3| felkap az ő lovára, amely felkantározva csipkedi a gyepet a szárnyék 2785 3| lakos nem sokat kérdezi; felkap az ő lovára, amely felkantározva 2786 3| hirtelen megtorpan; a fejét felkapja, fülét lesunyitja, farkát 2787 3| pedig, amelyik megtámadta, felkapott a nyakánál fogva félkézzel 2788 3| gördülő sötét hullámot a félkarjával és ugy dobta a saját vállára, 2789 3| neszezéstől a vackában heverő vad felkél, de megriadás nélkül igyekszik 2790 3| De nem birt olyan korán felkelni, hogy Mihály meg ne előzte 2791 3| Megtöröltem a szájamat; felkeltem az asztaltól és szokás szerint 2792 3| már ő volt az, aki az urát felkeltette.~ ~- Tessék a dolga után 2793 3| a havas szelet: Tamás ur felkerekedett és elbucsuzott a társaságtól. 2794 3| A vadludak, amott, felkerekedtek és nehézkes, alantjáró repüléssel 2795 3| csudálkozó, meglepetést eláruló felkiáltás, amelyet a kis leány akkor 2796 3| kelmedhez, szomszéd (vagy félkilométerre laktak egymástól, de a földjök 2797 3| azok.~ ~Ahol a határdomb felkönyököl a rónaságra: kezdődik a 2798 3| Odalent, a forrásnál, Keszeg felkönyökölt. Kereste az irányt, ahonnan 2799 3| A farkas fordul és félkörben kanyarodva kullog; a fejét 2800 3| sűrüségei beleessenek. A tetőre felküldtem a kasznáromat, magam meg 2801 3| egyszer feltett magában!... A féllába itt, a másik amott; mindenütt 2802 3| amely közel a parthoz, féllábon ácsorgott egész éjjel s 2803 3| nyitni a száját valamiért.~ ~Fellebbezés pedig nem volt.~ ~Akinek 2804 3| magyar hadsereg végre a fellélegzés boldogságát szerezte meg 2805 3| ilyen emlékben.~ ~Bözsi fellélegzett. Egyszerre egészen mássá 2806 3| magaslesig» jutott, arra hirtelen fellépegetett és vadászmesszelátójával 2807 3| liszteszsák cipelése. Biztos fellépés; akkora világosszőke konty, 2808 3| menten a falhoz repiti a féllitrát. Most utána csinálta a pajtása 2809 2| szikrát az élet zaklatása fellobogtathatja; de a nagyon is zord viharok 2810 3| legyintette, hogy alig birtuk fellocsolni.~ ~- Parajdit? - csodálkozott 2811 3| az áldást...~ ~János úr felmarkolt egy csomó friss szénát és 2812 3| fel a bakra.~ ~Sárfy is felmászott a kocsira.~ ~- Hajts! - 2813 2| felkapta a vizes pokrócokat; felment a lajtorján a kéménybe, 2814 3| Meg is mutogatta a sebeit. Félmeztelenre vetkezett a fiuk előtt. 2815 3| mehetett. - Az úr még felmondást sem kivánt.~ ~Egyszer a 2816 3| előkapta a botját és akkor felmordult:~ ~- Na, asszony, én már 2817 3| sistergett végig az erdőn. Erre felneszeltem és a lövés hangjának az 2818 3| is megtette, hogy ő maga felnyergelte a hátilovát és kilovagolt 2819 3| A külön kulccsal halkan felnyitja a pitvarajtót, meg ujra 2820 3| mozgás; csak a néha-néha felnyögő szél rezditi meg a bokrokat.~ ~ 2821 3| ki lefőzötten.~ ~- Akkor feloldalak a veszteséged alól, lakjál 2822 3| Most már tudod, mit tarts felőlem, Károly; nekem nincs más 2823 3| senki olyanja, édes leányom. Felolvasgatja az irásait valahol, ennyi 2824 3| ahová délutánonkint eljár. Felolvassa az irásait... nézd, mama, 2825 3| cigarettázva vártam - vártam.~ ~Félóra is beletelt, amikor végre 2826 3| hallgatnunk, ami körülbelül félóráig tartott. Szorongatott helyzetben 2827 3| fejőstehénke elvárhat még egy félórát.~ ~Keszeg András odaszólt 2828 3| éli végig az egész életét. Felordit, amikor ráugrik a farkas, - 2829 3| hogy elvigye valamennyit!~ ~Felpattan, megrázza magát; a nyakát 2830 3| minden jól van.~ ~A legények felpattantak a lovukra és Márinkóra bizták 2831 3| sugárvetitő ernyővel. Barnóty felpattantotta a villanykörtét s a lámpát 2832 3| barátom; igy csak ő csenget.~ ~Félperc mulva doktor Mariska állott 2833 3| esetén az apjáé.~ ~- Ó!!...~ ~Félpercnyi olyan csend volt, amilyen 2834 2| tehetségnek. Ettől a vér felpezsdül; az akarat megacélosodik; 2835 3| megtömte s rágyujtott. A felpuposodó égő dohányt a bütyökujjával 2836 3| huzni-halasztani.~ ~Petinek felragyogott az arca; büszkén nézte végig 2837 3| látszott ki belőle, azután félreállottam, elbujtam a kocsiszin mögé, 2838 3| a répa közé és elkapta a felrebbenni próbáló szárnyazott foglyot, 2839 3| vagy, ami sokkal rosszabb, félreértené. Hagyd te a mi dolgunkat; 2840 3| Az anyám utánam jött, félrehivott; titokban meg akart vacsoráztatni. 2841 3| amelyet hosszu esztendők során félreteszegettél, akkor nem ugy beszélsz-e 2842 3| segits meg!...”~ ~És amint félrevert harang kongásához hasonló 2843 3| sok-sok harangot valamennyit félreverték volna.~ ~- Te bolond, te! - 2844 3| mint aki nem engedi magát félrevezetni, tiltakozva kérdezte: maga 2845 3| göthösen is talpra ugrik s felrikkant: lóra bojtárok! az áldóját!...~ ~ 2846 3| kérdezte a kis leány és máris felröppent a székéről s ide is kukucskált, 2847 3| akadt a maga idejében a felsőbárándi fiatalság között. Igy azután 2848 3| változatosságot mutat, mint a felsőbbrendü zoológia, hisz’ ez például 2849 3| levetette az előszobában a felsőkabátját.~ ~Az irodának tágas előrésze 2850 3| A keresnyei határ a régi Felsőmagyarországon van, Nyitraszeg felett, 2851 3| Szarvasbőgés évadja után felszabadultak ezek az erdők a vaddisznóvadászatra 2852 3| nagy fegyelmezettségtől felszabadultan, megállottam egy vadszederbokor 2853 3| nyakába ugrott.~ ~Éppen felszakadozik a köd is; a napsugarak szétkergetik 2854 3| tocsogóra, ahonnan a sas elől felszállott volt az imént.~ ~Minden 2855 3| tudnom...~ ~S egyszer csak felszedelődzködött és Budapesten termett, ahol 2856 3| Megadom magamat. - S felszedtem a tőrömet.~ ~Az apám nem 2857 3| lábbadozott, nem volt haja, a félszemére megvakult, az arca pergamenszinüvé 2858 3| gazduram feldarabolta a félszerben azt a néhány hasáb fát, 2859 3| cséplőgép bódéja; amott vannak a félszerek, az istállók, meg a gránárium; 2860 3| Elindultam a nagy kertünkbe a felszerelésemmel: a kalitkáimmal, a kóróimmal, 2861 3| eresztik el egymást; mindig felszinre törekszenek s ezzel izgatják 2862 3| kézszoritásától s alig birtam a felszisszenésemet magamba fojtani.~ ~Ledobta 2863 3| körülötte: jött egy hirtelen feltámadó szélroham, amely elkezdte 2864 3| megbotlott, elesett, s mire feltápászkodott, a vadliba is valamelyik 2865 3| Jóindulatu zsarnok volt. Féltek is tőle, szerették is; amikor 2866 3| fel Félix ur.~ ~Nem volt féltékeny, nem! Sokkal jobban bizott 2867 3| volt? - kérdezte szinte féltékenyen.~ ~Orgoványi elfojtotta 2868 3| vadászatra, hogy nem kellett félteni az unalomtól. Az öreg Keszeg 2869 3| bizalmaskodással.~ ~Orgoványi feltépte a boritékot s megnézte az 2870 3| vissza-visszatekintve eközben.~ ~Pados féltérdre emelkedve látja az egész 2871 3| oda... A tanfelügyelő ur felterjesztette az ügyet a minisztériumba. 2872 3| ide szépen; mindössze egy feltételem van; az, hogy Évának mindebből 2873 3| őt különösen kérem, hogy feltétlenül eljöjjön. Szerető öccse, 2874 3| amit az én fiam egyszer feltett magában!... A féllába itt, 2875 3| meglátta, megrohanta. Ettől féltettem mindig. Ráugrott és belecsimpaszkodott 2876 3| igen kevés alapja volt a feltevésének, de ami volt, azt annál 2877 3| kitalálta, hogy a tojásokat félti.~ ~Érezte, hogy jobban ver 2878 2| vadászkürtje. Az őserő kebléből feltör a nagy ujjongás, a legyőzhetetlenség 2879 3| jutottunk odáig, ahol vagyunk.~ ~Feltolta a kalapját. Széles, sima, 2880 3| ne tegyen valamiben, ami féltős.~ ~A pásztorleány kitalálta, 2881 3| félvállról szólott vissza.~ ~- Ne félts te engem, Erzsike; engem 2882 3| magamat a semmiből előre, féltucat földesurat láttam ugy tönkrejutni, 2883 3| mama.~ ~- Meg egy kicsit féltünk is, - folytatta a leány.~ ~- 2884 3| hamarosan lerugta a bocskorát, feltürte a gatyáját, végig a lábaszárán.~ ~ 2885 2| A magyarázata - nem a feltűnésnek, hanem a megválasztásomnak - 2886 2| meg tagjává, ami óriási feltűnést keltett.~ ~A magyarázata - 2887 2| elvonultam. Szerepelni, feltűnni sohasem igyekeztem. Az ország 2888 3| homlokkal és férji becsületedet féltve hallasz, hogy: szeretek 2889 3| magával a birtokára, afféle felügyelőnek, akinek, a tekintély kedvéért, 2890 3| segitettem neki a gazdálkodásban; felügyeltem a munkásaira; a kaszásokra, 2891 3| gondol! - biztatta Menyus, felülkerekedve az erőszakoskodással.~ ~- 2892 3| ha parancsolni tetszik, felülök Pardonra és egy-kettőre 2893 3| Ezzel már indult is. Felült a könnyü bricskára, amely 2894 3| lócán és a vén ember szavára felütötte a fejét. Elnézett a messze 2895 3| kerülő, amikor itt kitette, felvágta, megnyitotta. Pados alig 2896 3| bereteszeli. A csekélyke neszre felvakkan a kuvasz az istállóban, 2897 3| nádasban eltüntek. Csak ugy félvállról szólott vissza.~ ~- Ne félts 2898 3| kocsisok, meg egyéb munkások félve léptek be az irodába, amikor 2899 3| tyukok plymuthok, a libák félvér emdeniek; a gazdaasszonyt 2900 3| mindjárt le fog esni. Ő biz’ felveszi, elviszi Bagiékhoz, akik 2901 3| vetve rám, tovább loholt a felvett nyomon. Megint magamra maradtam 2902 3| Ferkó lesz? - vágta vissza a félviseltes menyecske, minthogy a szive 2903 3| körül, lecsap rám, meg ujra felzúg; szörnyen alkalmatlankodik, 2904 3| mindent elárult, amit a lelke fenekén gondolt.~ ~Visszaszaladt 2905 3| éjszakának évadján a kóborló fenevadakat, minthogy már két hajtóvadászat 2906 3| a másiknak engedni. Mind fenn hordja a fejét egyik a másik 2907 3| énemet, hanem hogy nyiltan, fennem mondhassam: nem akarom, 2908 3| tőrömmel fogok, - vágtam ki fennen, elbizakodottan.~ ~Az apám 2909 3| felhorkant, megtorpant, kezdte a „fennfütyörgőt”, ami a nagyobb káromkodások 2910 3| felé került haza.~ ~Kamilla fent volt és olvasott.~ ~A vacsora 2911 3| vele meleg összeköttetést fentartani; tehát nagyon megcsappant 2912 3| önmagát, nyolcadrendü csillag fényéből harmadrendüvé erősbödve 2913 3| üldözéssel, gyötréssel, halálos fenyegetéssel és halálbüntetéssel. Az „ 2914 3| tréfabeszédnek tartja a fenyegetést. Odavágott titkos tekintetével 2915 3| megtanulták, hogy ott veszedelem fenyegeti őket. Vigasztalanul ácsorogtam 2916 3| reménységhez. Meggyőződik, hogy nem fenyegeti-e veszedelem. Az ilyen mozdulatlan 2917 3| arra eszmélt, hogy derengő fényesség hinti meg az erdőt, s a 2918 2| A holdvilág ma is úgy fénylik, mint hetven esztendővel 2919 3| oldalán ugrott fel az alacsony fenyőbokrok közt az én zuhanásomra. - 2920 3| elszórtan csoportos, örökzöld fenyőfák alatt. A fenyőillat ugy 2921 3| örökzöld fenyőfák alatt. A fenyőillat ugy szálldos itt, mint a 2922 3| keresztültörni magát. Egy csapat fenyőrigó szállott át fölöttem... 2923 3| világosság támad, oda özönlenek a fényre, a sötétségbe nyilaló sugárzástól 2924 3| szükségem, hogy még egy ferde szóval, vagy egy merész 2925 3| de most nem rajzik a „féreg”, s a nagy izgalom mégis 2926 3| A vadőrhöz fordult: - Ferenc, vigyázzon! ahogy már megmondtam: 2927 3| legjobban megfigyelni, ha férfiakkal érintkezett. Ezt meg kellett 2928 2| édesapám típusa volt a férfias férfiaknak. Magas, szikár, izmos volt 2929 3| ösmertem nálánál. Egyenes férfiassága miatt vonzódtam hozzá. Csak 2930 3| ellenmondott vele annak a nagyszerü férfiasságnak, amelyért annyira csodáltam, 2931 3| elveszi ezt a világszép férfibolonditót, akiről ugy beszéltek, mint 2932 2| sikoltozó nők voltak. A férficselédség mind távol volt. A vendégekre 2933 3| duruzsolja egy forró, mély férfihang: kelj fel kis leány, kelj 2934 3| leány, akinek joga van a férfihódolathoz, még ha nagy ur is az a 2935 3| lakása különben jellegzetesen férfilakás volt. A «szalonja» (ő dohányzónak 2936 3| aki látogató lehet itt. A férfinak minden szava, minden mozdulata 2937 3| magasabbak voltak a legmagasabb férfinál. Maga János úr sem látszott 2938 3| hatalmak, akik alatt az örök férfiönzés tipusait kell érteni. Ebben 2939 3| Ugy rajzott körülötte a férfisereg, mint a méz körül a dongó. 2940 3| lokomotiv.~ ~Jött mint a fergeteg, nyilegyenest az állásomnak. 2941 3| Bátyámuram nem szereti az olyan «fergeteg-vizslákat», amilyeneknek az enyémeket 2942 3| sok négylábu sárkány és fergeteges dübörgéssel rohan tüskön-bokron 2943 3| meg a havon kigyódzott a fergetegesen vágtató lovak közt.~ ~Sárfy 2944 3| már életemben egynehány fergeteget, de olyat még álmodni sem 2945 3| csak vége lesz egyszer a fergetegnek. A nagyján már tul van.~ ~ 2946 3| Debrőy Pálma is beleszeretett Feribe, még pedig olyan nagyon, 2947 3| De mire visszakerültünk, Feriék dolga egészen elmérgesedett.~ ~ 2948 3| Mariska diadallal nézett Ferire. - Látod? Ez megért engem! - 2949 3| széttéphetetlen pókhálójában megfog.~ ~Ferit megfogta, az bizonyos.~ ~ 2950 3| megjött a vidékről, ahova öreg férje nyugdijazása után kettecskén 2951 3| Emlékszem a nevére - mondta -, a férjem valamikor emlitette. Nem 2952 3| akar? Mit sürgeti azt a férjhezmenetelt? Nem késtem én még el. Akkor 2953 3| talán ráncolt homlokkal és férji becsületedet féltve hallasz, 2954 3| mit értett a feleségem férjideál alatt. Olyan férjet, akinek 2955 3| minthogy én magában látom a férjideált, ezennel igent mondok.~ ~- 2956 3| hanem csapodáran villant hol Ferkére, hol meg Pistára.~ ~A vén 2957 3| hogy járt Pardonnal, meg Ferkóval. - Az ebadta kölyke lefőzött!~ ~ 2958 3| Achilles-sarka, amelyen hozzá lehet férkőzni. Akit akkora gyémánttal 2959 3| vackolni, ahol nekivaló fertő is van. Pazsiczky ott látta 2960 3| jelentett.~ ~Testi-lelki fertőben tobzódva terjesztették a 2961 3| felégessen mindent, ami ezeknek a fertőzötteknek a ragályát terjeszthetné?~ ~ 2962 3| Ez egy kicsit másképen fest, mint azok! - és legyintett 2963 2| természet zenéje, amelynek a festése szavakkal lehetetlen. De 2964 3| egy a megszólalásig élő festmény; egy fekvő, ruhátlan Vénusz, 2965 3| vallani, művész vagyok. Festőművész. El tudok tartani egy asszonyt. 2966 3| váratlanul felfedezett büvös kis fészekből kifutott. - Ó!...~ ~Azt 2967 3| Tudom én már az utat a fészekhez.~ ~A leány utána kiáltott: - 2968 3| olyankor Jenő minden legkisebb feszélyezettség nélkül engedte szabadjára 2969 3| a harmincon. Egy kicsit feszes, egy kicsit zárkózott, mintha 2970 3| istenök, nem a keresztre feszitett Jézus.~ ~A keresztet ők 2971 3| Én tudom, hol van a fészkök; mindennap lesem őket; most 2972 3| feleségét az ölébe, ugy vitte a fészkökbe.~ ~Másnap, - vagy inkább 2973 3| vadludtojásokat, onnan a fészkökből. Már van benne tojás.~ ~- 2974 3| a ludak el ne hagyják a fészköket. De már csak hadd hagyják 2975 3| tördelve, megszakadó szivvel a feszület előtt, hogy visszasirja, 2976 3| ingecskéjét is; mindakettő feszült a tagjain, de ő észre sem 2977 2| lelke akkor telik meg alkotó feszültséggel. Tündérvilágokon suhan végig. 2978 3| van. Pazsiczky ott látta a fetrengése jeleit. Sietett nekem jelenteni. 2979 3| kiábrándulni a Menyus szomszéd fiából.~ ~- Dehogy: én gondolom! 2980 3| szót sem szólott.~ ~- Na, fiacskám, egyél, - gügyögött az anyám - 2981 3| szemét, aki engem az én fiacskámtól el akar választani. Magát 2982 3| hagyva repülni még nem tudó fiaikat.~ ~- Jól kezdődik - dünnyögte 2983 3| legyen az utolsó szó.~ ~- Fiaim (ez már a feleségének is 2984 3| el magától. Soha, soha! A fiammal akarok maradni. És vele 2985 3| haza. Az asztalos jóval fiatalabb ember volt, mint ő; elég 2986 3| Mindakét kezét odanyujtotta a fiatalembernek.~ ~- Fiam, nagyon jól van. 2987 3| kisbojtár pártjára kelt. - Fiatalnak a világ, Marci, a virág 2988 3| idejében a felsőbárándi fiatalság között. Igy azután egy pár 2989 3| Nem volt egyebünk, mint a fiatalságunk, az egészségünk, meg a két 2990 3| nyálasokat», ahogy a városi ficsurokat aposztrofálni szokta.~ ~ 2991 3| nemében. Először is remek figura volt, olyan idomokkal, amelyek 2992 3| himnemü kurtizánok uniformisos figuráira mosolyognak, velök barátkoznak 2993 3| elpirulva, - én már hetek óta figyelem magát és látom, tudom, kitalálom, 2994 3| mondta lassan, felajzott figyelemmel; - tudom, hogy van valakid, 2995 3| A mindenre kiterjedő figyelés nem hogy fárasztó volna, 2996 3| tartsa szemmel a házatájékát; figyelje meg, jön-e valaki az asszonyhoz 2997 3| hogy teljes készenléttel figyeljek. A hajtás kezdetén minden 2998 3| mozdulásait és halk neszeit figyeljem. Ámbár még sokáig tarthatott, 2999 3| méltóságos urnak, - aki kedves, figyelmes volt akkor is; nemcsak ő 3000 3| mögöttem támadt zörgésre lettem figyelmessé. Hátranézek, hát egy vörhenyesbarna, 3001 3| Koncentrálni kell tudni a figyelmet. Nem szabad szórakozottnak 3002 3| alig látta, hogy minden figyelmét rá kellett irányitania, 3003 3| felől fuj; a farkast nem figyelmeztetheti, amikor a hazájából kilép 3004 3| Várday megmondta. Pedig figyelmeztettem rá, hogy hiába.~ ~János 3005 3| árnyak ácsorognának s erre figyelnének. Teljesen fedték a bokrok, 3006 3| történeteket rögtönözte szájtátva figyelő hallgatósága számára.~ ~