IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3007 3| istállóban; vagy a kerti filagóriában, a gyékényből font divánon; 3008 3| régi iróasztal, amely a filigrán mivoltával sehogysem illett 3009 3| jobb termést igér, mert sem filloxera, sem peronospora nem pusztitotta. 3010 2| vörösbort.~ ~Pozsonyban a finánc megfogott.~ ~- Mi van azokban 3011 3| állott feljebb, hogy no, de finnyás is vagyok! Ha szótlan esték 3012 3| csikósok, gulyások nem voltak finnyásak, nem nagyon volt miben válogatniok, 3013 2| Az ilyen hangok néha oly finomak, halkak, hogy alig bírjuk 3014 3| sürögnek-forognak a homályban; finoman érintik zeg-zugos kalandozásuk 3015 3| Nagy elhatározással nyult a fiókjába és kivette onnan azt a gyöngyházdobozt, 3016 2| esztendeig csak az asztalom fiókjának írtam. Címe ez volt: »Az 3017 3| Nagysokára egy ostoba fiókveréb mégis beleugrott a tőrömbe. 3018 2| csalódás.~ ~*~ ~»Poeta non fit, sed nascitur.« A költő 3019 3| amely állandóan az agyarán fityegett.~ ~A vörös orra miatt Vasadynak 3020 3| Gyurka lelkem” olyan volt a fiunak, mint a telivér-csikónak 3021 3| sok mindenért kárpótolt a fiunk. Nem voltam már fiatal ember, 3022 3| Maradjon minden a régiben; a fiunkért, akinek igazibb anyát ugysem 3023 3| ellenemre odadobta a divatnak és fius fejével provokálta magával 3024 3| szemben akaratod!~ ~- Hát ha fiusitottál volna, ahogy akartad és 3025 3| mindent, - követelte az öreg a fiutól, megint aggasztóan elkomolyodva.~ ~- 3026 3| többit majd megbeszéljük. A fizetésed egyelőre nem lesz sok; de 3027 3| kapnak évenkint, amennyi a fizetésök; akiket fizetsz is; akik 3028 3| kezdve úr volt, nem pedig fizetett tanitó. Ámbár a legkisebb 3029 3| no még egyet!~ ~- Ki fizeti meg? - kérdezte a csárdás 3030 3| kedvét. Hisz’ annak kell fizetnie, aki vesztes; de melyik 3031 2| kár volt közös szállást fizetnünk.~ ~Node szerencsésen hazaérkeztem, 3032 3| amennyi a fizetésök; akiket fizetsz is; akik a dolguk végeztével 3033 3| Dornstein Félix szó nélkül fizette le a borsos vételárat, pedig 3034 2| Kisült a csempészkedésem. Fizettem mint a köles.~ ~*~ ~Első 3035 2| valóságos nesz, ami a természet fizikai hangja, igyekszem megérteni. 3036 3| elfeledtetnék veled mindent. Még a fjordok szikláit is rózsás kertté 3037 3| olyan volt, mint a későbbi Flaubertek; a csővel vizszintesen belesrófolt 3038 3| tetszik, - felelte az apám flegmatikusan. - Akinek kevesebb madara 3039 3| szegény kis falusi tanitónőt a főbiróéknál mutatták be a méltóságos 3040 3| egy ujságot, amelynek a főcimeit sebtében átfutotta.~ ~Nemsokára 3041 3| amelyek tövét csudás mohgallér födte, a derekokon pedig a jellegzetes 3042 3| uj «intéző» érkezett. A földbirtokosnak valami távoli rokona, aki 3043 3| egymás mellett volnának a földek; hun az egyiken dolgozna, 3044 3| fakó tavalyi náddal szegett földeken már bokrosodni kezdett a 3045 3| terjeszkedésnek. Elnyúlt a mezei földekig s azokba szinte beleolvadt. 3046 3| amig nekem is nem lesz földem. Nem birtam beletörődni 3047 3| amely a rétemen, meg a földemen nő. Aki ezt a tudományt 3048 3| rettentő szomjuság égetett a földért. Csak én is bérelhetnék 3049 3| többet alólam! Ezek a mi földesuraink meg, ha rosszul jár a kártyájok, 3050 3| semmiből előre, féltucat földesurat láttam ugy tönkrejutni, 3051 3| szolgáltam valaha egy olyan földesurnál, akinek mindenét dobra verték. 3052 3| hallani azt az ütemes, pompás, földetrengető, egyszerre-ledobbanást, 3053 3| utána a szivök. Én meg, aki földhözragadt semmi és senki vagyok, beletenném 3054 3| vesztett; meg hogy ki akarja a földjét kibérelni. Ezek az asszonynépek 3055 3| félkilométerre laktak egymástól, de a földjök egymás mellett volt a határban, 3056 3| olyan csend volt, amilyen a földrengéseket szokta megelőzni. Azután 3057 3| ilyesmiben.~ ~Ugy pattant fel a földről, mint a gummilabda.~ ~A 3058 3| tanár nem az, aki volt; hogy fölényes nagyszerü nyugalma néha 3059 3| jegyezte meg doktor Mariska fölényesen. - Bizonyosan sokat szivarozik; 3060 3| furcsán tetszett neki ez a fölényeskedő akaratosság, amelyet roppantul 3061 3| Magyarország ledőlt szobra a förtelmek iszapjában, ahova azok döntötték, 3062 2| írók: akiknek a költés nem főfoglalkozásuk, hanem akik esztétizálnak, 3063 2| Olyan dagadt, mintha a foga fájna.~ ~Csend van körülöttem. 3064 3| legény - mert akkor nem fogad szót nekem.~ ~Sarkantyuba 3065 3| idevezette magához!... És a fogadalmára gondolt.~ ~- Megtartom! 3066 3| a kis Jézussal. Valami fogadalmi alkotás volt az, de már 3067 3| sokat törődhettem.~ ~Illő fogadására kellett készülnöm. Az ilyen 3068 3| Eszembe jutott a nyári fogadásom az apámmal.~ ~Most visszaadhatom 3069 3| még csak el sem mondta a fogadásunkat. Ugy ültünk le a vacsorához, 3070 3| Okultam is.~ ~Az ember ne fogadkozzék könnyelmüen s ha veszit, 3071 2| lett volna köszönettel nem fogadnom. S most magamról kell beszélnem, 3072 3| szánom-bánom!... Megigérem, szentül fogadom a magam életére, a drága 3073 3| termett, ahol nagy örömmel fogadták. Olyan örömmel, hogy egyszerre 3074 3| kináltak volna, azt sem fogadtam volna el. Vacsora nélkül 3075 3| elpirult. Erre a szives fogadtatásra nem volt elkészülve; ennyit 3076 3| gyermekkel. Meg akartam vele fogadtatni, hogy szakit ezzel a szerencsétlenségbe 3077 3| kiáltottam, hanem apával fogadtunk; azért nem vacsorázom!~ ~ 3078 3| hangosan kacagott.~ ~- Mikor fogadunk megint? - kérdezte kötekedve.~ ~- 3079 3| és valami egészen külön fogalmam van róla, más, mint minden 3080 3| abba a tiz körmömmel; még a fogammal is, hogy ki ne ránthassák 3081 3| kalitkákat, egy üressel (a fogandó madarak számára) a hónunk 3082 3| intéző elmutogatta nekik a fogásait, amelyekkel a medvéket a 3083 3| kilenc órakor a vendégek fogata bekanyarodott a füzesfasor 3084 3| sehogysem futotta. De még a fogathoz szükséges egyéb uri rekvizitumokra 3085 3| úrral nyulat lehetett volna fogatni.~ ~Felkapta a feleségét 3086 3| És mégis mindenki ezt a fogatot nézte, amikor Tamás úr ült 3087 3| Csak kettő, mert négyes fogatra már sehogysem futotta. De 3088 3| szénánk, he?! - kérdezte a főgazda.~ ~- Minden lesz, hála a 3089 3| mit tátod itt a szádat? - Fogd azokat az üvegeket, meg 3090 3| tengelicét, cinkét stb. foghatok lépvesszővel, amennyit akarok.~ ~ 3091 3| tőrömbe, hogy nekem verebeket fogjon, - egymásután fogtam is 3092 2| amit a természet magába nem foglal. Az emberi képzelet holtra 3093 3| élvezze. Ő csak a hivatalában foglalatoskodott, a megyeházán, ahol a levéltár 3094 3| Nem is akart most tovább foglalkozni ezzel a dologgal. A fasorban 3095 3| dajkáltam, én gondoztam, én foglalkoztam vele, - és én borultam le 3096 2| pályafutásomat értem.~ ~Ebből foglalok össze egyet-mást. Ha eközben 3097 3| levő vadászterület magába foglalta a környéken a káptalani, 3098 3| megtorpant.~ ~- Ott van a foglya, Gida bácsi. - Hozd el Diána!~ ~ 3099 3| Nyírő - holnap kezdem a foglyászást, amelyre multkori igéretemhez 3100 3| szemöldökét.~ ~- Ez drága foglyászat, - morogta tettetett komolysággal. - 3101 3| repültek és potyogtak a foglyok. Nyírő minden lövésére nőtt 3102 3| lövöldözést. A gondolata nem a foglyokon volt. Alá-alá kukucskált 3103 3| az idén két mázsa mézet fognak eladni; a kukorica egy kicsit 3104 3| levelemnek a megirására. Szavamon fognál és elkezdenéd bebizonyitani, 3105 3| ahogy ösmerlek, nem is fogod megtenni, ha megtudod, hogy 3106 3| Ezt a tempót én aligha fogom győzni. A vacsora még hagyján, 3107 3| eközben megvillant fehér fogsora; sima piros arcán gödröcskék 3108 3| valakim!” - Kim van? Nevetni fogsz, édes Juliska-mama! „Valakim”, 3109 3| Te sem a vastőröddel fogtad a madaraidat; láttam, hogy 3110 3| szakadatlanul dolgoztunk. A fogunkhoz vertünk minden garast. Amig 3111 2| szabad megelégednünk az első, fogyatékosnak érzett kísérlettel. A tökéletesítésnek 3112 3| aranynapjai is elmultak; fogynak a nagy legelők.~ ~A szárnyék 3113 3| minden szavát és ki nem fogyott a kérdeznivalóból. Mindent 3114 3| földet ad alájok; életök fogytáig boldogok lehetnének, s ők 3115 3| szája elé, azután nagyot fohászkodik és nyomban rá elkezd búgó, 3116 3| amikor a „hegynek” neki fohászkodott, (jókora domb volt az, de 3117 2| kéregetőt.~ ~Gyulai a Főherceg Sándor-utcában lakott, a 3118 3| Hallom, hogy valami medvéket fojtottál meg...~ ~Az intéző először 3119 3| erkölcs, emberi tisztesség és főképen ami nemzetien magyar.~ ~ 3120 3| meg ujra visszacsökkenve fokonkint előbbi jelentéktelenségébe. 3121 3| is várja; koponyalékelő fokos is.~ ~A hold már feljött. 3122 3| kanyaritotta; fejszének is beillő fokosát a hóna alá kapta; a süvegét 3123 2| szükség van egy emelkedési fokozatra, mielőtt valaki elérheti 3124 3| csak Gyurkát várta vissza, fokozódó türelmetlenséggel.~ ~Látta, 3125 3| legkivánatosabbnak. A tilalom csak fokozta azt a vágyát, hogy megölelje.~ ~ 3126 3| sirva-sopánkodva mutogatta a kék foltjait.~ ~- Egészen agyonütött 3127 3| bükkerdő egyik naposabb foltjára; az olyan volt, mintha ezer 3128 3| vetett aközben a Gyurka foltos ujjasára, amelyben a vézna 3129 3| jellegzetes nagy, fehér szeplők foltosodtak. A rigók csacsogva riadoztak 3130 3| asszony az ura ócska ködmönét foltozgatta a csárda elé kitett hosszu 3131 3| szerszámja pedig kopott és foltozott. A kocsisán az egykor kék 3132 3| látogatni a nagy vakáció folyamán. Nagybátyámnak magának is 3133 3| Aki igy figyelte az élete folyását, az mintahivatalnoknak tarthatta. 3134 3| most az ő arcán kezd lefelé folyni valami olyan melegség, amilyenről 3135 3| erős tölgyhöz» simulás folyondárként. Igy rendelték ezt a magasabb 3136 3| lehet valamit tanulni.~ ~A folyosónk azért volt olyan árnyékos 3137 3| verébtőrrel a kezemben, a folyosóra léptem, hogy majd a kút 3138 3| beleegyező engedékenységem folytán gyakorolt valaha fölöttem, 3139 3| megértően bólintott. - Persze, folytassa. És ne hallgasson el semmit 3140 3| dallamos. Nem értem rá, hogy folytassam az analizálásomat, mert 3141 3| Végre megszólalt az apám: folytassuk?~ ~Röstelkedve feleltem: - 3142 3| sorsát. Hisz az eddigi életök folytatása odavezetett volna, hogy 3143 3| engednie tulajdon élete folytatását.~ ~Igy van ez emberrel, 3144 2| Vidékének« írtam. Vagy nyolc folytatásban jelent meg és olyan hatást 3145 3| tolult a vér, hogy nem birta folytatni.~ ~Különben is történt valami, 3146 3| látok valamit, - ó! - nem folytatom... inkább megmondom, hogy 3147 3| magamra maradtam és ott folytattam a hangulatos vadvárást, 3148 3| törődöm vele, elszakadt az a fonál, amely a lelkünket összekötötte. 3149 3| szinte be lehetett volna fonni, - de mégis csak leány. 3150 3| azt látták, hogy sorvad, fonnyad, elmulik lassankint, mint 3151 3| gyertyánbokrok bronzosan-sárga fonnyadt csoportjai tarkálltak körülöttem. 3152 3| tejüveges ajtó választotta el a főnök külön helyiségétől. Hat 3153 3| filagóriában, a gyékényből font divánon; csak ehhez a nekem 3154 3| Nagykoru vagyok és arra fordithatom a szekerem rudját, amerre 3155 3| kullog; a fejét csak akkor forditja el a lóról egy pillanatra, 3156 3| életén, amelynek alkonyatra fordulását lassankint már érezni kezdte.~ ~ 3157 3| nyugtalankodott a csárdás, forduljatok már! mi az istencsudáját 3158 3| közt azt sem tudta, merre forduljon, hova köszönjön. Ugy hullott 3159 3| mert ott Korondy jobbra fog fordulni, Tamás úr meg balra.~ ~- 3160 3| riadoztak arrább az utjából. Egy fordulónál szarvasok ugrottak el előle. 3161 3| pipaszagot.~ ~Ha elfulladva fordultam el ettől az illattól, még 3162 3| amelyek körül nem volt forgalom. Kellemes, nyugalmas csend 3163 2| lehangolt nyomorult sorsom ilyen forgandósága.~ ~Alig is vártam, hogy 3164 3| aki tökéletesen ki akar forgatni önmagamból, hogy végül megbuktasson. 3165 3| nem birták. Hanem addig forgatták, emelgették, amig észre 3166 3| tükör, a másikban diszes forgó toillettetükör ezüst keretben; 3167 3| vadászok éppen az ilyen forgók mellett várják valahol. 3168 3| essék.~ ~Azután beleült forgólábon nyugvó kényelmes székébe 3169 3| igy hirdette) körül mer forgolódni, szó nélkül agyonüti, akárki 3170 3| veszitette el közülök az emberi formáját. Persze a háziasszony ott 3171 3| ember volt, mint ő; elég formás ember is volt, nem olyan 3172 3| világrend” ellen lázadó forradalmár sorsa várjon valakire, üldözéssel, 3173 2| elégedetlenség, a lázadás: megannyi forradalmasítója a tehetségnek. Ettől a vér 3174 3| robbant ki az első nagy forradalom. Megmozdult benne a mostanig 3175 3| előtt. Azok láthatták a mély forradásokat.~ ~Könyörögtek, hogy mutassa 3176 2| szentélyében, mint a magyarságom forrása. Amíg élt, nyolcvanhatéves 3177 3| területen - kitünő hegyi forrásvizünk volt. Jobb az minden tokaji 3178 3| feléje nyujtott puha kezet és forrón megcsókolta. Olyan sokáig 3179 3| szavakkal bucsuzott el előbb a forróságtól szinte meggyulladó asszonytól, 3180 2| adagiók, staccatók, allegrók, fortisszimók, crescendók és pianisszimók 3181 3| elképpedt. Méltatlankodva fortyant fel:~ ~- Azt ugyan nem tette. 3182 3| gyanus bokor felé mereszti foszforeszkáló szemét, azután megfordul, 3183 3| sodródtak, összetépődtek, foszlányokra szakadtak; eleresztették 3184 3| ócska köpönyeg, egy pár foszlott fehérnemüdarab, egy nagyon 3185 3| fészek. Jól tetted, hogy nem fosztottad ki egészen. Most csak hozd 3186 3| Nagy Sándor, hivatkozván a főtisztelendő ur előtt a fájós lábára, 3187 3| ur ilyen esetekben.~ ~A fővadőr haptákba vágódott. - Az 3188 3| olyankor a Dornstein úr fővadőre, aki már régi ember volt 3189 3| Kutyabajom nekem azóta. Főznek, mosnak rám; ugy élek, mint 3190 3| nagyszerüen tudott madárlépet főzni fagyöngyből. A sárgászöld, 3191 3| kellenének. Olyan ostobák, mint a főzőkanalam. Amint az ember okos dologról 3192 3| Ilyet még nem nyeltél. Magam főztem.~ ~A legény kortyintott 3193 3| mégis jóval nemzetközibb. Franklin, Newton, Galilei, Darwin, 3194 3| majd adnia valami tolakodó fráternek, aki erővel érte jön.~ ~ 3195 3| tüzzel játszani. Kedves frázisok nélkül lehetetlen lenne 3196 3| fekete kabát, meg egy katonai Frommer-revolver. Mindezt hamar szemügyre 3197 3| gyümölcsöskertjében.~ ~A fű zöldje, meg az ég kékje 3198 3| Diana istenasszony kegyétől függ.~ ~Amikor a társaim tovább 3199 3| végeztével minden kimenőjökkor függetlenek tőlünk, - és akik, mint 3200 3| szabad levegőt, meg a teljes függetlenséget.~ ~Ez az árkádiai boldogság 3201 3| dobog. Ijedten ejtette el a függöny szárnyát, mire az egész 3202 3| nézi. A levegő megmozdul a függönylibbenéstől s attól a rózsaillatnak 3203 3| itt. S a falon, éppen a függönyös bejárattal szemközt, egy 3204 3| Egy fülke volt ott a függönytől elrejtve; egy csecsebecsés, 3205 3| rajta, beszéljen; csupa fül vagyok.~ ~* ~- Az atléta-bálon 3206 3| azok is régen elfeledték; fül- és szemtanuja nem is volt 3207 3| pattan a szökve szökő kanca füle mellett.~ ~Ettől irányt 3208 3| inkább ne! - ijedezett a füléig piruló kis leány.~ ~- De 3209 3| mindent, mindent!~ ~A két fülelő gyermek szorongva simult 3210 3| szájamon át is figyeltem, füleltem: mi lehet az? - amikor a 3211 3| megvesztegetően sugdosott a fülembe. A hivogatóim nagyszerüen 3212 2| hárfázik és ezzel kíséri a fülemüle melodrámái csattogását.~ ~ 3213 3| megtorpan; a fejét felkapja, fülét lesunyitja, farkát a lába 3214 3| éri utól, nemhogy az ilyen fülét-farkát lógató tudomisén micsoda.~ ~- 3215 3| két ujját a szájába dugva, fülethasogatóan füttyentett, akkor Pardon 3216 3| tünik el a palotája titkos fülkéiben. Gyikocska szöszmötöl a 3217 3| ösmerte volt; vagy csak füllentette; de megcáfolni senki sem 3218 2| ha azon múlnék, hogy mit füllentsek, könnyű volna elég érdekesnek 3219 3| korai tavasz verőfényében fürdött a rónaság. A zsombikos erekkel 3220 3| van, mert amellett van a fürdőszoba.~ ~Az ur nem tudott hová 3221 3| feleséget, akinek nyáron drága fürdőzés, télen meg drága budapesti 3222 3| süveget a tojással együtt a füre, azután belenyult jobbról 3223 3| egyforma széles; de olyan fürge és mozgékony, hogy amig 3224 2| amíg fel nem vertem egy fürjecskét, amelyet, Isten tudja, hogyan, 3225 2| bőrömben. Ez volt az első fürjem! Felakasztottam a madáraggatómra.~ ~ 3226 3| is okos ember.~ ~Menyus fürkésző szemmel figyelte Jánost.~ ~- 3227 3| szemét a fiatalemberre.~ ~Azt fürkészte a lelkével, hogy sejti-e 3228 3| vadászhattam, halászhattam; fürödhettem a Tiszában, amennyi jól 3229 3| pocsolyavizre jártak a verebek inni, fürödni, - verebésszem.~ ~Néztem 3230 3| rágyujtani nem volt szabad. A füst áruló. A farkas amugy is 3231 3| kedvemben is káromkodom. Ugy füstölök, mint a szalmával fütött 3232 3| gerendákat a fejem fölött, a füstös falakat, a ridegséget, mindent - 3233 3| rászólott a bandára:~ ~- Utánam, füstösök!~ ~Vitte a cigányokat a 3234 3| megjöttek és hozták magokkal a «füstösöket» is.~ ~De olyan szépen mulattak, 3235 3| illeti.~ ~Először egy nagy füstoszlop vette körül, amely elterjedt 3236 3| sem bir velök. Sárgásfakó füstoszlopokként tornyosulnak; hegyeket mutatnak, 3237 3| világ olyan volt, mintha füsttengerben usznék. Vastag, sűrű ködök 3238 3| füstölök, mint a szalmával fütött kémény. Akit megölelek, 3239 3| szájába dugva, fülethasogatóan füttyentett, akkor Pardon árkon-bokron 3240 3| el ne tévedjenek. Halk füttyögetéssel, a fák derekának a kopogtatásával 3241 3| adósságainak nem tudott kedvére fütyölni. Azok nőttön-nőttek, amig 3242 3| vármegye ugy táncolt, ahogy ő fütyölt. Éppen csak az adósságainak 3243 3| sikságra, ahol a legelők füvén kivül nem volt más növényzet, 3244 3| Remek augusztusi nap volt. A füves rétszalagon, ahol a fiatalok 3245 3| fajtáját; és valamennyi füvet, virágot, gyomot, amely 3246 3| Aztán ledőlt a köpenyegére a füvön.~ ~- A kutyámnak vége van, 3247 3| tudja megkülönböztetni; ha a füzényt összezavarja a csarappal; 3248 3| szénaillat. A tiszaparti füzesek alatt megkötöttem a lovamat 3249 3| vendégek fogata bekanyarodott a füzesfasor sarkához, ahol a fiatal 3250 3| órakor a réti gulyakutnál, a füzfasor sarkán. Jolánkát okvetetlenül 3251 3| gyenge szél. Nyakán zsinórra füzött üveggyöngyfüzér tarkállott.~ ~ 3252 3| tudniillik az erdő felől fuj; a farkast nem figyelmeztetheti, 3253 3| amikor azt mondta: ugyan, ne fujjátok fel annyira azt a kis kakaskodást; 3254 3| arról, hogy gyülekezőt is fujjon?...~ ~Már-már arra határoztam 3255 3| szuszogta ki magából, mint a fujó bika. Az asztalos megint 3256 3| magyar katonaság kürtöse fujta a menetütemet, hogy csakugy 3257 3| kürtszó; de nem a gyülekezőt fujták, hanem a futólépést, ami 3258 3| futásuk. Mire Kandó odaér, fujva-prüszkölve kocog összevissza a megzavarodott 3259 3| kinozzon... ne kinozzon! - fuldokolta keserves nagy sirással.~ ~ 3260 3| kutyát ledobta a földre, az fuldokolva s a farkát a lába közé kapva 3261 3| ön mindjárt virágtengerbe fullad!~ ~A kendők galambszárnyakként 3262 3| valamit.~ ~- Kérdés, - mondta furfangos ábrázattal, - hogy az a 3263 3| nemzetgyilkosságot.~ ~Az Erynniszek vad furiái mind rajtunk kacagtak.~ ~ 3264 3| kezsit-lábát!...~ ~- Most upre, fussatok, amig meg nem gondolom magamat.~ ~ 3265 3| mocsaras laposok szélén fűszőnyegek terültek. Egy-egy pusztai 3266 3| az akácsoron és vágtatva fut oda, ahonnan a füttyentést 3267 3| fogja az igyekvését, hogy futásnak is beillik. Félannyi idő 3268 3| összegabalyodnak; lassudik a futásuk. Mire Kandó odaér, fujva-prüszkölve 3269 3| a hült helye volt. Hova futkoshattam volna utána szinházakba, 3270 3| csillogott. Juliska-mama egy futó gondolattal állapitotta 3271 3| uráról és ha irt is, csak ugy futólagosan, hüvösen, közönyösen szólt 3272 3| különben nem kürtöltek volna. A futólépés kürtjele valami bajt jelenthetett. 3273 3| gyülekezőt fujták, hanem a futólépést, ami csak a vadőröknek szólhatott.~ ~- 3274 3| kedvéért; hanem szoknya után futos. Az ilyenből legyen csikós? ( 3275 3| négyes fogatra már sehogysem futotta. De még a fogathoz szükséges 3276 3| tovább!...~ ~De azok csak futottak egyenesen.~ ~A csárdásnak 3277 3| Annyira a lud felé meredt futtában, hogy nem láthatta, hova 3278 3| Csakhogy a kanca lovas nélkül futtat. Patája alól szinte kiszökik 3279 3| már! mi az istencsudáját futtok tovább!...~ ~De azok csak 3280 3| megpillantotta a fiát, aki futvást jött az udvar felől, nekiszaladt 3281 3| lassan elhal. A fel-feltámadó fuvalom beleciterázik a csendbe. 3282 2| szólamok; váltakozva csendülnek fuvolás dallamba, sohasem hallott 3283 3| torkában pacsírta-nótákat fuvolázik rajta.~ ~Valahol mintha 3284 3| sólyom.~ ~A leányka hajlós fűzfavesszővel biztatta előre az öreg ludakat, 3285 3| hogy puderes, kifestett, fűzőbe szoritott himnemü kurtizánok 3286 3| vércse; meg hogy a gazda a gabonaféléket, kapásokat, meg lucernát, 3287 3| köszönhettem mindent, az első gagyogásomtól kezdve addig, amig meg nem 3288 3| aesalon»; sólyom a botfarku galambászó héjja is, az «astur palumbarius», 3289 3| hadarta a legény - azért a galambért...~ ~Jolánka jelentősen 3290 3| kérdőjellé vált.~ ~- Ha a galambjai közül választhatok egyet, 3291 3| fiatalember megértette.~ ~- Ezt a galambját kérem, Gida bácsi, - kiáltotta 3292 3| kötelezve.~ ~Én láttam a galambokat, hogyan udvarolnak a himek, 3293 3| virágtengerbe fullad!~ ~A kendők galambszárnyakként libegtek s a mámoros elragadtatás 3294 3| nemzetközibb. Franklin, Newton, Galilei, Darwin, Linné, Edison élni 3295 3| történik eközben is. Egy száraz galy leválik és halk koppanással 3296 3| amelyek valamennyien picike galyakká birnak merevedni nyugalmok 3297 2| gyöngyöznék le a megrezzent galyakról és csudás pizzicatót keverne 3298 3| a disznóólak alját, ugy garázdálkodtak; a házi kuvaszokat megfojtották, 3299 3| kellett az édesanyámnak gardiroznia és az édesanyám rámparancsolt, 3300 3| Brávó! - Hát mi a «coracias garrula»? mondja meg.~ ~- Az kérem 3301 3| ország gondja nyomja; Boros Gáspárnak meg csak Boros Gáspár parancsolt. 3302 3| a bocskorát, feltürte a gatyáját, végig a lábaszárán.~ ~A 3303 3| aranyos ember az, talpig gavallér, magát itt ösmerte meg nálunk; 3304 3| is; az elevensége, a jó gazdaasszony hire, az igénytelensége, 3305 3| libák félvér emdeniek; a gazdaasszonyt Trézsinek hivják; az álmos 3306 3| három szakaszában, mennyivel gazdagabb életsorozatot jelent, mint 3307 3| Eközben az egyik Sárfy gazdagon házasodott és földesur lett 3308 3| lélekben.~ ~A kastélyt a régi gazdái, vagy inkább azoknak erre 3309 3| előlről kellett kezdeni a gazdálkodás tudományát. Egyelőre csak 3310 3| vehette, segitettem neki a gazdálkodásban; felügyeltem a munkásaira; 3311 3| magányt, meg a független gazdálkodással járó mindenféle jókat, hogy 3312 3| zavarna. Nálam ugy kell gazdálkodni, ahogy én szoktam. Az nem 3313 3| néhány, akinek a szülei gazdálkodtak. Vadászni mindenütt lehetett. 3314 3| magokéban éljenek, szerényen gazdálkodva, kertészkedve, úszva tejben-vajban, 3315 3| közeledik. Néhány perc mulva a gazdánk megjelent a tisztás szélén.~ ~ 3316 3| aki egymaga megbirná két gazdaság terhét is, ha egymás mellett 3317 3| A leánya közt, meg a gazdasága közt oszlott meg az élete.~ ~ 3318 2| apám.~ ~Kiviszegetett a gazdaságaiba és rákapatott ezzel a természetre.~ ~ 3319 3| nincsen hiba. De mi lesz a gazdasággal, ha az a két erős kar, amelynek 3320 3| vagy. Rögtön beveszlek a gazdaságomba. A szobád itt van az iroda 3321 3| igy sziesztázott itthon. A gazdasszonya behozott egy névjegyet. 3322 3| becsületszó?!... lám, a gazemberek!~ ~- Abban nincsen hiba, 3323 3| Befurakodtak közénk és mérges gázként surrantak át a nemzeti széthullás 3324 3| lepik el a bogáncskórókat, a gazosokat, a kint maradt csutka-földeket, 3325 3| nekem tetszik.~ ~Doromlásy Gedeon nagyot nézett. Látta, hogy 3326 3| Alig hallani egy-egy távoli geggenést. Nekifohászkodik és belebőg 3327 2| Petőfi-Társaság van - a minorum gencium számára.~ ~Megint jól megnézett. 3328 3| milyen mimikrisek az araszoló geometridák hernyói, amelyek valamennyien 3329 3| mufflontrofeán megakadt a tekintete, gépiesen mormolta: „nem is akarta, 3330 3| utána szinházakba, zsurokra, Gerbeaudba, kioszkba, tudja Isten hova; 3331 3| elfelejteni ezeket a szürke gerendákat a fejem fölött, a füstös 3332 3| életsorozatot jelent, mint a minőt a gerinceset élnek. Milyen csudálatos 3333 3| mindenkit megnyerjen. Bizalmat gerjesztőbb embert nem ösmertem nálánál. 3334 3| volt a kacagása, mint a gerlicéé. Pados hümmögött és megcsóválta 3335 3| fa, sem bokor, legfeljebb gilicetüske, az meg nem fogja el a határt 3336 2| fürjet lőttem.~ ~*~ ~Kis gimnázista koromban már mutatkozott 3337 3| a szünetjök. Én akkor a gimnázium harmadik osztályába jártam. 3338 3| nagyobbik fiu már az első gimnáziumba járt, tehát tiz éves mulhatott; 3339 3| Lacika megbukott a harmadik gimnáziumi osztály évzáró vizsgálatán 3340 3| ahova becsalogassa azokat a gimpliket, akikre a tervei érdekében 3341 3| bukdácsoltak a levegőben.~ ~A girbe-görbe almafák Tündér Ilona menyasszonyi 3342 3| elhajtom reggelre a két girhes lovát az istállójából s 3343 3| szabad. A farkas a legkisebb gixert is rögtön megérti s akkor 3344 3| ne a zsebkendőjére kössön göböt, hanem az eszére. Én, lássa, 3345 3| fogsora; sima piros arcán gödröcskék támadtak; a szeme élénken 3346 3| barnállottak. Szarkafészkek sötét gömbjei látszottak a galyak közt. 3347 3| lehetett még beszédesebb.~ ~Gömbölyded, kistermetü leány volt; 3348 3| fülére húzta és gombóccá gömbölyödve, egy lódulással kigurult 3349 3| betakaródzott vele. Azután egy görbén nőtt ikerfához vezette az 3350 3| bárányfelhők ereszkedtek volna le a görcsös almafákra s aztán a hajnal 3351 3| maradt. Azt azután Tamás görcsösen védte és nem eresztette 3352 3| A kapitány elfogta a gördülő sötét hullámot a félkarjával 3353 3| ráncos, pergamenszerü; a háta görnyedt; a járása sunyi, alattomos; 3354 3| a fejéről, amely a régi görög szobrászoknak lehetett volna 3355 3| a’!» de csak egy nagyobb göröngy volt biz’ az.~ ~Hányszor 3356 3| számadó ráeszmél a bajra, göthösen is talpra ugrik s felrikkant: 3357 2| fejéből. A legtöbben keserves Golgotáját járják végig a vergődéseknek, 3358 3| a Kujtorgó tetején levő gólyafészekből egyszerre elszállott mind 3359 3| titkos tóban, ahonnan a gólyák az ilyen kis emberporontyokat 3360 3| hiába várta vissza a hütlen gólyát. Be kellett érnie a kis 3361 3| kalapját fülére húzta és gombóccá gömbölyödve, egy lódulással 3362 3| változik-e meg a helyzet; nem gombolkozik-e be a... hogy is kellene 3363 3| nekem valók a kicsinyes gondok. Ővele nem lehel vitatkozni; 3364 3| Vajjon mit csinál most? Gondol-e rám is néha? Mái késő van, 3365 3| vetemedik.~ ~Ment-mendegélt és a gondolatai visszaszállottak haza, az 3366 3| tündérmeséket kevert össze a gondolataiban. Ugy volt, mintha Árgirus 3367 3| hanem inkább abban, ahogy a gondolataikat kicserélték. Villásné lassanként 3368 2| következik.~ ~Nekem a természet a gondolataim számára is zenél.~ ~Ha magányos 3369 3| göndör raja uszott. Sóvárgó gondolataimmal kergettem a fehér nyájat. 3370 3| sziva, átengedte magát a gondolatainak, amelyek sohasem hagyták 3371 3| téged minden tettével és gondolatával, sőt még a tulajdon testével 3372 3| Szerelmes vagyok! suttogta gondolatban, mintha két lénye lett volna, 3373 3| rabszolgát; nem volt más gondolatom, csak maga; eltűrtem a szeszélyeit; 3374 3| valahogyan, akkor azt a gondolatot sugta az Isten, hogy kérjem 3375 3| volna. Elszörnyedt attól a gondolattól, hogy ez még órákig tarthat 3376 3| mindenre, amelyek bevésődnek a gondolatvilágunkba és ott összefüggésben maradnak; 3377 3| puskám csütörtököt mondott.~ ~Gondolhatjátok, hogy éreztem magamat. Ugy 3378 2| jóbarátom van, szinte azt gondolhatnám, hogy az urak egy kicsit 3379 3| belletrisztikát lenézi. Gondolhatod, milyen méltánylásban részesülök 3380 3| most a fejedet és miket gondolhatsz a «hosszu haj, rövid észről», 3381 3| volt; de megszeretett és gondolkodás nélkül mellém állott. Kitagadva 3382 3| homlokát, mint aki erősen gondolkodik. Egyszerre csak megszólalt:~ ~- 3383 2| Az apám egymaga volt gondolkodó és cselekvésre alkalmas 3384 3| fázva riadozik.~ ~Sokat gondolkodtam én erről Károly, mert sokat 3385 3| csatangol. - Nem sok időm volt a gondolkozásra. Szerencse, hogy lelőttem.~ ~ 3386 3| van, fogadjunk, de mibe?~ ~Gondolkoztam egy kicsit.~ ~- A mai vacsoránkba! - 3387 3| Ugy-e, - oda?~ ~Ha annyit gondolna rám, mint én Magára, akkor 3388 3| szelidséggel:~ ~- Oszt’ mikorra gondolnád, fiam, azt a lakodalmat?~ ~ ~ ~ 3389 3| medveölővel. Nem tudom, a puskát gondolta-e, vagy magamagát.~ ~Rövid 3390 3| hajtás.~ ~*~ ~Most már egyéb gondom is volt, minthogy az erdő 3391 3| mint más asszonynak? s nem gondoskodtál-e a jövőmről, a magadé mellett? 3392 3| Vagy a te pénzedért nem én gondoskodtam-e arról, hogy kedvelt falatjaid 3393 3| messzire az anyjától. Nem sok gondot adott ilyenformán mellettök 3394 3| az asszonynak a mosáshoz, gondozod a tehénkét, meg a malacot; 3395 3| volt; de én dajkáltam, én gondoztam, én foglalkoztam vele, - 3396 3| gondja nyomta. Amikor ettől a gondtól megszabadult, nagyot lélegzett 3397 3| haldokló szeme ragyogását.~ ~Én gonosztevő vagyok, aljas vagyok, gazember 3398 3| Próbálja meg - biztatta gonoszul.~ ~- Tessék csak a boglya 3399 3| félszerek, az istállók, meg a gránárium; az a ménló, amelyet most 3400 3| leány volt; junói termet, gránátoshoz illő magasság; éles, határozott 3401 3| mindent kihordtak a gonosz gróf kastélyából, és apuka mindent 3402 3| éjszaka elindultak rabolni a grófhoz, a kastélyba, hát az öreg 3403 3| azok a feketék lefőzték a grófi telivéreket, - erősitette 3404 3| az éjszakában és gonosz grófokat sanyargat, bizony! Muszáj 3405 3| Na, fiacskám, egyél, - gügyögött az anyám - lásd, apád megengedi.~ ~- 3406 3| körülfonta, mint a repkény és gügyögött-pittyegett, sirt is, kacagott is, nem 3407 3| Átcsuszott a kapitány ölébe, ugy gügyögte: lennék neked a paradicsomod, 3408 3| de Diánáért még az egész gulya is kevés lenne. Hanem maga 3409 3| legel a ménes.~ ~A fehér gulyák eltünedeznek innen lassankint, 3410 3| csődör bojtárja. Ahun van a gulyakut, ötszáz lépésnyire sincsen 3411 3| lovas pedig ezalatt elérte a gulyakutat és megeresztett kantárszárral 3412 3| reggel kilenc órakor a réti gulyakutnál, a füzfasor sarkán. Jolánkát 3413 3| a környékbeli csikósok, gulyások nem voltak finnyásak, nem 3414 3| pattant fel a földről, mint a gummilabda.~ ~A kocsija már messze 3415 3| a hatalmastermetü fehér gunár, amely magasra nyujtott 3416 3| mellett, subájára dőlve, gunnyaszt a számadó. Jól esik öreg 3417 3| mint nekem a bátyáim rossz gunyáját.~ ~A leányka bólintott. 3418 3| Szinte látom, milyen gunyosan mosolyogsz: - «Ahán! ez 3419 3| találjunk védelmet ellenök.~ ~Guzsba engedtük kötni kezünket-lábunkat, 3420 3| A felesége beszélt.~ ~- Gyakorlat dolga az egész. Koncentrálni 3421 3| hogy nem ütötte meg magát. Gyakorlata volt már az ilyesmiben.~ ~ 3422 3| is csak olyan ideiglenes gyakorlatozás az alföldi gazdaságban.) - 3423 3| birtam, léppel is. Ebben nagy gyakorlatra tettem szert, ami némileg 3424 3| inkább voltál te a jogait gyakorló férj, annál jobban megcsömörlöttem 3425 3| amellyel ugynevezett jogokat gyakorol az én érzésemen kivül.~ ~ 3426 3| tartson és komoly fegyelmet gyakoroljon köztök. Hogy ebben hány 3427 3| sokáig tart. És folyvást gyakorolni kell.~ ~Jolánka elpirult. 3428 3| engedékenységem folytán gyakorolt valaha fölöttem, régen vége. 3429 3| volna a saját kezemmel; ha gyakrabban jártam volna zsúrokra, amelyeket 3430 3| ellenséges „megszállás” gyalázatát is el kellett miattok szenvednünk.~ ~ 3431 3| hányhatott.~ ~Mi tagadás, biz’ ez gyalázatos dolog volt a barátom részéről; 3432 3| rettentek vissza attól a gyalázattól, hogy a nemzet vérét szivó 3433 3| hűtötte le Márinkó az ura gyalázkodó kedvét. Hisz’ annak kell 3434 3| között. Azt, hogy elfut gyalog a patikába az erdőn keresztül, 3435 3| másikig jó egy órát kellett gyalogolni az erdőn keresztül. De ezt 3436 3| beletelt, amig az ember gyalogszerrel a templomig juthatott. Ezt 3437 3| Csakis az urasági csőszre gyanakodott, mert másnak nem volt puskája 3438 3| felpattanhasson róla. Ezt a vallatás gyanuperével érezte szükségesnek.~ ~- 3439 3| a csapláros irányában a gyanuperrel -, akkor menten a falhoz 3440 3| elmondani. Ez az arcképe is csak gyarló másolat. Az igaziban benne 3441 3| támaszt vele. Leng a sörénye, gyászfátyolként lobog. A kisbojtár hozzátapad 3442 2| diadal himnuszát, a vereség gyászindulóját, mindet hallhatjuk, művészi 3443 3| szives meghivása elől, amikor gyászjelentést és levelet hozott a posta 3444 3| nagyon óvatos, neszes. És gyáva!... Minden szokatlantól 3445 3| édesapám a folyosón ült a nagy gyékény-zsölyeszékében és ujságot olvasott.~ ~Nyári 3446 3| a kerti filagóriában, a gyékényből font divánon; csak ehhez 3447 2| Kalózkirályba, a Fekete gyémántokba, a Virágregékbe. Alig lehetett 3448 3| páfrányerdőkbe, amelyek a fekete gyémántot, a kőszenet termelik a föld 3449 3| lehet férkőzni. Akit akkora gyémánttal sem lehetne megvesztegetni, 3450 3| kerek világon, amelynek a gyengébb neme arra a megalázó szerepre 3451 3| receptet s elindult, de gyengéd és szerelmes szavakkal bucsuzott 3452 3| hozzá, az igazi erőben rejlő gyengédséggel. Mert mit ér az, ha mink 3453 3| a lényeges, hogy az apám gyengének ne lásson.~ ~Az anyám utánam 3454 3| többet a nyomába; annyi itt a gyepes, semmit el nem áruló cserkészút, 3455 3| felkantározva csipkedi a gyepet a szárnyék mellett. Olyan 3456 3| elragadásnak is beillett. A gyeplőszárat ezzel a nekirugaszkodással 3457 3| leugrott a bakról s odadobta a gyeplőt a kocsisának, aki maga is 3458 3| azóta le is heveredett a gyepre. Már most nyugodt volt. 3459 3| elveszően nyujtódzó legelő. Gyepszőnyegén cövekegyenest csücsülgetnek-figyelgetnek 3460 3| akiknek a szeme megveri a gyerekeket, a tehenek pedig attól véres 3461 3| ember volt.~ ~A házasságát gyerekekkel is megáldotta az Isten. 3462 3| elfogyott, Lencsi néni még a gyerekekre volt kiváncsi. Hol vannak 3463 3| ugy is késő; - ezt a két gyereket ásó-kapa se’ választja el 3464 3| nagy dolgon segitse át a gyerekét okosan; a többit azután 3465 3| kisértetlátásnak. Ezután már gyerekjáték a csikós többi dolga.~ ~ 3466 3| ezzel fogják rémiteni rossz gyermekeiket. Az apák pedig szégyelni 3467 3| mindig idekint vacsoráltak, a gyermekek visszavonulása után feltünés 3468 3| egyetlen, gyönyörü, édes szép gyermekem?! Jézusnak szent lelke, 3469 3| bántam vele, mint a rossz gyermekkel. Meg akartam vele fogadtatni, 3470 3| melegség, amilyenről kis gyermekkora óta nem tudott már. A rémület, 3471 3| után nincs visszatérés a gyermekkorba.~ ~Már nem a vadludtojásokra 3472 3| nyakkendője például egy gyermekkori hajszalagommal kapcsolódik 3473 3| mamák majdnem mindig az első gyermeköket szeretik legjobban, ha még 3474 3| az egyik kis tisztáson. A gyertyánbokrok bronzosan-sárga fonnyadt 3475 3| palotája titkos fülkéiben. Gyikocska szöszmötöl a haraszton; 3476 3| magyar földet.~ ~Raboltak, gyilkoltak s eszményeink templomait 3477 3| fog halni a feleségem. A gyilkosai leszünk. Engedj menekülnöm.~ ~ 3478 3| tanácskozni.~ ~- Akkor hát gyöjjön beljebb, biztatta István 3479 3| Isten tudja, hogy birt a gyökere belekapaszkodni a keskeny 3480 3| én lelkem ebbe a földbe gyökeredzik. Máshol nem élhetek.~ ~- 3481 3| amelyeknek embercomb vastagságu gyökérujjait finom, selyembársonyos, 3482 3| leomlott haját s a turbánja alá gyömöszölte. Most már az volt a gondja, 3483 3| körül. Megcsókolta az anyósa gyöngéd, meleg kezet.~ ~- Édes Juliska-mama, 3484 3| jósággal, melegséggel és gyöngédséggel halmozott el. Teneked köszönhettem 3485 3| akviziciómat, Diánát, a vizslák gyöngyét. (Erre persze bátyámuram 3486 3| remekül pikkelyezettek a kis gyöngyházas arginniszok, milyen tüzesen 3487 3| fiókjába és kivette onnan azt a gyöngyházdobozt, amely a leveleket rejtette.~ ~ 3488 3| közt vannak. A doktor egy gyöngyházkaszettában őrizte együtt valamennyit. 3489 2| harmatcsepp ezüstös pendüléssel gyöngyöznék le a megrezzent galyakról 3490 2| téma megírása részegítő gyönyör. Igaza volt Mikszáthnak, 3491 2| ornitológussá. Természetimádásom gyönyöre összefolyik a vadászat örömével. 3492 3| a régi kitanult műértők gyönyörködnek abban, amit mindjárt értékelnek 3493 3| keményen nézett az elvonulásban gyönyörködő francia ezredes szeme közé, 3494 3| Nem nevetek én, csak gyönyörködöm magában; inkább a lelkem 3495 3| bágyadt szinek végtelenül gyönyörködtettek. A szellő megvesztegetően 3496 2| természetbe, és igazságaiban gyönyörködve, át kell engednünk magunkat 3497 3| karjával és a szemembe lövelte gyönyörtől haldokló szeme ragyogását.~ ~ 3498 3| erről az ezer évről. Fájó gyönyörüség azt hallgatni.~ ~Be’ sokszor 3499 3| védelmezésében, talán még a sokféle gyönyörüségemről is lemondtam volna inkább, 3500 3| marcangoltak bennünket.~ ~A vérivás gyönyörüségök volt. A magyar élet gyilkos 3501 3| az első dijat.~ ~A tavasz gyönyörüt álmodott s amikor valóságnak 3502 2| költő »munkája« a legnagyobb gyönyörűség. Bármennyire emészti is 3503 2| Átélni régi örömöket, gyönyörűségeket. Zord életharcokat. Felséges 3504 3| egész életeden át az én gyötrelmemet és késő vénségedig ne birj 3505 3| várjon valakire, üldözéssel, gyötréssel, halálos fenyegetéssel és 3506 3| erről Károly, mert sokat gyötrődtem miatta.~ ~Hozzád adtak, 3507 3| folytatta a megenyhitő, gyógyitó, boldogságos sirást.~ ~A 3508 3| a laboránssal egy kupica gyomorerősitőt, azzal az üzenettel, hogy 3509 3| valamennyi füvet, virágot, gyomot, amely a rétemen, meg a 3510 3| dupla-keserüvel javitgatja a gyomrát és hordja-viszi, hozza és 3511 3| mint rendesen. Az én gyenge gyomromnak nem akármi való. Olyan pogácsát 3512 3| közül az egyik a másiknak gyónik. És ettől kezdve még jobban 3513 3| csak néz, vár és egy kicsit gyorsabban lélegzik.~ ~A farkas óvatosan 3514 3| lélekjelenlétem visszatért. Gyorsan repetáltam és két lépésnyiről 3515 3| madárlábu, már tudniillik a gyorsaságukra nézvést. Hanem a kocsija 3516 3| megösmerték a veszekedett gyorsaságukról hires sárgákat és minden 3517 3| fejébe nyomja; azután olyan gyorslépésre fogja az igyekvését, hogy 3518 3| rémlett neki, mintha zakatoló gyorsvonat robogna vele vissza ezen 3519 2| amelynek az igazságáról meg nem győződtem volna. Pedig van eddig tizennégy 3520 3| Csak azokat a trofeákat gyüjtötte, amelyek a történetök miatt 3521 3| vége lesz, azt a katonai «gyülekező» kürtjelével adja tudtunkra. 3522 3| késtem, mégis én voltam a gyülekezőhelyünkön az első. Ott még csak a 3523 3| hogy most mit csináljak. A gyülekezőre hivó kürtjel előtt innen 3524 3| A politikát majdnem ugy gyülölte, mint a hivatalát, de mégis 3525 3| minden konyhai zöldség, meg gyümölcs bőségesen megtermett, amire 3526 3| tengeriből és a sok mindenféle gyümölcsből; kezdve az ananászepren 3527 3| birka; a kertben kétszáz gyümölcsfa; a méhesből az idén két 3528 3| holdas belsőség volt, sok gyümölcsfával, ribizke- meg köszmétesorokkal, 3529 3| udvar felől, nekiszaladt a gyümölcsös sarkába ágyalt virágostáblának 3530 2| ezt vadóc mivoltából édes gyümölcsöt termő nemes alannyá fejleszteni 3531 3| csillapodjék.~ ~- Ojjé! - nincs gyufa. Azt a szaladgálásban, vagy 3532 3| nagy jó érzésében rá akart gyujtani. A zsebéhez kapkodott.~ ~- 3533 3| a jégkölöncöket; meg sem gyujtja a lámpást; csak a süvegét, 3534 3| megszokott.~ ~- Nohát akkor gyujtson rá - mordult egyet János 3535 3| indulhattam lefelé.~ ~Cigarettára gyujtva, találgattam magamban, hogy 3536 2| az öregeknek.~ ~Elmentem Gyulaihoz, Beöthyhez, Szász Károlyhoz 3537 2| Én most szembeszállok Gyulaival és bebizonyítom neki, hogy 3538 3| szépséged ejtett meg és gyullasztott első szerelemre. Te voltál 3539 3| köszöntést: - Neked is, Gyurica!~ ~Egy darabig nem volt 3540 3| Nagyszerü legény vagy te, Gyuricám!~ ~Sipos Gyurka ugy engedelmeskedett, 3541 3| borjas tehénkével a Siposék Gyurkája. Olyan félbenmaradt tizenötéves 3542 3| vadludtojásokra vágyott, hanem magára, Gyurkára. Az első férfira, aki őneki 3543 3| örömében.~ ~- Egy! kettő! há-rom! - kiáltotta és összeütötte 3544 3| Egy pillanatra ott állott habfehér meztelen vállával, a saját 3545 3| szőke Tiszának, amelynek a habjaitól alig akartam megválni.~ ~ 3546 2| A harc, a küzdelem, a háborgás, az elégedetlenség, a lázadás: 3547 3| legjobban tudott dolgozni. Háboritatlanul merülhetett bele a munkájába.~ ~ 3548 3| hogyne tudnám. Derék fiu. A háboruban is volt, medáliája is van 3549 3| őrület sem álmodhatott. A háboruvesztést nyomon követte az árulás.~ ~ 3550 3| hozták ide erre a nagy napra; had éledjen, hadd lásson valamit, 3551 3| volt az, amikor a magyar hadsereg végre a fellélegzés boldogságát 3552 3| ujjászületett magyar nemzeti hadseregtől nyomon követve, elhagyta 3553 3| virágzáporral hintette meg a mi hadseregünk első fecskéjét, aki az illatos 3554 3| nagynénémet a Pálma néni kis hagyatékának a rendezésében találtam.~ ~ 3555 3| sokkal rosszabb, félreértené. Hagyd te a mi dolgunkat; majd 3556 3| egészen jól mondom; mert nem hagyhatom ki az anyádat; hisz több 3557 3| szent sebeire kérlek, ne hagyj el, mert különben meghal 3558 3| már figyelni az asszonyt. Hagyjon neki békét!~ ~Ezt olyan 3559 3| kellene borulnia!... De hagyjuk ezt. Ne csináljunk jelenetet. 3560 3| becsülöm és soha el nem hagynám. Hisz’ akkor téged is elhagynálak, 3561 3| maga mellett? El akarta hagyni valamikor?~ ~Gazd’uram elképpedt. 3562 3| hitünkre, oltárainkra, hagyományainkra; mindarra, ami magyart és 3563 3| telivér úr volt ugyan, de hagyományos családi akaraterejét azzal 3564 3| gondolatainak, amelyek sohasem hagyták cserben és mindig szórakoztatták.~ ~ 3565 3| házigazdám vérebe, amelyet otthon hagytunk, mert a vakmerősége miatt 3566 3| miket gondolhatsz a «hosszu haj, rövid észről», de abban 3567 3| és beleturkált sürü szőke hajába, belenézett a szemébe; megsimogatta 3568 3| ilyen virágos volt. Még a hajában is virágot viselt, mint 3569 3| Egyszerre csak megszólalt:~ ~- Hajagoséknak, Bugyiéknak, Kormoséknak 3570 3| a fejét elboritó selymes hajboglyába s közénk telepedett.~ ~- 3571 3| homlokáról a ráhulló szőke hajfürtöket, azután a kezét a szivére 3572 3| szorul valami hivatalban. Hajh, mert nincs rosszabb ajánlólevél 3573 3| nekem nem kéne, ha utánam hajigálnád is, és amikor kitanitottalak 3574 3| Rövidrenyirt, sűrü fekete hajjal pompázó feje szobormerevséggel 3575 3| Kedveztem uralkodni vágyó hajlamának; adtam a végképen meghódolt 3576 3| örökölt, kivéve pazarlási hajlamukat. Már a puszta megjelenése 3577 2| mutatkozott bennem az írói hajlandóság.~ ~A magyar dolgozataim 3578 2| rajongott az irodalomért. Költői hajlandóságomat őtőle örököltem. Eleinte 3579 3| mert máskülönben a rabiátus hajlandóságu embertől minden bolondság 3580 3| láthatta, hogy ’iszen Julcsa hajlik hozzá, ami nem volt csuda, 3581 3| akit semmiben sem lehet hajlitani. Jóindulatu zsarnok volt. 3582 3| lehetett látni. Pedig már hajnalodott, amit nemcsak a kakas kukorikolt 3583 2| Zord életharcokat. Felséges hajnalokat. Bús éjszakákat. Lehet visszaidézni 3584 2| vonásról vonásra ellesve a hajnalt. Csak nem szabad önmagunkkal 3585 2| sorsnak, sem velünk egy hajóban evező embertársainknak. 3586 3| inditást. Amikor tapsol, akkor hajrá.~ ~Márinkó majd kibujt a 3587 3| rögtön eszembe jutna az a hajszalagom s akkor ezt is tudnám. Nekem 3588 3| például egy gyermekkori hajszalagommal kapcsolódik össze előttem 3589 3| visszakönyörögje az életét, amely hajszálon mulott már? - Maga jó apa, 3590 3| aránylag nagyok voltak; a hajtásokat tehát ugy kellett rendezni, 3591 3| a pajtása virtusát. Egy hajtásra beszivta magába az üveg 3592 3| magamnak szántam.~ ~A hajtást ugy rendeztem, hogy a Kopaszhegy 3593 3| amikor isteni csodaképpen ott hajtatott el a bárándi doktor a tanyája 3594 3| hogy minden Dengelegiben hajthatatlan akarat lakik.~ ~János úr 3595 3| Pados egyet gondol. Óvatosan hajtja le a fejét a föld felé, 3596 3| répatáblában kezdik. Minden hajtógyereket vigyen el magával; csak 3597 3| s a sűrü bozótosokban a hajtók csak lassan haladhattak. 3598 3| Gáspár szemére olyan ködöt hajtott a hirtelen ijedség, hogy 3599 3| rá, mintha az anyám ölébe hajtottam volna a fejemet. Nekem termett 3600 3| fenevadakat, minthogy már két hajtóvadászat is sikertelen volt rájok. 3601 3| második felében vaddisznóra hajttattunk a keresnyei erdőben, amelynek 3602 3| levette először a süvegét, ugy hajtva meg eközben a fejét, hogy 3603 3| Tiszában, amennyi jól esett. Hálából azután, ahol hasznomat vehette, 3604 3| szikestavat, amely mellett bátran haladhatott azután, mindig vizet tudva 3605 3| bozótosokban a hajtók csak lassan haladhattak. Egymásra is folyvást ügyelniök 3606 3| látta az ösvényt, amelyen haladnia kellett. Annyira alig látta, 3607 3| asszony tovább és tovább haladt, ugy volt, mintha a bokrok 3608 3| jól láthatta őket. Tovább haladtak. Egyik kukoricatáblától 3609 3| kocsis magába nyelt egy hálaistent; hisz a mennykő is leütött, 3610 2| élet hiányát. Ez a bizonyos halál.~ ~A harc, a küzdelem, a 3611 3| halálos fenyegetéssel és halálbüntetéssel. Az „uj világrend” pedig 3612 3| uramra veted a szemedet, halálfej vigyorogjon feléd az ő arcával. 3613 3| atropos” - ez az éjjeli halálfejü pille -, meg a „tussilago 3614 3| leveleket, ha már ellopatta. Hálálkodom bennök és kiöntöm a szivemet 3615 3| élete felett; birkózott a halállal és személyesen verekedte 3616 3| legény” kész nekimenni még a halálnak is.~ ~Elfeledkezett a tehénkéről, 3617 2| egy rossz pillanatomban halálra ítéltem valamennyit és befűtöttem 3618 3| bennem. És én inkább ezer halált haltam volna, semhogy azt 3619 3| az ritkán szabadult meg a haláltól.~ ~A kis pisztoly ott volt 3620 3| valaki megcsókolja a haját a halántéka mögött. Megriadtában is 3621 3| tulajdonképpen, aki itt hálára számithatott. A gyerekkel 3622 3| Köszönöm!... örökre hálásan köszönöm. Bocsásson meg 3623 3| Lovagolhattam, vadászhattam, halászhattam; fürödhettem a Tiszában, 3624 3| szétteritett és hófehér. Egy vén halászsas körözött ott, semmitsem 3625 3| támadt. Hétköznap csak a halaszthatatlan ügyeket intézte el velök.~ ~ 3626 2| rokonszenv és megbecsülés jeleit hálátlanság lett volna köszönettel nem 3627 3| a szive.~ ~Már nem volt halavány, hanem piros, mint a pünkösdi 3628 3| sem Hazát, sem nemzetet.~ ~Haldoklásunk agóniájában azután ránk 3629 3| szemembe lövelte gyönyörtől haldokló szeme ragyogását.~ ~Én gonosztevő 3630 3| egy kis vizet - motyogtam haldokolva.~ ~Feri felugrott. Doktor 3631 3| én studiumaim iránt. Ő a halhatatlanság rögeszméjében szenved és 3632 2| hangok néha oly finomak, halkak, hogy alig bírjuk felfogni.~ ~ 3633 3| alszik, mint a bunda. Nem hall meg semmit sem, ami körülötte 3634 3| ácsorog; hallgatódzik, nem hall-e valamit, ami utbaigazitaná.~ ~ 3635 3| belebőg a pusztába. Ha valaki hallaná, azt hihetne, hogy farkas 3636 3| férji becsületedet féltve hallasz, hogy: szeretek valakit, 3637 3| A kerülő morgó nyögést hallat. Elfojtott káromkodás van 3638 3| amely a gazdája hangjának hallatára elébe futott s örömében 3639 3| itthon van, apámuram?~ ~Boros hallatlanná tette a gyanus nyájaskodást 3640 2| volt, ahonnan a vészhangok hallatszottak. A kémény kigyulladt s a 3641 3| elszántsággal most először hallatta a hangját:~ ~- De ha nem 3642 3| vallomáson, hát megteszem, hallgasd meg...~ ~Károly, én betege, 3643 3| szemlélésébe. Volt rá időm, hogy hallgassam a csendet és lessem az erdő 3644 3| hangja suttogóvá vált.) Ide hallgassatok! Szent titokról van szó, 3645 3| őket; lopódzzunk oda és hallgassuk egy kicsit, - biztatta a 3646 3| húzni édes Károly, és én nem hallgathatom el tovább előtted, hogy 3647 3| elsősorban azért nem, mert ugysem hallgatja meg az embert; de azért 3648 3| nem vagy itt, aki boldogan hallgatja-élvezi, amit alkotok; akinek ünnepe, 3649 3| szórakozott; hogy amikor hallgatnak, akkor is rajta felejti 3650 3| minden nap kellett misét hallgatnunk, ami körülbelül félóráig 3651 3| már nem birtak magokkal a hallgatódzó asszonyok. Lencsi néniből 3652 3| felpattanhasson.~ ~Várt és hallgatódzott.~ ~A pipáját már kiszivta; 3653 3| tessen csak rámbizni; én hallgatok; a nagyságos ur ideges, 3654 3| rögtönözte szájtátva figyelő hallgatósága számára.~ ~Akkor is a mesélésre 3655 3| lötyögött.~ ~Csend volt. Hallgattak. Csak egy nagyon vidám pacsirtának 3656 3| jegyzőékhez, akik szivesen hallgatták a meséit Pestről. Más nántüi 3657 3| pásztorokkal barátkozom.~ ~Némán hallgattam jóságos szemrehányásait. 3658 3| rátapadt az ajkára, ugy hallgattatta el.~ ~A bükk lombja közé 3659 2| vereség gyászindulóját, mindet hallhatjuk, művészi rögtönzésekben, 3660 3| hörög-morog egymásra, ugy hallják saját horkolásukat.~ ~ ~ ~ 3661 3| én sem ösmertem és csak hallomásból tudok róla. Tudom például 3662 3| részletesen, mint én. Akik hallottak róla, azok is régen elfeledték; 3663 3| kérdi tőlem a feleségem: hallottam-e, hogy a törzsöki uraság, 3664 3| Kopaszhegy oldalán.~ ~Valahára hallottuk, hogy az erdőben felénktartó 3665 2| Mindezt érezve, látva, hallva: akarva, nem akarva költővé 3666 3| melegséggel és gyöngédséggel halmozott el. Teneked köszönhettem 3667 3| Pálma, mert ebbe bele fog halni a feleségem. A gyilkosai 3668 3| akire Kamilla kivesse a hálóját, - és hogy egymás mellett 3669 3| ilyen egyedüllétet, és a hálószobám magányára vágytam: ott sem 3670 2| ugyan ki fia, mi fia lehet a hálótársunk. Megvárja, amíg elalszom, - 3671 3| különben is, éppen ez a halotti csendü helyzet aggasztja, 3672 3| És én inkább ezer halált haltam volna, semhogy azt eláruljam. 3673 3| meg a lányával, akinek a halványságát még ez a mai nagy öröm sem 3674 3| a remek vadászattól, az hamarabb részeg lehetett a háziasszony 3675 3| régóta szeretem!~ ~Jolánka hamis csodálkozással kérdezte:~ ~- 3676 3| asszonnyal is, akire ráadásul hamisan rákacsintott, csak azután 3677 3| de az arca, szép, üde, hamvas arca égett s a szeme csillogott; - 3678 3| Még egyszer megpróbálja hanggal. Felbődül; elnyujtja a hangot: - 3679 3| házokhoz. Valamikor ehhez a hanghoz szoktatta mindenki. Most 3680 3| ösmeretségök elején, - a hangjában van valami;... szeretem 3681 3| meg nem jött a diadalmas hangom. A te lelkeden keresztül 3682 3| elmaradt a többitől, azt hangosabban hivta: libulibulibu.~ ~A 3683 3| meglátjuk, te kétpofára bagós, hangoskodott a sárga csődör bojtárja. 3684 3| buvóhelyemen vártam.~ ~Az ősz hangulata vett körül. A halvány, bágyadt 3685 3| hogy szeszélynek mondott hangulataimat ne kicsinyelje; hogy eltalálja 3686 3| Budapestre, minthogy ilyen jó hangulatban nagyon alkalmas a külön 3687 2| Valami a tavalyi nyárról című hangulatom; rohantam haza, hogy rögtön 3688 3| maradtam és ott folytattam a hangulatos vadvárást, ahol elhagytam.~ ~ 3689 2| jelent írásomról. Csak a hangulatozásban voltam poéta.~ ~Mindig figyelve, 3690 2| engednünk magunkat a költői hangulatozásnak.~ ~Ez volt az én írói pályafutásom 3691 3| volt az erdei magányban a hangulatozással. A ragyogó nap megvillant 3692 3| egymás mellett üljenek.~ ~Hangverseny után aféle bál is volt.~ ~ 3693 3| emelkedtek a magasba, hogy ott hangversenyezzenek. A sas már régóta elvonult 3694 3| Érdekelte a levél, amely igy hangzott:~ ~Méltóságos Uram!~ ~És 3695 3| sohasem tudja az ember, hogy hányadán van. Nekik mindig akad ügyes-bajos 3696 3| aki élni akar belőle. A hanyag munkásnak rosszul fizet. 3697 3| kisértetszárnyu ködfantomok hanyatt-homlok menekültek a szél ostorcsapásai 3698 3| hogy néha magam is majd hanyattesem tőle. Abból bizonyosan költő 3699 3| egész mindenség hengerbuckát hányhatott.~ ~Mi tagadás, biz’ ez gyalázatos 3700 3| rákacsintott, csak azután mondta hányiveti hangon: - Hol a borom, Pál 3701 3| természetében és akárhányszor harag nélkül is megcselekedte, 3702 3| őmiatta vonta magára az Ur haragját. Félt és mégis mosolygott. 3703 3| egy pár, bödönökben, két haragoszöld, fényes levelü, buja Pandanus, 3704 3| szép keleti mesét.~ ~Nem haragszik ezért a sok ostobaságért? 3705 3| Apuskám, apuskám! Ugy-e nem haragszol?~ ~ ~ ~ 3706 3| nem. Ma meg se érintsen. Haragszom magára.~ ~Az úr borzasztóan 3707 3| ráfolyondárkodott az urára.~ ~- Ne haragudjál, édes lelkem jó uram; nem 3708 3| akkor boldog lennék.~ ~Ne haragudjon, kérem.~ ~A szive mélyéből 3709 3| csapkodott. A jó Isten nagyon haragudott. Apuka megfuvatta az öreg 3710 3| messziről erre szálló halk harangkondulás lett volna, szakadatlan 3711 3| amikor a fülem zúgásától már harangkongást hallottam, jött a nem remélt 3712 3| szivével. Hanem amikor a harangos méhzsongás közben végre 3713 3| fülébe, mintha azt a sok-sok harangot valamennyit félreverték 3714 3| vesztes porcióját is.~ ~- Déli harangozáskor lejár a verseny, inditványoztam. 3715 3| visszhangja támadt az elképzelt harangszónak s ettől az érzéstől minden 3716 3| állottak és egymást kezdték harapni-marni, mint a dühös tigrisek, 3717 3| Gyikocska szöszmötöl a haraszton; mozdulatlanságom megtéveszti; 3718 2| Ez a bizonyos halál.~ ~A harc, a küzdelem, a háborgás, 3719 3| ezek a saját fegyvereimmel harcolnak ellenem!... De te, kis béka, 3720 2| rajtam kifogjon, mert már nem harcolok vele. Önmagamért nincs többé 3721 3| köszönte. Még nem adta fel a harcot. Volt még egy nagy ágyuja.~ ~- 3722 3| ostorcsapóformára eresztett harcsabajuszán. A kalapja soha sincs bokréta 3723 3| érdemrenddel, amelyet a harctereken, ki tudja hol s merre verekedett 3724 2| ringatják a lelkemet. Valaki hárfázik és ezzel kíséri a fülemüle 3725 3| vendéglői vacsorákkal; ha a harisnyáidat nem stoppoltam volna a saját 3726 3| cinkék, a pintyfélék, a harkályok, a fakopáncsok, a bubos 3727 3| Hadd tanulja meg azt is.~ ~Harmadnap reggel azt mondja Gáti a 3728 3| nyolcadrendü csillag fényéből harmadrendüvé erősbödve s meg ujra visszacsökkenve 3729 3| együtt. Magunk leszünk, hármasban, és igy annál inkább számitok 3730 2| keletkeznének.~ ~Mintha a harmatcsepp ezüstös pendüléssel gyöngyöznék 3731 2| Petőfi-Társaság 1894-ben, harmincegy évvel ezelőtt, a tagjai 3732 3| Villásné volt, aki az ő harminchat esztendejével, amelyből 3733 2| dohánymonopólium kezdetén harminckettedmagával fogadta meg, hogy nem dohányozik 3734 3| nap megvillant a felséges harmóniában tarkálló őszi szineken. 3735 3| öröm a lelkek csodálatos harmoniáját zenditette meg. A részeg 3736 3| méltóságos úr pontban háromnegyed háromkor itthon lesz s amikor Orgoványi 3737 3| s igy mindegyik osztható hárommal. A nyolcas az egyetlen, 3738 3| a kilences, mindegyik a háromnak vagy egyszerese, vagy többszöröse 3739 3| a méltóságos úr pontban háromnegyed háromkor itthon lesz s amikor 3740 3| magyar igazság számának a háromszorosa. Az egészben a hármas szám 3741 3| másik, az igazi. Messziről harsan fel a minden hangok leghátborzongatóbbja, 3742 3| Akkor hát meggondoltad! - harsant fel gazd’uram kitörő örömmel.~ ~- 3743 3| volna kisebb teremnek is, hársfa-árnyékos utcára nyilt. Körülötte 3744 3| menetütemet, hogy csakugy harsogott.~ ~Ezt mindenki megértette.~ ~ 3745 3| Felorditott és talpra ugrott, ugy harsogta) Istennek szent anyja! Istennek 3746 3| sziv s ahány torok, az mind harsonává változott.~ ~- Itt vannak!... 3747 3| félszerben azt a néhány hasáb fát, amely a feleségének 3748 3| lustálkodik odakint. Az árnyékba hasal és belebámul a világba. 3749 3| raktak meleg fedőt a beteg hasára, - hiába itattak vele paprikás 3750 3| ménes után.~ ~A hóka ugy hasitja a levegőt, hogy szelet támaszt 3751 3| bukfenceznek a levegőben. Fehér hasok meg-megvillan eközben.~ ~ 3752 3| más őslények embrióihoz hasonlatos kis szörnyek iránt érdeklődött 3753 3| reméltem: hátha a lelkével is hasonlitani fog. A leányodban akartalak 3754 2| rendkívül szerettem volna mindig hasonlítani hozzá, mindenben. A lényének 3755 3| társadalma életéből, amely hasonlithatatlanul több változatosságot mutat, 3756 3| félrevert harang kongásához hasonló jajszava végigcsendült az 3757 3| akkor rá nem akad ott a hasonlószinü vadlibára.~ ~Annyira a lud 3758 3| kacag is már; de ez sem használ. A köd nem tágit; elfogja 3759 3| rabiátus ménlova volt, a saját használatára.)~ ~- Miért ne? - mondta 3760 3| esett. Hálából azután, ahol hasznomat vehette, segitettem neki 3761 3| csemegeszőlő is volt ott. A hasznos dolgokon kivül pompás ligetesei 3762 3| beszélek és most ugy sincs hatalmadban, hogy nagy szóbőségeddel 3763 3| rendelték ezt a magasabb hatalmak, akik alatt az örök férfiönzés 3764 3| előre az anyalud, meg a hatalmastermetü fehér gunár, amely magasra 3765 3| szerelem mindent követő hatalmát, amely a maga erejében találja 3766 3| soha mással megnyerni, hatalmatokba ejteni nem birjátok, csakis 3767 2| tökéletesítésnek alig van határa s aki ambiciós költő, az 3768 2| természetű svájci bikánk hátára.~ ~Szultán a meglepetésében 3769 3| azt a részét, amelynek a határán tilalomfát állit számunkra 3770 3| sok mindenről lemondató határától. Ezért nem vagyok magához 3771 3| amikor az intéző kiment a határba és tudhatták, hogy estig 3772 3| Búcsuztak.~ ~Sietve indult a határcölöp felé. Amikor odaért, ugy 3773 3| zümmögő méhek azok.~ ~Ahol a határdomb felkönyököl a rónaságra: 3774 2| lett volna. A pályázati határidő aznap délben lejárt.~ ~És 3775 3| beleolvadt. Igazi kerités sem határolta; csak olyan régi árkolás, 3776 3| meri.~ ~- Segitek neki! - határozta el hirtelen. Hisz’ már olyan 3777 3| társaságtól. Erre valamennyien ugy határoztak, hogy már illik hazamenni.~ ~ 3778 3| fujjon?...~ ~Már-már arra határoztam el magamat, hogy lemegyek 3779 3| ebben a dologban mink már határoztunk.~ ~János úr ugy elkezdett 3780 3| gilicetüske, az meg nem fogja el a határt a szem elől.~ ~- Azt bizony 3781 3| nyugtalanul repeső angyalszárny. A határtalan öröm a lelkek csodálatos 3782 2| képest. Nincs szín, nincs határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben, 3783 3| azt a saját privilegizált hatáskörében maga intézte el, kiróva, 3784 2| irammal menekült a furcsa hátbavágás után a fa alól. Az ő széles 3785 3| harmadik megint fiu volt, - hatéves - és éppen beadták az elemi 3786 3| öreg Dengelegi Jánosnak még hatezer holdja volt a Tisza mentén; 3787 3| jártat a kis kocsis, az ő hátilova; de van itt egy pompás, 3788 3| hogy ő maga felnyergelte a hátilovát és kilovagolt a pusztára. 3789 3| olyan élesszemü és titkos hatodik érzékkel megáldott anya, 3790 3| amelyek egytől-egyig a szivéig hatottak. Az apja jó jelt látott 3791 3| nyúlkálnának.~ ~Eleinte hátra-hátranézett; azután, amikor az első « 3792 3| ajkára dobogott.~ ~Egy fogoly hátrafelé repült; Nyírő későn vette 3793 3| bizalmatlan lett volna.~ ~Hátrafésült rövid haja, angolosan nyirt 3794 2| megállani; annál kevésbbé hátralépni. Aki tele van életkedvvel 3795 3| zörgésre lettem figyelmessé. Hátranézek, hát egy vörhenyesbarna, 3796 3| kastélytól alig öt- vagy hatszáz lépésnyire - megállottak.~ ~ 3797 2| Akácvirág című elbeszélésemet hatszor írtam meg elejétől végig. 3798 2| sast játszottunk tehát, háttal fordulva egymásnak. Eközben 3799 3| kocsija már messze robogott; hátul pedig rettentő orditozással 3800 3| revolvert rögtön eldugtam a hátulsó zsebembe. Nem látták az 3801 3| két év fog elválasztani a hatvan esztendőnek sok mindenről 3802 3| székhelyén, a Kinizsi-utcában?~ ~Háza is volt, de az csak olyan 3803 3| rég lesbenálló hivatásos hazaárulók és végrehajtották, amire 3804 3| ronthattam be ajtófélfástól a házába! Előbb tapogatódznom illett.~ ~- 3805 2| Sándor-utcában lakott, a saját házában.~ ~Beküldtem hozzá a névjegyemet, 3806 2| fizetnünk.~ ~Node szerencsésen hazaérkeztem, és amikor visszamentem 3807 3| lapjait mindaddig csak a hazáért vivott becsületes harcok 3808 2| nagy szavak a családunkban hazafiságról, ami oly magától értendő 3809 3| alatt kijött.~ ~Közel érve a házához, lassudik. A keritéshez 3810 3| jöttek, ittak, elmentek. A hazai citrommal egyik sem törődött. 3811 3| figyelmeztetheti, amikor a hazájából kilép s a sikságra merészkedik.~ ~ 3812 3| szobaleánynak a ház ura, amikor hazajövet levetette az előszobában 3813 3| feketekendős öregasszony közé, a házak elé kirakott padokra és 3814 2| hogy karácsonyi vakációra hazakerülhessek.~ ~Akkor még olyan volt 3815 3| a sirjára.~ ~*~ ~Amikor hazakerültem, nagynénémet a Pálma néni 3816 3| vendégeim elől.~ ~Másnap azután hazakisérte a miniszter ur Őkegyelmességét 3817 3| befejezte a munkáját és hazamehetett. A köteles időn túl egy 3818 3| határoztak, hogy már illik hazamenni.~ ~Együtt indultak el. Odakint 3819 3| felé vége volt s a hölgyek hazamentek, a férfiak még egy pohár 3820 3| csináltam és amikor a bálból hazamentünk, már a vőlegénye voltam.~ ~- 3821 3| volna.~ ~Nem birtam látni a házánál élő nőrokonát, akinél csunyább, 3822 3| elhagyta kipusztitott csonka Hazánknak azt a részét, amelynek a 3823 3| csinálja?~ ~- Nem lövök hazárdul. De most már maga mulasson, 3824 3| rabjává váltunk. Pedig én már házas ember voltam. És Feri barátom 3825 3| EGY ASSZONY HAZASIET.~ ~A «Bangola» tulsó oldalán 3826 3| husz esztendő óta mindig házasitották volna a barátai, de nem 3827 3| az egyik Sárfy gazdagon házasodott és földesur lett belőle. 3828 3| hát te nem szerelemből házasodtál? - szólott a nagyasszony 3829 3| vőlegénye voltam.~ ~- Igy házasodtam meg; és azután hamar megtudtam 3830 3| megfigyeljen mindent a fiatal házasok körül. És lám, aki az első 3831 3| feleséges ember volt.~ ~A házasságát gyerekekkel is megáldotta 3832 3| mindazt megkapni, amit a szent házasságban énáltalam és énmellettem 3833 3| állásom van; mi a véleményem a házasságról és mi a véleményem ő róla.~ ~- 3834 3| rövid ideig élt együtt. A házasságukat a férj hibájából bontotta 3835 3| általa. De hadd mondjam el a házasságunk történetét, amig lehet...~ ~ 3836 3| köztünk, mint a legtöbb mai házastárs közt, akiknek nyugodt megelégedésben 3837 3| a környékről. Mindegyik házasulandó, aki igért valamit a jövőjével. - 3838 3| otthon, tartsa szemmel a házatájékát; figyelje meg, jön-e valaki 3839 3| van. Innen már vakon is hazatalált volna.~ ~A feje zugott, 3840 3| harcok után hazát eltipró hazátlanok ülhessék itt a magyarság 3841 3| de ösztönösen balfelé, a hazavezető uton.~ ~A kocsisnak hirehamva 3842 3| udvarba; figyeli, nincs-e a házban valahol rejtett világosság. 3843 3| Az asszony éppen kilép a házból. Csudálkozik:~ ~- Hát kend 3844 3| meg azt, hogy olyan igazi házias feleség volt mellette, aki 3845 3| Próbálja meg az önálló háziasszonykodást. Előbb-utóbb ugyis csak 3846 3| jóravaló férjet, mert jobb háziasszonyt elképzelni sem lehetett; 3847 3| sarkához, ahol a fiatal házigazda lelkendezve sietett eléjök.~ ~ 3848 3| van előttem. Pajtás, a házigazdám vérebe, amelyet otthon hagytunk, 3849 2| visszamentem Pozsonyba, vittem a házigazdámnak kosárban hat üveg finom 3850 3| valami. Alig vártuk, hogy a házigazdánk is jöjjön már. Ő volt a 3851 3| vendégeinek kedvében járóbb házigazdát képzelni sem lehetett nálánál. 3852 3| hányféle doktor; de még a háziorvosunk is őtőle szokta megkérdezni, 3853 3| amelyeket két év óta irogatott a háziorvosunknak s amelyek ma egytől-egyig, 3854 3| otthon, csupa urak jártak a házokhoz. Valamikor ehhez a hanghoz 3855 3| is ellophatnák. De a hü házőrző rögtön megismeri a gazdáját; 3856 3| kuvasznak:~ ~- Vigyázz a házra, Bundás! - és indult a tavak 3857 3| nyugalmas csend honolt itt.~ ~Háztartása volt s otthon ebédelt. A 3858 2| első eltávolodásom a szülei háztól. Egypár mulatságos epizódra 3859 3| De nem sokra mentek a háztüznézők, mert a szüret is elmult, 3860 3| asszonyt, restelte. Hátha hazudnék neki? Annyit mégis megtett, 3861 3| viselhettem el. De ez a hazugság is csak nyomott, emésztett, 3862 3| legnagyobb nyárban is, mert a házunk ereszére nagy eperfák borultak, 3863 3| jutottunk, hogy felépitettük a házunkat. Kapartuk a föld hátát a 3864 3| munka? Lesz-e sok szénánk, he?! - kérdezte a főgazda.~ ~- 3865 3| Elképedtem. - A nagy puskával! - hebegtem - de hisz ez nem a pisztoly!...~ ~- 3866 3| füstoszlopokként tornyosulnak; hegyeket mutatnak, nagy lombos fáknak 3867 3| a messze kéklő álomszerü hegyekig. Boldog voltam.~ ~Mindezt 3868 3| tudniillik egy gyönyörü erdőség, hegyes-völgyes, felséges tájékon. Egy része 3869 3| biztatásra és megcsipte ostora hegyével a rudast.~ ~Abban a pillanatban 3870 2| kerítésre, falra, égig érő hegyre, óperenciás tengerre, ahol 3871 3| pillanattal a lövés után, a hegyről zavaros kiabálás hallatszott, 3872 3| cigányozással, hétországra szóló hejehujával.~ ~Talán ilyenformán is 3873 3| imbolyognak ott a vadászó réti héjják.~ ~Pacsírta rezeg fel a 3874 3| van valami - szólt István, helybenhagyó fejbólintással.~ ~- Még 3875 2| van a természetben s olyan helyeken fordul meg, ahova senki 3876 3| letette a kis pisztolyt a helyére és tovább olvasta az ujságját. 3877 3| hoz nekem almát. Nagyon helyes ember.~ ~Most másodszor 3878 3| csak ez a rend és ugy van helyesen, amit és ahogy te megállapitottál.~ ~ 3879 3| a szerelem édes mámora helyett valami csömört sugalltál 3880 3| mentek, minden neszt kerülve helyezkedtem el és belemerültem a néma 3881 3| kalitkáikkal a kórók alá helyeztem. Aztán a buvóhelyemen vártam.~ ~ 3882 3| választotta el a főnök külön helyiségétől. Hat óra már elmult s a 3883 3| nyugtalanitottuk.~ ~Amikor a vadászok a helyöket megkapták, hosszu ideig 3884 2| akkor már elkéstünk a hibánk helyrehozásával. A költő születik; de hogy 3885 3| lettem-e én ebben az «önálló» helyzetemben mégis tulajdonképpen a te 3886 3| egyébként elbirnám; de a helyzetemet az teszi elviselhetetlenné, 3887 3| oda és hamar megértette a helyzetet.~ ~Az elszabadult gyeplő 3888 3| akár az egész mindenség hengerbuckát hányhatott.~ ~Mi tagadás, 3889 3| kátyuból a vállával. Azt a hepciáskodó Parajdit meg ugy kupán legyintette, 3890 3| meg a nehéz életet minden hercehurcájával.~ ~A legény nyilt tekintettel 3891 3| az araszoló geometridák hernyói, amelyek valamennyien picike 3892 3| szeme megvillant.~ ~- Ma egy hete. Olyan régen volt az?~ ~- 3893 3| neki.~ ~Villásné az utóbbi hetekben már állandóan erre gondolt, 3894 3| bugaci sivóhomok, amikor hetekig nem lát esőt, - kiáltotta 3895 3| legény összevissza keverve hetet-havat.~ ~Már kezdett a dolog aggasztóvá 3896 3| kötél szakadt, akkor még a hétfő reggeli kismise alatt is 3897 3| este is, hogy elkészüljek a hétfői leckékkel... Különben ha 3898 3| Mához egy hétre husvét hétfője lesz: van-e már piros tojásod? 3899 2| Ország-Világ« szépirodalmi hetilap tűzte ki. A »Vasárnapi Ujság«- 3900 2| lepett meg, hogy írjak kitünő hetilapjának valamit magamról.~ ~Elég 3901 3| ügyes-bajos dolguk támadt. Hétköznap csak a halaszthatatlan ügyeket 3902 3| akinek éppugy jók az állandó hétköznapok, mint neked. Ha tudnád, 3903 3| kivirradtig tartó cigányozással, hétországra szóló hejehujával.~ ~Talán 3904 3| hangon mondta: - Mához egy hétre husvét hétfője lesz: van-e 3905 2| ma is úgy fénylik, mint hetven esztendővel ezelőtt. Ezen 3906 2| tisztelt szerkesztősége »hetvenkedő« esztendőm alkalmával azzal 3907 3| A kocsist is elfogta a hév a sok biztatásra és megcsipte 3908 3| kontráz ez hékás! - vág vissza hevenyében az öreg s bütyök ujjával 3909 2| Amikor látszatos lustasággal hever, tétlenül, a lelke akkor 3910 3| mellett, - sőt azóta le is heveredett a gyepre. Már most nyugodt 3911 3| valaki mindig csak a földön heverészne itt. S a falon, éppen a 3912 3| közeledő neszezéstől a vackában heverő vad felkél, de megriadás 3913 3| Eszméletre térésünk előtt már ott hevert Magyarország ledőlt szobra 3914 3| hogy hiába.~ ~János úr heves mozdulattal kapta fel a 3915 3| hirtelenkedtem el az inditványt, hevesen-merészen.~ ~- Ahogy tetszik, - felelte 3916 3| tartott. A visszaemlékezés hevitette. Az arca piros volt. A hangja 3917 3| hőmérőjének adatott az, hogy olyan hevületeket is megérezzen, aminőket 3918 2| Vágtatok tovább, mámoros hevülettel, hogy hátha még egyet sikerülne 3919 3| látott ebben és még nagyobb hévvel folytatta:~ ~- Alig telt 3920 3| Juliska-mamának a Dezső hiánya csak a negyedik vagy ötödik 3921 2| állandósítja a lelki élet hiányát. Ez a bizonyos halál.~ ~ 3922 3| Leibniz-féle monászrendszer hiányosságáról, tekintettel a természetimádó 3923 3| törekvésre, hogy az ősi birtokból hiányzó négyezer holdat visszaszerezze. 3924 2| simításába, szépítésébe, hibái felfedezésébe és kijavításába.~ ~ 3925 3| tudták róla, hogy ez a „hibája” javithatatlan, - de nem 3926 3| együtt. A házasságukat a férj hibájából bontotta fel a biróság. 3927 2| bennünket, akkor már elkéstünk a hibánk helyrehozásával. A költő 3928 3| Gányó Pista nem engedte hibás vágányra terelni a borügyet.~ ~- 3929 3| maga megtanit engem nem hibázni.~ ~- Azt csak egy módon 3930 3| de azért rá durrantott. Hibázott.~ ~Jolánka tapsolt és kacagott.~ ~- 3931 3| Azt ugy sem hinné apus. De hibázzon már el egyet; arra azután 3932 3| Van Isten, édes Sándorom; hidd el, hogy van!” - Még a könnye 3933 3| megveszi az embert az Isten hidege! Brrr!~ ~Pados reszket a 3934 3| kérdezte izgatottan, hideglelősen remegve. De maga is megijedt 3935 3| nélkül! aki a maga borzongó hidegségében még százszorta visszataszitóbbnak 3936 3| megvár, nem mozdul. És csak higgadtan lőjjön.~ ~Ott állottak a 3937 2| az apám. Az ő határozott higgadtsága volt a talizmánom.~ ~Egyáltalában 3938 3| intézzek el vele mindent. Higyje el, jobb lesz igy. Őneki 3939 2| A képzelete csapongásait hihetetlenül tudja élvezni. Amikor látszatos 3940 3| Ha valaki hallaná, azt hihetne, hogy farkas ordit.~ ~- 3941 3| csipkedni akarták.~ ~Kevés hijja volt, hogy a merész mesemondó 3942 3| galambokat, hogyan udvarolnak a himek, amig magát kérető párjok 3943 3| amilyennek ösmerted.~ ~A himlőből felgyógyult és akkor megkapta 3944 3| volt az istenadta; tele himlőhellyel; a balszemére vak; a haja 3945 3| A ráncai elsimultak. A himlőhelyeiből alig látszott valami. Mind 3946 3| kifestett, fűzőbe szoritott himnemü kurtizánok uniformisos figuráira 3947 2| szerelem ujjongását, a diadal himnuszát, a vereség gyászindulóját, 3948 3| olyan hangon, mintha nem hinne a saját fülének.~ ~Most 3949 3| panasza ellenem. Nem is hinnéd, fiam, milyen fene jó érzés 3950 3| akinek a lába elé rózsát hint a vőlegénye...~ ~Elment.~ ~*~ ~ 3951 3| kisasszonyok serege virágzáporral hintette meg a mi hadseregünk első 3952 3| hogy derengő fényesség hinti meg az erdőt, s a széthulló 3953 3| királykisasszonyért repülne valami pompás hintó, ugy látták az emberek, 3954 2| ujjongás, a legyőzhetetlenség hirdetése.~ ~Najádok, villik, virág 3955 3| dúsgazdag bankárnak, aki hirdetések útján keresett prima-vadászterületet, 3956 3| bólintott.~ ~- Olvastam a hirdetést, kérem alássan; ide olyan 3957 3| rovarvilág alsóbbrendünek hirdetett társadalma életéből, amely 3958 3| ő mátkája (már csak igy hirdette) körül mer forgolódni, szó 3959 2| vármegye legjobb lövője hírében állott, ami máris példaképemmé 3960 3| sem igen rajongott érte.~ ~Hiréből ösmerték már az egész környéken 3961 3| hazavezető uton.~ ~A kocsisnak hirehamva sem volt, a gyeplő meg a 3962 3| volt. Az ujdonságoknak, hireknek, jobbára csak a címét olvasta 3963 2| összemosolyognának: - Na, híres, ha annyit tudtál összeirkálni 3964 3| esett le; - lássuk azt a hirest! most mutasd be...~ ~Nyírő 3965 3| honnan-honnan nem, már hallották a hirét.~ ~- Jáj! a medveélé! csókoljuk 3966 3| ugy-e? hát csak erigy, Isten hirével erigy.~ ~A kisbojtár egyet 3967 2| jött hozzám a jelöltségem hírével és őtőle tudtam meg, nem 3968 3| élő ellenségei. Akkoriban hirhedt volt Szatmárnak, Szilágyságnak 3969 2| tárcát írt róla a Budapesti Hirlapban. Kész ember voltam.~ ~Ennek 3970 3| tele iratokkal, könyvekkel, hirlapokkal. Az irótéka előtt díszes 3971 3| tette ezért a szerelméért a hirnevét is; nem bánta, akármit mond 3972 3| büszkélkedhetett országos hirnevü vejével, akiből, azt lehetne 3973 3| a sárgákat attól a rossz hiröktől, hogy lusták és csak elvétve 3974 3| gondolattal állapitotta meg hirtelenében: - Igazán szép ember! - 3975 3| A mai vacsoránkba! - hirtelenkedtem el az inditványt, hevesen-merészen.~ ~- 3976 3| hát. Mit gondol kend? Azt hiszi, mindenki olyan, mint kend?~ ~- 3977 3| viccel ütik el. Ezek azt hiszik, abból áll az udvarlás, 3978 3| de ami volt, azt annál hitelesebbnek látta. A leánya leveleiben 3979 3| uráról senki sem tudott hiteleset. Azzal nagyon rövid ideig 3980 2| természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy 3981 3| néni legyen? - dadogtam hitetlenül. - Nénike bolonddá tesz, 3982 3| csendbiztos elterült a földön. Azt hitték, vége van, bizony!...~ ~ 3983 3| magyarságnak szent volt: hitünkre, oltárainkra, hagyományainkra; 3984 3| szavajárása volt) ilyen hitvány kis felesíge legyik!~ ~Reggelizésre 3985 3| csélcsap szerető, hanem igaz hitves, akit meg kell becsülni... 3986 3| alkalma volt hallani, ami a hiuságának és anyósi büszkeségének 3987 3| bármennyire simogatta is a hiuságát. Nemrégen mélabusan suttogta 3988 3| Büszkébb vagy, semhogy ezt a hiuságodon ejtett halálos sérelmet 3989 3| csippangatásainak, messzehangzó hivásának nem birnak ellenállani: 3990 3| amely a csattogó, éles hivásra ugy csapott le a lépvesszős 3991 3| kegyelemkenyerére szorul valami hivatalban. Hajh, mert nincs rosszabb 3992 3| Előrohantak a rég lesbenálló hivatásos hazaárulók és végrehajtották, 3993 3| amelyre a levélben több hivatkozás történt.~ ~Vagy egy hónapja 3994 3| is sokalta Nagy Sándor, hivatkozván a főtisztelendő ur előtt 3995 3| Jó estét, barátom, miért hivatott? - kérdezte muzsikáló hangon.~ ~- 3996 3| nőstény párduc ime arra volt hivatva, hogy az én karom közt változzék 3997 2| csodálom, annál fanatikusabb hívévé válom, erősödöm.~ ~Minden 3998 3| bőrömből.~ ~- Ha beteg, hivjátok el az orvost, - mondta az 3999 3| mintha a nevén szólitanák, hivnák. Megfordult.~ ~Senkit nem 4000 3| férfit, mint a fanatikus hivő az Istent, kiszeretnék belőle 4001 3| láttam, hogy mire készülsz a hivogatóiddal. Különben énnekem is volt « 4002 3| visszaadhatom neki a kölcsönt. A hivogatóimmal annyi tengelicét, cinkét 4003 3| lépvesszőket rájok tüzdeltem, a hivogatókat, a kalitkáikkal a kórók 4004 3| Különben énnekem is volt «hivogatóm».~ ~- Hol? mi? - dadogtam.~ ~- 4005 3| kereshetnek, akkor csak egy jó «hivogatóra» van szükség s a lépvesszőre 4006 3| megsodorgattuk benne, a hivogatós kalitkákat, egy üressel (