IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4007 3| többitől, azt hangosabban hivta: libulibulibu.~ ~A legény 4008 3| egyivásu társaimat, akik mindig hivtak az ország különböző részeibe, 4009 2| tolakodtam előre. Mindenüvé úgy hívtak, úgy vittek, hogy az irántam 4010 3| mert nagyon visongtak, hívták egymást. Ugy látszik, kószálásukban 4011 3| Sietett nekem jelenteni. Erre hivtalak össze benneteket. Mert az 4012 3| leány meg a libuskáinak hizelgett; szólingatta őket: libulibulibu, 4013 3| büszkeségének ugyancsak hízelgett.~ ~Váraljai Dezsőnek hivták, 4014 3| szivaaar!...~ ~Vontatva, szinte hizelkedve mondta az utolsó szót és 4015 3| szemére, amely tudvalevően hizlalja a jószágot.~ ~A béreseket 4016 3| akarom venni, édesapám.~ ~- Hm, no, - hogy akarod?! - nyujtotta 4017 3| követhesse a divatot, amelynek a hóbortjai iránt nekem semmi érzékem 4018 3| Szörnyen tetszett nekem a hóditásom; mert a leszámitandókat 4019 3| azután ránk vetette magát a „hóditó”. Jött, hogy a szélütötte 4020 3| hajnal felé vége volt s a hölgyek hazamentek, a férfiak még 4021 3| úr tapogatózni próbált a hölgyeknél, hogy ez vagy amaz a legény 4022 3| előrerohant, mint az áradat, amely hömpölygő sodrással tör utat magának. 4023 3| rózsaillatnak tengerdagálya hömpölyög szét...~ ~A kis tanitónő 4024 3| nyilvánulása közt kezdett hömpölyögni a nyüzsgő nép a misszió 4025 3| Peti felpattant, mint a hörcsög.~ ~- Aszondom, ne őccsön-káccson 4026 3| bele nem fáradt. Amikor a hörgő nagy kutyát ledobta a földre, 4027 3| mulva két mérges farkas hörög-morog egymásra, ugy hallják saját 4028 3| kezdett száraz torokkal, hörögve imádkozni, ahogy a lelkéből 4029 3| vasárnap a templomba; ez a kis Hófehérke volt körülötte a szép tiszta 4030 3| okoz. A milliárdnyi kis hóhér elől is vakon menekül a 4031 3| hosszu a sörénye és göndör; hókafeje éjjel is világit. Tán még 4032 3| tóságon nyugtalanok voltak a hókafejü szárcsák és sokat kergették 4033 3| csendbiztosnak, aki nagy hókalovon jött elibe. Apukának fekete 4034 3| egyet perdült s felpattant a hókára.~ ~Utközben tele szedte 4035 3| megkönyörült rajtam. Miután babonás hókuszpókuszokkal varázsoltam bele a tőrömbe, 4036 3| bérelhetnék valahol egypár holdacska földet! hogy kapaszkodnám 4037 3| bérelhetnék legalább! Csak egypár holdacskát! amelyen megmutathatnám, 4038 3| legalább a megmaradt négyezer holdba ülhetett bele.~ ~Csakhogy 4039 3| nem maradt több kétezer holdnál.~ ~Ez a harmadik János, - 4040 3| Lelkendezve kapkodom össze a holmimat. Sietek fel a kertből a 4041 2| gondoltam - s akkor kis holmimmal odébbáll. Ugyanígy vélekedett 4042 3| Kedves bátyám, - irta Nyírő - holnap kezdem a foglyászást, amelyre 4043 3| a feleségének kellett a holnapi kenyérsütéshez, azután, 4044 3| olyat rugott rajta, hogy holtáig emlegethette. Erre is a 4045 3| a megyénél, ahol azután holtig úr lehetne.~ ~Mert az tetszett 4046 3| lovat rögtön megtámadná. A holttetem nem sietteti, azzal ráér; 4047 3| ráborult a kezdődő éjszaka homálya.~ ~Az asztal közepén álló 4048 3| Padosnak volt valami homályos sejtelme erről a bizonytalanságról; 4049 3| asszonyi lélek legérzékenyebb hőmérőjének adatott az, hogy olyan hevületeket 4050 3| kalapját. Széles, sima, erős homloka fehéren világitott barna 4051 3| Barátom, - kezdte a homlokáig elpirulva, - én már hetek 4052 3| vert a szive. Elsimitotta a homlokáról a ráhulló szőke hajfürtöket, 4053 3| van, amit te talán ráncolt homlokkal és férji becsületedet féltve 4054 1| közül: Négyszemközt, Ecce homo, A kaméleon-leány, Keresd 4055 3| müveletre, mert már porzott a homok a csárda előtt, ahogy a 4056 3| AKI VESZIT, AZ FIZET.~ ~A homoki pusztán alkonyodott és a 4057 3| fejszének is beillő fokosát a hóna alá kapta; a süvegét a fülére 4058 3| a megtébolyodás.~ ~Mire hónapok mulva megmenekült az élet 4059 3| robogna vele vissza ezen a két hónapon, oda, ahol azelőtt volt, 4060 3| se mozdulhassunk, amikor honi viperák marják belénk mérgöket. 4061 3| megtáncoltatott morékat.~ ~Azok, honnan-honnan nem, már hallották a hirét.~ ~- 4062 3| Kellemes, nyugalmas csend honolt itt.~ ~Háztartása volt s 4063 3| vagy a patikába, ahol a «honorácior» dupla-keserüvel javitgatja 4064 3| fogandó madarak számára) a hónunk alá kaptuk s uccu neki, 4065 3| érnünk, hogy az évezredes honvédő harcok után hazát eltipró 4066 1| Volt szabadságolt állományú honvédtiszt. Eddig megjelent több mint 4067 3| az őszi sarak, meg a téli hóolvadások járhatatlanná tettek. Azon 4068 3| korbácsa és attól minden hópehely megbolondult. Ugy kavarogtak 4069 2| meggyőződéssel.~ ~Másnap reggel hordárral küldtem el a kéziratot a 4070 3| széthasogatod a tuskókat, vizet hordasz az asszonynak a mosáshoz, 4071 3| Soha diadalt nem aratott hordát hoztak a nyakunkra, amikor 4072 3| meg (itt Petihez fordult) hordd el magadat innen, amig jól 4073 3| javitgatja a gyomrát és hordja-viszi, hozza és kapja a friss 4074 3| etesse, fát vágjon, vizet hordjon, az udvart egyszer-máskor 4075 3| lopóval bort szivott fel a hordóból.~ ~A legények egy-kettőre 4076 3| én, amit tudok, hogy ki hordogatja a Sajtárék Jucikájának petrence-számra 4077 3| bocsásson meg teneked az Isten! Hordozd egész életeden át az én 4078 3| éreznének; az egyik deli kanca horkant, kirug s ugy kapkodja a 4079 3| Szuszog a lelkem, hogy horkolásnak is beillik. Akármelyik kölyökfarkas 4080 3| egymásra, ugy hallják saját horkolásukat.~ ~ ~ ~ 4081 3| Sárfy nem mozdulhatott a horkoló lovak mellől; megvárta, 4082 3| fedték a bokrok, meg az a hósánc, amelyet még reggel épitett 4083 3| kitünő novellatémám és a hősnőmet rólad akarom festeni; gyere 4084 3| Pardont elfárasztotta az órák hosszat tartó lovaglással, akkor 4085 2| előkapott egy fejszét s a hosszú lajtorja végét egypár hatalmas 4086 3| nyugat felől.~ ~Attól a hosszu-hosszu csóktól nem birt többet 4087 3| kentük, a belevaló arasznyi hosszuságu, vékony vesszőcskéket megsodorgattuk 4088 3| falco peregrinus»; van hosszuszárnyu sólyom, a «falco subbuteo»; 4089 3| rövid idő alatt, amig a fiu hőstelte lefolyt, átélte az örök 4090 3| mosolygott; de a mosoly hovatovább elhalt az ajka körül. Megcsókolta 4091 3| leányt is megkaphatnád, aki hozna a házhoz! - Ezt az áldozatot 4092 3| hogy nincsetlen asszonyt hoznál közénk? Két családra kerestetnél 4093 3| Akkor eléje szaladt.~ ~- Hozod? - kérdezte lelkendezve.~ ~- 4094 3| kérdezte lelkendezve.~ ~- Hozom! - kiáltotta a fiu büszkén.~ ~ 4095 3| diadalt nem aratott hordát hoztak a nyakunkra, amikor már 4096 3| üvegeket, meg a poharakat s hozzad!~ ~Márinkó asszony engedelmeskedett.~ ~ 4097 3| világért sem ment közel hozzájok. A könyvszekrényeknek nagyon 4098 3| kémlelni a dögöt; egyenesen hozzámenni nem mer; előbb szoktatja 4099 3| akihez annak idején szivesen hozzáment a Baróti Pál gazd’uram Juliska 4100 2| barátaim, az immár kevésszámú hozzámtartozóim!... Nem kell tükörbe néznem, 4101 3| gyászfátyolként lobog. A kisbojtár hozzátapad a lovához, mintha összenőtt 4102 3| elviszitek, csak azután vissza ne hozzátok, - morogta olyan arccal, 4103 3| belecsimpaszkodott a fülébe... A kan hozzávágott. Mind a ketten elibém hemperedtek.~ ~ 4104 2| élet szépségét, javát. Volt hozzávaló tüzes lelkünk, forró vérünk, 4105 3| magát is ellophatnák. De a hü házőrző rögtön megismeri 4106 3| Megmondta? Elmondta? - hüledezett bambán a kerülő.~ ~- El 4107 3| itthon nap-nap után csak a hült helye volt. Hova futkoshattam 4108 3| csak köd-köd-köd az.~ ~- Hünnye! - riadozik Keszeg András. - 4109 3| halálos szerelem, örök hüség irántad, keveredett össze 4110 3| év óta van mellettem mint hüséges párom, aki kezdettől fogva 4111 3| János hiába várta vissza a hütlen gólyát. Be kellett érnie 4112 3| mégsem szeretik a földet. Hütlenek lesznek hozzá s akkor a 4113 3| is, csak ugy futólagosan, hüvösen, közönyösen szólt róla. - 4114 3| apámnak kezet csókoltam. A hugaimat pedig odakint jól megboxoltam.~ ~ 4115 3| Örömrivalgásban törtünk ki a hugocskámmal és pogánymódra körültáncoltuk 4116 3| elfogta a gördülő sötét hullámot a félkarjával és ugy dobta 4117 2| zsongással, amely messziről hullámzik felém, és keresztül jár, 4118 3| kinyilt rózsa, amelyik kezdi hullatgatni a szirmait. De a környékbeli 4119 3| megkopárodott. A fák már nagyon hullatták a lombjaikat. Az őszi fonnyadás, 4120 3| eleintén szép csendesen kezdett hulldogálni; de aztán közbe suhintott 4121 3| Virághólepte ágaikról egyre hulldogált a bársonyos meleg pihe, 4122 3| leválik és halk koppanással hullik le a földre. A gyenge szél 4123 3| van... Az irodát át kell hurcolni abba a nagy vendégszobába, 4124 2| napsugarak citeráznának a levegő húrjain s a felhők csillanó üstökén.~ ~ 4125 3| epertolvaj-madár belelépjen a hurokba, vagy beledugja a fejét; 4126 3| a nyilt kérdést és másik hurt penditett meg.~ ~- Mert 4127 3| igy vélte és el is küldte hűséges életpárját az Istenházába, 4128 3| mondta: - Mához egy hétre husvét hétfője lesz: van-e már 4129 3| Esztinéniéknél. De Annának lesz husvétra mindene; mert ő már nagy 4130 3| megirigyelhették volna a huszéves atléták is.~ ~Fél óra mulva 4131 3| véletlenül. A fiam most huszonkét esztendős, folytatta; majdnem 4132 3| A fia már betöltötte a huszonnegyedik esztendejét, itt volt az 4133 3| Abban nincsen hiba, hűtötte le Márinkó az ura gyalázkodó 4134 3| kalapját is levetette, ugy hűtőzött.~ ~Hiába, nem volt vadlud 4135 3| varázslat, amely mindig hűvösen vette körül és nem engedte, 4136 3| fali szekrényből és nagyot húz belőle.~ ~ ~ ~ 4137 3| tartották.~ ~Körtvélyesy huzatta, és itatta az incifincieket, 4138 3| aranyparaszt»: te keresztül huznád minden számitásomat, minden 4139 3| Elkezd spekulálni. Merre huznak a ludak. Azok most a vizről 4140 3| mező felett; vizimadarak húznak a nádas közt rejtőző kis 4141 3| lehet jogok kaptafájára húzni édes Károly, és én nem hallgathatom 4142 3| Itt nem lehetett a dolgot huzni-halasztani.~ ~Petinek felragyogott 4143 3| levegőben zajoskodtak a huzó csapatok és hivták egymást.~ ~ 4144 3| Tessék csak a boglya mögé huzódni, hogy csak engem lásson 4145 3| asszony megrettenve és hevesen huzódott el a veje nagy közelségéből.~ ~- 4146 3| vonagló ragadozó szárnyastól huzódozva, kérdezte: - Mit tetszett 4147 3| üveget. A barátunk nagyot huzott belőle.~ ~Aztán ledőlt a 4148 3| pálinkásüveget s abból jót húzott. A torkát megriszálta; a 4149 3| gallérjába, a kalapját fülére húzta és gombóccá gömbölyödve, 4150 3| megzavart ludak alacsonyan huztak el a ködben a vetésekre, 4151 3| féloldalt volt a szemére huzva.~ ~Jucika olyat sikoltott, 4152 3| lesunyitja, farkát a lába közé huzza; egy másodpercig a gyanus 4153 2| nyugodt, igazságos. Ma is ideálom az emléke.~ ~Legtitkosabb 4154 3| Bennem találta meg az „ideált”. Elhitettem magammal, hogy 4155 3| vele. Nem tekintették többé idegennek. Napról-napra jobban összemelegedtek.~ ~ 4156 3| hallgatok; a nagyságos ur ideges, tiltaná...~ ~Lea asszony 4157 3| megtanitani nem érek rá. Pedig idegessé tesz, ha valaki a kányára, 4158 3| ispánoskodása is csak olyan ideiglenes gyakorlatozás az alföldi 4159 3| csak azért, hogy a többi idejével annál szabadabban rendelkezhessék. 4160 3| jobban siet, mint ahogy idejött. Vajjon hogy is van azóta 4161 3| mi járatban van erre.~ ~- Idejövék egyenest kelmedhez, szomszéd ( 4162 3| eszeltük ki, hogy ha én idekerülhetnék... De előbb meg kellett 4163 3| látta attól kezdve, amióta idekerült a házhoz, aminek már majdnem 4164 3| odafent az étheri magasságban. Idelent egy pusztai kútgém kapaszkodik 4165 3| gyümölcsfa; a méhesből az idén két mázsa mézet fognak eladni; 4166 3| az «accipiter nisus»; meg idetartoznak a különben ártatlan vércsék...~ ~- 4167 3| kétségbeesett könyörgésére hogy idevezette magához!... És a fogadalmára 4168 3| vén csárdás, aki még az időjárást is az állatok viselkedéséből 4169 2| Címe ez volt: »Az elmúlt időkből.« Sokáig úgy voltam vele, 4170 3| milyen felejthetetlenül szép időket éltem a Széki-pusztán! Hajnalban 4171 3| akkoriban, már mint az én időmben, végeztem, elővett, hogy 4172 3| remek figura volt, olyan idomokkal, amelyek sejttették, hogy 4173 3| hazamehetett. A köteles időn túl egy pillanatra sem maradt 4174 3| mama csendes, szótalan, idős asszony, akinek mindig jóságos 4175 3| ura vagy husz évvel volt idősebb nálánál; tőle ugyan még 4176 3| ura nem engedett neki erre időt. Folytatta:~ ~- Az egész 4177 2| sárban cammogás, a szüntelen igavonás, amely állandósítja a lelki 4178 3| Mindjárt ajánlotta is az igazgató úr a legjobbat, akit ösmert, 4179 3| évzáró vizsgálatán és az igazgatója tanácsára korrepetitort 4180 3| csak gyarló másolat. Az igaziban benne volt a legcsudálatosabb 4181 3| nem találja meg köztök az igazit.~ ~Egy vendégjáró vasárnapon, 4182 3| Mutassa az óráját. Ahhoz igazitjuk a többit is. És kérem, hogy 4183 3| dühösen.~ ~- Művészeket! - igazitotta ki a legény szelid energiával. - 4184 3| van nekem szükségem, hogy igazolt engedelmeddel vonhassam 4185 2| a szabad természetbe, és igazságaiban gyönyörködve, át kell engednünk 4186 2| természetről, amelynek az igazságáról meg nem győződtem volna. 4187 3| látom a férjideált, ezennel igent mondok.~ ~- Azt kérded, 4188 3| voltam, de minden igazi igény nélkül a te «pénzedre».~ ~ 4189 3| Ámbár a legkisebb különös igénye sem volt, mégis mindenki 4190 3| jó gazdaasszony hire, az igénytelensége, az esze, sőt még az is, 4191 2| lehet.~ ~Bejelentem teljes igénytelenségemet. Ha a t. olvasó szíves lesz 4192 3| szőlő annál jobb termést igér, mert sem filloxera, sem 4193 3| foglyászást, amelyre multkori igéretemhez képest, ezennel tisztelettel 4194 3| nemzet sorsának jelképes igéretképen gyönyörü tavaszi verőfényben 4195 3| önuralmát, ettől a nagy igérettől egyszerre megszédült. A 4196 3| Mindegyik házasulandó, aki igért valamit a jövőjével. - Anyus 4197 3| országgyülésező parányi isosaurusok, iguanodonok, archeopterixek és más őslények 4198 3| rosszul teszik, hogy nem igyekeznek őket addig megérteni, amig 4199 3| akárcsak parányit is közössé igyekeznék tenni az egymáshoz simulás 4200 3| rohamosan ereszkedni, lefelé igyekezni, amiből Keszeg megértette, 4201 2| természet fizikai hangja, igyekszem megérteni. Az ilyen hangok 4202 3| olyan gyorslépésre fogja az igyekvését, hogy futásnak is beillik. 4203 3| megbizható, becsületes és igyekvő legyen, aki alkalmas arra, 4204 2| Dinamit-ot háromszor. De ha az »ihlet« szárnyat növeszt, akkor 4205 2| nálam. Hátha a váróteremben (III. oszt.) töltenem az éjszakát?...~ ~ 4206 3| s akinek minden naplopó ijafia-atyafia ott lebzselt volna nálok, 4207 3| neki.~ ~- Jaj, inkább ne! - ijedezett a füléig piruló kis leány.~ ~- 4208 3| nagy közelségéből.~ ~- Ne ijedj meg úgy, édes Juliska-mama; - 4209 3| ködöt hajtott a hirtelen ijedség, hogy majdnem sirva fakadt 4210 3| egyszer elkezdtem, attól nem ijedtem meg többet.~ ~Olyanok voltunk, 4211 3| Akkor soha többet! - mondta ijesztő határozottsággal.~ ~Az úr 4212 3| Azután egy görbén nőtt ikerfához vezette az asszonyt, amelynek 4213 3| mondta, - milyen csudálatos illat van itt! - Szétnézett. Kereste 4214 2| üveg eltört s az egri bor illata szétterjedt. Kisült a csempészkedésem. 4215 3| alatt megtelt a szoba az illatával.~ ~- Jó estét, barátom, 4216 3| specialitás az aggasztó „illatok” közt.~ ~A farkas hirtelen 4217 3| leányánál; maga a viruló, illatosan zamatos asszonyi teljesség 4218 3| sem volt itt virág. Csak illattalan zöld növény volt egy pár, 4219 3| elfulladva fordultam el ettől az illattól, még neked állott feljebb, 4220 3| Lesütöttem a szememet és illedelemből valami olyat nyöszörögtem, 4221 3| legény ez mégis.~ ~Az ispán illedelmesen kivett egy szivart az odakinált 4222 3| hogy a legény most is ott illegeti magát a leányok körül s 4223 2| meglepetésemre és aggodalmamra, hogy illemlátogatásokat mégis kell tennem a korifeusoknál. 4224 3| puska volt, és ugy meg volt illetődve, mintha őt lőtték volna 4225 3| amikor magát elvettem. Nem is illettünk nagyon egymáshoz. De nem 4226 3| imperialis”, vagyis királysas; illetve „aristolochia clematitis”, 4227 3| ugy határoztak, hogy már illik hazamenni.~ ~Együtt indultak 4228 2| többnyire díszkiadásban és illusztrálva.~ ~Az első nyilvános irodalmi 4229 3| girbe-görbe almafák Tündér Ilona menyasszonyi köntösében 4230 3| tüzönvizen eljusson az ő tündér Ilonájához. Magamagában érezte a tündért, 4231 3| egy asszonyt. De hallottam Ilonkától, hogy nem nagyon tetszik 4232 3| mert mink szeretjük egymást Ilonkával, és még a télen a pesti 4233 3| hanem szoknya után futos. Az ilyenből legyen csikós? (Fitymálva 4234 3| hangja rikácsoló. Mindig ilyeneknek képzeltem a boszorkányokat, 4235 3| lebilincselte.~ ~Ma éppen semmi ilyenre sem akadt. A lapok szürkék 4236 3| is a férfi kötelessége az ilyesmi, hanem az asszonyé, akinek 4237 3| Gyakorlata volt már az ilyesmiben.~ ~Ugy pattant fel a földről, 4238 3| ezt. Nem érezte magát az ilyesmik miatt szerencsétlennek. 4239 3| tele a testvéreid fejét ilyesmikkel?~ ~A fiu fülig elpirult; 4240 2| pályázaton. Akkor még az ilyesmiknek jelentőségök volt. Minden 4241 3| bizott a feleségében, semhogy ilyesmivel izetlenkedett volna körülötte. 4242 2| könyvein, nem szólva ezernyi ilytárgyú, könyvben meg nem jelent 4243 3| akartam lenni, akit maga imád és akit büszkén visz ide-oda, 4244 3| száraz torokkal, hörögve imádkozni, ahogy a lelkéből fakadt:~ ~„ 4245 3| Ki akart tenni magáért az imádottja előtt.~ ~- Azt fogjuk mondani, 4246 3| vannak. És még ha csupa imádság volna is bennök, azon nem 4247 2| vágyaim vágya, a szerelmem, az imádságom.~ ~Az apám vezetett el mindenfelé. 4248 3| leánykáját.~ ~Juliska-mama imádta az irodalmat, és nagyon 4249 3| lett volna, szakadatlan imárahivással. Gazd’uram lelkében visszhangja 4250 3| nád; tétova lendüléssel imbolyognak ott a vadászó réti héjják.~ ~ 4251 3| előtte ülő nagy marha ember iménti jajgatása. Szörnyen komikusnak 4252 2| ösmerőseim, a barátaim, az immár kevésszámú hozzámtartozóim!... 4253 3| leány.~ ~Ebben valami immunitást biztositó árnyalat volt, 4254 3| Cäzár annyi mint „aquila imperialis”, vagyis királysas; illetve „ 4255 3| kérlek, csak kell valamivel imponálni ennek a sok félbetyárnak! 4256 3| cicává. Azután szörnyen imponált a lelki konstituciója is, 4257 3| meg Gyuri. Egyik nagyobb imposztor, mint a másik. - felforgatták 4258 3| nyelveskedésért meg találta verni incifinci kis feleségét. Az asszony 4259 3| Körtvélyesy huzatta, és itatta az incifincieket, a «nyálasokat», akik egymásután 4260 2| követek el az emlegetésével indiszkréciót?~ ~Az irodalmi életemet, 4261 3| lovukra és Márinkóra bizták az inditást. Amikor tapsol, akkor hajrá.~ ~ 4262 3| két kisebbiknek, amelyet ő inditványozott; de legjobban mégis csak 4263 2| Szálljunk meg együtt valahol, - indítványozta. - Így olcsóbb lesz.~ ~Elfogadtam 4264 3| harangozáskor lejár a verseny, inditványoztam. Akkor bemutatjuk egymásnak 4265 3| hirtelenkedtem el az inditványt, hevesen-merészen.~ ~- Ahogy 4266 3| talált. Senki sem mert volna indokolatlan mulasztást megkockáztatni.~ ~ 4267 3| kürt megint felharsant. Indulást vezényelt a százados.~ ~ 4268 3| forró szelével tört fel az indulata.~ ~- És maga ezt megtette?!... 4269 3| az ember!~ ~És hogy nagy indulatát valahogy csillapitsa, odarántotta 4270 3| feltünés nélkül.~ ~Az asszony indulatosan készült valamit mondani, 4271 3| zenditette meg. A részeg kábulat indulatszavai keveredtek össze s tulkiabálták 4272 3| volt meghatározhatatlan indulattal a furcsa rajtakapás miatt; 4273 3| kürtjel.~ ~Most már bátran indulhattam lefelé.~ ~Cigarettára gyujtva, 4274 3| amikor a vasárnapi misére indulóban a leányát kereste, egy hosszuruhás 4275 3| illik hazamenni.~ ~Együtt indultak el. Odakint megcsudálták 4276 2| Magam a legjobb örökséggel indultam neki az életnek: a legtökéletesebb 4277 3| mellém állott. Kitagadva indultunk neki a világnak. Fészket 4278 3| cserkészetemről hazafelé indulva, meglátok egy kiálló szirten 4279 3| lapost sötétzöld nádas szegi. Ing-ring a susogó nád; tétova lendüléssel 4280 3| balról is a kebelébe és az inge alól kivett mind a két oldalról 4281 3| kurta szoknyáját is, az ingecskéjét is; mindakettő feszült a 4282 3| sehogysem okos zsarnok bennünket ingerlő lázitása, kihivó támadása, 4283 1| Dinamit, A boszorkány, Ingovány, Szelek útján, A királytigris, 4284 3| neki a veszedelmeket rejtő ingoványnak.~ ~Különös érzései támadtak, 4285 3| tündérrózsáját, aki körül őneki olyan ingoványos volt a világ. Már odanyujtotta 4286 3| dolgok vártak rá. Levelek innen-onnan; meghivás a közigazgatási 4287 3| ropogott néha a puska: az innensőn csak ritkán dördült el egy 4288 3| kedves apósában alapos tudásu inspektort, gazdasági orákulumot, aki 4289 3| a legkiváncsibb és csak intettem Ferinek, hogy rajta, beszéljen; 4290 3| mindent.~ ~- Hogy amit én intézek el, azt vissza kelljen csinálni? 4291 2| Magyar Királyi Madártani Intézet tiszteletbeli tagjának nevezett 4292 3| Ezzel egy csapásra el is intézett mindent.~ ~*~ ~A kürt megint 4293 3| Élőszóval ezt mink nem intézhetnők el, azért irok.~ ~Te türelmetlen 4294 3| beszélek; ővele is el kell intézni mindent.~ ~Az asszony felugrott. 4295 3| tanyája előtt, az urasági intézőhöz menet közben, akihez hivták 4296 3| tekintély kedvéért, megadta az intézői cimet.~ ~Az uj intézőt Tóth 4297 3| doktorral én beszéljek; én intézzek el vele mindent. Higyje 4298 2| Kit érdekelnének az életem intimitásai? Nem volna-e azok leleplezése 4299 3| ami a nagyobb káromkodások introdukciója szokott lenni nála. Az ösvény 4300 3| akiket János úr felváltva invitálgatott meg.~ ~Fiatalemberek voltak 4301 2| állottam a dicsőséget. Az ipse alsó végtagjai nagyon is 4302 2| tennie arról, hogy igazat ír.~ ~Egyetlen sort sem írtam 4303 2| elfelejtett haragudni. Őrült irammal menekült a furcsa hátbavágás 4304 3| halálos szerelem, örök hüség irántad, keveredett össze bennem; - 4305 2| hívtak, úgy vittek, hogy az irántam mutatkozó rokonszenv és 4306 3| és a lövés hangjának az irányába figyelve találgattam, hogy 4307 3| bor - mert élt a csapláros irányában a gyanuperrel -, akkor menten 4308 3| kanyarodik, vissza, abba az irányba, ahonnan jött. Ott a homályban 4309 3| minden figyelmét rá kellett irányitania, mert ha letér róla, könnyen 4310 3| tovább, Bagiékhoz. De az irányitó tó, balról, sehol sem volt. 4311 3| eleresztette. Azután a kertnek irányitotta a lépéseit. A kerités mentén 4312 2| élvez mellette. Hisz’ az írásaiban ő is benne él. Bús történeteit 4313 3| Juliska-mama! „Valakim”, akihez az irásaimat viszem, - mert hisz te nem 4314 3| Most másodszor ülök az iráshoz, végül is napló lesz belőle. 4315 3| csak kiváncsi vagy, hogy az irásomat elolvasd, ami az egyetlen 4316 2| Magától értendő, hogy minden írásomat rögtön felolvastam neki. 4317 2| könyvben meg nem jelent írásomról. Csak a hangulatozásban 4318 3| volt a szoba közepén, tele iratokkal, könyvekkel, hirlapokkal. 4319 3| másolómunkát és leveleket iratott vele. Hadd tanulja meg azt 4320 3| segits meg!... Szüz Mária, irgalmas anyánk, Jézus szent sebeire 4321 3| feltámadt a szivében az irgalom.~ ~- Mit óbégatsz? Mid tört 4322 3| hogy irjak s én csak azt irhatom, amivel tele van a szivem.~ ~ 4323 3| maholnap rám csufolódhatják az irigyeim, hogy «aranyparaszt»: te 4324 2| maga a mult. - Vajjon van-e irígyelni valóm?~ ~Magamról kell beszélnem; 4325 3| élhet az ember, s ahol magát irigyelték volna én miattam. Mit váltott 4326 3| amelyért annyira csodáltam, irigyeltem.~ ~Egyszer elcsaltam magamhoz 4327 3| arccal kiáltott fel: ezt irigylem legjobban!...~ ~A férfi 4328 3| bajuszahelyével s titkos irigységgel akad meg a szeme a társa 4329 3| nem? Hisz megengedte, hogy irjak s én csak azt irhatom, amivel 4330 2| kívánsággal lepett meg, hogy írjak kitünő hetilapjának valamit 4331 3| leány! - Mit csináljon vele? Irjon neki? Az rossz lehetne; 4332 3| akármilyen nagyszerü dolgokat irkálna is össze magyarul, épp ugy 4333 3| mink nem tudjuk, hogy miket irnak a kinai novellisták. A világhiresség 4334 2| esztétizálnak, kritizálnak, essayt írnak, tehát okos emberek. Így 4335 3| érte, amit lehet.~ ~A kis iróasztalhoz sietett s megirt hamarosan 4336 2| éjszakám...~ ~Leültem az íróasztalomhoz. (Ezen az íróasztalon születtem 4337 2| íróasztalomhoz. (Ezen az íróasztalon születtem meg íróvá.) Éjfél 4338 3| édesapám pedig bement az irodájába. - Bizonyosan a pisztolyáért, - 4339 3| Juliska-mama imádta az irodalmat, és nagyon kedvesnek találta, 4340 1| nemében nemcsak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban 4341 2| Az édesanyám rajongott az irodalomért. Költői hajlandóságomat 4342 3| előszobában a felsőkabátját.~ ~Az irodának tágas előrésze volt az ott 4343 3| Ez igy nem jól van... Az irodát át kell hurcolni abba a 4344 3| Azokról, amelyeket két év óta irogatott a háziorvosunknak s amelyek 4345 3| már megmondhatom, bizony irogattak ezek egymásnak az egész 4346 3| De ha valamelyik kedvelt írójának a nevét látta, az megfogta, 4347 2| dolgoznak s meséket szőnek; írók: akiknek a költés nem főfoglalkozásuk, 4348 2| csoportra osztja: költőkre és írókra. Költők: akik fantáziával 4349 3| könyvekkel, hirlapokkal. Az irótéka előtt díszes állólámpa volt, 4350 3| amikor János ur eleinte, az iskola-lovaglásai idején, megtörte a nagyvérü 4351 3| vége a nyárnak; kezdődik az iskolai tanitás és akkor elmulik 4352 3| végigjárta az emberösmeret iskoláját.~ ~Minthogy jó időben mindig 4353 3| szoktam. Az nem baj, ha iskolákat végzett; de itt elölről 4354 3| Ugy elpirultam, mint az iskolás gyermek. Lesütöttem a szememet 4355 3| erősitette magát, folyvást ismételgetve: - van Isten, van!...~ ~ 4356 3| történettel, amely lépten-nyomon ismétlődik, hogy a leányokat mi minden 4357 3| országgyülésező parányi isosaurusok, iguanodonok, archeopterixek 4358 3| gazdaságban. Torzonborz ispánja sohasem alhatta ki magát 4359 3| még sokra fogja vinni; az ispánoskodása is csak olyan ideiglenes 4360 3| Trézsinek hivják; az álmos ispánt meg Cserepes Miskának; van 4361 3| reggelre a két girhes lovát az istállójából s azoknak az árából ugy 4362 3| amott vannak a félszerek, az istállók, meg a gránárium; az a ménló, 4363 3| asszonnyal együtt látta meg az istállókban, meg mindenütt máshol is.~ ~ 4364 3| a cselédházakból, meg az istállókból, ott látták az intézőt egy 4365 3| legyen. Ez a megbolonditó Isten-remeke lett volna bármikor is az 4366 3| vagy asszony volt az istenadta; tele himlőhellyel; a balszemére 4367 3| voltam) beköszöntött az istenáldása egy egész kenyér alakjában. 4368 3| várják valahol. A többi Diana istenasszony kegyétől függ.~ ~Amikor 4369 3| örömmel látta, hogy valami istencsudája történt, mert a kocsi hirtelen 4370 3| forduljatok már! mi az istencsudáját futtok tovább!...~ ~De azok 4371 2| játszott. De ez a játék isteneknek való.~ ~*~ ~Az édesanyám 4372 3| küldte hűséges életpárját az Istenházába, ahol megpihentethette egy 4373 3| bükkoszlopokkal diszelgő Istenházában csak a csend lakik, meg 4374 3| a szoknya után, semhogy istenigazában végezhesse a dolgát.~ ~- 4375 3| mintájok valamelyik mithológiai istennőjökhöz. A termete a legtökéletesebb, 4376 3| bennünket.~ ~Astarót volt az istenök, nem a keresztre feszitett 4377 3| kalandorok voltak, akik a saját istenöket is megtagadták.~ ~Elég volt 4378 3| belőlök, és minthogy az istentelen ember nagyon szerette a 4379 3| Ez a dolgok rendje s mert Istentől való rend, tehát a legjobb 4380 3| ledőlt szobra a förtelmek iszapjában, ahova azok döntötték, akik 4381 3| gyanus volt kissé, hogy talán iszik; de amikor erről nyiltan 4382 2| valamimet kitörjem. De magam is iszkoltam ám a baleset színhelyéről.~ ~ 4383 3| szeszfélével - mondta. - Csak vizet iszom. Ahol utoljára voltam, vagy 4384 3| lelke, még rágondolni is iszonyat!~ ~Mit akar mitőlünk?! Bánom 4385 3| hogy ne merj tükörbe nézni; iszonyodjanak tőled az emberek; sohase 4386 3| hideg. A nyálkás békától sem iszonyodtam jobban.~ ~Én bizony még 4387 3| Körtvélyesy huzatta, és itatta az incifincieket, a «nyálasokat», 4388 3| a beteg hasára, - hiába itattak vele paprikás pálinkát, 4389 3| semmitől sem, csak vár és majd itél.~ ~Még ha menyei mannával 4390 3| pedig nem volt.~ ~Akinek az itélet nem tetszett, - fel is ut, 4391 3| is és felbecsülnek reális itélettel. - Pompás kis leány, gondolta 4392 3| multra, azt pusztulásra itélték, a féktelen terror minden 4393 2| rossz pillanatomban halálra ítéltem valamennyit és befűtöttem 4394 3| olyasmivel is tartozásban levőnek itéltetem, ami ellen testem-lelkem 4395 3| megengedem magamnak, hogy itt-ott bérkocsiba üljek; ha páholyt 4396 3| volt. A verebek jöttek, ittak, elmentek. A hazai citrommal 4397 3| szemem... megfeledkeztem ittlétem igazi okáról... lestem a 4398 3| Keszegnek:~ ~- Maga, Keszeg ittmarad, iszen tudja,... szeretek 4399 3| feleségében, semhogy ilyesmivel izetlenkedett volna körülötte. Ha nagyon 4400 3| tekintettel néznek le őrá.~ ~Az izgága nagy darab ember odarohant 4401 3| rajzik a „féreg”, s a nagy izgalom mégis egyik lóról a másikra 4402 3| felszinre törekszenek s ezzel izgatják az emlékezőtehetséget, amely 4403 3| vadászom vele először, - olyan izgatott vagyok, - mondta Jolánka, 4404 3| nem tudtam az utat. Hátha izgatottságában feledkezett meg a barátom 4405 3| meglepetését és titkolni próbálta izgatottságát. Ülve maradt.~ ~- Hogy elváljunk?!... 4406 3| birva hirtelen feltámadt izgatottságával.~ ~De a férfi nem olyan 4407 3| őnélküle. De legjobban mégis az izgatta, hogy duzzogó felesége mára 4408 3| hogyha Gányó Pistának nem izlik a bor - mert élt a csapláros 4409 3| mint a bütyökujjam felső izülete, és édes-zamatosak voltak. 4410 3| orditozással üvöltötte valaki: - Ja-a-a-ajj! jahajj!~ ~Tamás ur sejtette, 4411 3| behemót bömbölés: - jahajj! jaaajj!~ ~Jött a kárvallott kocsis 4412 3| már hallották a hirét.~ ~- Jáj! a medveélé! csókoljuk kezsit-lábát!...~ ~- 4413 3| kémény. Akit megölelek, az jajgat.~ ~De - mi tagadás - a szépnem 4414 3| nagy marha ember iménti jajgatása. Szörnyen komikusnak találta 4415 3| másikhoz ütögetni. A két cigány jajgatott, ahogy a torkán kifért. 4416 3| felett bíbicek csapongnak, jajongnak, bukfenceznek a levegőben. 4417 3| harang kongásához hasonló jajszava végigcsendült az erdőn, 4418 3| mindenki félt tőlök. A jámbor falusiak keresztet vetettek, 4419 3| fürkésző szemmel figyelte Jánost.~ ~- Hogy gondolja szomszéd? - 4420 3| magáról a rajta volt könnyü japán kendőt, amelynek áttetsző 4421 3| kérdezte Menyust, hogy mi járatban van erre.~ ~- Idejövék egyenest 4422 3| bükkfiatalos volt, embernek járhatatlan; ott csak a vad birta keresztültörni 4423 3| meg a téli hóolvadások járhatatlanná tettek. Azon a néhány fahordó 4424 3| tudja Isten, mi mindenen járhatna még a titkos gondolata.~ ~*~ ~ 4425 3| sokáig fog tartani. A nehezen járható terepen s a sűrü bozótosokban 4426 3| ház körül s Péter bátran járhatta tőle az erdőket. De amikor 4427 3| Ez mégis csak sok. Ez nem járja. Éppen ma találta pedig 4428 2| legtöbben keserves Golgotáját járják végig a vergődéseknek, a 4429 3| mellette. Pados, hogy kedvében járjon, tartott is a háznál attól 4430 3| azzal is éppen csak igy járna. Amig a bestiák rá nem kapnak 4431 3| magunkat: de munkára el kellett járnunk mindenfelé, ahol munka kinálkozott.~ ~ 4432 3| a vendégeinek kedvében járóbb házigazdát képzelni sem 4433 3| cégnél varratom; ha nem magam járok a piacra, hanem a cselédre 4434 2| ellesve, megtanulva, jártam és járom a természet világát. Elfogyhatatlan 4435 3| Az első napokban sokat járt-kelt menyecske-lányával a városban; 4436 3| messzire állottak egymástól; a jártabb vadforgók közelségében.~ ~ 4437 3| ide olyan ember kell, aki jártas a természet ösmeretében, 4438 3| aki kedvem szerint való jártasságot hozott volna magával az 4439 3| az a ménló, amelyet most jártat a kis kocsis, az ő hátilova; 4440 3| jobban fülel és ösztönösen jártatja a szemét, pedig egyelőre 4441 3| simogatjátok, ha kedvében jártok; ha - ti alkalmazkodtok 4442 3| tanithattam; az iskolát becsuktuk, járvány van a gyerekek közt. Kijött 4443 3| minden szabad volt és a közös játékokat nemcsak rendezte, vezette, 4444 3| okkal-móddal a kezére lehetett játszania egy szép szarvasbikát a 4445 2| és szó nélkül folytatta a játszmáját. - Ennek elejétől végig 4446 3| másikat az apjok. Amig velök játszottak, Juliska-mama ráért, hogy 4447 2| piszkáltak. Kétfejű sast játszottunk tehát, háttal fordulva egymásnak. 4448 3| abból a fajtájából, amely játszva menti meg a sárgákat attól 4449 2| az én írói pályafutásom javarésze.~ ~Ez volt az életem jutalma.~ ~ 4450 2| magunkhoz az élet szépségét, javát. Volt hozzávaló tüzes lelkünk, 4451 3| az apja még hátra van a javával. Szótlanul várt.~ ~- És 4452 3| honorácior» dupla-keserüvel javitgatja a gyomrát és hordja-viszi, 4453 3| róla, hogy ez a „hibája” javithatatlan, - de nem tartották veszedelmesnek. 4454 3| farkast les odakint.~ ~A jégcsapos ember leszedegeti a bajuszáról 4455 3| a mennykő is leütött, a jégeső is pattog; majd csak vége 4456 3| leszedegeti a bajuszáról a jégkölöncöket; meg sem gyujtja a lámpást; 4457 3| el többet. De megtudnám jegyezni arról is, hogy van egy barátném, 4458 3| bemegy a tanitóékhoz; talán a jegyzőékhez, akik szivesen hallgatták 4459 3| hagyjuk ezt. Ne csináljunk jelenetet. Annak a varázslatnak, amelyet 4460 3| De az udvarlókat a puszta jelenlétével is elriasztotta. Senki sem 4461 3| virágszál volt. Furcsa kis sötét jelenség, akit a nyári nap alaposan 4462 3| visszacsökkenve fokonkint előbbi jelentéktelenségébe. Az asszony refrainje minderre 4463 3| fetrengése jeleit. Sietett nekem jelenteni. Erre hivtalak össze benneteket. 4464 3| ami magyart és nemzetit jelentett.~ ~Testi-lelki fertőben 4465 3| kötekedve.~ ~- Soha többet - jelentettem ki lefőzötten.~ ~- Akkor 4466 3| futólépés kürtjele valami bajt jelenthetett. De oda én nem tudtam az 4467 3| káromkodás van abban. Ez azt jelenti, hogy: vége! Ha másik farkas 4468 3| csakugyan behivó volt, rögtönös jelentkezést parancsolt. Itt nem lehetett 4469 3| volt a tulnyomó, de már jelentkezett a hervadás kezdődő tarkasága, 4470 3| az első ilyen alkalommal jelentkeztek s akkor a tanár sorra vette 4471 2| Akkor még az ilyesmiknek jelentőségök volt. Minden lap részletesen 4472 3| a galambért...~ ~Jolánka jelentősen nézett rá, ugy mondta:~ ~- 4473 2| társaságok működését. Még a jelenvoltak névsorát is. Hát még az 4474 3| ugyanezt ugyanigy hallotta. Jelezte is a jóindulatát. - Igenis 4475 3| ahová a nemzet sorsának jelképes igéretképen gyönyörü tavaszi 4476 3| szivarozás. Mindenféle hivatalos jellegü dolgok vártak rá. Levelek 4477 3| födte, a derekokon pedig a jellegzetes nagy, fehér szeplők foltosodtak. 4478 3| elég.~ ~A lakása különben jellegzetesen férfilakás volt. A «szalonja» ( 4479 3| vasakaratu, hatalmas embert jellemezni lehetett.~ ~Hajnalban ő 4480 3| nyugodtságának, amely a bensejében is jellemezte. Villásné mindig ilyennek 4481 2| szavazni.~ ~A kilenc vagy tíz jelölt közül egypáran visszaléptek. 4482 2| iránt sem érdeklődtem, hogy jelöltek-e. Bartók Lajos, aki távoli 4483 2| Kisfaludysta lettem.~ ~*~ ~Vagy tíz jelöltje volt akkor a Kisfaludy-Társaságnak, 4484 2| rokonom volt, jött hozzám a jelöltségem hírével és őtőle tudtam 4485 3| pillanatban megkondult a delet jelző harangszó, de rögtön rá 4486 3| az egyformaság kedvéért. Jenőnek minden szabad volt és a 4487 3| gyönyörü, édes szép gyermekem?! Jézusnak szent lelke, még rágondolni 4488 2| hogy az »Új Idők«-nél csupa jóbarátom van, szinte azt gondolhatnám, 4489 3| vált kétfelé az országút, jobbra-balra. Addig kell eldőlni a versenynek; 4490 3| lelkesen sugta neki:~ ~By joe! (teringettét) de szép babája 4491 3| farkas!~ ~Egy farkas. De jöhet utána több is.~ ~Pados megelevenedik. 4492 3| ráülhessen. Azután majd jöhetnek a farkasok.~ ~Mialatt a 4493 3| ennyi volt: most már bátran jöhetsz.~ ~Másnap már ott is voltam.~ ~ 4494 3| ballagott errefelé. Minthogy jóemberei voltak egymásnak, szivesen 4495 3| házatájékát; figyelje meg, jön-e valaki az asszonyhoz és 4496 3| van Dezső?!... Akármerre jönnek-mennek, mindig ketten vannak és 4497 3| jókedvüen fogadta.~ ~- Jó, hogy jössz, mamácska; van egy kitünő 4498 3| országának korlátlan zsarnokai jött-ment kalandorok voltak, akik 4499 3| jár a kártyájok, a legelső jött-mentnek odaadják az apjok örökségét; 4500 3| éppen Magától nem. Azzal jöttem el, hogy majd megirom. És 4501 3| akkor mi történik, ha az a - jövendőbelid(!) megunja melletted a dicsőséget, 4502 3| két erős karom; de van a jövendőbelimnek is. Ugy kezdjük majd, ahogy 4503 3| farkas. Majd csak éjfél után jövök meg. Miskával rakass a bubosba, 4504 3| házasulandó, aki igért valamit a jövőjével. - Anyus mindent megértett 4505 3| s nem gondoskodtál-e a jövőmről, a magadé mellett? Igy talán 4506 3| önállóságát reménylik, nyugodt jövővel kapcsolatban. Az, hogy mink 4507 3| minél inkább voltál te a jogait gyakorló férj, annál jobban 4508 3| hátha... A rokonságunk jogán merhettem valamit. A feleségem 4509 3| találja meg a boldogság jogát; - de azt is tudom, hogy 4510 3| szerezte meg az önvédelmi jogától is megfosztott, letiport 4511 3| legborzasztóbb ellen, a „jogod!” ellen, amelyet már nem 4512 3| Ezt már igazán nem lehet jogok kaptafájára húzni édes Károly, 4513 3| közeledését, amellyel ugynevezett jogokat gyakorol az én érzésemen 4514 3| fajtájában. Ha volt valaha jogosultsága annak a közmondásnak, hogy 4515 1| és Szatmáron végezte, a jogot pedig Pozsonyban és Budapesten. 4516 3| ugyanigy hallotta. Jelezte is a jóindulatát. - Igenis tudom; tessen 4517 3| való. Valaki, akinek éppugy jók az állandó hétköznapok, 4518 2| Petőfi-Társaságra, melynek akkor Jókai Mór volt az elnöke. Jókait 4519 3| gazdálkodással járó mindenféle jókat, hogy odakint maradt és 4520 3| fel Kesze Ferkó. Hisz’ ha jókedvemet csinálja kend, elhajtom 4521 3| bekopogtatott a vejéhez, aki jókedvüen fogadta.~ ~- Jó, hogy jössz, 4522 3| mulott már? - Maga jó apa, jókereső, szorgalmas ember, kitünő 4523 3| hegynek” neki fohászkodott, (jókora domb volt az, de siksági 4524 3| volt. Lám, alighogy egy jókorát rugaszkodott idáig legénykora 4525 3| levéllel a leányához.~ ~- Jolánkám, ez a hosszu epistola nekem 4526 3| gulyakutnál, a füzfasor sarkán. Jolánkát okvetetlenül el tessék ám 4527 3| haragitsa...~ ~Különben is Jolánkával volt nagyon elfoglalva. 4528 3| unatkozhatott, ahogy neki jólesett. Sőt vadászhatott is egerekre, 4529 3| vadszederbokor mellett és jóllaktam érett fekete szederrel.~ ~ 4530 3| Minthogy pedig minden jónak (nemcsak a szerelemnek) 4531 3| jóindulattal nézett utána.~ ~- Jónevelésü fiu, csak nagyon is bátortalan. 4532 3| varrom, hanem valamelyik jónevü cégnél varratom; ha nem 4533 3| emberévé teszen; - ennyi jóság igazán kötelez rá, hogy 4534 3| szolgálatot; meg a hozzám való jóságát; Isten áldja meg minden 4535 3| tartotta; - aki édes asszonyi jósággal, melegséggel és gyöngédséggel 4536 3| igyekeztem imádni páratlan jóságu nagynénédet, hogy végre 4537 3| a nyitott ablakon, és a jószivü, bizalmaskodó nőszemély, 4538 3| Miska. - Rend, az lesz. Jótállok róla.~ ~Ezzel át is vette 4539 3| a pénzedről lemondásomat jóváhagyóan veszed tudomásul; nem azért, 4540 3| fiam; mindig vigyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre; 4541 3| szabad inni. Hisz’ valakinek józanon kellett maradni a családban. 4542 2| Szász Károlyhoz és Szigeti Józsefhez, tisztelegni. (De nem pártfogást 4543 3| ki hordogatja a Sajtárék Jucikájának petrence-számra a virágot, 4544 3| virággal, mint mindig, amikor Jucikának vihette. Csak most az egyszer 4545 3| megsimogatta egy pillantással Jucikát, azután keményen nézett 4546 3| sem kivánt.~ ~Egyszer a juhásza, egy nagy melák ember, valami 4547 3| feleségedet. Pusztuljatok.~ ~Juhászék most már elgondolkodhattak 4548 3| Téged pedig - ezt már a juhásznak mondta - én verlek meg, 4549 3| mindenütt máshol is.~ ~A juhászné összecsapta a kezét, ugy 4550 3| furcsa, amilyen az, hogy Juliska-mamának a Dezső hiánya csak a negyedik 4551 3| lókörmü martilapu - jutott. Julius Cäzár annyi mint „aquila 4552 3| Hatalmas szál leány volt; junói termet, gránátoshoz illő 4553 2| költő, aki készen pattan ki Juppiter fejéből. A legtöbben keserves 4554 3| kurtanemes volt, akinek jussa lehetett hozzá, hogy a megyéje 4555 2| javarésze.~ ~Ez volt az életem jutalma.~ ~Látni, megérteni, hallani, 4556 3| alkottam mindent. Minden jutalmam csak a te tetszésed volt. 4557 3| az apámtól egy dicsérő, jutalmazó szót. Nem szólt egy árva 4558 3| nem volt itt. De a fülébe juthat a dolog annak a vadembernek. 4559 3| gyalogszerrel a templomig juthatott. Ezt pedig igy is, ugy is 4560 3| megkérdenék tőlem, rögtön eszembe jutna az a hajszalagom s akkor 4561 3| szeretné a mi sorsunkra juttatni, ha nem nagyon tévedek.~ ~ 4562 3| ellen, amig végre is el nem jutunk oda, hogy már utálni kezdjük 4563 3| egy nagyon fakó fekete kabát, meg egy katonai Frommer-revolver. 4564 3| zenditette meg. A részeg kábulat indulatszavai keveredtek 4565 3| Kacagott. Olyan volt a kacagása, mint a gerlicéé. Pados 4566 3| Márinkót, akinek a visitó kacagását az öreg házsártos ember 4567 3| Márinkó megelőzte. Csengő kacagással kiabálta:~ ~- Fogad-e még 4568 3| bizony! Muszáj volt neki kacagnia erre a gondolatra.~ ~Mindez 4569 3| jegyezte meg az úr, megint csak kacagva.~ ~- Mindegy. - A rapportot 4570 3| nézegeti a pruszlikos begyes kacarászó pávagalambokat, a falu leányzóit, 4571 3| selyemből ne csináltassa, kacérul, féloldalt billenően. Az 4572 3| Éppen akkor érkezett oda Kádár Menyus is, aki az utca tulsó 4573 3| a versenygés gondolatát kajánul a csárdás. - Birkozzatok! ( 4574 3| meglehetősen üres.~ ~Középtermetü, kajlabajuszu, pislogószemü zömök ember 4575 2| korparéti kaszálón ért.~ ~Addig kajtattam rajta szimpla puskámmal, 4576 3| fujjátok fel annyira azt a kis kakaskodást; magam sem voltam különb.~ ~ 4577 3| tanyai vityillójában hajnali kakasszóra és beletopogva vastag tehénbőrcsizmájába, 4578 3| lélegzettel szivta magába a kakukfű tömjénes párázatát. Azután 4579 3| levegőt, amely tele volt a kakukfü, a ménta, meg a vadborsó 4580 2| lejárt.~ ~És a »Proletárok«-kal megnyertem a pályázatot.~ ~ 4581 2| jöttek hozzánk vacsorára a kalabriászozó társai. - Alighogy leültek 4582 3| korlátlan zsarnokai jött-ment kalandorok voltak, akik a saját istenöket 4583 3| finoman érintik zeg-zugos kalandozásuk közben a szabadban ácsorgó, 4584 3| égboltozat fehér felhőin kalandozott a szemem... megfeledkeztem 4585 3| alássan a kékcsóka, vagyis kalangyavarju.~ ~- Hát a bölömbika?~ ~- 4586 3| kaszásokat meg arra, hogy hogy kalapálják élesre a kaszájokat. Jaj 4587 3| eresztett harcsabajuszán. A kalapja soha sincs bokréta nélkül, 4588 3| hogy mit beszélek; hol is a kalapom, - a kendőm; - Isten áldja 4589 3| összeárulgatott a finom kalarábéból, sárgarépából, káposztából, 4590 3| aratást várta. Rengeteg kalászai magasabbak voltak a legmagasabb 4591 3| a kocsiról a Jolánka kis kaliberü puskáját s nagy dicséretek 4592 3| Elkezdett hát futni a lefelé kalimpáló lud felé, hogy szem elől 4593 3| tüzdeltem, a hivogatókat, a kalitkáikkal a kórók alá helyeztem. Aztán 4594 3| kertünkbe a felszerelésemmel: a kalitkáimmal, a kóróimmal, a lépestáskámmal. 4595 3| megsodorgattuk benne, a hivogatós kalitkákat, egy üressel (a fogandó 4596 3| pittyegve-csipogva; körülszálldossák a kalitkát, amelyben a rokonuk vergődik; 4597 2| tetején, mohón merülve bele a Kalózkirályba, a Fekete gyémántokba, a 4598 3| tolvajnép.~ ~Volt Vasadynak két kamaszodó gimnazista fia, akik éppen 4599 3| olyan tizennégy-tizenötéves kamaszt, aki a tehenet, meg a malacot 4600 1| Négyszemközt, Ecce homo, A kaméleon-leány, Keresd az asszonyt, Titkos 4601 3| gondolom magamat.~ ~A cigányok kámforrá váltak.~ ~A tarvölgyi pusztának 4602 3| ugyancsak legyeskedtél a körül a Kamillácska körül. Még ilyen szépnek, 4603 3| csakugyan elvette Kertész Kamillát, akiben az is tetszett neki, 4604 3| nem ösmerkedett Kertész Kamillával, aki már tul volt a harmincon, 4605 3| volt, mintha ezer meg ezer kanárimadár szállott volna rája. Sárga 4606 3| dolgozik; csak a vezető kancát lesi, annak szól most ez 4607 3| tehénbőrcsizmájába, elkezdett mosdózni. A kancsóban éppen kevés vizet talált; 4608 2| hajnalban, alkonyatkor, forró kánikulában, étlen-szomjan, ázva-fázva, 4609 3| lépésnyiről ugy lőttem fejbe a kant, hogy rögtön elnyúlt.~ ~ 4610 3| amelyet hamarosan odakötött a kantárral a cserepes ágasfához.~ ~ 4611 3| Ha leszállott róla s a kantárszárat a nyakába dobta, a nagy 4612 3| gulyakutat és megeresztett kantárszárral vágtatott tovább-tovább.~ ~- 4613 3| idegessé tesz, ha valaki a kányára, ölyvre azt mondja, hogy 4614 3| rejtelmes sürüségeibe, amelyeken kanyargós cserkészutak vezettek végig 4615 3| tarisznyáját a nyakába kanyaritotta; fejszének is beillő fokosát 4616 3| tojásokat.~ ~A vadlud-pár nagy kanyarodóval járta végig a nád fölött 4617 3| éppen abban a pillanatban kanyarodtak jobbra a feketék, amikor 4618 3| farkas fordul és félkörben kanyarodva kullog; a fejét csak akkor 4619 3| adtateremtette, hogy attól a lovak is kapálódzni kezdtek.~ ~A kocsis magába 4620 3| felépitettük a házunkat. Kapartuk a föld hátát a körmünkkel. 4621 3| a gazda a gabonaféléket, kapásokat, meg lucernát, lóherét, 4622 3| Idelent egy pusztai kútgém kapaszkodik az ég felé. Ugy csüng le 4623 3| egypár holdacska földet! hogy kapaszkodnám abba a tiz körmömmel; még 4624 3| mesét.~ ~- Nekiindultam és kapaszkodni kezdtem. Nem lett volna 4625 3| a kastélytól a keresnyei kapaszkodókig meg kellett tenniök.~ ~Az 4626 3| úrnak, azután a nénjébe kapaszkodva, elment aludni.~ ~A tanár 4627 3| az érzés, amikor az első kapavágást, az első ásónyomot tettük - 4628 3| réklijéről lepattogtak a kapcsok.~ ~ ~ ~ 4629 3| reménylik, nyugodt jövővel kapcsolatban. Az, hogy mink is körülbelül 4630 3| gyermekkori hajszalagommal kapcsolódik össze előttem s én erről 4631 3| megcsontosodott agglegény kapható legyen még holmi bolondságra; 4632 3| kanca horkant, kirug s ugy kapkodja a fejét, mintha láthatatlan 4633 3| lehetett.~ ~Hogy mérgében kapkodni kezdett és ide-oda fordult, 4634 3| a nézése bizonytalanul kapkodó; a hangja rikácsoló. Mindig 4635 3| volt ez?!...~ ~Lelkendezve kapkodom össze a holmimat. Sietek 4636 3| akart gyujtani. A zsebéhez kapkodott.~ ~- Teringettét, otthon 4637 3| urának s olyan pattogósan kapkodta veresharisnyás kövér lábát, 4638 3| sohasem birtuk puskavégre kapni. Becsatangolta ez állandóan 4639 3| kalarábéból, sárgarépából, káposztából, paszulyból, borsóból, salátából, 4640 3| hanem mert tudtam, hogy káposztafőzelékünk lesz dagadóval, meg tepertős 4641 3| az egyiket. Én a dagadós káposztát, az édesapám a turóscsuszát; 4642 3| jól csak bátran dagadós káposztával - mondta az apám.~ ~És mentünk 4643 3| sütötte el s ez az elsült kapszli lökte ki a csőből az egy 4644 3| már igazán nem lehet jogok kaptafájára húzni édes Károly, és én 4645 3| énáltalam és énmellettem kaptál. - Vagy a te pénzedért nem 4646 3| magába foglalta a környéken a káptalani, a bélaudvarnoki, meg a 4647 3| Hallgatta, hogy zúgnak a kaptárok, hogy döngicsélnek a méhecskék, 4648 3| madarak számára) a hónunk alá kaptuk s uccu neki, siettünk a 4649 3| békesség mindenütt.~ ~A kapuajtót a titkos zárral halkan kinyitja, 4650 3| öreg rab-bácsi állott őrt a kapuban; a rablók mindent kihordtak 4651 3| tömögetve ballagott ki a kapuja elé, hogy szétnézzen egy 4652 3| nélkül is beljebb lépett a kapun, csak ugy véletlenül. A 4653 3| fuldokolva s a farkát a lába közé kapva bukdácsolt be a pajtába 4654 2| Alig is vártam, hogy karácsonyi vakációra hazakerülhessek.~ ~ 4655 3| át fölöttem... Két szajkó kárálva kergette egymást...~ ~Az 4656 3| vadlibapárok ácsorogtak.~ ~A Kárász-tanya felől egy libapásztor-leányka 4657 3| rajta. Egyem a mindenét a kardos menyecskéjének. Majd ügyelek 4658 3| másvilágra induló lelkem minden kárhozatával, hogy vakulj meg, légy ragyás, 4659 3| mulatságot, szétcsörditett a karikásával a kuvaszok közt. Azok rögtön 4660 3| mint a karikacsapás.~ ~- Karikáscsapást tessék mondani, - morgott 4661 3| kapitány.~ ~Amikor egymás karjába szakadtak, az asszony fejéről 4662 3| tekintetes úr, kérem; nem birom a karomat azóta; boszorkányokkal álmodok 4663 3| felét átbőjtölte az ura káromkodásai miatt fogadott vezeklő bőjtökkel, 4664 3| fennfütyörgőt”, ami a nagyobb káromkodások introdukciója szokott lenni 4665 3| bizonykodott előtte: - „Sándor, ne káromkodj! Van Isten, édes Sándorom; 4666 3| sem tudok. Jó kedvemben is káromkodom. Ugy füstölök, mint a szalmával 4667 3| nyakába.~ ~Vitte, büszkén, karonfogva! Hogy bámultak az áhitatos 4668 3| mindegyik más, és másképen is káros. Reménylem, tudja, hogy 4669 3| asztal tulsó oldalán levő karosszékre essék.~ ~Azután beleült 4670 3| amelynek mennydörgő hangja a Kárpátoktól az Adriáig hallatszott azelőtt, 4671 3| borult misztikusan. A fal kárpitján végig: rózsa - rózsa - rózsa, 4672 3| oda, hozzá? Ha nem megyek: kárpótolsz? Itt maradsz? Velem és mellettem?! 4673 3| volna. Engem sok mindenért kárpótolt a fiunk. Nem voltam már 4674 3| Ettől függött a további karriérje.~ ~- Szigoruan igazságos 4675 3| le ne csusszék, s ezzel kárt ne tegyen valamiben, ami 4676 3| itt, csupán csak a barbár kártevés brutális ösztönével.~ ~El 4677 3| üveglappal fedett kerek kártyaasztal; három nagy könyvszekrény; - 4678 3| földesuraink meg, ha rosszul jár a kártyájok, a legelső jött-mentnek 4679 3| voltunk, sokat vesztett kártyán, és most vagy eladja, vagy 4680 3| vadászatokat, a piknikeket, meg a kártyapartíkat és elhatározza, hogy kinek 4681 3| s ők jobban szeretik a kártyát, a bort, meg a cigányt, 4682 3| jahajj! jaaajj!~ ~Jött a kárvallott kocsis és úgy sántitott, 4683 3| astur palumbarius», meg a karvaly, az «accipiter nisus»; meg 4684 3| kihordtak a gonosz gróf kastélyából, és apuka mindent elosztogatott 4685 3| egymástól - lélekben.~ ~A kastélyt a régi gazdái, vagy inkább 4686 3| hogy kalapálják élesre a kaszájokat. Jaj volt annak, aki valamit 4687 2| első csapás a korparéti kaszálón ért.~ ~Addig kajtattam rajta 4688 3| vadborsó lélegzetvételével. A kaszálóról csakugy áradt a szénaillat. 4689 3| lovaglókorbácsát suhogtatva ment a kaszások felé.~ ~Ott már megelőzte 4690 3| kell az ekeszarvát fogni; a kaszásokat meg arra, hogy hogy kalapálják 4691 3| másnap reggel kilovagolt a kaszásokhoz, szórakozottan engedte Pardont, 4692 3| felügyeltem a munkásaira; a kaszásokra, az aratókra, a cséplőkre; 4693 3| orvosságot vesz be.~ ~És a kaszinóba indult.~ ~ ~ ~ 4694 3| ráérjen láblógázva élni; kaszinózni, követet választani, vagy 4695 3| rá elkezdett kiabálni a kasznár: - Meg van lőve!... tessék 4696 3| beleessenek. A tetőre felküldtem a kasznáromat, magam meg a hegyoldalon 4697 3| történt meg, hogy délben kászolódott fel.~ ~A szobaleány sietve 4698 3| Minden valamirevaló legény katona s lám, az ilyen vasgyuró 4699 3| reménykedő boldog magyar a magyar katonák elé.~ ~Ott volt az öreg 4700 3| szavaitól megsebzetten beállott katonának. Most is virágos volt, mint 4701 3| tüzhelyét és amikor én a katonasággal akkoriban, már mint az én 4702 3| fiatal legény, aki még katonasoron sem volt. Sok baja van a 4703 3| egymaga emelt ki a minap a kátyuból a vállával. Azt a hepciáskodó 4704 3| rohanók elé kerül. Kész a kavarodás. A lovak összegabalyodnak; 4705 3| hópehely megbolondult. Ugy kavarogtak fel és le, összevissza, 4706 3| szinte megölelte. Mögötte egy kávébarnafoltos szép vizsla ugrált, szükölt, 4707 3| jobbról is, balról is a kebelébe és az inge alól kivett mind 4708 3| vállával, a saját havas keble láttára elpirulva, minthogy 4709 2| vihar vadászkürtje. Az őserő kebléből feltör a nagy ujjongás, 4710 3| Jucika most már az édes anyja keblén folytatta a megenyhitő, 4711 3| Az öreg ur megölelte a keblére boruló virágszálat.~ ~- 4712 3| gazdának a borját, csikaját, kecskéjét. Csak Pados Péter nem félt. 4713 3| inkább agyonütni lett volna kedve, semhogy vele törődjék és 4714 3| angyal tudok lenni a kedvedért; de ha kétségbeejtesz, megtanulok 4715 3| volt a mama dédelgetett kedveltje. A mamák majdnem mindig 4716 3| Csendesen lépni sem tudok. Jó kedvemben is káromkodom. Ugy füstölök, 4717 3| Miről mondott le maga az én kedvemért valaha? Várt-e rám, hogy 4718 3| legkeresettebb fiatalember. Nagyon kedvemre való. Szép jövő vár rá. 4719 3| adósságainak nem tudott kedvére fütyölni. Azok nőttön-nőttek, 4720 3| Amikor mindent olyan nagyon kedvesen és udvariasan fogadott a 4721 3| az irodalmat, és nagyon kedvesnek találta, hogy ez a serdülő 4722 3| háziasszony ellenállhatatlan kedvességétől, mint a francia pezsgőtől, 4723 3| nem kivánnád talán, hogy a kedvetekért a szememet behunyjam?~ ~ 4724 2| kerültem haza. A feleségem kedvetlen volt. Szó esett a pályázatról, 4725 3| mosolygott.~ ~- Mondja, édesapám, kedvetlenkedett az édesanyám maga mellett? 4726 3| dicsőséget, a szegénységet és kedvetlenkedik, zugolódik; megkeseriti 4727 3| meg? - kérdezte a csárdás kedvetlenül.~ ~- Kettőnk közül az egyik - 4728 3| sem volt, mégis mindenki kedvezett neki, - hisz ő volt az tulajdonképpen, 4729 3| valaha fölöttem, régen vége. Kedveztem uralkodni vágyó hajlamának; 4730 3| ha majd lesz - a vármegye kegyelemkenyerére szorul valami hivatalban. 4731 3| valaha. Ma már nincs abban kegyeletlenség, ha ezt elárulom. Talán 4732 3| többi Diana istenasszony kegyétől függ.~ ~Amikor a társaim 4733 3| velem is. Amit asszonyi kegyként kellett volna megnyerned, 4734 3| csalétket» - egy kimult kehes lovat - még reggel kitette 4735 3| Az kérem alássan a kékcsóka, vagyis kalangyavarju.~ ~- 4736 3| napfényben. Az ég szeme kékebb volt még az Erzsikéénél 4737 3| A fű zöldje, meg az ég kékje átkukucskált egymáshoz az 4738 3| képzeletemé volt a messze kéklő álomszerü hegyekig. Boldog 4739 3| belebámultam a végtelenbe; az égi kékségbe, amelyen bárányfelhők göndör 4740 3| ha mesélne nekem, szép keleti mesét.~ ~Nem haragszik ezért 4741 2| ebből felséges akkordok keletkeznének.~ ~Mintha a harmatcsepp 4742 3| angyali, tündéri asszonynak én kellek. Egyesegyedül csak én.~ ~ 4743 3| körül nem volt forgalom. Kellemes, nyugalmas csend honolt 4744 3| megértette, hogy itt csak kellemességekben lehet része; nekibátorodott; - 4745 3| ezek a piperkőcök ugy sem kellenének. Olyan ostobák, mint a főzőkanalam. 4746 3| ugrált, szükölt, nyihogott és kellette magát mindenképen. Ő is 4747 3| amelynek, lám, éppen én kellettem. Bennem találta meg az „ 4748 3| lesz még Diánára. Amikor kellünk, ott leszünk.~ ~*~ ~Remek 4749 3| erre.~ ~- Idejövék egyenest kelmedhez, szomszéd (vagy félkilométerre 4750 3| Valahára!... Még sincsen kelmednek valami mondanivalója?~ ~- 4751 3| rajtok egy kicsit. Az már a kelő nap lehet; de még az sem 4752 2| tagjává, ami óriási feltűnést keltett.~ ~A magyarázata - nem a 4753 3| levő nehéz selyemfüggöny keltette fel a leány kiváncsiságát. 4754 2| pályázatok milyen érdeklődést keltettek!~ ~Ezt a pályázatot az » 4755 3| mozdulatlan zsákmány gyanut keltőbb, mint ha élne az állat. 4756 3| be a gazda, hogy fel ne keltse az édesdeden alvó asszonyt.~ ~ 4757 3| tisztás szélén.~ ~Ki volt kelve magából.~ ~Odasiettünk hozzá. 4758 2| Najádok, villik, virág kelyhében lakó tündérkék libegnek 4759 3| méhecskék, miközben a nektáros kelyhekben dőzsölnek. Az egybeolvadó 4760 2| pokrócokat; felment a lajtorján a kéménybe, ott eloltotta a tüzet; 4761 3| vonásai csakugyan élesek és kemények voltak; de nagyon szabályosak. 4762 3| pillantással Jucikát, azután keményen nézett az elvonulásban gyönyörködő 4763 2| vizes dézsába. A lajtorját a kéménylyukba állította, felkapta a vizes 4764 3| is; a szeme pedig szúrós, keménynézésü. Ha ült, nagyon szigoru 4765 3| magasra nyujtott nyakkal kémlelgette, hogy nincs-e a levegőben 4766 3| A farkas körül fogja kémlelni a dögöt; egyenesen hozzámenni 4767 3| most odaér a körben járó, kémszemlét tartó farkas, ahova a szél 4768 3| magáé: odakint no!~ ~- A kendé jobbról a pap.~ ~- Annak 4769 3| a karját; a vállán ócska kendő volt panyókára vetve. Szöszke 4770 3| beszélek; hol is a kalapom, - a kendőm; - Isten áldja meg.~ ~A 4771 3| rajta volt könnyü japán kendőt, amelynek áttetsző szines 4772 3| külön vadászom. Nekem az a kengyelfutó dög ne legyen az utamban. 4773 3| darab olajos disznóbőr közé kentük, a belevaló arasznyi hosszuságu, 4774 3| mert igy bizonyosfajta kényelmem van mellette. Én lelki életet 4775 3| volt a finom konyhán és uri kényelmen kivül. Ott volt tudniillik 4776 3| emberit; hiába eszi ez a kenyeret, mert egész nap csak lustálkodik 4777 3| vagyok többet író. Csak kenyérkeresője vagyok. Jó ura vagyok. Amit 4778 3| feleségének kellett a holnapi kenyérsütéshez, azután, jól végezvén a 4779 3| pogánymódra körültáncoltuk a kenyerünket. Egészen meghíztam tőle; 4780 3| az volt, hogy a gazdáját kényeztesse, hozta az úr könnyü nyári 4781 3| bele is nyugszunk a megadás kényszerébe, ha nem tesszük szivesen? 4782 3| kérőd” nyilt szinvallásra kényszeritett. Mink vártunk volna még, 4783 3| viszi, csalja, csábitja, kényszeriti egy férfi karja közé, akit 4784 3| amelyen a Boldogságos Szűz képe van a kis Jézussal a bádogtáblán. 4785 3| a világon.~ ~Elkértem a képet és siettem vele Guszti bácsihoz.~ ~ 4786 3| nyugtalanná tenni; a maga képével tölteni meg az álmát?~ ~ 4787 3| feleségem küldött hozzám ezzel a képpel. Ő nem szeret, de nem is 4788 3| szinházban, moziban; megnézték a képtárakat, - és Juliska-mama hirtelen 4789 3| belesántult. A közvádlót az ispán képviselte.~ ~A béres megkapta a pofont.~ ~ 4790 2| novelládban, ami mind a képzeleted szüleménye volt: tégy ki 4791 2| idején a költők közé, mint a képzeletemből élő tollforgató. Ámbár csak 4792 3| sordéllyal. Az egész világ a képzeletemé volt a messze kéklő álomszerü 4793 2| érzéseinek uraivá váltunk. Képzeletünk megtisztult és kibontakozott 4794 3| Rettenetesen egyedül vagyok.~ ~Képzelje csak, mindössze egy napig 4795 3| pipaszárjutalmat ezért a csapongó képzelődéséért; de a mamája megmentette 4796 3| mesélésre. Egyáltalában a képzelőereje volt az elméjének legkifejlettebb 4797 3| nagyszerü embernek adta. Ugy képzelte, hogy ez a legszerencsésebb 4798 3| rikácsoló. Mindig ilyeneknek képzeltem a boszorkányokat, akik éjfélkor 4799 3| ezennel igent mondok.~ ~- Azt kérded, hogy miért nem tiltakoztam? 4800 3| hatása, mert nem is várta a kérdéseimet, hanem sietve folytatta 4801 2| el. Amikor rám talált s a kérdésemet hallotta, jól elagyabugyált.~ ~- 4802 2| emésztődtem ezen a megoldhatatlan kérdésen.~ ~Szegény kis agyam majd 4803 3| akitől ennek a különös kérdésnek a magyarázatát várta. Az 4804 3| eszméltem fel erre a riasztó kérdésre. Éreztem, hogy szédülök 4805 3| Felelet nélkül hagyta a nyilt kérdést és másik hurt penditett 4806 3| mintha esküdözött volna. - Kérdezd meg a nagybátyádat; ő jobban 4807 3| a kirobbanó vulkán. Nem kérdezett az semmit sem; nem is várt 4808 3| egy madarásztudós, ilyet kérdezhet tőle.~ ~- Szamár! - kiáltotta 4809 3| hogy akit egyszer elkezd kérdezni, examinálni, az jobban megizzad, 4810 3| szavát és ki nem fogyott a kérdeznivalóból. Mindent akart tudni. - 4811 3| mondtátok nekem?~ ~- Nem kérdezted, drágám, - felelt a mama.~ ~- 4812 3| megkaphatja ingyen.~ ~A bácsi kérdőjellé vált.~ ~- Ha a galambjai 4813 3| a sólymok károsak. Van kerecsensólyom, ez a «falco lanarius»; 4814 2| értsen és ne lásson bennem - kéregetőt.~ ~Gyulai a Főherceg Sándor-utcában 4815 3| törvényszerüségére...~ ~- Kérek alássan egy kis vizet - 4816 3| most az első.~ ~Hüvös szél kerekedett és megborzolta a fákat.~ ~- 4817 2| végigszalad az egész életemen. Keresem benne azt, amiről számot 4818 3| Énnekem most még csak egy szép kérésem volna.~ ~- Mi legyen az 4819 3| hivták egymást.~ ~Megunta a keresést, legyintett, lemondott. 4820 3| ahol valami nekik való jót kereshetnek, akkor csak egy jó «hivogatóra» 4821 3| sirva csatlakozott ehhez a kéréshez.~ ~- Magam is restelném, 4822 3| nyomban ott termett a vadját kereső vadász mellett. - Körülszaglászta 4823 3| jól vagy; magadhoz valót keress! Minden valamirevaló legény 4824 3| tanácsára korrepetitort kerestek melléje a nagy vakációra. 4825 3| amitől meggyógyuljon. Egyre keresték a bajára az orvosságot; 4826 2| világ vége.~ ~Az anyám már kerestetett. Aggódott értem, hogy hova 4827 3| hoznál közénk? Két családra kerestetnél velünk? visszaejtenél uj 4828 3| faluban? mert messzebb nem keresünk. Amink van, tegyük össze, 4829 3| puskájához.~ ~Rátért egy kereszt-ösvényre, amelynek az elején régi 4830 3| elsőszülött Dengelegit Jánosnak kereszteltek,) legalább a megmaradt négyezer 4831 1| született 1855. november 15-én Keresztes (ma Sárkeresztes) fehérvármegyei 4832 3| jó barátom, akinek csak a keresztnevét mondom meg, de azt is felejtsd 4833 3| Astarót volt az istenök, nem a keresztre feszitett Jézus.~ ~A keresztet 4834 3| sólyom meggondolatlanul keresztülrepült a feje felett. Fiatal, idei 4835 3| járhatatlan; ott csak a vad birta keresztültörni magát. Egy csapat fenyőrigó 4836 3| hogy észre sem vette, már a keresztutig jutott, ahol egy vastag 4837 3| MEG A MI VÉTKEINKET...~ ~- Kéretem a nagyságos asszonyt; mondja 4838 3| Fekete toalettje divatos keretet vont fehér arca, nyaka és 4839 3| udvarolnak a himek, amig magát kérető párjok visszacsókolja őket. 4840 3| mögötte széles, hófehér kerevettel, amely fölé mennyezet borult 4841 3| szomszédját, az asztalost - Kerezsinek hivták -, hogy amikor ő 4842 3| hogy kétszer is ott találta Kerezsit az asszony mellett, amikor 4843 3| hókafejü szárcsák és sokat kergették egymást, akkor meg kellett 4844 3| Sóvárgó gondolataimmal kergettem a fehér nyájat. Barátkoztam 4845 3| fölött, egy hatalmas orvmadár keringett, felhőmagasságban. A teste 4846 3| érve a házához, lassudik. A keritéshez már lopódzva sunyit. Leskelődik. 4847 2| képzeletem, sehol sem talál kerítésre, falra, égig érő hegyre, 4848 3| gondolatot sugta az Isten, hogy kérjem meg tőled a leányodat, aki 4849 2| estem, éppen a fa alatt kérődző mérges természetű svájci 4850 3| majd ő fog választani a kérők közül, ha már a leánya nem 4851 3| össze, aki a különben módos kérőt azzal a gondolattal látta 4852 2| tettem, biztató mosollyal kért: olvasd fel.~ ~Felolvastam 4853 3| a holmimat. Sietek fel a kertből a tizenhat vagy hány fogott 4854 3| melléje és a kezét simogatva kérte:~ ~- Légy őszinte, Dezső; 4855 3| falvak, ligetek, városi kertek felé.~ ~A mi nagy veteményes 4856 3| vadrózsaillat pihegett szét a kerten.~ ~*~ ~Boros uramnak ebben 4857 3| utcára nyilt. Körülötte csupa kertes ház; jobbára villaszerü 4858 3| szerényen gazdálkodva, kertészkedve, úszva tejben-vajban, élvezve 4859 3| vagy az istállóban; vagy a kerti filagóriában, a gyékényből 4860 3| tudniillik ráért, hogy a kertjében gyönyörködjék.~ ~Csak hadd 4861 3| ugyan keveset foglalkozott a kertműveléssel; de a felesége annál jobban 4862 3| fjordok szikláit is rózsás kertté varázsolná számodra az én 4863 3| láttátok volna...~ ~- Mondd el, kértük.~ ~- Pazsiczky! bort!~ ~ 4864 3| van.~ ~Elindultam a nagy kertünkbe a felszerelésemmel: a kalitkáimmal, 4865 3| a mulandóság szineit. A kertünkben már jóformán senki sem járt 4866 3| szemét.~ ~- Hogy hozzánk kerülhess? Mi volt erre olyan nagy 4867 3| csakhogy bátyámuramékhoz kerülhessek, - hadarta a végkép megriadt 4868 3| hogy kedvelt falatjaid kerüljenek az asztalodra? vagy a lakásodat, 4869 3| senki sem kereste, hogy oda kerülök-e, ahova való vagyok. Pedig 4870 3| kóválygó szél elállott.~ ~A kerülőnek ugy rémlett, mintha az erdő 4871 3| következő vasárnap azok kerültek sorra, akik legutóbb akadályozva 4872 3| hogy mink is körülbelül igy kerültünk össze, előtted nem volna 4873 3| tovább mentek, minden neszt kerülve helyezkedtem el és belemerültem 4874 3| Mindezt csak Pálma néni keseritette meg; de annyira, hogy egyszer, - 4875 3| biztatta magamagát, mint aki keserü orvosságot vesz be.~ ~És 4876 3| asszony kidőlt mellőle, olyan keserüség vett erőt rajta nagy magányossága 4877 3| abban marad és én csak uj keserüséggel tapasztalom, hogy nem érthetjük 4878 2| volt meg az aggatón.~ ~Mély keservemben ez volt egyetlen vígaszom.~ ~ 4879 3| Csunya dolog, állapitja meg keservesen és elkezd sietni bizonytalanul; 4880 3| megérkezik a trónörökös, aki késett. Igazi nagy örömét akkorra 4881 3| gyökere belekapaszkodni a keskeny sziklarepedés erezetébe. 4882 3| Diszkréten pirositott száját keskenyre szoritotta össze. Fekete 4883 3| valami ülése van, alkalmasint késni fog, tehát egyelőre beszélgethetünk. 4884 3| Nem olyan volt, mint a későbbi Flaubertek; a csővel vizszintesen 4885 3| hátrafelé repült; Nyírő későn vette észre; de azért rá 4886 2| hoz. De megkísérlem.~ ~*~ ~Későőszi, enyhe vasárnap-este van, 4887 3| erőszakoskodik, megölöm, ledöföm!... kést mártok a szivébe, ha felakasztanak 4888 3| akik ma disznóölésre hivták Keszeget segitségnek.~ ~*~ ~András 4889 3| utolsó szót és ugy nézett Keszegre, hogy az öreg cseléd azt 4890 2| mindenütt ott van; mindig készenlétben van és semmi sem sok neki. 4891 3| volt az ideje, hogy teljes készenléttel figyeljek. A hajtás kezdetén 4892 3| amely dacos védekezésre késztet minden önérzetes asszonyt.~ ~ 4893 3| erre a szeleburdira és csak készülj az elemózsiával, mint rendesen. 4894 3| Illő fogadására kellett készülnöm. Az ilyen sebzett vadkan 4895 3| öreg úr eközben tempósan készülődött. Nyakába vette a vadásztarisznyáját, 4896 3| madaraidat; láttam, hogy mire készülsz a hivogatóiddal. Különben 4897 3| ösmerő vadőr és hajtó volt a készültségünk.~ ~A meghajtandó területek 4898 3| hordta. De még aki talán kételkedett volna is a létezésében, 4899 3| Most már senkisem mert kételkedni a szavaiban, amelyekkel 4900 2| orrom alatt piszkáltak. Kétfejű sast játszottunk tehát, 4901 3| éppen derékszögben vált kétfelé az országút, jobbra-balra. 4902 2| a természetet.~ ~Hallom kétféleképpen. A testemmel is, a lelkemmel 4903 3| azt mindjárt meglátjuk, te kétpofára bagós, hangoskodott a sárga 4904 3| mindenütt. Egyformaság a kétségbeejtésig. Pedig már ugy rémlett neki, 4905 3| lenni a kedvedért; de ha kétségbeejtesz, megtanulok te érted ördög 4906 3| végig bennem; megfulladok kétségbeejtő bünöm édességétől. Nem bánom 4907 3| szomoru itt minden. Majd kétségbeesem. Azt mondta, mindent megirhatok 4908 2| minden felharsanását, a kétségbeesés és a fájdalom zokogását, 4909 3| engedte szabadjára szilaj kétségbeesése mennydörgését. Elkezdett 4910 2| tűzhelyre.~ ~A konyhában csak kétségbeesve sikoltozó nők voltak. A 4911 3| a fészek táján. Nem volt kétsége abban, hogy rá is akad és 4912 3| hivják, bolonditják egymást. Kétszer-háromszor felelnek egymásnak, azután 4913 3| férje nyugdijazása után kettecskén szép csöndesen visszavonultak 4914 3| hogy azután ugy maradjanak kettesben és a tanár beszéljen.~ ~- 4915 3| Mert lásd, drága uram, kettőn áll ám a vásár. Nemcsak 4916 3| mesterkedett, amig mind a kettőnek át nem fogta a nyakát. Ugy 4917 2| egymásnak. Eközben mind a kettőnket nyugtalanított az az aggodalom, 4918 3| helyet csinált magának. Egy kéve szalmát tett a hóra, hogy 4919 3| füvek és virágok illatos keveredésébe s nagy lélegzettel szivta 4920 3| szerelem, örök hüség irántad, keveredett össze bennem; - és amikor 4921 3| barna és szürke szinnek keveredik össze, csudás rajzolatokkal 4922 3| részeg kábulat indulatszavai keveredtek össze s tulkiabálták egymást. - „ 4923 2| galyakról és csudás pizzicatót keverne a természet dalába.~ ~Hallok 4924 3| mindenféle bolondos tündérmeséket kevert össze a gondolataiban. Ugy 4925 3| áradozott a legény összevissza keverve hetet-havat.~ ~Már kezdett 4926 2| nem kell megállani; annál kevésbbé hátralépni. Aki tele van 4927 3| nagy testi erőt sejttetett. Kevésbeszédü volt és nem szokott annak 4928 3| pénzedbe - ha ugyan nem jóval kevesebbe, - mintha legényéletedet 4929 3| rendes körülmények közt minél kevesebben voltak; sőt gyakran történt 4930 3| tartson rólok; azon a nagyon kevésen kivül, akit közülök őszintén 4931 2| lelkembe nyilalt.~ ~A feleségem kevesli, tálán kicsinyli az energiámat...~ ~ 4932 2| ösmerőseim, a barátaim, az immár kevésszámú hozzámtartozóim!... Nem 4933 3| Nyitraszeg felett, s az egy kézben levő vadászterület magába 4934 3| bátyám, - irta Nyírő - holnap kezdem a foglyászást, amelyre multkori 4935 3| Menyus ugy érezte, mintha kezdene a talaj kisiklani a lába 4936 3| végzett; de itt elölről kell kezdenie mindent. Majd megtanulja. 4937 3| velünk? visszaejtenél uj kezdésekbe, uj küzdelmekbe? Amikor 4938 3| birtunk; megpróbáltuk a kezdetet legalól, napszámos munkával, 4939 3| mint hüséges párom, aki kezdettől fogva együtt dolgozott velem. 4940 3| a bokrétáját; de el sem kezdhetett bucsuzni, mert Isten tudja 4941 3| megmondtam: a répatáblában kezdik. Minden hajtógyereket vigyen 4942 3| Tyhü! az áldóját! előlről kezdjem?~ ~- Dehogy. Kezdje kend 4943 3| Alig várta, hogy másról kezdjen beszélni a nyelves asszony. 4944 3| elgágogtak a mozgolódni kezdő vadludak is idekint. Ahogy 4945 3| punktum. Aláirta a neve kezdőbetüjével.~ ~Arról a fülébe csendült 4946 3| Elmondom neked, fiam, hogy kezdtük és hogy jutottunk odáig, 4947 3| és szórakozottan vett a kezébe egy ujságot, amelynek a 4948 3| ült volna a bakon s az ő kezében lett volna a gyeplő. De 4949 3| Erzsikém, ma megkérték tőlem a kezedet s én odaigértelek.~ ~- Tudom, - 4950 3| amit Pilátus mondott: mosom kezeimet. A feleségem még nincs itthon 4951 3| amikor én, verébtőrrel a kezemben, a folyosóra léptem, hogy 4952 2| amíg végre ki mertem adni a kezemből! Az Akácvirág című elbeszélésemet 4953 3| stoppoltam volna a saját kezemmel; ha gyakrabban jártam volna 4954 3| megfogódzhassam, mind a két kezemre szükségem volt; a puskámat 4955 3| lurkó már az első héten kezes báránnyá változott a keze 4956 3| egy kis boglya; és erős kézfogás, amely után az atléta urak 4957 2| kéziratom.~ ~A feleségem ott kézimunkázott mellettem.~ ~Minduntalan 4958 2| előttem az írói pálya. Minden kéziratomnak rögtön volt helye. Megjelent 4959 2| szót sem kellett az első kéziratomon változtatnom. Hajnal című 4960 2| reggel hordárral küldtem el a kéziratot a szerkesztőségbe, mert 4961 3| urak ugyancsak rázták a kezöket.~ ~- Képzeld csak, ez a 4962 3| ármánnyal játszott bennünket a kezökre a világtörténelem legpéldátlanabb 4963 3| Jáj! a medveélé! csókoljuk kezsit-lábát!...~ ~- Most upre, fussatok, 4964 3| ujjaim egymáshoz ragadnak a kézszoritásától s alig birtam a felszisszenésemet 4965 3| kalapját kabátját egy székre; a keztyüjét határozott mozdulatokkal 4966 3| bólintott és mosolygott. Azután keztyüs kis kezével bucsut intett 4967 3| egészségünk, meg a két erős munkás kezünk.~ ~És mégis boldogan folyt 4968 3| Guzsba engedtük kötni kezünket-lábunkat, hogy meg se mozdulhassunk, 4969 3| áldott jó asszony összetett kézzel bizonykodott előtte: - „ 4970 3| Ha szótlan esték után - ki-ki a maga könyvébe merülve - 4971 3| magára vigyáznia és hogy ki-mi az ellensége. Azért lehet 4972 3| Lefelé tart!...~ ~(Ezt a kiabálást hallottam én; de messziről 4973 3| magamban, hogy vajjon miért kiabáltak és kik tették azt a két 4974 3| János megdöbbenve és kezdett kiábrándulni a Menyus szomszéd fiából.~ ~- 4975 2| emberöltő telt el azóta. Első kiadóm erre az említett könyvemre 4976 3| nem birtam tovább türni kiállhatatlanságát, - a várva-várt nagy szünet 4977 3| hazafelé indulva, meglátok egy kiálló szirten egy felséges valamit, 4978 3| közbe az asszony suttogó kiáltással, - hogy halálosan untam 4979 3| vigyáz; annak sohasem szabad kialudni. Még éjjel is van dolga. 4980 3| hogy ki akarja a földjét kibérelni. Ezek az asszonynépek mindenről 4981 2| összejátszása nélkül nincs költői kibontakozás.~ ~Erős lelkek számára még 4982 2| Képzeletünk megtisztult és kibontakozott a szertelenségeiből. Kezdtünk 4983 3| sem szól; de amikor kezdi kibontogatni a karikását, akkor ugyancsak 4984 3| A nap egyszer mégis csak kibujik s akkor muszáj a ködnek 4985 3| mosolygott a diadalmas élet.~ ~A kicsattanó bimbók mintha ici-pici tündér-gyerekek 4986 2| határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben, amit a természet magába 4987 3| után bizalmasan tötyögtek a kicsinyek. A kurtaviganós pásztor 4988 3| mondott hangulataimat ne kicsinyelje; hogy eltalálja a hangot, 4989 3| és ugysem nekem valók a kicsinyes gondok. Ővele nem lehel 4990 2| feleségem kevesli, tálán kicsinyli az energiámat...~ ~Csak 4991 3| van!” - Még a könnye is kicsordult, ugy bizonyitotta.~ ~A nagy 4992 3| A hugaim kinevetnek, kicsufolnak. Az apám nem szól, csak 4993 3| hirtelen elhallgatott.~ ~Kiegyenesedett és vigan kiáltotta: Hát 4994 3| dereka meggörbült. Nem birt kiegyenesedni. Hetek alatt öregasszonnyá 4995 3| szaladgálásban, vagy amikor elesett, kiejtette a zsebéből.~ ~- Nem jól 4996 3| eltűrtem a szeszélyeit; kielégitettem minden vágyát; éjjel-nappal 4997 3| minden passziómat nagyszerüen kielégithettem. Lovagolhattam, vadászhattam, 4998 3| Egyszer csak kigyódzik a kieresztett karikás és nagyot pattan 4999 3| alattvalóivá tegye. Ha a hangját kieresztette, azt lehetett volna hinni, 5000 3| keresztül, uttalanul; akkor is kiérne az erdőből valahol. De az 5001 3| akartam volna kezdeni a szépen kieszelt prédikációmhoz, felrobajlott 5002 3| hogy estig nem kerül elő, kieszelték, hogy ők bizony titokban 5003 3| gondolatát akarná ellesni.~ ~- Kifaggattam Évát, - mondta lassan, felajzott 5004 2| amelynek az előcsalogatására, kifejezésére nincs elég erejök.~ ~Sohasem 5005 3| mozdulatlan arca, megannyi külső kifejezője volt komoly nyugodtságának, 5006 2| növekvő tapasztalatok és kifejlett erőnk diadalai, amikor szívós 5007 3| lesz ember? Szerettem volna kifejteni magának uj elméletemet a