IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5008 3| jajgatott, ahogy a torkán kifért. Arra megjelentek a kuvaszok. 5009 3| Látnunk kellett, hogy puderes, kifestett, fűzőbe szoritott himnemü 5010 3| asszony!» pedig ez a sokszor kifigurázott asszony van, - és a tisztelt 5011 3| s azoknak az árából ugy kifizetem kendet, hogy sirva fakad.~ ~ 5012 3| onnan. Ami dolga volt, azt kifogástalanul elvégezte; de csak azért, 5013 2| elkésett attól, hogy rajtam kifogjon, mert már nem harcolok vele. 5014 3| arculköptek, mindenünkből kifosztottak és börtönök csőcselékét 5015 3| mára a mulatságból.~ ~Sárfy kifujta magából lassan a mérgelődést.~ ~ 5016 3| felfedezett büvös kis fészekből kifutott. - Ó!...~ ~Azt is hallotta 5017 3| gömbölyödve, egy lódulással kigurult a kocsiból.~ ~Olyan ügyesen 5018 3| lovam Ráró!~ ~Egyszer csak kigyódzik a kieresztett karikás és 5019 3| le kell mennem az alattam kigyódzó régi cserkészösvényen a 5020 3| volt, a gyeplő meg a havon kigyódzott a fergetegesen vágtató lovak 5021 3| ebből a beteg életemből kigyógyithatott volna. Te még csak nem is 5022 3| nemzetet, mint a pók; azután kigyóöleléssel ropogtatták meg csontjait.~ ~ 5023 2| hallatszottak. A kémény kigyulladt s a szikrazápor csakúgy 5024 3| ilyen kis emberporontyokat kihalászni szokták.~ ~A kisleány után 5025 3| bennünket ingerlő lázitása, kihivó támadása, amely dacos védekezésre 5026 3| kapuban; a rablók mindent kihordtak a gonosz gróf kastélyából, 5027 3| gazda megemberelte magát. Kihuzta a derekát. Ő is odalépett 5028 2| Eszemben sem volt, hogy kijárással érjek el valamit. Nem tartottam 5029 2| hibái felfedezésébe és kijavításába.~ ~De miért disszertálok 5030 3| telekkönyvvezető, azt a vakmerő kijelentést kockáztatta meg, hogy ’iszen 5031 3| erőszakosság, amellyel a felesége kijelentette, hogy ott akar lenni, ahol 5032 3| történt valami, ami hirtelen kijózanitotta.~ ~A répaföld felől nagy 5033 3| szive. Alig várta, hogy kijusson a kis legény a mezőre, ahol 5034 3| tüskön-bokron át egyenes irányban kijutni az erdőből.~ ~De nem jutott 5035 3| sikere; és kész lett volna kikaparni a szemét annak, aki az ő 5036 3| mindent. Mindent, érti? És kikaparom annak a birónak a szemét, 5037 3| bemerészkedtek a bestiák a faluba is, kikaparták a disznóólak alját, ugy 5038 3| bizonytalanságról; de alaposan kikérdezni az asszonyt, restelte. Hátha 5039 3| puskát.~ ~Vasady megszidta és kikergette őket.~ ~A fiuk hosszu orral 5040 3| bizonyosodni róla, hogy már kikezdték a csalétket, s akkor kell 5041 2| a lelkökben él és onnan kikívánkozik; de amelynek az előcsalogatására, 5042 3| késő ősszel, megfázott a kikoplalt gyenge asszonyka a ház tetejét 5043 3| bakon gubbaszkodó kocsist és kiküldött neki a laboránssal egy kupica 5044 3| hivni.~ ~A boglya mögül kikukucskálva látta, hogy Pardon áttör 5045 3| nem tudna arról a világ kilencvenkilenc századrésze, mint ahogy 5046 2| kaptam.~ ~Soha semmiért sem kilincseltem. Nem értettem hozzá, hogy 5047 3| moccant. Nyírő megtöltötte a kilőtt csövet s csak akkor parancsolta 5048 3| számit, hogy van „valakim!” - Kim van? Nevetni fogsz, édes 5049 3| elriadnak a lövéstől. Én most kimegyek a gazdaságba. Délután majd 5050 3| béres. - Az intéző ur nem kiméli a karikását. Azt mondja, 5051 3| összetűzni. Pedig ő nem igen kimélte a «nyálasokat», ahogy a 5052 3| lomposokat, de nem mert kimenni, hogy elriassza őket.~ ~ 5053 3| dolguk végeztével minden kimenőjökkor függetlenek tőlünk, - és 5054 3| gondolata.~ ~*~ ~Nászutra kimentek egyenesen a pusztára és 5055 3| türnünk mindent. A végképen kimerült, élősdiektől ellepett magyar 5056 2| vége?!~ ~Végre is késő este kimerülten futottam az anyámhoz, hogy 5057 3| ahová a «csalétket» - egy kimult kehes lovat - még reggel 5058 3| tudjuk, hogy miket irnak a kinai novellisták. A világhiresség 5059 3| tulipiros arccal kezdte kinálgatni neki a bokrétáját:~ ~- Fogja, 5060 3| járnunk mindenfelé, ahol munka kinálkozott.~ ~Nehéz idők voltak. De 5061 3| Elfogyhatatlan élvezetek kinálkoztak ott számukra. Aki valaha 5062 3| A zsupszalma párnásan kinálta magát a bokor alatt. Pados 5063 3| Még ha menyei mannával kináltak volna, azt sem fogadtam 5064 3| vizszintesen nyujtózott el, lócát kinálva nekik. Arra ültek le most 5065 3| másikat is. Körülnézte féltett kincseit. Megállapitotta, hogy semmi 5066 3| mutogatta neki az ő sok-sok kincsét. Amikor már minden uj látnivaló 5067 3| restelkedés! - A hugaim kinevetnek, kicsufolnak. Az apám nem 5068 3| a megyéje székhelyén, a Kinizsi-utcában?~ ~Háza is volt, de az csak 5069 3| vagyok? - Ki szülte keserves kinok között? Ki szoptatta? Ki 5070 3| baját elfelejtette abbeli kínos meglepetésében, hogy egy 5071 3| lelkendezett az asszony kinosan; - miféle levelekről beszél?~ ~- 5072 3| anélkül, hogy sejtette volna. Kinőtte a kurta szoknyáját is, az 5073 3| mondhattam meg neki, hogy örökös kintlétemnek a mulatságaimon kivül egyéb 5074 3| fehérszemély volt; afféle nagyon kinyilt rózsa, amelyik kezdi hullatgatni 5075 3| Azt akár egy szeggel is kinyithatták volna. Nem volt benne más, 5076 3| kapuajtót a titkos zárral halkan kinyitja, hogy ne csikorogjon; meg 5077 3| boldogultak. Sőt sehogysem, mert kinyitni nem birták. Hanem addig 5078 3| szélén hirtelen megtorpant, kinyujtódzott és megmerevedett, mint a 5079 3| lovainak. Azok még jobban kinyujtództak.~ ~Sárfy odaadta volna minden 5080 3| világitott a karja fehérsége; kinyujtotta a kezét és megérintette 5081 3| szimatolva emeli a fejét; kinyúlik; - jön, - megáll, meg ujra 5082 3| fordult a bizalmával, a szive kiöntésének a vágyával. Magának tehát 5083 3| ellopatta. Hálálkodom bennök és kiöntöm a szivemet az egyetlenegy 5084 3| szinházakba, zsurokra, Gerbeaudba, kioszkba, tudja Isten hova; még lóversenyekre 5085 3| kiróva, sőt a saját kezével kiosztva a megfelelő büntetéseket 5086 3| elkészülve. Ráértek, hogy kipihenjék a meglehetősen hosszu utat, 5087 3| nyomon követve, elhagyta kipusztitott csonka Hazánknak azt a részét, 5088 3| öregasszony közé, a házak elé kirakott padokra és nézegeti a pruszlikos 5089 3| elment volna haza, vagy Királydarócra a sógorához, akihez egy 5090 3| Ugy volt, mintha Árgirus királyfi ment volna most nekik a 5091 2| büszkeségem, hogy a Magyar Királyi Madártani Intézet tiszteletbeli 5092 3| szerszámukat; hanem mintha királykisasszonyért repülne valami pompás hintó, 5093 3| szót. Nagyobb ur volt a királynál, mert az, szegény, nem élhet 5094 3| aquila imperialis”, vagyis királysas; illetve „aristolochia clematitis”, 5095 1| Ingovány, Szelek útján, A királytigris, Vérvirág, Tarka mesék, 5096 3| biztos kisérője lehetett a kirándulásain.~ ~*~ ~Lea asszony délután 5097 3| öltözött neki a hajnali kirándulásnak.~ ~- Szivem, drágám, mit 5098 3| Visszatért az ereje s ugy kirántotta a karját az apjáéból, hogy 5099 3| ezzel a nekirugaszkodással kirántották a meglepett kocsis kezéből. 5100 3| elemózsiás kosarak őrzésére kirendelt tót hajtó volt. Azzal meg 5101 3| és jó asszony maga volt a kirobbanó vulkán. Nem kérdezett az 5102 2| Pillanatok alatt cselekedett.~ ~Kirohant a tűzi lajtorjáért; azt 5103 3| az egész puszta és mire kirohantak az emberek a cselédházakból, 5104 3| hatáskörében maga intézte el, kiróva, sőt a saját kezével kiosztva 5105 3| egyik deli kanca horkant, kirug s ugy kapkodja a fejét, 5106 3| egy szempillantás alatt kirúgják magok alól a világot és 5107 3| pejkó abban a pillanatban kirugta maga alól a világot.~ ~Száguldott 5108 3| Tudhatott rólok egyetmást. Kisasszonnyá nevelődött mellettök. Nem 5109 3| tisztelettel meghivom, Jolánka kisasszonnyal együtt. Magunk leszünk, 5110 3| menet ugy udvarolt a saját kisasszony-leányának, hogy majd lement a könyökéről 5111 3| valamelyik leányos házhoz, a kisasszonykák megszökdöstek előle. Hisz’ 5112 3| szépen! csókolj kezet a kisasszonynak! - Gida bácsira pedig ne 5113 3| ezredest. Bocskay-süveges kisasszonyok serege virágzáporral hintette 5114 3| mindegyike beillett volna kisebb teremnek is, hársfa-árnyékos 5115 3| Minden játék jó volt a két kisebbiknek, amelyet ő inditványozott; 5116 3| Jolánka elpirult. De Diána kisegitette a zavarból. Mialatt Ürge 5117 3| tökéletesen megérts és ne is kiséreld meg a szándékom megváltoztatását.~ ~ 5118 3| ketten vannak és Dezső nem kiséri el őket. De furcsa!~ ~Az 5119 2| Valaki hárfázik és ezzel kíséri a fülemüle melodrámái csattogását.~ ~ 5120 3| édesanyám rámparancsolt, hogy kisérjem el őket. Akkor láttam doktor 5121 2| mégis csak meg kellett volna kísérlenem valamit, hisz a sült galamb 5122 2| végig a vergődéseknek, a kísérletezéseknek, a bizonytalanságoknak; 5123 2| első, fogyatékosnak érzett kísérlettel. A tökéletesítésnek alig 5124 3| kürtje, meg a katonákat kisérő néptömeg ujjongása, mind 5125 3| unalomtól. Az öreg Keszeg biztos kisérője lehetett a kirándulásain.~ ~*~ ~ 5126 3| bujta. Sohasem vitt magával kisérőt, - a «demarkációs vonalat» - 5127 3| férfi eközben ment utána; kisérte és gyönyörködött benne. 5128 3| tüskön-bokron át a vezetője után.~ ~„Kisértetet látott” a ménes!~ ~Más ez, 5129 3| a farkasüvöltés. Ezt a kisérteties, hosszasan elnyujtott pokoli 5130 3| megzavarodott ménes. Vége a kisértetlátásnak. Ezután már gyerekjáték 5131 3| csápolni, szétverni a ködöt; a kisértetszárnyu ködfantomok hanyatt-homlok 5132 2| vele, mint a visszajáró kísértettel. Ha rágondoltam megborzongtam. 5133 2| amikor verseim nincsenek?~ ~A Kisfaludy-Társaság a tagjait két csoportra 5134 2| mielőtt valaki elérheti a Kisfaludy-Társaságot. Nagyon jó az, hogy Petőfi-Társaság 5135 2| volt.~ ~Egyszer megbukni a Kisfaludyban, tisztesség. Én is buktam 5136 2| választott.~ ~Három évvel később Kisfaludysta lettem.~ ~*~ ~Vagy tíz jelöltje 5137 3| mintha kezdene a talaj kisiklani a lába alól; - rákiáltott 5138 3| élt a dominiumán, mint egy kiskirály. A saját akaratán kivül 5139 3| neked, mint leánynak és kiskorunak, nem lehet az apáddal szemben 5140 3| velök azt, hogy: «Csak egy kislány van a világon»...~ ~Kamilla 5141 3| amikor az egyik nagybátyám kislánykoromban tréfásan mindig «kis piszének» 5142 3| vak, - teljesen vak.~ ~A kisleányára gondolt. Az is szerelmes. 5143 3| akkor még a hétfő reggeli kismise alatt is átfuthattam a feladatomat. 5144 2| bor illata szétterjedt. Kisült a csempészkedésem. Fizettem 5145 3| Az egész természetrajz a kisujjában van. Ilyen kell énnekem.~ ~ 5146 3| megbotlott és elesett.~ ~Tamás ur kiszabaditotta a remegő állatot a béklyójából 5147 3| olyat sikoltott, mintha kiszakadni készült volna a szive.~ ~ 5148 3| fordult Gábor urfihoz, - kiszalad a világból. Ilyenek ezek 5149 3| csak ugy, egy szál ümögben kiszaladni; egyszerüsitette tehát a 5150 3| mindenki elment, még az is kiszaladt a száján, hogy: hála Istennek!~ ~ 5151 3| tartogatta.~ ~De a sors szeszélye kiszámithatatlan. Amilyen hamar lelibbent 5152 3| amióta a nagy nádasokat kiszáritották, még csak hire sincsen.~ ~ 5153 3| surlódásától, egy korán kiszemtelenkedő róka ugrott el a dög mellől. 5154 3| fanatikus hivő az Istent, kiszeretnék belőle és oda nem adnám 5155 3| hallgatódzott.~ ~A pipáját már kiszivta; itt ujra rágyujtani nem 5156 3| futtat. Patája alól szinte kiszökik a föld. A ménes döngeti 5157 3| villára való pelyva, amit kiszórattam ide, az istálló elébe. Száz 5158 3| magyar címeres jószágot kiszoritja a tarka. A ménesek aranynapjai 5159 3| gondolkodás nélkül mellém állott. Kitagadva indultunk neki a világnak. 5160 3| öregember vagyok, aki a legujabb kitalálásokat nem ösmerem; de azért a 5161 3| irányt tudhassa. De nem birta kitalálni. Sehonnan sem fujt. Szélcsend 5162 3| figyelem magát és látom, tudom, kitalálom, hogy nyomja a szivét valami; 5163 3| leánya zavartan fordul el. Kitalált valamit.~ ~- Kérdés, - mondta 5164 3| Igaz, hogy az intéző ur kitanitotta, hogy ha eljár a szája, 5165 3| hajigálnád is, és amikor kitanitottalak egyszer, hogy tévedsz, mert 5166 3| igen józanul, ahogy a régi kitanult műértők gyönyörködnek abban, 5167 3| hanem szivesen keresi a már kitaposott vadforgókat (vadjárta ösvényeket) 5168 3| művész» úr, majd meglássuk. A kitartása, hogy bevágta az egész természetrajzot, 5169 2| diadalai, amikor szívós kitartásunk győzte a küzdelmeket. Meg 5170 3| Pados még a száját is kitátja, ugy fülel.~ ~Oldalvást 5171 3| embertől minden bolondság kitelhetett volna az erőszakoskodásban. 5172 3| csak egy pofonból szokott kitelni, de attól egyszer egy béres 5173 3| könnyüvé teszik.~ ~A mindenre kiterjedő figyelés nem hogy fárasztó 5174 3| foltozgatta a csárda elé kitett hosszu lócán és a vén ember 5175 3| a sátorfámat. A kórókat kitettem negyven-ötven lépésnyire 5176 3| birja az ember a zsákmányát kitisztogatni a ragacsos lépből.~ ~Eszembe 5177 2| megmentett attól, hogy valamimet kitörjem. De magam is iszkoltam ám 5178 3| harsant fel gazd’uram kitörő örömmel.~ ~- Csak azt gondoltam 5179 3| célba lőni. Az édesapám kitünően tudott bánni ezzel a kis 5180 3| nyelvét. Templom után ugyis kiül majd a többi feketekendős 5181 3| tenniök.~ ~Az én állásom egy kiugró szürke sziklapárkány bokros 5182 3| visszhangozták a hugaim.~ ~Majd kiugrottam a bőrömből.~ ~- Ha beteg, 5183 3| kezdve lefoglalt magának. Kivallatott mindenről, hogy ki vagyok, 5184 3| valójok a türelmes égiekkel; kiváltképpen azzal a jóságos szent Antallal, 5185 3| vagyok. Amit szeme-szája kiván, megszerzem neki. Szeretem 5186 3| észrevette a csalétket. A kiváncsisága felébredt. Tudni lehet, 5187 3| selyemfüggöny keltette fel a leány kiváncsiságát. Odafutott s szétvonta. 5188 2| művészi rögtönzésekben, kíváncsiságot keltő szünetekkel, pauzákkal 5189 3| Ezt az áldozatot nem kivánhatod tőlünk édes fiam!...~ ~Bandi 5190 3| világossághoz már másforma lepkék kivánkozhattak, mint aminőket az éjszaka 5191 3| szédülőset, aki levegőre kivánkozik.~ ~Doktor Mariska hümmögött. - 5192 3| mosolyt, amely az ajkára kivánkozott.~ ~- Istenem, hát nekem 5193 3| semmitek sincsen; csak nem kivánnád talán, hogy a kedvetekért 5194 3| galambom csárdásné, minden jót kivánok! Hamar egy üveg bort, mert 5195 2| alkalmával azzal a megtisztelő kívánsággal lepett meg, hogy írjak kitünő 5196 3| bérkocsiba üljek; ha páholyt kivántam volna a szinházakban, szinház 5197 2| célokat, magunknak kell kiverekednünk s ez már magában véve is 5198 3| aranyhal, akire Kamilla kivesse a hálóját, - és hogy egymás 5199 3| betegség, amely elrutit és kivesz az emberi alakodból. Kivánom 5200 3| akiktől mindent örökölt, kivéve pazarlási hajlamukat. Már 5201 3| legyen legközelebb nevenapja, kivilágos kivirradtig tartó cigányozással, 5202 2| értetendő volt.~ ~Elménk kivirágzott. Szívünk érzéseinek uraivá 5203 3| legközelebb nevenapja, kivilágos kivirradtig tartó cigányozással, hétországra 5204 2| földet művelte az apám.~ ~Kiviszegetett a gazdaságaiba és rákapatott 5205 3| gazdaságba. Délután majd téged is kiviszlek.~ ~Ezzel már indult is. 5206 3| még reggel kitette volt. Kivitte szekerén s a megfelelő helyen 5207 3| ki ez a ti megbűvölőtök. Kivülem az egyetlen, aki meg birja 5208 3| mindenféle madár kezdett kivülről beljebb szorulni tanyák, 5209 3| soha életében sem gondolt kivülünk más emberre.~ ~De mire visszakerültünk, 5210 3| hisz’ nem akarta az anyját kizsebelni.~ ~*~ ~Aznap délután Juliska-mama 5211 3| szabad átültetni, olyan klimába, amelyben sem el nem szárad, 5212 3| Pista.~ ~A csárdás szivéről kő esett le.~ ~- Akkor minden 5213 3| meglátni mi az: bokor-e, kő-e, ledöntött fatörzs-e vagy 5214 3| ott látták az intézőt egy kóbor kutya teteme mellett, fegyver 5215 3| meg. A vadvirágos mezőkön kóboroltam; belebámultam a végtelenbe; 5216 3| tehenek simmentháliak; a kocák meg tiszta fajtáju yorkshiriak; 5217 3| bálványával. Debrőy Pálma pedig kockára tette ezért a szerelméért 5218 3| egyikre sem lehetett volna kockázat nélkül fogadni.~ ~A vén 5219 3| lehetett szó. Az egészet kockáztatni nem mertem, hanem mert tudtam, 5220 3| vadnak. Semmit sem szabad kockáztatnom.~ ~Az ilyen órák tele vannak 5221 3| azt a vakmerő kijelentést kockáztatta meg, hogy ’iszen nagyszerü 5222 3| odaér, fujva-prüszkölve kocog összevissza a megzavarodott 5223 3| két táltos lassan kezdett kocogni. Nekik is elég volt mára 5224 3| rétség tündérmadarai, a fehér kócsagok. Az ősi magyar címeres jószágot 5225 3| megvárták, hogy Sárfy beüljön a kocsiba, mert ebben a kutyának való 5226 3| Gáspár orosz ügetőit. A kocsiban egy alak ült, fülig bujva 5227 3| Sárfy is felmászott a kocsira.~ ~- Hajts! - mordult rá 5228 3| pedig kopott és foltozott. A kocsisán az egykor kék libéria megfakult 5229 3| bakról s odadobta a gyeplőt a kocsisának, aki maga is elnyütt betyárlegény 5230 3| Tamás ur rá is szólt a kocsisára: - hajts! - amikor, mint 5231 3| elkésett. Most már csak a kocsisát biztathatta. Annak a fülébe 5232 3| a hazavezető uton.~ ~A kocsisnak hirehamva sem volt, a gyeplő 5233 3| pusztáról.~ ~A béresek, kocsisok, meg egyéb munkások félve 5234 3| félreállottam, elbujtam a kocsiszin mögé, onnan lestem, hogy 5235 3| senki sem nézte rozogának a kocsit, sem elnyüttnek a sallangos 5236 3| sokat nyiszorog kend, mint a kódus talyigája. Mit tud kend 5237 3| fáknak látszanak, pedig csak köd-köd-köd az.~ ~- Hünnye! - riadozik 5238 3| ködöt; a kisértetszárnyu ködfantomok hanyatt-homlok menekültek 5239 3| füsttengerben usznék. Vastag, sűrű ködök feküdtek egymáson, szinte 5240 3| fujt. Szélcsend volt. A ködöket a saját sulyuk huzta lefelé.~ ~ 5241 3| mikor ettől a bolond nagy ködtől alig látta az ösvényt, amelyen 5242 3| beszélj bátran.~ ~- Adja kölcsön a lovát; visszahozom estére. 5243 3| Most visszaadhatom neki a kölcsönt. A hivogatóimmal annyi tengelicét, 5244 2| csempészkedésem. Fizettem mint a köles.~ ~*~ ~Első szentimentális 5245 3| meg lucernát, lóherét, kölest, muhart termel, hanem én 5246 2| meglátásoknak.~ ~Az emberi költészet eltörpül a természet költészete 5247 2| költészet eltörpül a természet költészete mellett. Minden, ami emberi 5248 3| Vagy a ruházatomra nem költhettem volna-e sokkal többet is, 5249 3| az asztalomnál kosztolsz. Költözzél ide mindjárt. A többit majd 5250 2| teljes realitást. A természet költője nem mesemondó. Hitet kell 5251 2| tagjait két csoportra osztja: költőkre és írókra. Költők: akik 5252 2| miért disszertálok én itt költőkről, amikor verseim nincsenek?~ ~ 5253 2| Bármennyire emészti is a költőt, mindig élvez mellette. 5254 3| a személyeskedésre.~ ~A kölyökbojtár hirtelen elhallgat a nótával 5255 3| horkolásnak is beillik. Akármelyik kölyökfarkas sem morogna különben a társára.~ ~ 5256 3| elhinni... Pajtás nincs!~ ~Könny szökött a szemébe, ugy folytatta:~ ~- 5257 3| A férfi is egy nehéz könnycseppet dörzsölt szét az arcán.~ ~ ~ ~ 5258 3| hidd el, hogy van!” - Még a könnye is kicsordult, ugy bizonyitotta.~ ~ 5259 3| mosolygott. - Annál semmi sem könnyebb, - mondta mohón.~ ~- Eladja? 5260 3| Az ember ne fogadkozzék könnyelmüen s ha veszit, fizessen.~ ~*~ ~ 5261 3| feleségéért érzett aggódása, könnyet sajtolt ki a szeméből.~ ~ 5262 3| borzongásos vallomással könnyitett magán a lelke legmélyén. 5263 2| máskor a belőlünk fakadó könnytenger. A költő születik ugyan 5264 2| múlnék, hogy mit füllentsek, könnyű volna elég érdekesnek látszanom. 5265 3| hosszu ládája, amelynek a könnyüségéről következtetni lehetett arra, 5266 3| az idő mulását folyvást könnyüvé teszik.~ ~A mindenre kiterjedő 5267 3| Tündér Ilona menyasszonyi köntösében diszlettek s a világ szépségversenyén 5268 3| kitalálta és elsápadt. A szeme könybe borult.~ ~Ennyi volt az 5269 3| hogy lám, a kétségbeesett könyörgésére hogy idevezette magához!... 5270 3| könyörülj meg rajtam... könyörögj érettem!... Minden bünömet 5271 3| láthatták a mély forradásokat.~ ~Könyörögtek, hogy mutassa meg nekik 5272 3| meggyötört a lelkifurdalás és könyörögtem neki: eressz el, Pálma, 5273 3| Mária, Istennek édes anyja, könyörülj meg rajtam... könyörögj 5274 3| felkapta az üvegét és csak ugy könyv nélkül elkezdte megkóstolni. 5275 2| szólva ezernyi ilytárgyú, könyvben meg nem jelent írásomról. 5276 3| esték után - ki-ki a maga könyvébe merülve - eluntam az ilyen 5277 2| tizennégy természetimádó könyvein, nem szólva ezernyi ilytárgyú, 5278 3| közepén, tele iratokkal, könyvekkel, hirlapokkal. Az irótéka 5279 2| van A szabad ég alatt című könyvemben.)~ ~A végén megölelt.~ ~- 5280 2| összeköttetésben vagyunk. A legtöbb könyvemet ők adták ki. Utánuk az Athenaeum 5281 2| kiadóm erre az említett könyvemre Singer és Wolfner volt. 5282 3| együtt szorongott vele első könyvének a megjelenésekor, hogy lesz-e 5283 3| kártyaasztal; három nagy könyvszekrény; - az egyik sarokban egy 5284 3| sem ment közel hozzájok. A könyvszekrényeknek nagyon megörült. Mindjárt 5285 3| belőle.~ ~Aztán ledőlt a köpenyegére a füvön.~ ~- A kutyámnak 5286 3| terelgeti. Ő csak pipázik, meg köpköd, hogy csapjon belé a nyila...~ ~ 5287 3| benne más, mint egy ócska köpönyeg, egy pár foszlott fehérnemüdarab, 5288 3| vagyok kendnek, mintha ugy köpött volna ki erre a világra.~ ~ 5289 3| havas mezőn most odaér a körben járó, kémszemlét tartó farkas, 5290 3| magából.~ ~Odasiettünk hozzá. Köréje csoportosultunk.~ ~- Te 5291 3| kapaszkodnám abba a tiz körmömmel; még a fogammal is, hogy 5292 3| Kapartuk a föld hátát a körmünkkel. Meg nem pihentünk teljes 5293 3| Bárándi Nagy Sándort az egész környék házsártos, veszekedő embernek 5294 3| hullatgatni a szirmait. De a környékbeli csikósok, gulyások nem voltak 5295 3| a galyak közt. A nádasok környékén a sás uj zöldje összekeveredett 5296 3| volt s a falusi nyaraló környékére már ráborult a kezdődő éjszaka 5297 3| végkép eltüntek a tőröm környékéről; már megtanulták, hogy ott 5298 3| közelségre, nem a mi Bözsinket környékezi. Nagyot fujt a pipáján és 5299 3| Fiatalemberek voltak azok a környékről. Mindegyik házasulandó, 5300 3| hófehér. Egy vén halászsas körözött ott, semmitsem törődve azzal 5301 3| ki.~ ~Ilyennek ösmerték Körtvélyesyt mindenütt, ahol megfordult. 5302 3| ölelte a leányt, aki ugy körülfonta, mint a repkény és gügyögött-pittyegett, 5303 3| vörös posztója.~ ~Előbb körülhálózták ezt a nemzetet, mint a pók; 5304 3| farkát csóválva jön és körülhizelgi a félig megfagyott embert.~ ~ 5305 3| egyiket is, másikat is. Körülnézte féltett kincseit. Megállapitotta, 5306 3| pillanatra, amikor megáll, hogy körülnézzen. Magamagának sem hisz. Talán 5307 3| Az egész világ csillogott körülöttök a remek napfényben. Az ég 5308 3| kereső vadász mellett. - Körülszaglászta a talajt, azután földre 5309 3| jönnek, pittyegve-csipogva; körülszálldossák a kalitkát, amelyben a rokonuk 5310 3| hugocskámmal és pogánymódra körültáncoltuk a kenyerünket. Egészen meghíztam 5311 3| A nagy magányban, amely körülvette, ő körülötte forgott az 5312 3| mindig csak másoknak, akik körülvették s akiknek tetszeni vágyott. 5313 3| Mindent akartunk tudni. Körülvettük szomoru társunkat.~ ~- Várjatok 5314 3| a menyecskének mindent. Körülvezette a gazdaságban; elmagyarázta 5315 3| hogy ne a zsebkendőjére kössön göböt, hanem az eszére. 5316 3| gyümölcsfával, ribizke- meg köszmétesorokkal, veteményes táblákkal, amelyek 5317 3| asszony; aki találkozik vele, köszön neki; a segédjegyző is városi 5318 2| jeleit hálátlanság lett volna köszönettel nem fogadnom. S most magamról 5319 2| annyira megszerettem, őneki köszönhetem. És még valamit, ami belőle 5320 3| beszélhess, amelyet - én nekem köszönhetsz.~ ~Ez bizony nem látszik 5321 3| gyöngédséggel halmozott el. Teneked köszönhettem mindent, az első gagyogásomtól 5322 3| megüzente a gyerekkel, hogy köszöni a meghivást, ott lesznek. 5323 3| fruska, különben meg nem köszönitek...~ ~- Beszéljen anyuska, - 5324 3| tudta, merre forduljon, hova köszönjön. Ugy hullott rá szakadatlanul 5325 3| Vacsora után a kis diák szépen köszönt a mamájának, meg a tanár 5326 3| amelynek minden eddigi sikerét köszönte. Még nem adta fel a harcot. 5327 3| libapásztor viszonozta a szives köszöntést: - Neked is, Gyurica!~ ~ 5328 3| kérem.~ ~A szive mélyéből köszönti~ ~...Erzsébet.~ ~A méltóságos 5329 3| Márinkó megcsókol, az fizet, - kötekedett Ferkó. - Ő válasszon közülünk.~ ~- 5330 3| többi lyányok.~ ~A számadó kötekedő kedvében volt; a kisbojtár 5331 3| fogadunk megint? - kérdezte kötekedve.~ ~- Soha többet - jelentettem 5332 3| leckékkel... Különben ha minden kötél szakadt, akkor még a hétfő 5333 3| ugyancsak a legelő felé tartott kötélen vezetett borjas tehénkével 5334 3| munkáját és hazamehetett. A köteles időn túl egy pillanatra 5335 3| volt. De egy igen keserves kötelesség mégis nehezedett a vállára. 5336 3| hallom! - hogy nem is a férfi kötelessége az ilyesmi, hanem az asszonyé, 5337 3| urunk, csak a magunk szabta kötelességeink. Meg a jó Isten, aki velünk 5338 3| mindebből?!... ~- Minden kötelességemet beváltottam maga iránt, 5339 3| szinte magától értetődően van kötelezve.~ ~Én láttam a galambokat, 5340 3| igyekezett a tehenével; hamarosan kötélpányvát kötött az első lábaira s 5341 1| óta. Nevezetesebb művei kötetben: Erdőn-mezőn, Csend, Víg 5342 1| megjelent több mint negyven kötetéből tizenöt csupa természeti 5343 3| angyalom. Gazdaember nem köti magát perchez. Ahogy a dolgaim 5344 3| karikása nyelére is bokrétát kötöget. A vén bojtár „virágos” 5345 3| látjuk őket. Csak egyet kötök ki. Hogy én is magokkal 5346 3| hamarosan kötélpányvát kötött az első lábaira s azzal 5347 3| fejét, mintha láthatatlan kötőféken rángatnák. Egyszerre csak 5348 3| kapkodta veresharisnyás kövér lábát, hogy térdig felcsapkodott 5349 2| nyilvánosságé, tehát nem követek el az emlegetésével indiszkréciót?~ ~ 5350 3| kell érteni. Ebben a ti követelésetekben benne van az elfogult és 5351 3| akarod? - kérdezte a fiu, követelő hangon. - Kell tojás?~ ~ 5352 3| megnyerned, azt zsarnokjogon követelted; a szerelem édes mámora 5353 3| láblógázva élni; kaszinózni, követet választani, vagy éppen követségre 5354 3| mondja - «élhessen». Hogy követhesse a divatot, amelynek a hóbortjai 5355 2| meg, ahova senki más sem követi, hacsak a vadásztársa nem. 5356 3| meggyujtottam a lámpát és következetesen Magára gondoltam. Jó lenne 5357 3| olyan vasárnapok kezdtek következni, amikor nemcsak ez az egy 5358 3| történt én velem? El kellett következnie annak a pillanatnak, amikor 5359 3| amelynek a könnyüségéről következtetni lehetett arra, hogy meglehetősen 5360 3| megértem a szerelem mindent követő hatalmát, amely a maga erejében 5361 3| követet választani, vagy éppen követségre pályázni; beülni hivatal 5362 3| nemzeti hadseregtől nyomon követve, elhagyta kipusztitott csonka 5363 3| az egyszer kénytelen vagy közbeszólás nélkül rám figyelni, s én 5364 3| természetü vagy és szeretsz közbevágni; azután magadhoz ragadod 5365 3| mulhatott; a leányka volt a közbülső gyerek, olyan nyolcéveske; 5366 3| termett a vén sas és lecsapott közéjök. Sajtár Dániel gazduram 5367 3| tarvölgyi pusztának még közelébe se mert menni azután efajta 5368 3| önző tolakodásnak érezném a közeledését, amellyel ugynevezett jogokat 5369 3| elfelejtett.~ ~Hátulról folyvást közeledett a behemót bömbölés: - jahajj! 5370 3| lelkéhez-szivéhez mesterien közeledhetett vele. S az ő külön studiuma 5371 3| sem szivósságban meg sem közeliti a rovart. Már csak magában 5372 3| Nem ugy értem én a közelséget.~ ~János ravaszul adta, 5373 3| ez a példálódzás a nagy közelségre, nem a mi Bözsinket környékezi. 5374 1| fehérvármegyei községben, a Dunántúl. Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmáron 5375 3| törődött. Az érdeklődés középpontjává váltam. Csak az apám hallgatott. 5376 3| hogy meglehetősen üres.~ ~Középtermetü, kajlabajuszu, pislogószemü 5377 3| innen-onnan; meghivás a közigazgatási bizottságba; vételajánlat 5378 2| még olyan volt a vasúti közlekedés, hogy Pozsonyból jövet, 5379 3| meghivta - a komolyirányu közlésekre. A feleségének pedig jó 5380 1| miniszteri tanácsos, a »Budapesti Közlöny« hivatalos lap szerkesztője, 5381 2| tekintélyes szépirodalmi közlönyünk. Benedek Elek szerkesztette. 5382 3| valaha jogosultsága annak a közmondásnak, hogy az alma nem esik messze 5383 3| Mindaddig igy volt, amig a Közművelődési hangversenyen meg nem ösmerkedett 5384 2| Minden lap részletesen közölte az irodalmi társaságok működését. 5385 3| Mars az úrnődhöz! Semmi közöm hozzád!~ ~Jolánka az apjához 5386 2| Uj Idők« velem érző nagy közönségének.~ ~ ~ ~ 5387 3| Lásd Károly, te a szó közönséges értelmében csakugyan elég 5388 3| tisztelem kendet.~ ~- Abban közösek volnánk, - adta vissza a 5389 3| szórakozásokra, amelyeket velem közösen élveztél? És ha, mint legényember, 5390 3| hogy akárcsak parányit is közössé igyekeznék tenni az egymáshoz 5391 1| Sárkeresztes) fehérvármegyei községben, a Dunántúl. Középiskoláit 5392 3| megkönnyebbülten ment volna a községi patikába, - persze szekéren, 5393 3| kötekedett Ferkó. - Ő válasszon közülünk.~ ~- Vagy aki erősebb - 5394 3| szegény állat belesántult. A közvádlót az ispán képviselte.~ ~A 5395 3| egészen más ember volt, mint a közvetetlen elődei. Ez is telivér úr 5396 2| meg kellett szállani, mert közvetlen vonat nem indult Debrecen 5397 3| megvesztegetni, amekkora a hires Kohinor, az «bedől» valami másnak; 5398 3| csárdás. - Több nap, mint kolbász. Előbb majd számolni kell.~ ~ 5399 3| mentett meg attól, hogy koldulnia ne kelljen. Néhányszor öngyilkos 5400 3| mint a „bogárzás”, amit a kolumbácsi légy járása okoz. A milliárdnyi 5401 3| amikor hallom, a következő kombinációt vésem bele az emlékezetembe: 5402 3| asszonya van. - No, de ugy kombinálom, hogy kelmed most meg alkalmasint 5403 3| amióta olyan betegséget komédiáztam melletted és neked, ami 5404 3| iménti jajgatása. Szörnyen komikusnak találta az egész esetet.~ ~ 5405 3| arra! bolond! itt keresd! - kommandirozta Gida bácsi a távolodó ebet. - 5406 3| bolondos régi névnapozás, kommandóra.~ ~- Csak hadd jöjjenek, - 5407 3| aki alkalmas arra, hogy a kommunizmus alatt nagyon megromlott 5408 3| a miniszter meghivta - a komolyirányu közlésekre. A feleségének 5409 3| mennyi a tréfa és mennyi a komolyság a szavában.~ ~Gányó Pista 5410 3| kuvaszok, meg a nyájőrző komondorok is eloldalogtak a közelségéből. 5411 3| egyet a lába közt sündörgő komondoron. A lompos pusztai bakter 5412 3| szarvánál fogva; egy nagy komondort pedig, amelyik megtámadta, 5413 3| vadrózsa nyilt azon a bütykös, komor szirten. Isten tudja, hogy 5414 3| Majd elmondom, mondta komoran. Pazsiczky, hamar egy pohár 5415 3| beülni hivatal után a baráti kompániába a poharazó asztalhoz; vagy 5416 3| Gyakorlat dolga az egész. Koncentrálni kell tudni a figyelmet. 5417 3| És amint félrevert harang kongásához hasonló jajszava végigcsendült 5418 3| szörnyen imponált a lelki konstituciója is, amelynek, lám, éppen 5419 3| hangja van kendnek!~ ~- Néked kontráz ez hékás! - vág vissza hevenyében 5420 3| fellépés; akkora világosszőke konty, mint egy kis boglya; és 5421 3| vagy öt hold s azon minden konyhai zöldség, meg gyümölcs bőségesen 5422 3| csalogató is volt a finom konyhán és uri kényelmen kivül. 5423 3| csak az utolsó van hátra, a konyhától balra: az udvari szoba, 5424 3| tetőtől talpig úr, vállalta a konzekvenciákat az első naptól kezdve. Lelkiösmeretes 5425 3| módszere szerint. Én már olyan konzervativnak csufolt öregember vagyok, 5426 3| állapitotta meg, hogy a Kopaszhegyen történt valami. Alig vártuk, 5427 2| más, ami körülöttem van, kopik, nyüvődik, enyészik lassan-lassan. 5428 3| füttyögetéssel, a fák derekának a kopogtatásával jelezték a szomszédaiknak, 5429 3| jöjjön. Itt puska is várja; koponyalékelő fokos is.~ ~A hold már feljött. 5430 3| volt; a szerszámja pedig kopott és foltozott. A kocsisán 5431 3| száraz galy leválik és halk koppanással hullik le a földre. A gyenge 5432 3| felforditották, semmi sem koppant; nem zörgött benne más, 5433 3| megbizható volt a végletekig; korábban bent volt a hivatalában, 5434 2| Amíg élt, nyolcvanhatéves koráig, mindig tanultam tőle magyarul.~ ~ 5435 3| parancsolt nekem, a fiam hétéves korával megszünt, nem provokálom 5436 3| aztán közbe suhintott a szél korbácsa és attól minden hópehely 5437 3| ivott; hisz’ a patika nem korcsma; muszájból szopogatta a 5438 3| magának. Nem lehetett ott kordont tartani. Aki hol érte, ott 5439 2| illemlátogatásokat mégis kell tennem a korifeusoknál. Ez már etikett dolga. Ez 5440 3| Tudnom kellett, hogy ez a korkülönbség az esztendőkkel csak növekszik 5441 3| birodalmának s Mária országának korlátlan zsarnokai jött-ment kalandorok 5442 3| Hajagoséknak, Bugyiéknak, Kormoséknak tudok eladó leányokat. Derék 5443 3| felszerelésemmel: a kalitkáimmal, a kóróimmal, a lépestáskámmal. Az édesapám 5444 3| hivogatókat, a kalitkáikkal a kórók alá helyeztem. Aztán a buvóhelyemen 5445 3| ütöttem fel a sátorfámat. A kórókat kitettem negyven-ötven lépésnyire 5446 3| mellettök egy fogat, két koromfekete lóval.~ ~Mindnyájan megösmerték 5447 3| emberiség salakja az emberiség koronája fölé tolakodott.~ ~Degenerált 5448 3| csapott le a lépvesszős kóróra, hogy rögtön ottragadt közüle 5449 2| lennem.~ ~Az első csapás a korparéti kaszálón ért.~ ~Addig kajtattam 5450 3| az igazgatója tanácsára korrepetitort kerestek melléje a nagy 5451 2| lassan-lassan. Hát még az emberek, a kortársaim, a régi ösmerőseim, a barátaim, 5452 2| Vendégszerető házat vitt; de egy korty bort sem ivott az ebéd, 5453 3| Magam főztem.~ ~A legény kortyintott egyet, de előbb ráköszöntötte 5454 3| öntötte a kevés vizet, hanem kortyonként vette a szájába: onnan csurgatta 5455 3| tüzrakásra és az elemózsiás kosarak őrzésére kirendelt tót hajtó 5456 3| A tót vadőr szaladt a kosarakhoz, hozta a boros üveget. A 5457 2| vittem a házigazdámnak kosárban hat üveg finom egri vörösbort.~ ~ 5458 3| Az öreg ur megsimogatta Kossuth-szakállát és belefogott a történetébe.~ ~*~ ~ 5459 3| hívták egymást. Ugy látszik, kószálásukban most minket tiszteltek meg 5460 3| az, hogy ezeknek az itt kószáló lámpalátogatóknak és valamennyi 5461 3| amelyek a fekete gyémántot, a kőszenet termelik a föld méhében, 5462 3| Magam szedtem össze neki egy koszorura való vadvirágot és elvittem 5463 2| életemből.~ ~Első ebédem a kosztadóimnál nagyon elszomorított. Otthon 5464 3| Természetesen az asztalomnál kosztolsz. Költözzél ide mindjárt. 5465 3| lilabársony; vehetnél belőle egy kosztümre valót - nekem.~ ~Kacagott 5466 3| hómező messzire nyulik a Kraszna völgye felé; kietlen világ 5467 3| Pados Péter nem félt. Sőt a krasznabélteki erdész ur parancsára még 5468 3| tulajdonképpen a te igen alárendelt kreatúrád? Majdnem azt mondhatnám, 5469 2| az emléke.~ ~Legtitkosabb kritikáimmal sem bírtam elérni.~ ~A föld 5470 2| az nem ún bele a saját kritikája provokálásába, a művei simításába, 5471 2| arcáról olvashattam le a kritikáját. Lelkesítése nélkül sohasem 5472 2| elfogulatlan és mégis buzdító kritikára.~ ~Magától értendő, hogy 5473 2| hanem akik esztétizálnak, kritizálnak, essayt írnak, tehát okos 5474 3| az ő Dezsőkéjét szigoruan kritizálta meg őelőtte. A leányát is 5475 3| borsóból, salátából, korai krumpliból meg tengeriből és a sok 5476 3| területemet. Hol a lelócziak krumplijára járt rá; hol a bélaudvarnoki 5477 3| Bizonyosan a feleségem küldött hozzám ezzel a képpel. Ő 5478 2| Másnap reggel hordárral küldtem el a kéziratot a szerkesztőségbe, 5479 3| Gáspár feketéi mégis csak különbek. Azok valami oroszok; sohasem 5480 3| mindig hivtak az ország különböző részeibe, az otthonukba. 5481 3| komoly vizslám; tudom, mi a különbség.~ ~Nyírő megemelte a kalapját.~ ~- 5482 3| Még pedig mindegyik valami különöset, valami nem mindennapit. 5483 3| vannak, az Marcinak már „külország”. Mogorva vén csont; de 5484 2| Magas, szikár, izmos volt a külseje. A belső lénye határozott, 5485 3| hasonlitott már hozzád a külsejével, hogy azt reméltem: hátha 5486 3| a teljesen jelentéktelen külsejü éjjeli kalandoron is; hát 5487 3| őrmesternek!...~ ~A század kürtje, meg a katonákat kisérő 5488 3| vadászat rendezője belefuj a kürtjébe. Ha a hajtásnak vége lesz, 5489 3| kürtöltek volna. A futólépés kürtjele valami bajt jelenthetett. 5490 3| azt a katonai «gyülekező» kürtjelével adja tudtunkra. Akkor le 5491 3| hajtásnak vége van; különben nem kürtöltek volna. A futólépés kürtjele 5492 3| közeledő magyar katonaság kürtöse fujta a menetütemet, hogy 5493 3| Rögtön rá felhangzott a kürtszó; de nem a gyülekezőt fujták, 5494 2| visszaadásának a szándékával. A küszöbön még így szólott hozzám, 5495 2| bizonyos halál.~ ~A harc, a küzdelem, a háborgás, az elégedetlenség, 5496 3| visszaejtenél uj kezdésekbe, uj küzdelmekbe? Amikor pedig akármelyik 5497 2| szívós kitartásunk győzte a küzdelmeket. Meg sem éreztük ezt, olyan 5498 3| a magok létéért; sokkal küzdelmesebb még, mint az emberé. Csudás 5499 2| Önmagamért nincs többé miért küzdenem. Nyugalomba vonulok.~ ~Miről 5500 3| oda a barátjának: - Nagy kujon vagy Sándor, - ugyancsak 5501 3| kurjantott a legény, hogy a Kujtorgó tetején levő gólyafészekből 5502 3| csak el-ellátogattak a «Kujtorgóba», ahogy a csárdát az oda 5503 3| ahogy a csárdát az oda kujtorgók elnevezték.~ ~Márinkó asszony 5504 3| mázsa mézet fognak eladni; a kukorica egy kicsit gyenge, mert 5505 3| cigánygyerek nem találta meg a sürü kukoricába esett foglyot, Nyírő Diánát 5506 3| A more eltünt a magas kukoricában.~ ~A vizsla eközben előre 5507 3| éjjel ki akarta bontani a kukoricagóré léces oldalát. Az intéző 5508 3| cigánygyerek fülel.~ ~Éppen a kukoricáshoz értek.~ ~- Ürge! menj be! - 5509 3| a fiatalok meg jobbra a kukoricások felé, amelyek közt tarlósávok 5510 3| a nyitraszegi répást meg kukoricást tisztelte meg látogatásával. 5511 3| Ürge odabent motoszkált a kukoricatábla közepén. Egyszerre csak 5512 3| Tovább haladtak. Egyik kukoricatáblától a másikhoz. S eközben folyvást 5513 3| hajnalodott, amit nemcsak a kakas kukorikolt ki a tanyán, hanem elgágogtak 5514 3| fel a tornácra. A külön kulccsal halkan felnyitja a pitvarajtót, 5515 3| kellett lenni, amelynek a kulcsát az intéző mindig magánál 5516 3| Elcsenték az édesanyjok kulcscsomóját, hogy végigpróbálják, hátha 5517 3| és félkörben kanyarodva kullog; a fejét csak akkor forditja 5518 3| szeretik egymást!~ ~- Akkor mit kunéroz itt engem ezzel a sok előadással? 5519 3| okos ember; - de hogy mit kunérozom?... Iszen csak nem ronthattam 5520 3| itt?~ ~Egy mufflon-szarv kunkorodott azon a falitáblán. Orgoványi 5521 3| akkor elmennek hivatalt kunyorálni, hogy mások rugdossák őket.~ ~ 5522 3| hepciáskodó Parajdit meg ugy kupán legyintette, hogy alig birtuk 5523 3| kiküldött neki a laboránssal egy kupica gyomorerősitőt, azzal az 5524 3| meg három, és a vigasztaló kupicák ezalatt egymásután tüntek 5525 3| ide ül a divánra, én ide kuporodom a szőnyegre elibé. Oszt’ 5526 3| asszonyt nem akarta a kutra kurgatni az ágyból, ő maga rest volt 5527 3| megcsappant a vendégjárás a kúriáján. Azután meg azt, hogy olyan 5528 3| semmi sem. Hanem utána olyat kurjantott a legény, hogy a Kujtorgó 5529 3| a kezét. Hisz’ megyebeli kurtanemes volt, akinek jussa lehetett 5530 3| megigazgatta a nadrágszijját; kurtaszáru pipáját a zsebébe dugta; 5531 3| tötyögtek a kicsinyek. A kurtaviganós pásztor lába térdig meztelenül 5532 3| fűzőbe szoritott himnemü kurtizánok uniformisos figuráira mosolyognak, 5533 3| minthogy az ükapja Rákóczi kurucai közt vitézkedett valaha. 5534 3| folyosóra léptem, hogy majd a kút táján, ahova a pocsolyavizre 5535 3| elindulunk; aki megkerüli a kutat s előbb jut ide vissza, 5536 3| előtte és nem tiportak rá. Kutba ugrott, amikor kevés volt 5537 3| magasságban. Idelent egy pusztai kútgém kapaszkodik az ég felé. 5538 3| Rossz előérzettel siettem a kúthoz, ahol összemarkolásztam 5539 3| felé. Ugy csüng le róla a kútostor, mintha mesebeli nagy madár 5540 3| az asszonyt nem akarta a kutra kurgatni az ágyból, ő maga 5541 3| megházasodtam és nem jártam rosszul! Kutyabajom nekem azóta. Főznek, mosnak 5542 3| bácsi.~ ~- Adnék ezért a kutyáért egy...~ ~Nyírő közbevágott: - 5543 3| a dorgatóriumot, mert a kutyák ugatni kezdtek s oda kellett 5544 3| elnyúlt.~ ~De a drága hű kutyám is ott feküdt előttem, felhasitva. 5545 3| köpenyegére a füvön.~ ~- A kutyámnak vége van, kezdte, - és elcsuklott 5546 3| a kocsiba, mert ebben a kutyának való időben nem akart a 5547 3| ajtóban a farkát csóválgató kuvasznak:~ ~- Vigyázz a házra, Bundás! - 5548 3| ugy garázdálkodtak; a házi kuvaszokat megfojtották, elhurcolták, 5549 3| a férfiak még egy pohár kvaterkára együtt maradtak s a cigányt 5550 3| kötélpányvát kötött az első lábaira s azzal eleresztette, hadd 5551 3| vadrózsa után nyultam, letört a lábam támasztéka és abban a pillanatban 5552 3| Miska bácsit is levették a lábáról. Megszerette őket és megnyilt 5553 3| feltürte a gatyáját, végig a lábaszárán.~ ~A leány megszeppent.~ ~- 5554 3| legádázabb tifuszt. Mire abból is lábbadozott, nem volt haja, a félszemére 5555 3| keresnyei erdőben, amelynek sűrü labirintjai a legjobb buvóhelyeket kinálták 5556 3| áruló cserkészút, amelynek a labirintján el lehet tévedni.~ ~Sietett. 5557 3| volna neki, hogy ráérjen láblógázva élni; kaszinózni, követet 5558 3| megérintik szárnyokkal vagy lábokkal, leesik velök a földre, 5559 3| kocsist és kiküldött neki a laboránssal egy kupica gyomorerősitőt, 5560 3| mit csinál; mert azok két lábra állottak és egymást kezdték 5561 3| csak lepisszegi; azután lábujjhegyelve lép fel a tornácra. A külön 5562 3| világért sem tették volna be a lábukat; hisz’ ott volt - a medveölőpuska, 5563 3| édes jó Istenem! Édes kis Lacikám!~ ~Lerogyott a székébe. 5564 3| évét...~ ~- Mi köze ehhez Lacikának? - riadozott az asszony.~ ~- 5565 3| vagy abban a furcsa hosszu ládában kellett lenni, amelynek 5566 3| meg egy szokatlanul hosszu ládája, amelynek a könnyüségéről 5567 3| meg két széken - no meg a ládáján - kivül nem is fért el egyéb. 5568 3| gyerekek és aztán nekiestek a ládának.~ ~Azzal már nehezen boldogultak. 5569 3| valamelyik a szekrényt, meg a ládát.~ ~A szekrénnyel könnyen 5570 3| megtörülközött, felvette a lajbiját, arra a bekecsét; - a kalapját 5571 3| tudott róla. Szegény Szabó Lajoson igy maradt rajta, hogy ő 5572 2| előkapott egy fejszét s a hosszú lajtorja végét egypár hatalmas csapással 5573 2| cselekedett.~ ~Kirohant a tűzi lajtorjáért; azt két ember erejével 5574 2| vizes pokrócokat; felment a lajtorján a kéménybe, ott eloltotta 5575 2| dobatott a vizes dézsába. A lajtorját a kéménylyukba állította, 5576 3| sem lett volna elég.~ ~A lakása különben jellegzetesen férfilakás 5577 3| örömére felcipelt magával a lakására - megházasodtam. De hogy 5578 3| ócska papucsban csoszogtál a lakásban ide-oda és három napig sem 5579 3| levegője az ilyen városi lakásnak.~ ~Orgoványi a mai nap további 5580 3| kerüljenek az asztalodra? vagy a lakásodat, amely az enyém is kellett, 5581 3| melletted mit ennem; volt lakásom; volt ruhám; még szórakozásom 5582 2| egymástól, hogy felírta a lakásomat, a látogatásom visszaadásának 5583 3| fordult.~ ~- Maga ezentul lakatot tesz a nyelvére, érti? Ha 5584 3| feloldalak a veszteséged alól, lakjál jól csak bátran dagadós 5585 3| szélütötte magyarság tetemén lakmározzék. Hogy megszaggassa vonagló 5586 3| fejét.~ ~- De iszen mind itt laknak, Bugyiék magának éppen a 5587 3| mikorra gondolnád, fiam, azt a lakodalmat?~ ~ ~ ~ 5588 3| akinek ünnepe, ha az én lelki lakomáimban részesülhet, és aki még 5589 3| asztal közepén álló ernyős lámpa a fehér abrosz fölé csalogatta 5590 3| éjszaka a kert bokrai közül a lámpafény felé vándoroltatott.~ ~A 5591 3| hogy ezeknek az itt kószáló lámpalátogatóknak és valamennyi lepkének, 5592 3| jégkölöncöket; meg sem gyujtja a lámpást; csak a süvegét, ködmönét, 5593 3| kerecsensólyom, ez a «falco lanarius»; van vándorsólyom, a «falco 5594 3| majd megfojtotta magát a láncán; nem birtak vele; végre 5595 3| mint a parázs. És hogy tud láncolni...~ ~- Tud, - mondta Körtvélyesy 5596 3| robbantotta ki lelkesedése lángját.~ ~Megint lengtek a kendők, 5597 3| visszataszitóbbnak látja a szerelem lángolását, amelytől rettegve, fázva 5598 3| A fátyol, amelyet erre a lángoló szégyenre boritunk, meggyullad 5599 3| tetszik nekik, mindig csak langyos választ kapott.~ ~Erzsikének 5600 3| erdőt; az alatta elterülő lankás pusztát; várta a farkasokat. 5601 3| is a feleségével, meg a lányával, akinek a halványságát még 5602 3| elkerülni. A mi történelmünk lapjait mindaddig csak a hazáért 5603 3| semmi ilyenre sem akadt. A lapok szürkék voltak. Ebéd után 5604 3| Ebédközben Orgoványi a lapokat böngészte végig. Ilyenkor 5605 3| lépkedő gólya tocsogott a lapos medence sással benőtt foltján. 5606 3| madár csőre volna.~ ~A rét laposa felett bíbicek csapongnak, 5607 3| kezdett a vetés. A mocsaras laposok szélén fűszőnyegek terültek. 5608 3| pusztai vizek; ellepték a laposokat, de még a legmélyebb pontjokon 5609 3| meg-megvillan eközben.~ ~A lapost sötétzöld nádas szegi. Ing-ring 5610 3| mintha nem is sejtené, mi lappang a hirtelen változás mögött 5611 3| a rongy, ugy esett le; - lássuk azt a hirest! most mutasd 5612 2| De még ez a nagyszerű látás is hiányos egymagában.~ ~ 5613 3| az étheri valamit, azt a láthatatlant, azt a szerintetek semmit, 5614 3| csodaszörnyeket, amelyek nappal láthatatlanul bujnak meg a bokrokon, a 5615 3| bokrok köré. Itt meg nem láthatják a bestiák, csak megérezhetik; 5616 3| arcszint csak a vadrózsán láthatsz, amilyen neki volt. Leányos 5617 3| szerelmem bálványát éppen ott láthattam s ott találkozhattam vele, 5618 3| életet élvezheti s ahol látják, csudálják, ahol érvényesülhet. 5619 3| mondta vidáman. - Szivesen látjuk őket. Csak egyet kötök ki. 5620 3| szántás, hol vetés. Még ha jól látna, akkor is csak ezt látná. 5621 3| patikabeli társaságra. - Ha ezt látnák! Bizonyos, hogy a sárgák 5622 3| érintkezett. Ezt meg kellett látnia az olyan önálló életü asszonynak, 5623 3| kincsét. Amikor már minden uj látnivaló elfogyott, Lencsi néni még 5624 3| hangot adni sem birt.~ ~Látnunk kellett, hogy puderes, kifestett, 5625 3| kukoricást tisztelte meg látogatásával. Mostanában éppen a Kopaszhegy 5626 3| diákkoromban évenkint meg szoktam látogatni a nagy vakáció folyamán. 5627 3| amilyen bárki más, aki látogató lehet itt. A férfinak minden 5628 3| nagy iróasztal mellett a látogatójának, aki csinos fiatalember 5629 3| szárnyát, mire az egész látomány egyszerre eltünt, mintha 5630 3| nyilegyenest az állásomnak. Látott-e, nem-e, azzal már nem sokat 5631 3| hogy amit itt magad körül látsz, az a ház odafent, az udvaron, 5632 3| mutatnak, nagy lombos fáknak látszanak, pedig csak köd-köd-köd 5633 2| könnyű volna elég érdekesnek látszanom. De ettől eltilt megbizatásom 5634 2| hihetetlenül tudja élvezni. Amikor látszatos lustasággal hever, tétlenül, 5635 3| talán még igazad is lehetne látszatosan, ha rögtön hozzá nem tenném 5636 3| az más, mert azt ők sem láttak. Persze, hogy medveölő puskám 5637 3| a legény diadallal.~ ~- Láttál-e már?~ ~- Kérem alássan, 5638 3| asszonyok asszonya. Mindig téged láttalak. Mindig utánad vágytam. 5639 3| És hogy mult ki! ha láttátok volna...~ ~- Mondd el, kértük.~ ~- 5640 2| emel.~ ~Mindezt érezve, látva, hallva: akarva, nem akarva 5641 3| tért, már csillapodott a láza. Bágyadtan, a szemét lehunyva 5642 2| háborgás, az elégedetlenség, a lázadás: megannyi forradalmasítója 5643 3| az „uj világrend” ellen lázadó forradalmár sorsa várjon 5644 3| testem-lelkem mindenségével lázadok s tiltakozom.~ ~Át kell 5645 3| szememet lehunyni. Egyre azon lázadtam magamban, hogy lám, milyenek 5646 3| doktort a kocsiról s vitte lázas feleségéhez.~ ~A doktor 5647 3| zsarnok bennünket ingerlő lázitása, kihivó támadása, amely 5648 3| városok olyan asszonyai és leányai, akik nem rettentek vissza 5649 3| Szebb, sokkal szebb volt a leányánál; maga a viruló, illatosan 5650 3| gazduram ráripakodott a leányára:~ ~- Neked sincs jobb dolgod, 5651 3| meg nyelveket is és a kis leányba tölcsérrel öntötte a maga 5652 3| vagy te, ember, aki egy leányért bevágsz egy egész tudományt, 5653 3| büszkén.~ ~És amikor odaért a leányhoz, óvatosan levette először 5654 3| kacagni, hogy megszeppent leánykája bátorságra kapott, odafutott 5655 3| valamikor elveszi az ő egyetlen leánykáját.~ ~Juliska-mama imádta az 5656 3| mondta nekem, mint a te leányod; „csak nem olvashatom mindig 5657 3| hogy kérjem meg tőled a leányodat, aki olyan nagyon hasonlitott 5658 3| lelkével is hasonlitani fog. A leányodban akartalak imádni téged. 5659 3| akartalak imádni téged. És a leányodtól vágytam megkapni tovább 5660 3| voltam atléta. Egy fiatal leányrokonunkat kellett az édesanyámnak 5661 3| kis birtokukra. Egyetlen leányukat már férjhez adták Budapesten, 5662 3| róla, annak volt a betege a leányunk. Ládd-e, milyen egészséges 5663 3| mintha őt lőtték volna meg. A leányzó pedig kétségbeesetten bámult 5664 3| kacarászó pávagalambokat, a falu leányzóit, akik körül a legények viháncolnak. 5665 3| tekintetét; és mintha ott lebegne az ajkán valami, amit meg 5666 3| nevét látta, az megfogta, lebilincselte.~ ~Ma éppen semmi ilyenre 5667 3| az ilyen vasgyuró itthon lebzsel.~ ~Peti rákvörös lett. A 5668 3| naplopó ijafia-atyafia ott lebzselt volna nálok, amikor otthon 5669 3| akarta bontani a kukoricagóré léces oldalát. Az intéző elcsipte 5670 3| mosolygott. Tetszett neki a „lecke”, amelyet a legénytől kapott 5671 3| hogy elkészüljek a hétfői leckékkel... Különben ha minden kötél 5672 3| venni, hogy tulajdonképpen leckét ad. Pompásan tenniszezett 5673 3| alatt ült Guszti bácsi egy lécpadon. Melléje telepedtem. Nem 5674 3| Aranylégy dong a fülem körül, lecsap rám, meg ujra felzúg; szörnyen 5675 3| ott termett a vén sas és lecsapott közéjök. Sajtár Dániel gazduram 5676 3| belőle és én nem birtam lecsillapitani. Ugy rohant el, hogy rám 5677 3| örökölte.~ ~Szabó Lajos erre lecsillapodott, megszelidült. Valami lehet 5678 3| parázs, a szeme meg csak lecsukódott, mert nyitva tartani nem 5679 3| szakadtak, az asszony fejéről lecsúszott a zöld selyemturbán és alóla 5680 3| Lassan, csak úgy véletlenül lecsúsztatta magáról a rajta volt könnyü 5681 3| erőszakoskodik, megölöm, ledöföm!... kést mártok a szivébe, 5682 3| meglátni mi az: bokor-e, kő-e, ledöntött fatörzs-e vagy mi egyéb.~ ~ 5683 3| akit a nyári nap alaposan leégetett. Látszott rajta, hogy nem 5684 3| belsőséget, amelyen csak egy leégett viskó állott.~ ~Sem éjjelünk, 5685 3| Amikor a kisasszonyt leemelte a kocsiról, ugy tartotta 5686 3| János gazda, néminemü kis leereszkedéssel.~ ~- Akkor mindjárt meg 5687 3| menyei kék mezőre; onnan leereszkedik a zöld mezőre. Pásztortilinkó 5688 3| akihez hivták volt. Sándor leesdekelte a doktort a kocsiról s vitte 5689 3| szárnyokkal vagy lábokkal, leesik velök a földre, megfogja 5690 3| de ha a munkában elfárad, lefekszik és ugy alszik, mint a bunda. 5691 3| első pillanattól kezdve lefoglalt magának. Kivallatott mindenről, 5692 2| várakozását a minimálisra lefokozni, akkor nem éri nagy csalódás.~ ~*~ ~» 5693 3| alatt, amig a fiu hőstelte lefolyt, átélte az örök Éva első 5694 3| közel vagyok ahhoz, hogy leforduljak a székemről.~ ~- Semmi, 5695 3| Ferkóval. - Az ebadta kölyke lefőzött!~ ~Maga kacagott az eseten 5696 3| többet - jelentettem ki lefőzötten.~ ~- Akkor feloldalak a 5697 3| láttam, amikor azok a feketék lefőzték a grófi telivéreket, - erősitette 5698 3| felgyógyult és akkor megkapta a legádázabb tifuszt. Mire abból is lábbadozott, 5699 3| Akkor is a mesélésre legalkalmasabb félreeső lugasban voltak, 5700 3| megpróbáltuk a kezdetet legalól, napszámos munkával, máról-holnapra 5701 3| az esete a legérdekesebb, legbolondabb itt valamennyi többié között. 5702 3| módom rá, hogy védekezzem a legborzasztóbb ellen, a „jogod!” ellen, 5703 3| másnak - láttam azt, mint a legbujább pompájában.~ ~A kert néhány 5704 2| természetbe, a lelkem a legcsodálatosabb dallamokat hallja.~ ~Kezdődik 5705 3| csikósszárnyék barnállik. Ott legel a ménes.~ ~A fehér gulyák 5706 3| azzal eleresztette, hadd legeljen. Igy meg nem szökhetett. 5707 3| magyart!...~ ~ ~Messze a legelőn csikósszárnyék barnállik. 5708 3| rosszul jár a kártyájok, a legelső jött-mentnek odaadják az 5709 3| jóval kevesebbe, - mintha legényéletedet élve akartad volna a magad 5710 3| már neki magának is nagy legényfia van, akinek előbb-utóbb 5711 3| hirtelen a nyakába ugrott a legénykének és megcsókolta.~ ~Gyurka 5712 3| jókorát rugaszkodott idáig legénykora óta s már neki magának is 5713 3| sietett haza. Kényelmes legénylakása volt a Szivárvány-utcában, 5714 3| nyájaskodást és rászólt a legényre: - Gyere csak egy kicsit!~ ~ 5715 3| neki a „lecke”, amelyet a legénytől kapott a dohányzás dolgában; 5716 3| Lássa, annak az esete a legérdekesebb, legbolondabb itt valamennyi 5717 3| ennek a Ferinek, aki a világ legfeledékenyebb embere, hogy ne a zsebkendőjére 5718 2| mind a kettő.~ ~Az ember a legfelségesebb képeket látja odakint folyvást. 5719 3| Várday messze környéken a leggazdagabb és legkeresettebb fiatalember. 5720 3| harsan fel a minden hangok leghátborzongatóbbja, a farkasüvöltés. Ezt a 5721 3| virágot nem adott volna a leghosszabb országgyülési beszédért 5722 3| madaraknak.~ ~Jenő, mint legidősebb, volt a mama dédelgetett 5723 2| A magyar dolgozataim a legjobbak voltak az osztályomban. 5724 3| ajánlotta is az igazgató úr a legjobbat, akit ösmert, a saját unokaöccsét, 5725 3| be a szobába. Az Isten a legjobbkor hozta őket. Az egyiket felkapta 5726 3| hogy fárasztó volna, sőt legkellemesebb szórakozás.~ ~Sokáig vártam 5727 3| környéken a leggazdagabb és legkeresettebb fiatalember. Nagyon kedvemre 5728 3| képzelőereje volt az elméjének legkifejlettebb része. Ezt az édesanyjától 5729 3| Éppen ma találta pedig a legkivánatosabbnak. A tilalom csak fokozta 5730 3| Éppen erre voltam a legkiváncsibb és csak intettem Ferinek, 5731 2| természet ösmerete nélkül. A legköltőibb színezés is üressé válik, 5732 3| Ilyen kell énnekem.~ ~A legközelebbi pár napon sok volt a gazdasági 5733 2| természet muzsikája.~ ~A leglégiesebbje csak ezután következik.~ ~ 5734 3| magatokat; de egyről, a leglényegesebbről megfeledkeztek: arról, hogy 5735 3| kalászai magasabbak voltak a legmagasabb férfinál. Maga János úr 5736 3| minden vad menekül. Csak a legmardosóbb éhség birja rá a farkast, 5737 3| ellepték a laposokat, de még a legmélyebb pontjokon sem merült volna 5738 3| könnyitett magán a lelke legmélyén. Szerelmes vagyok! suttogta 5739 3| nemzetközivé aljasitsák az Uristen legnemzetibb népét.~ ~Istent s Hazát 5740 2| magyarul tudott, mint a legnyelvtudóbb akadémikus, ahogy magyar 5741 3| kezökre a világtörténelem legpéldátlanabb árulása; azután elszedték 5742 3| ha nem lett volna az a legrettentőbb és egyre még rettentőbbé 5743 3| csak mosolyog; de az lesz a legrosszabb. Hisz arra még felelni sem 5744 2| viharok teljesen elolthatják. Legsenyvesztőbb a szürke, eseménytelen, 5745 3| elkövetkezett Magyarország legsötétebb éjszakája, amilyenről még 5746 3| magányossága miatt, hogy a legsürgősebben megházasodott ujra. Annyira 5747 3| vérbemártott a sárga euchloëk legszebbjeinek a szárnyahegye; és mind 5748 3| Ugy képzelte, hogy ez a legszerencsésebb házasság lesz a világon. 5749 3| akiről ugy beszéltek, mint a legszivtelenebb vampirról, hisz a vérét 5750 3| ábrázolt.~ ~A szőke tündérek legszőkébb haja omlott le a fejéről, 5751 3| Mindaddig nem is volt megzavarva legteljesebb boldogságuk, amig a barátom 5752 2| is ideálom az emléke.~ ~Legtitkosabb kritikáimmal sem bírtam 5753 2| pattan ki Juppiter fejéből. A legtöbben keserves Golgotáját járják 5754 3| készültek. A vándormadarak legtöbbje már elment; itt csak az 5755 3| szereplő politikus urak legtöbbjét; tudta, mit tartson rólok; 5756 3| rendezte, vezette, hanem a legtöbbször ő maga találta ki. Ha a 5757 3| azt én mnemotechnikával a legtökéletesebben megjegyzem egyszersmindenkorra. 5758 3| Pásztor Jancsi győzte legtovább, de annak is dadogott a 5759 3| öregember vagyok, aki a legujabb kitalálásokat nem ösmerem; 5760 3| azok kerültek sorra, akik legutóbb akadályozva voltak.~ ~Amikor 5761 3| És lám, lehetne még egy legutolsó - ...De hisz’ ez - leány! - 5762 3| nyiláson állottam el, ahol a legvalószinübbnek hittem a találkozást az 5763 3| meg egy darab időre. Ez a legveszedelmesebb fajta valamennyi közt. Menj 5764 2| az ilyen feladatokban én legyek az első.~ ~Azután elkerültem 5765 3| nélkül agyonüti, akárki légyen is az.~ ~Ösmerték nagy erejét, 5766 3| szerelmet. Nem birt meglenni legyeskedés nélkül. Született udvarló 5767 3| akörül a zsellérleány körül legyeskedik. Biz erről azóta, sok más 5768 3| vagy Sándor, - ugyancsak legyeskedtél a körül a Kamillácska körül. 5769 3| bejáró parasztfruskával legyeskedtem, azt rögtön megmondta a 5770 3| mozdulatlan; a farka pedig legyezősen szétteritett és hófehér. 5771 3| ilyen hitvány kis felesíge legyik!~ ~Reggelizésre visszakerültek 5772 3| hepciáskodó Parajdit meg ugy kupán legyintette, hogy alig birtuk fellocsolni.~ ~- 5773 2| feltör a nagy ujjongás, a legyőzhetetlenség hirdetése.~ ~Najádok, villik, 5774 2| bírkózik vele. Az akadályt legyőzi. Csak elpuhulni, elernyedni 5775 3| egész életünkön át robotosok legyünk. A magam ura akartam lenni, 5776 3| megállott a libuskáival a legelő legzöldebb foltján, ő is oda igyekezett 5777 2| bizonytalanságoknak; annak a lehangoló, megbénító érzésnek, tudatnak, 5778 2| Akárhányszor csak kettő. Nagyon lehangolt nyomorult sorsom ilyen forgandósága.~ ~ 5779 3| a lovamat és egy-kettőre lehánytam magamról a könnyü nyári 5780 3| máskép áll. Most szinte lehasal, amit szárnyas vad mögött 5781 3| kicsinyes gondok. Ővele nem lehel vitatkozni; elsősorban azért 5782 3| terror minden eszközével.~ ~Lehet-e ezt valaha elfeledni? Van-e 5783 3| minden szavát, és mégis lehetetlennek tartottam, hogy most az 5784 3| ösmertem? Hisz’ akkor nincs lehetetlenség a világon.~ ~Elkértem a 5785 3| az egyesegyedül csak - te lehetnél ezen a világon.~ ~- Én?! - 5786 3| életök fogytáig boldogok lehetnének, s ők jobban szeretik a 5787 3| elolvasd, ami az egyetlen lehetősége annak, hogy mindent megtudj, 5788 3| tartó teljes egyedüllétre lehettek elkészülve. Ráértek, hogy 5789 3| magányára vágytam: ott sem lehettem benne bizonyos, hogy legalább 5790 3| én nem birtam a szememet lehunyni. Egyre azon lázadtam magamban, 5791 3| végigborzongott valami. Lehunyta a szemét, ugy élvezte a 5792 3| láza. Bágyadtan, a szemét lehunyva suttogta: mondj valamit, 5793 3| hogy a sárgák mindjárt lehúzzák a feketéket. De nem ért 5794 3| magának uj elméletemet a Leibniz-féle monászrendszer hiányosságáról, 5795 1| tizenöt csupa természeti leírás és megfigyelés, párosulva 5796 3| erre következett, azt sem leirni, sem elmondani nem lehet.~ ~ 5797 3| végig. Akkor nem lesznek leivások, szertelenségek. Nincs is 5798 3| Déli harangozáskor lejár a verseny, inditványoztam. 5799 2| ékeskedett.~ ~A pályázat lejáratát megelőző este nyolc órakor 5800 2| pályázati határidő aznap délben lejárt.~ ~És a »Proletárok«-kal 5801 2| eloltotta a tüzet; azután lejött, megmosdott és szó nélkül 5802 3| ur tehát megállitotta a lejtőn a rohanást és elkezdett 5803 3| mintha egyik sem akart volna lejutni a földre, hanem mind visszatörekedett 5804 3| végzed, meg azt végzed; lekaszálod a lucernát, széthasogatod 5805 3| mondogatja, amig meg nem lékelem kendet.~ ~- Csiba kölyök! 5806 3| pattanni a székéről; de leküzdötte meglepetését és titkolni 5807 3| lenne most oda bekopogni, lekuporodni a napsütéses szobájában 5808 3| Visszaszaladt az ebédlőbe; lekuporodott megint a diván mellé a földre 5809 3| rászólok, különben az egészet lelegeli.~ ~Öblös hangon mordult 5810 3| ajkadon nem csüggött; a lélegzetét nem szivtad magadba; a vére 5811 3| gondtól megszabadult, nagyot lélegzett és szivesen engedett az 5812 3| illatos keveredésébe s nagy lélegzettel szivta magába a kakukfű 5813 3| a ménta, meg a vadborsó lélegzetvételével. A kaszálóról csakugy áradt 5814 3| és egy kicsit gyorsabban lélegzik.~ ~A farkas óvatosan közeledik. 5815 3| mérföldnyire volt egymástól - lélekben.~ ~A kastélyt a régi gazdái, 5816 2| világosság, amely látni enged, a lélekből sugárzik.~ ~De még ez a 5817 3| elmult, megszünt.~ ~A kis lélekharang egy szegény mártirnak csengett-kongott...~ ~ ~ 5818 3| Egy pillanatot nyertem. A lélekjelenlétem visszatért. Gyorsan repetáltam 5819 2| példaképemmé tette. De a lélekjelenlétét csudáltam legjobban. A sok 5820 3| szerintetek semmit, amit asszonyi léleknek neveznek, soha mással megnyerni, 5821 3| két nőt, akik alig birtak lélekzeni a karja között.~ ~- Azt 5822 3| elfulladhatnak. Tartotta velök a lélekzetelállitó tempót, annyira eresztve 5823 3| szerény fiatalembert, nagy lélekzetet vett, azután elkezdte:~ ~- 5824 3| törődött.~ ~Az asszony a lélekzetét visszafojtva nézte, hogy 5825 3| A hangja elvész ebben a lélekzetfojtó rohanásban.~ ~A ménes szorosan 5826 2| intimitásai? Nem volna-e azok leleplezése árulás önmagammal szemben?~ ~ 5827 3| kiszámithatatlan. Amilyen hamar lelibbent az égből ez az első kis 5828 3| imárahivással. Gazd’uram lelkében visszhangja támadt az elképzelt 5829 3| hörögve imádkozni, ahogy a lelkéből fakadt:~ ~„Szüz Mária, Istennek 5830 3| a szépsége a tied; de a lelkedből nem örökölt mást, mint a 5831 3| a diadalmas hangom. A te lelkeden keresztül kezdtem látni, 5832 3| egy nálamnál becsesebb, a lelkéhez közelebb álló valakije. 5833 3| bársonysima nyelvnek. A nők lelkéhez-szivéhez mesterien közeledhetett 5834 2| legérzékenyebb oldalam. A lelkembe nyilalt.~ ~A feleségem kevesli, 5835 3| csak te birhattál adni a lelkemnek. A te nagy megértésedet 5836 3| legény csak ugy falta a lelkes mondásokat, amelyek egytől-egyig 5837 3| mindenütt néma csend fogadta. A lelkesedés csak akkor tört ki, amikor 5838 3| s az égig robbantotta ki lelkesedése lángját.~ ~Megint lengtek 5839 3| parancsnok, lobbanó vérének a lelkesedésében, nem birt uralkodni magán 5840 3| a magyar «colonelhez» és lelkesen sugta neki:~ ~By joe! (teringettét) 5841 2| olvashattam le a kritikáját. Lelkesítése nélkül sohasem lettem volna 5842 3| érdeklődésével, buzditásával, lelkesitésével, ambiciójának folytonos 5843 3| fizet. De aki beleteszi a lelkét, az erejét, arra ontja az 5844 3| folytatta -, hogy meggyötört a lelkifurdalás és könyörögtem neki: eressz 5845 3| volt mindig valami titkos lelkifurdalásom az édesanyád miatt. Ezért 5846 2| gyilkos lettem volna. A lelkiismeretemen kívül más vádlóm nem volt. 5847 3| konzekvenciákat az első naptól kezdve. Lelkiösmeretes és megbizható volt a végletekig; 5848 2| annak a szépségnek, amely a lelkökben él és onnan kikívánkozik; 5849 2| javát. Volt hozzávaló tüzes lelkünk, forró vérünk, fiatal merészségünk.~ ~ 5850 3| a bélaudvarnoki, meg a lelóci gyönyörü hegyi erdőket.~ ~ 5851 3| valamennyi területemet. Hol a lelócziak krumplijára járt rá; hol 5852 3| reggeli után és próbáld lelőni; ha elhibázod sem baj, legalább 5853 3| birta. Didergett-vacogott, lelte a hideg szörnyen.~ ~Nosza, 5854 3| üző agár.~ ~Kandó Marci lemarad mellőle; pedig ugyancsak 5855 3| szoritották őket, hogy utoljára is lemaradtak. Bizony!~ ~Na, ha már esküdött 5856 3| az ösvényen. Mire a nap lemegy, itthon lehet. A szomszédasszonyok 5857 3| határoztam el magamat, hogy lemegyek a völgybe, ahol előbb-utóbb 5858 3| elmulik lassankint, mint a lemenő nap.~ ~Most aztán vitte 5859 3| az asszonyról nem birok lemondani. Mert ilyen asszony nincs 5860 3| vagyok, hogy a pénzedről lemondásomat jóváhagyóan veszed tudomásul; 5861 3| esztendőnek sok mindenről lemondató határától. Ezért nem vagyok 5862 3| a keresést, legyintett, lemondott. Indult volna tovább, Bagiékhoz. 5863 3| sokféle gyönyörüségemről is lemondtam volna inkább, semhogy a 5864 3| Magad látod - mondta és lemutatott a földre.~ ~Ott vagy harminc 5865 3| vadgerlicék. Azoknak a suhanását lendülését figyeltem, nézegettem. Sohasem 5866 3| Ing-ring a susogó nád; tétova lendüléssel imbolyognak ott a vadászó 5867 3| szekrény mellett állott, ugy lendült bele a szekrény ajtajába 5868 2| sikerülne lőnöm. Egyszer lenézek boldogító zsákmányomra, 5869 3| van; sőt a belletrisztikát lenézi. Gondolhatod, milyen méltánylásban 5870 3| hogy szelet támaszt vele. Leng a sörénye, gyászfátyolként 5871 3| hogy térdig felcsapkodott lenge viganója.~ ~Amikor a legények 5872 3| egymáshoz. A csikók zászlósan lengetik a farkokat. Aki ezt messziről 5873 3| lelkesedése lángját.~ ~Megint lengtek a kendők, mint megannyi 5874 3| irányt, amelyben a tavaknak lenniök kellett. A tanyától alig 5875 2| önmagunkkal hamar elégedetteknek lennünk. Amikor mások bírálnak bennünket, 5876 3| kiáltotta a legény és már lent is volt a lováról, amelyet 5877 3| meg nemsokára azután jóval lentebb. Aki kiabált, az a hegyen 5878 3| Erős határozottság áradt a lényéből, amit akkor lehetett legjobban 5879 3| szomoru történet ez; pedig a lényege elég mindennapi. Éppen csak 5880 2| érezni is kell.~ ~Én az egész lényemben érzem, mint az Istent. Vele, 5881 2| hasonlítani hozzá, mindenben. A lényének sugalló ereje volt rám. - 5882 2| keresztül jár, átszellemít, lenyűgöz; előkészít rá, hogy magával 5883 3| amely körülötte terült és lenyult addig a bizonyos vadászházig.~ ~ 5884 3| Hamarosan összecsavarta leomlott haját s a turbánja alá gyömöszölte. 5885 3| a borért; a feleségét is leparancsolta egy sokatmondó kemény tekintettel.~ ~ 5886 3| kacagás, hogy a réklijéről lepattogtak a kapcsok.~ ~ ~ ~ 5887 3| kitisztogatni a ragacsos lépből.~ ~Eszembe jutott a nyári 5888 3| A magyarok pedig csak lépdeltek előre feszesen, rugalmasan. 5889 3| egymást: nem birta elővenni lepedőnyi zsebbevalóját, hogy megtörölgetné 5890 3| szórakozottan engedte Pardont, hadd lépegessen ugy, ahogy neki tetszik. 5891 3| Ilyenkor van legjobb időszaka a lépes madarászásnak. Ehhez nagyon 5892 3| irányban az ura erdeje. Még egy lépés és odaát volt az idegen 5893 3| a kertnek irányitotta a lépéseit. A kerités mentén sűrű bodzabokrok 5894 3| külső ajtó nyilását; könnyed lépések közeledtek; a főnöki szoba 5895 3| serétet, amellyel tiz-tizenöt lépésnyi távolságig nagyon szépen 5896 3| átcsillant a ködön; de tiz lépésnyinél tovább még a vizet sem lehetett 5897 3| Nyírő.~ ~A vizsla egy pár lépéssel előre csúszott s akkor a 5898 3| Az egész életemben minden lépést azért tettem, hogy maga - 5899 3| kalitkáimmal, a kóróimmal, a lépestáskámmal. Az édesapám pedig bement 5900 2| válom, erősödöm.~ ~Minden lépésünk után, amelyet a természet 5901 2| megtisztelő kívánsággal lepett meg, hogy írjak kitünő hetilapjának 5902 3| verődve szálldosnak s rajokban lepik el a bogáncskórókat, a gazosokat, 5903 3| megfagyott embert.~ ~Az csak lepisszegi; azután lábujjhegyelve lép 5904 2| Virágregékbe. Alig lehetett lepiszkálni onnan. Egyszer le is estem, 5905 3| kiváncsi lett.~ ~- Ejnye, lepjük meg őket; lopódzzunk oda 5906 3| messze tőlök egy méltóságosan lépkedő gólya tocsogott a lapos 5907 3| Zömöktestü, sötétszárnyu lepkéje milyen rettentő végzet ott, 5908 3| kis szörnyeket s az éjjeli lepkéket; azt kereste, hogyan kezdje, 5909 3| szörnyfigurák, mindenféle surrogó lepkékkel és éjjel kóborló rovarokkal 5910 3| lámpalátogatóknak és valamennyi lepkének, tulajdonképen három külön 5911 3| Maga mindent tud, - mondta leplezetlen csudálattal. S ugyanezt 5912 3| a megindulását ugyahogy leplezze.~ ~- Derék dolog ez! - mondogatta 5913 3| az utódaik a nyomdokaikba lépnek. Ez a dolgok rendje s mert 5914 3| akkor is orditok. Csendesen lépni sem tudok. Jó kedvemben 5915 3| mindent, amit csak birtam, léppel is. Ebben nagy gyakorlatra 5916 3| bankárék erdeje közt - át nem lépte, és mig a Bangola tulsó 5917 3| meg egyéb munkások félve léptek be az irodába, amikor az 5918 3| a kezemben, a folyosóra léptem, hogy majd a kút táján, 5919 3| negyven-ötven lépésnyire tőlem, a lépvesszőket rájok tüzdeltem, a hivogatókat, 5920 3| napraforgón stb. elhelyezett lépvesszőkre; az, amint megérintik szárnyokkal 5921 3| hivogatóra» van szükség s a lépvesszőre ugy száll a madár, mintha 5922 3| hivásra ugy csapott le a lépvesszős kóróra, hogy rögtön ottragadt 5923 3| végzet ott, ahova a petéit lerakja. S micsoda művészi árnyalata 5924 3| Dengelegi most már felugrott és lerázta magáról a leányát.~ ~- Megbolondultatok? - 5925 3| Istenem! Édes kis Lacikám!~ ~Lerogyott a székébe. Fekete haja ráomlott 5926 3| libapásztort és hamarosan lerugta a bocskorát, feltürte a 5927 3| huncut, aki most farkast les odakint.~ ~A jégcsapos ember 5928 3| És maga ezt megtette?!... Lesben állott?!... Alattomban várt 5929 3| meggyalázták! Előrohantak a rég lesbenálló hivatásos hazaárulók és 5930 3| van a fészkök; mindennap lesem őket; most annyi az egész, 5931 3| nagybátyámékhoz. Én biz’ nem lesetem magamat azzal a vasorru 5932 3| a farkasok.~ ~Mialatt a leshelye felé ballagott, ráért gondolkodni. 5933 3| Péter megérkezett leshelyéhez. A lótetem ott sötétlett 5934 3| kóválygó sólymokra jól rájok leshet.~ ~Olyan ügyesen csinálta 5935 3| keritéshez már lopódzva sunyit. Leskelődik. Betekint az udvarba; figyeli, 5936 3| hazulról a döghöz, hogy ott lesse az arravetődő rablófajzatot. 5937 3| hallgassam a csendet és lessem az erdő szivének a dobbanását.~ ~ 5938 3| legény ötölt-hatolt.~ ~- Lessük a sólymot, kérem alássan, - 5939 3| mint az iskolás gyermek. Lesütöttem a szememet és illedelemből 5940 3| a fejét felkapja, fülét lesunyitja, farkát a lába közé huzza; 5941 3| asszonyka a ház tetejét leszaggató szélben s ágynak esett. 5942 3| megfakult és a zsinórok leszakadoztak róla. És mégis mindenki 5943 2| annyit rázódott, hogy a nyaka leszakadt, a teste elveszett; csak 5944 3| éjjel is van dolga. Amikor leszáll az éjszaka és az egész puszta 5945 3| a nádas rengetegébe. Ott leszállottak valahol.~ ~- Hát akarod? - 5946 3| nekem a hóditásom; mert a leszámitandókat leszámitva, doktor Mariska 5947 3| mert a leszámitandókat leszámitva, doktor Mariska rendkivüliség 5948 3| odakint.~ ~A jégcsapos ember leszedegeti a bajuszáról a jégkölöncöket; 5949 3| ut, fel is ut, nálam nem lesztek, velem nem esztek, itt nem 5950 3| valamelyik nyilt táblára leszúrok egy ágas-bogas bogáncskórót 5951 3| ősz, a mezőket odakint már letarolták s a sok mindenféle madár 5952 3| nagyszerü világharc a magok létéért; sokkal küzdelmesebb még, 5953 3| gubbaszkodó méhesbe; ott letelepedett a lócára s széles hátát 5954 3| sziklarepedés erezetébe. Én ezt letépem, gondoltam és elviszem - 5955 3| vadrózsát csak azért is letéptem és elvittem - Neki.~ ~A 5956 3| kellett irányitania, mert ha letér róla, könnyen megeshetik, 5957 3| levelek ügyét, a doboz nálam létét, magamra vállalom. Nekem 5958 3| talán kételkedett volna is a létezésében, elhitte, amikor egyszer 5959 3| jogától is megfosztott, letiport magyarságnak.~ ~Ahol a magyar 5960 3| a vadrózsa után nyultam, letört a lábam támasztéka és abban 5961 3| folytatást, azt, hogy: és nem lettem-e én ebben az «önálló» helyzetemben 5962 3| felkapta a fürjet, hozta és leült vele gazdája elé, aki szépen 5963 2| kalabriászozó társai. - Alighogy leültek a pártíhoz, kétségbeesett 5964 2| van rá egy éjszakám...~ ~Leültem az íróasztalomhoz. (Ezen 5965 2| Végigmért. Kezet nyujtott. Leültetett.~ ~Nagyon szívesen beszélgetett 5966 3| hálaistent; hisz a mennykő is leütött, a jégeső is pattog; majd 5967 3| eközben is. Egy száraz galy leválik és halk koppanással hullik 5968 3| a sólyom lekalimpált a levegőből, éppen a sűrü lugas bejárata 5969 3| nem lehet igazán tiszta levegője az ilyen városi lakásnak.~ ~ 5970 3| Adtam a szédülőset, aki levegőre kivánkozik.~ ~Doktor Mariska 5971 3| meghalt. A nagybátyám rövid levelében pedig mindössze ennyi volt: 5972 3| hitelesebbnek látta. A leánya leveleiben nem talált az utóbbi időkben 5973 3| lehetett visszaszerezni a saját leveleimet. Az Isten áldja meg magát, 5974 3| tesz bennünket egymástól, a leveleit sértetlenül és elolvasatlanul 5975 3| akármi volna is azokban a levelekben? Csak olvassa! olvassa!... 5976 3| még jobban sietett a hulló levelekkel boritott ösvényen a mohos 5977 3| asszony kinosan; - miféle levelekről beszél?~ ~- Azokról, amelyeket 5978 3| előtted nem volna ok ennek a levelemnek a megirására. Szavamon fognál 5979 3| És most visszajött a levelével. Visszakérezkedett. Alig 5980 3| Folytatta:~ ~- Az egész titkos levelezése a kezem közt van, Bella. 5981 3| volt egyébre való, mint levélirásra...~ ~A délutáni nap rézsut 5982 3| muszáj volt. Azután ment a levéllel a leányához.~ ~- Jolánkám, 5983 3| Mindegyik mellett erre a levélre gondolt volna. És bolondul 5984 3| foglalatoskodott, a megyeházán, ahol a levéltár volt rábizva. Ott pipázhatott 5985 3| két haragoszöld, fényes levelü, buja Pandanus, semmi más. - 5986 3| töltővesszőcskével le kellett nyomni, leverni, a cső alsó végéig, ahol 5987 3| pattant fel: - Hátha én akkor leveszem rólatok a kezemet és semmitsem 5988 3| voltak, Miska bácsit is levették a lábáról. Megszerette őket 5989 3| vacsora idején. Az ebédjét levitte a szobájába, amely az iroda 5990 3| olyasmivel is tartozásban levőnek itéltetem, ami ellen testem-lelkem 5991 3| felvette először a közelebb lévőt, azután ment a másikért. 5992 3| felé. A sok kis zöldessárga liba közt sziszegve vonult előre 5993 3| Elfeledkezett a tehénkéről, a kis libákról, mindenről; csak Gyurkát 5994 3| adj’ Isten, Erzsike! - A libapásztor viszonozta a szives köszöntést: - 5995 3| A Kárász-tanya felől egy libapásztor-leányka terelgette pelyhes libuskáit 5996 3| a tojásból, - dohogta. - Libapásztornak indult; annak hát jó is 5997 3| őrzését. Jött, szemközt a kis libapásztorral és amikor az megállott a 5998 3| biztatta Gyurka a kis libapásztort és hamarosan lerugta a bocskorát, 5999 3| csücsülgetnek-figyelgetnek az ürgék.~ ~Vércse libeg a mező felett; vizimadarak 6000 3| fecskék. A tarló felett vércse libegett. Az ég mezőjén fehérrózsafelhők 6001 2| kelyhében lakó tündérkék libegnek körül; színes fátyolszárnyok 6002 3| kendők galambszárnyakként libegtek s a mámoros elragadtatás 6003 3| A kocsisán az egykor kék libéria megfakult és a zsinórok 6004 3| tőgyét. A kis leány meg a libuskáinak hizelgett; szólingatta őket: 6005 3| libapásztor-leányka terelgette pelyhes libuskáit a legelő felé. A sok kis 6006 3| a borja, meg a sárgazöld libuskák, meg a nagy fehér ludak 6007 2| nem segít rajtad a poetika licencia; sőt ezt egészen mellőznöd