IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6008 3| Szivárvány-utcában, kint, a liget táján. Három nagy utcai 6009 3| szorulni tanyák, falvak, ligetek, városi kertek felé.~ ~A 6010 3| a fácánossal a sikföldi ligeterdő alatt terült, a kastély 6011 3| hasznos dolgokon kivül pompás ligetesei és lugasai is voltak ennek 6012 3| hát egy vörhenyesbarna, lihegő, a nyelvét lógató „vadállat” 6013 3| mama, milyen szép ez a lilabársony; vehetnél belőle egy kosztümre 6014 3| voltak. Volt fehér, meg lilaszürke, meg fekete eprünk. Magam 6015 3| A rózsa beleszeretett a liliomba s ahányszor egymást megcsókolták, 6016 3| Newton, Galilei, Darwin, Linné, Edison élni fog, amig ember 6017 3| pillanatban el is vágódtam, mint a lisztes zsák. Eközben, hogy megfogódzhassam, 6018 3| amelyeknek játék lett volna a liszteszsák cipelése. Biztos fellépés; 6019 3| Édesapám, fogadjunk, hogy nem lő annyi verebet, ahányat én 6020 3| szakajtókosárnyi virágot ügyetlenül lóbálta; azután mintha nagyon megörült 6021 3| hogy a francia parancsnok, lobbanó vérének a lelkesedésében, 6022 3| sörénye, gyászfátyolként lobog. A kisbojtár hozzátapad 6023 3| alatt, tiporta sárba nemzeti lobogónkat! A magyar cimert megcsonkitották, 6024 3| Bandi ugy ereszkedett le a lóca végére, hogy minél könnyebben 6025 3| asszony ugy felpattant a lócáról, mintha csak egyszer lett 6026 3| vizszintesen nyujtózott el, lócát kinálva nekik. Arra ültek 6027 3| összemarkolásztam néhány ugynevezett lócitromot, amely a verébnek kedvelt 6028 3| folytathatta, mert hátulról lódobogás hallatszott és mire megfordult, 6029 3| gombóccá gömbölyödve, egy lódulással kigurult a kocsiból.~ ~Olyan 6030 3| malacot; most egy, kettő, lódulj!~ ~És Gáspár lódult. Meg 6031 3| kettő, lódulj!~ ~És Gáspár lódult. Meg nem állott, amig a 6032 3| el s ez az elsült kapszli lökte ki a csőből az egy szem 6033 3| a vézna gyerek csak ugy lötyögött.~ ~Csend volt. Hallgattak. 6034 3| tapadó karjával és a szemembe lövelte gyönyörtől haldokló szeme 6035 3| ballagni feléje a nyájjal, amig lövésnyire nincsen.~ ~Gáti felkapta 6036 3| bizonyosan ide sietnek a lövésre.~ ~Az asszony megrezzent, 6037 3| baj, legalább elriadnak a lövéstől. Én most kimegyek a gazdaságba. 6038 3| Hogy csinálja?~ ~- Nem lövök hazárdul. De most már maga 6039 3| veszett el.~ ~Nyírő már unta a lövöldözést. A gondolata nem a foglyokon 6040 3| van.~ ~- Hallja Keszeg, ki lövöldözi ott a mi bikánkat? - kérdezte 6041 3| utbaigazithatná.~ ~Elkezdett a lövöldöző csősznek kiabálni.~ ~- Miháj 6042 2| volt.~ ~A vármegye legjobb lövője hírében állott, ami máris 6043 3| mondta; azt most még nem lövünk.~ ~- Honnan tudja, hogy 6044 3| senki sem látta, mert nem lógott kint a falon, sem a sarokba 6045 3| eprünk. Magam is a fákon lógtam értök eperérés évadján. 6046 3| kapásokat, meg lucernát, lóherét, kölest, muhart termel, 6047 3| tanakodott magában, hogy ugyan ki lőhetett. Csakis az urasági csőszre 6048 3| rögtön megismeri a gazdáját; lohogva-hehegve, farkát csóválva jön és 6049 3| ügyet sem vetve rám, tovább loholt a felvett nyomon. Megint 6050 3| tussilago farfara” - ez a lókörmü martilapu - jutott. Julius 6051 3| csapja meg, az ott az a lókötő Kesze Ferkó, aki már vagy 6052 3| rohant lefelé, hozzám, mint a lokomotiv.~ ~Jött mint a fergeteg, 6053 3| hallgattatta el.~ ~A bükk lombja közé suhogó nesszel szállott 6054 3| fák már nagyon hullatták a lombjaikat. Az őszi fonnyadás, hervadás 6055 3| borultak, besátorozva azt a lombjaikkal.~ ~Nagyon finom eperfélék 6056 3| egy veréb az eperfa alsó lombjára. Az apám ráfogta a kis pisztolyt. 6057 3| később már eltakarták a lombok.~ ~*~ ~Az erdő szeptember 6058 3| hegyeket mutatnak, nagy lombos fáknak látszanak, pedig 6059 3| A gyenge szél megrázza a lombot s arrább suhantában lassan 6060 3| közt sündörgő komondoron. A lompos pusztai bakter nagyot vakkan 6061 3| nézte az udvarára merészkedő lomposokat, de nem mert kimenni, hogy 6062 2| hátha még egyet sikerülne lőnöm. Egyszer lenézek boldogító 6063 3| cselédre bizom, hogy ott lopjon meg, ahol tud; ha megengedem 6064 3| végigsuhan az enyhe nyári szél és lopkodja róla a rét illatát.~ ~A 6065 3| fatolvajok titkos utakon lopództak az erdőbe. Az egyetlen orvvadász 6066 3| lassudik. A keritéshez már lopódzva sunyit. Leskelődik. Betekint 6067 3| Ejnye, lepjük meg őket; lopódzzunk oda és hallgassuk egy kicsit, - 6068 3| szuszogta magában, mialatt a lopóval bort szivott fel a hordóból.~ ~ 6069 3| hogy az a vén szamár még a lőréből talál hozni s akkor nem 6070 3| Lea asszony és feltette a lorgnonját, ugy nézte meg azon keresztül 6071 3| eperfákat rendszerint teleraktam lószőrhurkokkal a seregélyek számára, mert 6072 3| megérkezett leshelyéhez. A lótetem ott sötétlett a fehér havon, 6073 3| volt illetődve, mintha őt lőtték volna meg. A leányzó pedig 6074 3| csoportosultunk.~ ~- Te lőttél? - mi történt? - faggattuk.~ ~- 6075 3| elfárasztotta az órák hosszat tartó lovaglással, akkor sietett haza, hogy 6076 3| akáclombok tüskéi között s lovaglókorbácsát suhogtatva ment a kaszások 6077 3| amelyen az asszony is bátran lovagolhat... Mire elkészültek az ösmerkedéssel, 6078 3| nagyszerüen kielégithettem. Lovagolhattam, vadászhattam, halászhattam; 6079 3| akik éjfélkor seprünyélen lovagolnak, s akiknek a szeme megveri 6080 3| Később ez a kis leány lovagolt a térdén; még később ez 6081 3| és cuppantott egyet a lovainak. Azok még jobban kinyujtództak.~ ~ 6082 3| tudta, hogy nem szabad a lovait vágtára engednie, mert akkor 6083 3| semhogy vele törődjék és ne a lovaival.~ ~A fogat után bámult és 6084 3| csak takarja le addig a lovakat.~ ~A mindjártból lett két 6085 3| a patikárius) nem ért a lovakhoz.~ ~- Mert én láttam, amikor 6086 3| füzesek alatt megkötöttem a lovamat és egy-kettőre lehánytam 6087 3| Annyit alszik, amennyit a lován bóbiskolhat. Éjjel is folytonosan 6088 3| sokat kérdezi; felkap az ő lovára, amely felkantározva csipkedi 6089 3| kürtöt és bevágtatott szilaj lovával a pandurok közé, egyenesen 6090 3| mulatságnak, hogy milyen lóverseny lesz itt mindjárt. Még a 6091 3| kioszkba, tudja Isten hova; még lóversenyekre is? A haját, azt a gyönyörü 6092 3| csak azt nézték, hogy a lovuk mit csinál; mert azok két 6093 3| legények felpattantak a lovukra és Márinkóra bizták az inditást. 6094 3| Jánosnak, aki magafeledten lubickolt valahol abban a vizililjomos 6095 3| fűzfavesszővel biztatta előre az öreg ludakat, amelyek után bizalmasan 6096 3| gondolat, hogy ezt a beteg ludat ő most megkaphatja, mert 6097 3| szivtad magadba; a vére lüktetését nem érezted sem a szivedben, 6098 2| virágos mező, a délibáb, a lüktető élet, mind a másé.~ ~Enyém 6099 3| kivül pompás ligetesei és lugasai is voltak ennek a szép nagy 6100 3| bosszankodott is. Besietett a lugasba.~ ~- Te! te bolond te! Miket 6101 3| volt, hogy nem is kellett a lugasig mennie, mert az egyik sólyom 6102 3| ha azt hallották, hogy a «lupuj» megint levágta ennek vagy 6103 3| bánni, hogy a pajkos kis lurkó már az első héten kezes 6104 3| attól a rossz hiröktől, hogy lusták és csak elvétve akad köztök 6105 3| kenyeret, mert egész nap csak lustálkodik odakint. Az árnyékba hasal 6106 2| élvezni. Amikor látszatos lustasággal hever, tétlenül, a lelke 6107 3| világ, Marci, a virág is, a lyány is. Neked már csak a bagó 6108 3| virágot viselt, mint a többi lyányok.~ ~A számadó kötekedő kedvében 6109 3| inkább fülke volt, egyablakos lyuk, amelybe egy ágyon, egy 6110 3| erre a szóra nyelt egyet.~ ~Macskát vagyok én a te „urad”, gondolta; 6111 2| fürjem! Felakasztottam a madáraggatómra.~ ~Vágtatok tovább, mámoros 6112 3| sem a vastőröddel fogtad a madaraidat; láttam, hogy mire készülsz 6113 3| csalják oda az ő fajtájokbeli madarakat, amelyek a jó hivogató kétségbeesett 6114 3| a szabadságra vágyó kis madaraknak.~ ~Jenő, mint legidősebb, 6115 3| Délfelé már vagy egy tucat madaram volt. S éppen jött még egy 6116 3| tizenhat vagy hány fogott madarammal.~ ~Az apám ott áll az istálló 6117 3| egyáltalán szenvedélyes madarász voltam. Nem is biztam magamat 6118 3| legjobb időszaka a lépes madarászásnak. Ehhez nagyon értettem. 6119 3| Volt az édesapámnak egy kis madarászó pisztolya, amelynek még 6120 3| hogy egy ornithológus, egy madarásztudós, ilyet kérdezhet tőle.~ ~- 6121 3| tanulsz meg? Te talán a többi madarat sem ösmered? Mi?!~ ~- Nem 6122 3| kellett egy ilyen pompás madárfogó kalitka, ahova becsalogassa 6123 3| S a verebet beletettem a madárhálómba.~ ~Alighogy a tőrömet ujra 6124 3| szellőtől, mintha rebbenős madárkák szárnyai lettek volna.~ ~ 6125 3| csak elvétve akad köztök madárlábu, már tudniillik a gyorsaságukra 6126 3| suszterünk fia nagyszerüen tudott madárlépet főzni fagyöngyből. A sárgászöld, 6127 3| kis pisztollyal. Amelyik madárra ráfogta, az ritkán szabadult 6128 3| kis pisztoly. Megint egy madárral többje volt az apámnak. 6129 2| büszkeségem, hogy a Magyar Királyi Madártani Intézet tiszteletbeli tagjának 6130 3| akarom, hogy ösmerje az egész madárvilágot, a rágcsálók minden fajtáját; 6131 3| mondja Gányó Pista nagy magabizással:~ ~- A borokat az fogja 6132 3| Petihez fordult) hordd el magadat innen, amig jól vagy; magadhoz 6133 3| a lélegzetét nem szivtad magadba; a vére lüktetését nem érezted 6134 3| gondoskodtál-e a jövőmről, a magadé mellett? Igy talán még igazad 6135 3| Sárkányt is megnyergelteted magadnak és ráülsz.~ ~(Sárkány az 6136 3| legközelebb; meg hogy ki a magáé: odakint no!~ ~- A kendé 6137 3| Az egész nagy világot a magáénak érezte.~ ~- No, akkor elhozom 6138 3| lováról, apuka meg leugrott a magáéról s a pisztolyát ráfogta az 6139 3| zsákmány. Ki akart tenni magáért az imádottja előtt.~ ~- 6140 3| Annyira megszokta ezt, hogy a magáévá tette a fiu minden ügyét-baját; 6141 3| dolog negyedik Jánosnak, aki magafeledten lubickolt valahol abban 6142 3| az ő tündér Ilonájához. Magamagában érezte a tündért, akiért 6143 3| tőlem a te becsületedet. A magaméra vigyázni ugyis egyedül csak 6144 3| Én csak ugy gondolom a magamét.~ ~- Azt mondja meg kend 6145 3| ujjaimat. De uralkodtam magamon. Doktor Mariska pedig elkezdett 6146 3| egynél.~ ~Valami nagyon magánakvaló, zárkozott ember lehetett, 6147 3| kulcsát az intéző mindig magánál hordta. De még aki talán 6148 3| fene elszántsággal, szinte magánkivül. - Mert ott hagytam még 6149 2| Csend van körülöttem. A magány egészen rám borul.~ ~Ilyenkor 6150 3| gubbaszkodó csárda csendes magánya körül nagy csörgést müveltek 6151 3| másnap sietett vissza falusi magányába.~ ~ ~ ~ 6152 3| egyedüllétet, és a hálószobám magányára vágytam: ott sem lehettem 6153 3| keserüség vett erőt rajta nagy magányossága miatt, hogy a legsürgősebben 6154 3| már ugy megszokta a falusi magányt, meg a független gazdálkodással 6155 3| arra a rövid időre, amig magárahagyja. A nagyságos asszony is 6156 3| várta. Rengeteg kalászai magasabbak voltak a legmagasabb férfinál. 6157 3| amelyek felváltva emelkedtek a magasba, hogy ott hangversenyezzenek. 6158 3| pacsirtának volt odafent a magasban sok-sok mondani valója. 6159 3| azután, amikor az első «magaslesig» jutott, arra hirtelen fellépegetett 6160 3| hatalmastermetü fehér gunár, amely magasra nyujtott nyakkal kémlelgette, 6161 3| azután pár évtized alatt magasrangu tisztviselője lett. Mint 6162 3| termet, gránátoshoz illő magasság; éles, határozott arcvonások, 6163 3| úsznak odafent az étheri magasságban. Idelent egy pusztai kútgém 6164 3| mindenképen az urainknak érzitek magatokat; de egyről, a leglényegesebbről 6165 3| méltóságosnak; - elkezdte magázni. Ahogy a bizalmasait szokta.~ ~ 6166 3| vágyának, hogy most már a magokéban éljenek, szerényen gazdálkodva, 6167 3| Vesztökre ugy megfeledkeztek magokról, hogy az édesapjok rájok 6168 3| a sárgarigókkal, meg a magtörő pintyekkel, amelyek együtt 6169 3| első ásónyomot tettük - a magunkén! Mert az már egészen olyan 6170 2| amikor elszántan ragadtuk magunkhoz az élet szépségét, javát. 6171 2| magyarázatát.~ ~Örömöket, célokat, magunknak kell kiverekednünk s ez 6172 3| miért vigyázok ugy rád is, magunkra is.~ ~A legény engedelmesen 6173 2| is elkalandozom, az csak magyarázatszámba megy. Ez elől egészen kitérni 6174 3| rögeszméjében szenved és hiába magyarázom neki, hogy az egész csak 6175 3| delegáltnak: „előre colonel!”~ ~A magyaré legyen az elsőség. Aminek 6176 3| megtagadták.~ ~Elég volt nemzethü magyarnak megmaradni, hogy az „uj 6177 2| tartoztunk.~ ~A fanatikus magyarsága volt ez.~ ~Pedig nem estek 6178 2| lelkem szentélyében, mint a magyarságom forrása. Amíg élt, nyolcvanhatéves 6179 3| Isten tovább is megsegit, maholnap rám csufolódhatják az irigyeim, 6180 3| Dünnyögő hangon mondta: - Mához egy hétre husvét hétfője 6181 3| most? Gondol-e rám is néha? Mái késő van, talán már alszik. 6182 2| kellett nyugodnom. Pedig máig sem tudom, hol van a világ 6183 3| úr” mellett, mint álmos majom.~ ~Az úr ott volt az etetésnél; 6184 3| fiam, itt a kert alatt, a major végén, a nagy akácfasorban 6185 3| embertől. A kertben, meg a majorságban láthatott békés embereket, 6186 3| beleinket; megkivánja vesénket, májunkat, s mindnyájunkat béklyóba 6187 3| rab-bácsi mesélte - mondta makacs elszántsággal és hozzátette: 6188 3| megfogassa magát.~ ~Különös malőröm volt. A verebek jöttek, 6189 3| fogadta.~ ~- Jó, hogy jössz, mamácska; van egy kitünő novellatémám 6190 3| leány. Annyira hasonlitott a mamájához, hogy János ur, aki fiut 6191 3| ebédnek vége volt és a segéd a mamának kezet csókolva elment, az 6192 3| követelted; a szerelem édes mámora helyett valami csömört sugalltál 6193 3| falujában is igy ösmerik. Ő a manipuláns, meg a szakács. A rend az 6194 3| majd itél.~ ~Még ha menyei mannával kináltak volna, azt sem 6195 3| ért rá, hogy most Hajdu Manóval vitatkozzék: - ide nézz, 6196 3| emelkedve látja az egész manővert és megérti, hogy fel van 6197 3| Vajjon szót fogad-e? Otthon marad-e? Vagy bemegy a tanitóékhoz; 6198 3| is lesz; csak a hálószoba maradhat ugy, ahogy van, mert amellett 6199 3| válásra. Ettől még talán maradhatnék az érzésem mártirja melletted, 6200 3| visszavonulása után feltünés nélkül maradhattak még együtt. Akárki láthatta 6201 3| kiáltott: - Gyurka! Gyurka! maradj itt, Gyurka lelkem!~ ~Ez 6202 3| jobban várta, hogy azután ugy maradjanak kettesben és a tanár beszéljen.~ ~- 6203 3| Nyula válogatja. - No, de maradjunk a tanácsnál.~ ~János összeráncolta 6204 3| fázástól; ezer farkasért sem maradna itt tovább. Különben is 6205 3| gondolatvilágunkba és ott összefüggésben maradnak; nem eresztik el egymást; 6206 3| akarok maradni. És vele is maradok! Micsoda ember, micsoda 6207 3| megyek: kárpótolsz? Itt maradsz? Velem és mellettem?! Ha 6208 3| hékás, egykettőre magunk maradunk a ménes körül.~ ~Biz’ az 6209 3| is megvetett sehonnaiak marcangoltak bennünket.~ ~A vérivás gyönyörüségök 6210 3| Ahol hegyek vannak, az Marcinak már „külország”. Mogorva 6211 3| tultesz rajtad, meglásd.~ ~Marcit elfutotta a pulykaméreg; 6212 3| verőfényben érkeztek a mieink, március végével.~ ~Elsőnek az antantmisszió 6213 3| következett egymásután Jenő, Margit, meg Lacika.~ ~Ez a három 6214 3| Uramfia, hirtelen valami nagy marhaállat tünik fel a ködben előtte; 6215 3| oda az oszlopot ezzel a Mária-képpel.~ ~Máskor, ha erre járt, - 6216 3| felpattantak a lovukra és Márinkóra bizták az inditást. Amikor 6217 3| kicsit megcsiklandozták Márinkót, akinek a visitó kacagását 6218 3| ebben az esetben „doktor Mariskának”.~ ~*~ ~Mintha végszóra 6219 3| Elbucsuztam. Elmentem.~ ~Ha doktor Mariskára gondolok, most is megyek.~ ~ 6220 3| őket. Akkor láttam doktor Mariskát először, azon a bálon.~ ~- 6221 3| mozdulhassunk, amikor honi viperák marják belénk mérgöket. Meggyaláztak, 6222 3| ösmert hang felé fordult s a markában szorongatott szakajtókosárnyi 6223 3| Utközben tele szedte a markát virággal, mint mindig, amikor 6224 3| legalól, napszámos munkával, máról-holnapra élve. Volt ugyan a szülőfalumban 6225 3| dörgölődzeni, de az elkergette.~ ~- Mars az úrnődhöz! Semmi közöm 6226 3| farfara” - ez a lókörmü martilapu - jutott. Julius Cäzár annyi 6227 3| talán maradhatnék az érzésem mártirja melletted, ha az együttélésünket 6228 3| lélekharang egy szegény mártirnak csengett-kongott...~ ~ ~ 6229 3| megölöm, ledöföm!... kést mártok a szivébe, ha felakasztanak 6230 3| derék ember voltál; de neked másfajta asszony lett volna való. 6231 3| tudva magától balra, azon a másfélkilométeres vonalon, amelynek a végén 6232 3| Akárhova, csak valahova máshova.~ ~- Szegény Feri!...~ ~ ~ 6233 3| minden áron, de minden áron, máshová, akárhová. Ha lehet, - ó, 6234 3| nem hozzám, hanem valaki máshoz fordult a bizalmával, a 6235 3| sarokban nagy álló tükör, a másikban diszes forgó toillettetükör 6236 3| közelebb lévőt, azután ment a másikért. Ott letette az elsőt és 6237 3| perneszi vadászház. Egyiktől a másikig jó egy órát kellett gyalogolni 6238 3| karjával a feleségét, a másikkal a leányát szorongatta, hogy 6239 3| mert akkor nem kellett másnapra tanulnom. Elég könnyen tanultam 6240 3| még csak hire sincsen.~ ~Másodpercek alatt zakatoló aggyal éli 6241 3| MÁSODVIRÁGZÁS.~ ~Vacsora után a kis diák 6242 3| megbillenti a kalapját, ahogy másoktól látta. Fanyar oldalgással 6243 3| az arcképe is csak gyarló másolat. Az igaziban benne volt 6244 3| segédnek az irodában adott másolómunkát és leveleket iratott vele. 6245 3| védekezni. Alig várta, hogy másról kezdjen beszélni a nyelves 6246 3| fellélegzett. Egyszerre egészen mássá vált. Valamikor, otthon, 6247 3| csalogatója. A vastőrömet ebbe a masszába beleépitettem, ugy, hogy 6248 2| az egész egybefolyik és másvilági érzések közé emel.~ ~Mindezt 6249 3| Talán még jól esik neki a másvilágon, ha diadalmas szépségét 6250 3| dolog; másforma sziklákat másztam meg én már életemben, de 6251 3| mert azt a „mást”, aki az ő mátkája (már csak igy hirdette) 6252 3| tetszik szeretni a...~ ~- Mázolókat! - vágott közbe az öreg 6253 3| a méhesből az idén két mázsa mézet fognak eladni; a kukorica 6254 3| volna, ugy repülnek.~ ~Ebből meddő vita támadt, amelyet eldönteni 6255 3| gólya tocsogott a lapos medence sással benőtt foltján. Egy 6256 3| Cammogtak a nehézkes medvebocsok; egyre távolodtak; s amikor 6257 3| hallották a hirét.~ ~- Jáj! a medveélé! csókoljuk kezsit-lábát!...~ ~- 6258 3| hagyján volt, amikor a lelőtt medvékről beszélt, mert azok mind 6259 3| lábukat; hisz’ ott volt - a medveölőpuska, mindig töltve.~ ~A puskát 6260 3| nem tudja? Van neki egy medveölőpuskája, hat medvét lőtt vele; hármat 6261 3| hogy mutassa meg nekik a medveölőpuskát.~ ~- Majd máskor, - volt 6262 3| a szája, megösmerkedik a medveölővel. Nem tudom, a puskát gondolta-e, 6263 3| előttök. Elmondta nekik a medvés eseteit.~ ~Az még hagyján 6264 3| meg mindent.~ ~Elmondták a medvéskalandokat és hogy mindenáron látni 6265 3| az öreg Keszegnek is ugy meg-megakadt rajta a szeme, hogy amikor 6266 3| a levegőben. Fehér hasok meg-megvillan eközben.~ ~A lapost sötétzöld 6267 2| vér felpezsdül; az akarat megacélosodik; az életerő megduzzad. Az 6268 3| akár bele is nyugszunk a megadás kényszerébe, ha nem tesszük 6269 3| lehet a dologban, - mormolta megadással.~ ~ ~ ~ 6270 3| Röstelkedve feleltem: - Megadom magamat. - S felszedtem 6271 3| akinek, a tekintély kedvéért, megadta az intézői cimet.~ ~Az uj 6272 3| aki velem érzett; s aki megajándékozott a legodaadóbb érdeklődésével. 6273 3| egyiken sem birt tartósan megakadni hanem csapodáran villant 6274 3| sérelmet le bird nyelni, és a megalázkodásod árán akarj visszakapni engem. 6275 3| amelynek a gyengébb neme arra a megalázó szerepre vállalkoznék, amelyre 6276 3| boldogtalanja vagyok annak a halálos megalázottságnak, hogy egy férfi, még ha 6277 3| átkozva, folyvást tiltakozunk megaláztatásunk ellen, amig végre is el 6278 3| titkos hatodik érzékkel megáldott anya, amilyen Juliska-mama 6279 3| házasságát gyerekekkel is megáldotta az Isten. Három pompás kis 6280 2| volt. Azzal pedig szépen megalkudtam.~ ~Hanem a sok elhamvadt 6281 3| Körülnézte féltett kincseit. Megállapitotta, hogy semmi különös bajuk 6282 3| Pasteur-intézethez. Ott megállapitották a szakemberek, hogy csakugyan 6283 3| helyesen, amit és ahogy te megállapitottál.~ ~Bántam volna is én mindezeket, 6284 3| szegény.~ ~János ur tehát megállitotta a lejtőn a rohanást és elkezdett 6285 3| fegyelmezettségtől felszabadultan, megállottam egy vadszederbokor mellett 6286 3| Szökjünk Amerikába!~ ~- Megbánnád. Nem az lennék én máshol, 6287 2| mutatkozó rokonszenv és megbecsülés jeleit hálátlanság lett 6288 2| bizonytalanságoknak; annak a lehangoló, megbénító érzésnek, tudatnak, hogy 6289 3| mindjárt. A többit majd megbeszéljük. A fizetésed egyelőre nem 6290 3| hogy nem fog ártani, ha megbillenti a kalapját, ahogy másoktól 6291 3| olyan legény, aki egymaga megbirná két gazdaság terhét is, 6292 2| látszanom. De ettől eltilt megbizatásom etikája. Magamról csak az 6293 3| is történt valami, amiből megbizonyosodott arról, hogy a döntő perc 6294 3| egyről nem is szóltam; ezt - megbocsássatok - magamnak szántam.~ ~A 6295 3| amint mind a ketten áldó, megbocsátó tekintettel néznek le őrá.~ ~ 6296 3| tévedésben ne legyen. Ez a megbolonditó Isten-remeke lett volna 6297 3| és attól minden hópehely megbolondult. Ugy kavarogtak fel és le, 6298 3| lerázta magáról a leányát.~ ~- Megbolondultatok? - kérdezte olyan hangon, 6299 3| betegsége után; akkor ugy megborzadt tőle, hogy világgá ment. 6300 3| Hüvös szél kerekedett és megborzolta a fákat.~ ~- Csak a szél - 6301 2| kísértettel. Ha rágondoltam megborzongtam. Enyhülésem akkor kezdődött, 6302 3| hugaimat pedig odakint jól megboxoltam.~ ~Nekem csak az volt a 6303 2| Beöthy Zsolt volt.~ ~Egyszer megbukni a Kisfaludyban, tisztesség. 6304 3| történt a dolog, hogy Lacika megbukott a harmadik gimnáziumi osztály 6305 3| forgatni önmagamból, hogy végül megbuktasson. Láttam a barátaimat, hogy 6306 3| is nem tudnám, ki ez a ti megbűvölőtök. Kivülem az egyetlen, aki 6307 3| vagy csak füllentette; de megcáfolni senki sem tudta. A dolog 6308 3| fentartani; tehát nagyon megcsappant a vendégjárás a kúriáján. 6309 3| ezzel jelezték a delet - megcsendült, minden panaszos fél sietett 6310 3| odavolt, a legények egy kicsit megcsiklandozták Márinkót, akinek a visitó 6311 3| hév a sok biztatásra és megcsipte ostora hegyével a rudast.~ ~ 6312 3| gyakorló férj, annál jobban megcsömörlöttem én attól a szerelemtől, 6313 3| egymásért.~ ~- Akit Márinkó megcsókol, az fizet, - kötekedett 6314 3| fejét simogatják és valaki megcsókolja a haját a halántéka mögött. 6315 3| liliomba s ahányszor egymást megcsókolták, annyi almavirág lett belőle.~ ~ 6316 3| amikor pedig ilyen borostásan megcsókoltál, éreznem kellett a bajuszodon 6317 3| lobogónkat! A magyar cimert megcsonkitották, meggyalázták! Előrohantak 6318 3| valószinünek, hogy ez a megcsontosodott agglegény kapható legyen 6319 3| hallott olyat, ami a szivét megdobogtatta, a vérét felforralhatta 6320 3| Szörnyüködés, sajnálkozás, megdöbbenés az egész vonalon.~ ~Mindent 6321 2| megacélosodik; az életerő megduzzad. Az ember érzi magát. Elibe 6322 3| édesapámnak.~ ~- Most tessék velem mégegyszer fogadni, hogy kinek lesz 6323 3| valamirevaló asszonyra nyomban megéhezik, s ahogy ezt akarva, nem 6324 3| házastárs közt, akiknek nyugodt megelégedésben telik az életök. Maga ma 6325 3| azért a saját eszem szerint megelégedésemre boldogulok. Negyvenéves 6326 3| ambiciója volt; de a kis Szabó megelégedett azzal, hogy gyönyörködjék 6327 2| erejök.~ ~Sohasem szabad megelégednünk az első, fogyatékosnak érzett 6328 3| volna. Amikor az intéző megelégelte a mulatságot, szétcsörditett 6329 3| azután mondok valamit. Attól megelégszik kend!~ ~A csapláros halvány 6330 3| jöhet utána több is.~ ~Pados megelevenedik. Most már nem gondol haza; 6331 3| a földrengéseket szokta megelőzni. Azután kitört az asszony:~ ~- 6332 2| A pályázat lejáratát megelőző este nyolc órakor kerültem 6333 3| uram lelkem.~ ~Dániel gazda megemberelte magát. Kihuzta a derekát. 6334 3| mi a különbség.~ ~Nyírő megemelte a kalapját.~ ~- Ahogy bátyámuram 6335 3| lopjon meg, ahol tud; ha megengedem magamnak, hogy itt-ott bérkocsiba 6336 3| ostobaságért? Ugy-e nem? Hisz megengedte, hogy irjak s én csak azt 6337 3| anyja keblén folytatta a megenyhitő, gyógyitó, boldogságos sirást.~ ~ 6338 2| Megint jól megnézett. Azután megenyhült. Tetszett neki a »disztinkcióm«.~ ~ 6339 3| te ugrifüles, te!~ ~És megenyhülten kacagott hozzá.~ ~A kisleány 6340 3| Mariska tekintete kissé megenyhülve pihent meg rajtam. Egy darabig 6341 3| sorsa várt rá.~ ~Pedig rég megérdemelt volna egy jóravaló férjet, 6342 3| őszinte, Dezső; tudod, hogy megérdemlem tőled; hisz’ inkább vagy 6343 3| ezalatt elérte a gulyakutat és megeresztett kantárszárral vágtatott 6344 3| láthatják a bestiák, csak megérezhetik; mert a szaglásuk kitünő. 6345 3| hogy olyan hevületeket is megérezzen, aminőket a meggyorsult 6346 3| áldották az Istent, hogy ezt megérhették.~ ~Az égigzengő öröm virágesővel 6347 3| kinyujtotta a kezét és megérintette a tanárt.~ ~- Barátom, - 6348 3| lépvesszőkre; az, amint megérintik szárnyokkal vagy lábokkal, 6349 3| megbocsátott neki. Hisz majd csak megérkezik a trónörökös, aki késett. 6350 2| szertelenségeiből. Kezdtünk megérni és - megöregedni.~ ~Mindez 6351 3| nézett Ferire. - Látod? Ez megért engem! - kiáltotta a tekintete.~ ~ 6352 3| én érzésemen kivül.~ ~Én megértem a szerelem mindent követő 6353 3| adni a lelkemnek. A te nagy megértésedet reméltem, őtőle is. A te 6354 3| hallgasson meg nyugodtan, megértéssel. Itt az ideje, hogy elintézzük 6355 3| neked valamit. Azután jobban megértesz mindent; hogy miért vigyázok 6356 3| bűnrecsábitással. Éreztem, tudtam, megértettem, hogy az apám elvárja tőlem, 6357 3| Bözsinknek a maga fia. Talán megértik egymást.~ ~Menyus ugrott 6358 3| szerelmesnek lennem valaha?~ ~Bözsi megértően bólintott. - Persze, folytassa. 6359 3| előzményeket, hogy tökéletesen megérts és ne is kiséreld meg a 6360 3| mellett. A feketék kocsisa megérzett valamit; azt, hogy miről 6361 3| mert ha letér róla, könnyen megeshetik, hogy vissza sem talál rá. ’ 6362 3| kell szeretni a földet! Megesküdtem magamban, hogy most már 6363 3| szeretett jobban. A nyertes megeszi a vesztes porcióját is.~ ~- 6364 3| összekapnak beborozva, hogy megeszik egymást.)~ ~De Gányó Pista 6365 3| meg is ették. Többet is megettek volna belőle, de szerencsére 6366 3| amelytől a fák alja ugy megfehéredett, mintha lágy hó boritaná.~ ~ 6367 3| sok más dolga közt, végkép megfeledkezett.~ ~- Mondd csak fiam, - 6368 3| produkálni, lehet, hogy megfélemlitésképen. Neki az semmi sem volt, 6369 3| Igazán szép ember! - Azután megfenyegette pajkoskodó vejét.~ ~- Most 6370 3| ülhessék itt a magyarság megfeszitésének az orgiáit.~ ~Nekünk idegen 6371 3| Öreg Sajtár Dani egészen megfiatalodott. Egyre ümmögött-hümmögött, 6372 3| öröme sem lehetett.~ ~Szinte megfiatalodva a nagy megkönnyebbüléstől, 6373 1| csupa természeti leírás és megfigyelés, párosulva vadászélményekkel. 6374 3| igy összebujt és teljesen megfigyeletlenül érezte magát, olyankor Jenő 6375 3| jött, hogy ezuttal alaposan megfigyeljen mindent a fiatal házasok 6376 3| akkor lehetett legjobban megfigyelni, ha férfiakkal érintkezett. 6377 3| A borokat az fogja megfizetni, akinek kettőnk közül rosszabb 6378 3| széttéphetetlen pókhálójában megfog.~ ~Ferit megfogta, az bizonyos.~ ~ 6379 3| vagy belecsipjen s ezzel megfogassa magát.~ ~Különös malőröm 6380 3| lisztes zsák. Eközben, hogy megfogódzhassam, mind a két kezemre szükségem 6381 2| vörösbort.~ ~Pozsonyban a finánc megfogott.~ ~- Mi van azokban az üvegekben? - 6382 3| derekának a pihenés.~ ~Körülötte megfogyatkoztak a bojtárok. Mindössze ketten 6383 3| mint a nyul. Hanem a három megfojtott medve történetétől már aludni 6384 3| aznap. Vonitott, sirt, majd megfojtotta magát a láncán; nem birtak 6385 3| garázdálkodtak; a házi kuvaszokat megfojtották, elhurcolták, felfalták; 6386 3| az önvédelmi jogától is megfosztott, letiport magyarságnak.~ ~ 6387 3| tenger száguld végig bennem; megfulladok kétségbeejtő bünöm édességétől. 6388 3| nagyon haragudott. Apuka megfuvatta az öreg rab bácsival a kürtöt 6389 3| rücskössé vált. A dereka meggörbült. Nem birt kiegyenesedni. 6390 3| a szemtelenkedését, mert meggondolatlan mozgolódással elárulhatnám 6391 3| mennie, mert az egyik sólyom meggondolatlanul keresztülrepült a feje felett. 6392 3| nyugtalanságát.~ ~- Majd meggondolja azt még édes apám. Tudom, 6393 3| hogy máskor kétszer is meggondolta, amig ki merte nyitni a 6394 3| gazdasági segéd legyen. Jól meggondolta-e? Tudja-e mindazt, amit megkövetelek 6395 3| édesapám.~ ~- Akkor hát meggondoltad! - harsant fel gazd’uram 6396 3| kend már visszajött?~ ~- Meggondoltam, el se’ mentem, - motyogja 6397 3| marják belénk mérgöket. Meggyaláztak, arculköptek, mindenünkből 6398 3| cimert megcsonkitották, meggyalázták! Előrohantak a rég lesbenálló 6399 3| neked, - folytatta -, hogy meggyötört a lelkifurdalás és könyörögtem 6400 3| szivét, a vérét, s amitől meggyógyuljon. Egyre keresték a bajára 6401 3| változott. Egyszerüen csak meggyónt és most megkönnyebbült.~ ~*~ ~ 6402 3| is megérezzen, aminőket a meggyorsult szivdobogás titokban okozhat. 6403 3| volnál; hanem mert a te meggyőződésed szerint mégis csak ez a 6404 2| mondta, szent és fanatikus meggyőződéssel.~ ~Másnap reggel hordárral 6405 3| magát a jó reménységhez. Meggyőződik, hogy nem fenyegeti-e veszedelem. 6406 3| és vadászmesszelátójával meggyőződött róla egy alkalmas nyiláson 6407 3| és én lassankint mégis meggyülöltem érte, mert akadtak azután 6408 3| szemébe mondta volna, annak meggyült volna vele a baja; hiába 6409 3| hát én irok. Este van már, meggyujtottam a lámpát és következetesen 6410 3| lángoló szégyenre boritunk, meggyullad s elhamvad; nincs ami ezt 6411 3| előbb a forróságtól szinte meggyulladó asszonytól, akire már rakták 6412 3| már ott prüszkölt előtte a meghajszolt sárga csődör, amelyen a 6413 3| volt a készültségünk.~ ~A meghajtandó területek aránylag nagyok 6414 3| hagyj el, mert különben meghal a feleségem!... (Felorditott 6415 3| a gazdájához arra, hogy meghaljon érte.~ ~ ~ ~ 6416 3| azután a karikás pattogását meghallotta, megszökött a pusztáról.~ ~ 6417 3| késő vénségedig ne birj meghalni, szabadulni a földi pokloktól! 6418 3| tudták róla, él-e, vagy régen meghalt-e már. Vasady Péter ugy találkozott 6419 3| kapja a friss pletykákat; meghányja-veti mellékesen az ország dolgát 6420 3| itt volt az ideje, hogy megházasodjék. Mert a pár nélkül levő 6421 3| rá. Levelek innen-onnan; meghivás a közigazgatási bizottságba; 6422 3| kedves nagybátyám szives meghivása elől, amikor gyászjelentést 6423 3| gyerekkel, hogy köszöni a meghivást, ott lesznek. Ő bizony csak 6424 3| képest, ezennel tisztelettel meghivom, Jolánka kisasszonnyal együtt. 6425 3| szalonkocsi - amelybe a miniszter meghivta - a komolyirányu közlésekre. 6426 3| körültáncoltuk a kenyerünket. Egészen meghíztam tőle; olyan szép leszek 6427 3| hajlamának; adtam a végképen meghódolt rabszolgát; nem volt más 6428 3| és Juliska-mama hirtelen meghökkenve gondolt valamire, ami mostanig 6429 3| inkább megmondom, hogy már meghozták a fát is; a télen nem fogok 6430 3| farkas!~ ~Keszeg Andrásban meghül a vér. Emberemlékezet óta 6431 3| nézi.~ ~Sajtár Dánielben meghült a vér.~ ~- Ezt az egész 6432 3| rokonom, akinek a viskójában meghuzhattuk magunkat: de munkára el 6433 3| szenvedett ócska puskáját; megigazgatta a nadrágszijját; kurtaszáru 6434 3| meg. Igaz volt-e, azt a megigazitott székláb nem árulta el.~ ~ 6435 3| bünömet szánom-bánom!... Megigérem, szentül fogadom a magam 6436 3| posta a Széki-pusztáról.~ ~Megilletődve olvastam, hogy Pálma néni 6437 3| ümmögött-hümmögött, hogy a megindulását ugyahogy leplezze.~ ~- Derék 6438 3| földre tartott orral hirtelen megindult.~ ~- Nem ott! nem arra! 6439 2| mint a sólyom. A kész téma megírása részegítő gyönyör. Igaza 6440 3| ok ennek a levelemnek a megirására. Szavamon fognál és elkezdenéd 6441 3| kétségbeesem. Azt mondta, mindent megirhatok Magának, hát én irok. Este 6442 3| lépését pedig akármelyik őzike megirigyelhette volna. Szép arca volt az 6443 3| szeme égett s a tartását megirigyelhették volna a huszéves atléták 6444 2| rohantam haza, hogy rögtön megírjam. Egy szót sem kellett az 6445 2| kezdtem én újra meg újra megírni, amíg végre ki mertem adni 6446 3| kis iróasztalhoz sietett s megirt hamarosan egy táviratot: - „ 6447 3| feleségéhez.~ ~A doktor megirta a receptet és megmagyarázta, 6448 2| után, amelyet a természet megismerése felé teszünk, végtelen perspektívája 6449 2| igazságai nem változnak. Ezeket megismerhetem, s minél jobban ismerem, 6450 3| De a hü házőrző rögtön megismeri a gazdáját; lohogva-hehegve, 6451 3| Végleges csend. A tréfát megismételni nem szabad. A farkas a legkisebb 6452 3| A legények egy-kettőre megitták a másik két üveg bort is.~ ~ 6453 3| szobaleánynak.~ ~A vizet behozták. Megittam. De azért nem lettem jobban.~ ~ 6454 3| kérdezni, examinálni, az jobban megizzad, mintha a szupécsárdást 6455 3| mnemotechnikával a legtökéletesebben megjegyzem egyszersmindenkorra. Mondjuk 6456 3| hajlamukat. Már a puszta megjelenése is elég volt arra, hogy 6457 3| szorongott vele első könyvének a megjelenésekor, hogy lesz-e sikere; és 6458 3| védőit, a magyar katonákat. Megjelenésök mindenütt ünnep volt. Az 6459 3| ahogy a torkán kifért. Arra megjelentek a kuvaszok. Tóth Miska odalökte 6460 3| igérte volt, hogy vacsorára megjön és nagyon bántotta, hogy 6461 3| A vendégek a terminusra megjöttek és hozták magokkal a «füstösöket» 6462 3| Várt-e rám, hogy amikor megjövök, nekem adja magát? Mire 6463 3| akármelyik jómódu leányt is megkaphatnád, aki hozna a házhoz! - Ezt 6464 3| Amikor a vadászok a helyöket megkapták, hosszu ideig tartó teljes 6465 3| nyakkendőt viselt. Mert ha megkérdenék tőlem, rögtön eszembe jutna 6466 3| háziorvosunk is őtőle szokta megkérdezni, hogy mit rendeljen, ha 6467 3| azért kerestem, hogy szépen megkérjem, segitsen a bajomon. De 6468 3| mégis megtett, hogy titokban megkérte a szomszédját, az asztalost - 6469 3| János úr.~ ~- Erzsikém, ma megkérték tőlem a kezedet s én odaigértelek.~ ~- 6470 3| ahonnan elindulunk; aki megkerüli a kutat s előbb jut ide 6471 3| kedvetlenkedik, zugolódik; megkeseriti az életedet; talán itt is 6472 2| nem kis zavarba is hoz. De megkísérlem.~ ~*~ ~Későőszi, enyhe vasárnap-este 6473 3| megszaggassa vonagló beleinket; megkivánja vesénket, májunkat, s mindnyájunkat 6474 3| indokolatlan mulasztást megkockáztatni.~ ~A lova különösen illett 6475 3| itt most történt.~ ~Nagy megkönnyebbüléssel nyugtatta meg magát. Hisz’ 6476 3| Szinte megfiatalodva a nagy megkönnyebbüléstől, sietett haza. Kényelmes 6477 3| Egyszerüen csak meggyónt és most megkönnyebbült.~ ~*~ ~Amikor a két asszony 6478 2| benne él. Bús történeteit megkönnyezi. A vidámakon ő kacag először. 6479 3| összeállitani. Nagy ösmeretsége ezt megkönnyitette. Tizfelé is mehetett volna, 6480 3| A szerencse ugy, ahogy, megkönyörült rajtam. Miután babonás hókuszpókuszokkal 6481 3| szivével. Nem is tudta szóval megköszönni a nagyszerü ajándékot, hanem 6482 3| és szokás szerint szépen megköszöntem a vacsorát. Anyámnak, apámnak 6483 3| tiszaparti füzesek alatt megkötöttem a lovamat és egy-kettőre 6484 3| tulajdonképpen minden egyéb megkötöttségem mellett olyasmivel is tartozásban 6485 3| meggondolta-e? Tudja-e mindazt, amit megkövetelek attól, akit magam mellé 6486 3| vadlibát ökrösszekérrel jobban megközeliteni; vagy pásztorsubába bujva 6487 3| gondoltam.~ ~Ebben a pillanatban megkondult a delet jelző harangszó, 6488 3| nagy veteményes kertünk is megkopárodott. A fák már nagyon hullatták 6489 3| ugy könyv nélkül elkezdte megkóstolni. Mire levette a szájáról, 6490 3| pacsirtát a pityertől nem tudja megkülönböztetni; ha a füzényt összezavarja 6491 2| egypár hatalmas csapással megkurtította. Eközben pokrócokat dobatott 6492 3| nyakadra nő, tultesz rajtad, meglásd.~ ~Marcit elfutotta a pulykaméreg; 6493 2| perspektívája nyílik előttünk az új meglátásoknak.~ ~Az emberi költészet eltörpül 6494 2| lelkünket rá kell nevelni erre a meglátásra.~ ~A szem itt csak optikai 6495 3| a kis puskáját; mindjárt meglátja, mit tud ez a - «dög.»~ ~ 6496 3| Nahát azt mindjárt meglátjuk, te kétpofára bagós, hangoskodott 6497 3| rászállott, hogy alig lehetett meglátni mi az: bokor-e, kő-e, ledöntött 6498 3| városban; járta a boltokat; meglátogatta a régi ösmerősök egyikét-másikát; 6499 3| cserkészetemről hazafelé indulva, meglátok egy kiálló szirten egy felséges 6500 3| dolgoztam, hogy mindene meglehessen, - s a vége az lett...~ ~- 6501 3| nézte a szemét, de nem birta meglelni. Tizszer is nekilódult, 6502 3| a - szerelmet. Nem birt meglenni legyeskedés nélkül. Született 6503 2| őtőle tudtam meg, nem kis meglepetésemre és aggodalmamra, hogy illemlátogatásokat 6504 3| székéről; de leküzdötte meglepetését és titkolni próbálta izgatottságát. 6505 3| az a riadt, csudálkozó, meglepetést eláruló felkiáltás, amelyet 6506 3| nekirugaszkodással kirántották a meglepett kocsis kezéből. Amikor utánakapott, 6507 3| János úr feléje fordult s meglepetten csodálkozott.~ ~- Mama, 6508 3| csudát? - kérdezte az úr meglepetve.~ ~- A nagyságos úr nem 6509 3| urát is. A plébános úr ugy meglepődött ezen, hogy majdnem belesült 6510 3| haragudni is elfelejtett, ugy meglepte az eset.~ ~- Ki vagy te, 6511 3| élni, ha nem érezlek... Megleptél, elvetted az eszemet, mire 6512 3| panyókára vetve. Szöszke haját meglibbentgette a gyenge szél. Nyakán zsinórra 6513 3| már piros tojásod? Mert én meglocsollak ám.~ ~- Nekem nincs piros 6514 3| tudom. Csudálkoznék, ha megmagyaráznám, hogy milyen egyszerü módszerem 6515 3| doktor megirta a receptet és megmagyarázta, hogy kell beadni a porokat 6516 3| olyan bizonyos, hogy végig megmarad itthon; most éppen, hogy 6517 3| volt nemzethü magyarnak megmaradni, hogy az „uj világrend” 6518 3| kereszteltek,) legalább a megmaradt négyezer holdba ülhetett 6519 3| megtébolyodás.~ ~Mire hónapok mulva megmenekült az élet számára, ronccsá 6520 3| János úr alig birt tőle megmenteni. A nagy darab ember ugy 6521 2| Az ő széles párnás háta megmentett attól, hogy valamimet kitörjem. 6522 3| képzelődéséért; de a mamája megmentette a bajtól.~ ~- Ugyan, öregem, 6523 3| megtorpant, kinyujtódzott és megmerevedett, mint a szobor.~ ~- Diána 6524 3| nézett.~ ~Még aznap este megmérgezte magát.~ ~Debrőy Pálma pedig 6525 3| templomot Jucika; - most már megmondhatom, bizony irogattak ezek egymásnak 6526 3| férfi szelidebben. - Neked megmondok én mindent, ha akarod. Hallgass 6527 3| Ferenc, vigyázzon! ahogy már megmondtam: a répatáblában kezdik. 6528 2| a tüzet; azután lejött, megmosdott és szó nélkül folytatta 6529 3| voltak.~ ~Még a ragyogó ég is megmosolyogta őket.~ ~ ~ ~ 6530 3| elcsaltam magamhoz és szörnyen megmostam a fejét. Ugy bántam vele, 6531 3| arra, aki nézi. A levegő megmozdul a függönylibbenéstől s attól 6532 2| igazság. Ebben lehetetlen megmozdulni a természet ösmerete nélkül. 6533 3| hadd lásson valamit, ami megmozgassa a szivét, a vérét, s amitől 6534 3| a lovához, hogy mielőbb megmutassa ennek a nagyszájunak, milyen 6535 3| egypár holdacskát! amelyen megmutathatnám, hogy kell bánni a földdel; 6536 3| csinált, mint ahogy ő egyszer megmutatta.~ ~Nem volt rossz ember, 6537 3| az udvarlást, hogy apróra megmutogatott a menyecskének mindent. 6538 3| nemes familiák messze földön megnehezteltek rá és nem siettek vele meleg 6539 3| mert Parajdi hallgat azóta. Megnémult, mint a hal. Igaz, hogy 6540 3| ők bizony titokban mégis megnézik azt a puskát.~ ~Elcsenték 6541 3| Orgoványi feltépte a boritékot s megnézte az aláirást: ...Erzsébet.~ ~ 6542 3| egypárszor szinházban, moziban; megnézték a képtárakat, - és Juliska-mama 6543 3| évődni; danolgatni is, ha megnőtt bennök az áldott jókedv.~ ~ 6544 2| végén megölelt.~ ~- Ezzel megnyered a pályadíjat, - mondta, 6545 3| zsákmányomat.~ ~- Most bizonyosan megnyerem a fogadást, meg lesz az 6546 3| szivem, hogy még Sárkányt is megnyergelteted magadnak és ráülsz.~ ~(Sárkány 6547 3| volt rá, hogy mindenkit megnyerjen. Bizalmat gerjesztőbb embert 6548 3| asszonyi kegyként kellett volna megnyerned, azt zsarnokjogon követelted; 6549 3| léleknek neveznek, soha mással megnyerni, hatalmatokba ejteni nem 6550 3| A fiucska mamáját végkép megnyerte vele. Nem tekintették többé 6551 2| És a »Proletárok«-kal megnyertem a pályázatot.~ ~A feleségem 6552 3| nagyon sántit a nyerges; megnyilalta a kovács a tegnapi patkolással. 6553 3| hanem sietve folytatta a megnyilatkozását.~ ~- A feleségem tudniillik 6554 3| lábáról. Megszerette őket és megnyilt a szive előttök. Elmondta 6555 3| amikor itt kitette, felvágta, megnyitotta. Pados alig birta megállani, 6556 3| örömmel, hogy egyszerre megnyugodott. Tévedtem, gondolta boldogan 6557 3| Jaj, jön a héjja!~ ~A fiu megnyugtatta. - Ne félj, az nem héjja; 6558 3| keresztben. Szent béke, édes megnyugvás volt az arcán, amelyet egy 6559 3| szalmával fütött kémény. Akit megölelek, az jajgat.~ ~De - mi tagadás - 6560 2| című könyvemben.)~ ~A végén megölelt.~ ~- Ezzel megnyered a pályadíjat, - 6561 3| meg, ha erőszakoskodik, megölöm, ledöföm!... kést mártok 6562 3| várhatnak. Azok már rég megölték a disznót azóta.~ ~Megyen 6563 2| szertelenségeiből. Kezdtünk megérni és - megöregedni.~ ~Mindez csak volt.~ ~Nem 6564 3| elviszi Bagiékhoz, akik majd megörülnek a váratlan ajándéknak. Elkezdett 6565 3| hogy ha eljár a szája, megösmerkedik a medveölővel. Nem tudom, 6566 3| Peti oda tartott. Messziről megösmerte a szive tündérrózsáját, 6567 3| rögtön világgá szaladtak.~ ~- Megösmertek-e máskor? - kérdezte a megtáncoltatott 6568 3| válásunk az egyetlen sima megoldás, katasztrófa nélkül. Mondom, 6569 2| s ott emésztődtem ezen a megoldhatatlan kérdésen.~ ~Szegény kis 6570 3| embernek, aki megváltott a megőrüléstől. Csuda volna-e, ha akármi 6571 3| vagyok egy kicsit...~ ~- Megőrültél? - kérdezte az asszony, 6572 3| fiatalember is Óvárról került ide, mégpedig a Dengelegi apósa különös 6573 3| életpárját az Istenházába, ahol megpihentethette egy kicsit a nyelvét. Templom 6574 3| negyvenezer holdon.~ ~Gazduram megpróbál rágyujtani, hogy jobban 6575 3| sem volt.~ ~Még egyszer megpróbálja hanggal. Felbődül; elnyujtja 6576 3| engedni, eloszlani.~ ~Megint megpróbálkozik más irányban. A tavak! Hol 6577 3| fiu nem volt kint. Majd megpróbálom magam.~ ~Leszállott a bricskáról 6578 3| Fészket rakni nem birtunk; megpróbáltuk a kezdetet legalól, napszámos 6579 3| valami megzavarja, megszünt. Megragadta a feléje nyujtott puha kezet 6580 3| bojtár bozontos szemöldöke megrándult. Rekedt hangján morogta:~ ~- 6581 3| Isten Juliska, van! - És megrázkódva futott neki megint a ködnek, 6582 3| Derék leányok mind.~ ~Menyus megrázta a fejét: - Nem kell, egyik 6583 3| sem lehet.~ ~Felemelték, megrázták, felforditották, semmi sem 6584 3| következő pillanatban két megrémült alak botorkált elő a vadszőlő-sátorból.~ ~ 6585 3| Minden okossága semmivé vált. Megrendülve nézte, hallgatta az asszony 6586 3| szendesége, asszonyos ereje a megrészegitésre olyan vegyülékével telitette 6587 2| élet körülöttem. A szellő megrészegített. Az ég elbűvölt. Odáig szerettem 6588 3| kiáltotta az asszony megrettenve és hevesen huzódott el a 6589 3| tovább. - Mi leli önt?~ ~Megrezzenve eszméltem fel erre a riasztó 6590 3| vackában heverő vad felkél, de megriadás nélkül igyekszik előle kitérni. 6591 3| lovak, tudja isten mitől, megriadnak s összeszaladnak, mintha 6592 3| haját a halántéka mögött. Megriadtában is hallotta, hogyan szivja 6593 3| közé. Azok erre még jobban megriadtak és most már - gyeplő nélkül - 6594 3| aranyhaju szirén, aki szemérmes megriadtsággal néz arra, aki nézi. A levegő 6595 3| Amint a vadkant meglátta, megrohanta. Ettől féltettem mindig. 6596 3| vetette magát.~ ~- Aunnye!~ ~Megrőkönyödve kezdett tanakodni. Jól tudta, 6597 3| kommunizmus alatt nagyon megromlott cselédséggel rendet tartson 6598 3| olyik azok közül, akiket megrontott ez a világfelfordulás.~ ~- 6599 3| gazdasági iskolát végzett, megsajnálta a nyomoruságában és elvitte 6600 3| világot.~ ~Száguldott a két megsarkantyuzott sárkány és olyan egyformának 6601 3| gazduram szigoru szavaitól megsebzetten beállott katonának. Most 6602 3| s ha az Isten tovább is megsegit, maholnap rám csufolódhatják 6603 3| csikósbojtárt kereste.~ ~A számadó megsejtett valamit. - Csak tán nem, 6604 3| világrend” pedig mindennek a megsemmisitését jelentette, ami becsület, 6605 3| asszonyt nem lehet büntetlenül megsérteni.~ ~Egyszer eljöttek hozzá 6606 3| fel megkönnyebbülten és megsimogatja Bundást.~ ~- Bagiék is várhatnak 6607 3| álmodozó ember arcát, mintha megsimogatnák, s ha valahol világosság 6608 3| hosszuságu, vékony vesszőcskéket megsodorgattuk benne, a hivogatós kalitkákat, 6609 3| nehéz párázat egyenletesen megsürüsödött és ugy befedte, amire rászállott, 6610 3| És áldás, ezer áldás a megszabadulás pillanatára, amikor a rablóhad, 6611 3| Amikor ettől a gondtól megszabadult, nagyot lélegzett és szivesen 6612 3| barátom is az volt.~ ~Én csak megszabadultam a nagyobb veszedelemtől, 6613 3| tetemén lakmározzék. Hogy megszaggassa vonagló beleinket; megkivánja 6614 3| térdencsuszva, kezét tördelve, megszakadó szivvel a feszület előtt, 6615 3| elment; nekem pedig majd megszakadt a szivem, hogy itt hagy. 6616 3| pohár, még az ellenséges „megszállás” gyalázatát is el kellett 6617 3| repült volna most innen; megszállotta valami különös félelem, 6618 2| Elfogadtam az ajánlatát. Megszállottunk egy zugvendégfogadóban. 6619 3| főnöki szobájában. Tamás ur megszánta a bakon gubbaszkodó kocsist 6620 3| nagyságos asszonyom! Alaposan megszeliditette ezt a bölényt.~ ~Még az 6621 3| Lajos erre lecsillapodott, megszelidült. Valami lehet a dologban, - 6622 3| beszéd; de valami furcsa megszeppenésféle is támadt miatta a szivében.~ ~ 6623 3| gazdaember lánya volt; de megszeretett és gondolkodás nélkül mellém 6624 3| mulhatatlanul szükségesnek. Majd megszereti az urát, ha a vőlegénye 6625 3| lehetne benned és rajtad megszeretnem! - de a megszokás szürkeségein 6626 3| bácsit is levették a lábáról. Megszerette őket és megnyilt a szive 6627 2| hogy a természetet annyira megszerettem, őneki köszönhetem. És még 6628 3| husz éven át. És eközben megszereztük odakint a tanyát, - iszen 6629 3| Amit szeme-szája kiván, megszerzem neki. Szeretem a két kis 6630 3| medveölő puskát.~ ~Vasady megszidta és kikergette őket.~ ~A 6631 3| házhoz, a kisasszonykák megszökdöstek előle. Hisz’ még udvarolni 6632 3| vadkantól.~ ~A hű állat valahogy megszökhetett és a gazdája nyomán, ime, 6633 3| pattogását meghallotta, megszökött a pusztáról.~ ~A béresek, 6634 3| nekiduráltam magamat és hamar megszöktem a feleségemmel egy második 6635 3| rajtad megszeretnem! - de a megszokás szürkeségein tul nem birtam 6636 3| aggaszt, mit nem birhatok megszokni sohasem. Te csak a férj 6637 3| bejárattal szemközt, egy a megszólalásig élő festmény; egy fekvő, 6638 2| magával ragadhasson.~ ~Azután megszólalnak a misztikus szólamok; váltakozva 6639 3| ő is tetszik nekem.~ ~- Megszoritotta a kezemet. Ha nem szégyeltem 6640 3| valóságnak akarta látni az álmát, megszületett az almavirág.~ ~A rózsa 6641 2| önmagát kell még egyszer megszülnie szigorú önbírálatával.~ ~ 6642 3| akik a saját istenöket is megtagadták.~ ~Elég volt nemzethü magyarnak 6643 3| el ne mozdulj, mert még megtalál enni a farkas. Majd csak 6644 3| mezőn áthaladó lovat rögtön megtámadná. A holttetem nem sietteti, 6645 3| komondort pedig, amelyik megtámadta, felkapott a nyakánál fogva 6646 3| Megösmertek-e máskor? - kérdezte a megtáncoltatott morékat.~ ~Azok, honnan-honnan 6647 3| hozza magával, azt én erre megtanitani nem érek rá. Pedig idegessé 6648 3| kedvedért; de ha kétségbeejtesz, megtanulok te érted ördög lenni... 6649 3| a tőröm környékéről; már megtanulták, hogy ott veszedelem fenyegeti 6650 2| figyelve, mindent ellesve, megtanulva, jártam és járom a természet 6651 3| csárdás. Azt már muszáj volt megtartani.~ ~- Az is gazember, aki 6652 3| ki rajta a himlő, meg a megtébolyodás.~ ~Mire hónapok mulva megmenekült 6653 3| minden szemrehányás nélkül is megtehettem volna; ha például több cselédet 6654 2| Hogy ezzel az érzéssel megteljünk, ki kell mennünk a szabad 6655 3| asszony.~ ~Egy pillanat alatt megtelt a szoba az illatával.~ ~- 6656 3| próbára tenni, hogy vajjon megtenné-e. Meg aztán azt is mindenki 6657 3| ahogy ösmerlek, nem is fogod megtenni, ha megtudod, hogy az okaim 6658 3| is a homlokát. Ez bizony megtépázta a bajuszát és cuclinak nézte 6659 3| meg gyümölcs bőségesen megtermett, amire a családnak szüksége 6660 3| A MEGTÉRT.~ ~Bárándi Nagy Sándort 6661 3| hazudnék neki? Annyit mégis megtett, hogy titokban megkérte 6662 3| haraszton; mozdulatlanságom megtéveszti; bizalmasan sütkérezik mellettem 6663 2| esztendőm alkalmával azzal a megtisztelő kívánsággal lepett meg, 6664 2| uraivá váltunk. Képzeletünk megtisztult és kibontakozott a szertelenségeiből. 6665 3| vizsla meg sem moccant. Nyírő megtöltötte a kilőtt csövet s csak akkor 6666 3| torkát megriszálta; a pipáját megtömte s rágyujtott. A felpuposodó 6667 3| lepedőnyi zsebbevalóját, hogy megtörölgetné véle öreg szemét, amellyel 6668 3| mondtam határozottan.~ ~Megtöröltem a szájamat; felkeltem az 6669 3| Tágra nyilt szemmel nézte a megtört, elgyengült embert.~ ~Alig 6670 3| iskola-lovaglásai idején, megtörte a nagyvérü állatot, mindannyiszor 6671 3| nem igen fog még egyszer megtörténni rajta. Mert a sziklához 6672 3| megismételte néhányszor; azután megtörülközött, felvette a lajbiját, arra 6673 3| Mert mit ér az, ha mink megtörünk, és mindjobban elfáradva, 6674 2| futottam az anyámhoz, hogy megtudakoljam tőle: hol van a világ vége.~ ~ 6675 3| lehetősége annak, hogy mindent megtudj, ami érdekelhet.~ ~Nem untatlak 6676 3| Majd ad neked apád, ha megtudja. Mit beszéled tele a testvéreid 6677 3| Magam is restelném, ha megtudná, - mondta az apjok. - Hallgatni 6678 3| felejteném el többet. De megtudnám jegyezni arról is, hogy 6679 3| nem is fogod megtenni, ha megtudod, hogy az okaim közt van 6680 3| hegyen volt.~ ~Ej, majd megtudom odalent. Egyelőre, a nagy 6681 3| kellett a mamájának.~ ~Amikor megtudta, hogy az a «valaki» Körtvélyesy 6682 3| házasodtam meg; és azután hamar megtudtam azt is, mit értett a feleségem 6683 3| Odalent a kastélyban megtudtuk, hogy Pajtást még sohasem 6684 3| ágas-bogas bogáncskórót s azt megtüzdelem lépvesszővel, a hivogatóim 6685 3| hogy minél nyugodtabban megülhessen otthon, korán megházasodott. 6686 3| is szépen, vágtatva, és megült a zsákmányával a gazdája 6687 3| öccse, Gábor.»~ ~Az öreg úr megüzente a gyerekkel, hogy köszöni 6688 3| ha az a - jövendőbelid(!) megunja melletted a dicsőséget, 6689 3| volt haja, a félszemére megvakult, az arca pergamenszinüvé 6690 2| nem a feltűnésnek, hanem a megválasztásomnak - talán abban is volt, amit 6691 3| a habjaitól alig akartam megválni.~ ~Olyankor senki sem járt 6692 3| kell válttatnom tőle.~ ~S a megváltásom abban van, amit te talán 6693 3| egyetlenegy embernek, aki megváltott a megőrüléstől. Csuda volna-e, 6694 2| tükörbe néznem, ha őket látom. Megváltozásuk az enyémet is mutatja. Még 6695 3| kiséreld meg a szándékom megváltoztatását.~ ~Ezt különben, ahogy ösmerlek, 6696 3| lassankint belenyugodni a megváltoztathatatlanba.~ ~A leánya közt, meg a 6697 2| fia lehet a hálótársunk. Megvárja, amíg elalszom, - gondoltam - 6698 3| farkasok nem jönnek korán; megvárják az éjszakát, amely ugyan 6699 3| a horkoló lovak mellől; megvárta, amig a rokkant ember oda 6700 3| toporzékoló sárgákat és megvárták, hogy Sárfy beüljön a kocsiba, 6701 3| Kacagott Vasady is és megveregette az intéző vállát.~ ~- Jól 6702 3| lovagolnak, s akiknek a szeme megveri a gyerekeket, a tehenek 6703 3| azzal nem tör csontot.~ ~- Megvert valakit? - kérdezte Vasady.~ ~- 6704 3| mondta mohón.~ ~- Eladja? Megveszem! Mi az ára?~ ~- Egy galamb 6705 3| próbálkozni. De itt most megveszi az embert az Isten hidege! 6706 3| akkora gyémánttal sem lehetne megvesztegetni, amekkora a hires Kohinor, 6707 3| gyönyörködtettek. A szellő megvesztegetően sugdosott a fülembe. A hivogatóim 6708 3| Degenerált és a saját fajuktól is megvetett sehonnaiak marcangoltak 6709 3| és téptem a párnámat és megvetettem magamat, de téged még inkább. 6710 3| Pados vár, vár; a hold megvilágitja a nyilt pusztát; nincs azon 6711 3| megdöbbenve és beleereszkedett a megvilágitott székbe. - Halljuk, mi az? 6712 3| panaszos sem akadt.~ ~Ennek megvolt a maga természetes és egyszerü 6713 3| megyéje eltartsa.~ ~De a megye nem adott volna neki lovat; 6714 3| nyujtania a kezét. Hisz’ megyebeli kurtanemes volt, akinek 6715 3| és hivatalt vállalhatna a megyénél, ahol azután holtig úr lehetne.~ ~ 6716 3| szivét, akár a fejét valami megzavarja, megszünt. Megragadta a 6717 3| ne akarhassa Éva leányát megzavarni, nyugtalanná tenni; a maga 6718 3| Mindaddig nem is volt megzavarva legteljesebb boldogságuk, 6719 3| lépésnyire tőle. Amikor a bokor megzörrent a bekecse surlódásától, 6720 3| kőszenet termelik a föld méhében, hol meg a csillagok félelmes 6721 3| kaptárok, hogy döngicsélnek a méhecskék, miközben a nektáros kelyhekben 6722 3| a millió virágon zümmögő méhek azok.~ ~Ahol a határdomb 6723 3| kertje közepén gubbaszkodó méhesbe; ott letelepedett a lócára 6724 3| kertben kétszáz gyümölcsfa; a méhesből az idén két mázsa mézet 6725 3| udvaron, meg ez a kert a méhessel, meg a határban az egész 6726 3| késtem én még el. Akkor mehetnék férjhez, amikor akarok, - 6727 3| Hanem amikor a harangos méhzsongás közben végre megjött a szava, 6728 3| rudját, amerre jól esik.~ ~A méhzugásokozta távoli harangszó ugy csendült 6729 3| is a hiuságát. Nemrégen mélabusan suttogta valakinek a fülébe: 6730 3| Egyszer a juhásza, egy nagy melák ember, valami nyelveskedésért 6731 3| Szeptember elejének nyárias melege ömlött be a nyitott ablakon, 6732 3| nem én tettem-e széppé, meleggé, otthonossá? Vagy a ruházatomra 6733 3| mindjárt tudta volna.~ ~Különös melegséget érzett a szivében. Végiggondolta 6734 3| édes asszonyi jósággal, melegséggel és gyöngédséggel halmozott 6735 3| Péter őrmester úr, tele a melle érdemrenddel, amelyet a 6736 3| hogy emiatt rajtaragadt a mellékneve. Csak a feje volt olyan, 6737 3| megszeretett és gondolkodás nélkül mellém állott. Kitagadva indultunk 6738 3| Keze össze volt téve a mellén, keresztben. Szent béke, 6739 3| dobja magát az őrmester mellére.~ ~Peti sem volt rest, magához 6740 3| Ragyogott a szeme, amikor a mellét düllesztve, kiáltotta:~ ~- 6741 3| de Pálmát el nem tépheti mellőlem semmi sem. Te nem ösmerheted 6742 3| fákat és bokrokat s eltüntek mellőlük.~ ~Nagy Sándor arra eszmélt, 6743 2| licencia; sőt ezt egészen mellőznöd kell, mert itt nem lehet, 6744 2| ezzel kíséri a fülemüle melodrámái csattogását.~ ~A felhős 6745 3| lenézi. Gondolhatod, milyen méltánylásban részesülök általa. De hadd 6746 3| Peti rákvörös lett. A méltatlan vádra ugy megzavarodott, 6747 3| Gazd’uram elképpedt. Méltatlankodva fortyant fel:~ ~- Azt ugyan 6748 3| nekem való, nem volt hozzám méltó. Hisz nem arra van nekem 6749 3| történetök miatt voltak méltók erre. Valamennyi számára, 6750 2| kezdjük, mindnyájan részvétre méltóknak tarthatjuk magunkat. S ez 6751 3| Félbeszakitotta: - Ugyan, Bözsike, ne méltóságoljon maga engem; - mondja, honnan? 6752 3| előtt. Nem messze tőlök egy méltóságosan lépkedő gólya tocsogott 6753 3| érezte többé olyan szigoruan méltóságosnak; - elkezdte magázni. Ahogy 6754 3| hisz ő nem akarja, hogy méltóságozza.~ ~Nem sietett a kéréssel. 6755 3| haragudjon, kérem.~ ~A szive mélyéből köszönti~ ~...Erzsébet.~ ~ 6756 3| világoskék, fagyos tekintet mélyedt belém.~ ~A barátom sietve 6757 3| egyszerre.~ ~János úr nem tudta, melyikre meredezzen tágra nyilt szemével.~ ~- 6758 2| sor a Petőfi-Társaságra, melynek akkor Jókai Mór volt az 6759 3| napernyőnek.~ ~Csak két, mélytüzü szeme világitott rajta. 6760 3| gyilkosai leszünk. Engedj menekülnöm.~ ~Nem is felelt, csak ölelt 6761 2| haragudni. Őrült irammal menekült a furcsa hátbavágás után 6762 3| ködfantomok hanyatt-homlok menekültek a szél ostorcsapásai elől; 6763 3| jószágot kiszoritja a tarka. A ménesek aranynapjai is elmultak; 6764 3| legény a lovon. A szökő ménest el kell fogni, vissza kell 6765 3| katonaság kürtöse fujta a menetütemet, hogy csakugy harsogott.~ ~ 6766 3| hogy van „valakim?” Ne menjek többet oda, hozzá? Ha nem 6767 3| gyönyörködjék.~ ~Csak hadd menjenek templomba az asszonyok, 6768 3| istállók, meg a gránárium; az a ménló, amelyet most jártat a kis 6769 3| Sárkány az ur tüzes, rabiátus ménlova volt, a saját használatára.)~ ~- 6770 3| borzasztóság; akkor csak menne egyenest tüskön-bokron keresztül, 6771 3| amikor akarok, - ha akárkihez mennék. De nekem ezek a piperkőcök 6772 3| hát várnom magamhoz, hogy mennél biztosabb lövéssel buktassam 6773 2| érzéssel megteljünk, ki kell mennünk a szabad természetbe, és 6774 3| lehetett volna hinni, hogy mennydörgés kezdődik; - csendes tüntetéssel 6775 3| szabadjára szilaj kétségbeesése mennydörgését. Elkezdett átkozódni:~ ~« 6776 3| magyar oroszlán, amelynek mennydörgő hangja a Kárpátoktól az 6777 3| hófehér kerevettel, amely fölé mennyezet borult misztikusan. A fal 6778 3| fejlődés három szakaszában, mennyivel gazdagabb életsorozatot 6779 3| nyelt egy hálaistent; hisz a mennykő is leütött, a jégeső is 6780 3| valaha elfeledni? Van-e elég mennyköve a magyarok Istenének, hogy 6781 3| annak, aki nagyon siet.~ ~Ment-ment-ment... és egyszerre megint felhorkant, 6782 3| amely tele volt a kakukfü, a ménta, meg a vadborsó lélegzetvételével. 6783 3| irányában a gyanuperrel -, akkor menten a falhoz repiti a féllitrát. 6784 3| fajtájából, amely játszva menti meg a sárgákat attól a rossz 6785 3| káposztával - mondta az apám.~ ~És mentünk ebédelni.~ ~ ~ 6786 3| lehetett. Ezzel meg is voltam mentve.~ ~A rákövetkező esztendőben 6787 3| girbe-görbe almafák Tündér Ilona menyasszonyi köntösében diszlettek s 6788 3| olyanná váljék a fülke, mintha menyasszonyt várna, akinek a lába elé 6789 3| kiáltott:~ ~- Mentek bizony a menydörgős menykőbe! Nem mentek innen 6790 3| napokban sokat járt-kelt menyecske-lányával a városban; járta a boltokat; 6791 3| Egyem a mindenét a kardos menyecskéjének. Majd ügyelek rá, hogy baj 6792 3| szivesen szóba állogat a menyecskékkel.~ ~*~ ~Péter megérkezett 6793 3| hogy apróra megmutogatott a menyecskének mindent. Körülvezette a 6794 3| százan. Fujt a szél és a menykő csak ugy csapkodott. A jó 6795 3| Mentek bizony a menydörgős menykőbe! Nem mentek innen egy tapodtat 6796 3| neked a paradicsomod, a menyországod; - angyal tudok lenni a 6797 3| mindjárt meg is kérdezte Menyust, hogy mi járatban van erre.~ ~- 6798 3| előtte alig tiz lépésnyire mered fel, - és amelyen a Boldogságos 6799 3| János úr nem tudta, melyikre meredezzen tágra nyilt szemével.~ ~- 6800 3| tavak!... Hirtelen elönti a méreg. Mérgében kacag is már; 6801 3| de nem sikerült neki. A méregből keveset vett be. A lovak 6802 3| olyan sötét van, hogy ki sem merek mozdulni. Tudja-e, hogy 6803 3| hazájából kilép s a sikságra merészkedik.~ ~Csend, - halálos csend. 6804 3| ablakából nézte az udvarára merészkedő lomposokat, de nem mert 6805 2| lelkünk, forró vérünk, fiatal merészségünk.~ ~Azután következtek a 6806 3| másodpercig a gyanus bokor felé mereszti foszforeszkáló szemét, azután 6807 3| kezd velök beszélni, csak meresztik a szemöket és valami buta 6808 3| kérdezte, nagy szemet meresztve.~ ~Menyus éppen ezt nem 6809 3| a misszió parancsnoka, merev állásban fogadta a tisztelgést 6810 3| valamennyien picike galyakká birnak merevedni nyugalmok idején... nincs 6811 3| kastély meg a vadászház ezer mérföldnyire volt egymástól - lélekben.~ ~ 6812 3| kifujta magából lassan a mérgelődést.~ ~Eszébe jutottak a patikabeli 6813 3| Szamár! - kiáltotta mérgesen, - nem látod, hogy sólyom? 6814 3| honi viperák marják belénk mérgöket. Meggyaláztak, arculköptek, 6815 3| hátha... A rokonságunk jogán merhettem valamit. A feleségem is 6816 3| szeretne mondani, de még nem meri.~ ~- Segitek neki! - határozta 6817 3| van törpesólyom, a «falco merillus, vagy aesalon»; sólyom a 6818 3| olyan csunyasággá, hogy ne merj tükörbe nézni; iszonyodjanak 6819 3| mások is, akik utánozni merték; pedig ha ezerszer pisze 6820 3| aggasztja, ez teszi a legnagyobb mértékben óvatossá. Ösztöne sugja 6821 3| Azért, Bella, mert az én mértékem most már tökéletesen betelt 6822 3| amikor már beteltnek vélte a mértékemet, hirtelen rámförmedt: egyszóval 6823 3| Kevés volt a nagy erdőkhöz mérten a vadász; meg a hajtó is. 6824 3| határban, innen a szomszédság), merthogy szeretnék magával egy kicsit 6825 3| dolgozni. Háboritatlanul merülhetett bele a munkájába.~ ~Vastag 6826 3| legmélyebb pontjokon sem merült volna meg bennök a csizma 6827 3| róla a kútostor, mintha mesebeli nagy madár csőre volna.~ ~ 6828 3| köd van, az olyan, mint a mesében. Most de jó volna, ha mesélne 6829 3| akik szivesen hallgatták a meséit Pestről. Más nántüi egy 6830 3| végigszaladja a kis Szabó-fiu meséjével a várost.~ ~Három nap sem 6831 2| fantáziával dolgoznak s meséket szőnek; írók: akiknek a 6832 3| thuja-lugasban vannak és Jenő mesél nekik, - mondta. - Az a 6833 3| suttogta: mondj valamit, mesélj nekem, mint máskor, valami 6834 3| a szőnyegre elibé. Oszt’ meséljen.~ ~- Szerelmes voltam akkor, - 6835 3| mesében. Most de jó volna, ha mesélne nekem, szép keleti mesét.~ ~ 6836 2| lehet, nem szabad »költeni«, mesélni, hanem igazat kell mondani.~ ~ 6837 2| Bele kell magamat élnem a mesélő nagyapa szerepébe: - Egyszer 6838 3| nélkül engedte szabadjára a mesélőkedvét és a legcsudálatosabb történeteket 6839 3| volna.~ ~- Nekem a rab-bácsi mesélte - mondta makacs elszántsággal 6840 3| és várja őt haza, mint a Messiást.~ ~Az ember felorditott. 6841 3| ajánlana itt a faluban? mert messzebb nem keresünk. Amink van, 6842 3| egészen rossz irányban, mind messzebbre távolodik a céljától.~ ~ 6843 3| néptömeg ujjongása, mind messzebbről hallatszott.~ ~Azután lassan 6844 3| kétségbeesett csippangatásainak, messzehangzó hivásának nem birnak ellenállani: 6845 3| belenyilalt a fényes levegőbe egy messzezengő kürt. A közeledő magyar 6846 3| A nők lelkéhez-szivéhez mesterien közeledhetett vele. S az 6847 3| letette az elsőt és addig mesterkedett, amig mind a kettőnek át 6848 3| mindjárt tudtam, hogy miben mesterkedik.~ ~Menyus nagyot nevetett.~ ~- 6849 3| tudnak a bombyxok, mint mesterszövők; milyen mimikrisek az araszoló 6850 3| tobzódva terjesztették a mételyt.~ ~Vérbe boritották s szennyel 6851 3| keresztül nézett a vesékbe. Szép metszésü száj, hófehér farkasfogakkal; 6852 3| körülötte a férfisereg, mint a méz körül a dongó. Magam is 6853 2| csupa igazságot írok, költői mezbe öltöztetve.~ ~Hány kész 6854 3| terjeszkedésnek. Elnyúlt a mezei földekig s azokba szinte 6855 3| életet maga mellett, akinek a mézesheteink óta, sőt már akkor is, minden 6856 3| nap ugy telt el, ahogy a mézeshetek első napjai telni szoktak. 6857 3| nálánál; tőle ugyan még a mézeshetekben sem hallott olyat, ami a 6858 3| méhesből az idén két mázsa mézet fognak eladni; a kukorica 6859 3| felett vércse libegett. Az ég mezőjén fehérrózsafelhők nyiltak.~ ~- 6860 3| Megjött az ősz, a mezőket odakint már letarolták s 6861 3| untam meg. A vadvirágos mezőkön kóboroltam; belebámultam 6862 3| Ugy a patája alá kapja a mezőt valamennyi, hogy meg sem 6863 3| pillanatra ott állott habfehér meztelen vállával, a saját havas 6864 3| kurtaviganós pásztor lába térdig meztelenül látszott; durva vászoninge 6865 3| Borzasztó, hogy mivé váltam miattad; nem birok élni, ha nem 6866 3| gyalázatát is el kellett miattok szenvednünk.~ ~Soha diadalt 6867 3| hogy majdnem belesült a Miatyánkba.~ ~Mise után következett 6868 3| volt, akinek lett volna miből élnie hivatal nélkül is; 6869 3| tenniszezett s ilyenkor Micikét «nevelgette» mellékesen, 6870 3| irgalom.~ ~- Mit óbégatsz? Mid tört el? - kérdezte nyugtalanul.~ ~ 6871 3| kapitány úr területe, nem a miénk. Bajcsy kapitány ur sohasem 6872 3| közt - át nem lépte, és mig a Bangola tulsó oldala felé, 6873 3| olyan korán felkelni, hogy Mihály meg ne előzte volna. Ki 6874 3| persze szekéren, hogy mihamarább visszakerülhessen az orvossággal. 6875 3| meg az Isten a nagy marha mihaszna emberit; hiába eszi ez a 6876 3| mindjárt fészket raknak, mihelest itt van az ideje. Nem várnak - 6877 3| amugy is igyekeztek volna, mihelyest világosodik; aminek az ideje 6878 3| életünket...~ ~„Utóirat: Mihelyt a válópörünknek vége lesz, 6879 3| már maga is beszélhet.~ ~- Mihez szóljak én hozzá?~ ~- Az 6880 3| hiába akarod elvenni. Nem miközénk való. Nincstelen ember leánya 6881 3| Végének kell lenni tehát miköztünk mindennek.~ ~Élőszóval ezt 6882 3| szelidséggel:~ ~- Oszt’ mikorra gondolnád, fiam, azt a lakodalmat?~ ~ ~ ~ 6883 2| részegítő gyönyör. Igaza volt Mikszáthnak, aki azt mondta, hogy ő 6884 3| százféle üzletéhez, amellyel a millióit szerezte, nagyon kellett 6885 3| éppen a harmadik tagja. Ime, mily egyszerü; és én ezt a telefonszámot 6886 3| mint mesterszövők; milyen mimikrisek az araszoló geometridák 6887 3| Az öreg ember felugrott. Mindakét kezét odanyujtotta a fiatalembernek.~ ~- 6888 3| szoknyáját is, az ingecskéjét is; mindakettő feszült a tagjain, de ő 6889 3| oltárainkra, hagyományainkra; mindarra, ami magyart és nemzetit 6890 3| boldogság költözött a szivébe, s mindebbe a szokatlan érzésbe szinte 6891 3| nagy utcai szobája, amelyek mindegyike beillett volna kisebb teremnek 6892 3| eladón is.~ ~- Mit szólasz te mindehhez, kis leányom? - kérdezte 6893 3| elfojtott hangon: - szorritsd! a mindenedet!~ ~A kocsis értette a dolgát, 6894 3| hagyján lett volna. Engem sok mindenért kárpótolt a fiunk. Nem voltam 6895 3| kisbojtár, aki a csikóstanya mindenese, a „lakos”.~ ~Marci aféle 6896 3| összemelegedtek.~ ~A tanár mindenhez értett. Nagyszerüen tanitott, 6897 3| rugalmasan. Fel volt virágozva mindenik. Már az állomáson valamennyi 6898 3| akkor is; nemcsak ő hozzá, mindenkihez. Olyan jó erre emlékezni 6899 3| ez; pedig a lényege elég mindennapi. Éppen csak a fejleményei 6900 2| rabszolgasors, az egyhangú mindennapiság, a sárban cammogás, a szüntelen 6901 3| valami különöset, valami nem mindennapit. Csak azokat a trofeákat 6902 3| protekcióért fordul hozzá. Ez mindennapos volt. Elkezdte a levelet 6903 3| emberrel, állattal, növénnyel mindennel. Az öregek elmennek s az 6904 3| miatt meg akár az egész mindenség hengerbuckát hányhatott.~ ~ 6905 3| ami ellen testem-lelkem mindenségével lázadok s tiltakozom.~ ~ 6906 2| zenekíséret mellett, amely a mindenségnek állandó, remegő sóhajtása.~ ~ 6907 3| Meggyaláztak, arculköptek, mindenünkből kifosztottak és börtönök 6908 2| itt sem tolakodtam előre. Mindenüvé úgy hívtak, úgy vittek, 6909 3| jelentéktelenségébe. Az asszony refrainje minderre ez volt: maga mindent tud! 6910 2| vereség gyászindulóját, mindet hallhatjuk, művészi rögtönzésekben, 6911 3| megállapitottál.~ ~Bántam volna is én mindezeket, ha nem lett volna az a 6912 3| ráesett a században valakire. Mindhárman egyszerre ösmerték meg.~ ~ 6913 3| le addig a lovakat.~ ~A mindjártból lett két mindjárt, meg három, 6914 3| az, ha mink megtörünk, és mindjobban elfáradva, akár bele is 6915 3| meg magát, Ernő. Áldja meg mindkét kezével...~ ~Megint leborult 6916 3| a másikon, hun meg akár mindkettőn is egyszerre.~ ~- Nono! - 6917 3| megkivánja vesénket, májunkat, s mindnyájunkat béklyóba verve rugdosson, 6918 3| csudálni. Feri különb volt mindnyájunknál. Ha leány lettem volna, 6919 2| valamit, ami belőle áradt szét mindnyájunkra, akik a családjához tartoztunk.~ ~ 6920 2| ez az életem programmja mindvégig.~ ~Ennyit elmondhatok magamról 6921 3| Csak egy galamb.~ ~- Van minekünk olyan? - kérdezte a leány 6922 2| szíves lesz a várakozását a minimálisra lefokozni, akkor nem éri 6923 1| ISTVÁN~ ~Bársony István író, miniszteri tanácsos, a »Budapesti Közlöny« 6924 3| aktáit, és mire elreferálta a miniszternek, majdnem két óra volt. Mára 6925 3| látszik, kószálásukban most minket tiszteltek meg egy darab 6926 2| Petőfi-Társaság van - a minorum gencium számára.~ ~Megint 6927 3| életsorozatot jelent, mint a minőt a gerinceset élnek. Milyen 6928 3| figyelte az élete folyását, az mintahivatalnoknak tarthatta. Csak ő tudta, 6929 3| szobrászoknak lehetett volna mintájok valamelyik mithológiai istennőjökhöz. 6930 3| csodálkozással kérdezte:~ ~- Mióta?~ ~- Amióta élek! mert csak 6931 3| félelmes távolságába, ahol a «Mira ceti», a «cet csudája», 6932 3| Tudniillik minden nap kellett misét hallgatnunk, ami körülbelül 6933 3| álmos ispánt meg Cserepes Miskának; van a pusztán százötven 6934 3| csak éjfél után jövök meg. Miskával rakass a bubosba, mert félig 6935 3| láttam még ilyet életemben; miss Atletának hivták és cirkuszcsillag 6936 2| Azután megszólalnak a misztikus szólamok; váltakozva csendülnek 6937 3| amely fölé mennyezet borult misztikusan. A fal kárpitján végig: 6938 3| volna mintájok valamelyik mithológiai istennőjökhöz. A termete 6939 3| legelő lovak, tudja isten mitől, megriadnak s összeszaladnak, 6940 3| is iszonyat!~ ~Mit akar mitőlünk?! Bánom is én, olvassa el 6941 3| ahogy, megkönyörült rajtam. Miután babonás hókuszpókuszokkal 6942 3| ember!... Borzasztó, hogy mivé váltam miattad; nem birok 6943 3| megkérdezte tőle:~ ~- Te, Miska, mivel bolonditod te itt az embereket, 6944 3| édes uram. Te vitatkozol mivelünk.~ ~A hatalmas nagy embernek 6945 2| rátermettségével, de ezt vadóc mivoltából édes gyümölcsöt termő nemes 6946 3| iróasztal, amely a filigrán mivoltával sehogysem illett a sok vaskosság 6947 3| lelki életet élek az irói mivoltomban és ugysem nekem valók a 6948 3| telefonszámot hallok; mert azt én mnemotechnikával a legtökéletesebben megjegyzem 6949 3| a farkast lesi. Meg sem moccan; a szeme se’ rebben; csak 6950 3| parancsolóan intett neki: ne moccanj!~ ~Azzal már emelte is a 6951 3| bokrosodni kezdett a vetés. A mocsaras laposok szélén fűszőnyegek 6952 3| Hanem amikor a szokott módján, két ujját a szájába dugva, 6953 3| nincsen. Mert nem volt más módom rá, hogy védekezzem a legborzasztóbb 6954 3| hibázni.~ ~- Azt csak egy módon tehetem.~ ~- Ugyan hogy?~ ~- 6955 3| akadt össze, aki a különben módos kérőt azzal a gondolattal 6956 3| meg az embereimet, a magam módszere szerint. Én már olyan konzervativnak 6957 3| megmagyaráznám, hogy milyen egyszerü módszerem van erre is. Valahány ösmerősömnek, 6958 3| Sokáig vártam igy, amikor mögöttem támadt zörgésre lettem figyelmessé. 6959 3| amikor csak tehette.~ ~Mogorván ült meg a bakon a kocsis, 6960 3| selyembársonyos, sötétzöld moh fedi.~ ~Ebben a bükkoszlopokkal 6961 3| bükkfái, amelyek tövét csudás mohgallér födte, a derekokon pedig 6962 3| elméletemet a Leibniz-féle monászrendszer hiányosságáról, tekintettel 6963 3| amig nem késő.~ ~Erre azt mondanád, - hallom! - hogy nem is 6964 3| sincsen kelmednek valami mondanivalója?~ ~- Csak ami magának van. 6965 3| Egy darabig nem volt más mondanivalójuk. A legényke a borju felé 6966 3| előbb átesünk.~ ~El kell mondanom neked az előzményeket, hogy 6967 3| csak ugy falta a lelkes mondásokat, amelyek egytől-egyig a 6968 2| lelkemet.~ ~Amikor az utolsó mondat végére pontot tettem, biztató 6969 3| szomszéd!~ ~- Én-e?! Mit mondhassak? Én csak ugy gondolom a 6970 3| hanem hogy nyiltan, fennem mondhassam: nem akarom, nem tűröm tovább!... 6971 3| már el egyet; arra azután mondhatjuk, hogy én lőttem.~ ~- Csak 6972 3| alárendelt kreatúrád? Majdnem azt mondhatnám, az első cseléded, akinek 6973 3| jóságos szemrehányásait. Nem mondhattam meg neki, hogy örökös kintlétemnek 6974 3| összeszedted. - Kinek szántad, mondjad?~ ~Letette a bokrétát balról 6975 3| részesülök általa. De hadd mondjam el a házasságunk történetét, 6976 3| megjegyzem egyszersmindenkorra. Mondjuk például, hogy a maga telefonszáma 6977 3| ist’ ugyse baj lesz. Addig mondogatja, amig meg nem lékelem kendet.~ ~- 6978 3| leplezze.~ ~- Derék dolog ez! - mondogatta magamagának - és miközben 6979 3| Mindjárt el is kezdte a mondókáját:~ ~- Nekem van egy fiam, 6980 3| szemével.~ ~- És ti ezt nem mondtátok nekem?~ ~- Nem kérdezted, 6981 3| aki szabódott egy kicsit, mondván, hogy itt is jó lesz, legalább 6982 2| Petőfi-Társaságra, melynek akkor Jókai Mór volt az elnöke. Jókait Gyulai 6983 3| parancsolta Nyírő.~ ~A more eltünt a magas kukoricában.~ ~ 6984 3| meg gazd’uram, és magában morfondirozva tette hozzá: - Már csak 6985 3| végképen eltünik.~ ~A kerülő morgó nyögést hallat. Elfojtott 6986 3| földesur.~ ~- Bizd rám - mormogott Tóth Miska. - Rend, az lesz. 6987 3| Bagiék is várhatnak engem - mormolja.~ ~Az asszony éppen kilép 6988 3| ki a szeméből.~ ~Elkezdte mormolni, mintha a feleségének felelne: - 6989 3| Akármelyik kölyökfarkas sem morogna különben a társára.~ ~Vigyázva, 6990 3| hordasz az asszonynak a mosáshoz, gondozod a tehénkét, meg 6991 3| egyszerüsitette tehát a mosdást és nem a tálba öntötte a 6992 3| ágyon, egy szekrényen, a mosdón, egy kis asztalon, meg két 6993 3| tehénbőrcsizmájába, elkezdett mosdózni. A kancsóban éppen kevés 6994 3| Kutyabajom nekem azóta. Főznek, mosnak rám; ugy élek, mint a hal 6995 3| természet arcváltozásait; a mosolyát, a felhő árnyékában elborulását. 6996 3| magába nyelt egy csendes mosolygást. Az asszonyhoz fordult.~ ~- 6997 3| hanem fényes, ragyogó, és mosolygón élő, amint mind a ketten 6998 3| Az apám nem szól, csak mosolyog; de az lesz a legrosszabb. 6999 3| nem hogy nevetni, de még mosolyogni sem látta senki sem. Egyetlen 7000 3| Szinte látom, milyen gunyosan mosolyogsz: - «Ahán! ez az! már megint 7001 3| Orgoványi elfojtotta a gyönge mosolyt, amely az ajkára kivánkozott.~ ~- 7002 3| mondhatom, amit Pilátus mondott: mosom kezeimet. A feleségem még 7003 3| tisztelte meg látogatásával. Mostanában éppen a Kopaszhegy sürüségeiben 7004 3| ütniök nem volt szabad. A moszatoló, lassan közeledő neszezéstől 7005 3| komolysággal.~ ~Ürge odabent motoszkált a kukoricatábla közepén. 7006 3| végzettel, amely ellen halk motyogással erősitette magát, folyvást 7007 3| Meggondoltam, el se’ mentem, - motyogja András gazda. Restelli az 7008 3| sólymot, kérem alássan, - motyogta. És zavarában a földön vonagló 7009 3| alássan egy kis vizet - motyogtam haldokolva.~ ~Feri felugrott.