IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
7010 3| volt, minthogy az erdő kis mozdulásait és halk neszeit figyeljem. 7011 3| szöszmötöl a haraszton; mozdulatlanságom megtéveszti; bizalmasan 7012 3| a keztyüjét határozott mozdulatokkal rángatta le; izmos fehér 7013 2| szitakötőé... minden szárny mozdulatuk zenehang; az egész egybefolyik 7014 3| kezünket-lábunkat, hogy meg se mozdulhassunk, amikor honi viperák marják 7015 3| volna keresztül.~ ~Sárfy nem mozdulhatott a horkoló lovak mellől; 7016 3| te pedig hazulról el ne mozdulj, mert még megtalál enni 7017 3| igen akaródzott neki, hogy mozduljon.~ ~- Még ez is adósság? - 7018 3| sötét van, hogy ki sem merek mozdulni. Tudja-e, hogy nálunk ma 7019 3| itt tovább. Különben is mozgatja valami, hogy ne várja meg 7020 3| széles; de olyan fürge és mozgékony, hogy amig fiatal volt, 7021 3| szó, mert valami különös mozgolódás támad a ménes közt. A szétszórtan 7022 2| nyájas idegen is, mert a mozgolódásából éreztem, hogy ő sem alszik.~ ~ 7023 3| szemtelenkedését, mert meggondolatlan mozgolódással elárulhatnám magamat a talán 7024 3| tanyán, hanem elgágogtak a mozgolódni kezdő vadludak is idekint. 7025 3| valamit, hogy azt mondja: mozgott a szék lába, azt reparálta 7026 3| voltak egypárszor szinházban, moziban; megnézték a képtárakat, - 7027 3| tartani. Igen, de mindenfelé mozognak. Mennek azok a vetésekre; 7028 3| sötétedik, elkezdenek éledni, mozogni, repkedni, szálldosni és 7029 3| rája. Sárga levelei is ugy mozogtak a gyönge szellőtől, mintha 7030 3| józanul, ahogy a régi kitanult műértők gyönyörködnek abban, amit 7031 3| De nem ért rá erre a müveletre, mert már porzott a homok 7032 3| hozzáillő kedves, derék, müvelt urileányt, aki a legodaadóbb 7033 3| magánya körül nagy csörgést müveltek az egymással veszekedő szarkák.~ ~- 7034 1| vadászélményekkel. Ebben a műfajban specialista és a maga nemében 7035 3| mondja, mi ez itt?~ ~Egy mufflon-szarv kunkorodott azon a falitáblán. 7036 3| szivén ment keresztül annak a mufflonnak, amely a szakadék tulsó 7037 3| És sokáig nézte a fekete mufflonszarvat.~ ~Azután hirtelen felugrott 7038 3| csudálatos vakvéletlenségből lőtt mufflontrofeán megakadt a tekintete, gépiesen 7039 3| lucernát, lóherét, kölest, muhart termel, hanem én azt akarom, 7040 3| Ha nem kérdezték, meg sem mukkant.~ ~Amikor az ebédnek vége 7041 2| közölte az irodalmi társaságok működését. Még a jelenvoltak névsorát 7042 3| hervadás mindenre rálehelte a mulandóság szineit. A kertünkben már 7043 3| cselekvés pillanatáig az idő mulását folyvást könnyüvé teszik.~ ~ 7044 3| hazárdul. De most már maga mulasson, édes Jolánka.~ ~- Nem - 7045 3| jelentette, hogy Tamás ur nem mulat, csak szokás szerint egy 7046 3| A feleségének pedig jó mulatást kivánt arra a rövid időre, 7047 3| beszélni. Pedig én játszani, mulatni, nevetni, kacagni, bohóskodni, 7048 3| akivel el lehetett egy kicsit mulatozni, évődni; danolgatni is, 7049 3| haza, hogy a kis leányával mulatozzék.~ ~Dehogy adta volna városi 7050 3| hogy örökös kintlétemnek a mulatságaimon kivül egyéb oka is volt, 7051 3| Nekik is elég volt mára a mulatságból.~ ~Sárfy kifujta magából 7052 3| Márinkó előre tapsolt a mulatságnak, hogy milyen lóverseny lesz 7053 2| a szülei háztól. Egypár mulatságos epizódra ma is jól emlékszem 7054 3| az intéző megelégelte a mulatságot, szétcsörditett a karikásával 7055 3| füstösöket» is.~ ~De olyan szépen mulattak, cigányoztak, danoltak egész 7056 1| természeti és vadászképek, Mulattató vadászrajzok, A szabad ég 7057 3| utánra esett. Akinek nem volt mulhatatlan dolga a pusztán, annak be 7058 3| János ur nem tartotta olyan mulhatatlanul szükségesnek. Majd megszereti 7059 3| gimnáziumba járt, tehát tiz éves mulhatott; a leányka volt a közbülső 7060 3| visszaszerezni bir; de rajta ne muljék; - ez volt egyetlen célja.~ ~ 7061 2| nyugtalanít. Hisz’ ha azon múlnék, hogy mit füllentsek, könnyű 7062 3| életét, amely hajszálon mulott már? - Maga jó apa, jókereső, 7063 3| magyar kürt oly hosszu idő multán ujra felharsant, ahol a 7064 3| Magyarország szivére. A magyar multat álmodtatja velünk s a mi 7065 3| és emlékeztetett a magyar multra, azt pusztulásra itélték, 7066 2| kell beszélnem; tehát a multról.~ ~Kit érdekelnének az életem 7067 3| amennyire énnekem a dologba, a munkába kell belemerülnöm. Tizennyolc 7068 3| kitünő polgár; de ha a munkában elfárad, lefekszik és ugy 7069 3| mert a termését csak nehéz munkáért adja. A föld számonkérő 7070 2| önbírálatával.~ ~A költő »munkája« a legnagyobb gyönyörűség. 7071 3| Háboritatlanul merülhetett bele a munkájába.~ ~Vastag üveglappal boritott 7072 3| anyai bátoritására vágyott a munkájában. Annyira megszokta ezt, 7073 3| telek, mind az én kezem munkájából került. De nem is egészen 7074 3| az én másik szerelmem, a munkám iránt. Tehetek én arról, 7075 3| egészségünk, meg a két erős munkás kezünk.~ ~És mégis boldogan 7076 3| gazdálkodásban; felügyeltem a munkásaira; a kaszásokra, az aratókra, 7077 3| élni akar belőle. A hanyag munkásnak rosszul fizet. De aki beleteszi 7078 3| béresek, kocsisok, meg egyéb munkások félve léptek be az irodába, 7079 3| jó asszony minden cselédi munkát elvégzett a ház körül s 7080 3| hisz’ a patika nem korcsma; muszájból szopogatta a diópálinkát; « 7081 3| Szinte megijedt ettől a muszájtól, amely ellen még az ő nagy 7082 2| A szem itt csak optikai műszer; a világosság, amely látni 7083 3| lássuk azt a hirest! most mutasd be...~ ~Nyírő intett a vizslájának, 7084 2| vittek, hogy az irántam mutatkozó rokonszenv és megbecsülés 7085 2| gimnázista koromban már mutatkozott bennem az írói hajlandóság.~ ~ 7086 3| füstoszlopokként tornyosulnak; hegyeket mutatnak, nagy lombos fáknak látszanak, 7087 2| térhettem ki. Be kellett magamat mutatnom az öregeknek.~ ~Elmentem 7088 3| tanitónőt a főbiróéknál mutatták be a méltóságos urnak, - 7089 3| szemében.~ ~A piactéren mutogatták magokat a falu mosolygó 7090 3| igyekeztek bujni a nadrágszabás művelete elől. Ugy óbégattak, mintha 7091 2| volt.~ ~Ezt a magyar földet művelte az apám.~ ~Kiviszegetett 7092 2| öltöztetve.~ ~Hány kész művemet kezdtem én újra meg újra 7093 3| szólamai és dallamai vannak. Művésze volt ennek a bársonysima 7094 3| közbe az öreg dühösen.~ ~- Művészeket! - igazitotta ki a legény 7095 3| Jobban érdekelte ennél a művészet, az irodalom, a szinház, 7096 3| zoológia, hisz’ ez például sem művészetben, sem szivósságban meg sem 7097 2| mint a legtöbb ember? még művésztársaim közül is akárhány?~ ~Mindent 7098 2| nem merül ki a természet muzsikája.~ ~A leglégiesebbje csak 7099 3| miért hivatott? - kérdezte muzsikáló hangon.~ ~- Üljön le, Bella, 7100 3| arra, ahol a vadludak a nádasban eltüntek. Csak ugy félvállról 7101 3| türelmetlenséggel.~ ~Látta, amikor a nádasból felemelkedett a két nagy 7102 3| itt farkas; amióta a nagy nádasokat kiszáritották, még csak 7103 3| átszeldelt és fakó tavalyi náddal szegett földeken már bokrosodni 7104 3| egymás alá igyekeztek bujni a nadrágszabás művelete elől. Ugy óbégattak, 7105 3| puskáját; megigazgatta a nadrágszijját; kurtaszáru pipáját a zsebébe 7106 3| kiáltott, ahányszor suhogó nádvesszőjével végigvágott rajta. De rá 7107 3| nagyeszü, nagyenergiáju és nagyakaratu feleségének, ebben az esetben „ 7108 2| kell magamat élnem a mesélő nagyapa szerepébe: - Egyszer volt, 7109 3| János is, aki az apja, meg a nagyapja. Ugyanolyan sertehaja volt, 7110 3| sorrendben, de mink csak a nagyapjától kezdjük a számitást, - egészen 7111 3| megszólalt:~ ~- Ó, drága jóságos nagyasszonyom, a bátoritása a világ legboldogabb 7112 3| sincs köze, még az édes nagybácsimnak sincsen. A te «pénzedet» 7113 2| nincs határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben, amit a 7114 3| esküdözött volna. - Kérdezd meg a nagybátyádat; ő jobban el tudja mondani 7115 3| szünet alatt nem is mentem el nagybátyámékhoz. Én biz’ nem lesetem magamat 7116 3| a nagy vakáció folyamán. Nagybátyámnak magának is volt egy párszázholdas 7117 3| engedelmeskedik az ő nagyeszü, nagyenergiáju és nagyakaratu feleségének, 7118 3| vakon engedelmeskedik az ő nagyeszü, nagyenergiáju és nagyakaratu 7119 3| Azon kezdte, hogy nem a nagyigényü nemes familiákból választott 7120 2| nagy magyar érzés. Ahogy a nagyjainkról beszélt, ahogy régi magyar 7121 3| egyszer a fergetegnek. A nagyján már tul van.~ ~Neheztelés 7122 3| mindenét bérbeadná, bemehetne Nagykárolyba és hivatalt vállalhatna 7123 1| Dunántúl. Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmáron végezte, a 7124 3| megölelje hosszuruhás kis nagyleányát.~ ~Ebédközben elmondta, 7125 3| őket. Az egyiket felkapta a nagymamájuk, a másikat az apjok. Amig 7126 3| igyekeztem imádni páratlan jóságu nagynénédet, hogy végre megbocsátott 7127 3| azt rögtön megmondta a nagynénémnek, aki szelid fejcsóválással 7128 3| két fiu, meg egy leány. A nagyobbik fiu már az első gimnáziumba 7129 3| meghajtandó területek aránylag nagyok voltak; a hajtásokat tehát 7130 3| robogott a két fogat, hogy a nagypiacon szinte elsodorták a cédulaházat. 7131 3| szánkán kivül, amelyek itt nagyritkán megfordultak, nem is járt 7132 3| jobb csemegét találtak.~ ~Nagysokára egy ostoba fiókveréb mégis 7133 3| mielőbb megmutassa ennek a nagyszájunak, milyen a magyar virtus.~ ~ 7134 3| szemét valamelyik befolyásos nagyúri vendége, ő inkább elfordult. 7135 3| akik éppen otthon voltak nagyvakáción. Feri, meg Gyuri. Egyik 7136 3| iskola-lovaglásai idején, megtörte a nagyvérü állatot, mindannyiszor pardont 7137 3| ahogy magok. Nekimegyünk a nagyvilágnak.~ ~Boros Gáspár szemére 7138 3| pisztolyt és megszállott a nagyzás ördöge.~ ~- Édesapám, fogadjunk, 7139 2| legyőzhetetlenség hirdetése.~ ~Najádok, villik, virág kelyhében 7140 3| végén Bagi Pál «szomszéd»-nak a tanyája volt.~ ~Ment-mendegélt 7141 3| introdukciója szokott lenni nála. Az ösvény csakugyan kicsuszott 7142 3| ijafia-atyafia ott lebzselt volna nálok, amikor otthon vannak; - 7143 3| hallgatták a meséit Pestről. Más nántüi egy sem volt, aki Pesten 7144 3| környéken tudtak, nem is Nántün lakott, hanem beljebb, az 7145 3| szabadulhattam, magának itthon nap-nap után csak a hült helye volt. 7146 3| egymáshoz az almavirágos napernyő résein.~ ~Mintha fehér bárányfelhők 7147 3| nem sok hasznát veszi a napernyőnek.~ ~Csak két, mélytüzü szeme 7148 3| szövődött magyar nemzetiszinü napernyővé a Boros uram gyümölcsöskertjében.~ ~ 7149 3| ugy el voltam foglalva napestig, hogy jóformán csak vacsora 7150 3| csillogott körülöttök a remek napfényben. Az ég szeme kékebb volt 7151 3| édesanyjától örökölte, akinek a napidolgok elvégzése után egyetlen 7152 3| Nőtársaság nélkül hiányos volt a napja, semmit sem ért volna az 7153 3| ahogy a mézeshetek első napjai telni szoktak. A fiatalasszony 7154 3| volt. Azt hiszem, minden napját elveszettnek tartotta, amely 7155 3| ülök az iráshoz, végül is napló lesz belőle. Ma volt itt 7156 2| rapszodikusan összeállított naplótöredéket, ami őszinteségre kötelez.~ ~ 7157 2| és semmi sem sok neki. A napnak, az évnek minden szakában: 7158 3| maradt egy helyen három napnál tovább.~ ~Van itt vaddisznó 7159 3| hozta most ide. Az első napokban sokat járt-kelt menyecske-lányával 7160 3| tévedt ide a bükkerdő egyik naposabb foltjára; az olyan volt, 7161 3| hol amott, ugy lopta a napot.~ ~Farkasordittató hideg 7162 3| zománcok tobzódó pompáját a nappaliakon: a vanessákon, az apaturákon, 7163 3| szalon, a szalonból az én nappalim; szalon ezután nem is lesz; 7164 3| nem volt olyan szaka a nappalnak, hogy a szobájában lehetett 7165 3| állott.~ ~Sem éjjelünk, sem nappalunk nem volt, amig annyira nem 7166 3| is hozták ide erre a nagy napra; had éledjen, hadd lásson 7167 3| maradt csutka-földeket, a napraforgó- és cirokszárakat, mindent, 7168 3| gazda már tuljárt a tanyája napraforgókeritésén, amikor ráeszmélt, hogy 7169 3| a bogáncson vagy bokron, napraforgón stb. elhelyezett lépvesszőkre; 7170 3| volt, mint én, akit egyik napról a másikra csak az ebéd, 7171 3| bekopogni, lekuporodni a napsütéses szobájában a szőnyegre, 7172 1| szerelem könyve, Visszhang, A napsütötte férfi, Súgok valamit, Egy 7173 3| megpróbáltuk a kezdetet legalól, napszámos munkával, máról-holnapra 7174 3| be minduntalan döggel; a napszámosok nem amerikáztak.~ ~- Ennek 7175 3| konzekvenciákat az első naptól kezdve. Lelkiösmeretes és 7176 3| rózsaszinü üveg, amely a napvilágot hajnali pirkadássá varázsolja. 7177 2| Poeta non fit, sed nascitur.« A költő nem lesz, hanem 7178 3| hogy neked adjam Diánál - nászajándéknak. Akkor minden a tiéd marad.~ ~ 7179 3| Addig is csapjon fel kend, nászom!~ ~A két ember jókedvvel 7180 3| feleségemmel egy második nászutazásra. Olyan kétségbeesetten igyekeztem 7181 3| titkos gondolata.~ ~*~ ~Nászutra kimentek egyenesen a pusztára 7182 3| volt benne a viz. Mindössze náthás lett. Élnie kellett. Muszáj 7183 3| Pedig azt Gyurka két kék nefelejcsnek látta.~ ~- Én meg aszondom 7184 3| vadásztunk nagy erővel, mindössze négy-öt vadász, meg néhány, a területeket 7185 3| visszaszerezze. És ha csak kettőt a négyből, vagy ha egyet; akármennyit, 7186 3| kietlen világ ez most. Egyik negyedóra telik a másik után; nincs 7187 3| erdő széle már alig volt negyedórányira. Arra hegynek kellett menni, 7188 3| vármegyéjében. Csak kettő, mert négyes fogatra már sehogysem futotta. 7189 3| esztendejével, amelyből négyet már özvegységben töltött, 7190 3| nekirugaszkodik-megiramlik a sok négylábu sárkány és fergeteges dübörgéssel 7191 1| továbbá az elbeszélők közül: Négyszemközt, Ecce homo, A kaméleon-leány, 7192 3| sátorfámat. A kórókat kitettem negyven-ötven lépésnyire tőlem, a lépvesszőket 7193 3| köztök.~ ~Ez a Pados olyan negyvenes, tagbaszakadt, az erejéről 7194 3| megelégedésemre boldogulok. Negyvenéves prakszisom van abban, hogy 7195 3| százfelé is van itt vagy negyvenezer holdon.~ ~Gazduram megpróbál 7196 3| tartott. - Juliska-mama alig negyvenkétéves korában özvegy lett; de 7197 3| ma harminc éves, én meg negyvennyolc vagyok. - Maga most van 7198 3| ÚR.~ ~Körtvélyesy Sándor negyvenötéves korában még legényember 7199 3| keserves kötelesség mégis nehezedett a vállára. Amikor a gazdája 7200 3| A nagyján már tul van.~ ~Neheztelés nélkül ugrott fel a bakra.~ ~ 7201 3| Egyszerre elmult iránta minden neheztelésem.~ ~Éreztem, hogy meg kell 7202 3| Gida bácsira pedig ne neheztelj; ő még nem tudja, hogy ki 7203 2| az elbeszélést »beszély«-nek mondták.)~ ~Ebből sejthettem, 7204 3| hangja van kendnek!~ ~- Néked kontráz ez hékás! - vág 7205 3| kellemességekben lehet része; nekibátorodott; - nőnek, szép leánynak 7206 3| távoli rokonunk szépségétől, nekiduráltam magamat és hamar megszöktem 7207 3| vették a gyerekek és aztán nekiestek a ládának.~ ~Azzal már nehezen 7208 3| egy-egy távoli geggenést. Nekifohászkodik és belebőg a pusztába. Ha 7209 3| ugy élvezte a mesét.~ ~- Nekiindultam és kapaszkodni kezdtem. 7210 2| vasárnap-este van, amikor nekikészülök a feladatomnak. Ha nem tudnám, 7211 3| birta meglelni. Tizszer is nekilódult, hogy; «ahun van a’!» de 7212 3| teszünk mink is, ahogy magok. Nekimegyünk a nagyvilágnak.~ ~Boros 7213 3| kedvéért egy „legény” kész nekimenni még a halálnak is.~ ~Elfeledkezett 7214 3| összenőtt volna vele. A hóka nekinyujtódzik, mint a nyulat üző agár.~ ~ 7215 3| pejkója szétrugdosta nagy nekirugaszkodásában.~ ~A két legény köszöntötte 7216 3| A gyeplőszárat ezzel a nekirugaszkodással kirántották a meglepett 7217 3| nélkül.~ ~Abban a nyomban nekirugaszkodik-megiramlik a sok négylábu sárkány és 7218 2| visszaidézni az akaratunk nekiszilajodását, amikor elszántan ragadtuk 7219 3| sólyommal, amely néhányszor nekivágott s aztán tovább nyilalt.~ ~ 7220 3| szeretett vackolni, ahol nekivaló fertő is van. Pazsiczky 7221 3| a méhecskék, miközben a nektáros kelyhekben dőzsölnek. Az 7222 2| tudnám, hogy az »Új Idők«-nél csupa jóbarátom van, szinte 7223 3| titkolózni; nem is akarunk te nélküled semmit sem. De az a te „ 7224 3| ki vagyok én; mire van nélkülözhetetlenül szükségem; mire vágyom, 7225 2| igaz. Hát még ha a téma nélkülözi a teljes realitást. A természet 7226 3| valamit, amit aggodalommal nélkülözött. Nagyon keveset irt az asszonyka 7227 2| veszedelmekkel szembeszállva, nélkülözve és egymagában is; a vadász 7228 3| az állásomnak. Látott-e, nem-e, azzal már nem sokat törődhettem.~ ~ 7229 3| világon, amelynek a gyengébb neme arra a megalázó szerepre 7230 2| Akkor még lehetett ott németül tanulni. Ez volt első eltávolodásom 7231 3| gyakorlatra tettem szert, ami némileg elbizakodottá tett.~ ~Volt 7232 3| vissza a jó szót János gazda, néminemü kis leereszkedéssel.~ ~- 7233 3| simogatta is a hiuságát. Nemrégen mélabusan suttogta valakinek 7234 3| voltál te nekem valaha. A nemtőm voltál; az őrzőangyalom 7235 3| szivóssággal készültek: a nemzetgyilkosságot.~ ~Az Erynniszek vad furiái 7236 3| megtagadták.~ ~Elég volt nemzethü magyarnak megmaradni, hogy 7237 3| tisztesség és főképen ami nemzetien magyar.~ ~Ami valaha nagy 7238 3| mind itt szövődött magyar nemzetiszinü napernyővé a Boros uram 7239 3| mindarra, ami magyart és nemzetit jelentett.~ ~Testi-lelki 7240 3| A tudomány mégis jóval nemzetközibb. Franklin, Newton, Galilei, 7241 3| mindent elkövettek, hogy nemzetközivé aljasitsák az Uristen legnemzetibb 7242 3| A keresztet ők a magyar nemzetnek szánták.~ ~Az emberiség 7243 3| hallgatódzó asszonyok. Lencsi néniből ugy feltört a kacagás, hogy 7244 3| dadogtam hitetlenül. - Nénike bolonddá tesz, ugy-e?~ ~- 7245 3| meresztett szemmel.~ ~A nénikém elcsudálkozva fordult felém.~ ~- 7246 3| amikor az édesmamájok Lencsi nénivel járta végig a kertet és 7247 3| a tanár úrnak, azután a nénjébe kapaszkodva, elment aludni.~ ~ 7248 3| mellékesen, a Lacika tünődőszemü nénjét. Minthogy egyetlen férfi 7249 3| Hogy bámultak az áhitatos népek! Nagyon tetszett a dolog 7250 3| az Uristen legnemzetibb népét.~ ~Istent s Hazát tagadva, 7251 2| bírtam elérni.~ ~A föld népével bajlódó gazdaember volt; 7252 3| meg a katonákat kisérő néptömeg ujjongása, mind messzebbről 7253 3| kis mozdulásait és halk neszeit figyeljem. Ámbár még sokáig 7254 3| amugy is nagyon óvatos, neszes. És gyáva!... Minden szokatlantól 7255 3| moszatoló, lassan közeledő neszezéstől a vackában heverő vad felkél, 7256 3| bereteszeli. A csekélyke neszre felvakkan a kuvasz az istállóban, 7257 3| társaim tovább mentek, minden neszt kerülve helyezkedtem el 7258 2| külön-külön: egész férfit nevel mind a kettő.~ ~Az ember 7259 3| Elment mellette paraszti neveletlenséggel. Most olyasmit érzett, hogy 7260 3| tenniszezett s ilyenkor Micikét «nevelgette» mellékesen, a Lacika tünődőszemü 7261 3| magammal vinni, hogy én neveljek belőle férfit, embert.~ ~- 7262 2| szépségeit.~ ~A lelkünket rá kell nevelni erre a meglátásra.~ ~A szem 7263 3| egyetmást. Kisasszonnyá nevelődött mellettök. Nem is volt olyan 7264 3| Dehogy adta volna városi nevelőintézetbe! Tartott neki olyan nevelőnőt, 7265 3| nevelőintézetbe! Tartott neki olyan nevelőnőt, aki mindent tudott, ráadásul 7266 3| tetszett neki, mintha a nevén szólitanák, hivnák. Megfordult.~ ~ 7267 3| telepedett.~ ~- Emlékszem a nevére - mondta -, a férjem valamikor 7268 3| érdekes ember volt. Író, neves író, akinek a dicséretét 7269 3| kérdezte: - mit nevet?~ ~- Nem nevetek én, csak gyönyörködöm magában; 7270 3| Nyírőre, hogy vajjon nem neveti-e ki.~ ~Annak több esze volt, 7271 3| nevettetni valakit és magok nevetnek hozzá a legjobban. Van itt 7272 3| szeme pedig olyan eleven, nevető, beszédes volt, hogy csak 7273 3| nem akarva, mutatja, attól nevetségessé, sőt utálatossá válik. Ez 7274 3| udvarlás, ha meg tudnak nevettetni valakit és magok nevetnek 7275 1| az utóbbinak 1898 óta. Nevezetesebb művei kötetben: Erdőn-mezőn, 7276 2| Intézet tiszteletbeli tagjának nevezett ki. Mint vadász lettem ornitológussá. 7277 3| amit asszonyi léleknek neveznek, soha mással megnyerni, 7278 3| szalonja» (ő dohányzónak nevezte) valóságos arzenál; puskák, 7279 2| házában.~ ~Beküldtem hozzá a névjegyemet, fogadott.~ ~Illő reverenciával 7280 3| gazdasszonya behozott egy névjegyet. Akkor sem tudta mindjárt, 7281 3| szól ehhez a rögtönzött névnaphoz.~ ~Most az egyszer az asszony 7282 3| Köszönöm, köszönöm... ámbár se névnapom, se’ születésnapom, tán 7283 3| neki az a bolondos régi névnapozás, kommandóra.~ ~- Csak hadd 7284 3| Erzsébet.~ ~Ki ez? - A névre egyáltalában nem emlékezett. 7285 2| működését. Még a jelenvoltak névsorát is. Hát még az irodalmi 7286 3| nemzetközibb. Franklin, Newton, Galilei, Darwin, Linné, 7287 3| Éppen egy ócska albumot nézegetett.~ ~Abban az albumban volt 7288 3| elé kirakott padokra és nézegeti a pruszlikos begyes kacarászó 7289 3| nagy dicséretek közt kezdte nézegetni. - Gyönyörü kis jószág! 7290 3| suhanását lendülését figyeltem, nézegettem. Sohasem untam meg. A vadvirágos 7291 3| Nem - nem! Én csak nézem magát. Ugy szeretem nézni...~ ~ 7292 3| ember is belemelegszik a nézésébe.~ ~A kis tanitónő teljesen 7293 3| kezét a szivére tette és nézett-nézett - oda.~ ~Sem a tehénke a 7294 3| közt.~ ~Sárfy már csak azt nézhette, hogy hogyan szabaduljon 7295 3| farkokat. Aki ezt messziről nézné, ugy látná, hogy a lábok 7296 3| megbocsátó tekintettel néznek le őrá.~ ~Az izgága nagy 7297 2| hozzámtartozóim!... Nem kell tükörbe néznem, ha őket látom. Megváltozásuk 7298 3| neked. Ha tudnád, mennyit néztelek; kerestem, hogy mit is lehetne 7299 3| fürödni, - verebésszem.~ ~Néztem az apámat, meg a kis pisztolyt 7300 3| fejtartással, bátran a szemébe nézve az antant-missziónak, és 7301 3| tudniillik a gyorsaságukra nézvést. Hanem a kocsija bizony 7302 3| festeni; gyere csak, hadd nézzelek meg jól.~ ~Mosolyogva mondta 7303 3| született. Stimmt auffallend, nicht war? Mindig mondom ennek 7304 3| reménységemet azzal, hogy nincsetlen asszonyt hoznál közénk? 7305 3| nincs rosszabb ajánlólevél a nincsnél és szegény embernek a szerencséje 7306 3| elvenni. Nem miközénk való. Nincstelen ember leánya s még arra 7307 3| a karvaly, az «accipiter nisus»; meg idetartoznak a különben 7308 2| közös szállást fizetnünk.~ ~Node szerencsésen hazaérkeztem, 7309 3| korkülönbség az esztendőkkel csak növekszik majd. Amikor maga negyven 7310 2| Azután következtek a növekvő tapasztalatok és kifejlett 7311 3| ide-oda fordult, az csak növelte a baját. Mert ezzel véglegesen 7312 3| van ez emberrel, állattal, növénnyel mindennel. Az öregek elmennek 7313 3| virág. Csak illattalan zöld növény volt egy pár, bödönökben, 7314 3| is, adok egy állat-, egy növény-, meg egy ásványnevet s amikor 7315 3| előbb tetszett emliteni a növények közül: a réti csarap.~ ~ 7316 3| eszére. Én, lássa, minden növénynek, minden állatnak, minden 7317 3| jut a keresett állat- vagy növénynév. Ferinek például az „acherontia 7318 3| vagyok. Pedig még a legkisebb növényt is csak a neki való talajba 7319 2| De ha az »ihlet« szárnyat növeszt, akkor nincs akadály. Az 7320 3| engem is megszokott.~ ~- Nohát akkor gyujtson rá - mordult 7321 3| vele jól, - mondta a két nőhöz fordulva. - Nagyon értékes 7322 2| nagy csalódás.~ ~*~ ~»Poeta non fit, sed nascitur.« A költő 7323 3| birtam látni a házánál élő nőrokonát, akinél csunyább, visszataszitóbb 7324 3| élőszobrot takarja; s ez a nőstény párduc ime arra volt hivatva, 7325 3| a jószivü, bizalmaskodó nőszemély, akinek egyetlen életcélja 7326 3| a nekem annyira félelmes nőszemélyhez közel ne kelljen lennem.~ ~ 7327 2| beszélt, ahogy régi magyar nótáit dúdolta, ahogy magyarul 7328 3| Asszony volt mindenütt. Nőtársaság nélkül hiányos volt a napja, 7329 3| kölyökbojtár hirtelen elhallgat a nótával s oldalvást sanditva szól 7330 3| amig ugy a nyakára nem nőttek, hogy a dominiumnak egyharmadrészét 7331 3| tudott kedvére fütyölni. Azok nőttön-nőttek, amig ugy a nyakára nem 7332 3| Gyurkát féltette, hirtelen nővé lett. Az alatt a rövid idő 7333 2| összeirkálni száz meg száz novelládban, ami mind a képzeleted szüleménye 7334 2| tollforgató. Ámbár csak a novelláim mesék. A természetről csupa 7335 2| Első szentimentális rossz novellámat, első éves jogászkoromban, 7336 3| mamácska; van egy kitünő novellatémám és a hősnőmet rólad akarom 7337 3| hogy miket irnak a kinai novellisták. A világhiresség is csak 7338 1| szerkesztője, született 1855. november 15-én Keresztes (ma Sárkeresztes) 7339 3| tisztálkodásért a hüvös novemberi hajnalban csak ugy, egy 7340 3| hogy az anyjukom is affélét nyafogott a minap, hogy jó lenne a 7341 3| hallatlanná tette a gyanus nyájaskodást és rászólt a legényre: - 7342 3| addig ballagni feléje a nyájjal, amig lövésnyire nincsen.~ ~ 7343 3| a tanyai kuvaszok, meg a nyájőrző komondorok is eloldalogtak 7344 3| Kandó, ez a kölyök még a nyakadra nő, tultesz rajtad, meglásd.~ ~ 7345 3| meglibbentgette a gyenge szél. Nyakán zsinórra füzött üveggyöngyfüzér 7346 3| megtámadta, felkapott a nyakánál fogva félkézzel a levegőbe 7347 3| nőttön-nőttek, amig ugy a nyakára nem nőttek, hogy a dominiumnak 7348 3| amely magasra nyujtott nyakkal kémlelgette, hogy nincs-e 7349 3| munkára serken. A maga kék nyakkendője például egy gyermekkori 7350 3| mondani, hogy ma milyen nyakkendőt viselt. Mert ha megkérdenék 7351 3| vélvén magát, ugyancsak nyakló nélkül feküdt neki a nagy 7352 3| aratott hordát hoztak a nyakunkra, amikor már teljességgel 7353 3| borzongott rajtam a hideg. A nyálkás békától sem iszonyodtam 7354 3| meleget.~ ~Idebent valóságos nyár van. Még az is huncut, aki 7355 3| az úri ellátásért, falusi nyaralása viszontszolgálataképpen 7356 3| nyári este volt s a falusi nyaraló környékére már ráborult 7357 3| árnyékos még a legnagyobb nyárban is, mert a házunk ereszére 7358 3| fajtáját, mind a világ végéig nyargal. Nekem is volt életemben 7359 3| Széki-pusztán! Hajnalban már lóháton nyargalásztam és szivtam magamba a felséges 7360 3| volt.~ ~Szeptember elejének nyárias melege ömlött be a nyitott 7361 3| együtt; mindjárt vége a nyárnak; kezdődik az iskolai tanitás 7362 3| választott feleséget, akinek nyáron drága fürdőzés, télen meg 7363 2| bennem Valami a tavalyi nyárról című hangulatom; rohantam 7364 3| a forró leves megakadt a nyeldeklőjén. Rábámult a feleségére, 7365 3| bokréta nélkül, még a karikása nyelére is bokrétát kötöget. A vén 7366 3| hogy aki megfogja a munka nyelét, annak nem muszáj, nem lehet 7367 3| addig simogatta a karikása nyelével, amig bele nem fáradt. Amikor 7368 3| jókedv.~ ~A csárdás magába nyelte, amit gondolt és elindult 7369 3| meg öcsém. Ilyet még nem nyeltél. Magam főztem.~ ~A legény 7370 3| legjobban, amelyhez külön nyelv kell egyszersmind: a nők 7371 3| ráadásul még zongorázni is, meg nyelveket is és a kis leányba tölcsérrel 7372 2| A természet százféle nyelven beszél. Ahány állatja, kivált 7373 3| szólott, - csak tudni kell a nyelvén. Én szeretem és azt hiszem, 7374 3| Maga ezentul lakatot tesz a nyelvére, érti? Ha nyelveskedik, 7375 3| másról kezdjen beszélni a nyelves asszony. Ő a világért sem 7376 3| nagy melák ember, valami nyelveskedésért meg találta verni incifinci 7377 3| tesz a nyelvére, érti? Ha nyelveskedik, az ura megint meg fogja 7378 3| volt ennek a bársonysima nyelvnek. A nők lelkéhez-szivéhez 7379 3| hozzá és szépen nyugodtan a nyeregbe pattant. János úr elképedve 7380 3| nyilvánvalóan egyik sem nyerte meg a szivét. De ezt János 7381 3| hemperedtek.~ ~Egy pillanatot nyertem. A lélekjelenlétem visszatért. 7382 3| vizsla ugrált, szükölt, nyihogott és kellette magát mindenképen. 7383 3| nyilt az eszem - és amikor nyiladozni kezdett, már éreztem, hogy 7384 3| özönlenek a fényre, a sötétségbe nyilaló sugárzástól elvakultan.~ ~ 7385 3| az alattam terülő sürüség nyilásait. Azokon az ott átváltó vad 7386 3| előszobába vezető külső ajtó nyilását; könnyed lépések közeledtek; 7387 3| kellett rátenni. Az igen kis nyilásu csőbe egy szem nyolcas serét 7388 3| meleg hangon tette ezt a nyilatkozatot. A fiucska mamáját végkép 7389 3| Jött mint a fergeteg, nyilegyenest az állásomnak. Látott-e, 7390 2| végtelen perspektívája nyílik előttünk az új meglátásoknak.~ ~ 7391 3| vadszőlő-sátorból.~ ~A segéd, meg a nyiló rózsaszál-kisasszonyka.~ ~ 7392 3| mezőjén fehérrózsafelhők nyiltak.~ ~- Rég nem láttam, Jolánka, - 7393 2| illusztrálva.~ ~Az első nyilvános irodalmi elismerés akkor 7394 2| olvasóközönséget.~ ~A nagy nyilvánosság elől mindig elvonultam. 7395 2| belőlem már úgyis a nagy nyilvánosságé, tehát nem követek el az 7396 3| mámoros elragadtatás szünetlen nyilvánulása közt kezdett hömpölyögni 7397 3| választ kapott.~ ~Erzsikének nyilvánvalóan egyik sem nyerte meg a szivét. 7398 3| tökéletessé. Egy magányos nyirfa tévedt ide a bükkerdő egyik 7399 3| mondta és féloldalt sanditott Nyírőre, hogy vajjon nem neveti-e 7400 3| Hátrafésült rövid haja, angolosan nyirt kis bajusza, hideg kék szeme, 7401 3| szó nélkül.~ ~- De sokat nyiszorog kend, mint a kódus talyigája. 7402 3| társára.~ ~Vigyázva, óvatosan nyit be a gazda, hogy fel ne 7403 3| hogy végigpróbálják, hátha nyitja valamelyik a szekrényt, 7404 3| Vasady és kiváncsian próbált nyitjára jutni az intéző titkának.~ ~ 7405 3| meggondolta, amig ki merte nyitni a száját valamiért.~ ~Fellebbezés 7406 3| megriadt urfi.~ ~Gáti tágra nyitotta a szemét.~ ~- Hogy hozzánk 7407 3| Felsőmagyarországon van, Nyitraszeg felett, s az egy kézben 7408 3| erdőben ütött tanyát, innen a nyitraszegi répást meg kukoricást tisztelte 7409 3| Apuskám, apuskám, - nyögdicsélte.~ ~- Ki vagy te? Most rögtön 7410 3| eltünik.~ ~A kerülő morgó nyögést hallat. Elfojtott káromkodás 7411 2| elkezdenének búsan, mélyen nyögni és ebből felséges akkordok 7412 3| és levegő után kapkodva nyögte: Istenem - Istenem! én már 7413 3| illedelemből valami olyat nyöszörögtem, hogy nagyon boldog vagyok, 7414 3| nyolchónaponként eljátssza önmagát, nyolcadrendü csillag fényéből harmadrendüvé 7415 2| kétségbeesett fejtörésem, alig nyolcéves koromban, a világ végének 7416 3| a közbülső gyerek, olyan nyolcéveske; a harmadik megint fiu volt, - 7417 3| ceti», a «cet csudája», nyolchónaponként eljátssza önmagát, nyolcadrendü 7418 2| magyarságom forrása. Amíg élt, nyolcvanhatéves koráig, mindig tanultam 7419 3| jönne, sem érhetne többet a nyomába; annyi itt a gyepes, semmit 7420 3| megszökhetett és a gazdája nyomán, ime, megérkezett hozzánk.~ ~ 7421 3| iszen jól van no! - mondta nyomatékkal és vont egyet a vállán. 7422 3| neki békét!~ ~Ezt olyan nyomatékosan szuszogta ki magából, mint 7423 3| elmennek s az utódaik a nyomdokaikba lépnek. Ez a dolgok rendje 7424 3| töltővesszőcskével le kellett nyomni, leverni, a cső alsó végéig, 7425 3| Károly, én betege, nyomorultja, szerencsétlenje és boldogtalanja 7426 3| iskolát végzett, megsajnálta a nyomoruságában és elvitte magával a birtokára, 7427 3| De ez a hazugság is csak nyomott, emésztett, nem volt nekem 7428 2| ami körülöttem van, kopik, nyüvődik, enyészik lassan-lassan. 7429 3| közt kezdett hömpölyögni a nyüzsgő nép a misszió nyomában.~ ~ 7430 3| milliárdnyi porszemecske nyüzsgött-mozgott-hullámzott, bizonyitva, hogy mennyire 7431 3| hogy fölényes nagyszerü nyugalma néha erőltetett; hogy gyakran 7432 3| volt forgalom. Kellemes, nyugalmas csend honolt itt.~ ~Háztartása 7433 3| zavarhattuk a nemes nagy vad nyugalmát. Sőt még ilyenkor sem vadásztunk 7434 3| Az apám az ő szokott nyugalmával mondta: Ahogy tetszik. De 7435 3| galyakká birnak merevedni nyugalmok idején... nincs olyan tündérmese, 7436 2| nincs többé miért küzdenem. Nyugalomba vonulok.~ ~Miről beszélgethetnék 7437 3| rézsutosan szürődött rájok nyugat felől.~ ~Attól a hosszu-hosszu 7438 3| vidékről, ahova öreg férje nyugdijazása után kettecskén szép csöndesen 7439 3| gazdálkodott és hogy minél nyugodtabban megülhessen otthon, korán 7440 3| külső kifejezője volt komoly nyugodtságának, amely a bensejében is jellemezte. 7441 3| éjszaka és az egész puszta nyugszik, ő a pásztorcsillagot lesi.~ ~ 7442 3| magamban, hogy most már nem nyugszom addig, amig nekem is nem 7443 3| elfáradva, akár bele is nyugszunk a megadás kényszerébe, ha 7444 3| Mindössze azóta vagy egy kicsit nyugtalan, amióta olyan betegséget 7445 2| van a bökkenő. Ez az, ami nyugtalanít. Hisz’ ha azon múlnék, hogy 7446 3| Ez a második pedig csupa nyugtalanitás. Fiatal is, szemrevaló is, 7447 3| állhatott. Ahol csak tehette, nyugtalanitott. Ha mással nem, azzal, hogy 7448 2| Eközben mind a kettőnket nyugtalanított az az aggodalom, hogy ugyan 7449 3| szarvasállományt alig-alig nyugtalanitottuk.~ ~Amikor a vadászok a helyöket 7450 3| tovább-tovább.~ ~- Né te né! - nyugtalankodott a csárdás, forduljatok már! 7451 3| Éva leányát megzavarni, nyugtalanná tenni; a maga képével tölteni 7452 3| még sohasem látták olyan nyugtalannak, mint aznap. Vonitott, sirt, 7453 3| semlyékes pusztai tóságon nyugtalanok voltak a hókafejü szárcsák 7454 3| elborult, de türtőztette a nyugtalanságát.~ ~- Majd meggondolja azt 7455 3| válaszolni. Pedig meg akarta nyugtatni szegénykét; - hisz’ elhatározta, 7456 3| Nagy megkönnyebbüléssel nyugtatta meg magát. Hisz’ ez az ember 7457 3| Azután beleült forgólábon nyugvó kényelmes székébe az asztal 7458 3| amelyért csak ki kellett volna nyujtania a kezét. Hisz’ megyebeli 7459 3| birták a remek pejkók a nyujtódzást; de a feketék egyforma tempóval 7460 3| kezdődik a szemnek elveszően nyujtódzó legelő. Gyepszőnyegén cövekegyenest 7461 3| alacsonyan, majdnem vizszintesen nyujtózott el, lócát kinálva nekik. 7462 3| bokorból.~ ~Menyus nevetett. - Nyula válogatja. - No, de maradjunk 7463 3| csend. A hómező messzire nyulik a Kraszna völgye felé; kietlen 7464 3| ilyen várakozása közben nyuljon Pardonhoz, az akaratos ló 7465 3| végigsimogatnák, utána nyúlkálnának.~ ~Eleinte hátra-hátranézett; 7466 3| A sárgászöld, ragadós, nyúlós pépet egy darab olajos disznóbőr 7467 3| festeni való helyzetben nyúlt ki.~ ~- Előre! - parancsolta 7468 3| szivében az irgalom.~ ~- Mit óbégatsz? Mid tört el? - kérdezte 7469 3| nadrágszabás művelete elől. Ugy óbégattak, mintha kacagtak volna. 7470 3| hörcsög.~ ~- Aszondom, ne őccsön-káccson annyit, mert ist’ ugyse 7471 3| minden takarékos törekvésében odaadással segitette. Végül pedig szerzett 7472 3| a legelső jött-mentnek odaadják az apjok örökségét; s ha 7473 3| jobban kinyujtództak.~ ~Sárfy odaadta volna minden pénzét (nem 7474 3| sem vagyok. Engem eladtak, odaadtak, vittek, - és senki sem 7475 3| sem a sarokba nem volt odaállitva. Annak vagy a szekrényben, 7476 3| hallatszott az erdőben s most odafigyelt.~ ~- Szarvas! - suttogta 7477 3| A csiptetős szempár odafordult. - Te most hallgass, Feri!~ ~ 7478 3| egy ezredrész másodpercig odagondolt a patikabeli társaságra. - 7479 3| csak a sima sikságon van odahaza. Ahol hegyek vannak, az 7480 3| megkérték tőlem a kezedet s én odaigértelek.~ ~- Tudom, - mondta a leány 7481 3| illedelmesen kivett egy szivart az odakinált tárcából s az oldalzsebébe 7482 3| a kis pálinkásbutykost s odakinálta Nyírőnek.~ ~- Szopd meg 7483 3| lováról, amelyet hamarosan odakötött a kantárral a cserepes ágasfához.~ ~ 7484 3| megjelentek a kuvaszok. Tóth Miska odalökte nekik a morékat. Azok egymás 7485 3| indulatát valahogy csillapitsa, odarántotta magához a fiát.~ ~Egy darabig 7486 3| izgága nagy darab ember odarohant az oszlophoz és leborult 7487 3| pattant fel az úr; de nyomban odasietett a feleségéhez és elkezdte 7488 3| Ki volt kelve magából.~ ~Odasiettünk hozzá. Köréje csoportosultunk.~ ~- 7489 2| töltenem az éjszakát?...~ ~Odasompolyog hozzám egy velem egysorson 7490 3| biztatta a gyerekek mamáját.~ ~Odasompolyogtak.~ ~* ~- Én most olyat mondok 7491 3| Nem ver az, csak ugy odasuhint. Egy szót sem szól; de amikor 7492 3| fel-felsuhogott előle a falkásan odaszállt vadlud, amely közel a parthoz, 7493 3| a havas utat; de amióta odaszökkentek a feketék mellé, még egy 7494 3| félórát.~ ~Keszeg András odaszólt az ajtóban a farkát csóválgató 7495 3| törődjél te ezzel.~ ~Az asszony odaült szorosan melléje és a kezét 7496 3| tréfabeszédnek tartja a fenyegetést. Odavágott titkos tekintetével az ura 7497 3| eddigi életök folytatása odavezetett volna, hogy az ő fia - ha 7498 3| reménnyel ment a borért.~ ~Amig odavolt, a legények egy kicsit megcsiklandozták 7499 2| s akkor kis holmimmal odébbáll. Ugyanígy vélekedett a nyájas 7500 3| feltétlenül eljöjjön. Szerető öccse, Gábor.»~ ~Az öreg úr megüzente 7501 3| bozót közt elvillan egy ökörszem és pörcögve tünik el a palotája 7502 3| rávágott a vasvillával az ökre csipejére, hogy a szegény 7503 3| túzokot, meg a vadlibát ökrösszekérrel jobban megközeliteni; vagy 7504 3| ilyen drága simuló asszony ölelése, akiről tudjuk, bizonyossággal 7505 3| kapott, odafutott hozzá és ölelgette.~ ~- Apuskám, apuskám, - 7506 3| mosolygó jókedvvel.~ ~Boldogan ölelkeztek össze mind a hárman.~ ~ ~ ~ 7507 3| az asszony érzését, akit ölelnek, a saját vágya nélkül! aki 7508 3| menekülnöm.~ ~Nem is felelt, csak ölelt a két tapadó karjával és 7509 3| védekezhetik, ha tud.~ ~Az öles «nagymarha» ember csak ennyit 7510 3| hogyha elolvasnám, nem ölnék-e embert? De ezek a levelek 7511 3| cossus-hernyóban, amely egymaga meg bir ölni egy ötvenesztendős fát!... 7512 3| szigoruan kritizálta meg őelőtte. A leányát is azért adta 7513 3| rajta levő ütött-kopott öltözeten kivül nem volt egyebe, csak 7514 3| szabadosságokat. Sohasem nekem öltözködött; mindig csak másoknak, akik 7515 3| nem türő határozottsággal öltözött neki a hajnali kirándulásnak.~ ~- 7516 2| igazságot írok, költői mezbe öltöztetve.~ ~Hány kész művemet kezdtem 7517 3| tesz, ha valaki a kányára, ölyvre azt mondja, hogy sas; ha 7518 3| elejének nyárias melege ömlött be a nyitott ablakon, és 7519 3| colonel! colonel! - de hisz ön mindjárt virágtengerbe fullad!~ ~ 7520 3| mellett az «asszony» átlagos önállóságát reménylik, nyugodt jövővel 7521 3| volt-e meg az a sóvárgott önállóságom ugy, mint más asszonynak? 7522 2| egyszer megszülnie szigorú önbírálatával.~ ~A költő »munkája« a legnagyobb 7523 3| védekezésre késztet minden önérzetes asszonyt.~ ~Hisz’ mindenképen 7524 2| Tinta, - vágtam ki, fene önérzettel.~ ~Már-már sikerült elhitetnem, 7525 2| fejleszteni csak szívós és önfeláldozó fáradsággal lehet.~ ~Ritka 7526 3| koldulnia ne kelljen. Néhányszor öngyilkos akart lenni, de nem sikerült 7527 3| rikkantotta öreg Sajtár Dani önkéntelenül.~ ~Abban a nyomban éppen « 7528 3| tökéletesen ki akar forgatni önmagamból, hogy végül megbuktasson. 7529 2| mert már nem harcolok vele. Önmagamért nincs többé miért küzdenem. 7530 2| azok leleplezése árulás önmagammal szemben?~ ~Azzal dicsekedjem-e, 7531 2| csak azt kellett kérdeznem önmagamtól: hol van a világ vége?!~ ~ 7532 3| verve rugdosson, kinozzon; önmagának is céltalanul pusztitson 7533 2| hajnalt. Csak nem szabad önmagunkkal hamar elégedetteknek lennünk. 7534 3| A RABLÓVEZÉR.~ ~Ösmerték önök Szabó Lajost, a kis Szabó 7535 3| És igy tovább. - Mi leli önt?~ ~Megrezzenve eszméltem 7536 3| bírja szóra a tanárt, hogy öntsön belé elhatározást és bátorságot.~ ~ 7537 3| sem vesztette el a teljes önuralmát, ettől a nagy igérettől 7538 3| boldogságát szerezte meg az önvédelmi jogától is megfosztott, 7539 3| apai érzés mellett az okos önzés is. Nagyot kiáltott:~ ~- 7540 3| nem adnám magamat neki, ha önző tolakodásnak érezném a közeledését, 7541 3| te sütsz, Nyírőnek még az öregapja sem evett.~ ~*~ ~Másnap 7542 3| kiegyenesedni. Hetek alatt öregasszonnyá sorvadt. Magával tehetetlen 7543 3| majd a többi feketekendős öregasszony közé, a házak elé kirakott 7544 2| kellett magamat mutatnom az öregeknek.~ ~Elmentem Gyulaihoz, Beöthyhez, 7545 3| megmentette a bajtól.~ ~- Ugyan, öregem, hisz’ nem tehet róla, hogy 7546 3| olyan konzervativnak csufolt öregember vagyok, aki a legujabb kitalálásokat 7547 3| kapott, vigan biztatta az öreget:~ ~- Akárcsak mink! Ugy 7548 3| cseppet sem érezte magát öregnek. És ugy tapasztalta, hogy 7549 3| ornithológiában, a botanikában...~ ~Az öregur közbevágott.~ ~- Igen-igen, 7550 3| verebet azt ösmerem.~ ~Az öregúr ugy elkezdett harsogva kacagni, 7551 3| volt az?~ ~- Nekem egész örökkévalóság. Én már nem birom tovább. 7552 2| Költői hajlandóságomat őtőle örököltem. Eleinte szívvel-lélekkel 7553 3| vidékre sohasem is kerülő örökösei eladták Dornstein Félixnek, 7554 3| jött-mentnek odaadják az apjok örökségét; s ha még az sem elég, akkor 7555 2| fektetni.~ ~Magam a legjobb örökséggel indultam neki az életnek: 7556 3| az elszórtan csoportos, örökzöld fenyőfák alatt. A fenyőillat 7557 3| barátom, aki a viszontlátásunk örömére felcipelt magával a lakására - 7558 3| aki késett. Igazi nagy örömét akkorra tartogatta.~ ~De 7559 2| gyönyöre összefolyik a vadászat örömével. Egyik fejleszti a másikat. 7560 3| itt: egy egész kenyér?! - Örömrivalgásban törtünk ki a hugocskámmal 7561 3| Kell tojás?~ ~A kisleány örvendezve mondta: - kell.~ ~- Én tudom, 7562 3| visszarántani próbáltam az örvény széléről.~ ~Másnap elmentem 7563 3| nesszel szállott le egy örvösgalamb. Észrevette őket és riadtan 7564 3| tartozott a pénz értékének nem ösmerésével járó szertelenség, udvartartásban, 7565 2| megmozdulni a természet ösmerete nélkül. A legköltőibb színezés 7566 3| aki jártas a természet ösmeretében, kivált az ornithológiában, 7567 3| próbálta összeállitani. Nagy ösmeretsége ezt megkönnyitette. Tizfelé 7568 3| magának egyszer, még az ösmeretségök elején, - a hangjában van 7569 3| mellőlem semmi sem. Te nem ösmerheted ezt az asszonyt. A te ajkadon 7570 3| s rám pislogtak. Ők már ösmerhették doktor Mariska kisasszonyt 7571 3| de édesapát már régóta ösmeri.~ ~- Amikor apának bevittem 7572 3| Már a falujában is igy ösmerik. Ő a manipuláns, meg a szakács. 7573 3| hanem én azt akarom, hogy ösmerje az egész madárvilágot, a 7574 3| lovagolhat... Mire elkészültek az ösmerkedéssel, este lett.~ ~Aztán megtörtént 7575 3| megváltoztatását.~ ~Ezt különben, ahogy ösmerlek, nem is fogod megtenni, 7576 2| vadásznak a természetet úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak.~ ~ 7577 3| a területeket alaposan ösmerő vadőr és hajtó volt a készültségünk.~ ~ 7578 2| emberek, a kortársaim, a régi ösmerőseim, a barátaim, az immár kevésszámú 7579 3| módszerem van erre is. Valahány ösmerősömnek, de minthogy ez még nagyon 7580 3| vált. Olyanná, amilyennek ösmerted.~ ~A himlőből felgyógyult 7581 3| vitte.~ ~Azt kérdeztem, hogy ösmerték-e ezt a kis Szabó Lajost?~ ~ 7582 3| nagyon kevés volna, minden ösmertnevü embernek, még a történelmieknek 7583 3| megszólalt.~ ~- Már régóta ösmertük ezt a vén agyarast. De sohasem 7584 3| további programmját próbálta összeállitani. Nagy ösmeretsége ezt megkönnyitette. 7585 2| írok, hanem rapszodikusan összeállított naplótöredéket, ami őszinteségre 7586 3| hanem szép kis pénzecskét is összeárulgatott a finom kalarábéból, sárgarépából, 7587 3| Amikor a három gyermek igy összebujt és teljesen megfigyeletlenül 7588 2| közös ágyban is.~ ~Valahogy összebujtunk benne. Először fejjel az 7589 3| megrezzent, felugrott. Hamarosan összecsavarta leomlott haját s a turbánja 7590 3| poharak az asztalon mind összecsendültek.~ ~- Apuskám, édes apuskám, 7591 3| tanyások asszonyait mind összecsőditette, hátha segithetne a bajon 7592 2| futni, repülni, ahol az ég összeér a földdel. Álmomban is odakint 7593 3| összecsapta a kezét.~ ~- Kész összeesküvés! - kiáltotta.~ ~De rögtön 7594 3| félig hótt ember leszek, ugy összefagyok odakint.~ ~Az asszony nemhogy 7595 3| szegi.~ ~Gondolt egyet; összefogta magán a bekecsét, bevonta 7596 2| Természetimádásom gyönyöre összefolyik a vadászat örömével. Egyik 7597 3| gondolatvilágunkba és ott összefüggésben maradnak; nem eresztik el 7598 3| Kész a kavarodás. A lovak összegabalyodnak; lassudik a futásuk. Mire 7599 3| rablófajzatot. Báránybőrös bekecsét összegombolta magán; a puskáját, tarisznyáját 7600 2| megfeledkeztem róla.~ ~Lassanként összegyűlt egy kis útitáskára való 7601 3| nagyon fiatal s igy még összeillenek; de tetszett minden egyéb 7602 2| híres, ha annyit tudtál összeirkálni száz meg száz novelládban, 7603 2| Szerencsés körülmények összejátszása nélkül nincs költői kibontakozás.~ ~ 7604 3| fejében, hogy hátha ugy összekapnak beborozva, hogy megeszik 7605 3| környékén a sás uj zöldje összekeveredett az aszott avas régi sásszalaggal. 7606 3| fonál, amely a lelkünket összekötötte. Én a feleségemnek nem vagyok 7607 2| Azóta is szoros, meleg összeköttetésben vagyunk. A legtöbb könyvemet 7608 3| ügyeskedett, felhasználva az összeköttetéseit, hogy azon a hangversenyen 7609 3| és nem siettek vele meleg összeköttetést fentartani; tehát nagyon 7610 3| számára, amelyet életében összelőtt, háromszor annyi hely sem 7611 3| előérzettel siettem a kúthoz, ahol összemarkolásztam néhány ugynevezett lócitromot, 7612 3| idegennek. Napról-napra jobban összemelegedtek.~ ~A tanár mindenhez értett. 7613 2| akartak tréfálni. Mintha összemosolyognának: - Na, híres, ha annyit 7614 3| arcát azalatt, amig ez a kis összenézés történt. Villásné ugyan 7615 3| hozzátapad a lovához, mintha összenőtt volna vele. A hóka nekinyujtódzik, 7616 3| látták egymást azelőtt, most összeölelkeztek, csókolództak. Egymás testvérévé, 7617 3| szégyeltem volna, bekaptam volna összepréselt ujjaimat. De uralkodtam 7618 3| komolysággal.~ ~Az asszony összerezzent. Fel akart pattanni a székéről; 7619 3| bizony! És amikor a két ló összerohant, akkor olyan történt, hogy 7620 3| legényeket. Nem jó ezekkel összerugni. Különben is örült nekik. 7621 3| magokra maradtak, hirtelen összesugtak. A végén nagyot kacagtak, 7622 3| isten mitől, megriadnak s összeszaladnak, mintha farkast éreznének; 7623 3| annak adnád inkább, akinek összeszedted. - Kinek szántad, mondjad?~ ~ 7624 3| Szatmárnak, Szilágyságnak ez az összeszögellése arról, hogy az erdőségeiben 7625 3| rohanásban.~ ~A ménes szorosan összetart; egyik sem akar a másiknak 7626 3| elől; egymásba sodródtak, összetépődtek, foszlányokra szakadtak; 7627 3| az az áldott jó asszony összetett kézzel bizonykodott előtte: - „ 7628 3| volna, térdre rogyott és összetette a kezét, ugy kezdett száraz 7629 3| kétségbeesett elszántságát. Szinte összetört az anyai fájdalom láttára.~ ~ 7630 3| elriasztotta. Senki sem akart vele összetűzni. Pedig ő nem igen kimélte 7631 3| há-rom! - kiáltotta és összeütötte vörös két tenyerét.~ ~A 7632 3| megkülönböztetni; ha a füzényt összezavarja a csarappal; vagy még azt 7633 3| ki. Ha a testvérek közt összezörrenés támadt, azt a saját privilegizált 7634 3| kitaposott vadforgókat (vadjárta ösvényeket) s azokon próbál szökni, 7635 3| nagy ködtől alig látta az ösvényt, amelyen haladnia kellett. 7636 3| volt. A magyar élet gyilkos ösztönüknek volt vörös posztója.~ ~Előbb 7637 3| azután - a kastélytól alig öt- vagy hatszáz lépésnyire - 7638 3| mulatságosnak tartotta az ötletet, hogy erre is harsogva kacagott.~ ~- 7639 3| is eltartott az ut vagy ötnegyed órát; de a hegy körül két 7640 3| hiánya csak a negyedik vagy ötödik napon tünt fel. Pedig azért 7641 3| az ott átváltó vad elém ötölhetett.~ ~Tudtam, hogy a hajtás 7642 3| szigoru hangon.~ ~A legény ötölt-hatolt.~ ~- Lessük a sólymot, kérem 7643 3| megfogja szegényeket, egyszerre ötöt-hatot is, hogy alig birja az ember 7644 3| bojtárja. Ahun van a gulyakut, ötszáz lépésnyire sincsen innen, 7645 3| egymaga meg bir ölni egy ötvenesztendős fát!... Zömöktestü, sötétszárnyu 7646 3| valahol világosság támad, oda özönlenek a fényre, a sötétségbe nyilaló 7647 3| és négy esztendő óta özvegyen, férfi nélkül szomjazta 7648 3| esztendejével, amelyből négyet már özvegységben töltött, eléggé végigjárta 7649 3| tenni az egymáshoz simulás óhajtását. Ha ugy szeretnék is egy 7650 3| poétácska minden sorát elhozta őhozzá s őneki olvasta fel először; 7651 3| meg is csillapodjék.~ ~- Ojjé! - nincs gyufa. Azt a szaladgálásban, 7652 2| bajunknak magunk vagyunk az okai, még ha tehetetlenségünk 7653 3| megtenni, ha megtudod, hogy az okaim közt van az, hogy mást szeretek. 7654 3| megfeledkeztem ittlétem igazi okáról... lestem a természet arcváltozásait; 7655 3| hazakisérte a miniszter ur Őkegyelmességét Budapestre, minthogy ilyen 7656 3| rendes ember lett volna őkelme, akihez annak idején szivesen 7657 3| budapesti palotájába, annak okkal-móddal a kezére lehetett játszania 7658 3| Mi volt erre olyan nagy okod, hékás?!~ ~- Kérem alássan... 7659 3| szeretek, - nem a legnagyobb okom a válásra. Ettől még talán 7660 3| Dehogy. Kezdje kend a végén, okosabb lesz.~ ~- Honnan gondolja?~ ~- 7661 3| dolgon segitse át a gyerekét okosan; a többit azután őnélküle 7662 3| világ rászakadna.~ ~Minden okossága semmivé vált. Megrendülve 7663 3| a kolumbácsi légy járása okoz. A milliárdnyi kis hóhér 7664 3| meggyorsult szivdobogás titokban okozhat. Villásné észrevett valamit: - 7665 3| PAJTÁS.~ ~Október második felében vaddisznóra 7666 3| kezdődő tarkasága, amely októberben válik tökéletessé. Egy magányos 7667 3| fogadást. A magam eszével okulhattam rajta. Okultam is.~ ~Az 7668 3| eszével okulhattam rajta. Okultam is.~ ~Az ember ne fogadkozzék 7669 3| felfalták; a viskójában szorongó oláh gazda az ablakából nézte 7670 3| nyúlós pépet egy darab olajos disznóbőr közé kentük, a 7671 2| indítványozta. - Így olcsóbb lesz.~ ~Elfogadtam az ajánlatát. 7672 3| és mig a Bangola tulsó oldala felé, a fácánosban, csakugy 7673 2| Ez volt a legérzékenyebb oldalam. A lelkembe nyilalt.~ ~A 7674 3| jóreggelt; azután a másik oldalára fordult. A fejőstehénke 7675 3| ahogy másoktól látta. Fanyar oldalgással pislantott fel a képre s 7676 3| tanár úr sebtében vetett egy oldalpillantást az üveges ajtón át eltünő 7677 3| odakinált tárcából s az oldalzsebébe dugta.~ ~- Köszönöm szépen, 7678 3| magyarságnak szent volt: hitünkre, oltárainkra, hagyományainkra; mindarra, 7679 3| a te leányod; „csak nem olvashatom mindig Váraljai Dezsőt?!” 7680 2| felolvastam neki. Az arcáról olvashattam le a kritikáját. Lelkesítése 7681 2| igénytelenségemet. Ha a t. olvasó szíves lesz a várakozását 7682 3| amit egyszer hallok vagy olvasok.~ ~A barátom alázatosan 7683 2| érdekes volt, érdekelheti-e az olvasóközönséget.~ ~A nagy nyilvánosság elől 7684 3| más rendes emberé; sőt még olyanabb, mert bozontos haján kivül 7685 3| elnyütt betyárlegény volt, olyanforma, mint agglegénygazdája. 7686 3| mindent. Nincs annak senki olyanja, édes leányom. Felolvasgatja 7687 3| Az a bolondos gyerek olyanokat talál ki, hogy néha magam 7688 2| volt: tégy ki most magadért olyasmiben, amiben nem segít rajtad 7689 3| pedig hallgass; ne beszélj olyasmiről, amihez nem értesz, - mondta 7690 3| paraszti neveletlenséggel. Most olyasmit érzett, hogy nem fog ártani, 7691 3| egyéb megkötöttségem mellett olyasmivel is tartozásban levőnek itéltetem, 7692 3| nem olyan naplopó, mint olyik azok közül, akiket megrontott 7693 3| tündérek legszőkébb haja omlott le a fejéről, amely a régi 7694 2| ki. A »Vasárnapi Ujság«-on kívül nem is volt akkor 7695 3| tőszomszédságában, ugyhogy őnála minden passziómat nagyszerüen 7696 2| falra, égig érő hegyre, óperenciás tengerre, ahol a világnak 7697 2| bebizonyítom neki, hogy nem vagyok opportunus.~ ~Illő tisztelettel védtem 7698 2| meglátásra.~ ~A szem itt csak optikai műszer; a világosság, amely 7699 3| szalma közé és egy huszonnégy óráig ki nem lehetett onnan csalogatni. 7700 3| vadásztrofeával, amelyek legboldogabb óráinak az emlékét ébresztették 7701 3| félegykor ebédelünk. Mutassa az óráját. Ahhoz igazitjuk a többit 7702 3| tudásu inspektort, gazdasági orákulumot, aki ingyen járt a kezére 7703 3| az asszony, - huszonnégy óránk van még; - ha visszajön, 7704 3| farkas. Amikor a vontatott orditás elfogy a torkából, elhallgat.~ ~ 7705 3| én sugni akarok, akkor is orditok. Csendesen lépni sem tudok. 7706 3| robogott; hátul pedig rettentő orditozással üvöltötte valaki: - Ja-a-a-ajj! 7707 3| onnan, vagy nem hallotta az orditozást, olyan messze lehetett.~ ~- 7708 3| magyarság megfeszitésének az orgiáit.~ ~Nekünk idegen söpredék, 7709 3| kivül minden fiatal volt Orgoványin. A szeme égett s a tartását 7710 3| egy gyöngyházkaszettában őrizte együtt valamennyit. Ezt 7711 3| virrasztott velem. Percről-percre őrködött a fiam élete felett; birkózott 7712 3| derekát. Ő is odalépett az őrmesterhez s kezet nyujtott neki.~ ~- 7713 3| van annak a pörgebajuszu őrmesternek!...~ ~A század kürtje, meg 7714 3| meglepetésében, hogy egy ornithológus, egy madarásztudós, ilyet 7715 2| nevezett ki. Mint vadász lettem ornitológussá. Természetimádásom gyönyöre 7716 3| megösmerték a Korondy Gáspár orosz ügetőit. A kocsiban egy 7717 3| élősdiektől ellepett magyar oroszlán, amelynek mennydörgő hangja 7718 3| csak különbek. Azok valami oroszok; sohasem fáradnak el és 7719 3| alig láthatott benne az orránál tovább.~ ~- Aunye! - dünnyögött 7720 3| bajuszát és cuclinak nézte az orrát, amelyet János úr alig birt 7721 3| csiptetője egyenesmetszésü orratövén ült s az üvegen keresztül 7722 3| vizsla mögött, amelynek az orrcimpája remegett, a szeme tüzelt 7723 3| a feketék mellé, még egy orrhossznyi előnyt sem birtak nyerni. 7724 2| alsó végtagjai nagyon is az orrom alatt piszkáltak. Kétfejű 7725 2| Ezt a pályázatot az »Ország-Világ« szépirodalmi hetilap tűzte 7726 3| elárult birodalmának s Mária országának korlátlan zsarnokai jött-ment 7727 3| mi folyik itt, ebben az országban. Az alatt a huszonöt év 7728 3| Villásné ugyan az abroszon országgyülésező parányi isosaurusok, iguanodonok, 7729 3| adott volna a leghosszabb országgyülési beszédért sem. Ösmerte a 7730 3| amikor már büszkélkedhetett országos hirnevü vejével, akiből, 7731 3| derékszögben vált kétfelé az országút, jobbra-balra. Addig kell 7732 3| az öreg rab-bácsi állott őrt a kapuban; a rablók mindent 7733 2| meglepetésében elfelejtett haragudni. Őrült irammal menekült a furcsa 7734 3| itthon lesz, hát vártam.~ ~- Őrültség! - pattant fel az úr; de 7735 3| vadludak fölött, egy hatalmas orvmadár keringett, felhőmagasságban. 7736 3| Kijött hozzánk a községbe az orvos, engem is megnézett; a jövő 7737 3| asszony ezalatt csak vívódik orvosság nélkül és várja őt haza, 7738 3| Ha beteg, hivjátok el az orvost, - mondta az apám tettetett 7739 3| lopództak az erdőbe. Az egyetlen orvvadász pedig, akiről a környéken 7740 3| és az elemózsiás kosarak őrzésére kirendelt tót hajtó volt. 7741 3| rábizták hát a tehénke őrzését. Jött, szemközt a kis libapásztorral 7742 3| valaha. A nemtőm voltál; az őrzőangyalom voltál. Az egyetlen voltál, 7743 3| ajándékot, hanem paradicsombeli ősanyja ösztönével hirtelen a nyakába 7744 3| felséges tájékon. Egy része ősbükkös, fehérszeplős bükkóriásokkal, 7745 3| de egyébiránt jóindulatu ősembernek, akitől csak a rosszak félhettek.~ ~ 7746 3| változik át az ő szerelmese ősemberré, akinek minden gondolata 7747 2| a vihar vadászkürtje. Az őserő kebléből feltör a nagy ujjongás, 7748 3| ragadta magával, hol az ősgeológiai páfrányerdőkbe, amelyek 7749 3| lehet elhinni.~ ~A kert ősgesztenyefája alatt ült Guszti bácsi egy 7750 3| iguanodonok, archeopterixek és más őslények embrióihoz hasonlatos kis 7751 3| belesoványodott.~ ~Egyszer, késő ősszel, megfázott a kikoplalt gyenge 7752 3| találtak.~ ~Nagysokára egy ostoba fiókveréb mégis beleugrott 7753 3| ugy sem kellenének. Olyan ostobák, mint a főzőkanalam. Amint 7754 3| Nem haragszik ezért a sok ostobaságért? Ugy-e nem? Hisz megengedte, 7755 3| a borju felé csápolt az ostorával, hogy ne döfködje az anyja 7756 3| hanyatt-homlok menekültek a szél ostorcsapásai elől; egymásba sodródtak, 7757 3| akad meg a szeme a társa ostorcsapóformára eresztett harcsabajuszán. 7758 3| gondolta, és nem folytatta az ostromot.~ ~Másnap az asszony ugy 7759 3| hogy kell beadni a porokat ostyában, azután tovább ment a dolgára. 7760 3| meghatározhatatlan szinü és őszbevegyült; az arca fakó, ráncos, pergamenszerü; 7761 3| ananászepren s végezve az őszibarackon, meg a nagyszerü dinnyéken. 7762 2| összeállított naplótöredéket, ami őszinteségre kötelez.~ ~Nyitott ablakomon 7763 3| bakon fagyoskodni.~ ~Éppen oszladoztak volna; Tamás ur rá is szólt 7764 3| éreztette a szagát, mert már oszlásnak indult, s a kerülő, amikor 7765 3| csapkod a ködnek, mintha oszlatni akarná. Hiába! a köd nem 7766 3| darab ember odarohant az oszlophoz és leborult a tövéhez. Ott 7767 3| és mikor állitotta oda az oszlopot ezzel a Mária-képpel.~ ~ 7768 3| közt, meg a gazdasága közt oszlott meg az élete.~ ~Ha Pardont 7769 3| megbukott a harmadik gimnáziumi osztály évzáró vizsgálatán és az 7770 3| akkor a gimnázium harmadik osztályába jártam. Legboldogabb érzésem 7771 2| dolgozataim a legjobbak voltak az osztályomban. Az egyik tanárom fel is 7772 2| a tagjait két csoportra osztja: költőkre és írókra. Költők: 7773 3| dominál, a két csoportba osztott négy számjegy közül ugyanis 7774 3| tettem-e széppé, meleggé, otthonossá? Vagy a ruházatomra nem 7775 3| ország különböző részeibe, az otthonukba. Azok közt is volt néhány, 7776 3| én vadászni mentem és az ottlétemnek az ürügye az volt, hogy 7777 3| lépvesszős kóróra, hogy rögtön ottragadt közüle négy.~ ~Ujjongva 7778 3| cselekedett.~ ~Elvégezte az óvári gazdasági Akadémiát (csupa 7779 3| akibe ott szeretett bele Óváron s aki éppen az egyik professzorának 7780 3| eredt, hogy a fiatalember is Óvárról került ide, mégpedig a Dengelegi 7781 3| kapnak a dögre, addig nagyon óvatosak. Napról-napra meg kell előbb 7782 3| teszi a legnagyobb mértékben óvatossá. Ösztöne sugja neki, hogy 7783 3| lépését pedig akármelyik őzike megirigyelhette volna. Szép 7784 3| a vadászó réti héjják.~ ~Pacsírta rezeg fel a menyei kék mezőre; 7785 3| Pásztortilinkó van a torkában pacsírta-nótákat fuvolázik rajta.~ ~Valahol 7786 3| Hallgattak. Csak egy nagyon vidám pacsirtának volt odafent a magasban 7787 3| azt mondja, hogy sas; ha a pacsirtát a pityertől nem tudja megkülönböztetni; 7788 3| puha szőnyeg az egész fülke padlózatán s a szőnyegen egymásra dobált 7789 3| közé, a házak elé kirakott padokra és nézegeti a pruszlikos 7790 3| nagy diófánk alatt lévő padon ütöttem fel a sátorfámat. 7791 3| lesz, amig meg nem unja.~ ~Padosnak volt valami homályos sejtelme 7792 3| aki Pesten járt volna. Padosné pedig valamennyi szinésznőt 7793 3| magával, hol az ősgeológiai páfrányerdőkbe, amelyek a fekete gyémántot, 7794 3| itt-ott bérkocsiba üljek; ha páholyt kivántam volna a szinházakban, 7795 3| Azután megfenyegette pajkoskodó vejét.~ ~- Most nincs kedvem 7796 3| közé kapva bukdácsolt be a pajtába a szalma közé és egy huszonnégy 7797 3| féllitrát. Most utána csinálta a pajtása virtusát. Egy hajtásra beszivta 7798 3| eltaláltad, mindjárt itt lesz a pajtásod a Csillagos-majorból, akkor 7799 3| régi ösmerősök - nem is: pajtások voltak. A kis leány olvadozva 7800 3| kastélyban megtudtuk, hogy Pajtást még sohasem látták olyan 7801 3| nincs magának valami baja a pajzsmirigyével? Olyan mereven néz, mintha 7802 3| vetődni.~ ~- Adj’ Isten, Pali bácsi, magának is galambom 7803 3| elővette a tarisznyájából a kis pálinkásbutykost s odakinálta Nyírőnek.~ ~- 7804 3| hiába itattak vele paprikás pálinkát, meg bodza-teát, nem használt 7805 3| széléről.~ ~Másnap elmentem Pálmához. Vele akartam beszélni. 7806 3| meg nem ösmerkedett Debrőy Pálmával, aki egyszerre ugy jelent 7807 2| emlékezetes maradt számomra Gyulai Pálnál tett látogatásom.~ ~Különös 7808 3| ökörszem és pörcögve tünik el a palotája titkos fülkéiben. Gyikocska 7809 3| volna hivni a budapesti palotájába, annak okkal-móddal a kezére 7810 3| galambászó héjja is, az «astur palumbarius», meg a karvaly, az «accipiter 7811 2| nyitva volt előttem az írói pálya. Minden kéziratomnak rögtön 7812 2| Benedek Elek szerkesztette. A pályabírák közt pedig Ágai Adolf neve 7813 2| megölelt.~ ~- Ezzel megnyered a pályadíjat, - mondta, szent és fanatikus 7814 2| hangulatozásnak.~ ~Ez volt az én írói pályafutásom javarésze.~ ~Ez volt az 7815 2| irodalmi életemet, az irói pályafutásomat értem.~ ~Ebből foglalok 7816 2| fel.~ ~Felolvastam neki a pályaművemet. Proletárok volt a címe. ( 7817 2| Debrecen és Nagykároly felé. A pályaudvaron tanácstalanul ácsorogtam. 7818 2| neve is ékeskedett.~ ~A pályázat lejáratát megelőző este 7819 2| adnom késő lett volna. A pályázati határidő aznap délben lejárt.~ ~ 7820 2| is. Hát még az irodalmi pályázatok milyen érdeklődést keltettek!~ ~ 7821 2| utoljára - egy irodalmi pályázaton. Akkor még az ilyesmiknek 7822 2| kedvetlen volt. Szó esett a pályázatról, meg arról, hogy mégis csak 7823 3| választani, vagy éppen követségre pályázni; beülni hivatal után a baráti 7824 2| energiámat...~ ~Csak azért is pályázom! Még van rá egy éjszakám...~ ~ 7825 3| állását az Akadémián, amelyre pályázott. Az édesapám nagyon biztat 7826 2| volna íróvá.~ ~Az ő kedvéért pályáztam egyszer - először és utoljára - 7827 3| vonogatta.~ ~- Nem tudni, pan velkomozsni.~ ~Mit tehettem 7828 3| mit beszél. Ugy tipegett a Panama-kalap körül, mint a szerelmes 7829 3| Alá-alá kukucskált a kisleány Panama-kalapjának és örökké búgta neki, amit 7830 3| csak őrá.~ ~Azóta nem lehet panasza ellenem. Nem is hinnéd, 7831 2| Mindent inkább, csak panaszkodni, síránkozni nem! Csak nem 7832 3| amikor olyan rejtelmesen panaszosan suttogta utoljára: „nem 7833 3| haragoszöld, fényes levelü, buja Pandanus, semmi más. - Olyan itt, 7834 3| bánt az igaz betyár. A sok pandur rémülten szaladt szét, amikor 7835 3| apuka a pisztolyából, annyi pandurnak lett vége mindjárt. És amikor 7836 3| tekintettel a természetimádó pantheizmus mindent egybefoglaló törvényszerüségére...~ ~- 7837 3| vállán ócska kendő volt panyókára vetve. Szöszke haját meglibbentgette 7838 3| no!~ ~- A kendé jobbról a pap.~ ~- Annak nincs lánya. 7839 3| apaturákon, a satyrusokon, a papiliókon, meg az esti szfinkszeken 7840 3| zörgött benne más, mint holmi papirosok. Ebben ugyan nincsen nehéz 7841 3| hasára, - hiába itattak vele paprikás pálinkát, meg bodza-teát, 7842 3| kényelemszeretetből ócska papucsban csoszogtál a lakásban ide-oda 7843 3| akiről csak ugy sugárzott a „papucskormány” áldásos hatása, mert nem 7844 3| gügyögte: lennék neked a paradicsomod, a menyországod; - angyal 7845 3| szétkergetik a sürü, nehéz párafüstöt és akkor Keszeg András ott 7846 3| intéző ur nem szól; - mert Parajdi hallgat azóta. Megnémult, 7847 3| előtt innen elmozdulnom, a parancs szerint, nem volt szabad. 7848 3| diadalmas világhatalmak zord parancsa.~ ~Ettől fogva ujra kezdtünk 7849 3| krasznabélteki erdész ur parancsára még dögre is leste éjszakának 7850 3| engedelmeskedett, mint a parancsolatnak szokás. Boldogan döcögött 7851 3| kalapját.~ ~- Ahogy bátyámuram parancsolja. - A vadőrhöz fordult: - 7852 3| ezt én jobban tudom. Maga parancsoljon odakint; én parancsolok 7853 3| A férfi türelmetlenül és parancsolóan intett neki: ne moccanj!~ ~ 7854 3| parancsoljon odakint; én parancsolok idebent.~ ~Az úr kacagott. 7855 3| Inkább te vagy már az uram és parancsolóm, te kis zsarnok.~ ~A vendégek 7856 3| abroszon országgyülésező parányi isosaurusok, iguanodonok, 7857 3| anélkül, hogy akárcsak parányit is közössé igyekeznék tenni 7858 3| ALKU DIÁNÁRA.~ ~Egy parasztfiu levelet hozott Doromlásy 7859 3| vagy valamelyik bejáró parasztfruskával legyeskedtem, azt rögtön 7860 3| a képre. Elment mellette paraszti neveletlenséggel. Most olyasmit 7861 3| amikor látta, hogy az erős parasztlegény hogy pördül meg maga körül 7862 3| minden bokrot. Azután a nehéz párázat egyenletesen megsürüsödött 7863 3| magába a kakukfű tömjénes párázatát. Azután továbbindult a rozstábla 7864 3| különösen illett hozzá. Pardon-nak hivták, ami onnan eredt, 7865 3| várakozása közben nyuljon Pardonhoz, az akaratos ló annak nekifordult 7866 3| parancsolni tetszik, felülök Pardonra és egy-kettőre itt leszek 7867 3| takarja; s ez a nőstény párduc ime arra volt hivatva, hogy 7868 3| Van jó cserényem, szép pej paripám, hej!~ Sarkantyum a lovam 7869 3| valamit, aminek nincsen párja sem égen; sem földön. Egy 7870 3| himek, amig magát kérető párjok visszacsókolja őket. Ezt 7871 2| pirkadáskor írtam az ablakom párkányán, derengő világosság mellett, 7872 3| egymásra dobált süppedő szines párnácskák, mintha valaki mindig csak 7873 3| belehencseregjen azokba a kis szines párnákba ott a vastag szőnyegen és 7874 3| titokban reggelig és téptem a párnámat és megvetettem magamat, 7875 2| után a fa alól. Az ő széles párnás háta megmentett attól, hogy 7876 3| farkasok...~ ~A zsupszalma párnásan kinálta magát a bokor alatt. 7877 3| A két ember jókedvvel parolázott.~ ~ ~ ~ 7878 3| van mellettem mint hüséges párom, aki kezdettől fogva együtt 7879 3| a nyolcas a legnagyobb páros szám az egyes számsorozatban; 7880 1| természeti leírás és megfigyelés, párosulva vadászélményekkel. Ebben 7881 3| Nagybátyámnak magának is volt egy párszázholdas birtoka; de emellett vagy 7882 3| minden jel szerint az örökös pártaviselés sorsa várt rá.~ ~Pedig rég 7883 2| bemutatkozás és hogy nem kérem pártfogását.~ ~Rám nézett. Végigmért. 7884 2| Józsefhez, tisztelegni. (De nem pártfogást kérni.)~ ~Mindig emlékezetes 7885 3| odaszállt vadlud, amely közel a parthoz, féllábon ácsorgott egész 7886 2| társai. - Alighogy leültek a pártíhoz, kétségbeesett sikoltozás 7887 3| Bagiékhoz, amikor a tó tulsó partján lövés dörrent s arra veszekedett 7888 3| kedvében volt; a kisbojtár pártjára kelt. - Fiatalnak a világ, 7889 3| tőszomszédságában, ugyhogy őnála minden passziómat nagyszerüen kielégithettem. 7890 3| kutya fejét beküldték a Pasteur-intézethez. Ott megállapitották a szakemberek, 7891 3| tilthatja azt meg, hogy a pásztorcsillag éppen a szegény pásztornak 7892 3| egész puszta nyugszik, ő a pásztorcsillagot lesi.~ ~Most éppen a szerszámot 7893 3| PÁSZTORJÁTÉK.~ ~A korai tavasz verőfényében 7894 3| ilyenformán mellettök a pásztorkodás.~ ~Gyurka rákiáltott a kis 7895 3| eseménytelenség lehet. Pedig a kis pásztorleánynak az életében most robbant 7896 3| pásztorcsillag éppen a szegény pásztornak ne ragyogjon? S az a csillag, 7897 3| pusztákat-tanyákat-mezőket bujom s a pásztorokkal barátkozom.~ ~Némán hallgattam 7898 3| jobban megközeliteni; vagy pásztorsubába bujva addig ballagni feléje 7899 3| leereszkedik a zöld mezőre. Pásztortilinkó van a torkában pacsírta-nótákat 7900 3| sárgarépából, káposztából, paszulyból, borsóból, salátából, korai 7901 3| magokat, ütemesen verte a patájok a havas utat; de amióta 7902 3| birta.~ ~Hamar odaát volt. A patikában szerencsésen végzett. Zsebre 7903 3| megnyilalta a kovács a tegnapi patkolással. Ezzel a lóval nem lehetett 7904 3| összerezzent. Fel akart pattanni a székéről; de leküzdötte 7905 3| is leütött, a jégeső is pattog; majd csak vége lesz egyszer 7906 3| csalogatni. Ha azután a karikás pattogását meghallotta, megszökött 7907 3| utánafutott az urának s olyan pattogósan kapkodta veresharisnyás 7908 3| Mi a csudát akarna? - pattogott az asszony - jön, mert kend 7909 3| ahol a fiatalok áthaladtak, pattogtak a szöcskék a lábok előtt. 7910 3| elől felpattant egy nyul és pattogva bakfittyelt elfelé.~ ~Diána 7911 2| kíváncsiságot keltő szünetekkel, pauzákkal tarkítva.~ ~De ezzel az 7912 3| pruszlikos begyes kacarászó pávagalambokat, a falu leányzóit, akik 7913 3| szokás. Boldogan döcögött a páváskodó kis pásztorleány után, aki 7914 3| mint az előtte szálldosó pávaszemü pillangó; a lépését pedig 7915 3| mindent örökölt, kivéve pazarlási hajlamukat. Már a puszta 7916 3| lássa, most már magára pazarolok mindent, amim még van; hisz 7917 3| Van jó cserényem, szép pej paripám, hej!~ Sarkantyum 7918 3| tenyerét.~ ~A sárga meg a pejkó abban a pillanatban kirugta 7919 3| előtt, ahogy a Kesze Ferkó pejkója szétrugdosta nagy nekirugaszkodásában.~ ~ 7920 3| darabig csak birták a remek pejkók a nyujtódzást; de a feketék 7921 3| rónán, van jó cserényem, van pejparipám, hej’ sarkantyum a lovam 7922 3| második János» ennek tipikus példája volt. A vége természetesen 7923 2| hírében állott, ami máris példaképemmé tette. De a lélekjelenlétét 7924 2| egypárt a magyar óra alatt, példaképpen.~ ~Első ilyen sikeremet » 7925 3| engem, gondolta, hogyha ez a példálódzás a nagy közelségre, nem a 7926 3| volt neki a puszta.~ ~- Jó példával kell előljárni, - mondta 7927 3| libapásztor-leányka terelgette pelyhes libuskáit a legelő felé. 7928 3| Egy pár villára való pelyva, amit kiszórattam ide, az 7929 3| nyilt kérdést és másik hurt penditett meg.~ ~- Mert az én fiam 7930 2| Mintha a harmatcsepp ezüstös pendüléssel gyöngyöznék le a megrezzent 7931 3| is, mint a feleséged? - pénzben értve a drágát. - Ami az « 7932 3| el belőle, hanem szép kis pénzecskét is összeárulgatott a finom 7933 3| tudhatom, hogy mennyi is az a «pénzed», mert még előlem is rejtegeted, 7934 3| egyebedbe sem került, mint annyi pénzedbe - ha ugyan nem jóval kevesebbe, - 7935 3| énmellettem kaptál. - Vagy a te pénzedért nem én gondoskodtam-e arról, 7936 3| igazi igény nélkül a te «pénzedre».~ ~Hogy csóválhatod most 7937 3| beszélsz-e róla, hogy: «a pénzem», (már mint a tied), és 7938 3| Sárfy odaadta volna minden pénzét (nem volt sok), ha ő ült 7939 2| tanácstalanul ácsorogtam. Pénzmag minél kevesebb akadt nálam. 7940 3| más, mint minden egyéb pénzről. Valami olyan érzésem van 7941 3| köztök. Hogy ebben hány pénzt ér, annak hamarosan ki kellett 7942 3| tévedsz, mert az a pénz a «pénzünk», akkor nem voltam őszinte; 7943 3| sárgászöld, ragadós, nyúlós pépet egy darab olajos disznóbőr 7944 3| erőszakkal, csak azért is, mintha perbe akart volna szállani a végzettel, 7945 2| gimnazista.~ ~Az életem válságos perceiben mindig eszembe jutott az 7946 3| Az intéző tekintélye száz percentet nőtt. Most már senkisem 7947 3| Gazdaember nem köti magát perchez. Ahogy a dolgaim engedik.~ ~- 7948 3| gondoltunk mink arra egy percig sem, hogy apámuramék tartsanak 7949 3| amikor Orgoványi majdnem percre belépett az ebédlőbe, pár 7950 3| az ott virrasztott velem. Percről-percre őrködött a fiam élete felett; 7951 3| szivességre». Tehát az első perctől kezdve úr volt, nem pedig 7952 3| erigy.~ ~A kisbojtár egyet perdült s felpattant a hókára.~ ~ 7953 3| van vándorsólyom, a «falco peregrinus»; van hosszuszárnyu sólyom, 7954 3| nagy akácfasorban falco peregrinust láttam. Több is van ott, 7955 3| őszbevegyült; az arca fakó, ráncos, pergamenszerü; a háta görnyedt; a járása 7956 3| félszemére megvakult, az arca pergamenszinüvé és rücskössé vált. A dereka 7957 3| innenső oldalán pedig a perneszi vadászház. Egyiktől a másikig 7958 3| mert sem filloxera, sem peronospora nem pusztitotta. Itt van 7959 3| daliás ezredese leugrott a perronra.~ ~Ebben a pillanatban együvé 7960 2| megismerése felé teszünk, végtelen perspektívája nyílik előttünk az új meglátásoknak.~ ~ 7961 3| szivében.~ ~Az a két erős kar! persze-persze... ebben nincsen hiba. De 7962 3| Pestről hazakerült világlátott perszónával akadt össze, aki a különben 7963 3| nántüi egy sem volt, aki Pesten járt volna. Padosné pedig 7964 3| rettentő végzet ott, ahova a petéit lerakja. S micsoda művészi 7965 3| elriassza őket.~ ~Pados Péteren, az uradalmi kerülőn kivül, 7966 3| szemetet?... Te meg (itt Petihez fordult) hordd el magadat 7967 1| néhány regénye is. Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy-Társaságnak. 7968 2| velem. Rákerült a sor a Petőfi-Társaságra, melynek akkor Jókai Mór 7969 3| hordogatja a Sajtárék Jucikájának petrence-számra a virágot, pedig holmi tejfelesszáju 7970 3| kedvességétől, mint a francia pezsgőtől, amelyet pedig számlálatlan 7971 3| csak egy rugaszkodás volt a piac túlsó széle, ahol éppen 7972 3| varratom; ha nem magam járok a piacra, hanem a cselédre bizom, 7973 3| tündöklött a Jucika szemében.~ ~A piactéren mutogatták magokat a falu 7974 2| fortisszimók, crescendók és pianisszimók vannak ebben a költői zeneműben! 7975 3| Valahol mintha millió pici harang csendülne folytonos 7976 3| hernyói, amelyek valamennyien picike galyakká birnak merevedni 7977 3| hulldogált a bársonyos meleg pihe, amelytől a fák alja ugy 7978 3| festett ajkáról vadrózsaillat pihegett szét a kerten.~ ~*~ ~Boros 7979 3| Jól esik öreg derekának a pihenés.~ ~Körülötte megfogyatkoztak 7980 3| drágám, mit akar? maga csak pihenjen. Nem való az magának - tiltakozott 7981 3| valahonnan, a sárgák meg mostanig pihentek.~ ~Sárfy egy ezredrész másodpercig 7982 3| hátát a körmünkkel. Meg nem pihentünk teljes husz éven át. És 7983 3| meg hogy milyen remekül pikkelyezettek a kis gyöngyházas arginniszok, 7984 3| szervezi a vadászatokat, a piknikeket, meg a kártyapartíkat és 7985 3| és még a télen a pesti pikniken ugy eszeltük ki, hogy ha 7986 3| élményekkel, amelyek a cselekvés pillanatáig az idő mulását folyvást 7987 3| ezer áldás a megszabadulás pillanatára, amikor a rablóhad, az ujjászületett 7988 3| igazán kötelez rá, hogy egy pillanatatig se’ titkolódzam tovább; - 7989 3| kellett következnie annak a pillanatnak, amikor titkos borzongásos 7990 3| pokloktól! Ne legyen egy pillanatod sem, amikor rám nem gondolsz 7991 2| kéziratom. Egyszer egy rossz pillanatomban halálra ítéltem valamennyit 7992 3| nagyszerü teremtés az első pillanattól kezdve lefoglalt magának. 7993 3| előtte szálldosó pávaszemü pillangó; a lépését pedig akármelyik 7994 3| szava, egyetlen gyanut keltő pillantása sem, amely azt árulná el, 7995 3| Virágos Peti megsimogatta egy pillantással Jucikát, azután keményen 7996 3| Lesütötte a szemét. Egy pillantást vetett aközben a Gyurka 7997 3| elbizakodottan.~ ~Az apám féloldalt pillantott rám.~ ~- Jól van, fogadjunk, 7998 3| sárgarigókkal, meg a magtörő pintyekkel, amelyek együtt és külön-külön 7999 3| állandók maradtak, a cinkék, a pintyfélék, a harkályok, a fakopáncsok, 8000 3| Egyetlen szenvedélye a pipa volt, amely állandóan az 8001 3| bütyökujjával visszanyomkodta a pipába; a sarokból előkapta a botját 8002 3| környékezi. Nagyot fujt a pipáján és elösmeréssel mondta:~ ~- 8003 2| tartotta meg; pedig nagy pipás volt.~ ~A vármegye legjobb 8004 3| bajuszodon is, a ruhádon is a pipaszagot.~ ~Ha elfulladva fordultam 8005 3| mesemondó meg nem kapta a pipaszárjutalmat ezért a csapongó képzelődéséért; 8006 3| majdhogy ki nem ejtette a pipát a szájából.~ ~- Mit mond 8007 3| levéltár volt rábizva. Ott pipázhatott és unatkozhatott, ahogy 8008 3| mennék. De nekem ezek a piperkőcök ugy sem kellenének. Olyan 8009 3| rólam, ha ilyen szószegő, pipogyának lát egy rongyos vacsora