IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
8010 3| alsó végéig, ahol már a piramidli következett. A kapszlit 8011 3| vizszintesen belesrófolt piramidlije volt, amelyre egy szem kapszlit 8012 2| Hajnal című rajzomat nyári pirkadáskor írtam az ablakom párkányán, 8013 3| amely a napvilágot hajnali pirkadássá varázsolja. Vastag puha 8014 3| kérdés égett. Diszkréten pirositott száját keskenyre szoritotta 8015 3| szólalt meg a fiu - hogy szebb pirostojásaid lehetnek, mint akárkinek, 8016 3| ne! - ijedezett a füléig piruló kis leány.~ ~- De mikor 8017 3| csináltok ti itt?!...~ ~A fiuk pirulva vallottak meg mindent.~ ~ 8018 3| látta. Fanyar oldalgással pislantott fel a képre s morgott valami „ 8019 3| alhatta ki magát és olyan volt pislogó, vérbeborult szemével „az 8020 3| Középtermetü, kajlabajuszu, pislogószemü zömök ember volt, akinek 8021 3| eltáncoltak mellettem s rám pislogtak. Ők már ösmerhették doktor 8022 3| rá szánva, hogyha Gányó Pistának nem izlik a bor - mert élt 8023 3| villant hol Ferkére, hol meg Pistára.~ ~A vén csárdás nem sietett 8024 3| merték; pedig ha ezerszer pisze voltam is, ahhoz senkinek 8025 3| kislánykoromban tréfásan mindig «kis piszének» szólitott, és én lassankint 8026 2| nagyon is az orrom alatt piszkáltak. Kétfejű sast játszottunk 8027 3| tudott bánni ezzel a kis pisztollyal. Amelyik madárra ráfogta, 8028 3| édesapámnak egy kis madarászó pisztolya, amelynek még a rendszerét 8029 3| ahány lövést tett apuka a pisztolyából, annyi pandurnak lett vége 8030 3| irodájába. - Bizonyosan a pisztolyáért, - gondoltam.~ ~Gyönyörü 8031 3| leugrott a magáéról s a pisztolyát ráfogta az ájult csendbiztosra, 8032 3| valóságos arzenál; puskák, pisztolyok, régi fegyverek a falakon 8033 3| birnak ellenállani: jönnek, pittyegve-csipogva; körülszálldossák a kalitkát, 8034 3| kulccsal halkan felnyitja a pitvarajtót, meg ujra bezárja. Már csak 8035 3| hogy sas; ha a pacsirtát a pityertől nem tudja megkülönböztetni; 8036 3| sokat szivarozik; talán pityizálni is szokott. Ezért tiltom 8037 3| volt a boldogság, amikor a pitymallattal ébredve elkezdtem magamnak 8038 2| megrezzent galyakról és csudás pizzicatót keverne a természet dalába.~ ~ 8039 3| állványokon; vivókardok, plasztronok, meg néhány tájkép... kényelmes 8040 3| vitte magával az urát is. A plébános úr ugy meglepődött ezen, 8041 3| hozza és kapja a friss pletykákat; meghányja-veti mellékesen 8042 3| a falut járta s hol itt pletykált, hol amott, ugy lopta a 8043 3| fajtáju yorkshiriak; a tyukok plymuthok, a libák félvér emdeniek; 8044 3| majd a kút táján, ahova a pocsolyavizre jártak a verebek inni, fürödni, - 8045 3| elvillan egy ökörszem és pörcögve tünik el a palotája titkos 8046 3| erős parasztlegény hogy pördül meg maga körül az úr simogatásától.~ ~- 8047 3| szép babája van annak a pörgebajuszu őrmesternek!...~ ~A század 8048 3| körül s talán már meg is pörkölődött a szive valamelyik tüzesszemü 8049 3| azokból a szakácsnénk pompás pörköltet csinált. De egyáltalán szenvedélyes 8050 3| szelid nagynéném mindig azért pörölt velem, hogy sohasem lát, 8051 3| között. Azok őnélküle nem pörösködhettek. Minden vasárnap reggel 8052 2| éri nagy csalódás.~ ~*~ ~»Poeta non fit, sed nascitur.« 8053 2| a hangulatozásban voltam poéta.~ ~Mindig figyelve, mindent 8054 3| találta, hogy ez a serdülő poétácska minden sorát elhozta őhozzá 8055 2| amiben nem segít rajtad a poetika licencia; sőt ezt egészen 8056 3| Az egész verés csak egy pofonból szokott kitelni, de attól 8057 3| képviselte.~ ~A béres megkapta a pofont.~ ~Kamilla majd elájult, 8058 3| gyomromnak nem akármi való. Olyan pogácsát pedig, amilyet te sütsz, 8059 3| törtünk ki a hugocskámmal és pogánymódra körültáncoltuk a kenyerünket. 8060 2| fele víz, fele bor volt a poharában.~ ~A dohánymonopólium kezdetén 8061 3| elkezdett kacagni, hogy a poharak az asztalon mind összecsendültek.~ ~- 8062 3| borral, az asszony meg a poharakkal, már ott ültek a lócán, 8063 3| után a baráti kompániába a poharazó asztalhoz; vagy a patikába, 8064 3| diópálinkát; «beköpött» egy-egy pohárkával, csak ugy szokásból, minthogy 8065 3| körülhálózták ezt a nemzetet, mint a pók; azután kigyóöleléssel ropogtatták 8066 3| telehintve.~ ~Fátyolfelhők pókhálói úsznak odafent az étheri 8067 3| a lelke széttéphetetlen pókhálójában megfog.~ ~Ferit megfogta, 8068 3| meghalni, szabadulni a földi pokloktól! Ne legyen egy pillanatod 8069 3| bánom, semmit sem bánok. A poklot sem. Én erről az asszonyról 8070 3| igazságos Isten, te bübájos pokolfajzatja te; hogy érjen utól minden 8071 3| kisérteties, hosszasan elnyujtott pokoli hangot nem lehet közönyösen 8072 3| fáradtan dőltünk le este a pokrócpaplanos szalmavackunkra, félálomban 8073 3| szorgalmas ember, kitünő polgár; de ha a munkában elfárad, 8074 3| de az csak olyan egyszerü polgárház volt, amilyenek a félreeső 8075 3| hanem elvett egy egyszerü polgárleányt, akibe ott szeretett bele 8076 3| Ilyenkor ért rá a legjobban. A politikát majdnem ugy gyülölte, mint 8077 3| sem. Ösmerte a szereplő politikus urak legtöbbjét; tudta, 8078 3| láttam azt, mint a legbujább pompájában.~ ~A kert néhány holdas 8079 3| szinek és zománcok tobzódó pompáját a nappaliakon: a vanessákon, 8080 3| az almafák voltak teljes pompájokban.~ ~A bágyadt szűzfehérség 8081 3| előtt rendezgette éjjeli pongyoláját. Egy pillanatra ott állott 8082 3| laposokat, de még a legmélyebb pontjokon sem merült volna meg bennök 8083 3| is. És kérem, hogy legyen pontos, mert különben elromolhatik 8084 3| elvégezték a dolgukat. A kocsis pontosan abrakolt és nem lopta a 8085 3| Orgoványi az ő szokott pontosságával, de eközben végtelenül unatkozva, 8086 2| az utolsó mondat végére pontot tettem, biztató mosollyal 8087 3| nyertes megeszi a vesztes porcióját is.~ ~- Déli harangozáskor 8088 3| egymás nyomában száguld a porfelhőbe burkolt ménes után.~ ~A 8089 3| ezer évet ér is meg ez a porig alázott, minden nemzeti 8090 3| megmagyarázta, hogy kell beadni a porokat ostyában, azután tovább 8091 3| aranysávján milliárdnyi porszemecske nyüzsgött-mozgott-hullámzott, 8092 3| látott is, nem is; - de nem a portól, sem azért, mintha rossz 8093 3| erre a müveletre, mert már porzott a homok a csárda előtt, 8094 3| gyászjelentést és levelet hozott a posta a Széki-pusztáról.~ ~Megilletődve 8095 3| amelyet tegnapelőtt irt, a postabélyegzés szerint, - a kezem közt 8096 2| a szerkesztőségbe, mert postára adnom késő lett volna. A 8097 3| gyilkos ösztönüknek volt vörös posztója.~ ~Előbb körülhálózták ezt 8098 3| gondolom! mert ösmerem a fiam potenciáját.~ ~- Az már más, csillapodott 8099 3| holdon már a mi verejtékünk pótolta az esőt.~ ~Igy kezdődött 8100 3| eközben folyvást repültek és potyogtak a foglyok. Nyírő minden 8101 3| még külön is tekintélyt és poziciót biztositott neki. Egyébiránt 8102 2| vasúti közlekedés, hogy Pozsonyból jövet, Budapesten meg kellett 8103 3| boldogulok. Negyvenéves prakszisom van abban, hogy a birtokomon 8104 3| kezdeni a szépen kieszelt prédikációmhoz, felrobajlott az ajtó és 8105 3| volt. A hangja meg, mintha prédikált volna, ugy csengett.~ ~- 8106 3| hirdetések útján keresett prima-vadászterületet, és azután, amikor itt szétnézett, 8107 3| összezörrenés támadt, azt a saját privilegizált hatáskörében maga intézte 8108 3| vadjárta ösvényeket) s azokon próbál szökni, csendben. De a vadászok 8109 3| Menj ki reggeli után és próbáld lelőni; ha elhibázod sem 8110 3| hogy csinálta?!~ ~- Régen próbálgatom, kérem szépen. Ugyanugy, 8111 3| csináljatok, amit akartok! Próbáljátok meg a nehéz életet minden 8112 3| csalétket, s akkor kell ujra próbálkozni. De itt most megveszi az 8113 3| és elkapta a felrebbenni próbáló szárnyazott foglyot, amely 8114 3| melletted. Azt te meg sem próbáltad, hogy törődjél vele: ki 8115 3| napon, amikor visszarántani próbáltam az örvény széléről.~ ~Másnap 8116 3| elszántságát; senki sem merte próbára tenni, hogy vajjon megtenné-e. 8117 2| koromban, a világ végének a problémája volt.~ ~- Hol van a világ 8118 3| hogy elintézzük az életünk problémáját.~ ~- Ejnye, de ünnepies! - 8119 3| szeretett erőmutatványokat produkálni, lehet, hogy megfélemlitésképen. 8120 3| felakasztotta, ő a tarlón produkálta magát és ujra állott.~ ~ 8121 3| Óváron s aki éppen az egyik professzorának szép, szende, virágszál-leánya 8122 2| természetet: ez az életem programmja mindvégig.~ ~Ennyit elmondhatok 8123 3| elszivni. De már nem a mai programmjára gondolt.~ ~Most már tudta, 8124 3| Orgoványi a mai nap további programmját próbálta összeállitani. 8125 3| emlékezett. Valaki bizonyosan protekcióért fordul hozzá. Ez mindennapos 8126 3| Dengelegi apósa különös protekciójával, aki arról biztositotta 8127 2| ún bele a saját kritikája provokálásába, a művei simításába, szépítésébe, 8128 3| hétéves korával megszünt, nem provokálom tovább a sorsot, hanem, 8129 3| divatnak és fius fejével provokálta magával szemben a szabadosságokat. 8130 3| nem birtam volna ezzel a prózai kéréssel visszazökkenni 8131 3| élne az állat. A legelő, prüszkölő, vagy a havas mezőn áthaladó 8132 3| mire megfordult, már ott prüszkölt előtte a meghajszolt sárga 8133 3| kirakott padokra és nézegeti a pruszlikos begyes kacarászó pávagalambokat, 8134 3| Látnunk kellett, hogy puderes, kifestett, fűzőbe szoritott 8135 3| halavány, hanem piros, mint a pünkösdi rózsa. Visszatért az ereje 8136 2| az életemben is.~ ~A hold pufók félarca fanyarul vigyorog 8137 3| dologban nagyon óvatosan puhatolódzni kezdett, csakhamar meg is 8138 3| Lea asszony. Aki meg nem puhult a remek vadászattól, az 8139 3| világba. Még a nyájat is a pulija terelgeti. Ő csak pipázik, 8140 3| meglásd.~ ~Marcit elfutotta a pulykaméreg; de restelte mutatni, hogy 8141 2| ahogy magyar erkölcsben, puritánságban példát mutatott nekünk: 8142 3| alkalmazlak. A medveölő puskádat pedig csak dugd el jól.~ ~ ~ ~ 8143 3| törődött velök, nem nyult a puskájához.~ ~Rátért egy kereszt-ösvényre, 8144 3| várta, és elhajttatott. A puskájától sohasem vált meg; azt is 8145 3| nevezte) valóságos arzenál; puskák, pisztolyok, régi fegyverek 8146 2| kajtattam rajta szimpla puskámmal, amíg fel nem vertem egy 8147 3| fegyveres embert, akivel a puskaszag is elkeveredik; ami specialitás 8148 3| agyarast. De sohasem birtuk puskavégre kapni. Becsatangolta ez 8149 3| drága kis csemeték? hadd puszilja meg őket.~ ~Az édesanyjok 8150 3| Nekifohászkodik és belebőg a pusztába. Ha valaki hallaná, azt 8151 3| sohasem lát, mert csak a pusztákat-tanyákat-mezőket bujom s a pásztorokkal barátkozom.~ ~ 8152 3| nem volt puskája ezeken a pusztákon.~ ~Eközben pedig jött a 8153 3| kámforrá váltak.~ ~A tarvölgyi pusztának még közelébe se mert menni 8154 3| vágom, ugy repülök át a pusztaságon».~ ~Kesze Ferkó előtt még 8155 3| filloxera, sem peronospora nem pusztitotta. Itt van a cséplőgép bódéja; 8156 3| önmagának is céltalanul pusztitson itt, csupán csak a barbár 8157 3| emlékeztetett a magyar multra, azt pusztulásra itélték, a féktelen terror 8158 3| nélkül vered a feleségedet. Pusztuljatok.~ ~Juhászék most már elgondolkodhattak 8159 3| tudtuk meg, hogy elzüllötten pusztult el.~ ~Hanem amikor meghalt 8160 3| pillanatban; de azért a szeme rá-rávillant a tanárra is, aki ezt megérezte, 8161 3| találomra, előre; hátha ráakadna a vizekre. Akkor minden 8162 3| akkor beszéltem az öreg rabbal. Oda intett magához és azt 8163 3| munkára nem lehetett fogni; rábizták hát a tehénke őrzését. Jött, 8164 3| megyeházán, ahol a levéltár volt rábizva. Ott pipázhatott és unatkozhatott, 8165 3| fiatalemberek voltunk, mind rabjává váltunk. Pedig én már házas 8166 1| az erdő, Az én világom, A rabkirály szabadon (az egyetlen igazi 8167 3| valahol ellenség, szárnyas rabló, réti héjja, vagy sólyom.~ ~ 8168 3| hogy édesapa volt annak a rablóbandának a vezére, amelyikben benne 8169 3| meg, mert ő neki csak a rablóbecsület kellett; azért is lett vezér. 8170 3| ott lesse az arravetődő rablófajzatot. Báránybőrös bekecsét összegombolta 8171 3| megszabadulás pillanatára, amikor a rablóhad, az ujjászületett magyar 8172 3| tudni kell róla, hogy a rablóvezérségét elképzelje az ember.~ ~Ennek 8173 3| megvettem és vittem az öreg rabnak. Ő azután elmondott nekem 8174 3| sötét éjszaka elindultak rabolni a grófhoz, a kastélyba, 8175 3| árasztották el a magyar földet.~ ~Raboltak, gyilkoltak s eszményeink 8176 2| szürke, eseménytelen, gépies rabszolgasors, az egyhangú mindennapiság, 8177 3| adtam a végképen meghódolt rabszolgát; nem volt más gondolatom, 8178 3| és én is csak egy öreg rabtól tudtam meg, aki fát vág 8179 3| következett. A kapszlit a rácsapódó kakas sütötte el s ez az 8180 3| hogy miért vigyázok ugy rád is, magunkra is.~ ~A legény 8181 3| segéd alig merte a szemét ráemelni s az egész ebéd alatt szerényen 8182 3| hogyha akarod.~ ~A leányka ráemelte csudálkozó, reménységgel 8183 3| holttetem nem sietteti, azzal ráér; és különben is, éppen ez 8184 3| amelyben a rokonuk vergődik; ráereszkednek a bogáncson vagy bokron, 8185 3| tetszett volna neki, hogy ráérjen láblógázva élni; kaszinózni, 8186 3| egyedüllétre lehettek elkészülve. Ráértek, hogy kipihenjék a meglehetősen 8187 3| Elég könnyen tanultam és ráértem vasárnap este is, hogy elkészüljek 8188 3| már a fehérnép szeme is ráesett a században valakire. Mindhárman 8189 3| tilosba tévedne.~ ~A számadó ráeszmél a bajra, göthösen is talpra 8190 3| napraforgókeritésén, amikor ráeszmélt, hogy ezt a hajnali sötétséget 8191 3| befelé a csárdába. Hirtelen ráförmedt az asszonyra:~ ~- Te is 8192 3| Most már anyus is felkelt s ráfolyondárkodott az urára.~ ~- Ne haragudjál, 8193 3| szekerén s a megfelelő helyen ráforditotta a puszta hóra. A szekeret 8194 3| zsákmányát kitisztogatni a ragacsos lépből.~ ~Eszembe jutott 8195 3| mégis egyik lóról a másikra ragad. Ugy a patája alá kapja 8196 2| előkészít rá, hogy magával ragadhasson.~ ~Azután megszólalnak a 8197 3| hogy az ujjaim egymáshoz ragadnak a kézszoritásától s alig 8198 3| közbevágni; azután magadhoz ragadod a szót, és minthogy ügyvéd 8199 3| fagyöngyből. A sárgászöld, ragadós, nyúlós pépet egy darab 8200 3| zavarában a földön vonagló ragadozó szárnyastól huzódozva, kérdezte: - 8201 3| tanár uj meg uj világok felé ragadta magával, hol az ősgeológiai 8202 3| után.~ ~Jolánka el volt ragadtatva.~ ~- Ha ez a vizsla az enyém 8203 2| nekiszilajodását, amikor elszántan ragadtuk magunkhoz az élet szépségét, 8204 3| ezeknek a fertőzötteknek a ragályát terjeszthetné?~ ~S hogy 8205 3| Csudálatos, mondta, mennyire ragaszkodik magához a fiam.~ ~Vadai 8206 3| az egész madárvilágot, a rágcsálók minden fajtáját; és valamennyi 8207 3| Jézusnak szent lelke, még rágondolni is iszonyat!~ ~Mit akar 8208 2| visszajáró kísértettel. Ha rágondoltam megborzongtam. Enyhülésem 8209 3| gyönyörtől haldokló szeme ragyogását.~ ~Én gonosztevő vagyok, 8210 3| a szegény pásztornak ne ragyogjon? S az a csillag, meg minden 8211 3| Elsimitotta a homlokáról a ráhulló szőke hajfürtöket, azután 8212 3| amelyen bárányfelhők göndör raja uszott. Sóvárgó gondolataimmal 8213 3| kanárimadár szállott volna rája. Sárga levelei is ugy mozogtak 8214 3| csapatokba verődve szálldosnak s rajokban lepik el a bogáncskórókat, 8215 3| irodalom, a szinház, amelyeknek rajongója volt. Az ujdonságoknak, 8216 3| sülyedt. Érezte, hogy valamin rajt’csipték. Nem birt védekezni. 8217 3| meghatározhatatlan indulattal a furcsa rajtakapás miatt; de ezt a nagyobb 8218 3| hogy le is tagadhassa, ha rajtakapná valaki. Azután szedte a 8219 3| kistermetü, hogy emiatt rajtaragadt a mellékneve. Csak a feje 8220 3| a jószág; - de most nem rajzik a „féreg”, s a nagy izgalom 8221 3| keveredik össze, csudás rajzolatokkal és vonalakkal, még ezen 8222 2| változtatnom. Hajnal című rajzomat nyári pirkadáskor írtam 8223 3| asszonyt sajnálták. - Ugy rajzott körülötte a férfisereg, 8224 3| akire ráadásul hamisan rákacsintott, csak azután mondta hányiveti 8225 2| Kiviszegetett a gazdaságaiba és rákapatott ezzel a természetre.~ ~Amíg 8226 3| asszony - jön, mert kend rákapatta, hogy énrám vigyázzon.~ ~- 8227 3| nagyságos asszony is ugy rákapott már a vadászatra, hogy nem 8228 3| vagy harminc veréb volt egy rakáson. Az apám egyetlen lövéssel 8229 3| után jövök meg. Miskával rakass a bubosba, mert félig hótt 8230 2| szívesen beszélgetett velem. Rákerült a sor a Petőfi-Társaságra, 8231 3| ugy fülel.~ ~Oldalvást is rákezdi egy szólista, s most már 8232 3| madarai is mindjárt fészket raknak, mihelest itt van az ideje. 8233 3| volt, minthogy az ükapja Rákóczi kurucai közt vitézkedett 8234 3| kortyintott egyet, de előbb ráköszöntötte Jolánkára.~ ~- Hanem azt 8235 3| meg is voltam mentve.~ ~A rákövetkező esztendőben éppen azon törtem 8236 2| talán abban is volt, amit Rákosi Viktor a választás előtt 8237 3| az elhagyott világban, Rákoson, és csak vendégszereplésre 8238 3| mondok, hogy az apám is korán rakta meg a maga tüzhelyét és 8239 3| bajon valamelyik. De hiába raktak meleg fedőt a beteg hasára, - 8240 3| meggyulladó asszonytól, akire már rakták az ápolói a doktortól rendelt 8241 3| lenni és rögtön el kell raktározni az emlékezetünkbe a legjelentéktelenebb 8242 3| vasgyuró itthon lebzsel.~ ~Peti rákvörös lett. A méltatlan vádra 8243 3| fonnyadás, hervadás mindenre rálehelte a mulandóság szineit. A 8244 3| ide. Jó messzire megáll, ráles egy darabig a bokorra; azután 8245 3| ebben a pillanatban. Nyírő rálőtt. A fogoly esett, de azért 8246 2| mellettem.~ ~Minduntalan rám-rám tekintett. Mindannyiszor 8247 3| Igenis tudom; tessen csak rámbizni; én hallgatok; a nagyságos 8248 3| lihegett. A bekecs már nagyon rámelegedett. A kalapját is levetette, 8249 3| vélte a mértékemet, hirtelen rámförmedt: egyszóval szeret! És minthogy 8250 3| gardiroznia és az édesanyám rámparancsolt, hogy kisérjem el őket. 8251 3| csunyasága elmult a ravatalon. A ráncai elsimultak. A himlőhelyeiből 8252 3| nem félt tőle, akárhogy ráncolgatta is a homlokát. Ez bizony 8253 3| abban van, amit te talán ráncolt homlokkal és férji becsületedet 8254 3| őszbevegyült; az arca fakó, ráncos, pergamenszerü; a háta görnyedt; 8255 3| is kitalálta. Maga csak ránéz az emberre és már belelát 8256 3| mintha láthatatlan kötőféken rángatnák. Egyszerre csak megfordul 8257 3| határozott mozdulatokkal rángatta le; izmos fehér kezével 8258 3| elszabadult gyeplő addig rángott ide-oda, amig a nyerges 8259 3| fogammal is, hogy ki ne ránthassák többet alólam! Ezek a mi 8260 3| Boros közbevágott s eközben rántott egyet a vállán.~ ~- Az is 8261 3| Lerogyott a székébe. Fekete haja ráomlott fehér karjára, amelyre zokogva 8262 3| asszony ott volt a vasárnapi rapporton és amikor őrá került a sor, 8263 3| kacagva.~ ~- Mindegy. - A rapportot ezután én tartom. Ha majd 8264 3| akadályozva voltak.~ ~Amikor a rapportra hivó kis harang - ezzel 8265 2| Nem novellát írok, hanem rapszodikusan összeállított naplótöredéket, 8266 3| Sajtár Dániel gazduram ráripakodott a leányára:~ ~- Neked sincs 8267 3| még egy kicsit, édes lovam Ráró!~ ~Egyszer csak kigyódzik 8268 3| széthulló ködön áttörő hold rásüt egy oszlopra, amely előtte 8269 3| érezte, mintha az egész világ rászakadna.~ ~Minden okossága semmivé 8270 3| megsürüsödött és ugy befedte, amire rászállott, hogy alig lehetett meglátni 8271 3| tette hozzá: - Már csak rászólok, különben az egészet lelegeli.~ ~ 8272 3| Jancsi is végkép kidőlt, rászólott a bandára:~ ~- Utánam, füstösök!~ ~ 8273 3| a gyanus nyájaskodást és rászólt a legényre: - Gyere csak 8274 3| világ. Elrántotta a kezét és rászoritotta a szivére. Pár pillanatig 8275 3| ember leánya s még arra is rászorulhat, hogy szolgálatba álljon. 8276 3| késő volt...~ ~A férfi ajka rátapadt az ajkára, ugy hallgattatta 8277 3| egy szem kapszlit kellett rátenni. Az igen kis nyilásu csőbe 8278 3| meg volt rá a módja és a rátermettsége, hogy csapodárkodó urát 8279 2| A költő születik ugyan a rátermettségével, de ezt vadóc mivoltából 8280 3| nem nyult a puskájához.~ ~Rátért egy kereszt-ösvényre, amelynek 8281 3| Ami magyar volt, arra rátiportak s a magok telhetetlen alvilági 8282 3| szalmát tett a hóra, hogy arra ráülhessen. Azután majd jöhetnek a 8283 3| megnyergelteted magadnak és ráülsz.~ ~(Sárkány az ur tüzes, 8284 3| életét. Felordit, amikor ráugrik a farkas, - a hű Bundás, 8285 3| Ettől féltettem mindig. Ráugrott és belecsimpaszkodott a 8286 3| Előbb-utóbb ugyis csak ráun. S ha nem, talán annál jobb. 8287 3| Az egyik béreslegény ugy rávágott a vasvillával az ökre csipejére, 8288 3| csudálkozott az ember.~ ~- Ravasz! - vágta ki a menyecske 8289 3| én a közelséget.~ ~János ravaszul adta, hogy ő meg ezt nem 8290 3| Minden csunyasága elmult a ravatalon. A ráncai elsimultak. A 8291 3| csizmáját dobja le, azután ráveti magát a vackára.~ ~Pár pillanat 8292 2| szaladgálás közben annyit rázódott, hogy a nyaka leszakadt, 8293 3| az atléta urak ugyancsak rázták a kezöket.~ ~- Képzeld csak, 8294 3| értékelnek is és felbecsülnek reális itélettel. - Pompás kis 8295 2| téma nélkülözi a teljes realitást. A természet költője nem 8296 3| sem moccan; a szeme se’ rebben; csak néz, vár és egy kicsit 8297 3| gyönge szellőtől, mintha rebbenős madárkák szárnyai lettek 8298 3| Egy elmaradt fiatal fogoly rebbent ki Ürge elől ebben a pillanatban. 8299 3| boldogan csókolgatta a kezét, rebegte:~ ~- Apuskám, apuskám! Ugy-e 8300 3| Vasadyt nem nagyon érdekelte. «Referenciákat» ugy sem szerezhetett róla. 8301 3| jelentéktelenségébe. Az asszony refrainje minderre ez volt: maga mindent 8302 3| s a mi ezer esztendőkről regél.~ ~Tündérmeséket sugdos 8303 3| be velök. Hisz valamennyi regélt neki. Még pedig mindegyik 8304 3| ekkor meg ekkor, - ahogy régente szokták.~ ~Körtvélyesy Sándornak 8305 3| sem dráma, sem tizkötetes regény, amelynek ennyi és ilyen 8306 1| novellát írt, van néhány regénye is. Tagja a Petőfi- és a 8307 3| Rettenthetetlen bátorságu, regényes alak. Ez a két fiu mindig 8308 3| egybe a sorsukat, mintha regényhősök lettek volna, akiknek az 8309 3| elvégzése után egyetlen öröme a regényolvasás volt.~ ~Amikor a három gyermek 8310 3| gazdaságba. Délfelé járt, amikor reggeledett neki.~ ~Az egész nap ugy 8311 3| Trézsinek:~ ~- Adhatja a reggelit, felkelt az úr.~ ~ ~ ~ 8312 3| hitvány kis felesíge legyik!~ ~Reggelizésre visszakerültek az uri házba.~ ~ 8313 3| csinálja kend, elhajtom reggelre a két girhes lovát az istállójából 8314 3| Elválni sem. Maradjon minden a régiben; a fiunkért, akinek igazibb 8315 3| elsőség. Aminek az oka abban rejlett, hogy ahol először a misszió 8316 3| alkalmazkodtok hozzá, az igazi erőben rejlő gyengédséggel. Mert mit 8317 3| pénzed», mert még előlem is rejtegeted, titkolod; mintha baj lehetne, 8318 3| ha valamelyik lugas sürü rejtekében mesélt nekik.~ ~Csudálatos 8319 3| emlékezetével, amikor olyan rejtelmesen panaszosan suttogta utoljára: „ 8320 3| gyöngyházdobozt, amely a leveleket rejtette.~ ~Felkelt az asztal mellől 8321 3| megy neki a veszedelmeket rejtő ingoványnak.~ ~Különös érzései 8322 3| biz’ egy nagy vadludtojás rejtőzött. Gyurka letette a süveget 8323 3| bozontos szemöldöke megrándult. Rekedt hangján morogta:~ ~- Nono, 8324 3| rázta a kacagás, hogy a réklijéről lepattogtak a kapcsok.~ ~ ~ ~ 8325 3| fogathoz szükséges egyéb uri rekvizitumokra sem. A két lova nagyszerü 8326 3| amelynek az orrcimpája remegett, a szeme tüzelt s az egész 8327 2| az érzésvilágunk boldogan remeghet meg tőle.~ ~Hogy ezzel az 8328 3| izgatottan, hideglelősen remegve. De maga is megijedt a vakmerőségétől. 8329 3| csudálta az előtte pompázó remekséget.~ ~Hallgatta, hogy zúgnak 8330 3| az ember; meg hogy milyen remekül pikkelyezettek a kis gyöngyházas 8331 3| munkáját? Pedig éppen azt remélte, abban bizakodott, hogy 8332 3| kend!~ ~A csapláros halvány reménnyel ment a borért.~ ~Amig odavolt, 8333 3| jobban csábitotta, mint a reménybeli hivatal, amelyért csak ki 8334 3| egyszerre.~ ~- Becsületszóra? - reménykedett a csárdás. Azt már muszáj 8335 3| mindenki. Sietett a sok reménykedő boldog magyar a magyar katonák 8336 3| más, és másképen is káros. Reménylem, tudja, hogy a sólymok károsak?~ ~ 8337 3| asszony» átlagos önállóságát reménylik, nyugodt jövővel kapcsolatban. 8338 3| minden számitásomat, minden reménységemet azzal, hogy nincsetlen asszonyt 8339 3| leányka ráemelte csudálkozó, reménységgel élénk tekintetét.~ ~- Már 8340 3| előbb szoktatja magát a jó reménységhez. Meggyőződik, hogy nem fenyegeti-e 8341 3| virágesővel fogadta nemzeti reménységünk védőit, a magyar katonákat. 8342 3| hittem a találkozást az öreg remetével.~ ~Már jó ideje tartott 8343 3| világon, az anyák ezzel fogják rémiteni rossz gyermekeiket. Az apák 8344 3| gyermekkora óta nem tudott már. A rémület, a feleségéért érzett aggódása, 8345 3| igaz betyár. A sok pandur rémülten szaladt szét, amikor a csendbiztos 8346 3| hivták és cirkuszcsillag volt Rencznél. Szépnek találtam; ámbár 8347 3| hogy mit is akartam veled rendbehozni.~ ~Ilyenkor minden abban 8348 3| Alighogy a tőrömet ujra rendbehoztam, hallom a kis pisztoly csettenését 8349 3| A kis tanitónő teljesen rendbenlevőnek tartotta a bókot és el is 8350 3| szokta megkérdezni, hogy mit rendeljen, ha beteg van a háznál. 8351 3| szivének a dobbanását.~ ~A rendelkezés ugy szólott, hogy a hajtás 8352 3| idejével annál szabadabban rendelkezhessék. Aki igy figyelte az élete 8353 3| velem nem esztek, itt nem rendelkeztek; csináljatok, amit akartok! 8354 3| rakták az ápolói a doktortól rendelt vizes borogatást.~ ~Nagy 8355 3| simulás folyondárként. Igy rendelték ezt a magasabb hatalmak, 8356 3| néni kis hagyatékának a rendezésében találtam.~ ~Éppen egy ócska 8357 3| jutott, amikor a tükre előtt rendezgette éjjeli pongyoláját. Egy 8358 3| Hát jól van, galambom; rendezkedjél, ahogy tetszik; azután, 8359 3| Kamilla rögtön elkezdett rendezkedni.~ ~- Ez igy nem jól van... 8360 3| hajtásokat tehát ugy kellett rendezni, hogy a vadászok messzire 8361 3| kezdődik, ha a vadászat rendezője belefuj a kürtjébe. Ha a 8362 3| közös játékokat nemcsak rendezte, vezette, hanem a legtöbbször 8363 3| szántam.~ ~A hajtást ugy rendeztem, hogy a Kopaszhegy sűrüségei 8364 3| mindenről megvan a saját rendithetetlen véleménye. Nem is tudom, 8365 3| nyomdokaikba lépnek. Ez a dolgok rendje s mert Istentől való rend, 8366 3| gazdaságban ugy ment minden a maga rendjén, mint a karikacsapás. De 8367 2| talizmánom.~ ~Egyáltalában rendkívül szerettem volna mindig hasonlítani 8368 3| leszámitva, doktor Mariska rendkivüliség volt a maga nemében. Először 8369 3| ház, annyi szokás. Az én rendszerem itt nálam bevált és igy 8370 3| pisztolya, amelynek még a rendszerét sem tudom. Nem olyan volt, 8371 3| társaim voltak.~ ~Az eperfákat rendszerint teleraktam lószőrhurkokkal 8372 3| Mindig csak eggyel, de azt rendületlenül tartotta.~ ~A verebek végkép 8373 3| repüléssel huzódtak be a nádas rengetegébe. Ott leszállottak valahol.~ ~- 8374 3| kacagott ilyenkor, hogy rengett bele a ház.~ ~Később ez 8375 3| A vizsla egyet ugrott a répa közé és elkapta a felrebbenni 8376 3| hirtelen kijózanitotta.~ ~A répaföld felől nagy kiabálás hallatszott.~ ~- 8377 3| mozgott a szék lába, azt reparálta meg. Igaz volt-e, azt a 8378 3| tanyát, innen a nyitraszegi répást meg kukoricást tisztelte 8379 3| ahogy már megmondtam: a répatáblában kezdik. Minden hajtógyereket 8380 3| át a nemzeti széthullás repedésein.~ ~Szövetségeseik, büntársaik, 8381 3| mint megannyi nyugtalanul repeső angyalszárny. A határtalan 8382 3| lélekjelenlétem visszatért. Gyorsan repetáltam és két lépésnyiről ugy lőttem 8383 3| akkor menten a falhoz repiti a féllitrát. Most utána 8384 3| elkezdenek éledni, mozogni, repkedni, szálldosni és benépesitik 8385 3| aki ugy körülfonta, mint a repkény és gügyögött-pittyegett, 8386 3| olyan egyformának látszott a repülésök, hogy egyikre sem lehetett 8387 3| felkerekedtek és nehézkes, alantjáró repüléssel huzódtak be a nádas rengetegébe. 8388 3| és már nem birja tovább a repülést.~ ~Nosza, belenyilalt agyába 8389 3| mintha királykisasszonyért repülne valami pompás hintó, ugy 8390 3| mintha szárnyok volna, ugy repülnek.~ ~Ebből meddő vita támadt, 8391 3| az almavirágos napernyő résein.~ ~Mintha fehér bárányfelhők 8392 3| hogy nagyon vigyázzon; résen legyen...~ ~A farkas fordul 8393 3| is vannak; az efélét nem respektálják. Hanem a medve, az más, 8394 3| ur medveölő és eszerint respektálták. El kellett neki hinni, 8395 3| hagyján, annak oda se. Hanem a restelkedés! - A hugaim kinevetnek, 8396 3| magára.~ ~Az úr borzasztóan restelkedett. Csakugyan azt igérte volt, 8397 3| világ. Bosszankodik is, restelkedik is. Meddig tart ez még?... 8398 3| motyogja András gazda. Restelli az igazat megmondani.~ ~ 8399 3| a kéréshez.~ ~- Magam is restelném, ha megtudná, - mondta az 8400 3| templomokban. Éppen ez a rész esett a kastély meg a vadászház 8401 3| keresztül esett a fején; egy részegeskedő kocsis pedig, aki éppen 8402 2| sólyom. A kész téma megírása részegítő gyönyör. Igaza volt Mikszáthnak, 8403 3| a becsületemre; de akkor részegséget éreztem. Az volt csak az 8404 3| hivtak az ország különböző részeibe, az otthonukba. Azok közt 8405 3| Dengelegi-birtok elszakadt részeinek a visszakapcsolása...~ ~ 8406 3| szerelemtől, amelyben nekem semmi részem sem volt.~ ~Hisz te mégis 8407 3| gyalázatos dolog volt a barátom részéről; hisz teljesen ellenmondott 8408 3| az én lelki lakomáimban részesülhet, és aki még sohasem mondta 8409 3| Gondolhatod, milyen méltánylásban részesülök általa. De hadd mondjam 8410 3| kipusztitott csonka Hazánknak azt a részét, amelynek a határán tilalomfát 8411 3| Isten hidege! Brrr!~ ~Pados reszket a fázástól; ezer farkasért 8412 3| A világhiresség is csak részletkérdés. Ha valakiről százmillió 8413 3| magát mindenképen. Ő is részt akart venni a vendégek üdvözlésében 8414 2| ezen kezdjük, mindnyájan részvétre méltóknak tarthatjuk magunkat. 8415 3| feküdtek egymáson, szinte rétegesen; a tó is csak éppenhogy 8416 3| virágot, gyomot, amely a rétemen, meg a földemen nő. Aki 8417 3| bokron sordély serregett. A réten alacsonyan cikáztak a fecskék. 8418 3| lassankint, mint valamikor a rétség tündérmadarai, a fehér kócsagok. 8419 3| augusztusi nap volt. A füves rétszalagon, ahol a fiatalok áthaladtak, 8420 3| rendben, hogy a cselédsége rettegett tőle. Nem is beszéltek róla 8421 3| szagát is hordja. Ennél rettegettebb, riasztóbb jelt nem ösmer 8422 3| és amikor attól lehetett rettegnem, hogy elveszithetnélek valahogyan, 8423 3| szerelem lángolását, amelytől rettegve, fázva riadozik.~ ~Sokat 8424 3| a szivem, hogy itt hagy. Rettenetesen egyedül vagyok.~ ~Képzelje 8425 3| maga, aki elképzel ilyen retteneteset?... Mi az, hogy maga apja 8426 3| asszonyai és leányai, akik nem rettentek vissza attól a gyalázattól, 8427 3| mint a Cooper Vadölője. - Rettenthetetlen bátorságu, regényes alak. 8428 3| legrettentőbb és egyre még rettentőbbé váló érzésem, hogy én tulajdonképpen 8429 3| elszántan és a szeme arra révedezett, ahol az a nagy szürke vadludpár 8430 3| Isten áldja meg.~ ~A szeme révedezve siklott végig még egyszer 8431 2| névjegyemet, fogadott.~ ~Illő reverenciával mondtam meg, hogy egyedüli 8432 3| Azt a veszett kutyát a revolveremmel lőttem agyon, két lépésnyiről 8433 3| agyon, két lépésnyiről s a revolvert rögtön eldugtam a hátulsó 8434 3| néha-néha felnyögő szél rezditi meg a bokrokat.~ ~Pados 8435 3| réti héjják.~ ~Pacsírta rezeg fel a menyei kék mezőre; 8436 3| levélirásra...~ ~A délutáni nap rézsut besütött és a sugárkéve 8437 3| csattogott el onnan. A nap fénye rézsutosan szürődött rájok nyugat felől.~ ~ 8438 3| vállalkozó, semmitől meg nem riadó ember volt. Az első feleségével 8439 3| köze ehhez Lacikának? - riadozott az asszony.~ ~- Csak az, 8440 3| foltosodtak. A rigók csacsogva riadoztak arrább az utjából. Egy fordulónál 8441 3| örvösgalamb. Észrevette őket és riadtan csattogott el onnan. A nap 8442 3| szükségem; mire vágyom, mi riaszt el, mi aggaszt, mit nem 8443 3| Megrezzenve eszméltem fel erre a riasztó kérdésre. Éreztem, hogy 8444 3| hordja. Ennél rettegettebb, riasztóbb jelt nem ösmer a vadállat. 8445 3| volt, sok gyümölcsfával, ribizke- meg köszmétesorokkal, veteményes 8446 3| a „lakos”.~ ~Marci aféle ridegbetyár, aki itt él-hal a pusztán. 8447 3| fölött, a füstös falakat, a ridegséget, mindent - mindent! Mert 8448 3| fehér szeplők foltosodtak. A rigók csacsogva riadoztak arrább 8449 3| bizonytalanul kapkodó; a hangja rikácsoló. Mindig ilyeneknek képzeltem 8450 3| Arra! becsületszóra! - rikkantott egyet, de nagyot, Gányó 8451 3| virágzik...~ ~- Nini! - rikkantotta öreg Sajtár Dani önkéntelenül.~ ~ 8452 2| dallamokat, amelyek lágyan ringatják a lelkemet. Valaki hárfázik 8453 3| szűzfehérség mellett a sok ringó-rengő almavirágról édesen mosolygott 8454 3| menyecske és elfordult; ugy riszálta a derekát, dacosan.~ ~Pados 8455 2| önfeláldozó fáradsággal lehet.~ ~Ritka az olyan istenáldotta költő, 8456 3| arra veszekedett zsivajjal robajlott fel a tavakról a temérdek 8457 3| vulkánná változott s az égig robbantotta ki lelkesedése lángját.~ ~ 8458 3| város hivatalos átadása után roboghatott be a magyar katonaság vonata 8459 3| mintha zakatoló gyorsvonat robogna vele vissza ezen a két hónapon, 8460 3| nekem adja magát? Mire én a robotomból szabadulhattam, magának 8461 3| hogy egész életünkön át robotosok legyünk. A magam ura akartam 8462 3| Egyébiránt ugyanaz a tagbaszakadt robusztus ember volt harmadik János 8463 3| egész lelkemet. Pedig az a rög, amelyet másnak turok, nekem 8464 3| iránt. Ő a halhatatlanság rögeszméjében szenved és hiába magyarázom 8465 3| az csakugyan behivó volt, rögtönös jelentkezést parancsolt. 8466 3| legcsudálatosabb történeteket rögtönözte szájtátva figyelő hallgatósága 8467 2| mindet hallhatjuk, művészi rögtönzésekben, kíváncsiságot keltő szünetekkel, 8468 3| feleségét, hogy mit szól ehhez a rögtönzött névnaphoz.~ ~Most az egyszer 8469 3| amikor ezen érte magát, röstelkedő fejcsóválással fordult másfelé, 8470 3| megszólalt az apám: folytassuk?~ ~Röstelkedve feleltem: - Megadom magamat. - 8471 3| Tud, - mondta Körtvélyesy röviden. És amikor Pásztor Jancsi 8472 3| annyi időre, ameddig egy rövidke gondolat tart. Tizenhat-, 8473 3| mi az? Miről van szó?~ ~Rövidrenyirt, sűrü fekete hajjal pompázó 8474 3| urficska, ha hoz egy rövidszivart, elmondok valamit magának 8475 3| Az asszony látta, hogy rogyik össze a vesztébe indult 8476 3| fejbe csapták volna, térdre rogyott és összetette a kezét, ugy 8477 3| elvált a társaitól; elkezdett rohamosan ereszkedni, lefelé igyekezni, 8478 3| és fergeteges dübörgéssel rohan tüskön-bokron át a vezetője 8479 3| elvész ebben a lélekzetfojtó rohanásban.~ ~A ménes szorosan összetart; 8480 3| megállitotta a lejtőn a rohanást és elkezdett uj életre berendezkedni.~ ~ 8481 3| eléje s ezzel a mögötte rohanók elé kerül. Kész a kavarodás. 8482 3| láthatta.~ ~Hanem a sárgák csak rohantak; vakon, de ösztönösen balfelé, 8483 2| nyárról című hangulatom; rohantam haza, hogy rögtön megírjam. 8484 3| egy korán kiszemtelenkedő róka ugrott el a dög mellől. 8485 3| mellől; megvárta, amig a rokkant ember oda nem bicegett hozzá. 8486 3| rózsaillat. Egy finom faragványu rokokó asztalkán óriási rózsabokréta 8487 3| tojásom sincs. Én csak az árva rokon vagyok Esztinéniéknél. De 8488 3| földbirtokosnak valami távoli rokona, aki évtizedekig nem hallatott 8489 3| beszélni. Hátha... hátha... A rokonságunk jogán merhettem valamit. 8490 2| hogy az irántam mutatkozó rokonszenv és megbecsülés jeleit hálátlanság 8491 3| semmit sem, - utasitotta a rokont a földesur.~ ~- Bizd rám - 8492 3| mennyire megszédült a mi távoli rokonunk szépségétől, nekiduráltam 8493 3| irt neki. Az „Erzsébet”-ről nem ösmert rá. Ha Bözsit 8494 3| novellatémám és a hősnőmet rólad akarom festeni; gyere csak, 8495 3| magamban, - de mit fog gondolni rólam, ha ilyen szószegő, pipogyának 8496 3| Hátha én akkor leveszem rólatok a kezemet és semmitsem adok 8497 2| Eleinte szívvel-lélekkel romantikus voltam. Határtalanul szerettem 8498 1| alatt, Az erdő könyve, A róna és az erdő, Az én világom, 8499 3| tavasz verőfényében fürdött a rónaság. A zsombikos erekkel átszeldelt 8500 3| vágom,~ Ugy repülök át a rónaságon.”~ ~Kandó egy sánta csikóval 8501 3| határdomb felkönyököl a rónaságra: kezdődik a szemnek elveszően 8502 3| megmenekült az élet számára, ronccsá vált. Olyanná, amilyennek 8503 3| egy lövést kapott. Arra ronggyá váltan zuhant le.~ ~- Miért 8504 3| szent helyet». - Mint a rongy, ugy esett le; - lássuk 8505 3| szószegő, pipogyának lát egy rongyos vacsora miatt!~ ~- Vesztettem, 8506 3| jutott, hogy azzal csak ronthatna. A kis bajból nagy lenne.~ ~ 8507 3| kunérozom?... Iszen csak nem ronthattam be ajtófélfástól a házába! 8508 3| zaj támadt; a két kis buba rontott be a szobába. Az Isten a 8509 3| Azután elindult.~ ~*~ ~Ment a ropogós havon az erdő alá, ahová 8510 3| felé, a fácánosban, csakugy ropogott néha a puska: az innensőn 8511 3| pók; azután kigyóöleléssel ropogtatták meg csontjait.~ ~Világszégyenévé, 8512 3| az semmit sem; csak még rosszabbul lett a szegény teremtés. 8513 3| ősembernek, akitől csak a rosszak félhettek.~ ~Vagy husz esztendő 8514 3| fejcsóválással adta tudtomra a rosszalását s a leányokat eltiltotta 8515 2| mindent. A sok jót is, a sok rosszat is.~ ~Ezentúl pedig a sors 8516 3| sopánkodtam - hogy a rosszullétem akadályoz ennek a remek 8517 2| kivált madara van, de még a rovarai is, mind beleilleszkedik 8518 3| lepkékkel és éjjel kóborló rovarokkal együtt, persze mindjárt 8519 3| szivósságban meg sem közeliti a rovart. Már csak magában véve az, 8520 3| Csudás történeteket mesélt a rovarvilág alsóbbrendünek hirdetett 8521 3| kocsija bizony elnyütt és rozoga volt; a szerszámja pedig 8522 3| tempóban, senki sem nézte rozogának a kocsit, sem elnyüttnek 8523 3| rokokó asztalkán óriási rózsabokréta volt; mögötte széles, hófehér 8524 3| vastag szőnyegen és a nagy rózsabokrétát széjjelszórja maga körül, 8525 3| ahonnan csakugy áradt a rózsaillat. Egy finom faragványu rokokó 8526 3| függönylibbenéstől s attól a rózsaillatnak tengerdagálya hömpölyög 8527 3| is érzem azt a csudálatos rózsaillatot, most is látok valamit, - 8528 3| Olyan itt, folytatta, mintha rózsaligetben volnánk.~ ~A férfi mosolygott.~ ~- 8529 3| Még a fjordok szikláit is rózsás kertté varázsolná számodra 8530 3| szende, viruló, gyönyörüséges rózsaszál.~ ~A gazdasági segéd alig 8531 3| A segéd, meg a nyiló rózsaszál-kisasszonyka.~ ~Az urfinál puska volt, 8532 3| egyetlen ablakon rejtelmes rózsaszinü üveg, amely a napvilágot 8533 3| várna, akinek a lába elé rózsát hint a vőlegénye...~ ~Elment.~ ~*~ ~ 8534 3| az elején régi cölöp volt rozsdás táblácskával. A táblán elmosódott 8535 3| párázatát. Azután továbbindult a rozstábla felé, amely már-már az aratást 8536 2| Ettől kezdve túl voltam a Rubikonon, nyitva volt előttem az 8537 3| megcsipte ostora hegyével a rudast.~ ~Abban a pillanatban előre 8538 3| arra fordithatom a szekerem rudját, amerre jól esik.~ ~A méhzugásokozta 8539 3| arca pergamenszinüvé és rücskössé vált. A dereka meggörbült. 8540 3| csikóval bajlódik s eközben rug egyet a lába közt sündörgő 8541 3| lépdeltek előre feszesen, rugalmasan. Fel volt virágozva mindenik. 8542 3| cédulaházat. Onnan csak egy rugaszkodás volt a piac túlsó széle, 8543 3| Lám, alighogy egy jókorát rugaszkodott idáig legénykora óta s már 8544 3| hivatalt kunyorálni, hogy mások rugdossák őket.~ ~Fiam, én szolgáltam 8545 3| mindnyájunkat béklyóba verve rugdosson, kinozzon; önmagának is 8546 3| nekifordult s visszájáról olyat rugott rajta, hogy holtáig emlegethette. 8547 3| hirtelen megfordultak és ott rugták egymást, ahol érték, bizony! 8548 3| Teneked talán nincs is igazi ruhád; csak amit Anica elnyű, 8549 3| kellett a bajuszodon is, a ruhádon is a pipaszagot.~ ~Ha elfulladva 8550 3| fért el egyéb. Diván meg ruhafogas volt az irodában. Több nem 8551 3| takaros is; most is a pesti ruháiban jár; olyan, mint valami 8552 3| több cselédet tartok; ha a ruháimat nem magam varrom, hanem 8553 3| ennem; volt lakásom; volt ruhám; még szórakozásom is: és 8554 3| magamról a könnyü nyári ruhát, aztán neki a szőke Tiszának, 8555 3| élő festmény; egy fekvő, ruhátlan Vénusz, egy aranyhaju szirén, 8556 3| meleggé, otthonossá? Vagy a ruházatomra nem költhettem volna-e sokkal 8557 3| felhasitotta.~ ~Szörnyüködés, sajnálkozás, megdöbbenés az egész vonalon.~ ~ 8558 3| egész esetet.~ ~Az anyám sajnálkozott. A huncut kis hugaim kacagtak. 8559 3| odakint.~ ~Az asszony nemhogy sajnálta volna; inkább nagyon mulatságosnak 8560 3| gyönyörüséges szép asszonyt sajnálták. - Ugy rajzott körülötte 8561 2| sok elhamvadt témát sokáig sajnáltam.~ ~*~ ~Volt az életemnek 8562 3| tudok, hogy ki hordogatja a Sajtárék Jucikájának petrence-számra 8563 3| érzett aggódása, könnyet sajtolt ki a szeméből.~ ~Elkezdte 8564 3| szánták.~ ~Az emberiség salakja az emberiség koronája fölé 8565 3| káposztából, paszulyból, borsóból, salátából, korai krumpliból meg tengeriből 8566 3| kocsit, sem elnyüttnek a sallangos szerszámukat; hanem mintha 8567 3| Hajts! - mordult rá a feléje sanditó kocsisra. - Hanem azt mondom, 8568 3| mondta és féloldalt sanditott Nyírőre, hogy vajjon nem 8569 3| elhallgat a nótával s oldalvást sanditva szól rá Kandóra: - de szép 8570 2| kéregetőt.~ ~Gyulai a Főherceg Sándor-utcában lakott, a saját házában.~ ~ 8571 3| régente szokták.~ ~Körtvélyesy Sándornak akkor volt nevenapja azelőtt, 8572 3| ami nem volt csuda, mert Sándornál delibb legény nem igen akadt 8573 3| káromkodj! Van Isten, édes Sándorom; hidd el, hogy van!” - Még 8574 3| MEGTÉRT.~ ~Bárándi Nagy Sándort az egész környék házsártos, 8575 3| észrevette, hogy nagyon sántit a nyerges; megnyilalta a 8576 3| kárvallott kocsis és úgy sántitott, mint akin nem is egy könnyü 8577 3| éjszakában és gonosz grófokat sanyargat, bizony! Muszáj volt neki 8578 3| szakadékos uton, amelyet az őszi sarak, meg a téli hóolvadások 8579 3| magyar álarc alatt, tiporta sárba nemzeti lobogónkat! A magyar 8580 2| egyhangú mindennapiság, a sárban cammogás, a szüntelen igavonás, 8581 3| A vén csárdás mégis a sárgában bizott jobban.~ ~- Fogadjunk - 8582 3| összeárulgatott a finom kalarábéból, sárgarépából, káposztából, paszulyból, 8583 3| verebekkel, a seregélyekkel, a sárgarigókkal, meg a magtörő pintyekkel, 8584 3| de még az sem bir velök. Sárgásfakó füstoszlopokként tornyosulnak; 8585 3| madárlépet főzni fagyöngyből. A sárgászöld, ragadós, nyúlós pépet egy 8586 3| tehénke meg a borja, meg a sárgazöld libuskák, meg a nagy fehér 8587 3| nekiszaladt a gyümölcsös sarkába ágyalt virágostáblának s 8588 3| visonganak a sólymok a kert sarkában lévő nagy akácfákon.~ ~- 8589 3| bekanyarodott a füzesfasor sarkához, ahol a fiatal házigazda 8590 3| nem fogad szót nekem.~ ~Sarkantyuba kapta a nagy lovat s elvágtatott.~ ~- 8591 3| mint a telivér-csikónak a sarkantyuzás. Jó messziről kiabált vissza: - 8592 3| ment volna most nekik a sárkányoknak, hogy tüzönvizen eljusson 8593 3| kitelik szivem, hogy még Sárkányt is megnyergelteted magadnak 8594 1| november 15-én Keresztes (ma Sárkeresztes) fehérvármegyei községben, 8595 3| visszanyomkodta a pipába; a sarokból előkapta a botját és akkor 8596 3| közt. A nádasok környékén a sás uj zöldje összekeveredett 8597 3| szürke vadludpár ácsorgott a sásas szélén.~ ~Az ég tengerén, 8598 3| tocsogott a lapos medence sással benőtt foltján. Egy bokron 8599 3| összekeveredett az aszott avas régi sásszalaggal. Ott nagy szürke vadlibapárok 8600 3| lévő padon ütöttem fel a sátorfámat. A kórókat kitettem negyven-ötven 8601 3| medveölő».~ ~Egyszer egypár sátoroscigány éjjel ki akarta bontani 8602 3| vanessákon, az apaturákon, a satyrusokon, a papiliókon, meg az esti 8603 3| irgalmas anyánk, Jézus szent sebeire kérlek, ne hagyj el, mert 8604 3| hátát. Meg is mutogatta a sebeit. Félmeztelenre vetkezett 8605 3| még csak nem is láttam. A sebhelyeim szurások, vágások, srapnellsebek; 8606 2| csalódás.~ ~*~ ~»Poeta non fit, sed nascitur.« A költő nem lesz, 8607 3| Hat óra már elmult s a segédek elmentek. Barnóty ilyenkor 8608 3| gondol az asszonyra, sem a segédjegyzőre. Csak a farkast lesi. Meg 8609 3| Ugy-e bizony?~ ~Most meg a segédjegyzőtől zugott a kerülő feje. De 8610 3| maga a gazda végezte. A segédnek az irodában adott másolómunkát 8611 3| Ezzel most bizonyosan nem segit magán. Inkább nekiszaladt 8612 2| magadért olyasmiben, amiben nem segít rajtad a poetika licencia; 8613 3| mondani, de még nem meri.~ ~- Segitek neki! - határozta el hirtelen. 8614 3| Örökké csak magát.~ ~Diána segitett Ürgének. Ha a cigánygyerek 8615 3| törekvésében odaadással segitette. Végül pedig szerzett a 8616 3| ahol hasznomat vehette, segitettem neki a gazdálkodásban; felügyeltem 8617 3| mind összecsőditette, hátha segithetne a bajon valamelyik. De hiába 8618 3| Csak még ezen a nagy dolgon segitse át a gyerekét okosan; a 8619 3| hallottam, jött a nem remélt segitség. Éppen akkor érkezett meg 8620 3| disznóölésre hivták Keszeget segitségnek.~ ~*~ ~András gazda már 8621 3| amiben az ő fiatal tudása még segitségre szorult.~ ~Egyébiránt ugyanaz 8622 3| hogy szépen megkérjem, segitsen a bajomon. De akkor nem 8623 3| most tégy ki magadért!... Segitünk rajtok, - mondta Nyírő. - 8624 3| saját fajuktól is megvetett sehonnaiak marcangoltak bennünket.~ ~ 8625 3| De nem birta kitalálni. Sehonnan sem fujt. Szélcsend volt. 8626 3| van, ahogy mondod s ahogy sejted, hogy „valami nincs rendben”, 8627 3| Ugy tett, mintha nem is sejtené, mi lappang a hirtelen változás 8628 3| tisztábban, világosabban sejteni. - Ördög vigyen el engem, 8629 3| bambaságnak láttad, mert nem is sejtetted, hogy mi van bennem. És 8630 3| irodába, amikor az intézőt ott sejtették. A szobájába a világért 8631 2| beszély«-nek mondták.)~ ~Ebből sejthettem, hogy rám fog szavazni.~ ~ 8632 3| fürkészte a lelkével, hogy sejti-e a tanár, ami itt most történt.~ ~ 8633 3| tagbaszakadt alakja nagy testi erőt sejttetett. Kevésbeszédü volt és nem 8634 3| olyan idomokkal, amelyek sejttették, hogy a báli toilettje a 8635 3| vastagságu gyökérujjait finom, selyembársonyos, sötétzöld moh fedi.~ ~Ebben 8636 3| állhatta, hogy legalább ezt selyemből ne csináltassa, kacérul, 8637 3| csak a sarokban levő nehéz selyemfüggöny keltette fel a leány kiváncsiságát. 8638 3| fejéről lecsúszott a zöld selyemturbán és alóla elkezdett lefelé 8639 3| amelynek áttetsző szines selymén keresztül világitott a karja 8640 3| beleturkált a fejét elboritó selymes hajboglyába s közénk telepedett.~ ~- 8641 3| vendéget jelent. Ha pedig a semlyékes pusztai tóságon nyugtalanok 8642 3| Mindenki ugy ösmerte, mint akit semmiben sem lehet hajlitani. Jóindulatu 8643 3| tűzzel-vassal verem magamat a semmiből előre, féltucat földesurat 8644 2| szavazatot kaptam.~ ~Soha semmiért sem kilincseltem. Nem értettem 8645 3| egy kicsit elpirulva. - Semmilyen tojásom sincs. Én csak az 8646 3| pattant fel hirtelen, - hisz semmitek sincsen; csak nem kivánnád 8647 3| rászakadna.~ ~Minden okossága semmivé vált. Megrendülve nézte, 8648 3| nem birt volna öröme telni senkiben sem azok közül, akik mindig 8649 3| szerencsétlen ember nem törődött már senkivel sem ezen a világon, csak 8650 3| boszorkányokat, akik éjfélkor seprünyélen lovagolnak, s akiknek a 8651 3| kedvesnek találta, hogy ez a serdülő poétácska minden sorát elhozta 8652 3| volna adnunk; - és még egy sereg ilyen ha - amelyekkel végül 8653 3| Bocskay-süveges kisasszonyok serege virágzáporral hintette meg 8654 3| rengeteg vadliba, amely seregekben vonul ilyenkor ki a vetésekre, 8655 3| teleraktam lószőrhurkokkal a seregélyek számára, mert azokból a 8656 3| eprésztem a verebekkel, a seregélyekkel, a sárgarigókkal, meg a 8657 3| lépvesszővel, a hivogatóim seregestül csalják oda az ő fajtájokbeli 8658 3| hiuságodon ejtett halálos sérelmet le bird nyelni, és a megalázkodásod 8659 3| nyilásu csőbe egy szem nyolcas serét illett bele, amelyet a töltővesszőcskével 8660 3| ki a csőből az egy szem serétet, amellyel tiz-tizenöt lépésnyi 8661 3| amely igy uj meg uj munkára serken. A maga kék nyakkendője 8662 3| foltján. Egy bokron sordély serregett. A réten alacsonyan cikáztak 8663 3| nyájat. Barátkoztam a bokron serregő sordéllyal. Az egész világ 8664 3| meg a nagyapja. Ugyanolyan sertehaja volt, inkább barna, mint 8665 3| bennünket egymástól, a leveleit sértetlenül és elolvasatlanul visszakapja 8666 3| segédjegyző szeret erre sétálni; különben őneki ahhoz sincsen 8667 3| emelgessen szekérrudakat, mintha sétapálcákkal játszott volna.~ ~Mindenki 8668 3| meglepetés járhat a körülötte settenkedéssel.~ ~*~ ~A gazdaságban ugy 8669 3| a tarisznyájában.~ ~- Ne siessen, csillapitotta Nyírő; gyerünk 8670 3| kapkodom össze a holmimat. Sietek fel a kertből a tizenhat 8671 3| vadőreim bizonyosan ide sietnek a lövésre.~ ~Az asszony 8672 2| természet igazságai felé siettében.~ ~*~ ~Hallom a természetet.~ ~ 8673 3| megnehezteltek rá és nem siettek vele meleg összeköttetést 8674 3| megtámadná. A holttetem nem sietteti, azzal ráér; és különben 8675 3| alá kaptuk s uccu neki, siettünk a vadászterületünkre.~ ~ 8676 3| Nem is akart. A tarvölgyi sik gazdaságban ugyis előlről 8677 3| megjelenésekor, hogy lesz-e sikere; és kész lett volna kikaparni 8678 2| példaképpen.~ ~Első ilyen sikeremet »Szüret« című dolgozatommal 8679 3| amelynek minden eddigi sikerét köszönte. Még nem adta fel 8680 2| a gyenge elbukik. Minden sikernek ára van. Egyszer a szívünk 8681 2| valamit. Nem tartottam volna a sikert írói érdememnek.~ ~Még az 8682 3| már két hajtóvadászat is sikertelen volt rájok. Kevés volt a 8683 2| hevülettel, hogy hátha még egyet sikerülne lőnöm. Egyszer lenézek boldogító 8684 3| A vágás a fácánossal a sikföldi ligeterdő alatt terült, 8685 3| meg.~ ~A szeme révedezve siklott végig még egyszer mindenen; 8686 2| pártíhoz, kétségbeesett sikoltozás támadt odakint: Tűz van! 8687 2| konyhában csak kétségbeesve sikoltozó nők voltak. A férficselédség 8688 3| jókora domb volt az, de siksági emberek hegynek mondták) 8689 3| túzok, amely csak a sima sikságon van odahaza. Ahol hegyek 8690 3| majd elintézzük mink azt simán. No de most hallgass ide. 8691 2| kritikája provokálásába, a művei simításába, szépítésébe, hibái felfedezésébe 8692 3| zsemlyeszin-tarka tehenek simmentháliak; a kocák meg tiszta fajtáju 8693 3| pördül meg maga körül az úr simogatásától.~ ~- Ezentul nem fogja nekem 8694 3| Arra eszmélt, hogy a fejét simogatják és valaki megcsókolja a 8695 3| birjátok, csakis azzal, ha simogatjátok, ha kedvében jártok; ha - 8696 3| Jolánka, - kezdte a férfi simogató hangon.~ ~A leány elmosolyodott. 8697 3| tartani. Aki hol érte, ott simogatta-ölelgette a magyar ezredest. Bocskay-süveges 8698 3| huncut kis hugaim kacagtak. Simogattak. - Szegény! - mondogatták.~ ~ 8699 3| szorosan melléje és a kezét simogatva kérte:~ ~- Légy őszinte, 8700 3| jó érzés az ilyen drága simuló asszony ölelése, akiről 8701 2| erre az említett könyvemre Singer és Wolfner volt. Azóta is 8702 3| Megkérdezte a béresgazdát: - Sinkó, hogy van kend? Látom, úgy 8703 3| csak akkor jön utánam, ha sipolok, addig nem; értette?... 8704 3| legény vagy te, Gyuricám!~ ~Sipos Gyurka ugy engedelmeskedett, 8705 3| vezetett borjas tehénkével a Siposék Gyurkája. Olyan félbenmaradt 8706 3| senki sem járt arra, csak a sirályok, meg a vadgerlicék. Azoknak 8707 2| inkább, csak panaszkodni, síránkozni nem! Csak nem tenni szemrehányásokat 8708 3| fuldokolta keserves nagy sirással.~ ~Az elképpedt apa ott 8709 3| megenyhitő, gyógyitó, boldogságos sirást.~ ~A század ütemesen, feszesen 8710 3| hallgatni.~ ~Be’ sokszor siratták itt a felhők a magyart!...~ ~ ~ 8711 3| vadvirágot és elvittem a sirjára.~ ~*~ ~Amikor hazakerültem, 8712 3| odament a feleségéhez.~ ~- Ne sirjon, Bella, - mondta akadozva. - 8713 3| már a szomszédos kis falu sirkertjében pihent.~ ~Egyszerre elmult 8714 3| leborult a széke karjára és sirt-sirt.~ ~A férfi is egy nehéz 8715 3| határtalanul megalázva. Hányszor sirtam titokban reggelig és téptem 8716 3| amikor őrá került a sor, sirva-sopánkodva mutogatta a kék foltjait.~ ~- 8717 3| felől, visszhangos durranás sistergett végig az erdőn. Erre felneszeltem 8718 3| a torkom, mint a bugaci sivóhomok, amikor hetekig nem lát 8719 3| misszió parancsnoka.~ ~A skót tiszt megint odahajolt a 8720 3| nagyszerü!~ ~Egy szoknyás skóttiszt odahajolt a magyar alezredeshez 8721 3| álljon. Ki tudja, merre sodorja az ilyet a szél. Van itt 8722 3| áradat, amely hömpölygő sodrással tör utat magának. Nem lehetett 8723 3| ezzel a szerencsétlenségbe sodró viszonyával. Legyintett.~ ~- 8724 3| orgiáit.~ ~Nekünk idegen söpredék, magyar álarc alatt, tiporta 8725 3| rejtett zugaiban, de amint sötétedik, elkezdenek éledni, mozogni, 8726 3| oda özönlenek a fényre, a sötétségbe nyilaló sugárzástól elvakultan.~ ~ 8727 3| Keszeg András még éjjeli sötétségben sem volt.~ ~Még egyszer 8728 3| ötvenesztendős fát!... Zömöktestü, sötétszárnyu lepkéje milyen rettentő 8729 3| nagy legelők.~ ~A szárnyék sövénye mellett, subájára dőlve, 8730 3| haza, vagy Királydarócra a sógorához, akihez egy esztendő óta 8731 3| visszakanyarodott.~ ~- Aunnye! - sóhajt fel megkönnyebbülten és 8732 2| mindenségnek állandó, remegő sóhajtása.~ ~Mintha napsugarak citeráznának 8733 3| tette a kezét s csak ennyit sóhajtott: Ó!~ ~Egy fülke volt ott 8734 3| egymáshoz.~ ~- Jaj, Istenem! - sóhajtotta a kisleány. - Mit, te?! - 8735 3| iszonyodjanak tőled az emberek; sohase bocsásson meg teneked az 8736 3| Ezt pedig igy is, ugy is sokalta Nagy Sándor, hivatkozván 8737 3| feleségét is leparancsolta egy sokatmondó kemény tekintettel.~ ~Ferkó 8738 3| védelmezésében, talán még a sokféle gyönyörüségemről is lemondtam 8739 3| tölcsérrel öntötte a maga sokoldalu tudományát.~ ~Repültek az 8740 3| fel-felcsapó, erre-arra kóválygó sólymokra jól rájok leshet.~ ~Olyan 8741 3| törődve azzal a vakmerő sólyommal, amely néhányszor nekivágott 8742 3| erre tart;... sunyitva sompolyog; - szimatolva emeli a fejét; 8743 3| őket.~ ~A fiuk hosszu orral sompolyogtak kifelé.~ ~Feri az ajtóban 8744 3| Szerencsétlen vagyok, - sopánkodtam - hogy a rosszullétem akadályoz 8745 3| amelyet hosszu esztendők során félreteszegettél, akkor 8746 3| serdülő poétácska minden sorát elhozta őhozzá s őneki olvasta 8747 3| Barátkoztam a bokron serregő sordéllyal. Az egész világ a képzeletemé 8748 3| igazságot.~ ~Felállottak szépen sorjában, ha többen voltak. A férfiak 8749 3| olvasni, de már az első sorok után felpattant fektéből. 8750 3| antantmisszió bevonulása volt soron és csak a város hivatalos 8751 3| tizenharmadik is az ősi sorrendben, de mink csak a nagyapjától 8752 3| eljövendő negyedik János sorsát. Hisz az eddigi életök folytatása 8753 2| tenni szemrehányásokat sem a sorsnak, sem velünk egy hajóban 8754 2| Nagyon lehangolt nyomorult sorsom ilyen forgandósága.~ ~Alig 8755 3| tehát és engem átengedtek a sorsomnak.~ ~- Éjfélkor doktor Mariska 8756 3| mennyire a szivemen van a sorsotok. Én láttam, hogy itt valami 8757 3| hogyan él; ugy szőtte egybe a sorsukat, mintha regényhősök lettek 8758 3| alkalmasint a fiát szeretné a mi sorsunkra juttatni, ha nem nagyon 8759 2| hogy igazat ír.~ ~Egyetlen sort sem írtam le a természetről, 8760 3| leli; csak azt látták, hogy sorvad, fonnyad, elmulik lassankint, 8761 3| Hetek alatt öregasszonnyá sorvadt. Magával tehetetlen aggá, 8762 3| sólyom? Vándorsólyom.~ ~- Sose’ láttam még, - dadogta a 8763 2| hogy itt engem csalódás sosem érhet. Az igazságai nem 8764 3| bárányfelhők göndör raja uszott. Sóvárgó gondolataimmal kergettem 8765 3| vajjon nem volt-e meg az a sóvárgott önállóságom ugy, mint más 8766 1| vadászélményekkel. Ebben a műfajban specialista és a maga nemében nemcsak 8767 3| puskaszag is elkeveredik; ami specialitás az aggasztó „illatok” közt.~ ~ 8768 3| viz sehol sincs. Elkezd spekulálni. Merre huznak a ludak. Azok 8769 3| sebhelyeim szurások, vágások, srapnellsebek; de ilyenek ezeknek a bicskásoknak 8770 2| Micsoda andanték, adagiók, staccatók, allegrók, fortisszimók, 8771 3| kellett figyelni. Lovas staféta jött és Pöszörke Peti csikósbojtárt 8772 3| kérem alássan a «botaurus stellaris».~ ~- A sordély?~ ~- «Emberiza 8773 3| pompásan hivogató csízeim meg stigliceim voltak. A suszterünk fia 8774 3| pedig 89-ben született. Stimmt auffallend, nicht war? Mindig 8775 3| vacsorákkal; ha a harisnyáidat nem stoppoltam volna a saját kezemmel; 8776 3| közeledhetett vele. S az ő külön studiuma éppen az asszonyi lélek 8777 3| fegyelmezett esze az én studiumaim iránt. Ő a halhatatlanság 8778 3| hozott volna magával az én studiumaimban, az ornithológiában, meg 8779 3| szeretett tanulni, azt a külön studiumot élvezte legjobban, amelyhez 8780 3| magát; a nyakát behúzza a suba gallérjába; a süveget jól 8781 3| szárnyék sövénye mellett, subájára dőlve, gunnyaszt a számadó. 8782 3| hosszuszárnyu sólyom, a «falco subbuteo»; van törpesólyom, a «falco 8783 3| szál virág volt dugva. Egy sudár fiatal erdő volt az, amely 8784 3| ellenségnek diszperditáivá sülyedjenek.~ ~A fátyol, amelyet erre 8785 3| eközben rug egyet a lába közt sündörgő komondoron. A lompos pusztai 8786 3| szőnyegen egymásra dobált süppedő szines párnácskák, mintha 8787 3| Kamilla, - mit akar? Mit sürgeti azt a férjhezmenetelt? Nem 8788 3| éjszakát; észrevétlenül sürögnek-forognak a homályban; finoman érintik 8789 3| tarthattam az alattam terülő sürüség nyilásait. Azokon az ott 8790 3| elindult a Bangola rejtelmes sürüségeibe, amelyeken kanyargós cserkészutak 8791 3| Mostanában éppen a Kopaszhegy sürüségeiben szeretett vackolni, ahol 8792 3| Bajcsy kapitány ur sohasem süti el a puskáját hiába.~ ~- 8793 3| megtéveszti; bizalmasan sütkérezik mellettem a verőfényben. 8794 3| kapszlit a rácsapódó kakas sütötte el s ez az elsült kapszli 8795 3| pogácsát pedig, amilyet te sütsz, Nyírőnek még az öregapja 8796 3| Azokat is szépen belerakta a süvegbe.~ ~- Nesze, három - mondta 8797 3| eközben a fejét, hogy a süvegből ki ne essék, ami benne volt. 8798 3| mond olyat, amit a vére sugallana neki.~ ~Villásné az utóbbi 8799 2| hozzá, mindenben. A lényének sugalló ereje volt rám. - Azt, hogy 8800 3| mámora helyett valami csömört sugalltál belém minden iránt, ami 8801 3| almafákra s aztán a hajnal piros sugarai ott feledkeztek volna rajtok.~ ~ 8802 3| nap rézsut besütött és a sugárkéve aranysávján milliárdnyi 8803 3| előtt díszes állólámpa volt, sugárvetitő ernyővel. Barnóty felpattantotta 8804 3| fényre, a sötétségbe nyilaló sugárzástól elvakultan.~ ~Vadai tanár 8805 2| látni enged, a lélekből sugárzik.~ ~De még ez a nagyszerű 8806 3| végigcsendült az erdőn, nagy sugás-bugás támadt körülötte: jött egy 8807 3| esztendőkről regél.~ ~Tündérmeséket sugdos a bujdosó szél erről az 8808 3| mértékben óvatossá. Ösztöne sugja neki, hogy nagyon vigyázzon; 8809 3| szokta mondani. - Hisz ha én sugni akarok, akkor is orditok. 8810 1| Visszhang, A napsütötte férfi, Súgok valamit, Egy darab élet, 8811 3| a vadgerlicék. Azoknak a suhanását lendülését figyeltem, nézegettem. 8812 3| lábok sem éri a földet, csak suhannak felette.~ ~Egyre fogy a 8813 3| megrázza a lombot s arrább suhantában lassan elhal. A fel-feltámadó 8814 3| hulldogálni; de aztán közbe suhintott a szél korbácsa és attól 8815 3| között s lovaglókorbácsát suhogtatva ment a kaszások felé.~ ~ 8816 2| tett látogatásom.~ ~Különös súlyt vetettem rá, hogy félre 8817 3| volt. A ködöket a saját sulyuk huzta lefelé.~ ~Valami átdereng 8818 3| háta görnyedt; a járása sunyi, alattomos; a nézése bizonytalanul 8819 3| keritéshez már lopódzva sunyit. Leskelődik. Betekint az 8820 3| a havon... erre tart;... sunyitva sompolyog; - szimatolva 8821 3| bokor megzörrent a bekecse surlódásától, egy korán kiszemtelenkedő 8822 3| lettek volna.~ ~Amint a surranó asszony tovább és tovább 8823 3| közénk és mérges gázként surrantak át a nemzeti széthullás 8824 3| szörnyfigurák, mindenféle surrogó lepkékkel és éjjel kóborló 8825 3| tarkálltak körülöttem. A sűrüség, ahonnan a vadat várhattam, 8826 3| rendeztem, hogy a Kopaszhegy sűrüségei beleessenek. A tetőre felküldtem 8827 3| amely felett fák és bokrok sűrüsödtek. Lehetett a terjedelme vagy 8828 3| késő őszi köd, amely olyan sűrűn feküdte meg a környéket, 8829 3| nádas szegi. Ing-ring a susogó nád; tétova lendüléssel 8830 3| fákat.~ ~- Csak a szél - susogta az asszony fázósan.~ ~Azután 8831 3| meg stigliceim voltak. A suszterünk fia nagyszerüen tudott madárlépet 8832 3| vágott közbe az asszony suttogó kiáltással, - hogy halálosan 8833 3| szemet meresztett és a hangja suttogóvá vált.) Ide hallgassatok! 8834 3| halkan, lágyan, gyöngéden, suttogva, elhúzatta velök azt, hogy: « 8835 2| kérődző mérges természetű svájci bikánk hátára.~ ~Szultán 8836 3| elbeszélgethettünk volna. Ma este éppen szabadabb vagyok. Ezzel a Ferivel 8837 3| hogy a többi idejével annál szabadabban rendelkezhessék. Aki igy 8838 3| amikor a törvény teljesen szabaddá tesz bennünket egymástól, 8839 3| és börtönök csőcselékét szabaditották ránk.~ ~Eszméletre térésünk 8840 3| provokálta magával szemben a szabadosságokat. Sohasem nekem öltözködött; 8841 2| volna el, vagy én őtőle.~ ~A szabadság vágya mindig féktelenül 8842 1| Pozsonyban és Budapesten. Volt szabadságolt állományú honvédtiszt. Eddig 8843 3| olyan ötholdas buja kert a szabadságra vágyó kis madaraknak.~ ~ 8844 3| magát? Mire én a robotomból szabadulhattam, magának itthon nap-nap 8845 3| azt nézhette, hogy hogyan szabaduljon a még nagyobb bajtól. Az 8846 3| akarom, nem tűröm tovább!... Szabadulnom kell ettől a vivódástól, 8847 3| madárra ráfogta, az ritkán szabadult meg a haláltól.~ ~A kis 8848 3| kemények voltak; de nagyon szabályosak. A csiptetője egyenesmetszésü 8849 3| villanykörtét s a lámpát ugy szabályozta, hogy a fénye az asztal 8850 3| igazán elragadtak.~ ~A szabályszerü versenynek tehát vége volt 8851 3| hogy végigszaladja a kis Szabó-fiu meséjével a várost.~ ~Három 8852 3| biztatta István a vendégét, aki szabódott egy kicsit, mondván, hogy 8853 3| Szatmárban, Szilágyban, Szabolcsban, de még Beregben is mindenütt 8854 3| más urunk, csak a magunk szabta kötelességeink. Meg a jó 8855 3| Te is mit tátod itt a szádat? - Fogd azokat az üvegeket, 8856 2| A felhős eget villámok szaggatják meg, s eközben felharsan 8857 3| csak megérezhetik; mert a szaglásuk kitünő. De a szél jó; tudniillik 8858 3| friss szénát és elkezdte szagolgatni. Beledugta a fejét a füvek 8859 3| szökő ménes, meg a nyomában száguldó csikósok között. A kisbojtár 8860 3| kirugta maga alól a világot.~ ~Száguldott a két megsarkantyuzott sárkány 8861 3| határozottan.~ ~Megtöröltem a szájamat; felkeltem az asztaltól 8862 3| nem birtam megérteni. A szájamon át is figyeltem, füleltem: 8863 3| asszony s a kezét a férfi szájára tapasztotta. De amikor érezte 8864 3| megkóstolni. Mire levette a szájáról, nem maradt az üvegben semmi 8865 3| szállott át fölöttem... Két szajkó kárálva kergette egymást...~ ~ 8866 3| történeteket rögtönözte szájtátva figyelő hallgatósága számára.~ ~ 8867 2| napnak, az évnek minden szakában: éjjel-nappal, hajnalban, 8868 3| ösmerik. Ő a manipuláns, meg a szakács. A rend az ő gondja; a tűzre 8869 3| számára, mert azokból a szakácsnénk pompás pörköltet csinált. 8870 3| meg birnak válni, és nem szakad utána a szivök. Én meg, 8871 3| harangkondulás lett volna, szakadatlan imárahivással. Gazd’uram 8872 3| annak a mufflonnak, amely a szakadék tulsó oldalán ugrott fel 8873 3| elmentem vadászni a hegyek szakadékai közé.~ ~A leány felkacagott. - 8874 3| kellett menni, vizmosásos, szakadékos uton, amelyet az őszi sarak, 8875 3| érezte, mintha meg akarna szakadni benne valami. - Azután ugy 8876 3| ügyelniök kellett, hogy szét ne szakadozzanak, el ne tévedjenek. Halk 8877 3| Különben ha minden kötél szakadt, akkor még a hétfő reggeli 8878 3| a markában szorongatott szakajtókosárnyi virágot ügyetlenül lóbálta; 8879 3| élete van a fejlődés három szakaszában, mennyivel gazdagabb életsorozatot 8880 3| Pasteur-intézethez. Ott megállapitották a szakemberek, hogy csakugyan veszett 8881 3| tanult valaki a gazdasági szakiskolában, amit én nem tudok. Amit 8882 3| akartam vele fogadtatni, hogy szakit ezzel a szerencsétlenségbe 8883 3| nézett utána: - ni, hogy szalad és semmivel sem törődve, 8884 3| mind elkurafisodik; többet szaladgál a szoknya után, semhogy 8885 2| zsákmányomra, hát - nincs! A sok szaladgálás közben annyit rázódott, 8886 3| Ojjé! - nincs gyufa. Azt a szaladgálásban, vagy amikor elesett, kiejtette 8887 3| előtt. Mert különben itt szaladgálnának.~ ~- Bizonyosan a thuja-lugasban 8888 3| közt. Azok rögtön világgá szaladtak.~ ~- Megösmertek-e máskor? - 8889 2| Ezért ugyan kár volt közös szállást fizetnünk.~ ~Node szerencsésen 8890 3| alatt. A fenyőillat ugy szálldos itt, mint a tömjénfüst a 8891 3| madarak már csapatokba verődve szálldosnak s rajokban lepik el a bogáncskórókat, 8892 3| éledni, mozogni, repkedni, szálldosni és benépesitik az éjszakát; 8893 3| Karcsu volt, mint az előtte szálldosó pávaszemü pillangó; a lépését 8894 3| végre kezdtek a társaim szállingózni. Elsőnek egy vadőr jött 8895 2| amely az övé is volt.~ ~- Szálljunk meg együtt valahol, - indítványozta. - 8896 3| zümmögés mintha messziről erre szálló halk harangkondulás lett 8897 3| dolog iránt engedékenység szállotta meg.~ ~Mialatt a pipáját 8898 3| bukdácsolt be a pajtába a szalma közé és egy huszonnégy óráig 8899 3| azután lassan leereszkedett a szalmára. Ugy ült le rá, félig törökösen, 8900 3| amelyet még reggel épitett a szalmás bokrok köré. Itt meg nem 8901 3| csinált magának. Egy kéve szalmát tett a hóra, hogy arra ráülhessen. 8902 3| le este a pokrócpaplanos szalmavackunkra, félálomban azt kérdi tőlem 8903 3| káromkodom. Ugy füstölök, mint a szalmával fütött kémény. Akit megölelek, 8904 3| az ebédlőből a szalon, a szalonból az én nappalim; szalon ezután 8905 3| jellegzetesen férfilakás volt. A «szalonja» (ő dohányzónak nevezte) 8906 3| nagyon alkalmas a külön szalonkocsi - amelybe a miniszter meghivta - 8907 3| hármas; ez a magyar igazság száma; „három a magyar igazság” 8908 3| kilences pedig a magyar igazság számának a háromszorosa. Az egészben 8909 3| hármas szám, hogy a két számcsoport számsorozatának éppen a 8910 3| téged szeretlek. Az meg nem számit, hogy van „valakim!” - Kim 8911 2| vendégekre nem lehetett számítani, azok elvesztették a fejöket.~ ~ 8912 3| hiba mégis esett a János ur számitásában. Még pedig öreg hiba.~ ~ 8913 3| keresztül huznád minden számitásomat, minden reménységemet azzal, 8914 3| a nagyapjától kezdjük a számitást, - egészen más ember volt, 8915 3| tulajdonképpen, aki itt hálára számithatott. A gyerekkel ugy tudott 8916 3| két csoportba osztott négy számjegy közül ugyanis három, ugymint 8917 3| pezsgőtől, amelyet pedig számlálatlan üvegszámra bontatott fel 8918 3| rózsás kertté varázsolná számodra az én szerelmem.~ ~Átcsuszott 8919 3| mint kolbász. Előbb majd számolni kell.~ ~De nem ért rá erre 8920 3| lopta a zabot. A juhász nem számolt be minduntalan döggel; a 8921 3| nehéz munkáért adja. A föld számonkérő birája annak, aki élni akar 8922 3| hogy a két számcsoport számsorozatának éppen a harmadik tagja. 8923 3| legnagyobb páros szám az egyes számsorozatban; a kilences pedig a magyar 8924 3| asszony elsáppadt. Torkából a számum forró szelével tört fel 8925 3| határán tilalomfát állit számunkra a diadalmas világhatalmak 8926 3| nem türhetem!...~ ~A férfi szánalommal nézett rá.~ ~- Szegény; 8927 2| látogatásom visszaadásának a szándékával. A küszöbön még így szólott 8928 3| és ne is kiséreld meg a szándékom megváltoztatását.~ ~Ezt 8929 3| mutatta meg, hogy komolyan szándékozott biztositani az eljövendő 8930 3| néhány fahordó szekeren, meg szánkán kivül, amelyek itt nagyritkán 8931 3| érettem!... Minden bünömet szánom-bánom!... Megigérem, szentül fogadom 8932 3| keresztet ők a magyar nemzetnek szánták.~ ~Az emberiség salakja 8933 3| megbocsássatok - magamnak szántam.~ ~A hajtást ugy rendeztem, 8934 3| meg, hova esik a szürke szántáson, akkor rá nem akad ott a 8935 3| a tele üveg, el volt rá szánva, hogyha Gányó Pistának nem 8936 3| szemérmes árvácskákat ugyancsak szaporán kezdte dézsmálgatni.~ ~- 8937 3| volna meg bennök a csizma szára. Mindenütt könnyü volt rajtok 8938 3| klimába, amelyben sem el nem szárad, sem meg nem fagy.~ ~Te 8939 3| másképen szólitani, csak szárazon igy: Károly!~ ~A törvény 8940 3| nyugtalanok voltak a hókafejü szárcsák és sokat kergették egymást, 8941 3| viselkedéséből tudta előre.~ ~Ha a szarka csörög, az vendéget jelent. 8942 3| csupasz akácfák barnállottak. Szarkafészkek sötét gömbjei látszottak 8943 2| mint a szitakötőé... minden szárny mozdulatuk zenehang; az 8944 3| euchloëk legszebbjeinek a szárnyahegye; és mind a többi száz meg 8945 3| mintha rebbenős madárkák szárnyai lettek volna.~ ~Amint a 8946 3| kukucskált, oda is. A „dohányzó” szárnyajtai nyitva voltak, oda libbent 8947 3| te szived bontogatta ki a szárnyamat; és - mit tagadjam? - a 8948 3| földön vonagló ragadozó szárnyastól huzódozva, kérdezte: - Mit 8949 2| háromszor. De ha az »ihlet« szárnyat növeszt, akkor nincs akadály. 8950 3| Ijedten ejtette el a függöny szárnyát, mire az egész látomány 8951 3| az égből ez az első kis szárnyatlan angyal, annyira nem volt 8952 3| elkapta a felrebbenni próbáló szárnyazott foglyot, amely már idáig 8953 3| leány.~ ~- Mert először csak szárnyaztam. Az igazi vadász nem engedi 8954 3| sohasem fáradnak el és mintha szárnyok volna, ugy repülnek.~ ~Ebből 8955 3| lépvesszőkre; az, amint megérintik szárnyokkal vagy lábokkal, leesik velök 8956 3| lefogta a dühös bikát a szarvánál fogva; egy nagy komondort 8957 3| már eltünt. Bizonyosan a szarvasa volt neki most az első.~ ~ 8958 3| meg, mert csak ellőné a szarvasaimat a becses vendégeim elől.~ ~ 8959 3| rendben történt, ugy, hogy a szarvasállományt alig-alig nyugtalanitottuk.~ ~ 8960 3| lehetett játszania egy szép szarvasbikát a bangolai erdőben; de azért 8961 3| gyönyörü hegyi erdőket.~ ~Szarvasbőgés évadja után felszabadultak 8962 3| Olyan annak a lába, mint a szarvasé; hosszu a sörénye és göndör; 8963 2| Elmentem Gyulaihoz, Beöthyhez, Szász Károlyhoz és Szigeti Józsefhez, 8964 3| A TAMÁS UR SÁRGÁI.~ ~Szatmárban, Szilágyban, Szabolcsban, 8965 3| Akkoriban hirhedt volt Szatmárnak, Szilágyságnak ez az összeszögellése 8966 1| Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmáron végezte, a jogot pedig Pozsonyban 8967 3| és mennyi a komolyság a szavában.~ ~Gányó Pista felkapta 8968 3| senkisem mert kételkedni a szavaiban, amelyekkel különben sem 8969 3| és piros arccal leste a szavait.~ ~Vasárnaponként az ispán 8970 3| Sajtár gazduram szigoru szavaitól megsebzetten beállott katonának. 8971 3| a nagymarha embernek (ez szavajárása volt) ilyen hitvány kis 8972 3| Tamás.~ ~Ösmerték már a szavajárását. A kocsis legjobban ösmerte 8973 2| Pedig nem estek nagy szavak a családunkban hazafiságról, 8974 3| vannak a levelei; fogja. - Szavamat adom rá, hogy egyet sem 8975 3| apám elvárja tőlem, hogy a szavamnak álljak. Nem tilt el semmitől 8976 3| levelemnek a megirására. Szavamon fognál és elkezdenéd bebizonyitani, 8977 3| hosszu lócán és a vén ember szavára felütötte a fejét. Elnézett 8978 2| egyszer, amikor öt vagy hat szavazatot kaptam.~ ~Soha semmiért 8979 2| sejthettem, hogy rám fog szavazni.~ ~A kilenc vagy tíz jelölt 8980 3| fehérnép szeme is ráesett a században valakire. Mindhárman egyszerre 8981 3| mieink diszmenetben jöttek, századosuk vezényszavára «jobbra nézz» 8982 3| a világ kilencvenkilenc századrésze, mint ahogy mink nem tudjuk, 8983 3| tizen voltak, a pandurok meg százan. Fujt a szél és a menykő 8984 3| azok a vetésekre; vetés meg százfelé is van itt vagy negyvenezer 8985 3| részletkérdés. Ha valakiről százmillió ember tud, még marad ezernégyszázmillió, 8986 3| Miskának; van a pusztán százötven birka; a kertben kétszáz 8987 3| követte az árulás.~ ~Ha százszor ezer évet ér is meg ez a 8988 3| borzongó hidegségében még százszorta visszataszitóbbnak látja 8989 3| vállalkoznék, amelyre az ember «szebbik fele» szinte magától értetődően 8990 3| is volt életemben néhány szedátus komoly vizslám; tudom, mi 8991 3| és jóllaktam érett fekete szederrel.~ ~Ámbár ezzel is késtem, 8992 3| Várjatok egy kicsit: hadd szedjem össze az eszemet... Alig 8993 3| hogy jobban össze birja szedni az eszét és meg is csillapodjék.~ ~- 8994 3| kérdésre. Éreztem, hogy szédülök és közel vagyok ahhoz, hogy 8995 3| pedig az ajtóra. Adtam a szédülőset, aki levegőre kivánkozik.~ ~ 8996 3| volna. Villásné csakugy szédült tőle.~ ~- Maga mindent tud, - 8997 3| pillanatig tartott; azután szédülve hallgatta, hogy duruzsolja 8998 3| Amikor az anyádat elvettem, szegényebb voltam a templom egerénél. 8999 3| velök a földre, megfogja szegényeket, egyszerre ötöt-hatot is, 9000 3| mindent elosztogatott a szegényeknek, és magának semmit sem tartott 9001 3| birta eloszlatni. Olyan volt szegényke, mint a hervadó virág: - 9002 3| Pedig meg akarta nyugtatni szegénykét; - hisz’ elhatározta, hogy 9003 3| esett. Olyan tüzes volt szegénynek a feje, mint a parázs, a 9004 3| melletted a dicsőséget, a szegénységet és kedvetlenkedik, zugolódik; 9005 3| átszeldelt és fakó tavalyi náddal szegett földeken már bokrosodni 9006 3| vastag oszlopra fel volt szegezve egy bádogra festett, megfakult 9007 3| boldogultak. Azt akár egy szeggel is kinyithatták volna. Nem 9008 3| gyermekeiket. Az apák pedig szégyelni fogják azokat, akik bünösek 9009 3| Megszoritotta a kezemet. Ha nem szégyeltem volna, bekaptam volna összepréselt 9010 3| fog égni az arcán a vörös szégyenfolt. Amig magyar lesz a világon, 9011 3| amelyet erre a lángoló szégyenre boritunk, meggyullad s elhamvad;