IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
9012 3| és a nagy rózsabokrétát széjjelszórja maga körül, hogy olyanná 9013 3| hogy azt mondja: mozgott a szék lába, azt reparálta meg. 9014 3| inkább, semhogy a rokonuk szekaturáit állandóan türjem.~ ~Hej! 9015 3| beleereszkedett a megvilágitott székbe. - Halljuk, mi az? Miről 9016 3| kezével...~ ~Megint leborult a széke karjára és sirt-sirt.~ ~ 9017 3| ahhoz, hogy leforduljak a székemről.~ ~- Semmi, kérem alássan, 9018 3| egy kis asztalon, meg két széken - no meg a ládáján - kivül 9019 3| vagyok és arra fordithatom a szekerem rudját, amerre jól esik.~ ~ 9020 3| tettek. Azon a néhány fahordó szekeren, meg szánkán kivül, amelyek 9021 3| reggel kitette volt. Kivitte szekerén s a megfelelő helyen ráforditotta 9022 3| községi patikába, - persze szekéren, hogy mihamarább visszakerülhessen 9023 3| ráforditotta a puszta hóra. A szekeret visszabillentette. A bokrok 9024 3| hogy félkézzel emelgessen szekérrudakat, mintha sétapálcákkal játszott 9025 3| nagy kertje volt a megyéje székhelyén, a Kinizsi-utcában?~ ~Háza 9026 3| felejthetetlenül szép időket éltem a Széki-pusztán! Hajnalban már lóháton nyargalásztam 9027 3| levelet hozott a posta a Széki-pusztáról.~ ~Megilletődve olvastam, 9028 3| volt-e, azt a megigazitott székláb nem árulta el.~ ~Amikor 9029 3| a kalapját kabátját egy székre; a keztyüjét határozott 9030 3| szekrényt, meg a ládát.~ ~A szekrénnyel könnyen boldogultak. Azt 9031 3| odaállitva. Annak vagy a szekrényben, vagy abban a furcsa hosszu 9032 3| amelybe egy ágyon, egy szekrényen, a mosdón, egy kis asztalon, 9033 3| hátha nyitja valamelyik a szekrényt, meg a ládát.~ ~A szekrénnyel 9034 3| kitalálni. Sehonnan sem fujt. Szélcsend volt. A ködöket a saját 9035 3| mondta. - Gyere ide te is, te szeleburdi.~ ~Nyírő Gábor boldogan 9036 3| Hanem ne hallgass erre a szeleburdira és csak készülj az elemózsiával, 9037 1| A boszorkány, Ingovány, Szelek útján, A királytigris, Vérvirág, 9038 3| s azután leereszkedett a széleken terülő tocsogóra, ahonnan 9039 3| visszarántani próbáltam az örvény széléről.~ ~Másnap elmentem Pálmához. 9040 3| Jolánka ráfogta a puskáját és szelesen lőtt. A fürj tovább repült. 9041 3| volt és sötét; a szárnya szélesen terpeszkedő és szinte mozdulatlan; 9042 3| szives hangon és megriszálta széleske derekát.~ ~- Nono, csak 9043 3| Torkából a számum forró szelével tört fel az indulata.~ ~- 9044 3| Juliska-mama; - kezdte a férfi szelidebben. - Neked megmondok én mindent, 9045 3| a néni azzal a végtelen szelidségével, amellyel jobban meg tudott 9046 2| aki ezt elbírta és áldott szelídségével enyhítette.~ ~Csudálatos 9047 3| ezt kérdezte szokatlan szelidséggel:~ ~- Oszt’ mikorra gondolnád, 9048 3| Nyári délután volt s a szellős és árnyékos folyosó nagyon 9049 3| is ugy mozogtak a gyönge szellőtől, mintha rebbenős madárkák 9050 3| jött egy hirtelen feltámadó szélroham, amely elkezdte üzni, hajtani, 9051 3| ugyan a szülőfalumban egy szélütött rokonom, akinek a viskójában 9052 3| a „hóditó”. Jött, hogy a szélütötte magyarság tetemén lakmározzék. 9053 3| volna? Dehogy mertem volna szembeszállani vele! És aztán: mindenesetre 9054 2| magyar virtus.~ ~Én most szembeszállok Gyulaival és bebizonyítom 9055 2| ázva-fázva, veszedelmekkel szembeszállva, nélkülözve és egymagában 9056 3| vagyok. Jó ura vagyok. Amit szeme-szája kiván, megszerzem neki. 9057 3| aggódása, könnyet sajtolt ki a szeméből.~ ~Elkezdte mormolni, mintha 9058 3| és ha az uramra veted a szemedet, halálfej vigyorogjon feléd 9059 3| fiatalember az Akadémia szemefénye volt s még sokra fogja vinni; 9060 3| birkózott a halállal és személyesen verekedte vissza tőle a 9061 3| bakter nagyot vakkan erre a személyeskedésre.~ ~A kölyökbojtár hirtelen 9062 3| két tapadó karjával és a szemembe lövelte gyönyörtől haldokló 9063 3| kertünk, mit szorongatod ezt a szemetet?... Te meg (itt Petihez 9064 3| magamat a talán már közeledő szemfüles vadnak. Semmit sem szabad 9065 3| távolodtak; s amikor eltüntek a szemhatárról, akkor egyszerre belenyilalt 9066 3| belemerültem a néma erdő szemlélésébe. Volt rá időm, hogy hallgassam 9067 3| Egy darabig jóindulattal szemlélt, végre azt mondta: maga 9068 3| nagyon megörült. Mindjárt szemlét tartott a címeken. Az egyik 9069 3| köszöntötte, amikor a hajnali szemleutról megjött, mintha semmi sem 9070 3| volt az? - kérdezem tőle szemmeresztve.~ ~- Magad látod - mondta 9071 3| a rónaságra: kezdődik a szemnek elveszően nyujtódzó legelő. 9072 3| felforgatták a pusztát. Az ő szemökben Miska bácsi már olyan volt, 9073 3| beszélni, csak meresztik a szemöket és valami buta viccel ütik 9074 3| Az öreg úr felhuzta a szemöldökét.~ ~- Ez drága foglyászat, - 9075 3| az igaz...~ ~A csiptetős szempár odafordult. - Te most hallgass, 9076 3| azt nem lehetett volna igy szemre eldönteni. A csaplárosné 9077 3| pénzedet», ahogy minden szemrehányás nélkül is megtehettem volna; 9078 3| Némán hallgattam jóságos szemrehányásait. Nem mondhattam meg neki, 9079 2| síránkozni nem! Csak nem tenni szemrehányásokat sem a sorsnak, sem velünk 9080 3| nyugtalanitás. Fiatal is, szemrevaló is, takaros is; most is 9081 3| régen elfeledték; fül- és szemtanuja nem is volt más csak én. 9082 3| alkalmatlankodik, de türnöm kell a szemtelenkedését, mert meggondolatlan mozgolódással 9083 3| vezényelt a százados. Előttök, szemtől-szembe velök, dobbant le a század 9084 3| Frommer-revolver. Mindezt hamar szemügyre vették a gyerekek és aztán 9085 3| kaszálóról csakugy áradt a szénaillat. A tiszaparti füzesek alatt 9086 3| folyik a munka? Lesz-e sok szénánk, he?! - kérdezte a főgazda.~ ~- 9087 3| igenis, kérem alássan. Egy szénásszekeret egymaga emelt ki a minap 9088 3| felmarkolt egy csomó friss szénát és elkezdte szagolgatni. 9089 3| amilyen neki volt. Leányos szendesége, asszonyos ereje a megrészegitésre 9090 3| mételyt.~ ~Vérbe boritották s szennyel árasztották el a magyar 9091 3| se’ volt kend ott, amióta szenteltvizre tartották.~ ~Kandó nem hagyta 9092 2| olyan volt az én lelkem szentélyében, mint a magyarságom forrása. 9093 3| Vannak benne csudálatos szentélyek az elszórtan csoportos, 9094 2| mint a köles.~ ~*~ ~Első szentimentális rossz novellámat, első éves 9095 3| virágában annyira büszke volt.~ ~Szentnek éreztem a nagynéném minden 9096 3| szánom-bánom!... Megigérem, szentül fogadom a magam életére, 9097 3| halhatatlanság rögeszméjében szenved és hiába magyarázom neki, 9098 2| ebben a költői zeneműben! A szenvedelmek minden felharsanását, a 9099 3| pörköltet csinált. De egyáltalán szenvedélyes madarász voltam. Nem is 9100 3| vadásztarisznyáját, vállára dobta sokat szenvedett ócska puskáját; megigazgatta 9101 3| igazi vadász nem engedi szenvedni a vadat.~ ~- Maga sohasem 9102 3| gyalázatát is el kellett miattok szenvednünk.~ ~Soha diadalt nem aratott 9103 3| elmondani Miska bácsinak... - szepegte.~ ~Gyuri félig sirva csatlakozott 9104 3| a bőr a könyökéről, ugy szépelgett valamelyik uj «ideálja» 9105 3| mint máskor, valami nagyon szépet.~ ~A férfi éppen betelt 9106 3| Az egyik szekrény csupa szépirodalom volt. Átszellemült arccal 9107 2| provokálásába, a művei simításába, szépítésébe, hibái felfedezésébe és 9108 3| jellegzetes nagy, fehér szeplők foltosodtak. A rigók csacsogva 9109 3| sem vette azt. Maga volt a szeplőtlen ártatlanság.~ ~A másik oldalról 9110 3| jajgat.~ ~De - mi tagadás - a szépnem sem igen rajongott érte.~ ~ 9111 3| legyen, nem én tettem-e széppé, meleggé, otthonossá? Vagy 9112 3| is, hogy nem volt valami szépség, akinek tudja Isten, mi 9113 2| csak meg kell látni tudni a szépségeit.~ ~A lelkünket rá kell nevelni 9114 3| Magam is belekozmásodtam. A szépségéről hiába beszélnék, azt én 9115 3| megszédült a mi távoli rokonunk szépségétől, nekiduráltam magamat és 9116 3| albumban volt egy ragyogó szépségü nőnek az arcképe, amelyen 9117 3| köntösében diszlettek s a világ szépségversenyén elvitték volna az első dijat.~ ~ 9118 3| kellett iskolába menniök, mert szerdán és szombaton délután volt 9119 3| édes apuskám, hát te nem szerelemből házasodtál? - szólott a 9120 3| urileányt, aki a legodaadóbb szerelemmel csüggött rajta, amit nem 9121 3| minden jónak (nemcsak a szerelemnek) vége szokott lenni és mert 9122 3| meg és gyullasztott első szerelemre. Te voltál nekem a legszebb 9123 3| megcsömörlöttem én attól a szerelemtől, amelyben nekem semmi részem 9124 3| pedig kockára tette ezért a szerelméért a hirnevét is; nem bánta, 9125 3| szerethetem az én titkos szerelmemet a lelkemmel, ahogy eddig 9126 3| nézte, hogy változik át az ő szerelmese ősemberré, akinek minden 9127 3| jó uram, - mondta neki szerelmesen.~ ~Az úrral nyulat lehetett 9128 3| nevetni, kacagni, bohóskodni, szerelmeskedni vágytam; a diadalát élvező 9129 3| hát nekem nem volt szabad szerelmesnek lennem valaha?~ ~Bözsi megértően 9130 3| volna. Nagyon szerette a - szerelmet. Nem birt meglenni legyeskedés 9131 3| én betege, nyomorultja, szerencsétlenje és boldogtalanja vagyok 9132 3| magát az ilyesmik miatt szerencsétlennek. Különben is meg volt rá 9133 3| fogadtatni, hogy szakit ezzel a szerencsétlenségbe sodró viszonyával. Legyintett.~ ~- 9134 2| üveg tintával utazom; de szerencsétlenségemre az egyik üveg eltört s az 9135 2| magamat élnem a mesélő nagyapa szerepébe: - Egyszer volt, hol nem 9136 2| elől mindig elvonultam. Szerepelni, feltűnni sohasem igyekeztem. 9137 3| beszédért sem. Ösmerte a szereplő politikus urak legtöbbjét; 9138 3| ennyi és ilyen csudálatos szereplője volna. Villásné csakugy 9139 3| gyengébb neme arra a megalázó szerepre vállalkoznék, amelyre az 9140 3| mégis könnyü; mert én azért szerethetem az én titkos szerelmemet 9141 3| a betyár Gányó Pista nem szeretheti el a feleségét, mert arra 9142 3| ezután már nemcsak sehogysem szerethetnélek, hanem azt sem tűrném el 9143 3| alássan... azért, mert mink szeretjük egymást Ilonkával, és még 9144 3| az ajkán valami, amit meg szeretne mondani, de még nem meri.~ ~- 9145 3| most meg alkalmasint a fiát szeretné a mi sorsunkra juttatni, 9146 3| Boros gazda. Talán csak szeretnéd. Hát igy mondd, ha már mondod, 9147 3| férfi karja közé, akit nem szeretnek ugyan, de aki mellett az « 9148 3| számadó bólintott. - Bucsuzni szeretnél valakitől, ugy-e? hát csak 9149 3| És ha, mint legényember, szeretőt tartottál volna, nem lett 9150 3| türelmetlen természetü vagy és szeretsz közbevágni; azután magadhoz 9151 3| nem tette. De mink nagyon szerettük egymást; éltünk-haltunk 9152 3| Referenciákat» ugy sem szerezhetett róla. Nem is akart. A tarvölgyi 9153 3| azt a láthatatlant, azt a szerintetek semmit, amit asszonyi léleknek 9154 3| találmányu vadászsapkát szerkesztett, amely bő-buggyosan ült 9155 2| közlönyünk. Benedek Elek szerkesztette. A pályabírák közt pedig 9156 1| Budapesti Közlöny« hivatalos lap szerkesztője, született 1855. november 9157 2| küldtem el a kéziratot a szerkesztőségbe, mert postára adnom késő 9158 2| Az »Új Idők« tisztelt szerkesztősége »hetvenkedő« esztendőm alkalmával 9159 3| elnyütt és rozoga volt; a szerszámja pedig kopott és foltozott. 9160 3| pásztorcsillagot lesi.~ ~Most éppen a szerszámot tisztogatja s aközben csengő 9161 3| sem elnyüttnek a sallangos szerszámukat; hanem mintha királykisasszonyért 9162 3| nagy gyakorlatra tettem szert, ami némileg elbizakodottá 9163 3| értékének nem ösmerésével járó szertelenség, udvartartásban, vendéglátásban, 9164 2| megtisztult és kibontakozott a szertelenségeiből. Kezdtünk megérni és - megöregedni.~ ~ 9165 3| Akkor nem lesznek leivások, szertelenségek. Nincs is arra szükség. 9166 3| kint, valahol akárhol, a szérüskertben, vagy az istállóban; vagy 9167 3| mellékesen az ország dolgát is; szervezi a vadászatokat, a piknikeket, 9168 3| odaadással segitette. Végül pedig szerzett a kedves apósában alapos 9169 3| tartogatta.~ ~De a sors szeszélye kiszámithatatlan. Amilyen 9170 3| gondolatom, csak maga; eltűrtem a szeszélyeit; kielégitettem minden vágyát; 9171 3| meg tudjon nyerni; hogy szeszélynek mondott hangulataimat ne 9172 3| legyintett:~ ~- Nem élek szeszfélével - mondta. - Csak vizet iszom. 9173 3| megelégelte a mulatságot, szétcsörditett a karikásával a kuvaszok 9174 3| lekaszálod a lucernát, széthasogatod a tuskókat, vizet hordasz 9175 3| gázként surrantak át a nemzeti széthullás repedésein.~ ~Szövetségeseik, 9176 3| hinti meg az erdőt, s a széthulló ködön áttörő hold rásüt 9177 3| felszakadozik a köd is; a napsugarak szétkergetik a sürü, nehéz párafüstöt 9178 3| erre.~ ~- Megengedi, hogy szétnézzek egy kicsit? - kérdezte a 9179 3| ballagott ki a kapuja elé, hogy szétnézzen egy kicsit a «nagy világban».~ ~ 9180 2| Szegény kis agyam majd szétpattant. Elképpedtem attól, hogy 9181 3| ahogy a Kesze Ferkó pejkója szétrugdosta nagy nekirugaszkodásában.~ ~ 9182 3| ugyan medveölő puska még szétszedve sem lehet.~ ~Felemelték, 9183 3| mozgolódás támad a ménes közt. A szétszórtan legelő lovak, tudja isten 9184 3| szivja annak, akit a lelke széttéphetetlen pókhálójában megfog.~ ~Ferit 9185 3| a farka pedig legyezősen szétteritett és hófehér. Egy vén halászsas 9186 2| eltört s az egri bor illata szétterjedt. Kisült a csempészkedésem. 9187 3| üzni, hajtani, csápolni, szétverni a ködöt; a kisértetszárnyu 9188 3| kiváncsiságát. Odafutott s szétvonta. És akkor megállott, elpirult - 9189 3| magyarok Istenének, hogy szétzuzzon és felégessen mindent, ami 9190 3| papiliókon, meg az esti szfinkszeken és deilephiákon figyeli 9191 3| nagyon jó hely volt ilyen sziesztázásra. Az apám sohasem aludt ebédután, 9192 3| hónapja lehet. Akkor is igy sziesztázott itthon. A gazdasszonya behozott 9193 2| Beöthyhez, Szász Károlyhoz és Szigeti Józsefhez, tisztelegni. ( 9194 2| kell még egyszer megszülnie szigorú önbírálatával.~ ~A költő » 9195 2| férfias férfiaknak. Magas, szikár, izmos volt a külseje. A 9196 3| szerencsésen elérte az első szikestavat, amely mellett bátran haladhatott 9197 3| lépésnyire kezdődött az egyik szikestó; abba belekapcsolódott a 9198 3| megtörténni rajta. Mert a sziklához vágódó puskám elsült és 9199 3| veled mindent. Még a fjordok szikláit is rózsás kertté varázsolná 9200 3| volna nagy dolog; másforma sziklákat másztam meg én már életemben, 9201 3| állásom egy kiugró szürke sziklapárkány bokros tetején volt, ahonnan, 9202 3| belekapaszkodni a keskeny sziklarepedés erezetébe. Én ezt letépem, 9203 2| A kémény kigyulladt s a szikrazápor csakúgy hullott a tűzhelyre.~ ~ 9204 3| UR SÁRGÁI.~ ~Szatmárban, Szilágyban, Szabolcsban, de még Beregben 9205 3| hirhedt volt Szatmárnak, Szilágyságnak ez az összeszögellése arról, 9206 3| nem tehet róla, hogy olyan szilajon jár az esze, akárcsak a 9207 3| unokájára már csak a hét szilvafa maradt. Azt azután Tamás 9208 3| és amikor már csak a hét szilvafája maradt meg, akkor is neki 9209 3| sunyitva sompolyog; - szimatolva emeli a fejét; kinyúlik; - 9210 2| Addig kajtattam rajta szimpla puskámmal, amíg fel nem 9211 2| valóságaihoz képest. Nincs szín, nincs határtalanság sem 9212 3| harmóniában tarkálló őszi szineken. Egy vörösen hervadó vadkörtefa 9213 2| tündérkék libegnek körül; színes fátyolszárnyok olyan, mint 9214 3| Padosné pedig valamennyi szinésznőt ösmerte volt; vagy csak 9215 3| igyekeztek tenni a föld szinével.~ ~Ami magyar volt, arra 9216 2| ösmerete nélkül. A legköltőibb színezés is üressé válik, ha nem 9217 3| futkoshattam volna utána szinházakba, zsurokra, Gerbeaudba, kioszkba, 9218 3| páholyt kivántam volna a szinházakban, szinház után vendéglői 9219 3| egyikét-másikát; voltak egypárszor szinházban, moziban; megnézték a képtárakat, - 9220 2| is iszkoltam ám a baleset színhelyéről.~ ~Első kétségbeesett fejtörésem, 9221 3| vizet ivott volna, olyan szinjózan maradt. Mi volt az őneki!...~ ~ 9222 3| árnyalata a barna és szürke szinnek keveredik össze, csudás 9223 3| magyarázata abban volt, hogy szinpadi dámáknál cselédkedett. Tudhatott 9224 3| csakis bizonyosra mert volna szint vallani. Felelet nélkül 9225 3| haja meghatározhatatlan szinü és őszbevegyült; az arca 9226 3| De az a te „kérőd” nyilt szinvallásra kényszeritett. Mink vártunk 9227 3| vándoroltatott.~ ~A tanár úr nagyot szippantott a szivarjából, amelynek 9228 3| ruhátlan Vénusz, egy aranyhaju szirén, aki szemérmes megriadtsággal 9229 3| amelyik kezdi hullatgatni a szirmait. De a környékbeli csikósok, 9230 3| kis zöldessárga liba közt sziszegve vonult előre az anyalud, 9231 2| fátyolszárnyok olyan, mint a szitakötőé... minden szárny mozdulatuk 9232 3| Ugyis mindjárt átláttam a szitán; ugyis mindjárt tudtam, 9233 3| bőrdivánján s a szivarját sziva, átengedte magát a gondolatainak, 9234 3| Otthon lesz jó borocska, meg szivaaar!...~ ~Vontatva, szinte hizelkedve 9235 3| Persze, hogy futottam a szivarért; a zsemlyepénzemen megvettem 9236 3| úr nagyot szippantott a szivarjából, amelynek felhős füstje 9237 3| ebédlő nagy bőrdivánján s a szivarját sziva, átengedte magát a 9238 3| más gondja volt, mint a szivarozás. Mindenféle hivatalos jellegü 9239 3| fölényesen. - Bizonyosan sokat szivarozik; talán pityizálni is szokott. 9240 3| illedelmesen kivett egy szivart az odakinált tárcából s 9241 3| amikor a legény meghozta a szivartárcáját.~ ~- Hallja-e, ebadta, hát 9242 3| Teringettét, otthon hagytam a szivartárcámat. Nincs véletlenül egy szivarja, 9243 3| virágos mező olyan, mintha szivárvánnyal volna telehintve.~ ~Fátyolfelhők 9244 3| Kényelmes legénylakása volt a Szivárvány-utcában, kint, a liget táján. Három 9245 3| örök Éva első nagyszerü szivdobbanását, amely után nincs visszatérés 9246 3| aminőket a meggyorsult szivdobogás titokban okozhat. Villásné 9247 3| kérem alássan, csak egy kis szivdobogásom van, amely gyakran elővesz, - 9248 3| látni, érteni, érezni; a te szived bontogatta ki a szárnyamat; 9249 3| lüktetését nem érezted sem a szivedben, sem az agyadban. Én elkárhoztam 9250 3| amelyek egytől-egyig a szivéig hatottak. Az apja jó jelt 9251 1| mesék, Magyar élet, Dobogó szívek, A szerelem könyve, Visszhang, 9252 3| eltalálja a hangot, amelyre a szivemben dal csendülhet és virágos 9253 3| tudod, hogy mennyire a szivemen van a sorsotok. Én láttam, 9254 3| Hálálkodom bennök és kiöntöm a szivemet az egyetlenegy embernek, 9255 3| mint a csillagok az égen. A szivemre szaladt a vér arra a gondolatra, 9256 3| elsült és a golyó éppen a szivén ment keresztül annak a mufflonnak, 9257 3| csendet és lessem az erdő szivének a dobbanását.~ ~A rendelkezés 9258 3| Gányó Pista.~ ~A csárdás szivéről kő esett le.~ ~- Akkor minden 9259 2| igénytelenségemet. Ha a t. olvasó szíves lesz a várakozását a minimálisra 9260 3| Én bizony még éjjelre is szivesebben maradtam volna kint, valahol 9261 2| beszélgethetnék könnyebben és szívesebben, mint arról, ami belőlem 9262 2| nyujtott. Leültetett.~ ~Nagyon szívesen beszélgetett velem. Rákerült 9263 3| viszontszolgálataképpen volt hajlandó erre a «szivességre». Tehát az első perctől 9264 3| libuskáival, meg a tehénkével és szivetdobogtató aggódással nézett a fiu 9265 3| gyalázattól, hogy a nemzet vérét szivó ellenségnek diszperditáivá 9266 3| válni, és nem szakad utána a szivök. Én meg, aki földhözragadt 9267 3| amikor onnan hazakerült, szivósan vetette rá magát arra a 9268 2| dolgozatommal arattam. Ettől kezdve szívósan ambicionáltam, hogy az ilyen 9269 3| például sem művészetben, sem szivósságban meg sem közeliti a rovart. 9270 3| végrehajtották, amire oly ördögi szivóssággal készültek: a nemzetgyilkosságot.~ ~ 9271 3| mialatt a lopóval bort szivott fel a hordóból.~ ~A legények 9272 3| keveredésébe s nagy lélegzettel szivta magába a kakukfű tömjénes 9273 3| lóháton nyargalásztam és szivtam magamba a felséges illatos 9274 3| kezét tördelve, megszakadó szivvel a feszület előtt, hogy visszasirja, 9275 2| őtőle örököltem. Eleinte szívvel-lélekkel romantikus voltam. Határtalanul 9276 3| beveszlek a gazdaságomba. A szobád itt van az iroda mellett. 9277 3| csinyemet is besugta. Ha a szobaleánnyal, vagy valamelyik bejáró 9278 3| délben kászolódott fel.~ ~A szobaleány sietve ment a konyhába és 9279 3| és megmerevedett, mint a szobor.~ ~- Diána áll! - kiáltotta 9280 3| fekete hajjal pompázó feje szobormerevséggel fordult a férfi felé. Tüzes, 9281 3| bajusza, hideg kék szeme, szoborszerüen mozdulatlan arca, megannyi 9282 3| Gyerünk oda.~ ~Amikor a szoborvizslához közeledtek, az elől felpattant 9283 3| sincs hatalmadban, hogy nagy szóbőségeddel elhallgattass. Most az egyszer 9284 3| hevert Magyarország ledőlt szobra a förtelmek iszapjában, 9285 3| fejéről, amely a régi görög szobrászoknak lehetett volna mintájok 9286 3| áthaladtak, pattogtak a szöcskék a lábok előtt. Nem messze 9287 3| hadd legeljen. Igy meg nem szökhetett. A borju ugysem megy messzire 9288 3| is rögtön megérti s akkor szökik a gyanus hang elől.~ ~Pados 9289 3| enyém lehetsz és én a tied. Szökjünk Amerikába!~ ~- Megbánnád. 9290 3| ösvényeket) s azokon próbál szökni, csendben. De a vadászok 9291 3| karikás és nagyot pattan a szökve szökő kanca füle mellett.~ ~ 9292 3| embrióihoz hasonlatos kis szörnyek iránt érdeklődött ebben 9293 3| fehér abroszra hulló kis szörnyeket s az éjjeli lepkéket; azt 9294 3| Micsoda ember, micsoda szörnyeteg maga, aki elképzel ilyen 9295 3| Élvezetes a társasága.~ ~A kis szörnyfigurák, mindenféle surrogó lepkékkel 9296 3| A vadkan felhasitotta.~ ~Szörnyüködés, sajnálkozás, megdöbbenés 9297 3| egy Dengelegi, aki fél! - szörnyüködött János úr félig bosszusan, 9298 3| kendő volt panyókára vetve. Szöszke haját meglibbentgette a 9299 3| titkos fülkéiben. Gyikocska szöszmötöl a haraszton; mozdulatlanságom 9300 3| kérem alássan...~ ~- Ne szöszörögj; beszélj! De hamar ám!~ ~- 9301 3| széthullás repedésein.~ ~Szövetségeseik, büntársaik, mindent elkövettek, 9302 3| almavirág most mind itt szövődött magyar nemzetiszinü napernyővé 9303 3| csóktól nem birt többet szóhoz jutni az asszony. Mire - 9304 3| neszes. És gyáva!... Minden szokatlantól elriad. Nem igaz az, hogy 9305 3| karikás ostora, meg egy szokatlanul hosszu ládája, amelynek 9306 3| meglátta, hogy milyen kurta a szoknyácskája.~ ~- Teneked talán nincs 9307 3| sejtette volna. Kinőtte a kurta szoknyáját is, az ingecskéjét is; mindakettő 9308 3| magnifique! - nagyszerü!~ ~Egy szoknyás skóttiszt odahajolt a magyar 9309 3| hozzámenni nem mer; előbb szoktatja magát a jó reménységhez. 9310 2| Otthon bőséghez voltam szokva. Négy tál étel mindennap, 9311 3| nyelve, amelynek titkos szólamai és dallamai vannak. Művésze 9312 2| megszólalnak a misztikus szólamok; váltakozva csendülnek fuvolás 9313 3| hanem az eladón is.~ ~- Mit szólasz te mindehhez, kis leányom? - 9314 3| arra is rászorulhat, hogy szolgálatba álljon. Ki tudja, merre 9315 3| vártam. Köszönöm az eddigi szolgálatot; meg a hozzám való jóságát; 9316 3| a háznál attól fogva egy szolgalegényt, olyan tizennégy-tizenötéves 9317 3| testével is ugy és akkor szolgáljon ki, ahogy és amikor neked 9318 3| rugdossák őket.~ ~Fiam, én szolgáltam valaha egy olyan földesurnál, 9319 3| kapja valamin, addig nem szólhat neki. Ezt megértette.~ ~ 9320 3| a libuskáinak hizelgett; szólingatta őket: libulibulibu, és amelyik 9321 3| Oldalvást is rákezdi egy szólista, s most már azok ketten 9322 3| tetszett neki, mintha a nevén szólitanák, hivnák. Megfordult.~ ~Senkit 9323 3| tréfásan mindig «kis piszének» szólitott, és én lassankint mégis 9324 3| hogy a bizalmasai csak igy szólitották: te vén rablóvezér. Ami 9325 3| egyetlen, aki hallgatott. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Minek 9326 3| ugy mondta:~ ~- Hát most szóljon, beszéljen.~ ~A fiatalember 9327 3| kevés volt az eső, - de a szőlő annál jobb termést igér, 9328 3| cigányozással, hétországra szóló hejehujával.~ ~Talán ilyenformán 9329 3| apuska jókedvü lesz, én ma szólok neki.~ ~- Jaj, inkább ne! - 9330 3| vonitással bőgni, mint a társait szólongató farkas. Amikor a vontatott 9331 2| nem nagyon szerette. Le is szólta kissé a Petőfi-Társaságot.~ ~ 9332 3| Juliska-mama, hányszor szóltál rám kedves csufolódással: - 9333 3| nektek erről az egyről nem is szóltam; ezt - megbocsássatok - 9334 2| természetimádó könyvein, nem szólva ezernyi ilytárgyú, könyvben 9335 3| ujságját átböngészni.~ ~Szombat délután volt, amikor a diákoknak 9336 3| Legboldogabb érzésem éppen a szombati szabad délutánokon volt, 9337 3| menniök, mert szerdán és szombaton délután volt a szünetjök. 9338 3| óta özvegyen, férfi nélkül szomjazta az életet... A közelségében 9339 3| elaludni. Valami rettentő szomjuság égetett a földért. Csak 9340 2| tarthatjuk magunkat. S ez olyan szomorú, csüggesztő, és annyira - 9341 3| magának éppen a harmadik szomszédai a faluban. Ez csak elég 9342 3| kopogtatásával jelezték a szomszédaiknak, hogy merre vannak. Nagy 9343 3| lemegy, itthon lehet. A szomszédasszonyok vigyáznak addig a betegre.~ ~ 9344 3| hogy titokban megkérte a szomszédját, az asztalost - Kerezsinek 9345 3| hogy milyen igaza van a szomszédnak, amikor azt mondja róla, 9346 3| volt a határban, innen a szomszédság), merthogy szeretnék magával 9347 2| fantáziával dolgoznak s meséket szőnek; írók: akiknek a költés 9348 3| varázsolja. Vastag puha szőnyeg az egész fülke padlózatán 9349 3| odakinálta Nyírőnek.~ ~- Szopd meg öcsém. Ilyet még nem 9350 3| patika nem korcsma; muszájból szopogatta a diópálinkát; «beköpött» 9351 3| keserves kinok között? Ki szoptatta? Ki virrasztott betegségében 9352 3| volna, sőt legkellemesebb szórakozás.~ ~Sokáig vártam igy, amikor 9353 3| vágytál-e te is azokra a szórakozásokra, amelyeket velem közösen 9354 3| lakásom; volt ruhám; még szórakozásom is: és ez neked semmi egyebedbe 9355 3| Ezzel valahogy el lehetett szórakozni. A megzavart ludak alacsonyan 9356 3| erőltetett; hogy gyakran szórakozott; hogy amikor hallgatnak, 9357 3| a figyelmet. Nem szabad szórakozottnak lenni és rögtön el kell 9358 3| hagyták cserben és mindig szórakoztatták.~ ~A szoba falai tele voltak 9359 3| Maga jó apa, jókereső, szorgalmas ember, kitünő polgár; de 9360 3| furcsa volt ez a sarokba szoritó kérdés. Most már kezdett 9361 3| pirositott száját keskenyre szoritotta össze. Fekete toalettje 9362 3| feketék egyforma tempóval ugy szoritották őket, hogy utoljára is lemaradtak. 9363 3| leány magához téregetett szorongásából, amit az eset élénk elképzelésére 9364 3| megállott előtte és elfogult szorongással kezdte: méltóságos uram... 9365 3| békanyuzót? - mordult a bicskáját szorongató fiura a számadó. Nem folytathatta 9366 3| kell, ott a kertünk, mit szorongatod ezt a szemetet?... Te meg ( 9367 3| feleségét, a másikkal a leányát szorongatta, hogy el ne veszitsék egymást: 9368 3| felfalták; a viskójában szorongó oláh gazda az ablakából 9369 3| A két fülelő gyermek szorongva simult egymáshoz.~ ~- Jaj, 9370 2| és Wolfner volt. Azóta is szoros, meleg összeköttetésben 9371 3| bóbiskolhat. Éjjel is folytonosan szortyog a pipája.~ ~A „lakos” fiatal 9372 3| vármegye kegyelemkenyerére szorul valami hivatalban. Hajh, 9373 3| kezdett kivülről beljebb szorulni tanyák, falvak, ligetek, 9374 3| fiatal tudása még segitségre szorult.~ ~Egyébiránt ugyanaz a 9375 3| és nagyon bántotta, hogy szószegésen érték. Éppen a felesége!... 9376 3| gondolni rólam, ha ilyen szószegő, pipogyának lát egy rongyos 9377 3| leánya. A mama csendes, szótalan, idős asszony, akinek mindig 9378 3| de finnyás is vagyok! Ha szótlan esték után - ki-ki a maga 9379 3| még hátra van a javával. Szótlanul várt.~ ~- És most, - kezdte 9380 3| honnan jön és hogyan él; ugy szőtte egybe a sorsukat, mintha 9381 3| nélkül vádaskodott, annak szük lett a világ. Az úr ugy 9382 3| kávébarnafoltos szép vizsla ugrált, szükölt, nyihogott és kellette magát 9383 2| novelládban, ami mind a képzeleted szüleménye volt: tégy ki most magadért 9384 3| ámbár se névnapom, se’ születésnapom, tán annak adnád inkább, 9385 2| íróasztalomhoz. (Ezen az íróasztalon születtem meg íróvá.) Éjfél után egy 9386 1| világirodalomban is egyetlen. Szülőfalujának díszpolgára. Mint elbeszélő 9387 3| máról-holnapra élve. Volt ugyan a szülőfalumban egy szélütött rokonom, akinek 9388 3| termett az a föld! nekem szült, amikor termett; és a termés 9389 3| én az anyja vagyok? - Ki szülte keserves kinok között? Ki 9390 3| kiállhatatlanságát, - a várva-várt nagy szünet alatt nem is mentem el nagybátyámékhoz. 9391 2| rögtönzésekben, kíváncsiságot keltő szünetekkel, pauzákkal tarkítva.~ ~De 9392 3| Boros Gáspár itt rövid szünetet tartott. A visszaemlékezés 9393 3| szombaton délután volt a szünetjök. Én akkor a gimnázium harmadik 9394 3| s a mámoros elragadtatás szünetlen nyilvánulása közt kezdett 9395 2| mindennapiság, a sárban cammogás, a szüntelen igavonás, amely állandósítja 9396 3| ilyenre sem akadt. A lapok szürkék voltak. Ebéd után tehát 9397 3| megszeretnem! - de a megszokás szürkeségein tul nem birtam eljutni melletted. 9398 3| égtájék felé. Tetőtől-talpig szürkészöld vadászdresszben pompásan 9399 3| A nap fénye rézsutosan szürődött rájok nyugat felől.~ ~Attól 9400 2| svájci bikánk hátára.~ ~Szultán a meglepetésében elfelejtett 9401 3| Megmozdult benne a mostanig szunnyadó sziv. Amióta Gyurkát féltette, 9402 3| jobban megizzad, mintha a szupécsárdást elejétől kezdve végigtáncolja. 9403 3| is láttam. A sebhelyeim szurások, vágások, srapnellsebek; 9404 3| határozott arcvonások, hideg, szuró szem, amely csiptetőn keresztül 9405 3| azután elszedték utolsó szuronyunkat is, hogy se égen, se földön 9406 3| szemöldöke is; a szeme pedig szúrós, keménynézésü. Ha ült, nagyon 9407 3| hogy meg sem áll, amig szusszal birja.~ ~A csikós ilyenkor 9408 3| ugyancsak kiveszi a lova szusszát.~ ~- Elibé! Csak elibé! - 9409 3| Bent van! Itthon van! Szuszog a lelkem, hogy horkolásnak 9410 3| pompájokban.~ ~A bágyadt szűzfehérség mellett a sok ringó-rengő 9411 3| begyeskedéssel indult neki a szűzi fejlődésnek, anélkül, hogy 9412 2| igénytelenségemet. Ha a t. olvasó szíves lesz a várakozását 9413 3| régi cölöp volt rozsdás táblácskával. A táblán elmosódott betük 9414 3| köszmétesorokkal, veteményes táblákkal, amelyek most mind a téli 9415 3| rozsdás táblácskával. A táblán elmosódott betük látszottak, 9416 3| is. Ha valamelyik nyilt táblára leszúrok egy ágas-bogas 9417 3| olyan félhangon, hogy le is tagadhassa, ha rajtakapná valaki. Azután 9418 3| téved, nem tagadom, nem is tagadhatom, minek is tagadnám? Ilyen 9419 3| ki a szárnyamat; és - mit tagadjam? - a te szépséged ejtett 9420 3| is tagadhatom, minek is tagadnám? Ilyen okos ember előtt!...~ ~- 9421 3| Mosolygott.~ ~- Nem téved, nem tagadom, nem is tagadhatom, minek 9422 3| népét.~ ~Istent s Hazát tagadva, kezet emeltek mindenre, 9423 3| felsőkabátját.~ ~Az irodának tágas előrésze volt az ott dolgozók 9424 3| bojtárinasnak onnan kint tágasabb.~ ~Peti felpattant, mint 9425 3| ez sem használ. A köd nem tágit; elfogja a szeme elől az 9426 2| harmincegy évvel ezelőtt, a tagjai közé választott.~ ~Három 9427 3| is; mindakettő feszült a tagjain, de ő észre sem vette azt. 9428 2| A Kisfaludy-Társaság a tagjait két csoportra osztja: költőkre 9429 2| Madártani Intézet tiszteletbeli tagjának nevezett ki. Mint vadász 9430 2| egyedül engem választott meg tagjává, ami óriási feltűnést keltett.~ ~ 9431 3| hegyes-völgyes, felséges tájékon. Egy része ősbükkös, fehérszeplős 9432 3| véglegesen elvesztette a tájékozódást. Az egyforma homályban már 9433 3| plasztronok, meg néhány tájkép... kényelmes bőrkarosszékek, 9434 3| a nagy akácfákig. Azon a tájon volt a vadszőlővel befuttatott 9435 3| amelyet már azért is kellett takarni, hogy a galyak bele ne akadozzanak. 9436 3| Fiatal is, szemrevaló is, takaros is; most is a pesti ruháiban 9437 3| érezte, mintha kezdene a talaj kisiklani a lába alól; - 9438 3| növényt is csak a neki való talajba szabad átültetni, olyan 9439 3| mellett. - Körülszaglászta a talajt, azután földre tartott orral 9440 3| volt.~ ~Ment-mendegélt és találgatta, hogy a ködben merre száll 9441 3| amit a paradicsomi első Éva találhatott ki először, amikor az Ádámja 9442 3| olyan, hogy csak nő számára találhatták ki. Az egyetlen ablakon 9443 3| hogy se égen, se földön ne találjunk védelmet ellenök.~ ~Guzsba 9444 3| persze bátyámuram jót nevet.) Találkozás reggel kilenc órakor a réti 9445 3| legvalószinübbnek hittem a találkozást az öreg remetével.~ ~Már 9446 3| éppen ott láthattam s ott találkozhattam vele, minthogy ott lakott, 9447 3| tekintetes asszony; aki találkozik vele, köszön neki; a segédjegyző 9448 3| meghalt-e már. Vasady Péter ugy találkozott vele véletlenül, mint félig 9449 3| Az atléta-bálon találkoztam vele - kezdte Feri - ahol, 9450 3| akadozzanak. Erre a célra saját találmányu vadászsapkát szerkesztett, 9451 3| lehetett messzire; meg kellett találnia.~ ~Majd hogy ki nem nézte 9452 2| felelősséget s meg kell találnunk benne azt, amiért érdemes 9453 3| azóta.~ ~Megyen az ember találomra, előre; hátha ráakadna a 9454 3| eperfára. Ott jobb csemegét találtak.~ ~Nagysokára egy ostoba 9455 3| mutatni, hogy az elevenén találták.~ ~- Esmérem, amióta kibujt 9456 2| A feleségem kevesli, tálán kicsinyli az energiámat...~ ~ 9457 3| tehát a mosdást és nem a tálba öntötte a kevés vizet, hanem 9458 3| asszony bejött s kis ezüst tálcán levelet hozott. - Ez még 9459 3| másikon, úgy kergette a taliánt.~ ~- Ő mondta? - kérdezte 9460 2| határozott higgadtsága volt a talizmánom.~ ~Egyáltalában rendkívül 9461 3| legalább férfi; aki ember a talpán; aki dolgozik és nem él 9462 3| állatot a béklyójából és talpraállitotta egyiket is, másikat is. 9463 3| vigyázz! azt mondom!~ ~A két táltos lassan kezdett kocogni. 9464 3| onnan, hogy gyönyörködjék a táltosokban.~ ~Tamás ur leugrott a bakról 9465 3| nyiszorog kend, mint a kódus talyigája. Mit tud kend a templomhoz? 9466 3| ingerlő lázitása, kihivó támadása, amely dacos védekezésre 9467 3| rá a farkast, hogy embert támadjon meg. Hát még fegyveres embert, 9468 3| valaha. Amig az idők folyása Tamásig jutott, nagy, hosszu utat 9469 3| mindenütt ösmerték Sárfy Tamást. Ármális nemes ember volt, 9470 3| hasitja a levegőt, hogy szelet támaszt vele. Leng a sörénye, gyászfátyolként 9471 3| nyultam, letört a lábam támasztéka és abban a pillanatban el 9472 3| vizsgálatán és az igazgatója tanácsára korrepetitort kerestek melléje 9473 3| válogatja. - No, de maradjunk a tanácsnál.~ ~János összeráncolta a 9474 1| Bársony István író, miniszteri tanácsos, a »Budapesti Közlöny« hivatalos 9475 3| Megrőkönyödve kezdett tanakodni. Jól tudta, hogy a pusztán 9476 3| hallgatta ezt egy darabig; tanakodott magában, hogy ugyan ki lőhetett. 9477 3| amig Ferkó meg nem kapja a tanári állását az Akadémián, amelyre 9478 3| elvetted a tanár leányát, tanárnak adod te is a magad leányát; 9479 2| az osztályomban. Az egyik tanárom fel is olvasott egypárt 9480 3| azért a szeme rá-rávillant a tanárra is, aki ezt megérezte, csak 9481 3| Már annyit foglalkozott a tanárral, hogy akkor is eszébe jutott, 9482 3| bál is volt.~ ~Amikor a táncnak hajnal felé vége volt s 9483 3| ösmert. Az egész vármegye ugy táncolt, ahogy ő fütyölt. Éppen 9484 3| kezdve végigtáncolja. Inkább táncoltak tehát és engem átengedtek 9485 3| amig fiatal volt, a legjobb táncosnak tartották. Szerényen élt 9486 3| csak, mindössze egy napig tanithattam; az iskolát becsuktuk, járvány 9487 3| volt, nem pedig fizetett tanitó. Ámbár a legkisebb különös 9488 2| vasárnap eggyel több. A német tanítóbácsinál, ahova ellátásra adott az 9489 3| Otthon marad-e? Vagy bemegy a tanitóékhoz; talán a jegyzőékhez, akik 9490 3| csüggött már, mintha nem is a tanitója, hanem az apja volna. Egy 9491 3| tudnia kell, arra ugyis én tanitom meg az embereimet, a magam 9492 3| kis leányra; a szegény kis tanitónőre, aki mindig őrá gondol és 9493 3| A szegény kis falusi tanitónőt a főbiróéknál mutatták be 9494 3| mindenhez értett. Nagyszerüen tanitott, észre sem lehetett venni, 9495 3| édesmamának igaza van. És hogy te tanitottál meg engem arra, hogy minden 9496 3| veszett kutya a farkát behuzva tántorog, ugy egészséges kutya nem 9497 3| leveleket iratott vele. Hadd tanulja meg azt is.~ ~Harmadnap 9498 3| anélkül, hogy tudnád, hogy mit tanulsz meg? Te talán a többi madarat 9499 3| lakott a „hegy” alatt, a tanyáján, ahonnan a községbe még 9500 3| látja maga előtt a saját tanyáját, amelyhez a nagy ködben 9501 3| kivülről beljebb szorulni tanyák, falvak, ligetek, városi 9502 3| a kakas kukorikolt ki a tanyán, hanem elgágogtak a mozgolódni 9503 3| Nagy Sándor és a szomszéd tanyások asszonyait mind összecsőditette, 9504 3| tavaknak lenniök kellett. A tanyától alig kétszáz lépésnyire 9505 3| jött, de elfelejtettem a tányérja mellé tenni, mondta becsületes 9506 3| felelt, csak ölelt a két tapadó karjával és a szemembe lövelte 9507 3| kisleány szorosan az apjához tapadva.~ ~Gáti megcsóválta a fejét. 9508 3| Egyiknek-másiknak volt már tapasztalata arról, hogy milyen meglepetés 9509 3| idei költés volt, tehát tapasztalatlan. Nem nagyon félt még az 9510 2| Azután következtek a növekvő tapasztalatok és kifejlett erőnk diadalai, 9511 3| én csak uj keserüséggel tapasztalom, hogy nem érthetjük meg 9512 3| óvatosan közeledik. A kerülő tapasztalt szeme már látja, hogy a 9513 3| érezte magát öregnek. És ugy tapasztalta, hogy mások sem tartják 9514 3| a kezét a férfi szájára tapasztotta. De amikor érezte annak 9515 2| föld nemcsak a testünket táplálta, hanem lelki emlőnk is volt.~ ~ 9516 3| menykőbe! Nem mentek innen egy tapodtat sem! Na, nézze meg az ember!~ ~ 9517 3| bele magamat, menjen kend, tapogassa ki ott is.~ ~- Tyhü! az 9518 3| MENYUS GAZDA TAPOGATÓDZIK.~ ~Fodor István gazduram 9519 3| ajtófélfástól a házába! Előbb tapogatódznom illett.~ ~- Ezt alaposan 9520 3| is, és ahányszor János úr tapogatózni próbált a hölgyeknél, hogy 9521 3| bizták az inditást. Amikor tapsol, akkor hajrá.~ ~Márinkó 9522 3| egy szivart az odakinált tárcából s az oldalzsebébe dugta.~ ~- 9523 2| szabad ég alatt. Tóth Béla tárcát írt róla a Budapesti Hirlapban. 9524 3| egy-kettőre itt leszek a tárcával.~ ~János ur mosolygott. 9525 3| Ebben ugyan nincsen nehéz tárgy.~ ~Vesztökre ugy megfeledkeztek 9526 3| kapkodva kereste a töltényt a tarisznyájában.~ ~- Ne siessen, csillapitotta 9527 3| dugta; azután elővette a tarisznyájából a kis pálinkásbutykost s 9528 3| összegombolta magán; a puskáját, tarisznyáját a nyakába kanyaritotta; 9529 3| megvillant a felséges harmóniában tarkálló őszi szineken. Egy vörösen 9530 3| zsinórra füzött üveggyöngyfüzér tarkállott.~ ~Bimbós begyeskedéssel 9531 3| bronzosan-sárga fonnyadt csoportjai tarkálltak körülöttem. A sűrüség, ahonnan 9532 3| fehérségével az erdei őszi tarkaság közt. De a hajával is volt 9533 3| jelentkezett a hervadás kezdődő tarkasága, amely októberben válik 9534 2| keltő szünetekkel, pauzákkal tarkítva.~ ~De ezzel az én számomra 9535 3| foglyot is felakasztotta, ő a tarlón produkálta magát és ujra 9536 3| két fogoly lekalimpált a tarlóra.~ ~- Hozd el Diána!~ ~Diána 9537 3| kukoricások felé, amelyek közt tarlósávok huzódtak.~ ~- Aztán ne vesszetek 9538 3| irigységgel akad meg a szeme a társa ostorcsapóformára eresztett 9539 3| alsóbbrendünek hirdetett társadalma életéből, amely hasonlithatatlanul 9540 2| vacsorára a kalabriászozó társai. - Alighogy leültek a pártíhoz, 9541 3| barátaimat, velem egyivásu társaimat, akik mindig hivtak az ország 9542 3| közüle hirtelen elvált a társaitól; elkezdett rohamosan ereszkedni, 9543 3| kölyökfarkas sem morogna különben a társára.~ ~Vigyázva, óvatosan nyit 9544 3| eleveneszü fiatalembert a társaságában. Amikor magokra maradtak, 9545 3| egyszerre ugy jelent meg a társaságban, mint a csillagok csillaga.~ ~ 9546 2| részletesen közölte az irodalmi társaságok működését. Még a jelenvoltak 9547 3| odagondolt a patikabeli társaságra. - Ha ezt látnák! Bizonyos, 9548 3| felkerekedett és elbucsuzott a társaságtól. Erre valamennyien ugy határoztak, 9549 3| felbukott és magával rántotta a társát is. Mind a kettő ott vergődött 9550 3| legjelentéktelenebb dolgot is. Társitó képeket kell találni rögtön 9551 3| tudni. Körülvettük szomoru társunkat.~ ~- Várjatok egy kicsit: 9552 3| Orgoványin. A szeme égett s a tartását megirigyelhették volna a 9553 2| mindnyájan részvétre méltóknak tarthatjuk magunkat. S ez olyan szomorú, 9554 3| figyeljem. Ámbár még sokáig tarthatott, amig a felhajtott vad közül 9555 3| folyását, az mintahivatalnoknak tarthatta. Csak ő tudta, hogy mennyire 9556 3| vadászszékemen ülve, elég jól szemmel tarthattam az alattam terülő sürüség 9557 3| terem a kettő. Mindjárt tarthatunk egy kis vizsgálatot. Mondja 9558 3| mutassa: tréfabeszédnek tartja a fenyegetést. Odavágott 9559 3| tapasztalta, hogy mások sem tartják annak. Minden egyeben kivül, 9560 3| eltartást» illeti, nem tartod-e el a cselédeidet is, akik 9561 3| Igazi nagy örömét akkorra tartogatta.~ ~De a sors szeszélye kiszámithatatlan. 9562 3| A rapportot ezután én tartom. Ha majd ütni kell, akkor 9563 3| csaplárosné szeme egyiken sem birt tartósan megakadni hanem csapodáran 9564 3| mint legényember, szeretőt tartottál volna, nem lett volna-e 9565 3| megkötöttségem mellett olyasmivel is tartozásban levőnek itéltetem, ami ellen 9566 3| nők, neked semmivel sem tartoznak.~ ~De vajjon, ha arról a 9567 3| virtusokat is, amelyek közé tartozott a pénz értékének nem ösmerésével 9568 2| mindnyájunkra, akik a családjához tartoztunk.~ ~A fanatikus magyarsága 9569 3| feladatom.~ ~Most már tudod, mit tarts felőlem, Károly; nekem nincs 9570 3| hogy amikor ő nincs otthon, tartsa szemmel a házatájékát; figyelje 9571 3| percig sem, hogy apámuramék tartsanak el bennünket. Van nekem 9572 3| szoba ajtaja halk nesszel tárult fel és belibbent az asszony.~ ~ 9573 3| asszonyra:~ ~- Te is mit tátod itt a szádat? - Fogd azokat 9574 3| a vizekre, mind ezeket a tavakat keresi éjszakára.~ ~Keszeg 9575 3| figyelte az irányt, amelyben a tavaknak lenniök kellett. A tanyától 9576 3| a nádas közt rejtőző kis tavakra; a viz tükre szikrát hány 9577 3| zsivajjal robajlott fel a tavakról a temérdek viziféreg. Keszeg 9578 3| uramnak ebben az almavirágos tavaszban telt legnagyobb öröme s 9579 3| jelképes igéretképen gyönyörü tavaszi verőfényben érkeztek a mieink, 9580 3| itthon vagyok. Az idő ujra tavaszt mutat; az akác ujra virágzik 9581 3| volna, mert balra hagyva a tavat, elérne Bagiékig. De viz 9582 2| voltak. A férficselédség mind távol volt. A vendégekre nem lehetett 9583 3| elterjedt és még a tőle távolállók is «vén rablóvezérnek» emlegették 9584 3| irányban, mind messzebbre távolodik a céljától.~ ~Megállott. 9585 3| nehézkes medvebocsok; egyre távolodtak; s amikor eltüntek a szemhatárról, 9586 3| meg a csillagok félelmes távolságába, ahol a «Mira ceti», a « 9587 3| amellyel tiz-tizenöt lépésnyi távolságig nagyon szépen lehetett célba 9588 3| ide. Hát tudd meg, hogy én tebeléd halálosan szerelmes voltam 9589 3| olyan bambán! - De mikor tebenned veszett el a szemem világa! - 9590 3| az utolsóig, - amelyet tegnapelőtt irt, a postabélyegzés szerint, - 9591 3| csusszék, s ezzel kárt ne tegyen valamiben, ami féltős.~ ~ 9592 3| nem keresünk. Amink van, tegyük össze, ha lehet; minél közelebb 9593 3| kakasszóra és beletopogva vastag tehénbőrcsizmájába, elkezdett mosdózni. A kancsóban 9594 3| foltján, ő is oda igyekezett a tehenével; hamarosan kötélpányvát 9595 3| halálnak is.~ ~Elfeledkezett a tehénkéről, a kis libákról, mindenről; 9596 3| asszonynak a mosáshoz, gondozod a tehénkét, meg a malacot; most egy, 9597 3| Ugyan, öregem, hisz’ nem tehet róla, hogy olyan szilajon 9598 3| szerelmem, a munkám iránt. Tehetek én arról, hogy csalódtam? 9599 3| Azt csak egy módon tehetem.~ ~- Ugyan hogy?~ ~- Ha 9600 3| öregasszonnyá sorvadt. Magával tehetetlen aggá, akit a feleségem mentett 9601 2| vagyunk az okai, még ha tehetetlenségünk s az élhetetlenségünk adja 9602 3| szivesen? és ha bensőnkben tehetetlenségünket átkozva, folyvást tiltakozunk 9603 3| asszony kacagott. Maga sem tehetett róla, hogy elképzelte szelid, 9604 3| komolyan beszélek; - nem is tehetném máskép, mert már ugy is 9605 2| megannyi forradalmasítója a tehetségnek. Ettől a vér felpezsdül; 9606 3| amit akartam.~ ~- Dehogy tehetted, lelkem. Ha én nem akartam 9607 3| hogy egy árva garast sem tehettél volna félre, ha én ugy akartam 9608 3| gazdálkodva, kertészkedve, úszva tejben-vajban, élvezve a szabad levegőt, 9609 3| tehenek pedig attól véres tejet adnak. Ha véletlenül hozzám 9610 3| petrence-számra a virágot, pedig holmi tejfelesszáju bojtárinasnak onnan kint 9611 3| Az almavirág vérrel meg tejjel festett ajkáról vadrózsaillat 9612 3| ott dolgozók számára s ezt tejüveges ajtó választotta el a főnök 9613 3| a nyerges elsőlábára nem tekerődzött; a ló erre megbotlott és 9614 3| felügyelőnek, akinek, a tekintély kedvéért, megadta az intézői 9615 3| veszett volt.~ ~Az intéző tekintélye száz percentet nőtt. Most 9616 2| is volt akkor több ilyen tekintélyes szépirodalmi közlönyünk. 9617 3| háznál, ez még külön is tekintélyt és poziciót biztositott 9618 3| végkép megnyerte vele. Nem tekintették többé idegennek. Napról-napra 9619 3| érezni kezdte.~ ~Visszafelé tekintve, olyan rövid az élet utja, 9620 3| Nekem például nem kell telefonkönyv, ha egyszer egy telefonszámot 9621 3| Mondjuk például, hogy a maga telefonszáma 36-89, én erre abban a pillanatban, 9622 3| mintha szivárvánnyal volna telehintve.~ ~Fátyolfelhők pókhálói 9623 3| meg a határban az egész telek, mind az én kezem munkájából 9624 3| velünk volt.~ ~A föld a telekkönyvben a másé volt; de én dajkáltam, 9625 3| készült; de Hajdu Manó, a telekkönyvvezető, azt a vakmerő kijelentést 9626 3| selymes hajboglyába s közénk telepedett.~ ~- Emlékszem a nevére - 9627 3| bácsi egy lécpadon. Melléje telepedtem. Nem kellett kérdeznem. 9628 3| Az eperfákat rendszerint teleraktam lószőrhurkokkal a seregélyek 9629 3| arra rátiportak s a magok telhetetlen alvilági bálványának áldoztak 9630 3| megrészegitésre olyan vegyülékével telitette meg az ellenállhatatlanságnak, 9631 3| olyan volt a fiunak, mint a telivér-csikónak a sarkantyuzás. Jó messziről 9632 3| feketék lefőzték a grófi telivéreket, - erősitette Hajdu Manó. - 9633 3| illatosan zamatos asszonyi teljesség volt; - és négy esztendő 9634 3| a nyakunkra, amikor már teljességgel le voltunk fegyverezve.~ ~ 9635 3| legnagyobb öröme s hogy a saját telkén élvezhette, attól csordultig 9636 3| az öreg Boros, - amikor telkes gazda vagyok, s ha az Isten 9637 3| bucsuzásuk.~ ~*~ ~Esztendők teltek és elkövetkezett Magyarország 9638 3| A bizalmasság nem is a témáikban volt, hanem inkább abban, 9639 2| Hanem a sok elhamvadt témát sokáig sajnáltam.~ ~*~ ~ 9640 3| gyilkoltak s eszményeink templomait egyenlővé igyekeztek tenni 9641 3| talyigája. Mit tud kend a templomhoz? Azóta se’ volt kend ott, 9642 3| az ember gyalogszerrel a templomig juthatott. Ezt pedig igy 9643 3| dézsmálgatni.~ ~- No lám, ez sem a templomnak lesz, - állapitotta meg 9644 3| itt, mint a tömjénfüst a templomokban. Éppen ez a rész esett a 9645 3| hiába járta érte annyit a templomot Jucika; - most már megmondhatom, 9646 3| magokat s ha benne voltak a tempóban, senki sem nézte rozogának 9647 3| vadászláznak.~ ~Az öreg úr eközben tempósan készülődött. Nyakába vette 9648 3| nyujtódzást; de a feketék egyforma tempóval ugy szoritották őket, hogy 9649 3| éppen jött még egy csapat tengelice, amely a csattogó, éles 9650 3| kölcsönt. A hivogatóimmal annyi tengelicét, cinkét stb. foghatok lépvesszővel, 9651 3| amit most érzek. Az égő tenger száguld végig bennem; megfulladok 9652 3| s attól a rózsaillatnak tengerdagálya hömpölyög szét...~ ~A kis 9653 3| a sásas szélén.~ ~Az ég tengerén, a vadludak fölött, egy 9654 3| salátából, korai krumpliból meg tengeriből és a sok mindenféle gyümölcsből; 9655 3| elmondani nem lehet.~ ~A tengernyi nép egy szempillantás alatt 9656 2| égig érő hegyre, óperenciás tengerre, ahol a világnak vége volna. 9657 2| illemlátogatásokat mégis kell tennem a korifeusoknál. Ez már 9658 3| látszatosan, ha rögtön hozzá nem tenném a folytatást, azt, hogy: 9659 2| nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír.~ ~ 9660 3| kapaszkodókig meg kellett tenniök.~ ~Az én állásom egy kiugró 9661 3| tulajdonképpen leckét ad. Pompásan tenniszezett s ilyenkor Micikét «nevelgette» 9662 3| szájába: onnan csurgatta öblös tenyerébe. Aközben egyik kezét a másikhoz, 9663 3| mi uraink! A jó Isten a tenyerén hordja őket; földet ad alájok; 9664 3| káposztafőzelékünk lesz dagadóval, meg tepertős turóscsuszánk, felajánlottam 9665 3| utolért. A szél innen is tépett rajtunk egyet, amonnan is. 9666 3| nincs, de Pálmát el nem tépheti mellőlem semmi sem. Te nem 9667 3| sirtam titokban reggelig és téptem a párnámat és megvetettem 9668 3| biztatta: - Ülj le fiam; ugyis terajtad járt az eszem; beszélgessünk 9669 3| Bocsásson meg nekem. Kérem, térden állva kérem, bocsásson meg. 9670 3| ez a kis leány lovagolt a térdén; még később ez hordta neki 9671 3| ágyacskája mellett? Ki imádkozott térdencsuszva, kezét tördelve, megszakadó 9672 3| Neki.~ ~A leány magához téregetett szorongásából, amit az eset 9673 3| Még a nyájat is a pulija terelgeti. Ő csak pipázik, meg köpköd, 9674 3| egy libapásztor-leányka terelgette pelyhes libuskáit a legelő 9675 3| nem engedte hibás vágányra terelni a borügyet.~ ~- Csak hozni 9676 3| még azt sem tudja, mi fán terem a kettő. Mindjárt tarthatunk 9677 3| meg a szemem.~ ~Gyönyörü teremtést ábrázolt.~ ~A szőke tündérek 9678 3| tartani. A nehezen járható terepen s a sűrü bozótosokban a 9679 3| szabaditották ránk.~ ~Eszméletre térésünk előtt már ott hevert Magyarország 9680 3| egymaga megbirná két gazdaság terhét is, ha egymás mellett volnának 9681 2| etikett dolga. Ez elől nem térhettem ki. Be kellett magamat mutatnom 9682 3| Nagy ámulatából az anyjuk téritette magához, érzékeny elragadtatásával:~ ~- 9683 3| bokrok sűrüsödtek. Lehetett a terjedelme vagy öt hold s azon minden 9684 3| elején, hogy milyen ürüggyel térjek ki kedves nagybátyám szives 9685 3| Juliska-mama ráért, hogy magához térjen. Csakis ő; - mert a vején 9686 3| már nem lehetett útjában a terjeszkedésnek. Elnyúlt a mezei földekig 9687 3| Testi-lelki fertőben tobzódva terjesztették a mételyt.~ ~Vérbe boritották 9688 3| fertőzötteknek a ragályát terjeszthetné?~ ~S hogy tulcsorduljon 9689 3| lóherét, kölest, muhart termel, hanem én azt akarom, hogy 9690 3| fekete gyémántot, a kőszenet termelik a föld méhében, hol meg 9691 3| birtokomon mit hogyan kell termelni. Ahány ház, annyi szokás. 9692 3| szült, amikor termett; és a termés apja én voltam, aki a földet 9693 3| veritékkel kell szeretni; mert a termését csak nehéz munkáért adja. 9694 3| bizottságba; vételajánlat az idei termésre, az ármentesitőgyűlés bejelentése; 9695 3| de a szőlő annál jobb termést igér, mert sem filloxera, 9696 3| magát. Ez már benne volt a természetében és akárhányszor harag nélkül 9697 3| Ennek megvolt a maga természetes és egyszerü oka.~ ~Aki tudniillik 9698 2| irodalom alapja a képzelet. A természetfestésé az igazság. Ebben lehetetlen 9699 2| vadász lettem ornitológussá. Természetimádásom gyönyöre összefolyik a vadászat 9700 2| Rajta keresztül lettem természetimádóvá.~ ~Költővé kellett lennem.~ ~ 9701 3| értékes fiatalember. Az egész természetrajz a kisujjában van. Ilyen 9702 2| gazdaságaiba és rákapatott ezzel a természetre.~ ~Amíg ő a dolgait végezte, 9703 3| A TERMÉSZETTUDÓS.~ ~Az öreg Gáti Simon, irodai 9704 2| úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak.~ ~Egyik nagy büszkeségem, 9705 2| fa alatt kérődző mérges természetű svájci bikánk hátára.~ ~ 9706 3| azért irok.~ ~Te türelmetlen természetü vagy és szeretsz közbevágni; 9707 3| Hatalmas szál leány volt; junói termet, gránátoshoz illő magasság; 9708 3| mithológiai istennőjökhöz. A termete a legtökéletesebb, aminőt 9709 3| Nagyon finom eperfélék termettek ezeken az eperfákon. Akkorák, 9710 3| zsarnok.~ ~A vendégek a terminusra megjöttek és hozták magokkal 9711 2| mivoltából édes gyümölcsöt termő nemes alannyá fejleszteni 9712 3| Elhitettem magammal, hogy ternót csináltam és amikor a bálból 9713 3| sötét; a szárnya szélesen terpeszkedő és szinte mozdulatlan; a 9714 3| pusztulásra itélték, a féktelen terror minden eszközével.~ ~Lehet-e 9715 3| alázattal, a kapitány úr területe, nem a miénk. Bajcsy kapitány 9716 3| készültségünk.~ ~A meghajtandó területek aránylag nagyok voltak; 9717 3| négy-öt vadász, meg néhány, a területeket alaposan ösmerő vadőr és 9718 3| ez állandóan valamennyi területemet. Hol a lelócziak krumplijára 9719 3| volt biz’ az.~ ~Hányszor térült el eközbe jobbra is, balra 9720 3| laposok szélén fűszőnyegek terültek. Egy-egy pusztai tanya fehérlett 9721 3| azokat a gimpliket, akikre a tervei érdekében szüksége lehetett. 9722 3| jóindulatát. - Igenis tudom; tessen csak rámbizni; én hallgatok; 9723 3| megadás kényszerébe, ha nem tesszük szivesen? és ha bensőnkben 9724 3| levőnek itéltetem, ami ellen testem-lelkem mindenségével lázadok s 9725 2| Hallom kétféleképpen. A testemmel is, a lelkemmel is.~ ~Mindent, 9726 3| gondolatával, sőt még a tulajdon testével is ugy és akkor szolgáljon 9727 3| tagbaszakadt alakja nagy testi erőt sejttetett. Kevésbeszédü 9728 3| és nemzetit jelentett.~ ~Testi-lelki fertőben tobzódva terjesztették 9729 3| Nono, csak lassan a testtel - berzenkedett a csárdás. - 9730 2| A magyar föld nemcsak a testünket táplálta, hanem lelki emlőnk 9731 3| üveges ajtón át eltünő két testvér felé. A leány is éppen abban 9732 3| megtudja. Mit beszéled tele a testvéreid fejét ilyesmikkel?~ ~A fiu 9733 3| ő maga találta ki. Ha a testvérek közt összezörrenés támadt, 9734 3| összeölelkeztek, csókolództak. Egymás testvérévé, barátjává vált mindenki. 9735 3| kendet.~ ~- Csiba kölyök! teszed el azt a békanyuzót? - mordult 9736 3| is láttam.~ ~Vigyázattal teszegette a lábát maga elé és szigoruan 9737 3| Én soha senkit sem teszek bolonddá, édes fiam, - mondta 9738 3| világ legboldogabb emberévé teszen; - ennyi jóság igazán kötelez 9739 3| messziről, a Kopaszhegy teteje felől, visszhangos durranás 9740 3| kikoplalt gyenge asszonyka a ház tetejét leszaggató szélben s ágynak 9741 3| intézőt egy kóbor kutya teteme mellett, fegyver nélkül. 9742 3| hogy a szélütötte magyarság tetemén lakmározzék. Hogy megszaggassa 9743 3| Menyus.~ ~- Mire várnának? - tetézte István a bizonyitást.~ ~- 9744 2| látszatos lustasággal hever, tétlenül, a lelke akkor telik meg 9745 3| rá, hogy baj ne legyen. Tetőled kitelik szivem, hogy még 9746 3| tartott a hajtás, amikor a tetőn eldördült egy puska. Nyomban 9747 3| sűrüségei beleessenek. A tetőre felküldtem a kasznáromat, 9748 3| tisztviselője lett. Mint tetőtől talpig úr, vállalta a konzekvenciákat 9749 3| végig minden égtájék felé. Tetőtől-talpig szürkészöld vadászdresszben 9750 3| Ing-ring a susogó nád; tétova lendüléssel imbolyognak 9751 3| akik körülvették s akiknek tetszeni vágyott. De mindez még hagyján 9752 3| Minden jutalmam csak a te tetszésed volt. Emlékezzél rá, Juliska-mama, 9753 3| maradjon meg a fészek. Jól tetted, hogy nem fosztottad ki 9754 3| hóolvadások járhatatlanná tettek. Azon a néhány fahordó szekeren, 9755 3| kellett, hogy legyen, nem én tettem-e széppé, meleggé, otthonossá? 9756 3| mint az, hogy téged minden tettével és gondolatával, sőt még 9757 3| kapavágást, az első ásónyomot tettük - a magunkén! Mert az már 9758 3| napsugár. Keze össze volt téve a mellén, keresztben. Szent 9759 3| felderült. Mosolygott.~ ~- Nem téved, nem tagadom, nem is tagadhatom, 9760 3| juttatni, ha nem nagyon tévedek.~ ~Menyus arca felderült. 9761 3| éreztem, hogy valami nagy tévedés történt, aminek én semmi 9762 3| egyszer valami érthetetlen tévedésben ne legyen. Ez a megbolonditó 9763 3| ne szakadozzanak, el ne tévedjenek. Halk füttyögetéssel, a 9764 3| eshetnék benne; mielőtt tilosba tévedne.~ ~A számadó ráeszmél a 9765 3| amelynek a labirintján el lehet tévedni.~ ~Sietett. Mintha röppent 9766 3| kitanitottalak egyszer, hogy tévedsz, mert az a pénz a «pénzünk», 9767 3| tökéletessé. Egy magányos nyirfa tévedt ide a bükkerdő egyik naposabb 9768 3| egyszerre megnyugodott. Tévedtem, gondolta boldogan és a 9769 2| emlékezés. Enyém a multba tévelygő képzelet. Enyém maga a mult. - 9770 3| felé, hogy szem elől ne tévessze; mert ha nem jól figyeli 9771 3| szaladgálnának.~ ~- Bizonyosan a thuja-lugasban vannak és Jenő mesél nekik, - 9772 3| nászajándéknak. Akkor minden a tiéd marad.~ ~Az öreg ur megölelte 9773 3| akkor megkapta a legádázabb tifuszt. Mire abból is lábbadozott, 9774 3| harapni-marni, mint a dühös tigrisek, bizony! És hirtelen megfordultak 9775 3| a legkivánatosabbnak. A tilalom csak fokozta azt a vágyát, 9776 3| részét, amelynek a határán tilalomfát állit számunkra a diadalmas 9777 3| eshetnék benne; mielőtt tilosba tévedne.~ ~A számadó ráeszmél 9778 3| a szavamnak álljak. Nem tilt el semmitől sem, csak vár 9779 3| tenni.~ ~Az úr nem mert tiltakozni. Attól tartott, hogy akkor 9780 3| rajta volt az arcomon a tiltakozó kérdés, hogy a nagybátyám 9781 3| mindenségével lázadok s tiltakozom.~ ~Át kell esnem egyszer 9782 3| pihenjen. Nem való az magának - tiltakozott az úr.~ ~De Kamilla nem 9783 3| Azt kérded, hogy miért nem tiltakoztam? Ugyan kérlek, hát lehetett 9784 3| tehetetlenségünket átkozva, folyvást tiltakozunk megaláztatásunk ellen, amig 9785 3| engedi magát félrevezetni, tiltakozva kérdezte: maga vén ember?!~ ~ 9786 3| a nagyságos ur ideges, tiltaná...~ ~Lea asszony bólintott 9787 3| egyszer utoljára. Hisz’ ki tilthatja azt meg, hogy a pásztorcsillag 9788 3| pityizálni is szokott. Ezért tiltom Ferinek mind a kettőt. De 9789 2| üvegekben? - kérdezte.~ ~- Tinta, - vágtam ki, fene önérzettel.~ ~ 9790 2| hogy mint diák, hat üveg tintával utazom; de szerencsétlenségemre 9791 3| sem tudta, mit beszél. Ugy tipegett a Panama-kalap körül, mint 9792 3| hát «második János» ennek tipikus példája volt. A vége természetesen 9793 3| söpredék, magyar álarc alatt, tiporta sárba nemzeti lobogónkat! 9794 3| megállottak előtte és nem tiportak rá. Kutba ugrott, amikor 9795 2| vége.~ ~*~ ~Az édesapám típusa volt a férfias férfiaknak. 9796 3| csak a paradicsombeli Évák tipusában lehet. Olyan arcszint csak 9797 3| alatt az örök férfiönzés tipusait kell érteni. Ebben a ti 9798 3| még hatezer holdja volt a Tisza mentén; a fiának már csak 9799 3| halászhattam; fürödhettem a Tiszában, amennyi jól esett. Hálából 9800 3| ruhát, aztán neki a szőke Tiszának, amelynek a habjaitól alig 9801 3| csakugy áradt a szénaillat. A tiszaparti füzesek alatt megkötöttem 9802 3| misszió parancsnoka.~ ~A skót tiszt megint odahajolt a magyar « 9803 3| kérdés. Most már kezdett tisztábban, világosabban sejteni. - 9804 3| maga rest volt azért a kis tisztálkodásért a hüvös novemberi hajnalban 9805 3| mulva a gazdánk megjelent a tisztás szélén.~ ~Ki volt kelve 9806 3| nem örökölt mást, mint a tisztaságot? Mink nem valók vagyunk 9807 3| égni látszott az egyik kis tisztáson. A gyertyánbokrok bronzosan-sárga 9808 2| Károlyhoz és Szigeti Józsefhez, tisztelegni. (De nem pártfogást kérni.)~ ~ 9809 3| belelát a veséjébe. Nagyon tisztelem kendet.~ ~- Abban közösek 9810 2| Királyi Madártani Intézet tiszteletbeli tagjának nevezett ki. Mint 9811 3| gazdasági Akadémiát (csupa tiszteletből mindig nagy A-val irta), 9812 3| merev állásban fogadta a tisztelgést és kitört belőle: magnifique! - 9813 3| nyitraszegi répást meg kukoricást tisztelte meg látogatásával. Mostanában 9814 3| kószálásukban most minket tiszteltek meg egy darab időre. Ez 9815 3| értelmében csakugyan elég tisztességesen «eltartottál» engem; volt 9816 3| Most éppen a szerszámot tisztogatja s aközben csengő hangon 9817 3| évtized alatt magasrangu tisztviselője lett. Mint tetőtől talpig 9818 3| nyitjára jutni az intéző titkának.~ ~Megkérdezte a béresgazdát: - 9819 3| szeretik legjobban, ha még ugy titkolják is ezt az egyformaság kedvéért. 9820 3| leküzdötte meglepetését és titkolni próbálta izgatottságát. 9821 3| még előlem is rejtegeted, titkolod; mintha baj lehetne, ha 9822 3| hogy egy pillanatatig se’ titkolódzam tovább; - megvallom, hogy 9823 3| Menyus ugy mondta, mintha titkolódznék.~ ~- Nincsenek elég közel.~ ~ 9824 3| jó uram; nem akarunk mi titkolózni; nem is akarunk te nélküled 9825 3| magát Ferivel mindenütt. Nem titkolta, hogy igenis a felesége 9826 3| Ide hallgassatok! Szent titokról van szó, amelyet elárulni 9827 3| maradt a szája.~ ~- Ééén?... tiveletek?!! Ééén?~ ~- Na igen, mert 9828 3| egy szem serétet, amellyel tiz-tizenöt lépésnyi távolságig nagyon 9829 3| pandurok közt. A rablók tizen voltak, a pandurok meg százan. 9830 3| aki lehetett ugyan akár a tizenharmadik is az ősi sorrendben, de 9831 3| legényke volt; alig mutatott tizenhármat. Erősebb munkára nem lehetett 9832 3| Sietek fel a kertből a tizenhat vagy hány fogott madarammal.~ ~ 9833 3| egy rövidke gondolat tart. Tizenhat-, legfeljebb tizenhétéves 9834 3| tart. Tizenhat-, legfeljebb tizenhétéves virágszál volt. Furcsa kis 9835 3| Ahol utoljára voltam, vagy tizenkét évig - ezidőszerint megszállott 9836 2| győződtem volna. Pedig van eddig tizennégy természetimádó könyvein, 9837 3| egy szolgalegényt, olyan tizennégy-tizenötéves kamaszt, aki a tehenet, 9838 3| munkába kell belemerülnöm. Tizennyolc év bizony számot tesz. Tudnom 9839 1| több mint negyven kötetéből tizenöt csupa természeti leírás 9840 3| Gyurkája. Olyan félbenmaradt tizenötéves legényke volt; alig mutatott 9841 3| ösmeretsége ezt megkönnyitette. Tizfelé is mehetett volna, ahol 9842 3| tündérmese, sem dráma, sem tizkötetes regény, amelynek ennyi és 9843 3| de nem birta meglelni. Tizszer is nekilódult, hogy; «ahun 9844 3| szoritotta össze. Fekete toalettje divatos keretet vont fehér 9845 3| vizililjomos napsugaras titkos tóban, ahonnan a gólyák az ilyen 9846 3| ha a szinek és zománcok tobzódó pompáját a nappaliakon: 9847 3| Testi-lelki fertőben tobzódva terjesztették a mételyt.~ ~ 9848 3| leereszkedett a széleken terülő tocsogóra, ahonnan a sas elől felszállott 9849 3| méltóságosan lépkedő gólya tocsogott a lapos medence sással benőtt 9850 3| van az ideje. Nem várnak - tóditotta Menyus.~ ~- Mire várnának? - 9851 3| Felállottak szépen sorjában, ha többen voltak. A férfiak is külön, 9852 3| legbolondabb itt valamennyi többié között. Milyen különös, 9853 3| libulibulibu, és amelyik elmaradt a többitől, azt hangosabban hivta: 9854 3| pisztoly. Megint egy madárral többje volt az apámnak. Mindig 9855 2| hét könyvem jelent meg, többnyire díszkiadásban és illusztrálva.~ ~ 9856 3| háromnak vagy egyszerese, vagy többszöröse s igy mindegyik osztható 9857 2| fogyatékosnak érzett kísérlettel. A tökéletesítésnek alig van határa s aki ambiciós 9858 3| amely októberben válik tökéletessé. Egy magányos nyirfa tévedt 9859 3| feleletet, csak mint aki teljes tökéletességgel bizonyos a dolgában, amelyen 9860 3| egerekre, amiben művészi tökéletességre vitte.~ ~Azt kérdeztem, 9861 3| verebet vastőrrel, cinkét tökkel meg bodzakalitkával, és 9862 3| nyelveket is és a kis leányba tölcsérrel öntötte a maga sokoldalu 9863 3| feladata és sorsa az «erős tölgyhöz» simulás folyondárként. 9864 2| váróteremben (III. oszt.) töltenem az éjszakát?...~ ~Odasompolyog 9865 3| nyugtalanná tenni; a maga képével tölteni meg az álmát?~ ~Ej! De hisz’ 9866 3| Jolánka kapkodva kereste a töltényt a tarisznyájában.~ ~- Ne 9867 3| volt az idő, amelyet igy tölthetnek együtt; mindjárt vége a 9868 3| kellett, amig Lacika be nem tölti a hetedik évét...~ ~- Mi 9869 3| négyet már özvegységben töltött, eléggé végigjárta az emberösmeret 9870 3| Akárhányszor az egész éjszakát kint töltötte. Mindig talpon volt; nem 9871 3| serét illett bele, amelyet a töltővesszőcskével le kellett nyomni, leverni, 9872 3| Jolánka.~ ~- Nahát csak töltse meg a kis puskáját; mindjárt 9873 3| a medveölőpuska, mindig töltve.~ ~A puskát ugyan senki 9874 3| Az emberek zokogtak. A tömeg előrerohant, mint az áradat, 9875 3| szivta magába a kakukfű tömjénes párázatát. Azután továbbindult 9876 3| ugy szálldos itt, mint a tömjénfüst a templomokban. Éppen ez 9877 3| végezvén a dolgát, pipáját tömögetve ballagott ki a kapuja elé, 9878 3| lóval nem lehetett sietni, tönkre ment volna belé. Mást gondolt 9879 3| féltucat földesurat láttam ugy tönkrejutni, hogy a birtokából kiment 9880 3| sem került a szemem elé. Töpörödött, ragyás vénleány, - vagy 9881 3| imádkozott térdencsuszva, kezét tördelve, megszakadó szivvel a feszület 9882 3| egymást; mindig felszinre törekszenek s ezzel izgatják az emlékezőtehetséget, 9883 3| mellette, aki minden takarékos törekvésében odaadással segitette. Végül 9884 3| vetette rá magát arra a törekvésre, hogy az ősi birtokból hiányzó 9885 3| magam ura akartam lenni, törik-szakad!...~ ~Boros Gáspár itt rövid 9886 3| tojásokat és vigyázz, hogy el ne törjenek. Nagyszerü legény vagy te, 9887 3| nem-e, azzal már nem sokat törődhettem.~ ~Illő fogadására kellett 9888 3| ég madarai. Azokkal sem törődik senkisem.~ ~Nem volt egyebünk, 9889 3| volna kedve, semhogy vele törődjék és ne a lovaival.~ ~A fogat 9890 3| eszökben sem volt, hogy vele törődjenek. Az állat is megtanulja, 9891 3| mert észrevette, hogy nem törődnek vele. A tarló szélén hirtelen 9892 3| gondolok rá, nem kivánom, nem törődöm vele, elszakadt az a fonál, 9893 3| rajtunk egyet, amonnan is. Nem törődtünk mink semmivel sem. Dolgoztunk, 9894 3| szalmára. Ugy ült le rá, félig törökösen, hogy ha kell, hamar felpattanhasson.~ ~ 9895 3| a «falco subbuteo»; van törpesólyom, a «falco merillus, vagy 9896 3| bemocskoltatást a magyar történelem nem birta elkerülni. A mi 9897 3| ösmertnevü embernek, még a történelmieknek is, adok egy állat-, egy 9898 3| nem birta elkerülni. A mi történelmünk lapjait mindaddig csak a 9899 3| Kossuth-szakállát és belefogott a történetébe.~ ~*~ ~Volt nekem valamikor 9900 2| írásaiban ő is benne él. Bús történeteit megkönnyezi. A vidámakon 9901 1| Élőképek, Délibáb, Tréfás történetek.~ ~ ~ ~ 9902 3| beszélni. Különben az egész történetet aligha tudja más valaki 9903 3| a három megfojtott medve történetétől már aludni sem tudtak. Az 9904 3| trofeákat gyüjtötte, amelyek a történetök miatt voltak méltók erre. 9905 3| annyiszor hallott és elcsépelt történettel, amely lépten-nyomon ismétlődik, 9906 3| hogy sokkal rosszabb is ne történhessék, arra kérem, váljunk el 9907 3| Ott valami különös dolog történhetett.~ ~Zavarban voltam, hogy 9908 3| valaki, akiért nagy dolgok történhetnek; akinek a kedvéért egy „ 9909 3| kenyér?! - Örömrivalgásban törtünk ki a hugocskámmal és pogánymódra 9910 3| elégedve, azzal jól bánt.~ ~Még törvénykezést is ő tartott az emberei 9911 3| pantheizmus mindent egybefoglaló törvényszerüségére...~ ~- Kérek alássan egy 9912 3| feleségem: hallottam-e, hogy a törzsöki uraság, akinél a mult évben 9913 3| amelyek után bizalmasan tötyögtek a kicsinyek. A kurtaviganós 9914 3| oszlophoz és leborult a tövéhez. Ott megcsókolta a földet.~ ~ 9915 3| Bangola vén bükkfái, amelyek tövét csudás mohgallér födte, 9916 3| kellett a nagy faggatásra töviről-hegyire elmondanom az egész esetet.~ ~ 9917 3| hogy ne döfködje az anyja tőgyét. A kis leány meg a libuskáinak 9918 3| sejttették, hogy a báli toilettje a legszebb élőszobrot takarja; 9919 3| a másikban diszes forgó toillettetükör ezüst keretben; mind a kettő 9920 3| Esmérem, amióta kibujt a tojásból, - dohogta. - Libapásztornak 9921 3| Gyurka letette a süveget a tojással együtt a füre, azután belenyult 9922 3| oldalról egy-egy szép nagy tojást. Azokat is szépen belerakta 9923 3| forrásvizünk volt. Jobb az minden tokaji aszubornál.~ ~El is mondta, 9924 3| De vajjon, ha arról a kis tőkéről esik szó nagy ritkán, amelyet 9925 3| adnám magamat neki, ha önző tolakodásnak érezném a közeledését, amellyel 9926 3| oda kell majd adnia valami tolakodó fráternek, aki erővel érte 9927 3| emberiség koronája fölé tolakodott.~ ~Degenerált és a saját 9928 2| ösmernek. De még itt sem tolakodtam előre. Mindenüvé úgy hívtak, 9929 3| akkor tört ki, amikor a tollas Bocskay-süveg megjelent. 9930 3| kellett hozzá. Kezdtünk tollasodni. Az következett belőle, 9931 3| ahol a Bocskay-süvegek tolldiszére esett a magyar katonákat 9932 2| mint a képzeletemből élő tollforgató. Ámbár csak a novelláim 9933 3| mindent.~ ~Ugy a szivére tolult a vér, hogy nem birta folytatni.~ ~ 9934 3| mert menni azután efajta tolvajnép.~ ~Volt Vasadynak két kamaszodó 9935 2| vágya mindig féktelenül tombolt bennem.~ ~Ez az egyetlen 9936 3| elé kapta a kezét és ujra tompán kiáltott fel: Ó!~ ~Arra 9937 2| Határtalanul szerettem Jókait, meg Tompát. A lelkem apját éreztem 9938 3| hogy az erdőségeiben sok a «toportyánféreg». Télen bemerészkedtek a 9939 3| megcsudálták még egyszer a toporzékoló sárgákat és megvárták, hogy 9940 2| ember érzi magát. Elibe toppan a sorsának és bírkózik vele. 9941 3| pálinkásüveget s abból jót húzott. A torkát megriszálta; a pipáját megtömte 9942 3| vacsoráztatni. Ekkor már torkig voltam a bűnrecsábitással. 9943 3| bort, mert olyan száraz a torkom, mint a bugaci sivóhomok, 9944 3| lábujjhegyelve lép fel a tornácra. A külön kulccsal halkan 9945 3| Sárgásfakó füstoszlopokként tornyosulnak; hegyeket mutatnak, nagy 9946 3| annyi verebet, ahányat én a tőrömmel fogok, - vágtam ki fennen, 9947 3| ezer magyar sziv s ahány torok, az mind harsonává változott.~ ~- 9948 3| bőgte Sárfy még egyszer, torokhangon, alig birva magával.~ ~A 9949 3| kezét, ugy kezdett száraz torokkal, hörögve imádkozni, ahogy 9950 3| talpon volt a gazdaságban. Torzonborz ispánja sohasem alhatta 9951 3| pedig a semlyékes pusztai tóságon nyugtalanok voltak a hókafejü 9952 3| ezerötszáz holdat bérelt is a tőszomszédságában, ugyhogy őnála minden passziómat 9953 3| is volt, nem olyan zömök, totyakos, nehézkes. - Zavartan hebegett 9954 3| kantárszárral vágtatott tovább-tovább.~ ~- Né te né! - nyugtalankodott 9955 1| Magányos órák, Vadásztáska; továbbá az elbeszélők közül: Négyszemközt, 9956 3| tömjénes párázatát. Azután továbbindult a rozstábla felé, amely 9957 3| lehetett tudni, mennyi a tréfa és mennyi a komolyság a 9958 3| kacagott, hogy mutassa: tréfabeszédnek tartja a fenyegetést. Odavágott 9959 3| ilyen sebzett vadkan nem tréfál. Hibáznom nem volt szabad. 9960 3| az asszony fejét.~ ~- Ne tréfálj; vigy el engem valahova 9961 3| másik a másikon.~ ~- Ne tréfáljon kend, szomszéd; ist’ugyse 9962 1| élet, Élőképek, Délibáb, Tréfás történetek.~ ~ ~ ~ 9963 3| csend. Végleges csend. A tréfát megismételni nem szabad. 9964 3| kiváncsi. Az egy vadjuhnak a trofeája.~ ~- Hát most mondja el 9965 3| mindennapit. Csak azokat a trofeákat gyüjtötte, amelyek a történetök 9966 3| Hisz majd csak megérkezik a trónörökös, aki késett. Igazi nagy 9967 3| magokat. Délfelé már vagy egy tucat madaram volt. S éppen jött 9968 3| amilyenek a félreeső utcákban is tucatjával épültek. Hanem a kertje 9969 3| mindenben, amiben az ő fiatal tudása még segitségre szorult.~ ~ 9970 3| a kedves apósában alapos tudásu inspektort, gazdasági orákulumot, 9971 3| voltam őszinte; csak a jogom tudatában voltam, de minden igazi 9972 3| Hisz’ először jutott a tudatára annak, hogy ő is valaki, 9973 2| lehangoló, megbénító érzésnek, tudatnak, hogy alkotásuk csak halvány 9974 3| hogy legalább az irányt tudhassa. De nem birta kitalálni. 9975 3| vitte magával. Az ember nem tudhatja, mikor veheti hasznát.~ ~ 9976 3| meg előre, azt az Isten tudhatná. Bosszankodott, káromkodott, 9977 3| szinpadi dámáknál cselédkedett. Tudhatott rólok egyetmást. Kisasszonnyá 9978 3| hogy már régóta semmit sem tudhattunk meg róla, annak volt a betege 9979 3| szükséges, hogy mindent tudjak. Erre csak akkor kerül a 9980 3| sincs. A farkasok még nem tudják, hogy mi van itt a számukra... 9981 3| össze magyarul, épp ugy nem tudna arról a világ kilencvenkilenc 9982 3| Csak ugy, hogy kend is ki tudná ám ugratni a nyulat a bokorból.~ ~ 9983 3| lelkendezett a leány. - Ha én igy tudnék lőni!... De ha fogoly repül, 9984 3| ezerötszázmillió, aki nem tud. A tudomány mégis jóval nemzetközibb. 9985 3| attól eltérni. Valami nagyon tudományos ember engem csak zavarna. 9986 3| apám hallgatott. Ő nem vett tudomást a dologról.~ ~- Ez a fiu 9987 3| lemondásomat jóváhagyóan veszed tudomásul; nem azért, mert velem szemben 9988 3| ilyen fülét-farkát lógató tudomisén micsoda.~ ~- Nahát azt mindjárt 9989 3| beteg van a háznál. Én ilyen tudós nőt még sohasem láttam; 9990 3| szobában akkor is.~ ~- Honnan tudtad, hogy veszett kutya volt? - 9991 2| Na, híres, ha annyit tudtál összeirkálni száz meg száz 9992 3| szelid fejcsóválással adta tudtomra a rosszalását s a leányokat 9993 3| világgá ment. Esztendők mulva tudtuk meg, hogy elzüllötten pusztult 9994 3| gyülekező» kürtjelével adja tudtunkra. Akkor le kell mennem az 9995 3| haladhatott azután, mindig vizet tudva magától balra, azon a másfélkilométeres 9996 3| lehetett a gazda szemére, amely tudvalevően hizlalja a jószágot.~ ~A 9997 3| egyik sarokban nagy álló tükör, a másikban diszes forgó 9998 3| kicsattanó bimbók mintha ici-pici tündér-gyerekek ici-pici bölcsői lettek 9999 3| teremtést ábrázolt.~ ~A szőke tündérek legszőkébb haja omlott le 10000 2| villik, virág kelyhében lakó tündérkék libegnek körül; színes fátyolszárnyok 10001 3| Igaz, hogy gyönyörü kis tündérleányka, akinek olyan aranysárga 10002 3| mint valamikor a rétség tündérmadarai, a fehér kócsagok. Az ősi 10003 3| nyugalmok idején... nincs olyan tündérmese, sem dráma, sem tizkötetes 10004 3| Messziről megösmerte a szive tündérrózsáját, aki körül őneki olyan ingoványos 10005 3| Ilonájához. Magamagában érezte a tündért, akiért az egész mese történik. 10006 2| meg alkotó feszültséggel. Tündérvilágokon suhan végig. Úgy csap le 10007 3| együtt, fényes nappal is ott tündöklött a Jucika szemében.~ ~A piactéren 10008 3| Arteriosclerozisos tünet - jegyezte meg doktor Mariska 10009 3| mondta Jolánka, bájos tüneteivel a kezdődő vadászláznak.~ ~ 10010 3| Szivem, neked most el kell tünnöd; a vadőreim bizonyosan ide 10011 2| is zenél.~ ~Ha magányos tünődéseimkor belemerülök a természetbe, 10012 3| nevelgette» mellékesen, a Lacika tünődőszemü nénjét. Minthogy egyetlen