IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Délibáb Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
10013 3| negyedik vagy ötödik napon tünt fel. Pedig azért jött, hogy 10014 3| kupicák ezalatt egymásután tüntek el a fagyoskodó kocsis vastag 10015 3| mennydörgés kezdődik; - csendes tüntetéssel szeretett erőmutatványokat 10016 3| eleinte az apósa kedvéért tüntette ki ezzel, de lassanként 10017 3| ügyes-bajos elintézni valójok a türelmes égiekkel; kiváltképpen azzal 10018 3| intézhetnők el, azért irok.~ ~Te türelmetlen természetü vagy és szeretsz 10019 3| Gyurkát várta vissza, fokozódó türelmetlenséggel.~ ~Látta, amikor a nádasból 10020 3| sincs bennök; de ezt nem türhetem!...~ ~A férfi szánalommal 10021 3| rokonuk szekaturáit állandóan türjem.~ ~Hej! pedig milyen felejthetetlenül 10022 3| egyáltalában nem birtam tovább türni kiállhatatlanságát, - a 10023 3| szörnyen alkalmatlankodik, de türnöm kell a szemtelenkedését, 10024 3| ösztönével.~ ~El kellett türnünk mindent. A végképen kimerült, 10025 3| És ellentmondást nem türő határozottsággal öltözött 10026 3| legkisebb mulasztást sem türt el; de akivel meg volt elégedve, 10027 3| legény arca elborult, de türtőztette a nyugtalanságát.~ ~- Majd 10028 3| átbujkálniok az akáclombok tüskéi között s lovaglókorbácsát 10029 3| tőlem, a lépvesszőket rájok tüzdeltem, a hivogatókat, a kalitkáikkal 10030 3| orrcimpája remegett, a szeme tüzelt s az egész teste festeni 10031 2| drága csillogó fekete szeme tüzelte a lelkemet.~ ~Amikor az 10032 3| gyöngyházas arginniszok, milyen tüzesen aranyosak a chrisophanusok; 10033 3| pörkölődött a szive valamelyik tüzesszemü fruska boszorkánynézésétől.~ ~ 10034 2| kéménybe, ott eloltotta a tüzet; azután lejött, megmosdott 10035 3| is korán rakta meg a maga tüzhelyét és amikor én a katonasággal 10036 3| nekik a sárkányoknak, hogy tüzönvizen eljusson az ő tündér Ilonájához. 10037 3| az első. Ott még csak a tüzrakásra és az elemózsiás kosarak 10038 3| veszedelmes; - nem jó a tüzzel játszani. Kedves frázisok 10039 3| mert a vakmerősége miatt a tulajdonosa féltette a vadkantól.~ ~ 10040 3| vonzódtam hozzá. Csak egy olyan tulajdonsága volt, amiből valamivel kevesebb 10041 3| terjeszthetné?~ ~S hogy tulcsorduljon a pohár, még az ellenséges „ 10042 3| virágostáblának s a tarka tulipánokat meg a szemérmes árvácskákat 10043 3| egy-kettőre mellette termett és tulipiros arccal kezdte kinálgatni 10044 3| András gazda már tuljárt a tanyája napraforgókeritésén, 10045 3| indulatszavai keveredtek össze s tulkiabálták egymást. - „Jönnek!... ott 10046 3| mutatta. Még a zöld volt a tulnyomó, de már jelentkezett a hervadás 10047 3| rugaszkodás volt a piac túlsó széle, ahol éppen derékszögben 10048 3| kölyök még a nyakadra nő, tultesz rajtad, meglásd.~ ~Marcit 10049 2| Aggódott értem, hogy hova tűntem úgy el. Amikor rám talált 10050 3| ült a fején, mint valami turbán. Meg nem állhatta, hogy 10051 3| összecsavarta leomlott haját s a turbánja alá gyömöszölte. Most már 10052 3| szerethetnélek, hanem azt sem tűrném el tovább, hogy magamat 10053 3| mondhassam: nem akarom, nem tűröm tovább!... Szabadulnom kell 10054 3| az a rög, amelyet másnak turok, nekem olyan elérhetetlen, 10055 3| dagadóval, meg tepertős turóscsuszánk, felajánlottam a kettő közül 10056 3| káposztát, az édesapám a turóscsuszát; ki mit szeretett jobban. 10057 3| én voltam, aki a földet turtam érte! Nincs annál igazibb 10058 3| lucernát, széthasogatod a tuskókat, vizet hordasz az asszonynak 10059 3| halálfejü pille -, meg a „tussilago farfara” - ez a lókörmü 10060 2| sikoltozás támadt odakint: Tűz van! égünk!~ ~Az apám pillanatok 10061 2| szikrazápor csakúgy hullott a tűzhelyre.~ ~A konyhában csak kétségbeesve 10062 2| cselekedett.~ ~Kirohant a tűzi lajtorjáért; azt két ember 10063 3| sohasem járt. Olyan, mint a túzok, amely csak a sima sikságon 10064 3| ellensége. Azért lehet az óvatos túzokot, meg a vadlibát ökrösszekérrel 10065 3| szakács. A rend az ő gondja; a tűzre ő vigyáz; annak sohasem 10066 2| Ország-Világ« szépirodalmi hetilap tűzte ki. A »Vasárnapi Ujság«- 10067 3| huszonöt év alatt, amióta tűzzel-vassal verem magamat a semmiből 10068 3| tapogassa ki ott is.~ ~- Tyhü! az áldóját! előlről kezdjem?~ ~- 10069 3| tiszta fajtáju yorkshiriak; a tyukok plymuthok, a libák félvér 10070 3| számára) a hónunk alá kaptuk s uccu neki, siettünk a vadászterületünkre.~ ~ 10071 3| gazda az ablakából nézte az udvarára merészkedő lomposokat, de 10072 3| Leskelődik. Betekint az udvarba; figyeli, nincs-e a házban 10073 3| az akác ujra virágzik az udvarban, de nekem olyan üres, sivár, 10074 3| hátra, a konyhától balra: az udvari szoba, ahol az asszony alszik.~ ~ 10075 3| azt hiszik, abból áll az udvarlás, ha meg tudnak nevettetni 10076 3| ott az úr azzal kezdte az udvarlást, hogy apróra megmutogatott 10077 3| legyeskedés nélkül. Született udvarló volt. Azt hiszem, minden 10078 3| udvarolni sem tudott. De az udvarlókat a puszta jelenlétével is 10079 3| láttam a galambokat, hogyan udvarolnak a himek, amig magát kérető 10080 3| úrnak és hazafelé menet ugy udvarolt a saját kisasszony-leányának, 10081 3| látsz, az a ház odafent, az udvaron, meg ez a kert a méhessel, 10082 3| vágjon, vizet hordjon, az udvart egyszer-máskor végigsepregesse; 10083 3| ösmerésével járó szertelenség, udvartartásban, vendéglátásban, a bravurozás 10084 3| mindent; de az arca, szép, üde, hamvas arca égett s a szeme 10085 3| részt akart venni a vendégek üdvözlésében a maga módja szerint.~ ~- 10086 3| hozni. Bátyámuramat sokszor üdvözlöm, Jolánkának pedig kezét 10087 3| kanyarodik, elkezd arra ügetni, vissza-visszatekintve eközben.~ ~ 10088 3| megösmerték a Korondy Gáspár orosz ügetőit. A kocsiban egy alak ült, 10089 3| volt mindig a két legjobb ügetője a vármegyéjében. Csak kettő, 10090 3| bejelentése; csupa komoly ügy, ami mind nem volt neki 10091 3| jó volna elmondani; az ő ügye igy nem volna olyan sürgős. 10092 3| hamarosan egy táviratot: - „ügyében eljárok”, - punktum. Aláirta 10093 3| Hétköznap csak a halaszthatatlan ügyeket intézte el velök.~ ~A rapport 10094 3| kardos menyecskéjének. Majd ügyelek rá, hogy baj ne legyen. 10095 3| haladhattak. Egymásra is folyvást ügyelniök kellett, hogy szét ne szakadozzanak, 10096 3| Megjött a tanfelügyelő. Az én ügyemben jött. Most megmondom, amit 10097 3| szivem.~ ~Ugy-e elintézi az ügyemet?~ ~Ugy-e elmehetek innen?~ ~ 10098 3| még lesz valami; nagyon ügyes fiu.~ ~De ezentul olyan 10099 3| holmi bolondságra; de ugy ügyeskedett, felhasználva az összeköttetéseit, 10100 3| most történt. A levelek ügyét, a doboz nálam létét, magamra 10101 3| magáévá tette a fiu minden ügyét-baját; együtt szorongott vele 10102 3| szakajtókosárnyi virágot ügyetlenül lóbálta; azután mintha nagyon 10103 3| ragadod a szót, és minthogy ügyvéd vagy, tudsz is vele bánni. 10104 3| ember volt, minthogy az ükapja Rákóczi kurucai közt vitézkedett 10105 3| forradalmár sorsa várjon valakire, üldözéssel, gyötréssel, halálos fenyegetéssel 10106 3| itthon és minthogy ma valami ülése van, alkalmasint késni fog, 10107 3| hazát eltipró hazátlanok ülhessék itt a magyarság megfeszitésének 10108 3| megmaradt négyezer holdba ülhetett bele.~ ~Csakhogy a második 10109 3| hogy itt-ott bérkocsiba üljek; ha páholyt kivántam volna 10110 3| és hogy egymás mellett üljenek.~ ~Hangverseny után aféle 10111 3| mintha szigoru cenzor előtt ülnék, aki tökéletesen ki akar 10112 3| egyetlen, aki meg birja ülni Pardont; és még magamat 10113 3| Belecsendült a fülébe az előtte ülő nagy marha ember iménti 10114 3| ember.~ ~Most másodszor ülök az iráshoz, végül is napló 10115 3| kényelemszeretetből is eleget ültél otthon; aki ugyancsak ebből 10116 2| Nyári délutánokon késő estig ültem valamelyik nagy eperfánk 10117 3| mondta a fogadásunkat. Ugy ültünk le a vacsorához, mintha 10118 3| Nem feleltek neki.~ ~Ümmögött-dünnyögött, a fejét csóválta. Kereste 10119 3| egészen megfiatalodott. Egyre ümmögött-hümmögött, hogy a megindulását ugyahogy 10120 3| hajnalban csak ugy, egy szál ümögben kiszaladni; egyszerüsitette 10121 3| Megjelenésök mindenütt ünnep volt. Az ilyen pillanatot 10122 3| hallgatja-élvezi, amit alkotok; akinek ünnepe, ha az én lelki lakomáimban 10123 3| problémáját.~ ~- Ejnye, de ünnepies! - szólott közbe az asszony 10124 2| legköltőibb színezés is üressé válik, ha nem igaz. Hát 10125 3| hivogatós kalitkákat, egy üressel (a fogandó madarak számára) 10126 3| csücsülgetnek-figyelgetnek az ürgék.~ ~Vércse libeg a mező felett; 10127 3| magát.~ ~Diána segitett Ürgének. Ha a cigánygyerek nem találta 10128 3| vigyen el magával; csak Ürgét, a cigányt, hagyja itt vadhordozónak.~ ~ 10129 3| vakáció elején, hogy milyen ürüggyel térjek ki kedves nagybátyám 10130 2| húrjain s a felhők csillanó üstökén.~ ~Mintha az erdő fái elkezdenének 10131 3| lehetetlen volt hallani azt az ütemes, pompás, földetrengető, 10132 3| valakit. Borzasztó, milyen ütése van.~ ~- Drágám, ehhez az 10133 3| szemöket és valami buta viccel ütik el. Ezek azt hiszik, abból 10134 3| merre vannak. Nagy zajt ütniök nem volt szabad. A moszatoló, 10135 3| Elkezdte egyiket a másikhoz ütögetni. A két cigány jajgatott, 10136 3| pedig a keresnyei erdőben ütött tanyát, innen a nyitraszegi 10137 3| Mihálynak hivták s a rajta levő ütött-kopott öltözeten kivül nem volt 10138 3| ügyesen csinálta, hogy nem ütötte meg magát. Gyakorlata volt 10139 3| diófánk alatt lévő padon ütöttem fel a sátorfámat. A kórókat 10140 3| után bezárult a veranda üvegajtaja, még egy darabig nézte a 10141 3| szájáról, nem maradt az üvegben semmi sem. Hanem utána olyat 10142 2| megfogott.~ ~- Mi van azokban az üvegekben? - kérdezte.~ ~- Tinta, - 10143 3| egyenesmetszésü orratövén ült s az üvegen keresztül világoskék, fagyos 10144 3| vetett egy oldalpillantást az üveges ajtón át eltünő két testvér 10145 3| kosarakhoz, hozta a boros üveget. A barátunk nagyot huzott 10146 3| Gányó Pista felkapta az üvegét és csak ugy könyv nélkül 10147 3| Csillagos-majorból, akkor pedig egy üveggel tán elég se lesz - mondta 10148 3| Nyakán zsinórra füzött üveggyöngyfüzér tarkállott.~ ~Bimbós begyeskedéssel 10149 3| amelyet pedig számlálatlan üvegszámra bontatott fel Félix ur.~ ~ 10150 3| Miháj bácsiii!... - üvöltözött Keszeg.~ ~Nem feleltek neki.~ ~ 10151 3| gyomorerősitőt, azzal az üzenettel, hogy mindjárt jön, csak 10152 3| érezte magát.~ ~A főbiróék is üzentek valamit, azt most nagyon 10153 3| vadászember. Hanem a százféle üzletéhez, amellyel a millióit szerezte, 10154 3| szélroham, amely elkezdte üzni, hajtani, csápolni, szétverni 10155 3| nekinyujtódzik, mint a nyulat üző agár.~ ~Kandó Marci lemarad 10156 3| dorgatóriumot, mert a kutyák ugatni kezdtek s oda kellett figyelni. 10157 3| kávébarnafoltos szép vizsla ugrált, szükölt, nyihogott és kellette 10158 3| szomjas verebek és mikor ugrándozik valamelyik a tőröm felé, 10159 3| hogy kend is ki tudná ám ugratni a nyulat a bokorból.~ ~Menyus 10160 3| Kandó nem hagyta magát. Ugratta a legényt.~ ~- Tudom én, 10161 3| Nahát nézz a tükörbe, te ugrifüles, te!~ ~És megenyhülten kacagott 10162 3| bajra, göthösen is talpra ugrik s felrikkant: lóra bojtárok! 10163 3| Egy fordulónál szarvasok ugrottak el előle. Nem törődött velök, 10164 3| ümmögött-hümmögött, hogy a megindulását ugyahogy leplezze.~ ~- Derék dolog 10165 3| biztatta a mamáját Erzsike.~ ~- Ugyan-ugyan, hát mi van abban! Ferkó 10166 3| szokása szerint.~ ~A kapitány ugyanakkor nyugtalanul mondta az asszonynak: - 10167 3| másra gondolok, mindig csak ugyanegyre. - Én még most is érzem 10168 3| álljon. Hisz mindig ugyanezt ugyanigy hallotta. Jelezte is a jóindulatát. - 10169 2| kis holmimmal odébbáll. Ugyanígy vélekedett a nyájas idegen 10170 3| bajusz is ékeskedett rajta. Ugyanilyen volt a szemöldöke is; a 10171 3| próbálgatom, kérem szépen. Ugyanugy, ahogy „csinálni” tetszik. 10172 3| is a tőszomszédságában, ugyhogy őnála minden passziómat 10173 2| mint arról, ami belőlem már úgyis a nagy nyilvánosságé, tehát 10174 3| számjegy közül ugyanis három, ugymint a hármas, a hatos, meg a 10175 3| egyszerre abbanhagyta a még ujabb kedvéért. Ebben nem volt 10176 3| amelyeknek rajongója volt. Az ujdonságoknak, hireknek, jobbára csak 10177 3| analizálásomat, mert éreztem, hogy az ujjaim egymáshoz ragadnak a kézszoritásától 10178 3| bekaptam volna összepréselt ujjaimat. De uralkodtam magamon. 10179 3| aközben a Gyurka foltos ujjasára, amelyben a vézna gyerek 10180 3| pillanatára, amikor a rablóhad, az ujjászületett magyar nemzeti hadseregtől 10181 3| amikor a szokott módján, két ujját a szájába dugva, fülethasogatóan 10182 3| hevenyében az öreg s bütyök ujjával az elsompolygó bundás felé 10183 2| őserő kebléből feltör a nagy ujjongás, a legyőzhetetlenség hirdetése.~ ~ 10184 3| katonákat kisérő néptömeg ujjongása, mind messzebbről hallatszott.~ ~ 10185 2| fájdalom zokogását, a szerelem ujjongását, a diadal himnuszát, a vereség 10186 2| hetilap tűzte ki. A »Vasárnapi Ujság«-on kívül nem is volt akkor 10187 2| aki ambiciós költő, az nem ún bele a saját kritikája provokálásába, 10188 3| nekik. Ebben az egyhangu unalomban egyebe sem volt, mint ha 10189 3| hogy nem kellett félteni az unalomtól. Az öreg Keszeg biztos kisérője 10190 3| rábizva. Ott pipázhatott és unatkozhatott, ahogy neki jólesett. Sőt 10191 3| pontosságával, de eközben végtelenül unatkozva, elintézte hivatalos aktáit, 10192 3| szoritott himnemü kurtizánok uniformisos figuráira mosolyognak, velök 10193 3| szám alatt lakik; az egyik unokabátyám pedig 89-ben született. 10194 3| Budapestre a leányához, meg a kis unokáihoz; - no meg a vejéhez is.~ ~ 10195 3| fiának már csak négy, az unokájának meg éppen csak kettő. Az 10196 3| jól gazdálkodott, hogy az unokájára már csak a hét szilvafa 10197 3| legjobbat, akit ösmert, a saját unokaöccsét, Vadai Eleket, aki csupán 10198 2| hallja.~ ~Kezdődik végtelenül unom és halk zsongással, amely 10199 3| veszett el.~ ~Nyírő már unta a lövöldözést. A gondolata 10200 3| megtudj, ami érdekelhet.~ ~Nem untatlak azzal az annyiszor hallott 10201 3| kezsit-lábát!...~ ~- Most upre, fussatok, amig meg nem 10202 3| meg, ebadta kölyke, mi az «upupa epops»?~ ~- Büdösbanka! - 10203 3| félig hótt ember lesz az urából. Kacagott. Olyan volt a 10204 3| Nézte-nézte. Azután az urához fordult. Mélyen lesujtva 10205 3| lám, milyenek ezek a mi uraink! A jó Isten a tenyerén hordja 10206 3| Hisz’ mindenképen az urainknak érzitek magatokat; de egyről, 10207 2| kivirágzott. Szívünk érzéseinek uraivá váltunk. Képzeletünk megtisztult 10208 3| alatt vagyok, akin asszonyok uralkodnak, vagy talán nem igaz? - 10209 3| összepréselt ujjaimat. De uralkodtam magamon. Doktor Mariska 10210 3| Hahóóó! Hahóóó!!...~ ~Uramfia, hirtelen valami nagy marhaállat 10211 3| rám nem gondolsz és ha az uramra veted a szemedet, halálfej 10212 3| elejét vegye, utánafutott az urának s olyan pattogósan kapkodta 10213 3| felkelt s ráfolyondárkodott az urára.~ ~- Ne haragudjál, édes 10214 3| szokott lenni ebédre az uraságnál. János úr eleinte az apósa 10215 3| volna engem elvenni.~ ~János urba belerekedt az ellenmondás.~ ~- 10216 3| hadarta a végkép megriadt urfi.~ ~Gáti tágra nyitotta a 10217 3| magához és azt mondta: - urficska, ha hoz egy rövidszivart, 10218 3| Na látod, - fordult Gábor urfihoz, - kiszalad a világból. 10219 3| rózsaszál-kisasszonyka.~ ~Az urfinál puska volt, és ugy meg volt 10220 3| Eleket, aki csupán csak az úri ellátásért, falusi nyaralása 10221 3| hozzáillő kedves, derék, müvelt urileányt, aki a legodaadóbb szerelemmel 10222 3| nemzetközivé aljasitsák az Uristen legnemzetibb népét.~ ~Istent 10223 3| ott a folyosó végén. Az uriszobából lesz az ebédlő, az ebédlőből 10224 3| elkergette.~ ~- Mars az úrnődhöz! Semmi közöm hozzád!~ ~Jolánka 10225 3| Kis család volt. Az öreg úron kivül a mama, meg a leánya. 10226 3| föld tart el, a föld tesz urrá, és ők mégsem szeretik a 10227 3| sohasem dohányzom; a cseléd az úrról veszi a példát, - mondta 10228 3| többet velünk. Nem volt más urunk, csak a magunk szabta kötelességeink. 10229 3| Fátyolfelhők pókhálói úsznak odafent az étheri magasságban. 10230 3| volt, mintha füsttengerben usznék. Vastag, sűrű ködök feküdtek 10231 3| bárányfelhők göndör raja uszott. Sóvárgó gondolataimmal 10232 3| gazdálkodva, kertészkedve, úszva tejben-vajban, élvezve a 10233 3| feketék mellett.~ ~A havas út széles volt, elfértek rajta 10234 3| mert a fatolvajok titkos utakon lopództak az erdőbe. Az 10235 3| minden melegség és légy olyan utálatos, mint a varas béka!... A 10236 3| nem jutunk oda, hogy már utálni kezdjük az életünket, sőt, - 10237 3| A te «pénzedet» is ugy utáltam meg Károly, és valami egészen 10238 3| kengyelfutó dög ne legyen az utamban. Ösmerem a fajtáját, mind 10239 3| Mindig téged láttalak. Mindig utánad vágytam. Neked alkottam 10240 3| egyéb. Hogy elejét vegye, utánafutott az urának s olyan pattogósan 10241 3| meglepett kocsis kezéből. Amikor utánakapott, elvesztette az egyensulyt 10242 3| akadtak azután mások is, akik utánozni merték; pedig ha ezerszer 10243 3| A rapport ideje mise utánra esett. Akinek nem volt mulhatatlan 10244 2| legtöbb könyvemet ők adták ki. Utánuk az Athenaeum következik, 10245 2| csak halvány mása, gyenge utánzata annak a szépségnek, amely 10246 2| diák, hat üveg tintával utazom; de szerencsétlenségemre 10247 3| ha visszajön, rögtön utazunk és akkor erre az esztendőre 10248 3| nem hall-e valamit, ami utbaigazitaná.~ ~Még a ludak is elhallgatnak. 10249 3| pásztor; senki, aki és ami utbaigazithatná.~ ~Elkezdett a lövöldöző 10250 3| Kádár Menyus is, aki az utca tulsó végéről ballagott 10251 3| liget táján. Három nagy utcai szobája, amelyek mindegyike 10252 3| volt, amilyenek a félreeső utcákban is tucatjával épültek. Hanem 10253 3| teremnek is, hársfa-árnyékos utcára nyilt. Körülötte csupa kertes 10254 2| Lassanként összegyűlt egy kis útitáskára való kéziratom. Egyszer 10255 3| tekintve, olyan rövid az élet utja, hogy az ember azt hinné, 10256 3| ott kint már nem lehetett útjában a terjeszkedésnek. Elnyúlt 10257 3| csacsogva riadoztak arrább az utjából. Egy fordulónál szarvasok 10258 3| s felpattant a hókára.~ ~Utközben tele szedte a markát virággal, 10259 1| Kisfaludy-Társaságnak. Az előbbinek 1894, az utóbbinak 1898 óta. Nevezetesebb művei 10260 3| Az öregek elmennek s az utódaik a nyomdokaikba lépnek. Ez 10261 3| kezdjük uj életünket...~ ~„Utóirat: Mihelyt a válópörünknek 10262 3| világit. Tán még a fecskét is utolérné, ugy repül egy kis biztatásra.~ ~ 10263 3| bennünket. Az eső ott vert, ahol utolért. A szél innen is tépett 10264 3| amelyek ma egytől-egyig, az utolsóig, - amelyet tegnapelőtt irt, 10265 3| tüskön-bokron keresztül, uttalanul; akkor is kiérne az erdőből 10266 3| bevittem tegnap a délelőtti uzsonnáját, akkor beszéltem az öreg 10267 3| lassan közeledő neszezéstől a vackában heverő vad felkél, de megriadás 10268 3| le, azután ráveti magát a vackára.~ ~Pár pillanat mulva két 10269 3| Kopaszhegy sürüségeiben szeretett vackolni, ahol nekivaló fertő is 10270 3| fogadásunkat. Ugy ültünk le a vacsorához, mintha semmi sem történt 10271 3| szinház után vendéglői vacsorákkal; ha a harisnyáidat nem stoppoltam 10272 3| jó időben mindig idekint vacsoráltak, a gyermekek visszavonulása 10273 3| Gondolkoztam egy kicsit.~ ~- A mai vacsoránkba! - hirtelenkedtem el az 10274 3| szerint szépen megköszöntem a vacsorát. Anyámnak, apámnak kezet 10275 3| délelőtt volt, tehát a multkori vacsoravesztéssel szemben most az ebédről 10276 3| kevesebb madara lesz, az ma nem vacsorázik.~ ~Éppen akkor repült eléje 10277 3| apánkat kérlelni, engedjen vacsoráznom. Az apám vállat vont. - 10278 3| apával fogadtunk; azért nem vacsorázom!~ ~Mindenki apára nézett. 10279 3| feküdtél le? Talán még nem is vacsoráztál?~ ~- Nem. Magát vártam. 10280 3| félrehivott; titokban meg akart vacsoráztatni. Ekkor már torkig voltam 10281 3| tudniillik komoly ok nélkül vádaskodott, annak szük lett a világ. 10282 3| Elsőnek egy vadőr jött két vadásszal. Azok sem tudtak semmit 10283 3| az ürügye az volt, hogy vadásszam.~ ~Egyszer egy hajnali cserkészetemről 10284 3| asszony szemének, vagy egy jó vadászatnak, vagy tudja isten mi egyébnek. 10285 3| ország dolgát is; szervezi a vadászatokat, a piknikeket, meg a kártyapartíkat 10286 3| asszony is ugy rákapott már a vadászatra, hogy nem kellett félteni 10287 3| Aki meg nem puhult a remek vadászattól, az hamarabb részeg lehetett 10288 3| Tetőtől-talpig szürkészöld vadászdresszben pompásan festett. Karcsu 10289 1| és megfigyelés, párosulva vadászélményekkel. Ebben a műfajban specialista 10290 3| ahogy neki jólesett. Sőt vadászhatott is egerekre, amiben művészi 10291 3| kielégithettem. Lovagolhattam, vadászhattam, halászhattam; fürödhettem 10292 3| lenyult addig a bizonyos vadászházig.~ ~A Bangola tudniillik 10293 1| világ, Magyar természeti és vadászképek, Mulattató vadászrajzok, 10294 3| után, amikor felcsendült a vadászkürt.~ ~Kezdődött a hajtás.~ ~*~ ~ 10295 2| eközben felharsan a vihar vadászkürtje. Az őserő kebléből feltör 10296 3| bájos tüneteivel a kezdődő vadászláznak.~ ~Az öreg úr eközben tempósan 10297 3| hirtelen fellépegetett és vadászmesszelátójával meggyőződött róla egy alkalmas 10298 2| nyitva van a természetben. A vadásznak a természetet úgy kell ösmernie, 10299 3| lendüléssel imbolyognak ott a vadászó réti héjják.~ ~Pacsírta 10300 1| és vadászképek, Mulattató vadászrajzok, A szabad ég alatt, Az erdő 10301 3| a célra saját találmányu vadászsapkát szerkesztett, amely bő-buggyosan 10302 3| tetején volt, ahonnan, a vadászszékemen ülve, elég jól szemmel tarthattam 10303 2| fáradhatlanná tett, az a vadászszenvedélyem volt.~ ~A vadász mindenütt 10304 3| készülődött. Nyakába vette a vadásztarisznyáját, vállára dobta sokat szenvedett 10305 2| más sem követi, hacsak a vadásztársa nem. A vadász előtt minden 10306 1| Magyar Földön, Magányos órák, Vadásztáska; továbbá az elbeszélők közül: 10307 3| felett, s az egy kézben levő vadászterület magába foglalta a környéken 10308 3| s uccu neki, siettünk a vadászterületünkre.~ ~Nekem erre a célra éppen 10309 2| sohasem igyekeztem. Az ország vadásztestületein kívül máshol alig ösmernek. 10310 3| falai tele voltak mindenféle vadásztrofeával, amelyek legboldogabb óráinak 10311 3| nyugalmát. Sőt még ilyenkor sem vadásztunk nagy erővel, mindössze négy-öt 10312 3| kakukfü, a ménta, meg a vadborsó lélegzetvételével. A kaszálóról 10313 3| Október második felében vaddisznóra hajttattunk a keresnyei 10314 3| felszabadultak ezek az erdők a vaddisznóvadászatra is. Előbb nem zavarhattuk 10315 3| fülébe juthat a dolog annak a vadembernek. Ő (a patikárius) nem ért 10316 3| állottak egymástól; a jártabb vadforgók közelségében.~ ~Minden a 10317 3| keresi a már kitaposott vadforgókat (vadjárta ösvényeket) s 10318 3| csak a sirályok, meg a vadgerlicék. Azoknak a suhanását lendülését 10319 3| Ürgét, a cigányt, hagyja itt vadhordozónak.~ ~Az öreg úr a vadőrrel 10320 3| kitaposott vadforgókat (vadjárta ösvényeket) s azokon próbál 10321 3| amely nyomban ott termett a vadját kereső vadász mellett. - 10322 3| éppen arra kiváncsi. Az egy vadjuhnak a trofeája.~ ~- Hát most 10323 3| érkezett meg Pajtás. Amint a vadkant meglátta, megrohanta. Ettől 10324 3| a tulajdonosa féltette a vadkantól.~ ~A hű állat valahogy megszökhetett 10325 3| szineken. Egy vörösen hervadó vadkörtefa szinte égni látszott az 10326 3| sásszalaggal. Ott nagy szürke vadlibapárok ácsorogtak.~ ~A Kárász-tanya 10327 3| akad ott a hasonlószinü vadlibára.~ ~Annyira a lud felé meredt 10328 3| az óvatos túzokot, meg a vadlibát ökrösszekérrel jobban megközeliteni; 10329 2| lelkiismeretemen kívül más vádlóm nem volt. Azzal pedig szépen 10330 3| elhozza neki a tojásokat.~ ~A vadlud-pár nagy kanyarodóval járta 10331 3| révedezett, ahol az a nagy szürke vadludpár ácsorgott a sásas szélén.~ ~ 10332 3| Megyek, elhozom neked a vadludtojásokat, onnan a fészkökből. Már 10333 3| gyermekkorba.~ ~Már nem a vadludtojásokra vágyott, hanem magára, Gyurkára. 10334 2| rátermettségével, de ezt vadóc mivoltából édes gyümölcsöt 10335 3| olyan volt, mint a Cooper Vadölője. - Rettenthetetlen bátorságu, 10336 3| rá.~ ~- Szegény; még maga vádol engem alattomossággal? Engem, 10337 3| neked most el kell tünnöd; a vadőreim bizonyosan ide sietnek a 10338 3| bátyámuram parancsolja. - A vadőrhöz fordult: - Ferenc, vigyázzon! 10339 3| kezével bucsut intett a vadőrnek. Pár pillanattal később 10340 3| a futólépést, ami csak a vadőröknek szólhatott.~ ~- Ott valami 10341 3| vadhordozónak.~ ~Az öreg úr a vadőrrel balra indult, a fiatalok 10342 3| rákvörös lett. A méltatlan vádra ugy megzavarodott, hogy 10343 3| meg tejjel festett ajkáról vadrózsaillat pihegett szét a kerten.~ ~*~ ~ 10344 3| lehet. Olyan arcszint csak a vadrózsán láthatsz, amilyen neki volt. 10345 3| sziven találtam; - de a vadrózsát csak azért is letéptem és 10346 3| felszabadultan, megállottam egy vadszederbokor mellett és jóllaktam érett 10347 3| megrémült alak botorkált elő a vadszőlő-sátorból.~ ~A segéd, meg a nyiló 10348 3| akácfákig. Azon a tájon volt a vadszőlővel befuttatott lugas. Ha abba 10349 3| két ló, még pedig olyan vadul, hogy elragadásnak is beillett. 10350 3| kicsit erőszakoskodott. Vadult az ellenállástól.~ ~Az asszony 10351 3| folytattam a hangulatos vadvárást, ahol elhagytam.~ ~Egyszer 10352 3| nézegettem. Sohasem untam meg. A vadvirágos mezőkön kóboroltam; belebámultam 10353 3| neki egy koszorura való vadvirágot és elvittem a sirjára.~ ~*~ ~ 10354 3| Pista nem engedte hibás vágányra terelni a borügyet.~ ~- 10355 3| meg a vadászház közé. A vágás a fácánossal a sikföldi 10356 3| A sebhelyeim szurások, vágások, srapnellsebek; de ilyenek 10357 3| szólani.~ ~Olyan bamba arcot vághattam, hogy az apám most már hangosan 10358 3| egypár év és már nagyobb fába vághattuk a fejszénket. Husz holdat 10359 3| meg a malacot etesse, fát vágjon, vizet hordjon, az udvart 10360 3| rajta. Mert a sziklához vágódó puskám elsült és a golyó 10361 3| abban a pillanatban el is vágódtam, mint a lisztes zsák. Eközben, 10362 3| hogy nem szabad a lovait vágtára engednie, mert akkor hamar 10363 3| kigyódzott a fergetegesen vágtató lovak közt.~ ~Sárfy már 10364 2| Felakasztottam a madáraggatómra.~ ~Vágtatok tovább, mámoros hevülettel, 10365 3| másnak senkinek sem. Öröm, vágy és boldogság költözött a 10366 2| az elemem, az életem, a vágyaim vágya, a szerelmem, az imádságom.~ ~ 10367 3| Károly; nekem nincs más vágyam, mint az, hogy elváljunk 10368 3| szivesen engedett az ura nagy vágyának, hogy most már a magokéban 10369 3| bizalmával, a szive kiöntésének a vágyával. Magának tehát mellettem 10370 3| nélkülözhetetlenül szükségem; mire vágyom, mi riaszt el, mi aggaszt, 10371 3| takarékos lenni? Vagy nem vágytál-e te is azokra a szórakozásokra, 10372 3| az egész világot. Ennél vakabb Keszeg András még éjjeli 10373 3| sötétséget mi teszi még vakabbá. Köd volt, késő őszi köd, 10374 3| lompos pusztai bakter nagyot vakkan erre a személyeskedésre.~ ~ 10375 3| otthon hagytunk, mert a vakmerősége miatt a tulajdonosa féltette 10376 3| remegve. De maga is megijedt a vakmerőségétől. Hisz’ ezzel a kérdéssel 10377 3| minden kárhozatával, hogy vakulj meg, légy ragyás, árasszon 10378 3| mindenen; amikor a csudálatos vakvéletlenségből lőtt mufflontrofeán megakadt 10379 3| egyszerü módszerem van erre is. Valahány ösmerősömnek, de minthogy 10380 3| rettegnem, hogy elveszithetnélek valahogyan, akkor azt a gondolatot 10381 3| Pedig a feketék már jöttek valahonnan, a sárgák meg mostanig pihentek.~ ~ 10382 3| figyelemmel; - tudom, hogy van valakid, Dezső!~ ~Váraljai fitymálva 10383 3| a lelkéhez közelebb álló valakije. Már ez is elég lehetne 10384 3| is csak részletkérdés. Ha valakiről százmillió ember tud, még 10385 3| bólintott. - Bucsuzni szeretnél valakitől, ugy-e? hát csak erigy, 10386 3| egy ásványnevet s amikor valamelyikre ezek közül szükségem van, 10387 3| sólymot? Hogy tudod akkor valamennyinek még a latin nevét is?!... ~- 10388 3| s ezzel kárt ne tegyen valamiben, ami féltős.~ ~A pásztorleány 10389 3| ki merte nyitni a száját valamiért.~ ~Fellebbezés pedig nem 10390 2| háta megmentett attól, hogy valamimet kitörjem. De magam is iszkoltam 10391 3| Károly, és talán nem is az, valaminthogy az sem volt nagy dolog, 10392 3| Csak az, hogy a hétéves fiu válás esetén az apjáé.~ ~- Ó!!...~ ~ 10393 3| nem a legnagyobb okom a válásra. Ettől még talán maradhatnék 10394 3| lehetett.~ ~Az emberek már válásról beszéltek. Mindenki tudott 10395 3| kötekedett Ferkó. - Ő válasszon közülünk.~ ~- Vagy aki erősebb - 10396 3| egyébre is gondolok, akkor a válásunk az egyetlen sima megoldás, 10397 3| lehetetlen lenne levélben válaszolni. Pedig meg akarta nyugtatni 10398 3| nekik, mindig csak langyos választ kapott.~ ~Erzsikének nyilvánvalóan 10399 2| volt, amit Rákosi Viktor a választás előtt egypár nappal mondott 10400 3| Ha a galambjai közül választhatok egyet, amelyik nekem tetszik.~ ~ 10401 3| két gyereket ásó-kapa se’ választja el egymástól, azok már megegyeztek!~ ~ 10402 3| számára s ezt tejüveges ajtó választotta el a főnök külön helyiségétől. 10403 3| éppen csak a beszélgetésök válhatott bizalmassá, ha akarták. 10404 3| maga körül, hogy olyanná váljék a fülke, mintha menyasszonyt 10405 3| történhessék, arra kérem, váljunk el békességben, minden botrány 10406 3| Az egyik beleharapott a vállába; a másik végigkarmolta a 10407 3| farkasfogakkal; alabástrom vállak, amelyeknek játék lett volna 10408 3| Nagykárolyba és hivatalt vállalhatna a megyénél, ahol azután 10409 3| birta!) akkor a nehezét vállalja a fia, aki nélkül ugyis 10410 3| arra a megalázó szerepre vállalkoznék, amelyre az ember «szebbik 10411 3| Eszerint maga mer arra vállalkozni, hogy nálam gazdasági segéd 10412 3| erejéről hires, mindenre vállalkozó, semmitől meg nem riadó 10413 2| nem igaz.~ ~Az életünkért vállalnunk kell a felelősséget s meg 10414 3| Mint tetőtől talpig úr, vállalta a konzekvenciákat az első 10415 3| minden jól lett volna, csak a vallásos jó asszony az esztendő felét 10416 3| felpattanhasson róla. Ezt a vallatás gyanuperével érezte szükségesnek.~ ~- 10417 3| esnem egyszer már ezen a vallomáson, hát megteszem, hallgasd 10418 3| amikor titkos borzongásos vallomással könnyitett magán a lelke 10419 3| beszéljen.~ ~- Különös, - vallotta meg magának egyszer, még 10420 3| itt?!...~ ~A fiuk pirulva vallottak meg mindent.~ ~Elmondták 10421 3| és egyre még rettentőbbé váló érzésem, hogy én tulajdonképpen 10422 3| Menyus nevetett. - Nyula válogatja. - No, de maradjunk a tanácsnál.~ ~ 10423 3| finnyásak, nem nagyon volt miben válogatniok, hát csak el-ellátogattak 10424 3| magasban sok-sok mondani valója. Az egész világ csillogott 10425 3| akad ügyes-bajos elintézni valójok a türelmes égiekkel; kiváltképpen 10426 2| Vajjon van-e irígyelni valóm?~ ~Magamról kell beszélnem; 10427 2| annál fanatikusabb hívévé válom, erősödöm.~ ~Minden lépésünk 10428 3| Utóirat: Mihelyt a válópörünknek vége lesz, férjhez megyek. 10429 2| jelentéktelen a természet valóságaihoz képest. Nincs szín, nincs 10430 3| Az ur csak kacagott.~ ~- Valósággal haptákba állit, - mondta 10431 3| gyönyörüt álmodott s amikor valóságnak akarta látni az álmát, megszületett 10432 3| közel ne kelljen lennem.~ ~Valószinü, hogy ő is észrevett ebből 10433 3| ugyan, mert nem tartotta valószinünek, hogy ez a megcsontosodott 10434 2| gimnazista.~ ~Az életem válságos perceiben mindig eszembe 10435 3| magamat.~ ~A cigányok kámforrá váltak.~ ~A tarvölgyi pusztának 10436 2| megszólalnak a misztikus szólamok; váltakozva csendülnek fuvolás dallamba, 10437 3| lövést kapott. Arra ronggyá váltan zuhant le.~ ~- Miért lőtt 10438 3| ácsorgott egész éjjel s a lábát váltogatva pihent.~ ~Ezzel valahogy 10439 3| irigyelték volna én miattam. Mit váltott be mindebből?!... ~- Minden 10440 3| sejtené, mi lappang a hirtelen változás mögött az ura vendéglátó 10441 3| rózsa - rózsa, százféle változatban. Az egyik sarokban nagy 10442 3| hasonlithatatlanul több változatosságot mutat, mint a felsőbbrendü 10443 3| visszafojtva nézte, hogy változik át az ő szerelmese ősemberré, 10444 3| jött és ki tudja, ezzel nem változik-e meg a helyzet; nem gombolkozik-e 10445 2| érhet. Az igazságai nem változnak. Ezeket megismerhetem, s 10446 2| kellett az első kéziratomon változtatnom. Hajnal című rajzomat nyári 10447 3| még pedig örökre. Meg kell válttatnom tőle.~ ~S a megváltásom 10448 3| Szivtad a véremet, a vámpirom voltál, most hát szeress. 10449 3| mint a legszivtelenebb vampirról, hisz a vérét szivja annak, 10450 3| nagy álomra készültek. A vándormadarak legtöbbje már elment; itt 10451 3| bokrai közül a lámpafény felé vándoroltatott.~ ~A tanár úr nagyot szippantott 10452 3| pompáját a nappaliakon: a vanessákon, az apaturákon, a satyrusokon, 10453 3| megpróbálta, hogy ilyen várakozása közben nyuljon Pardonhoz, 10454 2| t. olvasó szíves lesz a várakozását a minimálisra lefokozni, 10455 3| Pazsiczky! bort!~ ~Várakozásos csend. Végre megszólalt.~ ~- 10456 3| egyetlen nagy ok, amely várakozást parancsolt nekem, a fiam 10457 3| légy olyan utálatos, mint a varas béka!... A hires szépséged 10458 3| akik majd megörülnek a váratlan ajándéknak. Elkezdett hát 10459 3| egyszerre megszédült. A varázslat, amely mindig hűvösen vette 10460 3| szépsége és asszonyisága egész varázslatával vette körül a paradicsomi 10461 3| csináljunk jelenetet. Annak a varázslatnak, amelyet a saját beleegyező 10462 3| lehet képzelni. A szemében varázslatos tekintet. A szája az édes 10463 3| napvilágot hajnali pirkadássá varázsolja. Vastag puha szőnyeg az 10464 3| szikláit is rózsás kertté varázsolná számodra az én szerelmem.~ ~ 10465 3| babonás hókuszpókuszokkal varázsoltam bele a tőrömbe, hogy nekem 10466 3| most mit mondok én annak a Várdaynak?... Jól van no, vállalom, 10467 3| más kérőd van-e talán, aki Várdaynál jobban tetszik?~ ~- Van, - 10468 3| Visszakérezkedett. Alig is várhatta már, hogy megint itt legyen.~ ~ 10469 3| sűrüség, ahonnan a vadat várhattam, dzsungelszerü bükkfiatalos 10470 3| amilyen én vagyok; te csak várj itt és vigyázz a tehenemre. 10471 3| fakopáncsok, a bubos pacsirták, a varjak meg a szarkák.~ ~Ilyenkor 10472 3| az ilyen forgók mellett várják valahol. A többi Diana istenasszony 10473 3| Körülvettük szomoru társunkat.~ ~- Várjatok egy kicsit: hadd szedjem 10474 3| van a világon veréb, meg varju, meg gólya, meg vércse; 10475 3| a két legjobb ügetője a vármegyéjében. Csak kettő, mert négyes 10476 3| fülke, mintha menyasszonyt várna, akinek a lába elé rózsát 10477 3| tóditotta Menyus.~ ~- Mire várnának? - tetézte István a bizonyitást.~ ~- 10478 3| esett a magyar katonákat várók szeme: ott egymás nyakába 10479 3| meg neki, hogy az irodában várom! - parancsolta a szobaleánynak 10480 3| Egyszer be kellett mennie a városba és a régi barátaival ugy 10481 3| velök barátkoznak magyar (!) városok olyan asszonyai és leányai, 10482 3| kis Szabó-fiu meséjével a várost.~ ~Három nap sem telt el 10483 2| kevesebb akadt nálam. Hátha a váróteremben (III. oszt.) töltenem az 10484 3| valamelyik jónevü cégnél varratom; ha nem magam járok a piacra, 10485 3| ha a ruháimat nem magam varrom, hanem valamelyik jónevü 10486 3| az én kedvemért valaha? Várt-e rám, hogy amikor megjövök, 10487 3| arrább-arrább.~ ~A kis pásztorleány várt-várt sokáig, és ezalatt a képzelete 10488 3| hivatalos jellegü dolgok vártak rá. Levelek innen-onnan; 10489 3| Kopaszhegyen történt valami. Alig vártuk, hogy a házigazdánk is jöjjön 10490 3| szinvallásra kényszeritett. Mink vártunk volna még, amig Ferkó meg 10491 3| mindjárt kitalálta és meg sem várva, hogy szóljak, bólintott.~ ~- 10492 3| kiállhatatlanságát, - a várva-várt nagy szünet alatt nem is 10493 3| Amikor a gólya meghozta a várvavárt elsőt, az bizony nem fiu 10494 3| mondta, hogy hol volt; de az Vasadyt nem nagyon érdekelte. «Referenciákat» 10495 3| benne volt minden, amivel a vasakaratu, hatalmas embert jellemezni 10496 3| drága uram, kettőn áll ám a vásár. Nemcsak a vevőn, hanem 10497 2| megkísérlem.~ ~*~ ~Későőszi, enyhe vasárnap-este van, amikor nekikészülök 10498 3| fiu.~ ~De ezentul olyan vasárnapok kezdtek következni, amikor 10499 3| igazit.~ ~Egy vendégjáró vasárnapon, amikor este már mindenki 10500 3| arccal leste a szavait.~ ~Vasárnaponként az ispán hivatalos szokott 10501 3| legény katona s lám, az ilyen vasgyuró itthon lebzsel.~ ~Peti rákvörös 10502 3| mivoltával sehogysem illett a sok vaskosság közé; nem is igen volt egyébre 10503 3| lesetem magamat azzal a vasorru bábával. Inkább végiglátogatom 10504 3| bükkóriásokkal, amelyeknek embercomb vastagságu gyökérujjait finom, selyembársonyos, 10505 3| pisztoly!...~ ~- Te sem a vastőröddel fogtad a madaraidat; láttam, 10506 3| verébnek kedvelt csalogatója. A vastőrömet ebbe a masszába beleépitettem, 10507 3| fejét; hanem fogtam verebet vastőrrel, cinkét tökkel meg bodzakalitkával, 10508 3| misszió vezetője lépett ki a vasuti kocsiból, őt mindenütt néma 10509 2| Akkor még olyan volt a vasúti közlekedés, hogy Pozsonyból 10510 3| béreslegény ugy rávágott a vasvillával az ökre csipejére, hogy 10511 3| meztelenül látszott; durva vászoninge szabadon hagyta a nyakát, 10512 3| kihivó támadása, amely dacos védekezésre késztet minden önérzetes 10513 3| jelentette, hogy most már védekezhetik, ha tud.~ ~Az öles «nagymarha» 10514 3| volt más módom rá, hogy védekezzem a legborzasztóbb ellen, 10515 3| se földön ne találjunk védelmet ellenök.~ ~Guzsba engedtük 10516 3| szerettem. Ha nem biztam volna a védelmezésében, talán még a sokféle gyönyörüségemről 10517 3| fogadta nemzeti reménységünk védőit, a magyar katonákat. Megjelenésök 10518 3| Azt azután Tamás görcsösen védte és nem eresztette ki a kezéből; 10519 3| csendbiztosra, de nem lőtt. Mert védtelen embert nem bánt az igaz 10520 2| opportunus.~ ~Illő tisztelettel védtem a Petőfi-Társaságot; de 10521 3| Menyus is, aki az utca tulsó végéről ballagott errefelé. Minthogy 10522 2| fejszét s a hosszú lajtorja végét egypár hatalmas csapással 10523 3| érkeztek a mieink, március végével.~ ~Elsőnek az antantmisszió 10524 3| után, semhogy istenigazában végezhesse a dolgát.~ ~- Ebben van 10525 3| fizetsz is; akik a dolguk végeztével minden kimenőjökkor függetlenek 10526 3| kezdve az ananászepren s végezve az őszibarackon, meg a nagyszerü 10527 3| kenyérsütéshez, azután, jól végezvén a dolgát, pipáját tömögetve 10528 3| egészen, mint maga.~ ~Bözsin végigborzongott valami. Lehunyta a szemét, 10529 3| kongásához hasonló jajszava végigcsendült az erdőn, nagy sugás-bugás 10530 3| melegséget érzett a szivében. Végiggondolta azt az akkort, amelyre a 10531 3| figyelni, s én tudom, hogy végighallgatsz, mert annyira mégis csak 10532 3| után tehát szokása szerint végigheveredett az ebédlő nagy bőrdivánján 10533 3| özvegységben töltött, eléggé végigjárta az emberösmeret iskoláját.~ ~ 10534 3| beleharapott a vállába; a másik végigkarmolta a hátát. Meg is mutogatta 10535 3| vasorru bábával. Inkább végiglátogatom azokat a barátaimat, velem 10536 2| pártfogását.~ ~Rám nézett. Végigmért. Kezet nyujtott. Leültetett.~ ~ 10537 3| tért közülök egyik sem. Ha végignézek ma ezen a vármegyén, alig 10538 3| édesanyjok kulcscsomóját, hogy végigpróbálják, hátha nyitja valamelyik 10539 3| az udvart egyszer-máskor végigsepregesse; egyszóval: elvégezze a 10540 3| bokrok egymásnak adogatnák, végigsimogatnák, utána nyúlkálnának.~ ~Eleinte 10541 3| gyöngéden, és erős tekintetével végigsimogatta a kis leányt. - Üljön le 10542 3| PETI.~ ~A magyar Alföldön végigsuhan az enyhe nyári szél és lopkodja 10543 2| mit csinálok. Képzeletem végigszalad az egész életemen. Keresem 10544 3| Lencsi néni alig várta, hogy végigszaladja a kis Szabó-fiu meséjével 10545 3| szupécsárdást elejétől kezdve végigtáncolja. Inkább táncoltak tehát 10546 3| ahányszor suhogó nádvesszőjével végigvágott rajta. De rá is szoktatta 10547 3| egymásnak, azután ujra csend. Végleges csend. A tréfát megismételni 10548 3| Lelkiösmeretes és megbizható volt a végletekig; korábban bent volt a hivatalában, 10549 3| minden, az a „legény” már végrehajtja, amit a fejébe vett. Azt 10550 3| hivatásos hazaárulók és végrehajtották, amire oly ördögi szivóssággal 10551 3| Mariskának”.~ ~*~ ~Mintha végszóra történt volna, odakint hosszasan 10552 2| dicsőséget. Az ipse alsó végtagjai nagyon is az orrom alatt 10553 3| kóboroltam; belebámultam a végtelenbe; az égi kékségbe, amelyen 10554 3| még ha az uram is, akkor vegyen engem a birtokába, amikor 10555 3| a megrészegitésre olyan vegyülékével telitette meg az ellenállhatatlanságnak, 10556 3| lepkéje milyen rettentő végzet ott, ahova a petéit lerakja. 10557 3| perbe akart volna szállani a végzettel, amely ellen halk motyogással 10558 3| hogy mit csinál, hogyan végzi a dolgát. De nem birt olyan 10559 3| ember nem tudhatja, mikor veheti hasznát.~ ~Amikor délfelé 10560 3| milyen szép ez a lilabársony; vehetnél belőle egy kosztümre valót - 10561 3| Hálából azután, ahol hasznomat vehette, segitettem neki a gazdálkodásban; 10562 3| annyink nem volt, hogy bérbe vehettünk egy ötholdas árvatelket.~ ~- 10563 3| térjen. Csakis ő; - mert a vején ugyan egy arcvonás sem változott. 10564 3| büszkélkedhetett országos hirnevü vejével, akiből, azt lehetne mondani, 10565 3| belevaló arasznyi hosszuságu, vékony vesszőcskéket megsodorgattuk 10566 3| zsebbevalóját, hogy megtörölgetné véle öreg szemét, amellyel látott 10567 3| megvan a saját rendithetetlen véleménye. Nem is tudom, hányféle 10568 3| biztam magamat pusztán arra a véletlenre, hogy valamelyik epertolvaj-madár 10569 3| vonogatta.~ ~- Nem tudni, pan velkomozsni.~ ~Mit tehettem mást, minthogy 10570 3| vágódott haptákba. Egyedül vélvén magát, ugyancsak nyakló 10571 3| a szarvasaimat a becses vendégeim elől.~ ~Másnap azután hazakisérte 10572 3| elfordult. Előzékenyebb, a vendégeinek kedvében járóbb házigazdát 10573 2| férficselédség mind távol volt. A vendégekre nem lehetett számítani, 10574 3| Ha a szarka csörög, az vendéget jelent. Ha pedig a semlyékes 10575 3| beljebb, biztatta István a vendégét, aki szabódott egy kicsit, 10576 3| tehát nagyon megcsappant a vendégjárás a kúriáján. Azután meg azt, 10577 3| köztök az igazit.~ ~Egy vendégjáró vasárnapon, amikor este 10578 3| szertelenség, udvartartásban, vendéglátásban, a bravurozás minden fajtájában. 10579 3| hirtelen változás mögött az ura vendéglátó kedvében.~ ~De nem sokra 10580 3| szinházakban, szinház után vendéglői vacsorákkal; ha a harisnyáidat 10581 3| világban, Rákoson, és csak vendégszereplésre látogatott el hol ide, hol 10582 2| de sohasem káromkodott.~ ~Vendégszerető házat vitt; de egy korty 10583 3| kell hurcolni abba a nagy vendégszobába, ott a folyosó végén. Az 10584 3| elé. Töpörödött, ragyás vénleány, - vagy asszony volt az 10585 3| én gyötrelmemet és késő vénségedig ne birj meghalni, szabadulni 10586 2| kalandoron nem látszik meg, hogy vénül. Minden más, ami körülöttem 10587 3| festmény; egy fekvő, ruhátlan Vénusz, egy aranyhaju szirén, aki 10588 3| földre és azt a festett Vénuszt látta, akarva nem akarva; 10589 3| gyermek után bezárult a veranda üvegajtaja, még egy darabig 10590 3| egyedül maradt a nyilt verandán a fiucska anyjával, özvegy 10591 3| terjesztették a mételyt.~ ~Vérbe boritották s szennyel árasztották 10592 3| magát és olyan volt pislogó, vérbeborult szemével „az úr” mellett, 10593 3| a chrisophanusok; milyen vérbemártott a sárga euchloëk legszebbjeinek 10594 3| idetartoznak a különben ártatlan vércsék...~ ~- Elég! - kiáltotta 10595 3| előttem. Pajtás, a házigazdám vérebe, amelyet otthon hagytunk, 10596 3| bele a tőrömbe, hogy nekem verebeket fogjon, - egymásután fogtam 10597 3| évadján. Versenyt eprésztem a verebekkel, a seregélyekkel, a sárgarigókkal, 10598 3| verebek inni, fürödni, - verebésszem.~ ~Néztem az apámat, meg 10599 3| ugynevezett lócitromot, amely a verébnek kedvelt csalogatója. A vastőrömet 10600 3| apám mellett, amikor én, verébtőrrel a kezemben, a folyosóra 10601 3| verlek meg, ha ok nélkül vered a feleségedet. Pusztuljatok.~ ~ 10602 3| azon az öt holdon már a mi verejtékünk pótolta az esőt.~ ~Igy kezdődött 10603 3| harctereken, ki tudja hol s merre verekedett össze, amióta Sajtár gazduram 10604 3| ártatlanságáról, mielőtt verekednének érte.~ ~A havas mezőn most 10605 3| maga veri meg az ok nélkül verekedőt, éppen elég volt csillapitónak. 10606 3| halállal és személyesen verekedte vissza tőle a fiamat, nekem! 10607 3| alatt, amióta tűzzel-vassal verem magamat a semmiből előre, 10608 3| ördög lenni... Szivtad a véremet, a vámpirom voltál, most 10609 3| francia parancsnok, lobbanó vérének a lelkesedésében, nem birt 10610 3| meg valakit.~ ~Az egész verés csak egy pofonból szokott 10611 3| gyerekeket, a tehenek pedig attól véres tejet adnak. Ha véletlenül 10612 2| ujjongását, a diadal himnuszát, a vereség gyászindulóját, mindet hallhatjuk, 10613 3| becsületes harcok tették véresekké, és meg kellett érnünk, 10614 3| olyan pattogósan kapkodta veresharisnyás kövér lábát, hogy térdig 10615 2| Golgotáját járják végig a vergődéseknek, a kísérletezéseknek, a 10616 3| kalitkát, amelyben a rokonuk vergődik; ráereszkednek a bogáncson 10617 3| társát is. Mind a kettő ott vergődött a földön.~ ~Tamás ur lelkendezve 10618 3| biztatás, hogy az úr maga veri meg az ok nélkül verekedőt, 10619 3| világon. A földet munkával és veritékkel kell szeretni; mert a termését 10620 3| marcangoltak bennünket.~ ~A vérivás gyönyörüségök volt. A magyar 10621 3| boszorkányokkal álmodok azóta; hogy verje meg az Isten a nagy marha 10622 3| a juhásznak mondta - én verlek meg, ha ok nélkül vered 10623 3| éneklő madarak már csapatokba verődve szálldosnak s rajokban lepik 10624 3| PÁSZTORJÁTÉK.~ ~A korai tavasz verőfényében fürdött a rónaság. A zsombikos 10625 3| volna rajtok.~ ~Az almavirág vérrel meg tejjel festett ajkáról 10626 2| én itt költőkről, amikor verseim nincsenek?~ ~A Kisfaludy-Társaság 10627 3| annak szól most ez a nagy versenyfutás. Csakhogy a kanca lovas 10628 3| értök eperérés évadján. Versenyt eprésztem a verebekkel, 10629 3| földesurnál, akinek mindenét dobra verték. Tudom, mi folyik itt, ebben 10630 2| puskámmal, amíg fel nem vertem egy fürjecskét, amelyet, 10631 3| dolgoztunk. A fogunkhoz vertünk minden garast. Amig csak 10632 2| hozzávaló tüzes lelkünk, forró vérünk, fiatal merészségünk.~ ~ 10633 3| s mindnyájunkat béklyóba verve rugdosson, kinozzon; önmagának 10634 1| Szelek útján, A királytigris, Vérvirág, Tarka mesék, Igaz mesék, 10635 3| emberre és már belelát a veséjébe. Nagyon tisztelem kendet.~ ~- 10636 3| csiptetőn keresztül nézett a vesékbe. Szép metszésü száj, hófehér 10637 3| a következő kombinációt vésem bele az emlékezetembe: az 10638 3| vonagló beleinket; megkivánja vesénket, májunkat, s mindnyájunkat 10639 3| ragyás, árasszon el a himlő, vesszen ki belőled minden melegség 10640 3| tarlósávok huzódtak.~ ~- Aztán ne vesszetek el a szemem elől! - szólt 10641 3| arasznyi hosszuságu, vékony vesszőcskéket megsodorgattuk benne, a 10642 3| mint aki keserü orvosságot vesz be.~ ~És a kaszinóba indult.~ ~ ~ ~ 10643 3| lemondásomat jóváhagyóan veszed tudomásul; nem azért, mert 10644 3| megszabadultam a nagyobb veszedelemtől, amelytől éppen a barátom 10645 1| Keresd az asszonyt, Titkos veszedelmek, Este, Dinamit, A boszorkány, 10646 3| most őmiatta megy neki a veszedelmeket rejtő ingoványnak.~ ~Különös 10647 2| étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel szembeszállva, nélkülözve 10648 3| az egyetlen, ami szinte veszedelmesen világitott a fehérségével 10649 3| javithatatlan, - de nem tartották veszedelmesnek. Hisz’ amikor már majd lement 10650 3| attól, akit magam mellé veszek?~ ~A fiatalember alázatosan 10651 2| konyhában volt, ahonnan a vészhangok hallatszottak. A kémény 10652 3| egész éjjel, hogy egy sem veszitette el közülök az emberi formáját. 10653 3| szorongatta, hogy el ne veszitsék egymást: nem birta elővenni 10654 3| látta, hogy rogyik össze a vesztébe indult vad. Odalent, a forrásnál, 10655 3| Akkor feloldalak a veszteséged alól, lakjál jól csak bátran 10656 3| rongyos vacsora miatt!~ ~- Vesztettem, nem eszem, - mondtam határozottan.~ ~ 10657 3| ugyan nincsen nehéz tárgy.~ ~Vesztökre ugy megfeledkeztek magokról, 10658 3| gondolsz és ha az uramra veted a szemedet, halálfej vigyorogjon 10659 3| közigazgatási bizottságba; vételajánlat az idei termésre, az ármentesitőgyűlés 10660 3| nélkül fizette le a borsos vételárat, pedig ő maga nem is volt 10661 3| látni a farkast, ha a döghöz vetemedik.~ ~Ment-mendegélt és a gondolatai 10662 3| jámbor falusiak keresztet vetettek, ha azt hallották, hogy 10663 3| ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET...~ ~- Kéretem a nagyságos 10664 3| a sebeit. Félmeztelenre vetkezett a fiuk előtt. Azok láthatták 10665 3| csikósbojtárja szokott erre vetődni.~ ~- Adj’ Isten, Pali bácsi, 10666 3| mellett, amikor véletlenül vetődött haza. Az asztalos jóval 10667 3| lépésnyire volt tőlem, célba vettem.~ ~„Csett!” - a puskám csütörtököt 10668 3| áll ám a vásár. Nemcsak a vevőn, hanem az eladón is.~ ~- 10669 3| káromkodásai miatt fogadott vezeklő bőjtökkel, amibe egészen 10670 3| diszmenetben jöttek, századosuk vezényszavára «jobbra nézz» fejtartással, 10671 3| rablóbecsület kellett; azért is lett vezér. Bizony!~ ~- Jaj, Istenem! 10672 3| annak a rablóbandának a vezére, amelyikben benne volt az 10673 3| előre colonel! S a magyar vezérkar daliás ezredese leugrott 10674 3| olyan volt, hogy a magyar vezérkari ezredes nem győzte csóválni 10675 3| amelyeken kanyargós cserkészutak vezettek végig minden égtájék felé. 10676 3| foltos ujjasára, amelyben a vézna gyerek csak ugy lötyögött.~ ~ 10677 3| is egyszerre.~ ~- Nono! - viaskodott János, - az talán még sem 10678 3| szemöket és valami buta viccel ütik el. Ezek azt hiszik, 10679 3| Hallgattak. Csak egy nagyon vidám pacsirtának volt odafent 10680 2| történeteit megkönnyezi. A vidámakon ő kacag először. A képzelete 10681 3| PÁLMA NÉNI.~ ~Vidéken lakó nagybátyámat diákkoromban 10682 2| jogászkoromban, a »Nagykároly és Vidékének« írtam. Vagy nyolc folytatásban 10683 3| vagy inkább azoknak erre a vidékre sohasem is kerülő örökösei 10684 3| Juliska-mama megjött a vidékről, ahova öreg férje nyugdijazása 10685 1| kötetben: Erdőn-mezőn, Csend, Víg világ, Magyar természeti 10686 3| térdig felcsapkodott lenge viganója.~ ~Amikor a legények magokra 10687 2| keservemben ez volt egyetlen vígaszom.~ ~Így mégis bizonyíthattam, 10688 3| veszedelem fenyegeti őket. Vigasztalanul ácsorogtam még egy darabig 10689 3| mindjárt, meg három, és a vigasztaló kupicák ezalatt egymásután 10690 3| mi van itt a számukra... Vigyázat! amott valami árnyék suhan 10691 3| Ilyet még nem is láttam.~ ~Vigyázattal teszegette a lábát maga 10692 3| lehet. A szomszédasszonyok vigyáznak addig a betegre.~ ~A bekecse 10693 3| hogy mikor kell magára vigyáznia és hogy ki-mi az ellensége. 10694 3| Pardont „elköti” valaki. Vigyázott ő magára. Még a tanyai kuvaszok, 10695 3| voltam részeg, fiam; mindig vigyáztam a józan eszemre, meg a becsületemre; 10696 2| hold pufók félarca fanyarul vigyorog rám. Olyan dagadt, mintha 10697 3| veted a szemedet, halálfej vigyorogjon feléd az ő arcával. Hogy 10698 3| leányzóit, akik körül a legények viháncolnak. Gazd’uram inkább kiment 10699 2| meg, s eközben felharsan a vihar vadászkürtje. Az őserő kebléből 10700 2| fellobogtathatja; de a nagyon is zord viharok teljesen elolthatják. Legsenyvesztőbb 10701 3| mindig, amikor Jucikának vihette. Csak most az egyszer még 10702 3| Márinkó asszony nagyot vihogott, a csárdás pedig a pipáját 10703 2| abban is volt, amit Rákosi Viktor a választás előtt egypár 10704 3| tebenned veszett el a szemem világa! - És te ezt csak olyan 10705 2| jártam és járom a természet világát. Elfogyhatatlan benne a 10706 3| Gábor urfihoz, - kiszalad a világból. Ilyenek ezek mind. Versenyparipa 10707 3| akiket megrontott ez a világfelfordulás.~ ~- Látom, jól esméri kelmed, 10708 3| folyása csupa nagyszerü világharc a magok létéért; sokkal 10709 3| állit számunkra a diadalmas világhatalmak zord parancsa.~ ~Ettől fogva 10710 3| irnak a kinai novellisták. A világhiresség is csak részletkérdés. Ha 10711 1| magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is egyetlen. Szülőfalujának 10712 3| hómező egyszerre tündéri világitásban ragyogott. Az erdő egy pár 10713 3| hogy egy Pestről hazakerült világlátott perszónával akadt össze, 10714 3| csontjait.~ ~Világszégyenévé, világnyomorultjaivá züllesztettek bennünket.~ ~ 10715 3| ahányszor a tanár uj meg uj világok felé ragadta magával, hol 10716 1| A róna és az erdő, Az én világom, A rabkirály szabadon (az 10717 3| Minthogy holdvilág lesz, világos lesz. Addig is világit már 10718 3| már kezdett tisztábban, világosabban sejteni. - Ördög vigyen 10719 3| ült s az üvegen keresztül világoskék, fagyos tekintet mélyedt 10720 3| igyekeztek volna, mihelyest világosodik; aminek az ideje máris itt 10721 3| világitott rajta. Ahhoz a világossághoz már másforma lepkék kivánkozhattak, 10722 3| Biztos fellépés; akkora világosszőke konty, mint egy kis boglya; 10723 3| ugy köpött volna ki erre a világra.~ ~Boros Gáspár tágra meredt 10724 3| ropogtatták meg csontjait.~ ~Világszégyenévé, világnyomorultjaivá züllesztettek 10725 3| előbb-utóbb elveszi ezt a világszép férfibolonditót, akiről 10726 3| játszott bennünket a kezökre a világtörténelem legpéldátlanabb árulása; 10727 3| minden késő. Bucsuztam a világtól.~ ~De amikor a fülem zúgásától 10728 3| nőtt; a szeme épugy tudott villámlani bozontos szemöldöke alatt; 10729 2| csattogását.~ ~A felhős eget villámok szaggatják meg, s eközben 10730 3| megakadni hanem csapodáran villant hol Ferkére, hol meg Pistára.~ ~ 10731 3| Barnóty felpattantotta a villanykörtét s a lámpát ugy szabályozta, 10732 3| dadogtam.~ ~- Egy pár villára való pelyva, amit kiszórattam 10733 3| fiucska anyjával, özvegy Villásnéval.~ ~Csendes nyári este volt 10734 3| csupa kertes ház; jobbára villaszerü épületek, amelyek körül 10735 2| legyőzhetetlenség hirdetése.~ ~Najádok, villik, virág kelyhében lakó tündérkék 10736 3| mozdulhassunk, amikor honi viperák marják belénk mérgöket. 10737 3| emlegetjük, amelyre az élete virágában annyira büszke volt.~ ~Szentnek 10738 3| megérhették.~ ~Az égigzengő öröm virágesővel fogadta nemzeti reménységünk 10739 3| Utközben tele szedte a markát virággal, mint mindig, amikor Jucikának 10740 3| már kezdtek elvirulni.~ ~Virághólepte ágaikról egyre hulldogált 10741 3| a meleget. És mindig van virágom is.~ ~Vajjon mit csinál 10742 3| folytonos zúgással: a millió virágon zümmögő méhek azok.~ ~Ahol 10743 3| gyümölcsös sarkába ágyalt virágostáblának s a tarka tulipánokat meg 10744 3| feszesen, rugalmasan. Fel volt virágozva mindenik. Már az állomáson 10745 2| a Fekete gyémántokba, a Virágregékbe. Alig lehetett lepiszkálni 10746 3| legfeljebb tizenhétéves virágszál volt. Furcsa kis sötét jelenség, 10747 3| professzorának szép, szende, virágszál-leánya volt.~ ~Ezzel a lépésével 10748 3| magokat a falu mosolygó virágszálai minden vasárnap délután. 10749 3| megölelte a keblére boruló virágszálat.~ ~- Isten neki, - mondta. - 10750 3| colonel! - de hisz ön mindjárt virágtengerbe fullad!~ ~A kendők galambszárnyakként 10751 3| Bocskay-süveges kisasszonyok serege virágzáporral hintette meg a mi hadseregünk 10752 2| nincs akadály. Az utcán virágzott ki bennem Valami a tavalyi 10753 2| egyet elmondok.~ ~Friss virslire jöttek hozzánk vacsorára 10754 3| utána csinálta a pajtása virtusát. Egy hajtásra beszivta magába 10755 3| pedig megérezte, hogy a virtuskodása egyenesen és egyesegyedül 10756 3| birtokot örökölte, hanem az ősi virtusokat is, amelyek közé tartozott 10757 3| ellen, amelyet már nem viselhettem el. De ez a hazugság is 10758 3| időjárást is az állatok viselkedéséből tudta előre.~ ~Ha a szarka 10759 3| megcsiklandozták Márinkót, akinek a visitó kacagását az öreg házsártos 10760 3| amelyen csak egy leégett viskó állott.~ ~Sem éjjelünk, 10761 3| messziről hallotta, hogy visonganak a sólymok a kert sarkában 10762 3| is van ott, mert nagyon visongtak, hívták egymást. Ugy látszik, 10763 3| kanyarodik, elkezd arra ügetni, vissza-visszatekintve eközben.~ ~Pados féltérdre 10764 2| lakásomat, a látogatásom visszaadásának a szándékával. A küszöbön 10765 3| fogadásom az apámmal.~ ~Most visszaadhatom neki a kölcsönt. A hivogatóimmal 10766 3| puszta hóra. A szekeret visszabillentette. A bokrok közt, ahol lesni 10767 3| azután, ha nem jó lesz, visszacsinálunk mindent.~ ~- Hogy amit én 10768 3| harmadrendüvé erősbödve s meg ujra visszacsökkenve fokonkint előbbi jelentéktelenségébe. 10769 3| amig magát kérető párjok visszacsókolja őket. Ezt már igazán nem 10770 3| családra kerestetnél velünk? visszaejtenél uj kezdésekbe, uj küzdelmekbe? 10771 3| rövid szünetet tartott. A visszaemlékezés hevitette. Az arca piros 10772 3| Az asszony a lélekzetét visszafojtva nézte, hogy változik át 10773 3| ajtóban megállott s félénken visszafordult.~ ~- Édesapa kérem, ne tessék 10774 3| Adja kölcsön a lovát; visszahozom estére. Belátogatnék még 10775 2| hajnalokat. Bús éjszakákat. Lehet visszaidézni az akaratunk nekiszilajodását, 10776 2| úgy voltam vele, mint a visszajáró kísértettel. Ha rágondoltam 10777 3| akaratos ló annak nekifordult s visszájáról olyat rugott rajta, hogy 10778 3| Eszökben sincs ezeknek, hogy visszajöjjenek. De hát a becsületszó?!... 10779 3| huszonnégy óránk van még; - ha visszajön, rögtön utazunk és akkor 10780 3| én tehenemre is. Mindjárt visszajövök, mindjárt lesz olyan tojásod, 10781 3| nagy ködben szerencsésen visszakanyarodott.~ ~- Aunnye! - sóhajt fel 10782 3| Dengelegi-birtok elszakadt részeinek a visszakapcsolása...~ ~A nagyasszony szelid 10783 3| sértetlenül és elolvasatlanul visszakapja tőlem.~ ~- Megőrült?... - 10784 3| megalázkodásod árán akarj visszakapni engem. Az, hogy mást szeretek, - 10785 3| visszajött a levelével. Visszakérezkedett. Alig is várhatta már, hogy 10786 3| szekéren, hogy mihamarább visszakerülhessen az orvossággal. De amikor 10787 3| kivülünk más emberre.~ ~De mire visszakerültünk, Feriék dolga egészen elmérgesedett.~ ~ 10788 3| előtt, hogy visszasirja, visszakönyörögje az életét, amely hajszálon 10789 2| tíz jelölt közül egypáran visszaléptek. A társaság pedig egyedül 10790 2| Ilyenkor lehet eltünődni, visszamenni a multba.~ ~Átélni régi 10791 2| hazaérkeztem, és amikor visszamentem Pozsonyba, vittem a házigazdámnak 10792 3| dohányt a bütyökujjával visszanyomkodta a pipába; a sarokból előkapta 10793 3| beszélt azon a napon, amikor visszarántani próbáltam az örvény széléről.~ ~ 10794 3| szivvel a feszület előtt, hogy visszasirja, visszakönyörögje az életét, 10795 3| lelke fenekén gondolt.~ ~Visszaszaladt az ebédlőbe; lekuporodott 10796 3| a kocsis, amikor az urak visszaszállingóztak a patikába.~ ~Tél volt és 10797 3| hiányzó négyezer holdat visszaszerezze. És ha csak kettőt a négyből, 10798 3| nőrokonát, akinél csunyább, visszataszitóbb emberlény életemben sem 10799 3| hidegségében még százszorta visszataszitóbbnak látja a szerelem lángolását, 10800 3| szivdobbanását, amely után nincs visszatérés a gyermekkorba.~ ~Már nem 10801 3| lejutni a földre, hanem mind visszatörekedett volna felhőanyja ölébe.~ ~ 10802 3| vacsoráltak, a gyermekek visszavonulása után feltünés nélkül maradhattak 10803 3| kettecskén szép csöndesen visszavonultak akkoriban vett kis birtokukra. 10804 3| ezzel a prózai kéréssel visszazökkenni a sivár földre.~ ~És most 10805 1| szívek, A szerelem könyve, Visszhang, A napsütötte férfi, Súgok 10806 3| Kopaszhegy teteje felől, visszhangos durranás sistergett végig 10807 3| Szegény! Bizonyosan beteg! - visszhangozták a hugaim.~ ~Majd kiugrottam 10808 3| A lövés döreje végig visszhangzott a Bangolán. Az asszony látta, 10809 3| maga imád és akit büszkén visz ide-oda, ki a világba, ahol 10810 3| leányokat mi minden dobja, viszi, csalja, csábitja, kényszeriti 10811 3| Erzsike! - A libapásztor viszonozta a szives köszöntést: - Neked 10812 3| ismételte a barátom, aki a viszontlátásunk örömére felcipelt magával 10813 3| ellátásért, falusi nyaralása viszontszolgálataképpen volt hajlandó erre a «szivességre». 10814 3| szerencsétlenségbe sodró viszonyával. Legyintett.~ ~- Barátom - 10815 3| repülnek.~ ~Ebből meddő vita támadt, amelyet eldönteni 10816 3| gondok. Ővele nem lehel vitatkozni; elsősorban azért nem, mert 10817 3| én veled, édes uram. Te vitatkozol mivelünk.~ ~A hatalmas nagy 10818 3| szoktam meg.~ ~- Nem is vitatkozom én veled, édes uram. Te 10819 3| jut eszedbe, hogy velem vitatkozzál? Ezt nem szoktam meg.~ ~- 10820 3| hogy most Hajdu Manóval vitatkozzék: - ide nézz, mamlasz!~ ~ 10821 3| ükapja Rákóczi kurucai közt vitézkedett valaha. Amig az idők folyása 10822 3| András felcihelődött tanyai vityillójában hajnali kakasszóra és beletopogva 10823 3| Szabadulnom kell ettől a vivódástól, még pedig örökre. Meg kell 10824 3| beteg asszony ezalatt csak vívódik orvosság nélkül és várja 10825 3| falakon és az állványokon; vivókardok, plasztronok, meg néhány 10826 3| mindaddig csak a hazáért vivott becsületes harcok tették 10827 2| idején kívül. Akkor is fele víz, fele bor volt a poharában.~ ~ 10828 3| ugy élek, mint a hal a vizben.~ ~- Magam is, - büszkélkedett 10829 3| vonalon huzódtak a pusztai vizek; ellepték a laposokat, de 10830 3| fel a tavakról a temérdek viziféreg. Keszeg megállott, ugy hallgatta 10831 3| lubickolt valahol abban a vizililjomos napsugaras titkos tóban, 10832 3| Vércse libeg a mező felett; vizimadarak húznak a nádas közt rejtőző 10833 3| Arra hegynek kellett menni, vizmosásos, szakadékos uton, amelyet 10834 3| huznak a ludak. Azok most a vizről jönnek. Ahonnan jönnek, 10835 3| gimnáziumi osztály évzáró vizsgálatán és az igazgatója tanácsára 10836 3| Mindjárt tarthatunk egy kis vizsgálatot. Mondja meg nekem, hányféle 10837 3| fölé emelte a tenyerét, ugy vizsgálódott abban az irányban, amelynek 10838 3| akviziciómat, Diánát, a vizslák gyöngyét. (Erre persze bátyámuram 10839 3| életemben néhány szedátus komoly vizslám; tudom, mi a különbség.~ ~ 10840 3| hogy ő vegye el a foglyot a vizslától. És tudja Isten, miket sugdosott 10841 3| messzire nyulik a Kraszna völgye felé; kietlen világ ez most. 10842 3| figyelmessé. Hátranézek, hát egy vörhenyesbarna, lihegő, a nyelvét lógató „ 10843 2| kosárban hat üveg finom egri vörösbort.~ ~Pozsonyban a finánc megfogott.~ ~- 10844 3| tarkálló őszi szineken. Egy vörösen hervadó vadkörtefa szinte 10845 3| velem szemben talán zsugori volnál; hanem mert a te meggyőződésed 10846 3| terhét is, ha egymás mellett volnának a földek; hun az egyiken 10847 3| inkább vagy te a fiam, mint a vőm, talán még nem felejtetted 10848 3| Most nincs kedvem tréfálni, vőmuram; komolyan szeretnék beszélni 10849 3| megmondani.~ ~Az asszony vállat von, nem kérdezi tovább.~ ~Az 10850 3| indult; annak hát jó is lett vón. Akkor is ilyen virágos 10851 3| csudás rajzolatokkal és vonalakkal, még ezen a teljesen jelentéktelen 10852 3| kisérőt, - a «demarkációs vonalat» - a maga erdeje meg a bankárék 10853 3| Szépnek találtam; ámbár a vonásai csakugyan élesek és kemények 10854 2| mellett, szinte vonásról vonásra ellesve a hajnalt. Csak 10855 2| világosság mellett, szinte vonásról vonásra ellesve a hajnalt. 10856 2| szállani, mert közvetlen vonat nem indult Debrecen és Nagykároly 10857 3| roboghatott be a magyar katonaság vonata az állomásra.~ ~Amikor a 10858 3| osztható; de arra meg annyiban vonatkozik a domináns hármas szám, 10859 3| hogy igazolt engedelmeddel vonhassam meg tőled a saját énemet, 10860 3| búgó, egyre erősödő, mély vonitással bőgni, mint a társait szólongató 10861 3| nyugtalannak, mint aznap. Vonitott, sirt, majd megfojtotta 10862 3| kérdeztem tőle. Csak a vállát vonogatta.~ ~- Nem tudni, pan velkomozsni.~ ~ 10863 3| igaz, - dörmögte a vállát vonogatva.~ ~- Mert lásd, drága uram, 10864 3| amikor az Ádámja őmiatta vonta magára az Ur haragját. Félt 10865 3| szólongató farkas. Amikor a vontatott orditás elfogy a torkából, 10866 3| borocska, meg szivaaar!...~ ~Vontatva, szinte hizelkedve mondta 10867 3| vadliba, amely seregekben vonul ilyenkor ki a vetésekre, 10868 2| miért küzdenem. Nyugalomba vonulok.~ ~Miről beszélgethetnék 10869 3| zöldessárga liba közt sziszegve vonult előre az anyalud, meg a 10870 3| száll a madár, mintha delej vonzaná.~ ~Nekem pompásan hivogató 10871 3| Egyenes férfiassága miatt vonzódtam hozzá. Csak egy olyan tulajdonsága 10872 3| caladra.»~ ~- Hát a «calluna vulgaris» micsoda madár?~ ~- Az kérem 10873 3| asszony maga volt a kirobbanó vulkán. Nem kérdezett az semmit 10874 3| egy szempillantás alatt vulkánná változott s az égig robbantotta 10875 3| Stimmt auffallend, nicht war? Mindig mondom ennek a Ferinek, 10876 2| említett könyvemre Singer és Wolfner volt. Azóta is szoros, meleg 10877 3| kocák meg tiszta fajtáju yorkshiriak; a tyukok plymuthok, a libák 10878 3| abrakolt és nem lopta a zabot. A juhász nem számolt be 10879 3| felforralhatta volna.~ ~*~ ~Odakint zaj támadt; a két kis buba rontott 10880 3| kereste. Csak a levegőben zajoskodtak a huzó csapatok és hivták 10881 3| hogy merre vannak. Nagy zajt ütniök nem volt szabad. 10882 3| A feje zugott, a szive zakatolt. A Szűz Mária csodájára 10883 2| Az isteni szikrát az élet zaklatása fellobogtathatja; de a nagyon 10884 3| körül. Faggatták, kérdezték, zaklatták, s mert máskülönben kedves, 10885 3| maga a viruló, illatosan zamatos asszonyi teljesség volt; - 10886 3| Valami nagyon magánakvaló, zárkozott ember lehetett, aki attólfogva, 10887 3| kicsit feszes, egy kicsit zárkózott, mintha az egész világ iránt 10888 3| A kapuajtót a titkos zárral halkan kinyitja, hogy ne 10889 3| vannak egymáshoz. A csikók zászlósan lengetik a farkokat. Aki 10890 2| ami - megvallom - nem kis zavarba is hoz. De megkísérlem.~ ~*~ ~ 10891 3| különös dolog történhetett.~ ~Zavarban voltam, hogy most mit csináljak. 10892 3| De Diána kisegitette a zavarból. Mialatt Ürge a harmadik 10893 3| vaddisznóvadászatra is. Előbb nem zavarhattuk a nemes nagy vad nyugalmát. 10894 3| tudományos ember engem csak zavarna. Nálam ugy kell gazdálkodni, 10895 3| a lövés után, a hegyről zavaros kiabálás hallatszott, amelyet 10896 3| beszélsz, amig össze nem zavarsz s akkor azt sem tudom, hogy 10897 3| amelyekkel különben sem sok vizet zavart.~ ~A környéken csak ugy 10898 3| álmom, az alvásom, lesz zavartalan, - hogy az álmodásomról 10899 3| homályban; finoman érintik zeg-zugos kalandozásuk közben a szabadban 10900 3| lelkek csodálatos harmoniáját zenditette meg. A részeg kábulat indulatszavai 10901 2| minden szárny mozdulatuk zenehang; az egész egybefolyik és 10902 2| lennem.~ ~Ez a természet zenéje, amelynek a festése szavakkal 10903 2| beleilleszkedik a természet roppant zenekarába. Micsoda andanték, adagiók, 10904 2| dallamba, sohasem hallott zenekíséret mellett, amely a mindenségnek 10905 2| a gondolataim számára is zenél.~ ~Ha magányos tünődéseimkor 10906 2| pianisszimók vannak ebben a költői zeneműben! A szenvedelmek minden felharsanását, 10907 3| a legelő felé. A sok kis zöldessárga liba közt sziszegve vonult 10908 3| hold s azon minden konyhai zöldség, meg gyümölcs bőségesen 10909 3| féloldalt billenően. Az enyhe zöldváltozatu keretben még az öreg Keszegnek 10910 3| egy ötvenesztendős fát!... Zömöktestü, sötétszárnyu lepkéje milyen 10911 3| amikor mögöttem támadt zörgésre lettem figyelmessé. Hátranézek, 10912 3| semmi sem koppant; nem zörgött benne más, mint holmi papirosok. 10913 2| kétségbeesés és a fájdalom zokogását, a szerelem ujjongását, 10914 3| az „éljen!”.~ ~Az emberek zokogtak. A tömeg előrerohant, mint 10915 3| ráomlott fehér karjára, amelyre zokogva ráborult.~ ~- Engem ne kinozzon... 10916 3| hát még ha a szinek és zománcok tobzódó pompáját a nappaliakon: 10917 3| mindent tudott, ráadásul még zongorázni is, meg nyelveket is és 10918 3| mutat, mint a felsőbbrendü zoológia, hisz’ ez például sem művészetben, 10919 3| vágódtam, mint a lisztes zsák. Eközben, hogy megfogódzhassam, 10920 2| hogy én is voltam az Élet »zsákhordozója«, mint a legtöbb ember? 10921 3| is utána vetette magát a zsákmányának, amely nem lehetett messzire; 10922 3| hogy alig birja az ember a zsákmányát kitisztogatni a ragacsos 10923 3| szépen, vágtatva, és megült a zsákmányával a gazdája előtt.~ ~Gida 10924 3| Ujjongva szedtem össze a zsákmányomat.~ ~- Most bizonyosan megnyerem 10925 2| Egyszer lenézek boldogító zsákmányomra, hát - nincs! A sok szaladgálás 10926 3| Akkor bemutatjuk egymásnak a zsákmányunkat.~ ~Az apám bólintott. - 10927 3| Mária országának korlátlan zsarnokai jött-ment kalandorok voltak, 10928 3| kellett volna megnyerned, azt zsarnokjogon követelted; a szerelem édes 10929 3| ezzel a bolondos, édes kis zsarnokommal.~ ~Egyszer be kellett mennie 10930 3| mindenütt, ahol megfordult. Zsarnoktermészetü, de egyébiránt jóindulatu 10931 3| birta elővenni lepedőnyi zsebbevalóját, hogy megtörölgetné véle 10932 3| amikor elesett, kiejtette a zsebéből.~ ~- Nem jól van! - dörmögi. 10933 3| érzésében rá akart gyujtani. A zsebéhez kapkodott.~ ~- Teringettét, 10934 3| rögtön eldugtam a hátulsó zsebembe. Nem látták az emberek s 10935 3| legfeledékenyebb embere, hogy ne a zsebkendőjére kössön göböt, hanem az eszére. 10936 3| patikában szerencsésen végzett. Zsebre tette az orvosságot és elhatározta, 10937 3| emlegette, hogy a fiu akörül a zsellérleány körül legyeskedik. Biz erről 10938 3| futottam a szivarért; a zsemlyepénzemen megvettem és vittem az öreg 10939 3| elmagyarázta neki, hogy ezek a szép zsemlyeszin-tarka tehenek simmentháliak; a 10940 3| kék libéria megfakult és a zsinórok leszakadoztak róla. És mégis 10941 3| meglibbentgette a gyenge szél. Nyakán zsinórra füzött üveggyöngyfüzér tarkállott.~ ~ 10942 3| dörrent s arra veszekedett zsivajjal robajlott fel a tavakról 10943 3| öreg Gáti Simon, irodai zsölyéjében ülve, helyet mutatott a 10944 2| Pál, alelnöke pedig Beöthy Zsolt volt.~ ~Egyszer megbukni 10945 3| Erzsike; engem megbir a zsombik; nincs a környéken olyan 10946 3| nincs a környéken olyan zsombikjáró, amilyen én vagyok; te csak 10947 3| verőfényében fürdött a rónaság. A zsombikos erekkel átszeldelt és fakó 10948 3| Óvatosan lépdelt egyik zsombikról a másikra, mint aki nagyon 10949 2| végtelenül unom és halk zsongással, amely messziről hullámzik 10950 2| barangoltam a virágos pusztán.~ ~Zsongott az élet körülöttem. A szellő 10951 3| mert velem szemben talán zsugori volnál; hanem mert a te 10952 3| Jöjjenek a farkasok...~ ~A zsupszalma párnásan kinálta magát a 10953 3| volna utána szinházakba, zsurokra, Gerbeaudba, kioszkba, tudja 10954 3| gyakrabban jártam volna zsúrokra, amelyeket azután vissza 10955 3| engedte a leányát valami zsúrra. Amikor Éva elment, bekopogtatott 10956 3| Világszégyenévé, világnyomorultjaivá züllesztettek bennünket.~ ~Szent István 10957 3| vele véletlenül, mint félig züllött, állástalan emberrel, s 10958 3| dőzsölnek. Az egybeolvadó zümmögés mintha messziről erre szálló 10959 3| zúgással: a millió virágon zümmögő méhek azok.~ ~Ahol a határdomb 10960 3| közt, a növényzet rejtett zugaiban, de amint sötétedik, elkezdenek 10961 3| hanem valami egyébért.~ ~A zugás, éljenzés olyan volt, hogy 10962 3| világtól.~ ~De amikor a fülem zúgásától már harangkongást hallottam, 10963 3| harang csendülne folytonos zúgással: a millió virágon zümmögő 10964 3| remekséget.~ ~Hallgatta, hogy zúgnak a kaptárok, hogy döngicsélnek 10965 3| szegénységet és kedvetlenkedik, zugolódik; megkeseriti az életedet; 10966 2| ajánlatát. Megszállottunk egy zugvendégfogadóban. Nemcsak közös szobában, 10967 3| alacsony fenyőbokrok közt az én zuhanásomra. - Nem is akartam, mégis 10968 3| és alóla elkezdett lefelé zuhogni az oda rejtett feketetenger.~ ~