Rész

 1  1|         eljátszik egy regényes vén asszony az öcscse kedvéért; kicsinált
 2  1|         arczu fiatal nő kisért. Az asszony lázas szeme révedezve kerülte
 3  1| félesztendő mulva, került kivül az asszony a kapun. Egyszerü fakoporsóban
 4  1|       fejem; ilyen az, mikor nincs asszony a háznál; hát nem azt hittem,
 5  2|           már éppen nem fiatal. Az asszony legfeljebb husz.~ ~Az egész
 6  2|          hogy Pöndör Vicza volt az asszony leánykori neve s hogy azok
 7  2|            Persze nagyot nézett az asszony, mikor azon vette magát
 8  2|        marad és őrzi a házat.~ ~Az asszony duzzogott egy kicsit. Micsoda
 9  2|           maga zárta be mindig. Az asszony bent maradt a házban, «Kisasszony»
10  2|           hogy ugy megváltozott az asszony gusztusa s megszerette a
11  2|       állott ott hiába. Egyszer az asszony kijött a kapu elé s körülnézett,
12  2|               gondolta Péter.~ ~Az asszony is jött, kinyitni a hám
13  2|            kiszí még egy pipát. Az asszony szépen szót fogadott, lefeküdt.~ ~
14  2|           messzecskén lehetett. Az asszony felriadt: «hallotta kend?
15  2|           nagyon egymáshoz. Még az asszony se veszi észre hirtelen
16  2|       dühében. Hallani lehetett az asszony hangját is, amint csittitotta.
17  2|           azért hagytam ma itthon. Asszony, világits csak a tekintetes
18  4|        örülnöm kellene. Minden más asszony örülne helyemben. Megyek
19  5|                                KÉT ASSZONY.~ ~I.~ ~A mai bálozó leányok
20  5|            mit akar itt most ez az asszony?!~ ~Egy pillanatnak a századrésze
21  5|            ide!... Láttam, hogy az asszony majdnem futva halad le a
22  5|        kinos csend következett. Az asszony megdöbbenve fordult vissza,
23  5|         szép, nagyon is szép!~ ~Az asszony felkaczagott.~ ~- Igazán?!~ ~
24  5|   valamennyire magamhoz tértem, az asszony, az uj nővérem, zsebkendőjébe
25  5|           gyászol a feketefátyolos asszony, sem nem csunya, ellenkezőleg,
26  5|       aranysárga hajfürtöt, ami az asszony barna köpenyegére hullott;
27  5|         közém és a fekete fátyolos asszony közé tolakodik, hogy megakadályozza
28  5|      lámpafénynél, hogy a fátyolos asszony kiszállt.~ ~Csak most vettem
29  5|          jobban fénylik a fátyolos asszony bübájos szeme s mindez a
30  5|        érzett halálos gyülölet, az asszony iránt feltámadt szerelem.~ ~
31  5|       Kihallatszott, hogy zokog az asszony és hogy csókolja a gyermekeket.
32  5|           a szobában, - valami vén asszony lehetett, mély, recsegő
33  5|       rosszabb: mámoros.~ ~Az öreg asszony megint feljajdult, vad gyülölettel: «
34  5|      nagyon szerencsétlen!...~ ~Az asszony utolsó szava ismét elfult
35  5|           szoba közepén a fátyolos asszony, akinek nem volt többé fátyol
36  5|               Lerogyik, térdre, az asszony elé.~ ~- Te vagy az!...
37  5|         Nézd, mivé tett az a másik asszony! A kiért elhagytalak téged,
38  5|          magánkivüli állapotban az asszony lába előtt. A szőke angyal,
39  5|           egy kicsit!~ ~A fátyolos asszony odatapasztotta hófehér gyöngéd
40  5|         nézése aggódva rámeredt az asszony arczára s látta szeméből
41  5|     boldogan. S mikor letérdelt az asszony elé, hogy megcsókolja a
42  5|      valaki, a ki tudja a fátyolos asszony történetét.~ ~ ~ ~
43  6|  Köröskörül csend.~ ~A kaliforniai asszony kint ült a fedélzeten; e
44  6|           Mr. Brown látta, hogy az asszony unja magát, a minthogy az «
45  6|          mosolygott.~ ~- Valóságos asszony, - mondá, - szeszélyes és
46  6|      untatja, amit én teszek.~ ~Az asszony egy kicsit haragudni próbált,
47  6|        drága ékszerek alakjában az asszony szekrényébe.~ ~Egyszer a
48  6| szekrényébe.~ ~Egyszer a kis sárga asszony megsokalta a dolgot és azt
49  6|           kicsit engedett volna az asszony fagyossága s ez felbátoritotta.
50  6|      mondta, hogy arany sziv ez az asszony, kincset érő, de hideg és
51  6|            Ezt már nem vette el az asszony, hanem egyszerüen kiütötte
52  6|       mondá.~ ~Azután megindult az asszony után, amint már egy év óta
53  6|      lehetett, akkor a kaliforniai asszony kisérője veszélyesebb volt
54  6|           untatni.~ ~A kaliforniai asszony, aki előtt szintén uj volt
55  6|    megmutatnók!...~ ~A kaliforniai asszony türelmetlenül csapta széjjel
56  6|    párkányán volt.~ ~A kaliforniai asszony felsikoltott rémületében!
57  6|      emberek felé.~ ~A kaliforniai asszony szeme megüvegesedett, lélegzete
58  7|        első lábait a vállára.~ ~Az asszony lerázta magáról a hizelgő
59  7|     lehetett, hogy a sápadt, barna asszony mint siet az öles férfi
60  7|           másik erdészház, ahol az asszony lakott, kis kitéréssel utba
61  7|           egymás mellett; a fiatal asszony a kétségbeesés elszántságával;
62  7|       segiteni.~ ~A halvány, barna asszony még sokkal halványabb volt
63  7|          váltunk el! - mondá.~ ~Az asszony letörölte izzadó homlokát,
64  7|           megállott; hogy a fáradt asszony egy pillanatig kipihenje
65  7|            zokogta a szerencsétlen asszony. - Siessünk, Mihály, talán
66  7|            Ott van! - sikoltott az asszony, és rohant lefelé. Most
67  7|          volt, akit kerestek.~ ~Az asszony a kétségbeesés rémületével
68  7|        Gyilkos! - üvöltött ujra az asszony, - gyáva haramia! Megölted,
69  7|     Megnyalta a földön fekvő alélt asszony arczát, aki talán azt hitte,
70  7|       fogja látni! - hebegte.~ ~Az asszony nem mozdult.~ ~- Jöjjön,
71  7|          nyomot...~ ~Megragadta az asszony fehér karját, melyről a
72  7|        erősen a lég áramlása.~ ~Az asszony engedte, hogy az erdész
73  7|      Semmit sem tudok! - felelt az asszony merev tekintettel.~ ~- Mikor
74  7|     kerités egyik oszlopához.~ ~Az asszony odament hozzá.~ ~- Még mindig
75  7|      Szikra ott állott közte és az asszony közt s szükölve tanakodott